32.rész-szerda

Billel elbúcsúztunk egymástól és én beléptem a házba. Úgy gondoltam, hogy ha most bevonulok a szobámba akkor csak rágódni fogok és az rohadtul nem jó. Szóval úgy döntöttem vállalok egy kis közösségi családi életet és nem vonulok fel a szobámba, hanem lent a nappaliban nézek TV-t. Le is ültem anyu mellé és elkezdtem üresen bambulni a képernyőre. Anyu hirtelen úgy nézett rám mint egy marslakóra.
-Hogyhogy ilyen hamar hazajöttél?-kérdezte.
-Hát csak mert.-mondtam.
-És Tinát hol hagytad?-Tina? Leszarom hogy őszinte legyek. Többé nem tekintem a testvéremnek az biztos! Bunkó, ribanc és sorolhatnám...nem akarok róla beszélni. Gondolni se akarok rá és legfőképpen látni nem akarom. Úgy gondoltam ha a családom mostmár csak anyuból és sajnos Henrikből áll (mert Martina már nem a testvérem, ő idegen) akkor legalább velük normális leszek.
-Nem tudom hol van és nem is érdekel.-válaszoltam.
-Összevesztetek?-kérdezte anyu.
-Nem...ő már idegen személy, nem ismerem-mondtam. Anyu fájdalmasan sóhajtott...
-Mond már el mi bánt...
-Sokminden-válaszoltam.
-Jó. Mi van a nagy Őddel?
-Mármint Billel?
-Igen.
-Ja hát vele úgy tűnik most járunk...-mondtam.
-Ha összejöttél életed nagy szerelmével akkor miért vagy mégis olyan mintha minimum a halálodra készülnél?
-Ezt majd kérdezd meg egy Martina Schultz nevű személytől.-mondtam.
-Ti tényleg összevesztetek...még az életben nem hallottam, hogy gy hívtad volna a testvéredet...
-Mint már említettem nekem NINCS testvérem-mondtam.Mostmár gazán békénhagyhatna anyu...ha nem venné észre TV-t néznék...
-Jajj de rossz hogy ilyet mondasz.
-Jó akkor nem mondok semmit-mondtam és felmentem a szobámba. Elkezdtem gondolkodni. Ez a nap, életem legszebb napja lehetne. Erre jön Martina és mindent elkúr (szószerint...) Lehetne ez a nap ennél rosszabb?...

***

Két órája bslakodhattam már magányosan a szobámba mikor valaki kopogott. Ha Martina az én megölöm... De nem ő volt anyu az. Szerencsére...

-Figyelj Vera...Most szóltak hogy el kéne utaznunk Henrikkel...Holnap már jönnénk is haza. Tudsz vigyázni a házra?-Királyság...Így tényleg szabadon megölhetem majd Martinát ha hazajön. Nem repdesek attól, hogy egyedül leszek egész éjjel.

-Persze vigyázok-mondtam.

-Rendben. Akkor majd szólj Tinának is. Na szia.-puszit nyomott az arcomra és már el is ment. 10 perc múlva hallottam a kocsiajtó csapódását. Elindultak. Gondoltam hallgatok e gy kis zenét ugyhogy elkezdtem a Spring nichtet hallgatni. Nem kis hangerővel. Közben Billmacsekot simiztem. Gyorsan este lett. Olyan kilenc óra körül elmentem fürödni és lementem mozizni. Valami átkozott horror film volt a tv-ben és kurvára féltem egyedül nézni...Kinnt szakadt az e ső és vihar volt. Éppen valami olyasmi rész volt, hogy a temetőben egy kriptában életrekelnek a zombik mikor dörgött az ég és csöngettek. Gondolom mondanom se kell hogy megijedtem. Kinyissam az ajtót? És ha egy zombi? Na jó, hülye vagyok...Zombik nincsenek. Vagy mégis? Közben mégegyszer csöngettek. Odamentem bátortalanul az ajtóthoz. Gondoltam magamban hogy a kezemben van egy kiskanál és egy 5 literes vödrösfagyi (:D legjobb ha az ember magányosan tv-zik) és azon tűnődtem ezzel vajon mennyi esélyem lesz egy zombinál?