24.rész-kedd

Már egy ideje fennt voltam és gondolkodtam. Olyan 18 óra körül járhatott az idő. Kint már sötét volt. Lámpát nem oltottam, ezért én is csak a sötét szobában feküdtem, és gondolkodtam. Sok minden járt a fejemben...Tina és Tom kapcsolata, és az a sok dolog ami a nap folyamán történt velem...Bill annyi mindent tett értem ma, hogy ha ő nem lett volna, lehet, hogy már nem is élek...

Valaki kopogott, és benyitott. Tina nézett be.

-Kopp-kopp, alszol?-kérdezte.

-Persze-válaszoltam. Bejött, de villanyt ő se kapcsolt.-Mit csináltál ma?-kérdeztem.

-Tommal voltam-válaszolta. Áhh, Tommal volt...sejtettem. Jellemző...Most erre mit mondjak? Nem lenne semmi bajom ezzel, csak miért pont most?

-Ja...sejtettem.-mondtam unottan.

-Figyelj, tudom hogy hirtelen, meg nem a legjobbkor jött, de így alakult ez van...-magyarázkodott. Rohadtul nem érdekelt. És most lehet, hogy csak féltékeny vagyok, hogy ő mindig 3 lépéssel előttem jár az életben de igazam van. Meg se kérdezi mi van velem, csak magával törődik! Egoista...

-Oké-mondtam.-Akkor hozz nekem fel egy pohár vizet.

-Miért? Te nem tudsz magadnak hozni?-kédezte Tina kicsit flegmán. -Oh, de persze!-mondtam dühösen.Na ennyit a nővérem segítőkészségéről...komolyan mondom, Bill segtőkészebb mint ő...Annyira szarul érzem magamat...Annyiszor elképzeltem, hogy találkozunk Billékkel és nagy szerelem, meg minden, de nem úgy képzeltem, hogy megromoljon a viszonyom Tinával. Viszont amióta ideköltöztünk, életem legnagyobb csodája történt meg velem, de minnek az lenne az ára, hogy megromlik Tinával a viszonyom? Ez így nem olyan buli...
-Jó! Akkor megyek én!-mondtam.
Nagyon nehezen lemásztam az ágyból, de gipszelt lábbal nehéz volt. Tina viszont nem láthatta a gipszem, mert sötét volt. Elsántikáltam mellette ő meg jött utánam. Kiértünk a világos folyosóra.
-Mi történt a lábaddal?-kérdezte ijedten.
-Hogyhogy mi? Begipszelték, nem tudtad?-kérdeztem gúnyosan.
-De miért nem mondtad?-kérdezte szomorúan, és közben követett engem.
-Mert nem kérdezted!
-Honnan tudhattam volna?!-
Végülis sehonnan!-kiabáltam, és közben leértünk a konyhába ahol inni akartam.-Tiszta égés volt! Billnek, Georgnak és Gustavnak kellett engem orvoshoz vinni, mert a drága testvérem éppen randizott!
-Engem okolsz?
-Attól függmiért...Kéne?
-Nem! Te mit tettél volna a helyemben?
-Veled mentem volna...-mondtam, és otthagytam őt a konyhában. Lehet hogy bunkó voltam, de most úgy éreztem igazam van. Kimentem a ház elé, és nekidőltem a falnak. Hideg volt és nagyon fáztam. Rágyújtottam egy cigire és bámultam a semmibe. Most boldog lehetnék és mégis szörnyen érzem magamat...Miért?
Ahogy így tűnődtem a tekintetem átvándorolt a szemben lévő házra. Nem voltam egyedül. Szemben egy sötét alak dőlt a falnak s tűnődött a sorsán...Bill!