-Szép este volt.-mondtam.
-Az ám.Bár minden estém így telne...-ábrándozott Bill.
-Ja jó lenne...Nem megyünk fel?
-Hova?
-A szobámba.-mondtam.Felmentünk. Bementünk a szobámba Bill leült a fotelbe. Én az ölébe ültem.-Fel kéne öltöznöm...-tűnődtem hangosan.
-Neeee! Szerintem nem kéne. Így sokkal szexisebb vagy.-mondta Bill.
-De szerintem kéne-nevettem.
-Minek?-vigyorgott Bill-még így is túl sok a ruha rajtad.Húúúúúúúúúha itt már elég forró a helyzet. Bill itt ölelget (nem mintha zavarna, sőt!) miközben én nem éppen a legtöbbet takaró ruhámban feszítek az ölében és közben arról diskurálunk hogy felöltözzek-e maradjak-e így vagy éppenséggel inkább semmi ne legyen rajtam. Ez már kicsit hogy is mondjam kellemetlen...
-Na jó megyek felöltözni-mondtam nevetve. Elmentem a fürdőszobába de ekkor eszembejutott, hogy nem vittem magammal ruhát. Azért én is nagyon tudok. Elmegyek felöltözni ruha nélkül. Akkor mégiscsak Bill nyerne és nem lenne ruha...Na jó ebbe inkább most ne follyunk bele.Visszamentem a szobába. Bill ugyanúgy ült ott mint amikor kimentem. Hmm...min gondolkodhat ilyen elmélyülve? :D
-Hát te?-kérdezte mosolyogva.-Nem úgy volt hogy felöltözöl? Nem mintha zavarna hogy így vagy. Sőt ez így irtóra jó nekem tetszik :D
-Köszi, de elfelejtettem ruhát vinni anélkül meg kicsit nehéz felöltözni.
-Kiválaszthatom én, hogy mit vegyél föl?-olyan kis édibédi könyörgő arcocskát vágott, hogy nem tudtam nemet mondani.
-Tessék, ott a szekrény.-mondtam mosolyogva. Hát legalább 15 percet kutatott a szekrényemben. Láthatóan minden egyes ruhadarabomat felmérte, hogy tökéletes összesítést tudjon nekem ajánlani :D
-Na meg is van!-mondta.
-Végre! Azthittem fel is akarod őket próbálni helyettem!-nevettem.
-Nem dehogy. Tessék mehetsz öltözni!-és a kezembenyomott egy kupac ruhát amikkel még én magam se voltam tisztában hogy mik (látszik hogy milyen gyakran hordom őket). Bementem másodszorra is a fürdőbe. Végre szemügyrevettem a ruháimat amit Bill választott nekem. Te jó ég! Nekem ilyeneim is vannak?! Billike édesem tényleg nem szarozott. Kivett nekem egy igencsak rövidke szegecselt bőrszoknyát (nem tudom honnan van, nem én vettem!), egy piros top szerűséget, és rá egy fekete hosszúújú ilyen nem is tudom hálós neczes pólót. Hát had örüljön az én drágám fölvettem ezt.De előtte volt egy dolgom. Igazából már nem fájt a lábam és tök fölöslegesnek éreztem a gipszet. Ráadásul törés igazából nem is volt, szóval csak úgy a kényelem kedvéért kaptam gipszet, ezért úgy döntöttem leveszem. Nagy nehezen meg is szabadultam tőle. Aztán belőttem a hajamat és ki is sminkeltem magamat. Ez így összességében beletelt egy laza 25 percbe biztos. Gondoltam Bill ennyi idő alatt tisztességesen kiunatkozta magát, és már ideje lenne visszamennem hozzá.
Bementem a szobába. Hihetetlen türelmes egy ember Bill. Még mindig csak ücsörög!
-Megszülettem!-rontottam be a szobába. Hát Bill meg se tudott szólalni. Nem akarok felvágni, de tátott szájjal nézett rajtam végig.-Na mi az, ennyire szarul nézek ki?-kérdeztem.
-Mi? Mi? Ja dehogy!Gyönyörű vagy!-mondta.
-Köszi-mondtam.
-De hová tűnt a gipszed?
-Levettem mert már nem kell.
-Ja ennek örülök.
-És mit terveztél mára?-kérdeztem és közben visszatelepedtem az ölébe.
-Hát nem is tudom...
-Na semmi?
-Mozi?-kérdezte Bill.
-Oké legyen!-mondtam.-Akkor várj kerítek pénzt-keltem volna föl, de Bill visszarántott.
-Áhh, mi van?-kérdeztem.
-Ne keress pénzt!
-Miért? A mozi ingyen van szerinted?
-Nem, de meghívlak.-mosolygott.
-Jajj, de édes vagy. De hát nem várhatom ezt el tőled...
-Én fizetek és kész!-mondta.-Na mostmár fölállhatsz.-fölálltam és Bill is. A nyakábaborultam.
-Jajj én annyira imádlak téged! Te annyira édi vaaaagy!-Bill nagyon meglepődött ezen az érzelemkitörésemen. De nem ellenkezett :D
-Én is imádlak.-mondta és megcsókolt. Ezt imádom! Persze ki ne imádná ha Bill csókolná, de ez olyan más. Olyan jól csókol. Persze kicsit furcsa, neki is nyelvpiercing nekem is és ez néha kicsikét akadályoz, de nekem tetszik :D
-Indulunk?-kérdeztem.
-Persze.-Kiértünk. Gyorsan bezártam meg beriasztóztam a házat, aztán elindultunk. Kéz a kézben sétáltunk az utcán a buszmegálló felé. Nagyon jól éreztem magam. Ahhoz képest hogy tegnap még milyen hideg volt ma már megint tökre meleg lett az idő. Miközben így sétálgattunk ismerős alakokat láttunk közeledni.
-Azok ott nem Martináék?-kérdeztem Billt.
-Szerintem de.
-Akkor?
-Nem tudom. Majd meglátjuk...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése