40.rész-csütörtök

Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Vagy két órán kersztül ültünk ott aztán hazamentünk. Most kivételesen Tom és Bill is a saját házukba mentek és nem hozzánk (sajnos...). Mikor hazamentünk anyuék már otthon voltak.
-Sziasztok!-köszöntünk Tinával egyszerre. Ja és mielőtt folytatnám a dolgot valami fontosról kell beszámolót tartanom nektek. Mielőtt ideköltöztünk nagyon nem bírtam Henriket de ezt tudjátok. Viszont azóta nagyon sok minden történt. Egyrészt, teljesen alaptalanul gyűlölködtem. Ez azért volt, mert én nem voltam boldog ember és sokan utálatosak voltak velem, ezért nekem is utálnom kellett valakit. Kiváló alany volt erre Henrik. Most viszont, neki köszönhetjük, hogy ebben a szuper házban lakhatunk, és ha ő nincs, akkor soha az életben nem találkozok Billékkel. És én már boldog vagyok, mert mások is szeretnek már engem. Éppen ezért ezentúl kedvesebb leszek Henrikkel. Jófej vagyok? :)
-Sziasztok!-köszöntek -Na már szent a béke?-kérdezte anyu.
-Ohh, már rég-mondtam és leültünk a nappaliban melléjük. Hmm...ez most olyan családias volt. Mármint ilyen szerintem még soha nem volt hogy így 4en együtt legyünk. De nem is olyan rossz :)
-Ennek örülök. Holnapra van már programotok?-kérdezte anyu.
-Nem. Miért?-kérdezte Tina.
-Mert Henrik testvére Nikki eljönne minket meglátogatni a lányával. Pont veletek egy idős és biztos jól ki fogtok jönni.
-Bizony.-mondta Henrik.
-Hát felőlem...-mondtam.
-Na akkor ezt meg is beszéltük-mondta anyu.
-És mit csináltatok ma?-kérdezte Henrik.Érdeklődik? Ő? Na mindegy jófej leszek megmondtam. Elvégre normális...
-Billel és Tommal moziban voltunk.-mondtam.
-És akkor most mi van így veletek?-kérdezte anyu.
-Hogy így és kivel?-kérdeztem. persze tudtam hogy anyu arra gondol, hogy Billel és velem, Tinával és Tommal de én szerettem játszani a hülyét.
-Jajj kislányom! Reggel itt volt Bill. Tina nem volt itthon. Mostmár azért beavathatnátok.-mondta.
-Jó. Én járok Billel.-mondtam-és hogy megnyugodjál, nem feküdtem le vele!!!-mondtam.
-Áhh értem-nyugodott meg anyu.-És veled Tina mi van?
-Hát öhm...Járok Tommal és hát...-most eléggé zavarban volt. Henrik észlelte hogy most ezen a beszélgetésen nem biztos hogy feltétlenül részt kell vennie így tapintatosan el is ment a dolgozószobájába.
-Igen?-kérdezte anyu. Már szegény biztos sejtette hogy Tinától nem fog olyan megnyugtató választ kapni mint tőlem de inkább megvárta ameddig Tina mondja ki.
-Nos hát az úgy történt hogy megtörtént.-zárta rövidre és tömörre Tina a magyarázatot.Hmm..."Nos hát az úgy történt hogy megtörtént" ez aztán a lényegretörő, egyszerű hogyan mondjuk el megoldás. Majd én is ezt fogom mondani. Azért anyunak kellett néhány másodperces hatásszünet ameddig feldolgozta és átértékelte magában a hallottakat majd megszólalt.
-Sejtettem...mikor?
-Hát öhm...tegnapelőtt.
-Értem. Megértem de ugye...?
-Igen volt óvszer.-mondta Tina.
-Rendben.-vagyishát nincs rendben de ez van. ezt akarta mondani anyu de nem mondta.-Elég nagyok vagytok már hogy elmondjak nektek valamit...Soha nem beszéltem nektek az apátokról, de itt az idő hogy megtudjatok mindent. Pontosan 17 éve...Volt egy tinibanda akikért nagyon odavoltam. Pont mint ti voltatok vagyhát vagytok a TH-ért. Mikor most ideköltöztünk én is meglepődtem hogy a sors milyen hasonlóságokat tud kihozni a generációk élete közt. Pont mint velem az veletek...Egyszer elköltöztünk és megismerkedtem ennek a a bandának az énekesével. Alapból bele voltam zúgva de élőben nagyon jól összemelegedtünk. Peter Weiss...Én ekkor voltam 17 éves. Mint a fiatalokkal általában velem is megtörtént...a nagy szerelem és lefeküdtünk. Nem gondoltam volna hogy ez az egész életemre hatással lesz. Pár hónap múlva kiderült hogy gyermeket vártam. Elvetetni nem akartalak titeket. Az hogy ketten vagytok csak később derült ki...Nem tudtam, hogy mondjam el Peternek. Szeretett de még ehhez ő is fiatal volt. Mikor közöltem vele ő nem volt mellettem...Megmondta hogy neki a karrierje mendennél fontosabb, de "támogatni" fog titeket. 3 év múlva meghalt autóbalesetben mert ittasan ment haza egy koncertjéről. Soha nem törődött velünk...Úgy gondoltam ez rátok tartozik és jogotok van tudni mostmár...
Ez nem volt semmi...Soha nem ebszélt erről. És most miért? Talán figyelmeztet hogy vigyázzunk Kaulitzékkal? Anyunak tudtam hogy nem volt könnyű élete de ez biztos sokkal nehezebb volt mint eddig gondoltam...Nagyon nem tudtam mit mondani. Most már tudom. Ennyi. És? Most mit mondjak? Nem változtat ez mostmár semmin...Tudom és kész. De én szeretem Billt...És ő biztos nem ilyen...Velem ez nem eshet meg soha...Kár ezen rágódnom. Inkább fel kéne mennem, mert hirtelen nagyon megfájdult a fejem. A sok információ egyszerre...Tina még lentmaradt de én felmentem. Bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam...

***

Csöng a telefon! Erre ébredtem fel.Már sötét volt szóval minimum este 9 lehetett az idő. Felvettem a telefont.

-Igen?

-Szia! Bill vagyok.

-Jajj szija!

-Csak azért hívlak mert holnap este lenne egy buli Gustavnál és gondoltam jöhetnél velem.

-Fú az tök jó lenne. Hánytól?

-Hát mondjuk elindulunk fél hatkor. Oké?

-Igen az úgy jó.

-Na akkor majd holnap találkozunk. Aludj jól. Szia!

-Szia!

Bár holnap jönne Nikki és a lánya de estig csak nem maradnak...Na mindegy. Elmentem zuhanyozni. A tükörben szemügyrevettem az arcomat és arra jutottam, hogy bár még nem gyógyult teljesen be, a piercingemet nyugodtan visszatehetem. Így betettem végre megint :) aztán elmentem aludni.