33.rész-szerda, csütörtök

-Bill!-Az ajtóban Bill állt egy ugencsak telitömött hátizsák társaságában. Rögtön a nyakába ugrottam.-Hát te?-kérdeztem mikor kiengedtem az ölelésből.
-Itt maradhatnék éjszakára?-tette föl a váratlan kérdést. Hát persze hogy maradhat de mi történhetett?
-Persze, gyere csak be.-és beengedtem leültünk az ágyra.-Mi történt?
-Semmi, csak nem vagyok hajlandó Tommal egy házban lenni.
-Tina ott van?
-Igen...Szüleid?
-Elmentek...csak az enyém a ház!-mondtam vigyorogva.
-Hmm...az jóóó.-vigyorgott Bill.-Figyi, elmennék zuhanyozni merre menjek?
-Ott látod azt az ajtót? Az az.Érezd magad otthon.
-Oké sietek-mondta Bill és egy puszit nyomott az arcomra. Ameddig zuhizott addig folytattam a magányos horror nézést. Nem sokára viszont visszatért Bill egyszáll boxerben. Hát nem mondom tényleg eléggé otthon érzi magát de nem baj, mert irtó jól nézett ki.:D
-Jól nézel ki.-mondtam.
-Te is!-vágta rá Bill. Mondjuk nem voltam éppen túlöltözve elvégre nem ilyen estére készüldtem szóval én is csak egy igen rövid topban és egy franciabugyiban voltam, de mindegy :D
-Köszi ^^-Odafeküdt mögém az ágyra és hátulról átkarolta a derekam. Így már nem is féltem annyira :) Csak kicsit fáztam, ezért betakaróztunk egy puha pléddel. Olyan nem is tudom meghitt volt így még a horrornézés is :D Valahogy el is aludtunk...

***

-Jó reggelt kicsim!-hallottam anyu hangját. A fenébe, reggel? Anyu? Bill? Elaludtunk! Szerencsére(?) anyu nem vette észre Billt így elment a konyhába. Én felültem.

-Szia anyu.Hát te?-kérdeztem kómásan.

-Hát megérkeztünk!-mondta Henrik.

-Aha, azt látom...-mondtam. Ekkor felkelt Bill is. Kérdőn nézett rám én meg segélykérően rá. Hát ő is felült.

-Csókolom!-szólalt meg. Kis híja hogy el ne nevessem magam XD Ez olyan édes volt. Olyan kis kócos feje volt és ahogy még álmosan pislákolt irtó cuki volt. Na de anyu arca...Az se volt semmi. Henrikkel tátott szájjal fordultak felénk.

-Ö-ö hát te?-kérdezte anyu.

-Én itt aludtam-mosolygott Bill.Jajj olyan kisfiús volt.

-Áhh, értem-mondta anyu. Még mindig enyhe(?) sokkos állapotban volt. Erre én odamentem mellé kávét keresni. Közben anyu leült reggelizni. Bill odasétált mögém, és átölelt hátulról.

-Jóreggelt édesem! Elmentem felöltözni jó?-súgta a fülembe és közben kicsit se zavarta hogy anyám ott ül mögöttünk még a nyakamat is elkezdte csókolgatni.

-Nem ártana-mosolyogtam és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Aztán elsétált a fürdőbe. Hmm...szépen indul a reggel. Én a kávéval leültem anyuék mellé. És mintha mi se történt volna elkezdtem szürcsölgetni.

-Ez mi volt?-kérdezte anyu mikor Bill elment.

-Semmi. Itt aludt.-mondatm.

-Csak aludt?

-Jóhogy!-mondtam felháborodottan. Még jó hogy nem kell magyarázkodnom mert anyu hisz nekem.

-Rendben. Tina?

-Mit tudom én. Nem jött haza...-vontam meg a vállam.