37.rész-csütörtök

Felmentünk a mozihoz.
-Milyen filmet nézzünk?-kérdezte Bill miközben a filmlistához sétált.
-Horror?-kérdezte Tom vigyorogva.
-Az jóóóóóóó!-lelkendezett Tina. Khm...én nem vagyok annyira beszari típus, de meg kell hagyni nem vagyok oda a horror filmekért...De mindenki benne van ezért nem szeretnék ünneprontó lenni.
-Nekem mindegy-vontam meg a vállamat.
-Oké akkor elmegyünk jegyet venni erre a "A vérszomjasok éjjelén"-re. -Hmm vérszomjasok éjjele...Nagyon eredetinek hangzik. Te jó ég! Milyen szarba rángatom bele magam. Ennek már a címe is rettenetes. Hogy fogom túlélni ezt a két órát?
-Fuh ez nagyon jó lesz!-mondta Tina vidáman.
-Aha...biztosan-mondtam kicsit szomorkásan.
-Mi a baj?-kérdezte Tina rémülten.
-Semmi baj...csak én másmilyen filmre gondoltam, de ez is elképesztően fantasztikus lesz!-vágtam rá lelkesen. "elképesztően fantasztikus lesz" ezeket én mondtam?! Jesszus! Mire válalkoztam még? Pedig most még visszaléptem volna...De mostmár mindegy. Billék pont most tértek vissza a jegyek és két óriás kukoricával+két egy literes Colával.
-Na siessünk szépségeim, mert lekésünk a filmről-mondta Tom széles vigyorral. Bill kezében is volt kukorica és Cola. A Colát a kezembe adta így átkarolta a derekam és így mentünk a jegyszedőkhöz. Miközben álltunk és vártunk, két kiscsaj félénken odajött mellénk.
-Bill?-kérdezték félénken. Bill kicsit meglepetten nézett rájuk majd enyhe mosolyt vett fel és mondta:
-Igen.
-Kérhetnénk egy autogramot?-kérdezték most még félénkebben mint ez előtt. Hát nem mondom. Erős idegzetüek! Én ha plázában láttam volna meg Billt biztos síró-visító-és ugrálógörcsöt kaptam volna. De mi más körülmények között találkoztunk, ígyhát...
-Persze.-mondta Bill és gyorsan aláfirkantotta a cetliket.
-Kösz-mondták a lányok.-És te Bill barátnője vagy?-kérdezték ezt már tőlem. Azóta Bill újra átkarolt, és most nagyon szélesen mosolygott rám.
-Igen...-mondtam kicsit megszeppenve.
-Akkor te is adsz autogramot?-hűűűűűűűhaaaaaaaaaa!!!!!!!!Tőlem?! Autogramot?! Csak mert a barátnője vagyok?! Ez kicsit....hogy is mondjam...sokkoló.
-Persze...-mondtam de tökre zavarban voltam. Gyorsan aláfirkantottam, de a csajok tökre örültek neki...Nem is tudom, mintha nagy ember lennék, pedig nem vagyok az. Aztán Tomékat is meglátogatták, majd végre megindult a sor, és bejutottunk a terembe. Bill leült, én mellé, mellém Tom, mellé Tina. Aztán el is kezdődött a film.