46.rész-vasárnap

Kinyitottam a szememet.Megpillantottam Billt ahogy édesen alszik mellettem. Olyan nem is tudom szép volt. Reggel van. Szóval itt aludt. Csak feküdtem és néztem Billt. Viszont nem sokra rá kinyitotta a szemét.
-Jóreggelt édesem.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Neked is.-mondtam és halványan elmosolyodtam.
-Hogy aludtál?
-Jól már amennyire...De képzeld! Rájöttem.
-Mire?
-Billmacsek. Akkor bukkant fel az életemben amikor téged először megláttalak a tv-ben. És addig maradt itt ameddig te...ameddig veled...szóval ameddig igazán rád nem találtam...Érted?-Bill elmosolyodott.
-Értem. Számomra ez azt jelenti, hogy ezentúl nekem kell vigyázni rád! És én ezt örömmel teljesítem! Méltó utódja leszek elődömnek, Billmacseknek!-mondta mosolyogva. Ez olyan jól esett!
-Szeretlek.-mondtam erre.
-Én is.-monta Bill és megcsókolt.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem.
-De, legszivesebben felfalnálak téged itt és most!-vigyorgott. És elkezdett rámmászni. De ezt most nem kéne...
-Ne, ezt most nem kéne!-állítottam le.
-Persze, értem...bocsáss meg.-és visszafeküdt mellém.-Akkor lemegyünk reggelizni?
-Aha.-mondtam és lemásztunk az ágyról. Utcai ruhában aludtunk el szóval egy átöltözés nem ártott volna, de mostmár mindegy...
-Köszönöm, hogy itt maradtál mellettem. Nem kellett volna...
-Mi az hogy nem kellett volna?! Olyan elesett és szomorú voltál, hogy nem tudtalak itthagyni...Otthon ugysem aludtam volna 1 percet sem, így meg legalább nyugodt lehettem, hogy melletted vagyok :)-mondta és édesen mosolygott, miközben kéz a kézben jöttünk le. Leértünk a konyhában. Anyu és Henrik már ott voltak (hihetetlen...akár hányszor reggel lejövök mindig itt vannak. Talán itt is alszanak XD na mindegy....)
-'Reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt-köszönt Bill.
-Sziasztok!-köszöntek anyuék.-Hogy aludtatok?-kérdezte.
-Jól...már amennyire jól lehetett ilyen dolgok után...-mondtam, és éreztem, hogy a hangom ismét elcsuklik.Bill rögtön megszólalt.
-Szivem, ne felejtsd mit mondtál nekem mikor felébredtem. Billmacsek nem tűnt el nyomtalanul.:)-mondta és rámmosolygott miközben leültünk az asztalhoz.
-Ja, igaz.-mondtam és én is elmosolyodtam. Hihetetlen Bill mindig még ilyenkor is mosolyt tud csalni az arcomra...Egy angyal ez a fiú! Tényleg, most hogy Billmacsekot elvesztettem olyan mintha el se ment volna. Kezdem azt érezni, hogy a helyét Bill fogja betölteni az életemben. Meg ha jobban belegondolok...Biztos jó neki odaát. Boldog, és ő sem szeretné ha sírnék és szomorkodnék. Ő azt szerette ha boldog voltam és mosolyogtam. Ugyhogy nem akarom, hogy a másvilágon boldogtalan legyen, ezért nem fogok búslakodni. Úgy veszem, hogy ő egy új kalandba kezdett ami nagyon jó neki és hogy még sosem volt ennyire boldog! Így nem is olyan nehéz felfogni ezt az egészet....:)