31.rész-szerda

Már majdhogynem könnyes volt a szemem. Bill nem szeret? Rám emelte azt az ellenállhatatlan tekintetét. Szomorú volt...Jajj ne...Csak játszott velem? Már fel voltam készülve a legrosszabbra. Az arcomon legördült lassan egykönnycsepp.Ő a kezét az arcomhoz emelte és lassan letörölte a könnycseppet.
-Szeretlek!-mosolygott rám. A fenébe! Miért húzta ennyit az idegeimet? De mindegy szeret...:) Elmosolyodtam.
-Én is!-és lassan megcsókoltam. IMÁDOMM^^!!!!
-Nem kéne megkeresnünk őket?-kérdeztem.
-Hát lehethogy kéne...-mondta Bill.
-Szerintem hozzátok mentek.
-Az valoszínű viszont akkor....-Billnek elsötétült az arca.
-Akkor?-kérdeztem türelmetlenül.
-Sietnünk kéne...
-MIÉRT???
-Tom be van rám pöccenve és Tina is kiakadt rád...Tomot meg ismerem! SENKI NINCS OTTHON!!!-mondta idegesen. Na ezzel mindent elmondott...Most valoszínű Tom lefekteti a nővéremet!!!Király :S Gyorsan elindultunk Billékhez. Átértünk. Hmm...most át kell kutatni a házat? Bill elindult fel. Mentem utána. Megvárt egy szoba előtt ami valoszínű Tomé.
-Ez Tom szobája?-kérdeztem.
-Igen.-mondta Bill és szó szerint kibaszta az ajtót. Hehh sehol senki! Ezek hol lehetnek...Lehet hogy nem is itt vannak? Akkor fölöslegesen paráztunk... Bill visszábbment egy ajtót.
-Ez a te szobád?-kérdeztem.
-Ahhha-vigyorgott Bill. Hát kinyitotta az ajtót és......................
-TOM HOGY MENNÉL EL A PICSÁBA TE MOCSOK DÖG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hát ez durva...miért? Nos enyhén bunkóság az ha Tom Bill ágyán dönti meg a nővéremet? Bill berontott a szobába és akkora pofont baszott le Tomnak hogy az azthittem ott marad. Én inkább álltam nem tudtam mit mondani erre...enyhe sokkos állapot. Elegem van ebből a napból...Bill ez után még egy számomra beazonosíthatatlan kemény tárgyat is rádobott Tomékra ami tuti nem volt gyenge aztán tovább üvöltött:
-5 perc és húzzatok ki innét!!!-Bill ezek után elindult kifelé és húzott magaután. Bementünk Tom szobájába. Én leültem az ágyra mert már tényleg fáradt voltam... Bill fel-alá járkált és minden egyes bútordarabba belerúgott közben szidta Tomot.
-Bill édesem, nyugodj meg-próbáltam nyugtatni. Neki már szinte könnyes volt a szeme.
-Ez...ez...ez...BUNKÓSÁG!!! Én ha kijön meglátom én agyonverem!!!-kiabálta.
-Bill, nyugiii!!!
-Hogy nyugodjak meg?!-hé! Most ugye rám nem mérges?
-Jól van én értelek...ülj már le!-Erre hallgatott és leült mellém. Váratlanul újra elkezdett csókolni és lassan elkezdett rámmászni.
-Bill....Ne!...Ezt nem...kéne-mondtam.
-De kéne!-mondta.
-Bill! Én nem így akarom!!!-mondtam neki dühösen és eltoltam. Egy pillanatra úgy tűnt megsértődött majd megenyhült.
-Jajj édesem...Bocs. Ezt nem kellett volna...Ne haragudj elragadtattam magam...-mondta szomorúan.
-Semmi baj-mondtam.-De mostmár tényleg hazamennék...
-Jó elkísérlek...-és elindultunk haza.