22.rész-kedd

Ma szeptember elseje van! Boldog 20. születésnapot Bill és Tom Kaulitznak!!!!!!!!!!!!!!
***************************************************************************

Bementünk a kórházba. Pontosabban szinte beestünk a kórházba. A kocsinál Georg nem várta meg ameddig kiszállok, hanem kivett és a karjaiban vitt be az épületbe. Bill és Gustav ott jött mellettünk. Akkora sebességgel vitt Georg, hogy véletlenül túl közel vitt az ajtóhoz, és a lábam teljesen beleütközött a falba.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!GEORG! MIT CSINÁLSZ?!
-Georg hülye vagy? Mi a faszt csinálsz, meg akarod ölni szerencsétlent?!-förmedt rá Bill azonnal barátjára.
-Bocsánat. Óvatosabb leszek. nem esett bajod?-kérdezte, és letett.
-Nem, semmi bajom...-mondtam. De az volt az igazság, hogy nagyon is fájt, és szinte már könnyes volt a szemem a fájdalomtól. Aztán Bill odajött mellém.
-Na jó. Én viszlek be!-mondta.
-Nem tényleg nem kell fáradnotok bemegyek én.
-Na neeeeeeeem!-mondta Bill, és felkapott. Hát azért lehet mondani, hogy szerencsétlen vagyok, de minden rosszban van valami jó...Engem előbb Georg most meg Bill visz a karjaiban...Szerintem minden TH fan erről álmodozik...Na mindegy.
Szóval Bill bevitt a karjaiban a kórházba. Ott odament a recepcióshoz.
-Jó napot! A barátnőnknek valoszínű eltört a lába, hova mehetnénk?-kérdezte. Hmm...barátnőnk? Már a barátjának tekint! Ez annyira jó!!!
-Ott azon a folyosón végig, és majd szólítani fogják magukat.-mondta a recepciós.
-Rendben. Köszönjük.-mondta Bill és elindultunk.Végigmentünk a folyosón, aztán Bill letett egy székbe. Közben előkapartam a pénztárcámból az irataimat és megkértem a srácokat adják le. Gustav le is adta.
-Föl kéne hívnom anyut...-mondtam és elővettem a telefonomat.
-Rendben-mondták a srácok. Közben Georg és Gustav leültek Bill pedig fel-alá járkált. Felhívtam anyut, és elmondtam neki mi a bajom, mi történt és hol vagyok. Nagyon megijedt (jóhogy, hisz majdnem elpatkoltam...)
-...de csak este 11kor érek haza, elvagy addig?
-Persze...Billék itt vannak velem segítenek-mondtam.
-Jólvan. Nagyon rendesek azok a srácok. Hogy Bill megmentett...Na mindegy. Majd akkor este hazaérek. Pihenjél sokat ha hazamentél, és ne erőltesd magad. Ha van valami ugráltasd nyugodtan Tinát:) Rendben?
-Jól van persze.-mondtam-Akkor este találkozunk. Szia!
-Szia!
Letettem a telefont. Akkor kiszólt egy nővér egy ajtón:
-Vera Schultz?
-Én vagyok!-mondtam.
-Be kéne jönnie a vizsgálóba.-mondta a nővér.
-Rendben-mondtam, és Bill mire megpróbáltam volna felállni már fel is kapott és bevitt. Hihetetlen milyen erős, hogy így hurcolgat engem! Ki se néztem volna belőle...
-Köszi Bill, rendes vagy...-mondtam hálásan.
-Semmiség ez alap!-mosolygott.Köszöntünk az orvosnak (Georgék kinnt maradtak)
-Mi a panasz?-kérdezte a doktornő.
-Rohanás közben elesett és azóta nem tud lábraállni.-mondta Bill helyettem.
-Értem.-mondta a doktornő.-Akkor megvizsgállak. -odajött és mozgatgatta a lábam meg minden ami írtóra fájt.
-Hát ezt meg kell röntgenezni...-mondta.-Át kéne menni a röntgen szobába. A fiatalember tudna neki segíteni?-kérdezte Billtől.
-Persze!-mondta Bill és ahogy már azt megszoktam föl is vett. Hihetetlen...egyszerűen a tenyerén hordoz, nem? :D