23.rész-kedd

Ma szeptember elseje van! Boldog 20. születésnapot Bill és Tom Kaulitznak!!!!!!!!!!!!!!
***************************************************************************

Átmentünk a röntgenbe megröntgeneztek...szóval ezt most nem részletezem le mert dög unalmas lenne. Visszamentünk már az eredményekkel.
A doktornő csak nézi, nézegeti majd mondja.
-Nincs nagyobb baj, de bekéne gipszelni a lábad...-Ohh csak ennyi? Azt hittem rosszabb. Szóval most unalmas utakat tettünk meg, begipszeltek, és így már tudtam járni is mert adtak gyógyszert is.De azért Bill még mindig segített egy picit:) Fölhívtam anyut majd kimentünk a kórházból. Beszálltunk a kocsiba. Georg és Gustav ragaszkodott ahhoz, hogy elmondjam mi volt. Hát elmeséltem. Meg persze dícsértem Billt, hogy mennyit segít, és megköszöntem Gustavnak és Georgnak hogy ottmaradtak, és ennyire aggódtak értem. Aztán meg is érkeztünk haza. Olyan dél felé járt már az idő. Kiszálltunk Billel. Georgék is kiszálltak.
-Hát köszi mindent fiúk!-mondtam.
-Áhh, nincs mit köszönnöd-mondta Georg.
-Akkor holnap találkozunk, nem?-kérdeztem mindhármójuktól.
-Hát szerintem nem lesz egy idejig suli, mert leégett egy csomó minden...-mondta Gustav.
-Hűha! Tényleg-mondtam.
-Figyelj, holnap úgyis jönni akartam Billékhez, majd benézünk hozzád-mondta Georg.
-Jajj rendesek vagy-mondtam.
-Na de nekem mennem kell.-mondta Georg-Gyere Gustav.Sziasztok!
-Sziasztok!-köszöntünk Billel. Elmentek Georgék.
-Hát akkor...Ha valami van, nyugodtan gyere át hozzánk.-mondta Bill.
-Oké, köszi-mondtam-és mindent köszönök. Ha te nem vagy, nem is tudom mi lett volna akkor...
-Örülök, hogy segíthettem-mosolygott rám Bill.-Hát akkor szia!
-Szia!-integettem neki, és bementem a házba.
Felmentem a szobámba és ledőltem kicsit pihenni.