A hét videója:

2010. április 12., hétfő

20.rész

Sziasztok!
Először is milliószor is kérhetnék bocsánatot asz se lenne elég...Tudom, nagyon rég óta nem írtam egy szót se a blogba de ahogy Suzykám is írta a csetbe egészen pontosan holnap fogok költözni és annyi dolgom volt, hogy egyszerűen nem tudtam írni :( Illetve írni írtam, de a blogba nem tudtam begépelni...Most szólok hogy előreláthatólag még 2 hétig nem leszek (annyi idő míg az új lakásba bekötik a netet) és utána igyekszem bebótolni a lemaradást :)
Most is informatika órán sikerült egy kicsit írnom rövidke nem a legjobb de remélem tetszik :D



Mikor a főbejáraton mentünk volna ki Tom és Bill hirtelen megtorpantak és elállták az utamat.
-Na de fiúk! Ideáig jövünk?-kérdeztem gyanakvó mosollyal bár fogalmam nem volt mit terveznek.
Tom elővett egy fekete kendőt.
-Csukd be a szemed!-mondta.
-Neee mit a...
-Pszt!-vágott közbe Bill-Csukd be a szemed!
-Hát jó de a kendőt ne szorosra lécci-kérleltem őket. Szerencsére annyira tényleg nem kötötték szorosra.
-Nehogy nekifezessetek egy fának-nevettem.
-Szerinted megengedném Tomnak, hogy ilyet tegyen?-kérdezte Bill.
-Nem-mosolyogtam.
-És amúgy se tennék veled ilyet-fűzte hozzá Tom kedvesen. Úgy utáltam ilyen vaksin menni. Milyen rossz lehet azoknak akik nem látnak... Már jó 10 perce mentünk én közben mint a Shrekben SZamár folyton kérdezősködtem: Ott vagyunk már? xD Hova megyünk? xD
-Ott vagyunk már?-kérdeztem.
-Ha még egyszer megkérdezed tényleg nekivezetlek egy fának-fenyegetőzött Tom nevetve.
-Bill! Bántani akar-nyávogtam de csak úgy viccből.
-Nem vagyok itt!-mondta.
-Akkor ezt ki mondta?
-Tom.-felelte Bill.
-Nem mert Tom hangját megismerem. Igaz Tom, hogy nem Te mondtad?
-De én mondtam.-nevetett Tom.
-Jólvann...köszi.
Ez után pár másodpercig csöndben mentünk majd nem bírtam ki, hogy már csak azért is ne kérdezzem meg:
-Ott vagyunk már? XD
-Igen!-felelte Bill.
-Igen?-kérdeztem őszintén meglepődve.
-Igen!-vágta rá Tom.
-AKkor leveszitek ezt az izét rólam?-kérdeztem.
-Nem értem mire gondolsz...-mondta Bill-Ááá vagy a felsődre gondoltál? xD
-Hülye...-nevettem.
-Na jó...-mondta Tom. Éreztem hogy valamelyikőjük elkezdte kioldani a csomót a kendőn. Levették. Lennt voltunk a parton semmi különlegeset nem láttam.
-Ömm...Ide jöttünk?-kérdeztem.
-Nem-mondta Bill fülig érő szájjal és mögém mutatott.
Megfordultam és ott volt egy tök menő motorcsónak.
-Ezzel fogunk elrabolni téged, jó messzire!-mondta Tom.
-WoW! Fiúk ez szuper! Letettétek a jogsit?-kérdeztem vidáman.
-Bizony.-mondta Bill.-Na de szálljunk be. Kicsit beljebb kellett menni a vízbe, hogy beszállhassunk. A beindításnál adódtak némi problémák, de hamar rájött Bill, hogy a féket nem árt kioldani xD AZtán elindultunk. Nagyszerű volt az egész. Ahogy a lágy óceáni szellő az arcomat simogatta és az a sebesség amivel mentünk....Közben beszélgettünk is egy csomót (Az ikrek marakodtak is picit xD) aztán megálltunk valahol a parttól messze és edtünk egy kis friss gyümölcsöt amit Billék hoztak magukkal. CSodásan éreztem magamat velük. Teljes egészében kikapcsoltam, és elfeledtem minden idegességemet. Egyszerűen lazítottunk :D
Aztán visszafelé Bill megengedte, hogy kicsit vezessem a csónakot, majd Tom megjegyezte, hogy tök ügyes vagyok (szerintem csak azért mondta, hogy ne bántson meg, mivel Bill halál sápadtan majdnem félrelökött a kormánytól egy-egy megmozdulásom miatt).AZtán mikor visszaérkeztünk (jópár órát távol lehettünk) boldogan sétáltunk vissza a hotelbe.
-Jajj fiúk, ez nagyszerű volt! Köszönöm hogy elvittetek!-mondtam hálásan és mindkettőjüket megöleltem (Bill szájrapuszit is kapott :D)
-Jajj ugyan már! Nincs mit -mosolygott Tom.
-Igen :)-felelte Bill.
Mikor visszaértünk én gyorsan átszaladtam átöltözni majd rohantam vissza Billékhez mert már idő volt és egyszerre indultunk át apuhoz a vacsira, amiről még nem is sejtettem milyen váratlan meglepetések sorozatát ömleszti majd a nyakamba...

2010. április 9., péntek

Halika! Csináltam egy vidit youtube nem engedi h feltegyem mer Humanoidról megy alatta szám és M.O-ról nem engedi az ilyeneket felvinni :S De mindegy ide azért berakom :)


video

Videó készült Diámnak aki nagyon jó barátnőm és nagyon szeretem!!!!! :) Billes vidi csak miattad Diám :)

2010. április 7., szerda

19.rész

Az idő végtelen lassúsággal haladt. Az ember azt hinné, ha itt van a fél családom akkor nem fogok unatkozni. Súlyos tévedés! Amióta itt vagyok nem unatkoztam ennyit. Kérdeztem Billt is mit csinál, de mondta hogy elmentek Tommal jet-ski-zni meg van valami motorcsónak vezető oktatás vagy mi és azon vesznek részt...Nikikém elfáradt a naaagy átállás miatt, anyu és Cintia pedig elmentek valahová. Magyarul tök egyedül voltam a kételyeim társaságában. És ha nem lenne elég az, hogy a családom feltűnően furcsa viselkedésén rágódjak, még aggódhatok amiatt is, mi lehet az a fontos dolog amiről Bill majd szeretne velem beszélni?
Miközben lennt a parton sétáltam leülltem arra a sziklára ahonnan Billel együtt szoktuk nézni a naplementét. Miközben ott gyönyörködtem az óceánban (és közben kémleltem hátha meglátom valahol a vízben Billt vagy Tomot) eszembe jutott egy gondolat...Mi van ha Bill szakítani akar velem? És ezért olyan komoly...Talán mégiscsak egy futó kaland voltam neki, és ezek után egyedül megy vissza a legnagyobb nyugalommal Németországba? Létezik, hogy ilyet megtenne velem? Az lehetetlen...hiszen én szeretem. Meg ő is engem legalábbis azt mondja, és érzem is és nem hiszem hogy hazudik. AZt észrevenném...Vagy mégse?
Ebbe a szörnyű gondolatba anyira belelovaltam magamat, hogy észre se vettem de csendbesen elkezdtem sírni...Végre boldog vagyok, és erre megint minden összedől? Miért nem jöhet nekem is egyszer össze valami ebben az életben?

Annyira belelovalltam magam ebbe a dologba, hogy Bill el akar hagyni, hogy este mikor elindultam hozzá teljes mértékben úgy mentem mintha minimum a kivégzésemre mennék.
Mikor beléptem hozzá Ő rögtön kedvesen megölelt adott egy csókot, minden olyan volt mint máskor.
-Kicsim Te sírtál?!-kérdezte ijedten mikor leülltünk a kanapéra.
-Nem...nem lényeg...vagyis. Nem.
-De sírtál. Mi a baj? Történt valami? Kérlek áruld el.
-Bill! Előszőr inkább mond el miért hívtál ide.
-Hát...-hirtelen zavarba jött és feltűnően ideges lett-Mert látni akartalak.-mosolygott feszülten.
Halványan én is elmosolyodtam de folytattam:
-Aranyos vagy. De mondtad, hogy valami fontosat meg akarsz velem beszélni...
-Jaaa! Az...ömm eszembe jutott, hogy nem is olyan fontos csak kis hülyeség volt... De figyelj kicsim látom hogy bánt valami. Mond el mi az...Légyszíves.
Most mit mondtam volna? Bill tudom, hogy szakítani akarsz ez a bajom? Áhh...
-Semmi csak megijedtem..
-Mitől?
-Tőled.
-Tőlem?!
-Igen...ahogy beszéltéla telefonban. Jajj mindenki olyan körülöttem mostanában...Megnyugodtam, hogy legalább Te itt vagy nekem erre Te is jöttél, hogy van valami meg minden és én azt hittem...-nem tudtam folytatni.
-Mit hittél?
-Hogy...szakítani akarsz velem.-mondtam de erre azonnal magához ölelt, én bennem meg annyi feszültség volt hogy rögtön sírni kezdtem. Olyan hülye vagyok, most miket gondol majd Bill rólam?
-Ne sírj...ez akkora butaság. Hiszen szeretlek.
-Tudom csak...megijedtem. Bocsáss meg.
-Nincs semmi baj.
***
Miután Bill megnyugtatott nagyon átmentünk romantikusba és nem elégedtünk meg a csókokkal. Főleg, hogy Tom nem volt ott egészen nyugodtan együtt lehettünk. És ismét meseszép éjjelt töltöttünk együtt.
Reggel mikor felébredtem Bill nem volt mellettem. Gondoltam biztos kiment, nem akart felébreszteni. Gyorsan magamrakaptam Bill pólóját (mivel a sajátomat sehol sem láttam) és egyszáll bugyiban+pólóban kitipegtem.
Tom és Bill már javában kinnt reggeliztek és láthatóan Tom nagyon ideges volt és Billel halkan balhézott.
-Szépjóreggelt!-köszöntem, és odasétáltam Billhez pusziért.
-Jóreggelt-köszöntek mosolyogva.
-Jól aludtál?-kérdezte Bill.
-Csini a pólód kislány-kacsintott Tom.
-Köszi Billé -vigyorogtam.
-Tévedés. Az enyém-nevetett Tom.
-Hogy mi?!-kérdeztem.
-Nem Billé. Az enyém. Csak hozzá keveredett kb. 1 hete keresem már.
-Akkor azért ilyen természetellenesen nagy rám-nevettem.
-Hát igen-vigyorgott Bill.
-Bill hol a ruhám, hogy visszadhassam Tomnak a pólóját?
-Ööö...fogalmam sincs. Itt voltak...
-khm...lehet, hogy levittem a tisztítóba...amik itt voltak szanaszét nem néztem mik csak vittem le. Ne haragudj Lena nem tudtam, hogy a tied is köztük van.
-Jajj semmi baj Tom.-simogattam meg a vállát.-Egyébként haladás, hogy magadtól leviszed a szennyest :D Úgylátszik megérte annyit prédikálnom neked :D
-Jaja! Jóhatással vagy ránk-mosolygott.-Egyébként reggelit kérsz?
-Mi van?
-Mindenféle sütit hozott Tom. ÉS van kávé és kakaó. Mit kérsz?-kérdezte Bill.
-Hmm...nem tudom. Rátok bízom mi legyen a kedvencem :D
Miután megreggeliztünk Tom vállalta, hogy átszalad nekem ruháért. Mi meg addig Billel még kicsit el voltunk :)
Mikor Tom visszaért felöltöztem. Megbeszéltük, hogy a délelőtött együtt töltjük és majd úgy megyünk apuhoz.
-És mit csinálunk ma?-kérdeztem.
-Majd meglátod. Meglepetés-mondta titokzatosan Bill.
-Tetszeni fog neked azt garantálom.-kacsintott Tom, és kézenfogtak mind a ketten úgy indultunk el valahová...:)

2010. április 6., kedd

18.rész

Remélem mindenkinek jól tellt a Húsvét :) Nyuszi hozott ajándékot xD (nkm igen :D) volt sok locsolótok meg ettetek-ittatok sokat :) Én nem sokat vtam itthon, illetve itthon is inkább családdal foglalkoztam végre egyszer mindenki itthon volt ami ritka, szval jól tellt :) Csináltam egy képtárat is ahová a koncert képeit feltettem mind a sajátom, Bécsből. Itt a link: http://indafoto.hu/humanoidfangirls_picture
és itt a következő rész :)
___________________________________________________
Miután Billel elmentünk reggelizni, felhívtam Nikit, hogy jöjjön le. Bill közben felment Tomhoz és megbeszéltük, hogy majd telefonál.
Leültlem a halban és ott vártam Nikire. Érdekes volt, hogy mi lehet az a nagy dolog ami miatt mindenki ide jött. Én? Na ne legyünk már egoisták...Anyu és Cintia tuti nem azért jött ide, hogy engem lássanak. Hiszen nemrég találkoztunk. És azt se hiszem, hogy pihenni jöttek. Aput látogatták meg? Minek? Anyu már nem a felesége csak üzlettársak. És egyébként is...Cintia akkor miért jött volna? Valami tuti van. Az se véletlen, hogy másfél hétre elutazott apu. Tuti történt valami a Hotel körül...Na sebaj, majd kiderítem mi az! Lehet, hogy Niki tudja is. Igen, biztos tudnia kell! Majd kifaggatom...
Amint ez az utolsó gondolat eszembe jutott már láttam is Nikit közeledni.
-Szia!-siettem a köszöntésére.
-Szia!-ölelt meg.
-Na mi újság, mesélj!-mondtam és közben elindultunk kifelé. Gondoltam elviszem kicsit sétálni :)
-Hát semmi különös. Minden rendben. Hiányoztál.
-Jajj Te is nekem!
-Na de inkább mesélj Billről. Ő volt Bill igaz? Jajj de hülye vagyok xD Hiszen bemutatkozott. Meg ki más lett volna? Jajj ne haragudj tiszta dili vagyok xD -tényleg Niki mindig hebrencs, de most még furán is beszél. Nem vall rá...
-Hát egy hete beszéltünk, igaz? Azóta lássuk csak...hát amint láthattad ma éjjel együtt voltunk-itt kicsit elpirultam, mert eszembejutott a jelenet ami alig fél órája volt. Igaz semmi érdekes nem volt...csak Bill egyszáll boxerben mutatkozott be a legjobb barátnőmnek...Nem kínos kicsit se xD
-Jah azt láttam-vigyorgott Niki.
-És van még valami...
-Mi az?
-Bill Berlinben lakik. És megkért, hogy költözzek hozzá.-Niki nem szólt egy szót se csak hallgatott. Én pedig szintén kérdőn néztem rá, mert nem volt több mondandóm. Erre észbekapott, hogy csak az ő válaszára várok és megszólalt.
-Gondolom igent mondtál.
-Igen...de nincs harag? Mármint én szívesen maradok veled, mert lehet korai meg elrohanjuk Billel...csak...szeretem.
-Lena...-msolyodott el Niki.-Nincs ezzel semmi baj. Nem haragszom, idáig is egyedül éltem. Meg majd találkozunk Berlin nem olyan nagy. Szeptembertől egy egyetemre fogunk járni, nem dől össze a világ :) És örülök, hogy Billel ilyen jól elvagytok.
-Köszi Niki! Imádlak!-mondtam és megöleltem.
-csak meg ne fojts xD-poénkodott.
-És egyébként hogy hogy anyuék itt vannak?-kíváncsiskodtam.
-Nem tudom. Jöttek...-vonta meg a vállát. De túl rég óta ismerem, hogy így átverhessen.
-Niki...tudtad, hogy rosszul hazudsz? Tudsz valamit. És nem mondod el...Miért?-néztem rá. Ő kicsit szomorkásan pillantott a szemembe. Majd sóhajtott egyet.
-Lena...rémeket látsz. Folyton ez van ha boldog vagy? Miért nem tudod elhinni, hogy van olyan amikor nincs semmi baj. Minden rendben van. Világos?-hazudik, hazudik, hazudik!!! Vagy lehet, rémeket látok? Nem! Túl jó emberismerő vagyok, nem véletlen fogok szeptembertől pszichológiát tanulni. Hazudik.
-Rendben...-nem firtattam. Ha nem mondja hiába faggatózok. Majd kiderül ha itt az ideje. Csak nehogy késő legyen...
A sétának hamar vége lett, mert Niki mondta hogy még fáradt az átállás miatt...(megjegyezném, hogy megint csak hazudhatott mert Berlinből jött és a Maldiv-szigetek csak 4 órával jár előrébb, tehát ő most 14 órának érezhette az időt akkor pedig még nem hulla fáradt az ember általában...)
Aztán elmentem felkeresni anyut, mert hallottam, hogy visszatért már aputól.
Meglepetés sajnos itt sem ért. Kezdem megszokni, hogy az idáig normálisnak megszokott emberek most nem normálisak körülöttem. Gondterhelt, kialvatlan, ideges és eközben próbálja azt mutatni nekem, hogy semmi baj, minden rendben van. Miért néz mindenki óvodásnak??? Látom, hogy baj van! Nem mondanak semmit. Apu is ezt csinálja, Niki is, és már az anyám is titkolózik? Mi van itt?
Persze a szokásos, kifaggatott Billről meg hogy mihez kezdünk majd...aztán mondott egy érdekeset. Apu a házába meghívott minket ebédre holnapra. Billt is és Tomot is. Állítólag, hogy megismerjék őket. Persze ha mi is akarjuk...Mintha 15 éves lennék :S Mikor elmentem anyutól fel is hívtam Billt.
-Szia kicsim!-köszönt.
-Szióka!
-Mi van veled?
-Reggel óta? Semmi. Azért hívlak, hogy holnap apám meghívott minket ebédre. Titeket is meg úgy mindenki ott lesz...tudod ilyen ismerkedős vacsi. Eljössz?-kérdeztem. Kicsit ideges voltam anyuék miatt így nagyon hadartam, meg a hangom se biztos hogy úgy csengett ahogy kellett volna...
-Persze! Örömmel.-mondta Bill és hallottam a hangján hogy mosolyog.-Szivem?
-Igen?
-Ma este látlak?
-Persze...átmenjek?
-Aha. Mondjuk 9 körül...Addigra kipaterolom Tomot.
-Ne máár! Szegényke-nevettem.
-Magától is menne. Csak valamit meg akarok veled beszélni kettesben...fontos lenne.
-Na mi az?-kérdeztem mert túl komolyan csengett a hangja.
-Majd elmondom. Várlak. És szeretlek. SZia.
Még mielőtt bármit szólhattam volna letette. Már Bill is kezdi?! Miért volt olyan komoly? És levágta a telefont?! Istenem segíts át ezen a napon, és add, hogy holnapra mindenki a régi legyen...A jól megszokott életem érzem, hogy éppen a feje tetejére készül állni. És ezt kénytelen voltam ölbe tett kézzel végignézni. Habár csak tudatalatt sejtettem éreztem, hogy semmi se lesz a régi...