39.rész-csütörtök

A meki pont a mozival szemben volt szóval egyenesen odamentünk. Beálltunk a sorba, és Billék szóltak hogy válasszunk magunknak kaját.Előrementünk és váasztottunk.Gondolkodtam, hogy mit kérjek. Valami olyat kellett amivel jól is lakom, de azért Billt se eszem ki a vagyonából. Végül egy hamburger csirkesalátával és sültkrumpli csokifagyival kombináció nyerte el tetszésemet. ám amikor visszatértünk nekem megakadt valamin a szemem. Pontosabban valakin. Ugye körbekémleltem, hogy hol van 4 szabad hely és ekkor megláttam Georgot. Igen ám! Ez még annyira nem is lenne már a jelenlegi helyzetemben nagy szám (ugye Georg már a haverom szóval nem mint sztár hanem haverként láttam meg...) de nem volt egyedül. Egy nagyon csinos dekoratív lány ült mellette. És nem éppen olyan jóbarátoknak néztek ki, hanem mint aki között van valami...
-Bill édesem...-szóltam halkan Billnek.-Nézd, az ott nem Georg?-Bill a megadott irányba nézett.
-De és az ott...-elakadt a szava. Ezek szerint nem csak én nem tudtam róla hogy van barátnője.
-Tom figyelj már!!!-rángatta vigyorogva Tomot.
-Mi van már?!-kérdezte Tom ingerülten, de mikor meglátta Georgot ő is szélesen elvigyorodott.-Te erről tudtál?
-Nem dehogy!-felelte Bill.-Szerintem meg kéne tréfálnunk kicsit...-mondta ördögi vigyorral.
-Az áááááám....
-Ne már meg akarjátok szivatni?-kérdeztem. Azt nagyon nem akartam hogy Georgot megszivassák. Szemétség lenne.
-Nem dehogy. De én már kitaláltam mit csinálunk, csak előbb veszünk kaját. Tina, Vera addig keressetek helyet messze Georgtól.-Hát kerestünk. Nem tudtam mit forgatnak a fejükben Billék de szerintem akármi is az, jó nem lehet! Aggódtam picit. Leültünk Tinával.5 perc múlva már jöttek is vissza Billék. Na de hogy! Mindkettőjüknél 1-1 tálca és hát csurig volt mindkettő pakolva. Mi Tinával nem kértünk sok mindent, de hát kétlem, hogy Bill és Tom ennyit tudnak majd enni. Kapásból a mienket Tinával leszámítva volt ott 8 igen azaz 8 hamburger, 4 sültkrumpli, 2 fagyi és 6 muffin. Mint mondtam a mi kajánk ebben nem volt benne tehát mondjuk ha pont kettő felé osztom akkor egyikük eszik 4 hambit 2 sültkrumplit 1 fagyit és 3 muffint. Ez csak nekem tűnik soknak? Mikor megjöttek és letették a tálcát azonnal megkérdeztem.
-Ti hány hete nem ettetek?
-Hogy?-kérdezte Bill.
-Hogy fogtok tudni ennyit enni?-kérdeztem vigyorogva.
-Ja, hát ez alap mennyiség nálunk. Ez a minimum...-mondta Bill.
-Ez a minimum?-ismételte Tina.-Akkor mi nektek a maximum?
-Gyorskajánál olyan nincs...-mondta Tom.-Na de elmondom a tervünket. Mi, mármint Tina és én felhívjuk most Georgot. Megkérdezzük hol van és mit csinál, ha nem mond igazat, ti Bill és Vera elindultok feléjük. És mikor odaértek rá köszöntök aztán persze mi is odarohanink. Csak ennyi. Semmi szivatás, de mégis jó. Nem?
-Hát ebbe bennevagyok.-mondtam. Megnyugodtam hogy csak ennyi. Ez tényleg csak hogy kicsit megtréfáljuk, és kész. Na Tom elővette a mobilját és hívta Georgot. Kihangosította, de úgy hogy mások ne csak mi 4en halljuk. Felvette Georg.
-Igen?
-Szevasz haver!-szólt Tom-Mit csinálsz most?
-Hát...ööö...vásárolok.
-Igen? Mit?(most menjetek)-súgta oda nekünk Tom.
-Gitáromra húrokat.
-Ja és akkor most ott vagy?-Elindultunk gyorsan Billel. Úgy kellett mennünk, hogy Georg ne vegyen minket észre. Mikor mögé értünk már szinte lopakodtunk, majd Bill hangosan ráköszönt.
-Szia Georg! Nem is tudtam hogy itt a plázában is árulnak gitárhúrt!-Georg megfordult és nagyon megijedt. Látnotok kellett volna az arcát. Egyszerre mérges ijedt de mégis nevet meg minden. Áhh, nagyon vicces volt. Billel rögtön elnevettük magunkat. Georg fülénél még mindig ott volt a telefon, de Tomék már (a tálcákkal) elindultak felénk.
-Rohadjatok meg!-mondta Georg, de azért elnevette magát.
-Na mi újság?-kérdezte Bill. Közben Tomék is ideértek.
-Hát úgylátszik nem kéne tovább titkolóznunk...Victoriával járunk.
-Ehh gratulálok!-mondta Tom. Victoria szokott lenni koncertek előtt a fiúk sminkese. Ezt Bill súgta nekem oda.
-És mióta?-kérdezte Bill.
-Már 3 hete.-mondta Victoria boldogan.
-3 hete?! Jó sokáig titkolóztatok. De miért?
-Nem akartuk, hogy rólunk pletykáljon mindenki...-mondta Georg.
-Na de hát még nekünk se?-mondta Tom kicsit csalódottan.
-Hát neked aztán főleg nem!-nevetett Georg.-Na de nekünk mennünk kell mert sietünk, szóval jóétvágyat!
-Kár hogy mentek-mondta Tom.-Na de mindegy. És mégegyszer gratulálok!
-Köszönjük. Sziasztok!-mondta Victoria meg Georg is.
-Sziasztok-mondtuk mi és ha már ott voltunk leültünk oda.
-Akkor jóétvágyat!-mondta Tom és elkezdtünk kajálni.