A hét videója:

2010. március 31., szerda

Életem legszebb napja :)


Ahogy ígértem most hoztam egy kis részletes élménybeszámolót a koncertről:









Szóóóval...Hát reggel indultunk kocsival Bécsbe. Apummal mentem és a nagynéném meg a barátja vittek ki minket. Ők elmentek Bécsbe várostnézni mi meg koncertezni.

Na, de lényeg a lényeg. Először dugóba keveredtünk. Aztán megálltunk 3 benzinkútnál. Én nem mertem ránézni az órára végig, mert folyton lelki szemeim előtt láttam, hogy egyre többen érkeznek a stadion elé és én az utolsó sorban leszek...

Mikor be akartuk programozni a GPS-t kiderült hogy a fél világ és egész Európa benne van, kivéve Ausztriát. Mikor a határon átmentünk a GPS szerint lesétáltunk a térképről és a semmi közepén autókáztunk. SZóval térképet kellett használni. Nem volt egyszerű eltalálni az alapján a stadionhoz 2x rossz helyen kanyarodtunk be. A második rossz hely volt az a pont ahol én teljes kétségbeesésemben sírva fakadtam. Hopp! Ugrott a szemfesték! Na, szerencsére nem kenődött el ugyhogy nem kellett rettegnem a kinézetem miatt. AMikor bekanyarodtunk a jó útra megláttam a stadiont! Borzasztóan megörültem mert láttam hogy még nem voltak olyan sokan ott. A kocsiból úgy ugrottam ki mintha valami vérengző fenevad lett volna benne és mint egy őrült elkezdtem rohanni a kordonhoz. Még a kocsiban előkaptam a zászlómat h mindenki lássa hova is igyekszem ennyire. Mondjuk a kinézetem: TH-s póló, TH-s táska, zászló a hátamon, fekete csőnaci rajta TH kitűző, szép piros-fekete kockás öv, és fekete-fehér kockás sál. Szép voltam :D Amint megérkeztem rögtön fotóztam is sort, meg magamat xD meg szval mindent. Körülöttünk nagyon sok magyar is volt.

Jöttek osztrák fanok ők osztogattak neonzöld papírokat amin egy Alien figura volt, és ezt fel kellett mutatni az Alien refrénjénél (meg adtak TH szudokut is+még egy TH szórólapot^^). Ez után következett a várakozás. Enni nem igazán ettem (össz. egy szendvicset de azt még a kocsiban) és inni se nagyon ittam (összesen 1 pohárnyi vizet). Ennek később meg is lett az eredménye de arról majd inkább később...

Szerencsére nem kellett egész nap állni mert volt annyi hely hogy le lehessen üllni. Kinnt voltak TV-sek ők kameráztak minket, csináltak interjúkat is. Mindig amikor elhaladtak mellettünk mindenki nagyon hangosan visított és kiabáltuk, hogy TOKIO HOTEL! :D Akinél volt zászló az közben lengette szóval elvoltunk. Az első nagy visítóhullám viszont akkor tört ki amikor megláttuk elhaladni a TH turnébuszát. Eszméletlen sikoltozásba törünk ki, és mindenki integetett, ugrált üvöltött mindent csinált. Nagyon örültönk hogy megérkezett. Akik hátul álltak ki tudtak szaladni a busz után és láthatták Billéket is (Billék kutyája is ott volt).

Később kaptunk karszalagokat hogy kiállhassunk a sorból, kicsit mozoghassunk elmehessünk WC-re, vagy vásrolni meg ilyesmik. Ott a helyszínen lehetett kapni Humanoidos zászlókat, nyakbaakasztókat, meg a koncertre ilyen villogó fényrudacskákat csak nálam nem volt euro és egyébként is eszméletlenül drága volt így nem tudtam venni semmit...

Az idő olyan 3ig jó gyorsan rohant, de aztán nagyon lassan tellt. 10 percenként néztem az órát, mert elvileg 6kor volt kapunyitás és már nagyon vártuk hogy bejuthassunk. Aztán olyan 17 óra 35-40 körül megnyitottak elöl valamit és szabad volt a kordonok közti átjárás. Ebből az következett, hogy mindenki elkezdett előrefele rohanni. De persze rohanni nem tudtunk mert előttünk már tömörülés volt. Innentől kezdve olyan szinten egymás szájában álltunk, hogy így teljes mértékben összepréselődve voltunk egymás mellett/mögött/előtt. Szinte levegőt alig kaptunk. A táskám beszorult az előttem lévő két osztrák kiscsaj közé és majdnem leszakították. Mondjuk én rájuküvöltöttem magyarul, és nem éppen szép szavakkal megmondtam nekik hogy adják már vissza a táskámat, persze(szerencsére xD) nem értették. De valahogy sikerült visszaszereznem. Közben mikor már így beálltunk folyamatosan ugye mentek ilyen járókelők arra. De az folyamatosan így volt. PL. volt h jöttek kiabálták h TOKIO HOTEL arra mi sikítottunk, viszont volt aki scheisse tokio hotel-t kiabált oda na arra csúnyán fújoltunk...Na és volt egy olyan h pár ilyen kosaras csávó ment el mellettünk és egyik így kiabált annyit h: Ich muss durch den monsun...! Na erre mindenki elkezdte énekelni a Monsunt és tök jó volt, mert együtt elénekeltük szval még akkor is jó volt a hangulat :D

6 után pár perccel kinyitották a kapukat akkor folyamatosan toltak minket hátulról ezáltak mi is az előttünk lévőket de tempósabban haladtunk már. Konkrét életveszély lett volna ha ott valaki elesik mert az tuti agyontapossák. De ilyen szerencsére nem történt. Volt egy olyan rész ahol kettévállt a kordon, ott pont a kordon széléhez sodródtam mert középen voltam, és nagyon csúnyán nekilöktek az élének utána meg oda is szorítottak. Egy pillanatig nem is tudtam haladni de aztán sikerült visszalopnom magamat. A bejáratnál megmotoztak (szerencsére a fényképezőt nagyon eldugtam a táskámba rejtett zsebbe így nem vették el) viszont a vizemet kidobatták meg a kajámat is. Utána rohantam volna be, de ránkszóltak h nem szabad rohanni így nagyon gyorsan gyalogoltam. És még innen se volt minden rendben mert hátul mentem be mert nem tudtuk melyik kapu az. Át akartam menni egy résnyire kinyitott kordonon de rámszólt németül az őr h nem lehet (illetve nem tudom mit mondott mert nem értek németül de mivel nem engedett be biztos ilyesmit mondhatott.) Viszont addigra már nagyon ideges voltam és elekezdtem szerencsétlennel magyarul üvöltözni, hogy hogy az istenbe jutok oda előre. Az meg mutogatott valamit. Még két ilyen szerencsétlen zsákutcába futottam mindenhol balhéztam egy sort magyarul az osztrák őrökkel, aztán végső elkeseredésemben bepróbálkoztam hogy angolul megkérdezem de akkor már sírtam mert azt hittem sose jutok be. Ő elmagyarázta hova menjünk. Nagyon gyorsan rohantam, és végre bejutottam. A 7.sorba sikerült beállnom apu meg hátra állt a kordonhoz mert hogy onnan jobban tudott fényképezni. Elvileg 7kor kellett volna kezdődni a koncertnek de ehelyett 8kor kezdődött el. Ez alatt kiüvöltöttük/sikoltottuk a lelkünket is+nekem sikerült előretolakodnom a 2.(!!!) sorba. Pont mikor elkezdődött a Komm, a nyag levegőtlenségben és tömegben teljes mértékben kiszáradtam mivel nagyon régen ittam és akkor is keveset. Elkezdtem szédülni,a lábam elzsibbadt, a torkom nyilalt és nem tudtam nyelni. Víz persze nem volt senkinél kénytelen voltam hátrébb állni. Szerencsére így se kerültem nagyon hátra mert az 5.sorba kerültem. AMikor a számnak vége volt angolul kérdeztem mindenkit nincs e vize de mindenkitől elvették. AZtán mögöttem állt 3 csaj (egyik Billnek volt öltözve másik Tomnak a harmadik normális volt de annyira hasonlított a két csaj h csomóan koncert előtt azthitték ők az igaziak, még én is :D) Ők nem értettek angolul, de ez az ál-Bill csaj nagyon rendes volt mert valahogy megértettük egymást és adott nekem inni, CSAK neki köszönhetem hogy nem ájultam el, és a kedvenceimet, életem szerelmeit közvetlen közelről végignézhettem. Utána mi velük buliztam végig. Az összes számnak a szövegét üvöltöttem, illetve néha sikítottam is vagy, Tomnak vagy Billnek kiabáltam valamit :D (mikor melyik volt közelebb). Eszméletlen felemelő érzés volt őket eenyire közelről élőben látni. Szinte el se hittem, hogy ott vagyok. Bill egyébként élőben nem is olyan vészesen sovány, ugyhogy megnyugodtam efelől :) Tök sokszor volt olyan, hogy a közönséget énekeltette azt nagyon élveztem. A pörgős számoknál Tommal és Georggal együtt ritmusra ugráltunk, amikor éppen nem ugráltunk akkor táncoltunk (már amennyire hely engedte), a lassabbaknál pedig könnyeinket törölgetve integettünk nekik.

A Komm számmal kezdtek (aminél ugyebár rosszul lettem) de ettől még élveztem aszámot és figyeltem. Az elején egy óriási űrhajóból ilyen gömbből jöttek elő. Nagyon erőteljes gitárral kezdtek hirtelen meg is ijedtem kicsit a nagyon hangos zajtól, mivel nem számítottam ilyen hangosra. De aztán hozzászokott a fülem és király volt. Billen napszemüveg volt de aztán eldobta. Az nagyon király volt végre láthattuk a szép szemeit...:) A reflektorokkal nagyon jól csinálták a fényjátékot a szám alatt végig(bár ezt az összes számról elmondhatjuk), és ezzel csak fokozták a hangulatot mert amikor nagyon ránkvilágítottak hirtelen akkor mindig sikítottunk.





AZ Alien szám nagyon különleges volt, mivel a kis Alien fejeket amiket kaptunk mindenki felmutatta. Mindenkinél volt ilyen, így a srácoknak biztos nagy élmény lehetett amikor a közönségben egy csomó kis zöld Alient látott figyelni :D
















A Kampf der Liebe végén volt Georgnak és Tomnak egy közös gitárszólójuk (addig Bill elment átöltözni). A két srác hihetetlenül jól nyomta. Először egymás mellett gitároztak aztán Tom előrejött (én pont annál a kiugró színpadrész mellett/előtt álltam) és Tom nagyon nagyon közel volt hozzám. Annyira hihetetlen volt ennyire közelről látni. Rögtön elkezdtünk visítani de nagyon és Tom nevét kiabáltuk.











A Hey you-nál a szám elején mindenki a ritmust tapsolta és úgy énekeltünk Billel. Nagyon szuper volt. És a szám végén mikor azt énekli, hogy Silence has been killing you, screaming deep inside of you just turn it up, just turn it up-résznél a Just turn it up-ra ilyen óriási lángot gyújtottak ki. Én számítottam ugyan rá, hisz a youtube-n már láttam de akkor is meglepődtem, és énekeltük volna a szöveget de akárhányszor felgyulladt a láng egy óriási visításba ment át az ének. Közben nagyon forró is volt, éreztem az arcomon a forróságát, és pont Bill két oldalén gyulladt fel, nem tudom szegény hogy bírta elviselni abban az egyébként se hideg bőrszerelésben...Ugyanez volt a Sonnensystem-nél is. Az is nagyon nagyon jó volt de a tűznél akkor is visítottunk :D






A Zoomnál csak Bill és Tom volt a színpadon. Az egy gyönyörű szám, de így élőben még lenyűgözőbb volt. Tom zongorázott, és a végén felgyulladt a zongora. Akkor is nagyon visítottunk, meg az alatt a szám alatt sírtunk is egy páran mert nagyon szép volt...Persze a szövegét kapásból tudtuk mindig folytatni amikor Bill minket énekeltetett (azokat a részeket nagyon szerettem), de ez minden számnál így volt.





A Humanoidot és a Geisterfahrert akusztikus verzióban adták elő. Én bevallom őszintén alapvetőleg nem kedvelem a Humanoid című számot de a koncerten nagyon nagyon tetszett, és még annak is végig énekeltem a szövegét. (ma reggel csengőhangnak is beállítottam a telómon, szóval nagy benyomással volt rám ez a koncerten :D) A Geisterfahrert viszont alapból imádom de itt koncerten...Ez is az volt amit végig integettünk és a végén énekli, hogy "Küss mich jetzt..." na azt a közönség egy emberként üvöltötte Bill helyett...szuper volt! Én konkrétan azon a számon is elsírtam magam dehát...ez van :)


A Lass uns laufent, mi már elénekeltük a koncert előtt is amikor még csak így halkan mentek zenék a hangszóróból, és egy World behind my wall mixet beadtak. Igaz akkor angolul énekeltük el de az is jó volt. AZtán Billel elénekeltük Lass uns Laufent is :D Az is a kedvenc számaim közé tartozik, ugyhogy nagyon élveztem.







A Dogs Unleashednél Bill egy motoron bukkan fel napszemüvegben macsósan...így kezdődik a szám :DMindenki gondolhatja milyen sikoltozást rendeztünk amikor megláttuk őt a motoron :D Ez a szám azok közé tartozott amit az elejétől a végéig végigugráltunk, de megállás nélkül. Teljesen magával ragadott a pörgős ritmus, ahogy a srácok előadják minden.

Übers ende der weltnek nagyon örültünk, elvégre az még a Zimmer 483-ról van és örök kedvenc. Amikor a refrén elkezdődött Tomékkal együtt az egész közönség ritmusra ugrált, és teli torokból egy emberként üvöltöttük a szöveget. A végén az utolsó refrénnél Bill jószokása szerint énekeltetett bennünket, azt különösen élveztem.









Ich brech aus hasonlóan zajlott mint az Übers ende der welt. Egy jó kis prögős szám, aminek mindenki tudja a szövegét, és lelkesen végigugráljuk meg táncoljuk. Király volt!




Az In your shadow is egy nagyon szép szám annak is nagyon örültünk. Bill úgy indított, hogy üllve énekelt, ezt nem tudom ugyan miért nagyon hangos sikítással jutalmaztuk.













A Screamin című számnak a legkirályabb része az volt, amikor Bill a végén a monsun refrénjét teszi be. Hát az eszméletlen király volt. Szerintem a legtöbb TH fan szívének ez az egyik legkedvesebb szám és rögtön énekeltük a refrénjét, nagyon örültök hogy hallhatjuk.


Az Automatischnál Bill jó sokat énekeltetett minket ennek örültem. Az tipikusan az a szám ami jó kis pörgős, így végig tudtuk táncolni, nagyon jót buliztunk rá.

A Menschen suchen menschenre is nagyon jót táncoltunk, a Traumert pedig végigugráltuk :D

Szünetekben ittak vizet és a maradékot mindig a közönségbelocsolták. Namármost engem először Georg, aztán Tom, utána meg Bill is lelocsolt ugyhogy nem igazán akartam kezet meg arcot mosni (a hajmosást is húzom halasztom ahogy lehet xD) Annyira örültünk amikor minket is lelocsoltak tök nagy élmény volt...Meg az üvegeket is bedobálták de sajnos sose felén dobták...De mindegy már a víz is nagy dolog volt nekem :D

De a számokra visszatérve, két legutolsó szám vagyis a két legeslegjobb szám...



Utolsó előtti volt a Durch den Monsun. Mindenki azt várta és nagyon jó volt. Szerintem ezt a számot énekeltük a leghangosabban Billel, de szerintem a srácok is ezt élvezték a legjobban. A számnak a legeslegvége volt a legjobb mielőtt utoljára énekelte volna Bill a refrént, egy pár másodpercre minden elsötétült, és elhallgattak. Mi hangos sikoltással, és üvöltözéssel kérleltük őket, hogy folytassák végre. És amikor folytatták, Bill, Tom, és Georg mind a hárman előrerohantak. Nagyon nagyon közel álltak hozzám és hihetetlen volt így látni őket. Ezt a számot vártam a legjobban, mindig arról álmodtam, hogy láthassam és ezzel valóra vált az álmom. Rögtön könnyes lett a szemem, mert elmondhatatlanul boldog voltam, és olyan jó volt őket tényleg ilyen közelről látni. Pont mint a videókban (csak élőben 10000x jobb). És ilyen pirosas-sárgás fénynel voltak megvilágítva és csodálatos volt. Onnan, hogy : Igendwann laufen wir zusammen, weil uns einfach nicht mehr halten kann" na azt végig mi énekeltük és nagyon jó volt. Rögtön amint az éneket abbahagytuk én akkor sikoltottam a koncert alatt szerintem a leghangosabban. Utána jött a meghajlás, Gustav is végre előre jött neki nagyon sokat sikoltottunk, és bedobdta a dobverőit is és ha 2 sorral hátrébb álltam volna elkaptam volna...Ezek után elmentek a fiúk és minden elsötétedett. De mi követeltük őket vissza. Persze nem volt még vége a koncertnek.

Jött a Für immer jetzt. A Humanoidról a kedvenc számom.Nagyon jól tudtam, hogy ez az utolsó szám így kicsit szomórú is voltam alatta. De nagyon lelkesek voltunk. És a szám végén ilyen nem konfetti hanem piros és feket kis papírka zápor hullott ránk+füst. Mindenki a levegőböl próbált elkapni papírt :D De az már pont a végén volt így inkább arra koncentráltun hogy még minden utolsó másodpercben láthassuk Őket és hogy még az utolsó Ich liebe Tom/Bill/Georg/Gustavot odakiabálhassik minnél többször a kedvenceinknek.

Az borzalmas volt mikor záródott be az "űrhajó" és tudtam h nem látom őket többé...mmint így élőben egy darabig lht hogy évekig tuti nem...Akkor nagyon elkezdtem sírni(közben a földről fölszedtem egy csomó piros-fekete cetlit) aztán apu odajött értem h elvigyen mert már kezdett kiürülni a stadion mi meg egy páran még mindig ott álltunk. Tisztára sokkot kaptam szerintem, nem is emlékszem hogy jutottam ki a stadionból, csak azt tudom a kocsiig azt hajtogattam, hogy ott volt Tom (mivel őt láttam utoljára), és még biztos ott van, tökre vissza akartam menni de már nem lehetett. A kocsiban még mindig néha sírogattam amikor így fogtam fel hogy milyen nagyszerű dolog történt velem, mert ezek örömkönnyek voltak. Aztán mire hazaértünk hajnal 2 körül ruhástul dőltem az ágyba. Ma nincs hangom, reggel alig bírtam menni mert még mindig bennem volt az a lökdösődés érzete, és fáj ahol nekinyomtak a korlátnak. Viszont: Feledhetetlen életreszóló élménnyel lettem gazdagabb, és ez volt idáig életem legszebb napja még sose éreztem ennyire jól magamat...Ez is megerősít hogy örökké TH fan maradok :)

TH-s szív, TH-s lélek, TH-s leszek mígcsak élek! TH FOREVER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


























17.rész

Egyenesen az én lakosztályomba mentünk. Bill meg se várta, hogy elérjük a hálószobát már vetkőztetett. Az ajkaink csak arra a 2 másodpercre válltak el egymástól ameddig a pólómat (illetve Bill pólóját) levette. Mivel igencsak lassan haladtunk így Bill megfogott az ajtóban és a karjaiban vitt be, és tett le az ágyra...
***
Most voltunk először együtt Billel és csodálatos volt. Két hét után nem éreztem ezt korainak, mivel a legfontosabb a bizalom és én maximálisan megbíztam Billben. Ő tényleg nem csak kihasználni akar engem, hanem őszintén törődik velem. És ez nagyon jól esik, mivel senkitől nem kaptam még ilyenfajta szeretetet mint tőle az elmúlt 2 hétben...
Reggel Bill karjaiban ébredtem. Ez nagyon megnyugtató volt...biztonságban éreztem magamat mellette. Éreztem a szíve minden egyes dobbanását, egyenletes szuszogását, a finom illatát, meleg testét...Nem akartam őt felébreszteni így inkább nem mozdultam meg. Olyan aranyos volt ahogy aludt mellettem...Ahogy a csillogó fekete tincsei a csupasz vállára bomlottak hihetetlen látványt nyújtott. Egyszerűen nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy oda ne nyúljak és ne kezdjem el finoman cirógatni.
Erre viszont elkezdett mocorogni és kinyitotta a szemét. Rögtön elmosolyodott és egy puszit nyomott a számra.
-Jóreggelt kedvesem. Hogytellt az éjszakád?-kérdezte. Hangja még rekedtes volt, mivel most ébredt fel, és ehhez a hanghoz még huncut mosolygás is társult. Komolyan zabálnivalóbb így reggel, mint bármi máskor :D
-Neked is jóreggelt! Hála neked, csodásan!
-Igazán? Ennek örülök és képzeld, hála neked nekem is csodásan tellt!-erre halkan kuncogni kezdtem.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi...-mondtam-Csak olyan kis édes vagy, a kis kómás fejeddel.
-Te is!-kicsit elhallgatott-De jó lesz, hogy minden reggel erre fogok ébredni...
-Bizony...-Bill éppen megcsókolt mikor kopogott valaki az ajtón.
-Vendéget vársz?-kérdezte.
-Én nem!-mondtam és kelltem volna fel de Bill visszarátnott.
-Na, most mi van?-kérdeztem kérdeztem kicsit meglepetten.
-Ne nyisd ki-suttogta és elkezdett csókolgatni.-Maradj itt velem...
-Itt maradok-mondtam.-De először elküldöm ezt az akárkit. Rendben?
Bill nagyot sóhajtott majd elengedett.
-Rendben. De siess!-mosolygott.
-Oksi!-gyorsan felkaptam a köntösömet és rohantam ajtót nyitni.
Kinyitottam az ajtót. Niki! Az ajtóban ott állt Niki. Az én legeslegjobb barátnőm! De hát mit keres itt? És pont most?
-Szia!-köüszönt széles vigyorral az ajtán.És megölelt.
-Ööö...szia!-mondtam zavartan.-Hát te?
-Hát én? Hát én gondoltam eljövök erre az egy hétre ide. Meglepetééés! Meglepődtél?
-Egy kicsit...-nagyon. Nem is Nikin, meg nem is hogy itt van, hanem hogy MOST van itt.
-És ez még semmi. Drága jó édes anyucikád is eljött hozzád, meg az enyém is, ÉS! jó apád is visszatért ide a szigetre. Na most mondj valamit?-csacsogott vidáman. Hát ez kész. Utoljára talán 2 éve volt ilyen hogy ennyien együtt legyünk...miért? Miért van itt mindenki?
-Az...az...jó.-nyögtem ki.
-Mmm...zavarok?-kérdezte Niki-Vagy rosszkor?
-Hát az az igazság kezdtem bele ám ekkor ajtócsukódást hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, és láttam hogy éppen Bill tipeg ki a hálószobából egy szál boxerben. A látványt egy köhögésnek álcázott nevetéssel tudtam csak lereagálni. Bill mosolyogva odajött hozzám és köszönt Nikinek.
-Hello!-Niki arca megért volna egy fotót. Először tök vörös lett, aztán elsápadt, utána meg minden arcizmát feszítette és ajkába harabott.
-Hello!-nyögte ki végül-Te vagy Bill?-kérdezte.
-Igen-felelt, és közben hátulról átölelt engem. Én konkrétan nem tudtam mit mondjak.
-Te pedig Niki?-kérdezte Bill.
-Jaja! De most asszem inkább nem zavarok. Majd beszélünk, OK? Lena felhívlak majd. NA sziasztok!-mondta és gyorsan elhúzta a csíkot. Én meg becsuktam az ajtót.
-Hát ez komoly volt-nevettem.
-Az!-helyeselt Bill.-Na de mit csináljunk?-kérdeze.
-Mondjuk öltözzünk fel?-kérdeztem.
-Minek?-lepődött meg.
-Így szeretnél emberek közé menni?-nevettem.
-Miért talán valami kivetnivalód van a csodálatos és isteni alakomban?-kérdezte és elkezdett pózolni. Rendkívül vicces (ugyanakkor szexi) volt szóval szakadtam a nevetéstől.
-Nem nem Mr.Tökély!
-Akkor?
-Szeretnék lemenni reggelizni. Gondoltam te is jössz, nem?
-Dede!
-Na akkor gyerünk öltözni!
-Igenis kapitány!-mondta és vigyázba vágta magát.

2010. március 29., hétfő

Visszatértem :)

Cijjasztok!!!! :)

Jó hírem van: Visszatértem! :D
Szóval az a helyzet, hogy öcsikémnek jól sikerült a műtétje, és már jól van, itthon van (már rosszalkodik is >.<) szóval minden rendicsek. :) Ez pedig azt is jelenti, hogy holnaptól ismét lesznek részek mert nekem igazából már rengeteg rész megvan egy füzetben (suliban írtam :D) csak még nincs begépelve, de majd igyekszem:)

Csetben olvasgattam most, hogy miket írtatok amíg nem voltam.
Hááát hol is kezdjem...
Először is köszi mindenkinek aki szorított meg jobbulást kívánt öcsémnek, nagyon jól esett :)
Másodszor is köszönöm a dícséreteket a legutóbbi részekre :D Ez is nagyon jól esett.
És a harmadik...úgy láttam kitört egy kisebb veszekedés is. Ha jól vettem ki a dolog az volt hogy páran kérlelték az új részt és páran meg a nevemben vagy inkább úgy mondanám, hogy a helyettem lecsillapították a kedélyeket. Ez utóbbiaknak köszönöm, hogy "megvédtetek" engem. Ha én feljövök csak úgy a blogomra, benézek a csetembe és akkor olvasom ezeket, lehet hogy én is kicsit mérgesebb lettem volna. De félreértés ne essen: Senkire nem haragszom! Szerettetek volna részt, hát most holnaptól lesz. :)
És hogy miért nem ma teszek fel újat?
Nagyon egyszerű :D Ma megyek Bécsbe TH koncertre szóval holnap nemcsak új résszel jövök, hanem részletes, képes élménybeszámolóval is :D
Viszont az a nagy helyzet, hogy többet most sajna nem tudok írni, holnap új rész+exlúzív élménybeszámoló :D
Szép napot mindenkinek! És köszönöma türelmeteket :)
Millió pussz: Tinci :)

2010. március 17., szerda

16.rész

Sziasztok! A jövő héten nem lesz új rész, mert az öcsémet ma műtik és kórházban lesz még jövő héten és szeretnék nála minnél több időt benntlenni szóval nem lesz időm újat feltenni. Viszont majd jövő hét után bepótolom ;) És tényleg ne haragudjatok, hogy megint nem lesz új, de így alakult nem tehetek róla :(
______________________________________________________________

Az elkövetkezendő két hetet Billel teljesen együtt töltöttük. Mindennap csináltunk valami közös programot. Általában a délelőtt és délután első felében Tom társaságát élveztük és hármasban (illetve néha 4esben mert Lucky is velünk volt) töltöttük, a nap hátralévő felében meg kettesben voltunk Billel. Csomószor voltunk az ő lakosztályukban és olyankor volt olyan, hogy Tom gitározott (merthogy kiderült hogy tud gitározni, és nem is akárhogy) illetve Bill kísérte énekkel, és ha náluk voltunk Tom megmutatta a főzőtudományát is ami leginkább a pizzáig és egy olasz tésztáig terjedt (állítólag saját receptje volt) de nagyon finomak voltak. A nap hátralévő felében meg Billel vagy elmentünk autókázni, vagy megnéztük a tengerparton a naplementét, ami nagyon romantikus volt és mindig nagyon élveztem.

Egészen úgy éreztem, hogy hozzájuk tartozom. Tommal nagyon jól összebarátkoztam, mert nagyon kedves srác volt. Úgy éreztem mintha kicsit nekem is a testvérem lenne. Billt pedig percről percre jobban szerettem. Teljesen olyan volt mintha már hónapok óta sőt, évek óta ismertem volna őket.

***
A mai napon kb. egész délután lennt voltunk a strandon és a vízben úszkáltunk 4esben. Tom kivállóan el volt Luckyval (bár ebben szerintem az is benne volt, hogy ha akarta volna se tudta volna lerázni a kutyámat, annyira erősen ragaszkodott a fiúhoz) és néha néha így nekünk is volt egy-egy szabad percünk Billel (azt muszály megjegyeznem, hogy Bill vizesen még sokkal szexibb, és amikor láttam a tetoválásait teljesen elaléltam mennyire jók.)
Már este volt így Tom elment "szabadfoglalkozásra" (minden bizonnyal csajozni) Bill és én pedig lementünk a partra. Mondjuk már jócskán besötétedett de ez egyáltalán nem zavart minket. Volt egy ilyen magasabb sziklacsúcs szerűség és azon nagyon gyakran ücsörögtünk Billel. Most is éppen ott ülltünk egymáshozbújva, ölelkezve. Már jóideje egy árva szót se szóltunk. Aztán egyszercsak a fejembehasított egy gondolat amiről muszály volt beszélnem Billel.
-Bill?
-Igen kicsim?-szólt és gyengéden cirógatni kezdte az arcom.
-Én nagyon szeretlek téged, tudod?
-Hát persze!-mosolygott.
-És nem akarlak elveszíteni, azt is tudod?
-Mire célzol ezzel?-ráncolta homlokát.
-Azzal hogy 3 hete itt vagytok...És lassan hazautazol Németországba. És...és...és akkor mi lesz?-kérdeztem kicsit kétségbeesetten. Kicsit elgondolkodott.
-Már akartam erről beszélni Veled...Én arra gondoltam, persze csak ha neked is megfele, hogy mi lenne ha hozzánköltöznél Berlinbe?-sejtettem vagy talán reméltem (?) hogy valami ilyen kérdést fogok kapni, de még így is meglepődtem. Összeköltözni Billel? Ez csodás lenne de...ő is akarja ezt? Mi van ha az agyára megyek majd? Ha megun vagy valami?
-Bill...én..nem is tudom mit mondjak, illetve igen nagyon örülök, és nagyon szívesen laknék veletek csak...
-Csak mi?
-Nem leszek ott útban nektek? Nem zavarlak titeket?-halkan felnevetett.
-Jajj Lenám...már hogy is zavarnál pont Te? Ha nem jönnél velem, én azt nem viselném el. Nekem minden nap látnom kell téged. És Tomot se fogod zavarni, ő is örülni fog hogy nagyobb élet lesz a házban.
-Tényleg?-mondtam kicsit megkönnyebbülve.
-Hát persze. Meg egyébként is. Végre lesz valaki aki kimossa a szennyesünket, rendet rak...
-Kösz ez kedves volt-nevetteünk együtt.
-Tudod mihez van most kedvem?-kérdezte.
-Nem igazán.-ráztam a fejemet.
-Ehhez!-mondta és felpattant majd hirtelen beleugrott a vízbe.
-Bill!-kiáltottam fel. Kicsit megijesztett ezzel a váratlan akciójával mert kicsit magas volt ez a kis szikla amin ücsörögtünk a tengerhez képest. És Bill még nem bukkant fel.
-Biiiill!-kiabáltam mégegyszer. És ekkor előbújt a vízből.-Te jól vagy?-kérdeztem.
-Igen! Fantasztikus a víz! Te nem jössz?-kiabálta.
-Hát..nem is tudom...ez nekem kicsit magas.
-Jajj Lenám! Ugorj majd elkaplak.-mosolygott.
-Hát...de nem fogom kitörni a nyakam?
-Nem-nevetett.
-Bizti?
-1000%!
-Jó....-csak Bill kedvéért, összegyűjtöttem az összes létező bátorságomat és leugrottam. Egy pár másodpercig a víz alatt maradtam, aztán éreztem hogy egy kéz valahogy felhúz a felszínre.
-Na minden rendben?-kérdezte Bill.
-Azt hiszem...igen-mondtam bár még egy kicsit "fulldokoltam".
-Akkor jó.-a lábam nem ért le a vízben mert ahhoz már túl mély volt, de úszni szerencsére jól tudtam, na meg persze itt volt Bill is így nem féltem annyira.
-Na, nem úszunk?-kérdeztem.
-Egész nap úsztam.-mondta és ezzel magához rántott és forrón megcsókolt. Kezével átkarolt és közben simogatott ahol csak ért.
-Bill ezt itt? Le se ér a lábam megfulladunk.
-De nekem leér a lábam!-mondta és mostmár a nyakamat kezdte elhalmozni apró csókokkal. Természetesen nem tudtam neki ellenállni, mert már én is eszméletlenül kívántam őt.
-De Bill ezt szerintem ne itt. Menjünk fel a lakosztályba, ok? Ott kényelmesebb.
-Igazad van-mondta.
Mikor kiértünk volna a partra egy ilyen kő vagy nem tudom mi beleakadt a felsőmbe.
-A fenébe. Beakadtam!-mondtam.
-Mutasd.-szólt Bill. Megpróbálta kiráncigálni, de ezzel csak azt érte el, hogy egyetlen mozdulattal leszakította rólam a felsőmet.
-Bill! Most ez...
-Ajjajj...bocsi ne haragudj.
-Most így hogy megyek fel?
-Hát...nekem így jobban tetszel!-mondta ördögien csábos vigyorral.
-Persze, de ország világ előtt nem akarok így végig menni...
-Akkor tessék.-mondta és levette pólóját.
-De akkor Te...?
-Vedd fel. Nincs hideg nem fázok meg.
-Köszi.-mondtam és felvettem. Bár egy kicsit nagy volt rám, most ez számított a legkevésbé.
Kézenfogva végigrohantunk a parton, majd be a Hotelbe. Az őr már megint nagyon "érdekesen" méregetett végig minket, de nem igazán törődtünk vele. 100% hogy már full idiótának nézhet bennünket, hogy csurom vizesen rontunk be az 5 csillagos szállodába, de hát ez van...

2010. március 16., kedd

15.rész

-De ez jó neked?-kérdeztem.
-Jó?-sötéten elmosolyodott.-Ez van, ezt kell szeretni...
Ha most okosabbik énemre hallgatok, abbahagytam volna a faggatózást, mivel éreztem, hogy Tom nem akar beszélni erről, és azt is, hogy nála is éppen olyan vizekre eveztem amikre nem lenne szabad. Titkolózik, falat von maga köré. Érzem...pont mint Bill. De miért? Mi az a nagy titok amiről ennyire nem szabad tudnom?
-De Tom! Amin tudsz változtatni azon változtass! Ha tehetsz egy cél elérése érdekében azért tenned kell, nem igaz?
-Pontosan Lena!-mondta és egy nagyot kortyolt kakaójából-Éppen ezért fogadom el a sorsom. Ha tehetnék érte, tennék, ezt elhiheted nekem. Így meg...élek azzal amit az élet ajándékoz nekem!
-Ugyan miért ne tehetnél?-fogalmam sincs honnan szedtem a bátorságot ahhoz, hogy ilyen erőszakos és tolakodó legyek Tommal szemben, de egyszerűen zavart, hogy ilyen, nem boldog, és nem akar magán segíteni.
-Jajj...Sok mindent nem értesz még Lenácska...De majd...
-Khm...-köszörülte meg Bill a torkát. Szegényről idáig tudomást se vettünk. Ez a köhhintés olyan volt, mintha Bill figyelmeztette volna Tomot, hogy hagyja abba a fecsegést, ugyanis szúrós tekintettel nézte fivérét, mire az azonnal témát váltott.
-Öhm...Luckynak adhatok egy kis sütit?
-De csak egy kicsit...-ezzel felfogtam, hogy túl sokat kérdeztem, buta liba vagyok és inkább fogjam be a számat.-Mert mi megyünk mostmár fel.
-Mentek? Miért? Ne már szivem...-mondta Bill és átölelte a nyakamat.
-De most megyünk Bill. Majd hívj, oké?
-Lena, ugye nem az előbbi miatt mész?-kérdezte Tom. Hihetetlen, hogy Billhez hasonlóan Tom is tökéletesen átlát rajtam. Lehet, hogy valami földöntúli képességekkel rendelkeznek mégis? Vagy csak kiválló emberismerők...
-Nem, Tom. Nem amiatt. Egyszerűen eszembejuttattad, hogy Lucky nem reggelizett még, és nem akarom, hogy sütit egyen reggelire, mert nem tesz jót a cukrának. És a telefonom is fennt van, és úgy volt, hogy Niki hív szóval...
-Igen, észrevettem, hogy nincs Nálad, mert nem vetted fel.-jegyezte meg mosolyogva Bill.
-Hívtál?-lepődtem meg.
-Hogyne hívtalak volna? Egy lépést se akartam nélküled megtenni, és akartam, hogy Tommal és velem regelizz, hogy Tom is megismerhessen kicsit.
-Bizony! Bill annyit áradozott rólad, hogy kíváncsi lettem milyen vagy.-bólogatott Tom.
-És uraim? Mi a helyzet? Átmentem a vizsgán?-jegyeztem meg viccelődve.
-Abszolut!-felelte Tom.
-Ennek örülök! Na, de tényleg megyek. Majd még beszélünk.-mondtam és Billnek hatalmas puszit adtam.
-Ennyi?-reklamált fennhangon.
-Jajj kis telhetetlen!-ráztam a fejemet és megcsókoltam.
-Így már mindjárt más.-vigyorgott.
-Szia Tom. Én is örülök, hogy végre megismertelek, mert én is sokat hallottam rólad.-Tom csak mosolygott. Nem tudom újfennt milyen ösztön fogott el, de úgy gondoltam Tom megérdemel búcsúpuszit, így halványan megpusziltam az arcát. Ezen szerintem ő is meglepődött, sőt mintha a nagy nőcsábászunk arcán enyhe pír jelent volna meg. De persze lehet, hogy csak képzelődök...
-Aztán vigyázz az öcsédre amíg nem vagyok mellette, mert szükségem van még rá.-mosolyogtam.
-Meglesz!-mosolygott.
-Na sziasztok! -mondtam.
-Szia Lena!-köszöntek egyszerre.
-Lucky, gyere!-hívtam a kis buksifejűt, és mikor ő ráérősen feltápászkodott és komótosan felém jött, elindultunk.

14.rész

Sziasztok! Remélem mindenkinek jól tellt a hosszúhétvégéje :) Én most személy szerint nagyon fel vagyok dobódva, mivel ma tudtam meg, hogy felvettek abba a suliba amit 1.-nek jelöltem, és ahová annyira nagyon-nagyon be akartam kerülni, szóval most elmondhatatlanul jó kedvem van :D Pedig én nem is hittem hogy bekerülök ééééés mégis! Na mindegy ezt most muszály volt megosztanom mindenkivel xD Ne haragudjatok.
Viszont mivel ilyen jó kedvem van, sok sok szeretettel megírtam nektek a következő részecskét :)
_________________________________________________

Miközben a srácok ettek be nem állt a szájuk. És nem (csak) az evés miatt hanem mert megállás nélkül, egymás szavába vágva nyomták a rizsát. Igazából nagyszerű volt őket hallgatni is és nézni. Mindketten mint két kisgyerek úgy tolta magába a finomabbnál finomabb sütiket, és a régi gyerekkori sztorijaikat mesélgették. Hihetetlen hogy milyen két égetnivalóan rosz kiskölök voltak, de amint látom ez a gyermeteg kis csintalanság még mindkettőjükben ég. Erről az is árulkodott, hogy folyamatosan úgymond marakodtak, de persze csak úgy viccesen (hiszen fiú ikerpár, megy köztük a rivalizálás hacsak játékból is...). A dolog akkor kezdett "elfajulni" amikor elkezdtek kajacsatát rendezni. A villájuk tökéletesen megfelelt ételkatapultnak így kivállóan tudtak lőni. Én majd megszakadtam a nevetéstől, hogy hogy lehetnek ennyire kis "butuskák" ők meg jókedvvel szórakoztattak engem. Viszont a 3. lövedék pont a egy hajszállal a fülem mellett süvített el akkor mondtam:
-Na jó! Köszi Tom, nem tudtam, hogy én is célpont vagyok.
-Fuh bocsi Lena!-szabadkozott.
-Semmi baj.-mosolyogtam. Ezek után inkább "fegyverszünetet" kötöttek és ettek tovább. (ugye nem kell részleteznem a körülöttünk lévő emberek tekintetét? xD)
Még mindig hihetetlennek találtam, hogy emberbe ennyi édesség belefér mint Billbe és Tomba. Én már rég rókáztam volna, ha ennyit kellett volna reggelre ennem.
-Lena Te nem kérsz valamit?-kérdezte Tom két falat közben.
-Nem, köszönöm.
-Miért?-kérdezte Bill.
-Hát mert nem vagyok éhes.
-Naaa ne csináld már! Olyan fincsi! Nem kell éhesnek lenned hogy sütit egyél, igaz Tom?
-Bizony!-bólogatott hevesen.
-Az lehet, de ha jókedvből-rosszkedvből folyton édességet ennék, pár hét alatt egy kövér sertéskoca lenne belőlem.-nevettem.
-Nekem még úgy is tetszenél.-mondta Bill, mire persze rögtön elpirultam. Nem azért mert Bill bókolt, mert ahhoz könnyen hozzászoktam mára már, inkább amiatt, hogy mindezt más jelenlétében teszi. Bár igaz Tom annyira nem számít a "más" kategóriába, hiszen Bill elmondása szerint (és ez látszik is) ő Bill másik fele. Ha nem lenne Tom, Bill nem tudna mihez kezdeni. Soha nincsenek külön (így több napra) és olyan erős kötelék van köztük, hogy bármikor megérzik egymás érzéseit, még gondolatait is. De lényeg a lényeg ettől még mindig kicsit zavarba jövök.
-Az lehet, de én magamnak nem.
-Jó. De csak egy harit?-és ellenálhatatlan kiskutyaszemekkel nézett amire nagyon jól tudja, hogy úgyse lesz erőm nemet mondani.
-Na jó. Csak egyet.-adtam meg magam. És már nyújtott is felém egy falat krémest. Be kell látni tényleg nagyon fincsi volt.
-Na? Kérsz még?
-Nem, nem fogom megenni a "szerény" reggelidet még a végén éhenhalsz nekem!-mondtam és megpaskoltam a pociját.
-Jól van akkor egy neked egy nekem?
-Mmmmm...megegyeztünk!-feleltem.
És akkor innentől kezdve csatlakoztam én is a kajáláshoz de csak egy krémes erejéig. Egyrészt tényleg jól laktam másrészt, gondoltam Tomra. Néha elkaptam egy egy pillantását. Nem akartam, hogy kirekesztve érezze magát miattam. Én nem akartam, hogy miattam rosszabb legyen Tom és Bill között a harmónia.
-Mi az Tom?-kérdeztem amikor abbahagyta az evést és csak úgy minket nézett. Ugyan mosolygott de én a szemében láttam valami sötétséget. Valami mintha bántotta volna.
-Semmi csak örülök! Olyan jó látni, hogy Bill végre talált magának valakit. Főleg egy ilyen lányt, mint Te Lena.
Ez nagyon jól esett Nekem. Mérhetetlen örömmel töltött el, hogy Tom ezt mondja, és Bill mondta nekem már, hogy Tom senkivel nem képmutatóskodik. Ha valaki neki nem tetszik annak ő azt ki fogja mutatni. És Tom nagyon őszintének tűnt. Fontos volt nekem az, hogy Tom mit gondol rólam elvégre az ő véleményére ad Bill a legtöbbet (ezt is mondta.)
-Köszi Tom.-mondtam. De neked is kéne már egy rendes lány végre, nem?
-Én elvagyok egyedül is. Meg egyébként is nekem gyakran van barátnőm!
-Aha! Egy egész éjszaka erejéig, mi?-kérdezte Bill.
-Hát igen. De legalább van, és akkor amikor csak akarom!-furcsa volt Tom hozzáállása. Szerintem csak menekült a komoly kapcsolat elől.
-De ez jó neked?-kérdeztem.
-Jó?-sötéten elmosolyodott.-Ez van, ezt kell szeretni...

2010. március 11., csütörtök

13.rész

Másnap reggel mikor felébredtem rögtön meglestem a telefonomat. Igazság szerint egész éjjel a kezemben volt, így felébredtem volna ha SMS vagy hívás jön (Billtől) de semmi. Kicsit sem lepődtem mondjuk meg, elvégre minek keresne az éjszaka kellős közepén? De azért valahol reménykedtem benne hátha mégis.
Felkeltem és kimentem az erkélyre vagy teraszra ki minek nevezi. Még kicsit hűvös volt a tegnapi eső miatt, így felvettem a narancs-kék Nike melegítőmet és elindultam Luckyval. A fű még nedves volt és emiatt friss, ugyanakkor hűvös is volt a levegő. Ennek ellenére a kinti vendéglőbe mentem a reggeli kávémért.
-Szia!-köszöntem Annának.
-Szia!-köszönt vissza mosolyogva.-Mit kérsz?
-A mézes kávé múltkor nagyon fincsi volt ugyhogy azt!
-Oké, máris készítem.
-Egyébként mi újság?-kérdeztem és közben helyet foglaltam az egyik bárszéken, Lucky meg lefeküdt mellé a földre.
-Hát semmi különös. Jah, egyébként még bocsi a múltkoriért, hogy a buliban csak úgy eltűntem...
-Jaaa...semmi gond. Nem akarom beleütni az orrom de szétvet a kíváncsíság, hogy végül mi volt azzal a helyes sráccal? :D
-Hát...-mondta Anna széles vigyorral - Tessék itt a kávé.
-Köszi.-mondtam és belekortyoltam.
-Szóval úgy néz ki alakulgat valami...
-Na! Az nagyon szuper! Örülök neki.
-Köszi-mosolygott Anna-És Te mit csináltál a bulin?
-Hát én...-kezdtem volna bele, ám ekkor Lucky vidám csaholása és eszeveszett farkcsóválása ahogy fölpattant, rögtön kizökkentett a mondandómból. Automatikusan hátrafordultam és megpillantottam az én drága Billemet, ahogy Tommal együtt közelednek.
-Ne haragudj egy pillanat...-mondtam Annának, és elindultam Billék felé. Lucky amint észlelte, hogy szabad a pálya nekifutott és ráugrott Tomra. Tom meglepődött de rögtön elkezdte simogatni Luckyt, aki ugatott ugrált meg mindent csinált. Őszintén meglepődtem, hogy így letámadta szegény fiút, nem is tudom miért. Ilyet még velem se csinált soha...Bill meg mit sem törődött a kutyámmal "bajlódó" fivérével, sebesebb tempóra váltott és sietett felém. Persze én se gyök kettővel haladtam xD
-Sziasztok!-köszöntem mikor közelebb értem.
-SZia!-köszönt Tom. Bill nem szólt egy szót se. Nemes egyszerűséggel amikor már kartávolságon belül voltam, magához rántott és gyengéden megcsókolt.
-Jóreggelt szép szerelmem!-mondta. Én erre tökre elpirultam de persze feszített a büszkeség is. Ilyen szépet mondani nekem! Olyan édes! De azért meglepett ezzel a váratlan akcióval. Itt mindenki előtt...Jó mondjuk a mindenki alatt csak Annát, Tomot (Luckyt), és egy középkorú házaspárt lehet csak érteni xD De akkor is.
Észrevettem, hogy Tom a szeme sarkából figyel minket, és selytelmesen mosolyog. Vajon mire gondolhat...?
-Nem fáj már a fejed, ugye?-kérdeztem kicsit aggodalmaskodó hangon Billtől, mert nem felejtettem el, hogy tegnap nem volt jól mikor elváltunk.
-A fejem?-kérdezte úgy mint aki nem tudja miről beszélek. Aztán kérdően néztem rá, mire ő észbekapott-Jaaa! A fejem, tegnap? Neeem. Nem fáj már. Jó ötlet volt a tea meg a forró pancsi.-vigyorgott.
-Jaja! Ha 2 órát nem lubickolt a kádban ez a sellőfiú akkor egy percet se. Azt hittem ki kell vennem egy másik szobát, hogy elmehessek fürödni.-vágott közbe Tom.
-Haha! Köszönjük Mr.Nincspoénommókamester nagyon vicces volt!
-Nekem nincs? Lena, szerinted se vagyok vicces?-hozzáteszem nagyon nagy élmény volt látnom a szerelmemet és a tesóját ahogy mint két óvodás fiúcska "marakodnak" ilyen apróságokon, amit persze teljesen mértékben csak viccből csinálnak, mégis maximálisan beleélik magukat. Halkan kuncogtam is Bill karjaiban ahogy "veszekedtek".
-De szerintem mindketten nagyon viccesek vagytok! Pont mint két ovis!-erre a fiúkkal jót nevettünk. Aztán elindultunk, hogy a srácok is rendeljenek valamit.
-Mit kértek?-kérdezte Anna. Tom rögtön kezdte is:
-Na cicám én kérek egy csésze kávét, de jó feketét, aztán egy bögre kakaót ééés franciakrémest, meg egy csokismignont ééés...-én nagy szemekkel pislogtam. Olyan volt tényleg mint egy nagy gyerek, ahogy hadarva sorolt mindent. Billen mondjuk semmi megrökönyödést nem láttam, ebből következtettem, hogy Tomnak ez egy átlag reggeli. Ezek szerint csak nekem meglepő az, hogy ekkora cukormennyiséggel indítsa egy ember a napot xD- ja, kérek még a végén egy nagy kehely fagyit is. AZ mindegy milyen szépségem, rád bízom. Egy ilyen lány mint Te, biztos kitalálsz nekem valami különlegességet.-mondta és rákacsintott Annára.
-Értem.-mondta Anna. Látszólag teljesen hidegen hagyta hogy Tom látványosan flörtölt vele.Próbált nem tudomást venni róla.-És te?-pillantott Billre.
-Ugyanazt mint ő.-Újra meglepődtem! Bill is? Hogy lehet ennyit enni? És még csak nem is látszik rajta...Tomnak szép, kidolgozott teste volt, nem olyan túlságosan csak úgy hogy az még jól nézett ki, szóval olyan normális volt. Bill pedig ugyan egyszálbélű volt, mégis a karja meg úgy általában izmos volt. Valoszínűleg csak az alkata volt ilyen léc formátumú (xD), és ő akármennyit ehet akkor se lesz sokkal kövérebb.
-Te Lena nem kérsz még valamit?
-Nem köszi, én még el vagyok a kávémmal.
-Rendben akkor egy pillanatot kérek és hozom is.
Addig mi leülltünk egyik asztalhoz. Lucky közben ugyan már nem zaklatta Tomot csak a nyomában loholt.Aztán végül az ő széke mellé feküdt le.
-Te Tom, téged nagyon kedvel Lucky! Nem tudom mivel váltottál ki belőle ekkora szimpátiát, de egyszerűen odavan érted!
-Nem meglepő! Értem mindenki odavan!-dőlt hátra elégedetten. Én erre jót nevettem, mert nagyon viccesen mondta.
-Haha! Álmodban...
-Mi? Értem minden csaj odavan! Egy se tudna nemet mondani nekem. Szerinted Lena?
-Hát én honnan tudjam?
-Na ugye, hogy nem tudta kimondani, hogy nem.
-Jaaaj hagyjál már!-mondta Bill.-Egyébként Lucky fiú...-Tom ezen elgondolkodott.
-A kutyák megérzik ki a jó ember.
-Vagy inkább csajnak hitt és rád moccant! A kutyák az ilyesmit is megérzik.
-Te beszélsz?! Én még mindig nem festem magam és nem nézek ki úgy mint egy nő.
-Én se nézek ki úgy -.-
Egy újabb marakodásnak lehettem szemtanúja amit meg kell hagyni nagyon élveztem. Olyan volt mintha egy TV-s kabaré lett volna. Szakadtam a nevetéstől miközben őket figyeltem.
-Látom jól szórakozol?-nézett rám Bill tündéri mosollyal.
-Igen! Irtó cukik vagytok!-mondtam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
-Zavar ha rágyújtok?-kérdezte Tom hirtelen.
-Nem csak nyugodtan.-én ugyan nem dohányoztam, viszont bármennyire is irritált ez az egészségromboló szokása némely embernek, attól még nem vonhattam meg ezt tőlük, mivel ezen a helyen nem volt megtiltva a cigi.
Tom már éppen a szájába vette a cigit és gyújtotta volna meg, ám ekkor Bill hangosan ráförmedt:
-Tom! Én is kibírom, hogy Lena társaságában ne gyújtsak rá! Legyél már kicsit tisztelettel másokra...-Bill dohányzik?! Ezt nem is tudtam...Nem is éreztem a lehelletén, sőt mág csók közben se éreztem...
-Jajj ne már Bill. Miattam nem kell...Nyugodtan Tom, nem zavar.-és mikor süllyesztette be a zsebébe meg is fogtam a karját, hogy megállítsam. Ő erre nagy szemekkel rám nézett, de arca kifürkészhetetlen volt. Pár másodpercre még ott maradt a kezem majd észbe kaptam és elrántottam. Bill közben folytatta a prédikálást:
-Nem! Láttál engem a közeledben cigizni valaha? Nem hinném, pedig én is dohányos vagyok...Tom légyszíves!
-Köszi-mondta Bill. Tomon nem láttam, hogy megbántódott volna, vagy kellemetlenül érezte volna magát én viszont annál inkább úgy éreztem magamat. Én nem akartam, hogy csak miattam most Tom hiányt szenvedjen bármiben. (mégha be kell valljam őszintén, nagyon ellenzem ezt a most kiderült "új" szokást... Miért kell az embernek gyilkolnia saját magát?)Nagyon látszódhattak arcomon az érzelmeim mert Tom rögtön megnyugtatott:
-Ne emészd magad Lena! Ez egy nagyon rossz szokásunk Billel. És igaza volt, elég ha én magamat károsítom, ahhoz nincs jogom, hogy téged is. És nem haragszom, nem utállak.-mondta angyali msollyal.
-Akkor jó!-feleltem és annyira őszintének tűnt, hogy ezzel sikerült tényleg megnyugtatnia.
Ez után szinte ki is lett hozva Billék temérdek mennyiségű sütije és kakaója kávéja meg minden.
-Hát Uraim jóétvágyat!-mondtam jókedvűen mikor nekiestek az "édességhegy"elfogyasztásához.
-Köffi!-mondták teliszájjal mire mindannyian jót nevettünk.



_______________________________________________
Kedden lesz új rész, addig is jó hétvégét, puszilok mindenkit :)Sziasztok!

2010. március 10., szerda

12.rész

Sziasztok!

Képzeljétek, tök happy vagyok egyrészt mert 20 nap múlva lesz a bécsi TH koncert (amin természetesen ott leszek én is :D) de a fő okom, hogy volt az a szóbelim ami annyira rosszul sikerült (legalábbis én úgy éreztem) és azt a sulit jelöltem másodiknak, és tegnap felkukkantottam az oldalukra aztán fönnt volt, hogy kik kerültek be. 83 jelentkezőből 32-őt vesznek fel és én történetesen a 17. vagyok a 83-ból :D Szóval ha az első suliba nem vesznek fel (amit 16-án tudok meg h igen v nem) akkor ide fogok jönni és ez a suli is eszméletlenül szupi és azt hittem semmi esélyem bekerülni, de most olyan happy vok hogy áááh az nem is igaz :D Na mindegy ezt muszály volt most így megosztanom a nagyvilággal ne haragudjatok :)

Na de itt is a kövi rész ;)

________________________________________________________________

-Szia Lenám zavarlak?-szólt bele Niki, de eszméletlenül hadart és ideges volt a hangja.

-Szia! Nem, nem zavarsz mondjad nyugodtan mi a baj?

-Nem fogod elhinni mi történt!-mondta és megállt. Vártam, hogy mondja már ugyan, hogy mi van de nem folytatta.

-Niki! Itt vagy? Mi történt?

-Ja, csak vártam hogy megkérdezd mi történt.-Istenem! Mindig ezt csinálja, hihetetlen...Mikor majd szét vet a kíváncsiság.

-Na Niki ne szórakozz mondjad már.

-Na szóval ma megyek haza munkából erre hazaérek, és fél óra múlva tudod ki csönget?

-Honnan tudhatnám? A húsvéti nyúl vagy a télapó?

-Kevin!!!

-Micsoda?!-esett le az állam.-Mit keres Berlinben, vagy inkább tőled mit akart az a fuh inkább hagyjuk hogy micsoda...

-Rólad faggatózott. Hogy meddig maradsz-e a Maldivon, ott vagy-e még, és legfőképpen mi van közted és a között a srác között és persze Billről mindent.-ahogy Niki ezeket mondta teljesen elsápadtam.

-De nem mondtál semmit igaz?

-Dehogyis! Leráztam, de persze előtte én is kiderítettem ezt azt. "Üzleti úton" volt Berlinben és gondolta eljönhozzám faggatózni rólad.

-És honnan tudta, hogy te hol laksz?

-Jó kérdés. Na mindegy szóval még levágott nekem egy olyan dumát is, hogy ő vissza akar téged kapni, és jóvá akarja tenni a dolgokat, meg hogy nem-e hatnék rád, hogy fogadd vissza, és alapból adjam meg a telefonszámodat meg minden.

-Ezt nem hiszem el...képes azok után, hogy...áhh hagyjuk. Ez teljesen megőrült. Egyértelmű, hogy nem engem hanem a pénzt és a szállodákat akarja. De engem nem ver át, és jó lenne ha végre kiverne a fejéből...

-Nyugodj meg. Én nem mondtam semmit rólad. Illetve azt mondtam hogy már jóideje van barátod. Ugye nem baj?

-Nem jó is, hátha így leáll.

-Aha rendben. Apropó! Honnan tudta hogy a Maldivon vagy?

-Ja, neked még nem is meséltem...-elmeséltem neki az egész történetet, azt hogy Kevinnel mi volt a buliban és akkor ha már így alakult folytattam a dolgot, hogy hogy állunk Billel.

-LENA LOVEL! Én nem tudom mit csináljak veled, de szerintem kitekerem a nyakad inkább előbb mint utóbb!!!!-kedves a barátnőm mi? xD Mindegy megszoktam már, hogy ilyen kis vad :D Meg egyébként is csak hülyül-Ilyen dolgok történnek te meg fel se hívsz?!

-Hát hívtalak volna, de nem volt időm. Meg fáradt voltam.

-Nem volt időd, fáradt voltál...hmm szabad kérdeznem mitől? :P- másik amit szeretek benne :D Mindig másra gondol xD

-Na Niki! Állítsd le magad. Nem feküdtem le vele...

-Értem de Lena-váltotta komolyra a szót-Mi lesz ha hazamegy? Nem marad örökre a Hotelben...Vele mész?-Niki most kicsit sokkolt a kérdésével. Erre még nem is gondoltam. Bill nem egész 3 hét és haza megy. Akkor mi lesz? Távkapcsolat...?

-Nem tudom ez még eszembe se jutott.-mondtam.-De az még 3 hét. Lesz idő eldönteni.

-Rendben de nem ártana gondolkodnotok ezen.

-Tudom...

-Jó. Na egyébként meg annyira örülök neki! :) Olyan jó, hogy végre túl vagy már ezen a magányos korszakodon.

-Ja, de veled mi van?-gyorsan terelni akartam már a szót magamról mielőtt még jobban belemennénk az én életem elemzésébe.

-Mi lenne? Semmi. Dolgozgatok, meg hát ennyi. Fuh, tényleg mikor jössz?

-Hát nem tudom. Eredeti terv az, hogy 2.20án megyek, de nem tudom...

-Jó mindegy végülis a cuccaid már itt vannak :D

-Jaja! :D-aztán Niki még elkezdett sztorizgatni, hogy ugyan mégis mik történtek az ő kis (állítása szerint) "szürke" hétköznapjaiban, ami cseppet se volt szerintem olyan unalmas mint ahogy ő azt beállította. Szerettem hallgatni ahogyan mindent olyan nagy lelkesen tud elmesélni, már hiányzik nagyon a társasága...És annyira jó lesz, hogy végre normális életet kezdhetünk. Szeptemberben az egyetemet is elkezdjük, addig meg munkát vállaltunk és dolgozunk, ja és persze bérlünk egy 3 szobás csodaszép lakást nem messze a sulitól. De egyébként most, tényleg nem tudom, hogy mi lesz Billel. Bár végülis ő is német...lehet, hogy Berlinben lakik, és lehet, hogy közel a mi lakásunkhoz. Na mindegy erről az első alkalmas időpontban megkérdezem!
Miután elbúcsúztam Nikitől alig tudtam figyelni a filmre, mert folyton azon idegeskedtem, hogy Kevin nem-e készül valamire...Hihetetlen sose fogok megszabadulni tőle? Végre kivertem a fejemből mostmeg újra zaklat? Borzalmas. A másik meg tényleg, mi lesz ha vége Bill vakációjának? Lehet, hogy csak úgy megun és dob? Nem hiszem...én szeretem, bízok benne (legalábbis próbálok) és remélem ez kölcsönös...



2010. március 9., kedd

11.rész

Szerencsére hamar megérkeztünk a hotelhez, és mire odaértünk már nem is esett annyira az eső. Jellemző. Mindig amikor az ember úton van, és távol van még otthonról, akkor van a nagy vihar, viszont amikor megérkezik a biztonságot nyújtó menedékhez már rögtön eláll.
Sötét volt már, és mi Billel kézenfogva mentünk be az épületbe (ajtó előtt szokás szerint felvette a napszemüvegét). Ám mikor beléptünk nagyon meglepődtünk. Szerintem az összes ott dolgozó biztonsági őr ott sürgött forgott, hol csoportokban álltak és nagy megbeszélés folyt, volt aki fel-alá "rohangált", volt aki olyan volt mint aki magában beszél, közben csak a fülhallgatójával tartotta a kapcsolatot kolegáival. Lényeg a lényeg rengetegen voltak és mindenki olyan volt mint a mérgezett egér. Ilyet akkor láttam egyszer amikor egyszerre feltörtek 5 lakosztályt, de szerencsére azonnal meglett a tolvaj és az érintetteknek semmi anyagi (sem fizikai) károsodásuk nem lett.
Szóval Billel mi meg is torpantunk a bejáratnál.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte.
-Nem tudom, de mindjárt megkérdezek valakit.-ekkor meg is láttam az erre legkiválóbb személyt, apukámat. Éppen a recepcióssal és 3 biztonságival beszélt meg valamit. Megragadtam Billt és már vonszoltam is magam után.
-Hahó! Szia!-köszöntem apunak. Ő éppen magyarázott valamit de mikor odaértem abbahagyta.
-Jajj szia kicsim most nem alkalmas az idő beszélgetésre.-mondta. Aztán a tekintete Billre vándorolt és olyan volt mintha meglepődött volna, vagy nem is tudom. Furcsa volt a tekintete, mintha lenézte volna őt vagy nem is tudom, de semmiféleképpen nem az látszódott, hogy szimpatikusnak találná...Mindegy most ez nem a megfelelő hely, és idő az ilyen dolgok elemzésére...
-Nem én csak kérdezini akartam, hogy itt mi történt? Bombariadó vagy mi?
-Nem hanem...-miközben beszélt nem rám nézett hanem szabályosan mögém, ahol Bill állt (szóval Billt nézte). És itt megakadt egy pillanatra.
-Igen?-kérdeztem.
-Tudod paparazzik bejutottak ide és erőszakosan viselkedtek.
-Paparazzik? Mi az istent keresnek itt paparazzik?
-Tudod, híres vendégeink vannak. És ő utánuk voltak itt.-Hozzánk gyakran jártak hírességek, néhánnyal sikerült is egy-két mondatot váltanom ilyenekkel mint Leonardo Dicaprio, Halley Berry, Orlando Bloom, David Guetta stb...de még sose sikerült egy paparazzinak bejutnia mert nálunk a legjobbak dolgoznak csak. Most se értem, hogy történhetett ilyen...
-És hogyan?-kérdeztem.
-Ezt próbáljuk kideríteni, de már elvitték őket. Meg persze kétszeresére vesszük most a biztonságot. Hihetetlen mik vannak...
-Egyébként ki van itt? :D
-Nem tudod? Majd rájössz...-mondta. Nem győzöm ismételni furcsa volt az apám. Végig Billhez beszélt, és olyan csúnyán nézte. Vagy üldözési mániám van?
-Jó hagylak dolgozni nem tartalak fel...Szia!-mondtam és elindultunk.
-Jujj hallod, kik lehetnek akikért ennyire bomlanak a paparazzik? Csak nem Angelina Jolie és Brad Pitt?
-Nem tudom.-mondta Bill közömbösen. Most hirtelen ő is megváltozott. Olyan feszült lett és ezt nemcsak az arcvonásain láttam (már amennyi az arcából látszott...) hanem az egész testtartásán, menésén meg ahogy a kezemet fogta. De lehet, hogy ez is már az üldözésimánia?
-Mi a baj?-kérdeztem. Kicsit habozott a válasszal és közben elértünk a lifthez.
-Semmi csak...fáj a fejem és...nagy gond lenne ha felmennék ledőlni aludni?-nem tudom miért de ez az egész nekem gyanús volt. Előbb még tök jó kedve volt, meghitten sétálgattunk a Hotelig és most hirtelen...De talán csak rémeket látok. Igen, biztos rémeket látok.
-Nem, semmi baj. Szegénykém...-egy puszit nyomtam a fejére.-Nehogy miattam még jobban fájjon. Menj csak és feküdj le, igyál egy bögre teát, vegyél egy jó fürdőt és aludjál-mondtam miközben selymes fekete tincseit cirógattam ő pedig szorosan magához szorított.
-Igenis anyuci!-mosolyodott el.
-Jól van kisfiam!xD-húztam ki magamat, de még így is csak az orráig értem.xD
-És egyébként csak egy puszit érdemlek?
-Telhetetlen!-mondtam és lágyan megcsókoltam.
-Hmm...ez így mindjárt más.-mondta de megérkezett a felvonó.
Be is szálltunk gyorsan. Bill már levette a szemüveget, aztán gyorsan megnyomtam a 4est és szinte azonnal fönnt is voltunk.
-Akkor szia!-mondtam és megpusziltam a száját.
-Hé! Csak ennyi?
-Előbb már kaptál-nyújtottam ki a nyelvemet.
-De az gyógypuszi volt. Mi lesz a jóéjtpuszimmal?-pislogott óriási kiskutyaszemekkel.
-Jajj Te!-mondtam és ismét csókolózni kezdtünk.-Na mostmár mehetsz aludni! :)
-Köszönöm. Holnap mikor látlak?
-Nem tudom.
-Akkor felhívhatlak?
-Persze mondom a számom.-gyorsan lediktáltam neki ő beírta a telefonjába és elbúcsúztunk. Mikor fölértem még az én drága Luckymat levittem pisikélni, aztán még leülltem TV-t nézni. Körülbelül fél órája nézhettem (50 első randi Adam Sandlerrel és Drew Barrymore-ral örök kedvenc :D) mikor csöngött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.

2010. március 4., csütörtök

Csak egy ötlet...:)

Sziasztok!
Eszembe jutott egy olyan ötlet, hogy mivel több sztorim is van/volt és nem tettem fel mindegyiket külön blogba, csak a gépemen meg füzetembe vannak benne, csinálhatnék egy olyat, hogy egy weboldal és oda teszem fel a történeteket. És akkor lehet, hogy a régit is folytatnám :) Meg ha valakinek van sztorija elküldi nekem és én felteszem, szóval értietek :D
Na és azt akarom kérdezni, hogy ti mennyire tartjátok ezt jó ötletnek, és szerintetek megcsináljam-e?
Erről indítok is egy szavazást a cset alatt(egy hétig lehet szavazni), de a csetbe is írhattok véleményt erről. Csak légyszi tudassátok velem, hogy ez jó vagy rossz ötlet :)
Köszike

2010. március 3., szerda

10.rész

Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a csetben, hogy szurkoltok meg bíztattok nagyon kedvesek vagytok nagyon jól esett :)
Igazából tegnap volt szerencsére az utolsó szóbelim, ez nagyon jó volt, kedvesek és barátságosak voltak tényleg csak szimpla beszélgetés volt. Ez volt az a suli, amit 1nek jelöltem meg, ugyhogy már csak reménykednem kell, hogy ide fel fognak venni, és persze 16.-ig izgulhatok miatta...
Megpróbálok azért sűrün feltenni részt, de lehet, hogy most egy kicsit megfogadom wawus tanácsát és pihenek :)
___________________________________________________________

-Csukd be a szemed.
-Oké.
-De ne less!
-Nem lesek :D - áááá dehogy én nem olyan vagyok xD
-Jó.- és azért befogta a szememet hátulról. -Most indulj el szép lassan. Jó. Még egy...két...há'...és kinyithatod!-mondta és elvette a kezeit én meg kinyitottam a szememet.
Amit láttam hihetetlen volt!!!

Egy nagyon magas helyen álltunk. Előttünk egy körülbelül teniszpálya méretű tisztás amit a körülöttünk lévő erdőcske vett körbe, de közvetlen velünk szemben csak a messzeség volt. A réten mindenfelé a legkülönlegesebb virágok ezrei voltak. Láttam az alattunk elterülő szigetet (még a Hotel Glamourt is de csak piciben) és az óceánt. A horizont vöröses fényben ragyogott a nap pedig már elkezdett lefelé vonulni. Láttam ahogy a víz fölött kisebb nagyobb sirálycsapatok az esti vacsorájukat keresték, és ahogy a parton a fürdőzök vígan merültek a vízben.
-Na, tetszik?-kérdezte Bill angyali mosollyal?
-Bill ez...ez...ez hihetetlen. Nem is tudom mit mondjak. Csodálatos. Köszönöm, hogy idehoztál.-mondtam és rámosolyogtam.
-Nincsmit. Mással nem is lettem volna itt szívesebben mint veled.
***
Leültünk a fűbe és megnéztük a naplementét. Közben beszélgettünk és Bill ismét énekelt nekem két gyönyörű szép dalt. Az egyik az volt, hogy Ich bin da a másik meg Durch den Monsun. Mindkettő csodálatos volt. Billnek annyira szép hangja volt, hogy az leírhatatlan. Nem tudom honnan szedhette ezeket a dalokat de tényleg csodásak voltak. És pont mikor a Durch den Monsunt énekelte eleredt az eső. De nem olyan kis "csepeg-csepeg de semmi komoly", hanem olyan igazi "dézsából öntik a vizet" kategória volt.
-Huhh mennünk kéne, nem?-kérdezte miközben már mindketten felpattantunk.
-De.-mondtam. Kézen fogott és elkezdtünk rohanni. (már amennyire az erdőben a visszacsapódó ágaktól lehetséges volt ez). Minden romantikus történetbe, az ilyen jeleneteknél, Bill biztos rámadja a kabátját vagy ilyesmi. Na, ez most nem történt meg mivel őrajta is csak egy póló volt azzal meg nem sokra mentem volna.
Szerencsére hamar elértünk a kocsihoz. Azonnal be is ülltünk, de még nem indultunk el. Bill hátrahajolt a hátsó üllésre (amin egyébként eszméletlen kupi volt xD) és valahonnan a kupac aljáról előhalászott egy törülközőt.
-Tessék töröld meg a hajad, nehogy megfázz.-nyújtotta oda.
-Köszönöm.-mondtam és megtörölköztem aztán visszaadtam Billnek. Ő is addig rendbeszedte magát, és még egy pulóvert is adott nekem.
Aztán elindultunk. Az eső egyáltalán nem akart elállni, sőt néha néha még villámlott is. Ez azért nem volt jó mert én borzasztóan féltem kicsi koromtól kezdve a viharoktól. Így akaratlanul is sokkal közelebb húzódtam Billhez, akinek közben a csúszós útra is figyelnie kellett.
-Mi az kicsim? Félsz, vagy mi a baj?
-Már pici koromban is ki nem állhattam a viharokat. Az eső rendben van de ez...-mondtam és kinéztem az ablakon. A szél is feltámadt és minden féle dolgokat sodort magával. AZ ilyen időt már nem szerettem. Illetve egy kényelmes szobából egy bögre forró kakaó mellett igen, de nem a csúszós utakon egy autóban üllve erdős területen.
-Nyugodj meg. Én itt vagyok melletted.-mondta és megsimogatta a fejemet.
-Hmm így máris jobb.-mosolyodtam el.
________________________________________
Sorry, hogy ilyen rövid, meg nem ez lett életem alkotása és volt már jobb is de most ennyi sikerült :/ Pénteken VAGY hétfőn lesz rész, még nem tudom pontosan mikor. Jah és jövő hét folyamán valoszínű megint valami új arcot adok a blognak, új képeket teszek fel meg ilyenek. :)
Ha pénteken nem lenne akkor jó hétvégét mindenkinek! Sziasztok! Puszi :)

2010. március 1., hétfő

:(

Sziasztok!

Tudom, megígértem péntekre a részt, de miután feltettem az uccsó bejegyzést az után tudtam meg, hogy holnap délután(vagyis pénteken)szóbelizek. Hangsúlyozom NEM TUDTAM ELŐRE!!! Ha tudom nem ígérem meg de mindegy...Utána későn értem haza,fáradt voltam.

Hétvégén se voltam itthon, ma is felvételiztem (szerintem jól el is csesztem:( ... )és holnap is lesz még egy.

De szerdán már 100% lesz rész megígérem.

Tényleg bocs mindenkitől...