44.rész-szombat

Most gondolom senkineksem kell részleteznem mi történt, igaz? :D

Az oldalamra fordultam és így szemtöl szembe voltam Billel.
-Szeretlek!-mondtam neki és mélyen belenéztem abba a gyönyörű barna szemeibe.
-Én is....-suttogta. És átölelt.-Neked is jó volt?
-Igen...-mondtam.-Eddigi életem legjobb élménye volt!-mondtam.
-Akkor jó.
-Te, figyelj mi van ha Tom hazajön?-kérdeztem ijedten. Érdekes lenne ha most így találna bennünket. Mit mondanánk? Nem történt semmi? Egy, igenis megtörtént, kettő, hát ágyban vagyunk!!!
-Nem fog!-vigyorgott Bill elégedetten.-Megmondtam, hogy ha haza mer jönni addig ameddig nem szólok neki, akkor elmondom a következő interjúban, hogy ő még mindig egy plüssmacival alszik!-Tom plüssmacival alszik?! XD Hát ez kurva nagy! Mármint vicces! Ki gondolta volna. Egy 16 éves srác aki Tom Kaulitz plüssmacival alszik? XD Ez jó. Persze elnevettem magam!
-Ne már!Tényleg?
-Aha!-nevetet Bill. Igazából olyan furcsa most ez így. 1 hete még csak készültem a költözésre. Azt gondoltam, hogy még egy szar hely ahol mindenki utálni fog. És erre? Egy hét sem telik el, megismerkedek Billékkel, megmenti az életemet, az első csók, járni kezdünk, és most itt fekszem az ágyában. Olyan hirtelen történt minden... Tisztára a Reden jut eszembe :D "Csak beszélgettünk, most mégis itt fekszel mellettem..." XD Hát igen...mindig is tudtam, hogy a Reden rólam szól.
-Min gondolkodsz?-kérdezte.
-Semmin, csak azon, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok!!!
-Én is annak érzem magam...Mostmár mindenem megvan ami csak kellhet!
-Nekem is....Egy hete mégcsak álmodni se mertem ilyesmiről. Persze eljátszottam a gondolattal hogy mi lenne ha veled lennék, meg ilyesmi, de ki gondolta volna hogy veled is leszek?
-Én örülök, hogy most velem vagy.
-Én is.-megcsörrent a telefonom. Szerencsére csak ki kellett nyújtanom a kezemet mert az ágy mellett volt.
-Igen?
-Hol vagy?-Tina volt az.
-Billnél.
-Meddig?
-Nem tudom.
-Haza jöhetnél...-ideges vagy nem is tudom félős vagy olyan szomorú volt a hangja. Valami történt...
-Mi történt?-kérdeztem.
-Gyere haza...-letette. Valami történt. És nem mondja el mi az. Haza kell mennem...
-Valami baj van?-kérdezte Bill.
-Valoszinü...Haza kell mennem.-mondtam és elkezdtem öltözni.
-Mi történt?-kérdezte Bill ismét, és ő is elkezdett öltözni.
-Nem tudom tina nem mondta el.
-Értem.Veled menjek?
-Ha akarsz...-már fel is öltöztünk és rohantunk le a lépcsőn hogy hamar átérjünk. Szószerint szinte beestem az ajtón. Tina, anyu, Henrik és Tom is ott álltak és nagyon gyászos tekintetet vágtak.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Bill, a macskád...-mondta anyu.
-Mi van vele????-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Már nagyon öreg volt...-mondta Tina.
-MI VAN VELE???-üvöltöttem, a szememből már potyogtak a könnyek és nem kellett kimondani hogy mi történt.Csak hitetlenkedve ráztam a fejem.-Nem az nem lehet...nem...ne mondjátok azt....
-Billmacsek meghalt...
-Nem lehet!!!!!!!!!!-Bill átölelt és én is őt. Megpróbált nyugtatni de nem lehetett. Az nem lehet!! A kiscicám...Nem halhatott meg! Nélküle nincs életem....A kicsikém. Patakzott a szememből a könnyzápor, de nem akartam abbahagyni a sírást. Mindenki nyugatott volna szavakkal de én nem halottam semmit. Csak az ürességet éreztem. Azt az ürességet amit idáig Billmacsek betöltött, ahol most nincs semmi. Semmisem lesz az mint régen. Bill szorosan átölelt, és a hátamat simogatta. Emlékszem mikor megismertem a Tokio Hotelt, akkor találtam Billmacsekot az utcán. És befogadtam. Úgy szerettem. Nem tudom, sőt nem akarom felfogni, hogy Bill nincs többé...