-Ő kicsoda?-súgta Bill a fülembe mikor elindultunk a kocsihoz.
-Ezzel a sofőrrel jöttem mikor költöztünk.-mondtam-És tök jófej!!!:D-vigyorogtam.
-Oké-mosolygott Bill.Nos a beszállás a kocsiba cseppet sem volt éppen könnyűnek nevezhető. 4személyes a kocsi mi pedig kapásból 5-en vagyunk.
-Na fiatalok! Most alapból 5en vagyunk és nekem egy négy személyes taxim van. Na?
-Hát öhm...-ez volt mindenkitől a legértelmesebb megnyilvánulás.
-Nekem van egy ötletem!-mondta Tom.
-Igen?-kérdezte a taxis.
-Figyelj hogy hívnak? Nem azért csak hogy tudjam :D-mondta Tom.Hmm...van egy ötletem! Hogy is hívnak XD Hát ez nagy! Ez az ötlet? Király vagy Tom!
-Sebastian.-nevetett hát most hogy így már tudom Sebastian.
-Ok.Köszi-vigyorgott Tom.-Szóval...Bill és én hátra ülünk az én Tinám az ölembe :D-hmm...az öledbe Tom? XD Mit akartok Bil mellett a hátsó ülésen *kicsit sem mocskos a fantáziám... ugye?:D*-És Verával ti meg már úgyis ismeritek egymást Vera elől ül. Na?-végülis ez jól hangzik, és úgy látom Bill se féltékenykedik. Persze jobb lenne mondjuk Bill mellett utazni de most így a legjobb.
-Hát ok.-felelte mindenki.-Na most hogy ezt így meg is beszéltük akár indulhatnánk is. Nem?-kérdezte Bill.
-De.-feleltük.Beültünk a kocsiba. Hát hátul kicsit szűkösen volt hely de meg lett oldva a probléma. Lassan el is indultunk.
-És hova is mentek?-kérdezte Sebastian.
-Hát öhm...ilyen izé interjúra.-hmm...ezt aztán jól megaztmondtam! "Hát öhm ilyen izé interjúra" Erre most vissza lehetne kérdezni hogy: Milyen ilyen izé? Na mindegy ezekbe az értelmes megnyilvánulásaimba inkább ne nagyon follyunk bele én azt mondom...
-Az jó.Nem?-kérdezte.
-Öhm...de persze.-erőltettem mosolyt az arcomra. Hogy őszinte legyek egyáltalán nem jó. Jó hogy Bill barátnője vagyok, de én nem akarok rögtön ilyen felfordulást magam körül. Mire jó ez? Persze ezt így nem mondhatom Billnek, mert hát mit szólna, biztos rosszul esne neki, de hogy őszinte legyek úgy utazok itt mintha egy foghúzásra kéne mennem.
-Aha...-mondta Sebastian. Nem tudom, olyan furcsán nézett rám. Szerintem észre vehette hogy nem igazán van kedvem ehhez az egészhez.
-Te egyébként mióta taxizol?-tereltem a témát.
-Hát most vagyok 24 éves és pont négy éve kezdtem.-mondta. Hmm...az szép! Már 4 éve...És 24 éves? Kb. én is így tippeltem.
-És ez jó meló?-kérdeztem.
-Hát...lehetne rosszabb is. Elég kötetlen a munkaidő, és azért nem olyan rossz a pénz se.
-Na akkor az király-mondtam.
-Aha ja az.
-és te mindig taxis akartál lenni?
-Nem. Informatikát tanultam, de meguntam és abbahagytam aztán nem tudtam mihez kezdjek, jogsim az volt vettem egy kocsit és elkezdtem taxizni.És te mi akarsz lenni?
-Hát öhm...felnőtt! XD Na nem ám. Még nem tudom, de ha így folytatom, lehet hogy én is taxizni fogok.-nevettem.
-Hát szerintem te ennél többre fogod vinni!-nevetett Sebastian.
Nos hát folytattuk a beszélgetést, beszélgettünk minden féléről és kijutottunk a forgalomba. Hát akkora dugóba keveredtünk hogy az nem igaz. Egy már biztos volt: Erre az interjúra időben biztos nem érünk oda...
2009. szeptember 22., kedd
2009. szeptember 21., hétfő
48.rész-hétfő
1000 bocs hogy ilyen rég nem tettem föl részt, de mostanában nagyon sok a dolgom és nem lesz ritka hogy hetente sajnos csak 1-2 részt tudok írni. Ez nem azt jelenti, hogy meguntam a történetet és befejezem csak egyszerűen nincs túl sok időm. És bocs hogy most ilyen rövidke részt hoztam de remélem jó lett :)
_____________________________
Csöngött egy telefon. Billé volt az. Felvette.
-Igen?-kérdezte.
-
-Oké.
-
-Hát mindjárt.
-
-Rendi.Sietünk.
-
-Ok. Csá!
-Ki volt az?-kérdeztem.
-David, a menedzserünk.-mondta Bill-azt mondta siessünk. Nos részemről én készen vagyok.-mondta.
-Én is.-felelte Tom.
-Már hívtam taxit szerintem percek kérdése és itt van.-mondta Bill, de amint ez a mondat elhagyta a száját már csöngettek is.-Na, mit mondtam? Ez a taxis lesz, gyertek.-mondta és megindultunk kifelé. Na most nem mondom hogy nem paráztam, mert az nem lenne igaz. Tehát rohadtul paráztam, mert ez így kicsit sok. Most erre az interjú tökömtudjamire kell menni, és én!!!!hangsúlyozom ÉN!!!!!!!!!!!!! leszek ott valami szenzáció?...Kicsit sok.Bill kinyitotta az ajtót és ott volt a taxisofőr. Na de ki????? Az a rendkívül jófej pasas akivel akkor jöttem, amikor ideköltöztünk! Ő volt aki szabadon szállította az én drága Billmacsekomat...Na és persze szabadon rágyújthattam mellette :D
-Szia!-köszönt nagyon vidáman rám. Nem beszéltem róla olyan sokat...Egy olyan 25 év körüli feketehajú, sovány, középmagas srác volt és mint mondtam nagyon értelmes teremtés volt :D
-Szia!!!-köszöntem rá vidáman.
-Hát te ilyen híres társaságban?-kérdezte.
-Hát öhm...-most erre mit mondjak? Na ja! Amikor még jöttünk akkor még csak TH-fan voltam (ezt ő is tudta mert mondtam a kocsiban) most meg Bill barátnője...meredek...--Tudod Bill az én párom és megyünk most ilyen interjúra.-mondtam. Na a többiek! Róluk se dumáltam még. Tina értetlen arcot vágott, hogy honnan ismerhetem én ezt a fickót. Tom is csodálkozott. Bill meg...Bill olyan nem is tudom...amikor meghallotta hogy "Tudod Bill az én párom..." mondatrészt rögtön szélesen elvigyorodott. Na mindegy...
-Jaaaaaaaaaaa...Vagy úúúúgy! Értem!-mondta vigyorogva.-Hát akkor gratulálok nektek!:D
-Köszi-nevettem.
-Akkor szerintem induljunk is.-mondta.
_____________________________
Csöngött egy telefon. Billé volt az. Felvette.
-Igen?-kérdezte.
-
-Oké.
-
-Hát mindjárt.
-
-Rendi.Sietünk.
-
-Ok. Csá!
-Ki volt az?-kérdeztem.
-David, a menedzserünk.-mondta Bill-azt mondta siessünk. Nos részemről én készen vagyok.-mondta.
-Én is.-felelte Tom.
-Már hívtam taxit szerintem percek kérdése és itt van.-mondta Bill, de amint ez a mondat elhagyta a száját már csöngettek is.-Na, mit mondtam? Ez a taxis lesz, gyertek.-mondta és megindultunk kifelé. Na most nem mondom hogy nem paráztam, mert az nem lenne igaz. Tehát rohadtul paráztam, mert ez így kicsit sok. Most erre az interjú tökömtudjamire kell menni, és én!!!!hangsúlyozom ÉN!!!!!!!!!!!!! leszek ott valami szenzáció?...Kicsit sok.Bill kinyitotta az ajtót és ott volt a taxisofőr. Na de ki????? Az a rendkívül jófej pasas akivel akkor jöttem, amikor ideköltöztünk! Ő volt aki szabadon szállította az én drága Billmacsekomat...Na és persze szabadon rágyújthattam mellette :D
-Szia!-köszönt nagyon vidáman rám. Nem beszéltem róla olyan sokat...Egy olyan 25 év körüli feketehajú, sovány, középmagas srác volt és mint mondtam nagyon értelmes teremtés volt :D
-Szia!!!-köszöntem rá vidáman.
-Hát te ilyen híres társaságban?-kérdezte.
-Hát öhm...-most erre mit mondjak? Na ja! Amikor még jöttünk akkor még csak TH-fan voltam (ezt ő is tudta mert mondtam a kocsiban) most meg Bill barátnője...meredek...--Tudod Bill az én párom és megyünk most ilyen interjúra.-mondtam. Na a többiek! Róluk se dumáltam még. Tina értetlen arcot vágott, hogy honnan ismerhetem én ezt a fickót. Tom is csodálkozott. Bill meg...Bill olyan nem is tudom...amikor meghallotta hogy "Tudod Bill az én párom..." mondatrészt rögtön szélesen elvigyorodott. Na mindegy...
-Jaaaaaaaaaaa...Vagy úúúúgy! Értem!-mondta vigyorogva.-Hát akkor gratulálok nektek!:D
-Köszi-nevettem.
-Akkor szerintem induljunk is.-mondta.
2009. szeptember 16., szerda
47.rész-vasárnap,hétfő
-Ja egyébként hívtak a suliból. Helyreállították a kárt úgyhogy holnap már megint kell mennetek.-mondta anyu.
-Köszi anyu a remek híreket!-mondtam gúnyosan.Király! Elvesztettem Billmacsekot és erre holnap még suliba is kell mennem. Áhh fel lehet ezt fogni ép ésszel? Szerintem nem...
-Jó én csak szóltam.-mondta anyu.
-Mit csináljunk ma?-kérdezte Bill.
-Nem tudom.-mondtam.-Szeretnék pihenni.
-Egyedül szeretnél lenni?-kérdezte Bill.
-Hát ha nem haragszol...-mondtam óvatosan. Tényleg jó lenne Billel lenni, de ma inkább egyedül gyászolnám Billmacsekot.Holnap már ugysem tudom nyugodtan...
-Rendben.Nem haragszom megértem ha szeretnéd kicsit nyugodtan gyászolni Billmacsekot.-és egy puszit nyomott a homlokomra.-Én hazamegyek, de ha bármi bajod van csak hívj és jövök is át hozzád. Ok?-kérdezte.
-Köszi.-mondtam neki bociszemekkel.Billel csendesen megettük a reggelinket. Közben végig azon járt az agyam vajon tényleg nem haragszik-e...
-Akkor én megyek.-állt fel Bill.
-Okés kikísérlek.-mondtam és felpattantam az asztaltól. Kinyitottam az ajtót.-Akkor holnap találkozunk.-mondtam.
-Bizony!-mosolygott Bill-És tényleg ha bajod van hívj fel nyugodtan.És ne búslakodj.
-Oké-mondtam szomorkásan.
-Szija!-mondta és megcsókolt. Áhh...ettől még mindig szinte hogy is mondjamúgy felpörgök vagy nem is tudom. Szóval forróság árad szét bennem, az a jó érzés és áhh...nem is tudom elmondani. Jó és kész! Bill igazán jól csókol. Bár szerintem ebben senki sem kételkedett:D
-Szija!-integettem neki aztán bementem.
-Ma nem együtt leesztek?-kérdezte anyu.
-Nem...ma nem.-mondtam és felmentem a szobámba...
-Köszi anyu a remek híreket!-mondtam gúnyosan.Király! Elvesztettem Billmacsekot és erre holnap még suliba is kell mennem. Áhh fel lehet ezt fogni ép ésszel? Szerintem nem...
-Jó én csak szóltam.-mondta anyu.
-Mit csináljunk ma?-kérdezte Bill.
-Nem tudom.-mondtam.-Szeretnék pihenni.
-Egyedül szeretnél lenni?-kérdezte Bill.
-Hát ha nem haragszol...-mondtam óvatosan. Tényleg jó lenne Billel lenni, de ma inkább egyedül gyászolnám Billmacsekot.Holnap már ugysem tudom nyugodtan...
-Rendben.Nem haragszom megértem ha szeretnéd kicsit nyugodtan gyászolni Billmacsekot.-és egy puszit nyomott a homlokomra.-Én hazamegyek, de ha bármi bajod van csak hívj és jövök is át hozzád. Ok?-kérdezte.
-Köszi.-mondtam neki bociszemekkel.Billel csendesen megettük a reggelinket. Közben végig azon járt az agyam vajon tényleg nem haragszik-e...
-Akkor én megyek.-állt fel Bill.
-Okés kikísérlek.-mondtam és felpattantam az asztaltól. Kinyitottam az ajtót.-Akkor holnap találkozunk.-mondtam.
-Bizony!-mosolygott Bill-És tényleg ha bajod van hívj fel nyugodtan.És ne búslakodj.
-Oké-mondtam szomorkásan.
-Szija!-mondta és megcsókolt. Áhh...ettől még mindig szinte hogy is mondjamúgy felpörgök vagy nem is tudom. Szóval forróság árad szét bennem, az a jó érzés és áhh...nem is tudom elmondani. Jó és kész! Bill igazán jól csókol. Bár szerintem ebben senki sem kételkedett:D
-Szija!-integettem neki aztán bementem.
-Ma nem együtt leesztek?-kérdezte anyu.
-Nem...ma nem.-mondtam és felmentem a szobámba...
***
-Vera fel kéne kelned!-hhhh....ez anyu hangja volt. Reggel van. A tegnap nap úgy elment hogy észre se vettem. Semmit nem is csináltam csak feküdtem és gondolkodtam. De ez most számomra egy kicsit lehangoló hogy suliba kell menni. Na mindegy ezt is túlélem valahogy...Álmosan kikászálódtam az ágyból, és elindultam le reggelizni. Leültem az asztalhoz de valami azonnal feltűnt. Hol van Tina?
-Tina?-kérdeztem kómásan miközben elkezdtem szürcsölni a kávémat.
-Ja! Tina!-mondta anyu-Hát Tina átment Tomhoz suli előtt Tomhoz-suli előtt Tomhoz? Minek? A suliban úgyis egész nap együtt lesznek. Nem?-De azt üzente hogy mondjam meg neked hogy Tom mondta hogy Bill azt üzeni, hogy ma nem mennek suliba mert váratlanul interjúra hívták őket.-Na ez nekem így korán reggel enyhén szólva sok volt. Ki mondta kinek és mit üzent neki?
-Mi van?-kérdeztem lassan és tagoltan.
-Szóval...-kezdett bele anyu már lassan és tagoltan az elbeszélésbe.-Tina azt mondta hogy azt üzeni hogy Tom mondta hogy Bill azt üzeni neked hogy ma nem megy suliba mert interjúra kell menniük.-Na most már felfogtam a lényeget. Bill nem jön interjú miatt suliba. Világos. Ez azt jelenti...
-Köszi anyu!-mondtam. Felpattantam az asztaltól és beszaladtam a szobámba. Gyors kikaptam valami ruhát és felvettem. Majd a hajam és a sminkem is megcsináltam 2 perc alatt!!! Felkaptam a táskám, lerohantam az emeleten.
-Sziasztok léptem!-köszöntem miközben kirohantam, de mire anyu szóhozjutthatott volna már rég rohantam át a szembenlévő házhoz, Billékhez. Odaértem a kapuhoz, és csöngettem egymás után vagy 5x. Bill jött ki.
-Szia!!!-köszönt vidáman és kinyitotta a kaput.
-Szija!-köszöntem és is és rögtön a nyakábaugrottam.
-Gyere be!-mondta Bill vidáman mikor elengedtük egymást az ölelésből. Besétáltunk. Tom és Tina az asztalnál ültek. Tom éppen a képét tömte (reggelizett XD) de közben teli szájjal (jól nevelt gyíerek!:D) dumált, Tina meg vele szembe röhögött rajta. Bementünk és Bill is leült a tányérjához Tom mellé és elkezdett enni. Én leültem vele szembe.
-És milyen interjúra mentek ma?-kérdeztem.
-Hát olyan izé na tudod!-ez a felettébb értelmes mondat Tom száját hagyta el, de még ő is elkezdett rajta nevetni nem hogy mi!:D
-Jaaaaaaaaaaa hát ha OLYAN izé akkor már tudom!XD-mondtam nevetve amivel azt értem el hogy Bill még jobban röhögött és majdnem megfulladt.
-Na egyébként arra gondoltunk Billel-mondta Tom mikor mindenki megnyugodott, és a szája sem volt már teli-hogy eljöhetnétek velünk. Bemutatnánk titeket a nagyvilágnak.-mondta Tom.Hű...hát nem is tudom erre mit mondjak...Tényleg számíthattam erre, elvégre hírességek, és sokáig nem titkolózhatnak, de kicsit korai még nem?Ránéztem Tinára. Ő is eléggé meglepett arcot vágott.
-Jó figyeljetek ez csak egy ötlet volt nem muszály beleegyeznetek.-mondta Bill.
-De, de igen!Tényleg jó ötlet.-mondta Tina-inkább így hozzák nyilvánosságra minthogy pletykalapok kezdjenek hülyeségeket írni rólatok.-mondta. Hmm...ebben tényleg volt valami.
-Akkor ok?-kérdezte Tom vidáman.-Tinával egymásravigyorogtunk, majd bólintottunk.
-Akkor ok!-mondtuk egyszerre.
-Király!-mondták Billék is egyszerre és adtak egymásnak egy ötöst. Tök édesek voltak. Persze Bill édesebb ^^ Szóval most újságban fogunk szerepelni? Ez annnnnnnyira nem is tudom furcsa meg jó is meg nem is tudom. Király! Bill Kaulitzné leszek XD
2009. szeptember 14., hétfő
46.rész-vasárnap
Kinyitottam a szememet.Megpillantottam Billt ahogy édesen alszik mellettem. Olyan nem is tudom szép volt. Reggel van. Szóval itt aludt. Csak feküdtem és néztem Billt. Viszont nem sokra rá kinyitotta a szemét.
-Jóreggelt édesem.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Neked is.-mondtam és halványan elmosolyodtam.
-Hogy aludtál?
-Jól már amennyire...De képzeld! Rájöttem.
-Mire?
-Billmacsek. Akkor bukkant fel az életemben amikor téged először megláttalak a tv-ben. És addig maradt itt ameddig te...ameddig veled...szóval ameddig igazán rád nem találtam...Érted?-Bill elmosolyodott.
-Értem. Számomra ez azt jelenti, hogy ezentúl nekem kell vigyázni rád! És én ezt örömmel teljesítem! Méltó utódja leszek elődömnek, Billmacseknek!-mondta mosolyogva. Ez olyan jól esett!
-Szeretlek.-mondtam erre.
-Én is.-monta Bill és megcsókolt.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem.
-De, legszivesebben felfalnálak téged itt és most!-vigyorgott. És elkezdett rámmászni. De ezt most nem kéne...
-Ne, ezt most nem kéne!-állítottam le.
-Persze, értem...bocsáss meg.-és visszafeküdt mellém.-Akkor lemegyünk reggelizni?
-Aha.-mondtam és lemásztunk az ágyról. Utcai ruhában aludtunk el szóval egy átöltözés nem ártott volna, de mostmár mindegy...
-Köszönöm, hogy itt maradtál mellettem. Nem kellett volna...
-Mi az hogy nem kellett volna?! Olyan elesett és szomorú voltál, hogy nem tudtalak itthagyni...Otthon ugysem aludtam volna 1 percet sem, így meg legalább nyugodt lehettem, hogy melletted vagyok :)-mondta és édesen mosolygott, miközben kéz a kézben jöttünk le. Leértünk a konyhában. Anyu és Henrik már ott voltak (hihetetlen...akár hányszor reggel lejövök mindig itt vannak. Talán itt is alszanak XD na mindegy....)
-'Reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt-köszönt Bill.
-Sziasztok!-köszöntek anyuék.-Hogy aludtatok?-kérdezte.
-Jól...már amennyire jól lehetett ilyen dolgok után...-mondtam, és éreztem, hogy a hangom ismét elcsuklik.Bill rögtön megszólalt.
-Szivem, ne felejtsd mit mondtál nekem mikor felébredtem. Billmacsek nem tűnt el nyomtalanul.:)-mondta és rámmosolygott miközben leültünk az asztalhoz.
-Ja, igaz.-mondtam és én is elmosolyodtam. Hihetetlen Bill mindig még ilyenkor is mosolyt tud csalni az arcomra...Egy angyal ez a fiú! Tényleg, most hogy Billmacsekot elvesztettem olyan mintha el se ment volna. Kezdem azt érezni, hogy a helyét Bill fogja betölteni az életemben. Meg ha jobban belegondolok...Biztos jó neki odaát. Boldog, és ő sem szeretné ha sírnék és szomorkodnék. Ő azt szerette ha boldog voltam és mosolyogtam. Ugyhogy nem akarom, hogy a másvilágon boldogtalan legyen, ezért nem fogok búslakodni. Úgy veszem, hogy ő egy új kalandba kezdett ami nagyon jó neki és hogy még sosem volt ennyire boldog! Így nem is olyan nehéz felfogni ezt az egészet....:)
-Jóreggelt édesem.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Neked is.-mondtam és halványan elmosolyodtam.
-Hogy aludtál?
-Jól már amennyire...De képzeld! Rájöttem.
-Mire?
-Billmacsek. Akkor bukkant fel az életemben amikor téged először megláttalak a tv-ben. És addig maradt itt ameddig te...ameddig veled...szóval ameddig igazán rád nem találtam...Érted?-Bill elmosolyodott.
-Értem. Számomra ez azt jelenti, hogy ezentúl nekem kell vigyázni rád! És én ezt örömmel teljesítem! Méltó utódja leszek elődömnek, Billmacseknek!-mondta mosolyogva. Ez olyan jól esett!
-Szeretlek.-mondtam erre.
-Én is.-monta Bill és megcsókolt.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem.
-De, legszivesebben felfalnálak téged itt és most!-vigyorgott. És elkezdett rámmászni. De ezt most nem kéne...
-Ne, ezt most nem kéne!-állítottam le.
-Persze, értem...bocsáss meg.-és visszafeküdt mellém.-Akkor lemegyünk reggelizni?
-Aha.-mondtam és lemásztunk az ágyról. Utcai ruhában aludtunk el szóval egy átöltözés nem ártott volna, de mostmár mindegy...
-Köszönöm, hogy itt maradtál mellettem. Nem kellett volna...
-Mi az hogy nem kellett volna?! Olyan elesett és szomorú voltál, hogy nem tudtalak itthagyni...Otthon ugysem aludtam volna 1 percet sem, így meg legalább nyugodt lehettem, hogy melletted vagyok :)-mondta és édesen mosolygott, miközben kéz a kézben jöttünk le. Leértünk a konyhában. Anyu és Henrik már ott voltak (hihetetlen...akár hányszor reggel lejövök mindig itt vannak. Talán itt is alszanak XD na mindegy....)
-'Reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt-köszönt Bill.
-Sziasztok!-köszöntek anyuék.-Hogy aludtatok?-kérdezte.
-Jól...már amennyire jól lehetett ilyen dolgok után...-mondtam, és éreztem, hogy a hangom ismét elcsuklik.Bill rögtön megszólalt.
-Szivem, ne felejtsd mit mondtál nekem mikor felébredtem. Billmacsek nem tűnt el nyomtalanul.:)-mondta és rámmosolygott miközben leültünk az asztalhoz.
-Ja, igaz.-mondtam és én is elmosolyodtam. Hihetetlen Bill mindig még ilyenkor is mosolyt tud csalni az arcomra...Egy angyal ez a fiú! Tényleg, most hogy Billmacsekot elvesztettem olyan mintha el se ment volna. Kezdem azt érezni, hogy a helyét Bill fogja betölteni az életemben. Meg ha jobban belegondolok...Biztos jó neki odaát. Boldog, és ő sem szeretné ha sírnék és szomorkodnék. Ő azt szerette ha boldog voltam és mosolyogtam. Ugyhogy nem akarom, hogy a másvilágon boldogtalan legyen, ezért nem fogok búslakodni. Úgy veszem, hogy ő egy új kalandba kezdett ami nagyon jó neki és hogy még sosem volt ennyire boldog! Így nem is olyan nehéz felfogni ezt az egészet....:)
45.rész-szombat
Mikor kicsit megnyugodtam, a családom felé fordultam, de Bill még mindig oldalról ölelésben tartott. Ami jól is esett. Éreztem, hogy nem fog egyedül hagyni.
-Mi történt vele?-kérdeztem remegő hanggal.
-Kiesett az emeleti ablakon és rosszul esett...-mondta Tina.Szegénykém! Hangosan felsírtam ismét. Ezt olyan szörnyű még elgondolni is.
-Hol van most?-kérdeztem, de a szavak alig akartak kijönni a torkomon. Levegőt alig kaptam, de muszály volt megtudnom.
-Szivem, nem kéne megnézned...Eltemetjük a kertben jó?-mondta anyu. "Eltemetjük a kertben"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!! Ezt miért kell elviselnem ahogyan a kis testét egy sötét gödörbe zárják? Én ezt nem tudom elviselni...Ha lehet az eddiginél sokkal jobban sírtam. Bill mégjobban átölelt. Simogatta a fejemet, és jól esett a közelsége. Csak a nyakához hajtottam a fejemet és úgy zokogtam.Egyáltalán nem akartam tudomástvenni semmiről. Úgy éreztem mindennek vége...Csak egyetlen kérdés járt az eszemben...Miért?....Miért?
Az idő mintha megállt volna. Észre se vettem és már a kertben voltunk. Tényleg mintha kiesett volna minden az emlékezetemből. Hogy kerülök ide? Áhh én ezt nem birom...
-Mi történt vele?-kérdeztem remegő hanggal.
-Kiesett az emeleti ablakon és rosszul esett...-mondta Tina.Szegénykém! Hangosan felsírtam ismét. Ezt olyan szörnyű még elgondolni is.
-Hol van most?-kérdeztem, de a szavak alig akartak kijönni a torkomon. Levegőt alig kaptam, de muszály volt megtudnom.
-Szivem, nem kéne megnézned...Eltemetjük a kertben jó?-mondta anyu. "Eltemetjük a kertben"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!! Ezt miért kell elviselnem ahogyan a kis testét egy sötét gödörbe zárják? Én ezt nem tudom elviselni...Ha lehet az eddiginél sokkal jobban sírtam. Bill mégjobban átölelt. Simogatta a fejemet, és jól esett a közelsége. Csak a nyakához hajtottam a fejemet és úgy zokogtam.Egyáltalán nem akartam tudomástvenni semmiről. Úgy éreztem mindennek vége...Csak egyetlen kérdés járt az eszemben...Miért?....Miért?
Az idő mintha megállt volna. Észre se vettem és már a kertben voltunk. Tényleg mintha kiesett volna minden az emlékezetemből. Hogy kerülök ide? Áhh én ezt nem birom...
***
-Mi...mi...mi történt?-mi történt? Kinyitottam a szememet. A szobámban voltam az ágyamban. Csak úgy zsongott a fejem és a szemem is fájt. A sírástól biztos. Bill itt volt mellettem. A kezemet szorongatta és nagyon gondterheltnek tűnt.
-Ohh hát felébredtél?-kérdezte kicsit megkönnyebbülten.
-Igen...mi történt?-kérdeztem. Még mindig nem értettem mit keresek itt. Ami még úgy ahogy bennem van az, hogy az ajtóban állunk és sírok Billmacsek miatt...Megint elszorult a torkom. A következő pedig, hogy kint vagyunk az udvaron és snitt. Semmi.
-Elájultál...
-És mi van Billmacsekkel? Eltemettétek?-az utolsó szavakat suttogva mondtam ki. És újra elfogott a sírás. Bill átölelt és simogatta a hátam.
-Igen...-nem tudtam mit mondani...csak sírni volt kedvem. Bill lefeküdt mellém és átölelt. Kicsit megnyugodtam, mármint abbahagytam a sírást, és így elaludtunk.
2009. szeptember 11., péntek
44.rész-szombat
Most gondolom senkineksem kell részleteznem mi történt, igaz? :D
Az oldalamra fordultam és így szemtöl szembe voltam Billel.
-Szeretlek!-mondtam neki és mélyen belenéztem abba a gyönyörű barna szemeibe.
-Én is....-suttogta. És átölelt.-Neked is jó volt?
-Igen...-mondtam.-Eddigi életem legjobb élménye volt!-mondtam.
-Akkor jó.
-Te, figyelj mi van ha Tom hazajön?-kérdeztem ijedten. Érdekes lenne ha most így találna bennünket. Mit mondanánk? Nem történt semmi? Egy, igenis megtörtént, kettő, hát ágyban vagyunk!!!
-Nem fog!-vigyorgott Bill elégedetten.-Megmondtam, hogy ha haza mer jönni addig ameddig nem szólok neki, akkor elmondom a következő interjúban, hogy ő még mindig egy plüssmacival alszik!-Tom plüssmacival alszik?! XD Hát ez kurva nagy! Mármint vicces! Ki gondolta volna. Egy 16 éves srác aki Tom Kaulitz plüssmacival alszik? XD Ez jó. Persze elnevettem magam!
-Ne már!Tényleg?
-Aha!-nevetet Bill. Igazából olyan furcsa most ez így. 1 hete még csak készültem a költözésre. Azt gondoltam, hogy még egy szar hely ahol mindenki utálni fog. És erre? Egy hét sem telik el, megismerkedek Billékkel, megmenti az életemet, az első csók, járni kezdünk, és most itt fekszem az ágyában. Olyan hirtelen történt minden... Tisztára a Reden jut eszembe :D "Csak beszélgettünk, most mégis itt fekszel mellettem..." XD Hát igen...mindig is tudtam, hogy a Reden rólam szól.
-Min gondolkodsz?-kérdezte.
-Semmin, csak azon, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok!!!
-Én is annak érzem magam...Mostmár mindenem megvan ami csak kellhet!
-Nekem is....Egy hete mégcsak álmodni se mertem ilyesmiről. Persze eljátszottam a gondolattal hogy mi lenne ha veled lennék, meg ilyesmi, de ki gondolta volna hogy veled is leszek?
-Én örülök, hogy most velem vagy.
-Én is.-megcsörrent a telefonom. Szerencsére csak ki kellett nyújtanom a kezemet mert az ágy mellett volt.
-Igen?
-Hol vagy?-Tina volt az.
-Billnél.
-Meddig?
-Nem tudom.
-Haza jöhetnél...-ideges vagy nem is tudom félős vagy olyan szomorú volt a hangja. Valami történt...
-Mi történt?-kérdeztem.
-Gyere haza...-letette. Valami történt. És nem mondja el mi az. Haza kell mennem...
-Valami baj van?-kérdezte Bill.
-Valoszinü...Haza kell mennem.-mondtam és elkezdtem öltözni.
-Mi történt?-kérdezte Bill ismét, és ő is elkezdett öltözni.
-Nem tudom tina nem mondta el.
-Értem.Veled menjek?
-Ha akarsz...-már fel is öltöztünk és rohantunk le a lépcsőn hogy hamar átérjünk. Szószerint szinte beestem az ajtón. Tina, anyu, Henrik és Tom is ott álltak és nagyon gyászos tekintetet vágtak.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Bill, a macskád...-mondta anyu.
-Mi van vele????-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Már nagyon öreg volt...-mondta Tina.
-MI VAN VELE???-üvöltöttem, a szememből már potyogtak a könnyek és nem kellett kimondani hogy mi történt.Csak hitetlenkedve ráztam a fejem.-Nem az nem lehet...nem...ne mondjátok azt....
-Billmacsek meghalt...
-Nem lehet!!!!!!!!!!-Bill átölelt és én is őt. Megpróbált nyugtatni de nem lehetett. Az nem lehet!! A kiscicám...Nem halhatott meg! Nélküle nincs életem....A kicsikém. Patakzott a szememből a könnyzápor, de nem akartam abbahagyni a sírást. Mindenki nyugatott volna szavakkal de én nem halottam semmit. Csak az ürességet éreztem. Azt az ürességet amit idáig Billmacsek betöltött, ahol most nincs semmi. Semmisem lesz az mint régen. Bill szorosan átölelt, és a hátamat simogatta. Emlékszem mikor megismertem a Tokio Hotelt, akkor találtam Billmacsekot az utcán. És befogadtam. Úgy szerettem. Nem tudom, sőt nem akarom felfogni, hogy Bill nincs többé...
Az oldalamra fordultam és így szemtöl szembe voltam Billel.
-Szeretlek!-mondtam neki és mélyen belenéztem abba a gyönyörű barna szemeibe.
-Én is....-suttogta. És átölelt.-Neked is jó volt?
-Igen...-mondtam.-Eddigi életem legjobb élménye volt!-mondtam.
-Akkor jó.
-Te, figyelj mi van ha Tom hazajön?-kérdeztem ijedten. Érdekes lenne ha most így találna bennünket. Mit mondanánk? Nem történt semmi? Egy, igenis megtörtént, kettő, hát ágyban vagyunk!!!
-Nem fog!-vigyorgott Bill elégedetten.-Megmondtam, hogy ha haza mer jönni addig ameddig nem szólok neki, akkor elmondom a következő interjúban, hogy ő még mindig egy plüssmacival alszik!-Tom plüssmacival alszik?! XD Hát ez kurva nagy! Mármint vicces! Ki gondolta volna. Egy 16 éves srác aki Tom Kaulitz plüssmacival alszik? XD Ez jó. Persze elnevettem magam!
-Ne már!Tényleg?
-Aha!-nevetet Bill. Igazából olyan furcsa most ez így. 1 hete még csak készültem a költözésre. Azt gondoltam, hogy még egy szar hely ahol mindenki utálni fog. És erre? Egy hét sem telik el, megismerkedek Billékkel, megmenti az életemet, az első csók, járni kezdünk, és most itt fekszem az ágyában. Olyan hirtelen történt minden... Tisztára a Reden jut eszembe :D "Csak beszélgettünk, most mégis itt fekszel mellettem..." XD Hát igen...mindig is tudtam, hogy a Reden rólam szól.
-Min gondolkodsz?-kérdezte.
-Semmin, csak azon, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok!!!
-Én is annak érzem magam...Mostmár mindenem megvan ami csak kellhet!
-Nekem is....Egy hete mégcsak álmodni se mertem ilyesmiről. Persze eljátszottam a gondolattal hogy mi lenne ha veled lennék, meg ilyesmi, de ki gondolta volna hogy veled is leszek?
-Én örülök, hogy most velem vagy.
-Én is.-megcsörrent a telefonom. Szerencsére csak ki kellett nyújtanom a kezemet mert az ágy mellett volt.
-Igen?
-Hol vagy?-Tina volt az.
-Billnél.
-Meddig?
-Nem tudom.
-Haza jöhetnél...-ideges vagy nem is tudom félős vagy olyan szomorú volt a hangja. Valami történt...
-Mi történt?-kérdeztem.
-Gyere haza...-letette. Valami történt. És nem mondja el mi az. Haza kell mennem...
-Valami baj van?-kérdezte Bill.
-Valoszinü...Haza kell mennem.-mondtam és elkezdtem öltözni.
-Mi történt?-kérdezte Bill ismét, és ő is elkezdett öltözni.
-Nem tudom tina nem mondta el.
-Értem.Veled menjek?
-Ha akarsz...-már fel is öltöztünk és rohantunk le a lépcsőn hogy hamar átérjünk. Szószerint szinte beestem az ajtón. Tina, anyu, Henrik és Tom is ott álltak és nagyon gyászos tekintetet vágtak.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Bill, a macskád...-mondta anyu.
-Mi van vele????-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Már nagyon öreg volt...-mondta Tina.
-MI VAN VELE???-üvöltöttem, a szememből már potyogtak a könnyek és nem kellett kimondani hogy mi történt.Csak hitetlenkedve ráztam a fejem.-Nem az nem lehet...nem...ne mondjátok azt....
-Billmacsek meghalt...
-Nem lehet!!!!!!!!!!-Bill átölelt és én is őt. Megpróbált nyugtatni de nem lehetett. Az nem lehet!! A kiscicám...Nem halhatott meg! Nélküle nincs életem....A kicsikém. Patakzott a szememből a könnyzápor, de nem akartam abbahagyni a sírást. Mindenki nyugatott volna szavakkal de én nem halottam semmit. Csak az ürességet éreztem. Azt az ürességet amit idáig Billmacsek betöltött, ahol most nincs semmi. Semmisem lesz az mint régen. Bill szorosan átölelt, és a hátamat simogatta. Emlékszem mikor megismertem a Tokio Hotelt, akkor találtam Billmacsekot az utcán. És befogadtam. Úgy szerettem. Nem tudom, sőt nem akarom felfogni, hogy Bill nincs többé...
2009. szeptember 10., csütörtök
43.rész-péntek, szombat
A ház előtt két taxi állt.
-Minek kettő?-kérdeztem Billt.
-Azért mert mi alapból 4en vagyunk és a sofőrt beleszámolva 5 személyes kocsi kéne. Ezért inkább hívtunk kettőt.
-Jaaaaaaaaa értettem.-mondtam. Két fekete nem éppen rossz kocsi volt. Bill elindult az egyik felé. Vele mentem én is.
Jajj, annyira tökre izgulok. 16 éves vagyok de soha semmilyen buliba nem mentem még. Jó itt valszi nem leszünk sokan csak Georg (meg gondolom Victoria) Gustav (tudtommal nincs barátnője, de mit lehet tudni...Georg is meglepett minket) és persze mi 4en. De akkor is! Már nem úgy gondolkodok hogy "fúha a TH tagjaival fogok együtt lenni áhh behalok" persze ez is átfut rajtam, de inkább az forog a fejemben, hogy a pasimmal (első bojfrendem :D, eddigi életemben!!!És már mióta belevoltam zúgva) a tesómmal és pasijával, aki a barátom, és Georgal aki szintén a barátom, és Gustavval aki szintén a barátom. Ez annnnnnnnyira jó!Már tökre várom, hogy odaérjünk Gustavékhoz.
Beszálltunk a kocsiba hátra. A kocsi elindult. Én a fejemet ráhajtottam Bill vállára behunytam a szememet és pihentem kicsit. Elvégre hosszú lesz az éjszaka...Egyébként Bill irtóra nagyon jól nézett ki (mondjuk ő mindig irtóra nagyon jól néz ki de most különösképpen) bőrkabát volt rajta, nagyon menő ilyen farmer ami néhol meg van szaggatva, de nagyon jó, és egy ilyen fekete póló amin egy nagy vörös halálfej van. Meg persze rajta is vannak ékszerek, a haja is jól áll, és a sminkje tökéletes. Hát igen...Ő az ÉN Bill Kaulitzom!:)
Nemsoká meg is érkeztünk. Egy nagyon szép ház előtt álltunk meg. Kicsit hasonló volt a mienkéhez. Georg Hummerja már a ház előtt állt ebből következtetek arra, hogy ő(k) már itt van(nak). Kiszálltunk. Bill fizetett, majd ment csöngetni. Tomék is mellénk álltak. Ilyen távnyitásos kapu volt, ezért csak azt vettem észre, hogy kinyílt. Ez tök tuti :D
Bementünk. Bill kinyitotta az ajtót és beléptünk. Hát belülről is hasonlított a mienkhez szóval tök jó volt. De most nem kezdenék bele valami "táj"leíró elbeszélésbe mert az irtó uncsi lenne. Mindenki képzelje el valahogyan.
-Sziasztok!-köszönt Gustav.-Gyertek be.-mármint szerintem a nappalira gondolt, mert onnan hallottunk hangokat.
-Szia!-köszöntünk.
Gyors levettük a cipőinket és mentünk is be.
-Sziasztok!-köszönt Georg, Victoria, és egy idegen lány. Szóval Gustavnak is van barátnője!!! Ez tök jó :D Mint egy nagy család :D
-Akkor bemutatnám nektek Melanit.A barátnőmet.-mondta Gustav.
-Sziasztok!-nyújtott kezet a lány. Nagyon kedvesnek látszott olyan kis félénknek tűnt így első ránézésre, de aranyos. Bemutatkoztunk mindannyian majd leültünk mi is. Ment a zene meg volt kaja is :D
-Nézünk dvd-t?-kérdezte Tom.
-Aha csak titeket vártunk.-mondta Georg.
-Mit nézzünk?-kérdezte Gustav. Felsorolt jó sok filmet. Végül az Amerikai Pitét néztük meg. Tök jó volt. Aztán mivel valami buli félén vagyunk lett zene, diszkófény.
-Táncolunk?-kérdezte Bill.
-Aha...-mondtam. Hát táncoltunk is jó sokat meg hát ittunk is azért tisztességgel. Utána mikor mindenki elfáradt dumálgattunk meg röhögcséltünk. Olyan hajnal 3körül ki is dőlt a banda. Kaptunk szobát külön Billel (meg hát mindenki kapott külön szobát ahol alhatott)
-Átöltözök.-mondtam. Gyors átöltöztem a szobában majd Bill is, és kidőltünk az ágyon.
-Minek kettő?-kérdeztem Billt.
-Azért mert mi alapból 4en vagyunk és a sofőrt beleszámolva 5 személyes kocsi kéne. Ezért inkább hívtunk kettőt.
-Jaaaaaaaaa értettem.-mondtam. Két fekete nem éppen rossz kocsi volt. Bill elindult az egyik felé. Vele mentem én is.
Jajj, annyira tökre izgulok. 16 éves vagyok de soha semmilyen buliba nem mentem még. Jó itt valszi nem leszünk sokan csak Georg (meg gondolom Victoria) Gustav (tudtommal nincs barátnője, de mit lehet tudni...Georg is meglepett minket) és persze mi 4en. De akkor is! Már nem úgy gondolkodok hogy "fúha a TH tagjaival fogok együtt lenni áhh behalok" persze ez is átfut rajtam, de inkább az forog a fejemben, hogy a pasimmal (első bojfrendem :D, eddigi életemben!!!És már mióta belevoltam zúgva) a tesómmal és pasijával, aki a barátom, és Georgal aki szintén a barátom, és Gustavval aki szintén a barátom. Ez annnnnnnnyira jó!Már tökre várom, hogy odaérjünk Gustavékhoz.
Beszálltunk a kocsiba hátra. A kocsi elindult. Én a fejemet ráhajtottam Bill vállára behunytam a szememet és pihentem kicsit. Elvégre hosszú lesz az éjszaka...Egyébként Bill irtóra nagyon jól nézett ki (mondjuk ő mindig irtóra nagyon jól néz ki de most különösképpen) bőrkabát volt rajta, nagyon menő ilyen farmer ami néhol meg van szaggatva, de nagyon jó, és egy ilyen fekete póló amin egy nagy vörös halálfej van. Meg persze rajta is vannak ékszerek, a haja is jól áll, és a sminkje tökéletes. Hát igen...Ő az ÉN Bill Kaulitzom!:)
Nemsoká meg is érkeztünk. Egy nagyon szép ház előtt álltunk meg. Kicsit hasonló volt a mienkéhez. Georg Hummerja már a ház előtt állt ebből következtetek arra, hogy ő(k) már itt van(nak). Kiszálltunk. Bill fizetett, majd ment csöngetni. Tomék is mellénk álltak. Ilyen távnyitásos kapu volt, ezért csak azt vettem észre, hogy kinyílt. Ez tök tuti :D
Bementünk. Bill kinyitotta az ajtót és beléptünk. Hát belülről is hasonlított a mienkhez szóval tök jó volt. De most nem kezdenék bele valami "táj"leíró elbeszélésbe mert az irtó uncsi lenne. Mindenki képzelje el valahogyan.
-Sziasztok!-köszönt Gustav.-Gyertek be.-mármint szerintem a nappalira gondolt, mert onnan hallottunk hangokat.
-Szia!-köszöntünk.
Gyors levettük a cipőinket és mentünk is be.
-Sziasztok!-köszönt Georg, Victoria, és egy idegen lány. Szóval Gustavnak is van barátnője!!! Ez tök jó :D Mint egy nagy család :D
-Akkor bemutatnám nektek Melanit.A barátnőmet.-mondta Gustav.
-Sziasztok!-nyújtott kezet a lány. Nagyon kedvesnek látszott olyan kis félénknek tűnt így első ránézésre, de aranyos. Bemutatkoztunk mindannyian majd leültünk mi is. Ment a zene meg volt kaja is :D
-Nézünk dvd-t?-kérdezte Tom.
-Aha csak titeket vártunk.-mondta Georg.
-Mit nézzünk?-kérdezte Gustav. Felsorolt jó sok filmet. Végül az Amerikai Pitét néztük meg. Tök jó volt. Aztán mivel valami buli félén vagyunk lett zene, diszkófény.
-Táncolunk?-kérdezte Bill.
-Aha...-mondtam. Hát táncoltunk is jó sokat meg hát ittunk is azért tisztességgel. Utána mikor mindenki elfáradt dumálgattunk meg röhögcséltünk. Olyan hajnal 3körül ki is dőlt a banda. Kaptunk szobát külön Billel (meg hát mindenki kapott külön szobát ahol alhatott)
-Átöltözök.-mondtam. Gyors átöltöztem a szobában majd Bill is, és kidőltünk az ágyon.
***
Már reggel lehetett. Felébredtem. Hová lett Bill? Nincs itt mellettem. Ez furcsa. Áhh, biztos lement reggelizni...Gondoltam bemegyek a fürdőszobába felöltözni meg sminkelni. Fogtam a ruháimat és elindultam. Benyitottam és...Noshát pont ott volt előttem ugye a zuhanyzó rész is egy 10 lépésnyire. Ilyen tejüveg volt ott szóval mintahogyan az egy zuhanyzótól elvárható nem lehetett belátni. Illetve mégis. Szóval Bill állt nekem háttal és én csak a gyönyörű fekete haját láttam amint a meztelen hátára hull. jajj olyan gyönyörű volt. Én csak a úgy a válláig láttam a hátát de akkor is. Úgy gondoltam, hogy zuhanyzik, szóval nem kéne megijesztenem ilyenkor had legyen egyedül. megfordultam és mentem volna ki. Már éppen nyúltam volna a kilincsért, de ekkor egy vizes kéz megragadta a csuklómat és berántott a zuhanyzóba.
-Bill!-siktottam.
-Mi az?-kérdezte vigyorogva.
-Én...Te...izé...-dadogtam.Fuh hát el lehet képzelni milyen cikisen éreztem magamat. És akkor ő most zuhanyzik és az emberek nem ruhástul szokták ezt csinálni nem? Bár erről csak a felsőteste tanúskodott mert lejjebb nem néztem. Már csurom víz voltam. Bill nagyon közel volt hozzám és irtó édesen vigyorgott rám, de én most nem tudom mit akar...
-Megnyugodhatsz.-mondta és a még mindig fogott kezemet a combjához rántotta.
-Mi?!-azonnal odanéztem. Hiszen Bill csk fürdőnaciban van! Mármint ilyen fekete térdig érő naciban volt, hát olyan amilyenben a fiúkat látni a tengerparton.
Bill elnevette magát. Hát mondjuk biztos érdekes fejet vághattam de mindegy most azért egy kicsit megnyugodtam. A víz kellemesen fojt végig rajtunk. Bill hirtelen megcsókolt és egyre vadabban csókolóztunk. Majd a keze a derekamra csúszott és onnan a topomhoz. És a topomat elkezdte felhúzni, szép lassan de nem ellenkeztem. Viszont a varázslatnak végeszakadt mert kopogtak.
-Bill már egy órája fürdesz gyere már ki!-ez Georg kómás hangja volt. Azon kaptuk magunkat hogy igencsak ki kéne másznunk, de én nagyon vizes voltam. Szerencsére volt ott még törcsi abban megtörölköztem és gyorsan kimentem a ruháimmal át a szobánkba. Ott felöltöztem bár a hajam vizes volt. 5 perc múlva Bill is bejött felöltözve.
-Nem megyünk haza?-kérdezte Bill.
-De kéne.-mondtam.Hagytunk egy üzenetet Gustavnak h neharagudjon hogy elmentünk, csak fontos dolgunk akadt, és hogy jó volt az este. Majd Bill taxit hívott és leléptünk. Gyorsan elküldött egy sms-t valakinek de akkor már jött a taxi. Végig csöndben voltunk. Vlt min gondolkodnunk...Hamar haza is értünk, de én nem hozzánk, hanem Billék házához mentem Billel. Bementünk.
-Nincs ithhon senki még jódarabig...-mondta sejtelmes mosollyal.-Gyere fel!-mondta és megragadta a kezemet és felhúzott az emeletre. Bementünk a szobájába és kulcsrazárta az ajtót. Leültem az ágyra Bill jött felém szép lassan. Lehajolt és megcsókolt majd szép lassan rámmászott. Ugyanaz történt mint Gustavéknál a zuhanyzóban, de most senki nem kopogott be ígyhát...
2009. szeptember 9., szerda
42.rész-péntek
Mikor hazaértünk anyu is megismerkedett Nikkiékkel. Én a konyhában duzzogtam Tina meg némán kussolt mellettük. Anyu kijött a konyhába mert főzött. Gondoltam segítek neki.
-Hallod agyu?
-Igen?
-Ma este egy kicsikét elmennénk Tinával...
-Igen? Hova?-kérdezte anyu miközben pucolta a zöldségeket én kavargattam a levest.
-Hát Gustav rendez egy kis bulit....és Billék szeretnék ha mi is mennénk, de valoszínű csak holnap jönnénk haza.
-Aha. Milyen bulit?
-Hát csak mi lennénk ott...
-Jól van. Menjetek csak.
-Köszíííí!!!!-ez könnyen ment. Könnyebben mint gondoltam. Szerintem egy újabb remek éjjel előtt állok, csak a nappalt kell átvészelnem valahogy...Kinéztem Nikki és henrik dumáltak Tina már pedig éppen vonult felém ki a konyhába. Susane pedig csak ült.Rohadjon csak ott meg a kanapén a kis mocsok...
Tinával mentem be a konyhába ismét. Ő csak úgy támasztotta a pultot.
-Na mi az nem jöttök ki a lánnyal?-kérdezte anyu.
-Nem. Lebuzizta Vera barátját.-mondta Tina.
-Ohh. Az nem jó. Mondjuk csak úgy árad belőle a jóindulat...-jegyezte meg anyu. Szerencsére ő is így látja a dolgokat.Együtt csináltuk a kaját. Lassan kész is lett. Megterítettünk aztán vájúhoz hívtuk a népeket (vagyis asztalhozinvitáltuk őket :D) Először volt hagymakrémleves amit naon szeretek aztán zöldségkörettel bécsiszeklet, utána a legnagyobb kedvencem a zachertorta :D Nos ebéd közben nagy beszélgetés folyt amiben én nem vettem részt. Inkább csak úgy ettem. Nem is figyeltem szóval nem tudom miről volt szó. Aztán utána kávéztunk (az elmaradhatatlan) és szép lassan háromnegyed öt lett.
-Khm...Háromnegyed öt van!-mondtam fennhangon.
-És?-kérdezte anyu.
-És?! Fél hatra jön értem Bill szóval elmegyek készülődni.
-Ennyi ideig?
-Hát igen...-mondtam.
Felmentem az emeletre. Gyorsan felhívtam Billt.
-Szija édesem!-mondtam.
-Szia!
-Csak azt akartam kérdezni, hogy ott alszunk-e Gustavéknál?
-Igen...úgy terveztem.
-Oké. Akkor ezek szerint vigyek pizsit?
-Hát nem ártana-nevetett Bill.
-Oksi csak ezt akartam. Na akkor majd fél hatkor.Szija.
-Szia drágám.-Nos akkor készülődni...Ki kéne választanom valami rucit...Ehhez Tina segítsége kell...Kinyitottam a szobaajtót és elüvöltöttem magam:
-TINAAAAAAA!!!GYEREEEEEEEE!!!
-OKÉÉÉÉÉ!!!-hallottam lentről. És már jött is.Fel is ért-Na mi kéne ha volna?-kérdezte.
-Segíts. Nem tudom mit vegyek fel...
-Oké...Akkor nézzük a ruhatárad.-Tina mint tegnap Bill most pont úgy kutatta át a szekrényt. Kivett végül nekem egy fekete minit de olyan jót szóval lógtak róla ilyen láncok és csillogós anyaga volt szóval nagyon szexi, egy csillogós toppot ami hát dekoltázsolt és nem éppen hosszú. Hozzá egy tök jó övet, és neczharisnyát.
-Ez jó lesz?-kérdezte.
-Szerinted ez Billnek bejönne?
-Szerintem meg fog őrülni érted!-mondta Tina.
-Hát köszi-mondtam. -Akkor megyek zuhizni.
-Oké. Én meg vissza a "kriptába"...-és kiment. Én meg elindultam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam közben gondolkodtam azon hogy vajon milyen lesz az este...Aztán felöltöztem és belőttem a hajam. Most a szokásosnál is tovább tartott. Aztán tök jól kisminkeltem magam. Visszamentem a szobámba vettem fel ékszereket (vagyis láncokat) és kerestem valami pizsamát. Úgy gondoltam pizsinek megteszi a szokásos top és francia összesítés. El is tettem mire ezzel kész lettem azon kaptam magam hogy negyed hat. Tina kopogott az ajtón.
-Gyere!-mondtam.
-Most te segíts nekem ruhát választani. -Már ő is zuhizott. És ki is festette magát ami nála nagy szó mert nem szokása.
-Oké!-mondtam. És átmentünk a szobájába. Gyors átnéztem a ruhatárát aztán választottam is. Fekete mini ami nagyon jól nézett ki és egy nagyon szexi piros-fekete felsőt. Felöltözött majd mondtam.
-Pizsit tettél el?
-Minek?
-Mert ott alszunk!
-Ja nem eltennél nekem.
-Persze. -adott pizsit én meg eltettem a táskámba.Csöngettek.
-ezek Tomék!-mondta Tina majd elkezdtünk rohanni le.
-Sziasztok léptünk!-mondtuk mikor a nappaliban rohantunk ki. Mindenki tátott szájjal nézett utánunk. Mi gyors felkaptuk a csizmánkat és már kint is voltunk. Az ajtóban ott állt Bill és Tom.
-Szija édesem!-mondtam miközben Bill nyakába ugrottam.
-Szi...szi...szija...-dadogta.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Semmi csak gyönyörű vagy-mondta és megcsókolt. Tomék már túl voltak ezen ezért már csak vártak ránk.
-Mehetünk?-kérdezte Tom széles vigyorral.
-Aha.-mondtam és Bill oldalán elindultam...
-Hallod agyu?
-Igen?
-Ma este egy kicsikét elmennénk Tinával...
-Igen? Hova?-kérdezte anyu miközben pucolta a zöldségeket én kavargattam a levest.
-Hát Gustav rendez egy kis bulit....és Billék szeretnék ha mi is mennénk, de valoszínű csak holnap jönnénk haza.
-Aha. Milyen bulit?
-Hát csak mi lennénk ott...
-Jól van. Menjetek csak.
-Köszíííí!!!!-ez könnyen ment. Könnyebben mint gondoltam. Szerintem egy újabb remek éjjel előtt állok, csak a nappalt kell átvészelnem valahogy...Kinéztem Nikki és henrik dumáltak Tina már pedig éppen vonult felém ki a konyhába. Susane pedig csak ült.Rohadjon csak ott meg a kanapén a kis mocsok...
Tinával mentem be a konyhába ismét. Ő csak úgy támasztotta a pultot.
-Na mi az nem jöttök ki a lánnyal?-kérdezte anyu.
-Nem. Lebuzizta Vera barátját.-mondta Tina.
-Ohh. Az nem jó. Mondjuk csak úgy árad belőle a jóindulat...-jegyezte meg anyu. Szerencsére ő is így látja a dolgokat.Együtt csináltuk a kaját. Lassan kész is lett. Megterítettünk aztán vájúhoz hívtuk a népeket (vagyis asztalhozinvitáltuk őket :D) Először volt hagymakrémleves amit naon szeretek aztán zöldségkörettel bécsiszeklet, utána a legnagyobb kedvencem a zachertorta :D Nos ebéd közben nagy beszélgetés folyt amiben én nem vettem részt. Inkább csak úgy ettem. Nem is figyeltem szóval nem tudom miről volt szó. Aztán utána kávéztunk (az elmaradhatatlan) és szép lassan háromnegyed öt lett.
-Khm...Háromnegyed öt van!-mondtam fennhangon.
-És?-kérdezte anyu.
-És?! Fél hatra jön értem Bill szóval elmegyek készülődni.
-Ennyi ideig?
-Hát igen...-mondtam.
Felmentem az emeletre. Gyorsan felhívtam Billt.
-Szija édesem!-mondtam.
-Szia!
-Csak azt akartam kérdezni, hogy ott alszunk-e Gustavéknál?
-Igen...úgy terveztem.
-Oké. Akkor ezek szerint vigyek pizsit?
-Hát nem ártana-nevetett Bill.
-Oksi csak ezt akartam. Na akkor majd fél hatkor.Szija.
-Szia drágám.-Nos akkor készülődni...Ki kéne választanom valami rucit...Ehhez Tina segítsége kell...Kinyitottam a szobaajtót és elüvöltöttem magam:
-TINAAAAAAA!!!GYEREEEEEEEE!!!
-OKÉÉÉÉÉ!!!-hallottam lentről. És már jött is.Fel is ért-Na mi kéne ha volna?-kérdezte.
-Segíts. Nem tudom mit vegyek fel...
-Oké...Akkor nézzük a ruhatárad.-Tina mint tegnap Bill most pont úgy kutatta át a szekrényt. Kivett végül nekem egy fekete minit de olyan jót szóval lógtak róla ilyen láncok és csillogós anyaga volt szóval nagyon szexi, egy csillogós toppot ami hát dekoltázsolt és nem éppen hosszú. Hozzá egy tök jó övet, és neczharisnyát.
-Ez jó lesz?-kérdezte.
-Szerinted ez Billnek bejönne?
-Szerintem meg fog őrülni érted!-mondta Tina.
-Hát köszi-mondtam. -Akkor megyek zuhizni.
-Oké. Én meg vissza a "kriptába"...-és kiment. Én meg elindultam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam közben gondolkodtam azon hogy vajon milyen lesz az este...Aztán felöltöztem és belőttem a hajam. Most a szokásosnál is tovább tartott. Aztán tök jól kisminkeltem magam. Visszamentem a szobámba vettem fel ékszereket (vagyis láncokat) és kerestem valami pizsamát. Úgy gondoltam pizsinek megteszi a szokásos top és francia összesítés. El is tettem mire ezzel kész lettem azon kaptam magam hogy negyed hat. Tina kopogott az ajtón.
-Gyere!-mondtam.
-Most te segíts nekem ruhát választani. -Már ő is zuhizott. És ki is festette magát ami nála nagy szó mert nem szokása.
-Oké!-mondtam. És átmentünk a szobájába. Gyors átnéztem a ruhatárát aztán választottam is. Fekete mini ami nagyon jól nézett ki és egy nagyon szexi piros-fekete felsőt. Felöltözött majd mondtam.
-Pizsit tettél el?
-Minek?
-Mert ott alszunk!
-Ja nem eltennél nekem.
-Persze. -adott pizsit én meg eltettem a táskámba.Csöngettek.
-ezek Tomék!-mondta Tina majd elkezdtünk rohanni le.
-Sziasztok léptünk!-mondtuk mikor a nappaliban rohantunk ki. Mindenki tátott szájjal nézett utánunk. Mi gyors felkaptuk a csizmánkat és már kint is voltunk. Az ajtóban ott állt Bill és Tom.
-Szija édesem!-mondtam miközben Bill nyakába ugrottam.
-Szi...szi...szija...-dadogta.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Semmi csak gyönyörű vagy-mondta és megcsókolt. Tomék már túl voltak ezen ezért már csak vártak ránk.
-Mehetünk?-kérdezte Tom széles vigyorral.
-Aha.-mondtam és Bill oldalán elindultam...
41.rész-péntek
Reggel anyu ébresztett.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-9 óra.
-Akkor minek keljek fel?-morogtam álmosan.
-Azért mert kikíséritek Henriket a vasúthoz.
-Király...-mondtam. 5 percet még ébredeztem majd felkeltem. Felöltöztem smink hajbelövés ilyesmi aztán lementem reggelizni. Tina hasonló aktivitással reggelizett...
-Jé, visszatetted a piercinget?-kérdezte Henrik.
-Aha...-mondtam. Nem sokat ettem. Csak egy fél pirítóst és almát. 15 perc múlva indultunk is. Rá tudtuk venni szerencsére Henriket hogy menjen a kocsoban TH így egész jó kedvű voltam. És igazából kicsit érdekelt is milyen lehet ez a Nikki meg a lánya akiről megtudtam hogy Susanenak hívják.
-Beszéltél tegnap Tommal?-kérdeztem Tinát.
-Áááá dehogy egész nap nem együtt voltunk-mondta Tina.
-jajj nem úgy! Engem tegnap felhívott Bill. hogy ma lesz Gustavnak valamilyen király bulija és hogy megyek-e.
-Ja tényleg!Majdnem elfelejtettem. Persze, hogy hívott.
-Ja jó.
-Milyen buli?-érdeklődött Henrik.
-Ja este lesz de majd mondom anyunak is hogy mennénk.-mondtam.
-Jaaaa...biztos elenged.-mondta. A vasúthoz hamar kiértünk és vártuk hogy bejöjjön a Stuttgarti vonat, mert ők onnan jöttek.
És jöttek. Nikki egy olyan normálisnak tűnő, feketehajú vékony, magas, 35 körüli nő volt. A lánya Susane pedig olyan "pinklady" volt. Na mindegy hátha normális...Gondoltam.
-Sziasztok!-köszöntek.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Hát akkor bemutatnálak titeket egymásnak. Lányok ő itt Nikki és Susane. Ők pedig itt a neveltlányaim-neveltlányai? ez kicsit idegen nekem...-Tina és Vera.Kezetfogtunk, meg minden. Aztán elindultunk a kocsihoz. Henrik és Nikki jó közben beszélgettek mi meg kussoltunk. Jóhogy, elvégre hulla fáradtak voltunk. Ez a csaj nem valami bőbeszédű és nem is barátságos...
A kocsiban kicsit elkezdett velünk "ismerkedni".Pár kérdés felelés után jött:
-Te emós vagy?-utálom ezt a szót. Nincs emós meg imós. Emo van meg imo van...
-Ja.-mondtam.
-Akkor szereted a TH-t?-ez miért kapcsolódik össze?
-Igen...Te?
-nem utálom...az énekes tutire buzi. - Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaztakúúúúúúúúúúúúúrva!!!!!!!!!!!!!! ezt nekem?! Alapesetben is kikértem magamnak és felháborodtam rajta, de most hogy Bill a pasim erre még harapósabb lettem.
-Nos képzeld el kicsi szívem. Bill Kaulitz nem buzi. Bizonyítani is tudom. Hogyan? Képzeld el! Ő A PASIM!!!
-Jah persze! Én meg madár vagyok!-gúnyolódott.
-Az valoszínű! (hülye picsa)
-Hé-hé! Mifolyik ott hátul?-kérdezte Henrik.
-Mindjárt vér fog ha nem állítja le magát ez itt mellettem!-mondtam.
-Susy már megint mit csináltál?-kérdezte Nikki.
-Ez egy hazudós kis kurva!-nyávogott.
-Hé!-Henrik.
-Kabbe!-én.
-Ribanc-Tina.
-Miért lenne hazudós? Fogd vissza a nyelved!-Nikki.
-Ez a hülye azt mondja azzal a buzeráns Bill Kaulitzal az énekessel jár.
-Hát képzeld, tényleg vele jár! Én láttam is! És tudom is!-mondta Henrik.Erre a csaj se tudott mit mondani. Na mindegy. Hosszú nap lesz...
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-9 óra.
-Akkor minek keljek fel?-morogtam álmosan.
-Azért mert kikíséritek Henriket a vasúthoz.
-Király...-mondtam. 5 percet még ébredeztem majd felkeltem. Felöltöztem smink hajbelövés ilyesmi aztán lementem reggelizni. Tina hasonló aktivitással reggelizett...
-Jé, visszatetted a piercinget?-kérdezte Henrik.
-Aha...-mondtam. Nem sokat ettem. Csak egy fél pirítóst és almát. 15 perc múlva indultunk is. Rá tudtuk venni szerencsére Henriket hogy menjen a kocsoban TH így egész jó kedvű voltam. És igazából kicsit érdekelt is milyen lehet ez a Nikki meg a lánya akiről megtudtam hogy Susanenak hívják.
-Beszéltél tegnap Tommal?-kérdeztem Tinát.
-Áááá dehogy egész nap nem együtt voltunk-mondta Tina.
-jajj nem úgy! Engem tegnap felhívott Bill. hogy ma lesz Gustavnak valamilyen király bulija és hogy megyek-e.
-Ja tényleg!Majdnem elfelejtettem. Persze, hogy hívott.
-Ja jó.
-Milyen buli?-érdeklődött Henrik.
-Ja este lesz de majd mondom anyunak is hogy mennénk.-mondtam.
-Jaaaa...biztos elenged.-mondta. A vasúthoz hamar kiértünk és vártuk hogy bejöjjön a Stuttgarti vonat, mert ők onnan jöttek.
És jöttek. Nikki egy olyan normálisnak tűnő, feketehajú vékony, magas, 35 körüli nő volt. A lánya Susane pedig olyan "pinklady" volt. Na mindegy hátha normális...Gondoltam.
-Sziasztok!-köszöntek.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Hát akkor bemutatnálak titeket egymásnak. Lányok ő itt Nikki és Susane. Ők pedig itt a neveltlányaim-neveltlányai? ez kicsit idegen nekem...-Tina és Vera.Kezetfogtunk, meg minden. Aztán elindultunk a kocsihoz. Henrik és Nikki jó közben beszélgettek mi meg kussoltunk. Jóhogy, elvégre hulla fáradtak voltunk. Ez a csaj nem valami bőbeszédű és nem is barátságos...
A kocsiban kicsit elkezdett velünk "ismerkedni".Pár kérdés felelés után jött:
-Te emós vagy?-utálom ezt a szót. Nincs emós meg imós. Emo van meg imo van...
-Ja.-mondtam.
-Akkor szereted a TH-t?-ez miért kapcsolódik össze?
-Igen...Te?
-nem utálom...az énekes tutire buzi. - Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaztakúúúúúúúúúúúúúrva!!!!!!!!!!!!!! ezt nekem?! Alapesetben is kikértem magamnak és felháborodtam rajta, de most hogy Bill a pasim erre még harapósabb lettem.
-Nos képzeld el kicsi szívem. Bill Kaulitz nem buzi. Bizonyítani is tudom. Hogyan? Képzeld el! Ő A PASIM!!!
-Jah persze! Én meg madár vagyok!-gúnyolódott.
-Az valoszínű! (hülye picsa)
-Hé-hé! Mifolyik ott hátul?-kérdezte Henrik.
-Mindjárt vér fog ha nem állítja le magát ez itt mellettem!-mondtam.
-Susy már megint mit csináltál?-kérdezte Nikki.
-Ez egy hazudós kis kurva!-nyávogott.
-Hé!-Henrik.
-Kabbe!-én.
-Ribanc-Tina.
-Miért lenne hazudós? Fogd vissza a nyelved!-Nikki.
-Ez a hülye azt mondja azzal a buzeráns Bill Kaulitzal az énekessel jár.
-Hát képzeld, tényleg vele jár! Én láttam is! És tudom is!-mondta Henrik.Erre a csaj se tudott mit mondani. Na mindegy. Hosszú nap lesz...
40.rész-csütörtök
Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Vagy két órán kersztül ültünk ott aztán hazamentünk. Most kivételesen Tom és Bill is a saját házukba mentek és nem hozzánk (sajnos...). Mikor hazamentünk anyuék már otthon voltak.
-Sziasztok!-köszöntünk Tinával egyszerre. Ja és mielőtt folytatnám a dolgot valami fontosról kell beszámolót tartanom nektek. Mielőtt ideköltöztünk nagyon nem bírtam Henriket de ezt tudjátok. Viszont azóta nagyon sok minden történt. Egyrészt, teljesen alaptalanul gyűlölködtem. Ez azért volt, mert én nem voltam boldog ember és sokan utálatosak voltak velem, ezért nekem is utálnom kellett valakit. Kiváló alany volt erre Henrik. Most viszont, neki köszönhetjük, hogy ebben a szuper házban lakhatunk, és ha ő nincs, akkor soha az életben nem találkozok Billékkel. És én már boldog vagyok, mert mások is szeretnek már engem. Éppen ezért ezentúl kedvesebb leszek Henrikkel. Jófej vagyok? :)
-Sziasztok!-köszöntek -Na már szent a béke?-kérdezte anyu.
-Ohh, már rég-mondtam és leültünk a nappaliban melléjük. Hmm...ez most olyan családias volt. Mármint ilyen szerintem még soha nem volt hogy így 4en együtt legyünk. De nem is olyan rossz :)
-Ennek örülök. Holnapra van már programotok?-kérdezte anyu.
-Nem. Miért?-kérdezte Tina.
-Mert Henrik testvére Nikki eljönne minket meglátogatni a lányával. Pont veletek egy idős és biztos jól ki fogtok jönni.
-Bizony.-mondta Henrik.
-Hát felőlem...-mondtam.
-Na akkor ezt meg is beszéltük-mondta anyu.
-És mit csináltatok ma?-kérdezte Henrik.Érdeklődik? Ő? Na mindegy jófej leszek megmondtam. Elvégre normális...
-Billel és Tommal moziban voltunk.-mondtam.
-És akkor most mi van így veletek?-kérdezte anyu.
-Hogy így és kivel?-kérdeztem. persze tudtam hogy anyu arra gondol, hogy Billel és velem, Tinával és Tommal de én szerettem játszani a hülyét.
-Jajj kislányom! Reggel itt volt Bill. Tina nem volt itthon. Mostmár azért beavathatnátok.-mondta.
-Jó. Én járok Billel.-mondtam-és hogy megnyugodjál, nem feküdtem le vele!!!-mondtam.
-Áhh értem-nyugodott meg anyu.-És veled Tina mi van?
-Hát öhm...Járok Tommal és hát...-most eléggé zavarban volt. Henrik észlelte hogy most ezen a beszélgetésen nem biztos hogy feltétlenül részt kell vennie így tapintatosan el is ment a dolgozószobájába.
-Igen?-kérdezte anyu. Már szegény biztos sejtette hogy Tinától nem fog olyan megnyugtató választ kapni mint tőlem de inkább megvárta ameddig Tina mondja ki.
-Nos hát az úgy történt hogy megtörtént.-zárta rövidre és tömörre Tina a magyarázatot.Hmm..."Nos hát az úgy történt hogy megtörtént" ez aztán a lényegretörő, egyszerű hogyan mondjuk el megoldás. Majd én is ezt fogom mondani. Azért anyunak kellett néhány másodperces hatásszünet ameddig feldolgozta és átértékelte magában a hallottakat majd megszólalt.
-Sejtettem...mikor?
-Hát öhm...tegnapelőtt.
-Értem. Megértem de ugye...?
-Igen volt óvszer.-mondta Tina.
-Rendben.-vagyishát nincs rendben de ez van. ezt akarta mondani anyu de nem mondta.-Elég nagyok vagytok már hogy elmondjak nektek valamit...Soha nem beszéltem nektek az apátokról, de itt az idő hogy megtudjatok mindent. Pontosan 17 éve...Volt egy tinibanda akikért nagyon odavoltam. Pont mint ti voltatok vagyhát vagytok a TH-ért. Mikor most ideköltöztünk én is meglepődtem hogy a sors milyen hasonlóságokat tud kihozni a generációk élete közt. Pont mint velem az veletek...Egyszer elköltöztünk és megismerkedtem ennek a a bandának az énekesével. Alapból bele voltam zúgva de élőben nagyon jól összemelegedtünk. Peter Weiss...Én ekkor voltam 17 éves. Mint a fiatalokkal általában velem is megtörtént...a nagy szerelem és lefeküdtünk. Nem gondoltam volna hogy ez az egész életemre hatással lesz. Pár hónap múlva kiderült hogy gyermeket vártam. Elvetetni nem akartalak titeket. Az hogy ketten vagytok csak később derült ki...Nem tudtam, hogy mondjam el Peternek. Szeretett de még ehhez ő is fiatal volt. Mikor közöltem vele ő nem volt mellettem...Megmondta hogy neki a karrierje mendennél fontosabb, de "támogatni" fog titeket. 3 év múlva meghalt autóbalesetben mert ittasan ment haza egy koncertjéről. Soha nem törődött velünk...Úgy gondoltam ez rátok tartozik és jogotok van tudni mostmár...
Ez nem volt semmi...Soha nem ebszélt erről. És most miért? Talán figyelmeztet hogy vigyázzunk Kaulitzékkal? Anyunak tudtam hogy nem volt könnyű élete de ez biztos sokkal nehezebb volt mint eddig gondoltam...Nagyon nem tudtam mit mondani. Most már tudom. Ennyi. És? Most mit mondjak? Nem változtat ez mostmár semmin...Tudom és kész. De én szeretem Billt...És ő biztos nem ilyen...Velem ez nem eshet meg soha...Kár ezen rágódnom. Inkább fel kéne mennem, mert hirtelen nagyon megfájdult a fejem. A sok információ egyszerre...Tina még lentmaradt de én felmentem. Bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam...
-Sziasztok!-köszöntünk Tinával egyszerre. Ja és mielőtt folytatnám a dolgot valami fontosról kell beszámolót tartanom nektek. Mielőtt ideköltöztünk nagyon nem bírtam Henriket de ezt tudjátok. Viszont azóta nagyon sok minden történt. Egyrészt, teljesen alaptalanul gyűlölködtem. Ez azért volt, mert én nem voltam boldog ember és sokan utálatosak voltak velem, ezért nekem is utálnom kellett valakit. Kiváló alany volt erre Henrik. Most viszont, neki köszönhetjük, hogy ebben a szuper házban lakhatunk, és ha ő nincs, akkor soha az életben nem találkozok Billékkel. És én már boldog vagyok, mert mások is szeretnek már engem. Éppen ezért ezentúl kedvesebb leszek Henrikkel. Jófej vagyok? :)
-Sziasztok!-köszöntek -Na már szent a béke?-kérdezte anyu.
-Ohh, már rég-mondtam és leültünk a nappaliban melléjük. Hmm...ez most olyan családias volt. Mármint ilyen szerintem még soha nem volt hogy így 4en együtt legyünk. De nem is olyan rossz :)
-Ennek örülök. Holnapra van már programotok?-kérdezte anyu.
-Nem. Miért?-kérdezte Tina.
-Mert Henrik testvére Nikki eljönne minket meglátogatni a lányával. Pont veletek egy idős és biztos jól ki fogtok jönni.
-Bizony.-mondta Henrik.
-Hát felőlem...-mondtam.
-Na akkor ezt meg is beszéltük-mondta anyu.
-És mit csináltatok ma?-kérdezte Henrik.Érdeklődik? Ő? Na mindegy jófej leszek megmondtam. Elvégre normális...
-Billel és Tommal moziban voltunk.-mondtam.
-És akkor most mi van így veletek?-kérdezte anyu.
-Hogy így és kivel?-kérdeztem. persze tudtam hogy anyu arra gondol, hogy Billel és velem, Tinával és Tommal de én szerettem játszani a hülyét.
-Jajj kislányom! Reggel itt volt Bill. Tina nem volt itthon. Mostmár azért beavathatnátok.-mondta.
-Jó. Én járok Billel.-mondtam-és hogy megnyugodjál, nem feküdtem le vele!!!-mondtam.
-Áhh értem-nyugodott meg anyu.-És veled Tina mi van?
-Hát öhm...Járok Tommal és hát...-most eléggé zavarban volt. Henrik észlelte hogy most ezen a beszélgetésen nem biztos hogy feltétlenül részt kell vennie így tapintatosan el is ment a dolgozószobájába.
-Igen?-kérdezte anyu. Már szegény biztos sejtette hogy Tinától nem fog olyan megnyugtató választ kapni mint tőlem de inkább megvárta ameddig Tina mondja ki.
-Nos hát az úgy történt hogy megtörtént.-zárta rövidre és tömörre Tina a magyarázatot.Hmm..."Nos hát az úgy történt hogy megtörtént" ez aztán a lényegretörő, egyszerű hogyan mondjuk el megoldás. Majd én is ezt fogom mondani. Azért anyunak kellett néhány másodperces hatásszünet ameddig feldolgozta és átértékelte magában a hallottakat majd megszólalt.
-Sejtettem...mikor?
-Hát öhm...tegnapelőtt.
-Értem. Megértem de ugye...?
-Igen volt óvszer.-mondta Tina.
-Rendben.-vagyishát nincs rendben de ez van. ezt akarta mondani anyu de nem mondta.-Elég nagyok vagytok már hogy elmondjak nektek valamit...Soha nem beszéltem nektek az apátokról, de itt az idő hogy megtudjatok mindent. Pontosan 17 éve...Volt egy tinibanda akikért nagyon odavoltam. Pont mint ti voltatok vagyhát vagytok a TH-ért. Mikor most ideköltöztünk én is meglepődtem hogy a sors milyen hasonlóságokat tud kihozni a generációk élete közt. Pont mint velem az veletek...Egyszer elköltöztünk és megismerkedtem ennek a a bandának az énekesével. Alapból bele voltam zúgva de élőben nagyon jól összemelegedtünk. Peter Weiss...Én ekkor voltam 17 éves. Mint a fiatalokkal általában velem is megtörtént...a nagy szerelem és lefeküdtünk. Nem gondoltam volna hogy ez az egész életemre hatással lesz. Pár hónap múlva kiderült hogy gyermeket vártam. Elvetetni nem akartalak titeket. Az hogy ketten vagytok csak később derült ki...Nem tudtam, hogy mondjam el Peternek. Szeretett de még ehhez ő is fiatal volt. Mikor közöltem vele ő nem volt mellettem...Megmondta hogy neki a karrierje mendennél fontosabb, de "támogatni" fog titeket. 3 év múlva meghalt autóbalesetben mert ittasan ment haza egy koncertjéről. Soha nem törődött velünk...Úgy gondoltam ez rátok tartozik és jogotok van tudni mostmár...
Ez nem volt semmi...Soha nem ebszélt erről. És most miért? Talán figyelmeztet hogy vigyázzunk Kaulitzékkal? Anyunak tudtam hogy nem volt könnyű élete de ez biztos sokkal nehezebb volt mint eddig gondoltam...Nagyon nem tudtam mit mondani. Most már tudom. Ennyi. És? Most mit mondjak? Nem változtat ez mostmár semmin...Tudom és kész. De én szeretem Billt...És ő biztos nem ilyen...Velem ez nem eshet meg soha...Kár ezen rágódnom. Inkább fel kéne mennem, mert hirtelen nagyon megfájdult a fejem. A sok információ egyszerre...Tina még lentmaradt de én felmentem. Bedőltem az ágyba és szinte azonnal elaludtam...
***
Csöng a telefon! Erre ébredtem fel.Már sötét volt szóval minimum este 9 lehetett az idő. Felvettem a telefont.
-Igen?
-Szia! Bill vagyok.
-Jajj szija!
-Csak azért hívlak mert holnap este lenne egy buli Gustavnál és gondoltam jöhetnél velem.
-Fú az tök jó lenne. Hánytól?
-Hát mondjuk elindulunk fél hatkor. Oké?
-Igen az úgy jó.
-Na akkor majd holnap találkozunk. Aludj jól. Szia!
-Szia!
Bár holnap jönne Nikki és a lánya de estig csak nem maradnak...Na mindegy. Elmentem zuhanyozni. A tükörben szemügyrevettem az arcomat és arra jutottam, hogy bár még nem gyógyult teljesen be, a piercingemet nyugodtan visszatehetem. Így betettem végre megint :) aztán elmentem aludni.
2009. szeptember 8., kedd
39.rész-csütörtök
A meki pont a mozival szemben volt szóval egyenesen odamentünk. Beálltunk a sorba, és Billék szóltak hogy válasszunk magunknak kaját.Előrementünk és váasztottunk.Gondolkodtam, hogy mit kérjek. Valami olyat kellett amivel jól is lakom, de azért Billt se eszem ki a vagyonából. Végül egy hamburger csirkesalátával és sültkrumpli csokifagyival kombináció nyerte el tetszésemet. ám amikor visszatértünk nekem megakadt valamin a szemem. Pontosabban valakin. Ugye körbekémleltem, hogy hol van 4 szabad hely és ekkor megláttam Georgot. Igen ám! Ez még annyira nem is lenne már a jelenlegi helyzetemben nagy szám (ugye Georg már a haverom szóval nem mint sztár hanem haverként láttam meg...) de nem volt egyedül. Egy nagyon csinos dekoratív lány ült mellette. És nem éppen olyan jóbarátoknak néztek ki, hanem mint aki között van valami...
-Bill édesem...-szóltam halkan Billnek.-Nézd, az ott nem Georg?-Bill a megadott irányba nézett.
-De és az ott...-elakadt a szava. Ezek szerint nem csak én nem tudtam róla hogy van barátnője.
-Tom figyelj már!!!-rángatta vigyorogva Tomot.
-Mi van már?!-kérdezte Tom ingerülten, de mikor meglátta Georgot ő is szélesen elvigyorodott.-Te erről tudtál?
-Nem dehogy!-felelte Bill.-Szerintem meg kéne tréfálnunk kicsit...-mondta ördögi vigyorral.
-Az áááááám....
-Ne már meg akarjátok szivatni?-kérdeztem. Azt nagyon nem akartam hogy Georgot megszivassák. Szemétség lenne.
-Nem dehogy. De én már kitaláltam mit csinálunk, csak előbb veszünk kaját. Tina, Vera addig keressetek helyet messze Georgtól.-Hát kerestünk. Nem tudtam mit forgatnak a fejükben Billék de szerintem akármi is az, jó nem lehet! Aggódtam picit. Leültünk Tinával.5 perc múlva már jöttek is vissza Billék. Na de hogy! Mindkettőjüknél 1-1 tálca és hát csurig volt mindkettő pakolva. Mi Tinával nem kértünk sok mindent, de hát kétlem, hogy Bill és Tom ennyit tudnak majd enni. Kapásból a mienket Tinával leszámítva volt ott 8 igen azaz 8 hamburger, 4 sültkrumpli, 2 fagyi és 6 muffin. Mint mondtam a mi kajánk ebben nem volt benne tehát mondjuk ha pont kettő felé osztom akkor egyikük eszik 4 hambit 2 sültkrumplit 1 fagyit és 3 muffint. Ez csak nekem tűnik soknak? Mikor megjöttek és letették a tálcát azonnal megkérdeztem.
-Ti hány hete nem ettetek?
-Hogy?-kérdezte Bill.
-Hogy fogtok tudni ennyit enni?-kérdeztem vigyorogva.
-Ja, hát ez alap mennyiség nálunk. Ez a minimum...-mondta Bill.
-Ez a minimum?-ismételte Tina.-Akkor mi nektek a maximum?
-Gyorskajánál olyan nincs...-mondta Tom.-Na de elmondom a tervünket. Mi, mármint Tina és én felhívjuk most Georgot. Megkérdezzük hol van és mit csinál, ha nem mond igazat, ti Bill és Vera elindultok feléjük. És mikor odaértek rá köszöntök aztán persze mi is odarohanink. Csak ennyi. Semmi szivatás, de mégis jó. Nem?
-Hát ebbe bennevagyok.-mondtam. Megnyugodtam hogy csak ennyi. Ez tényleg csak hogy kicsit megtréfáljuk, és kész. Na Tom elővette a mobilját és hívta Georgot. Kihangosította, de úgy hogy mások ne csak mi 4en halljuk. Felvette Georg.
-Igen?
-Szevasz haver!-szólt Tom-Mit csinálsz most?
-Hát...ööö...vásárolok.
-Igen? Mit?(most menjetek)-súgta oda nekünk Tom.
-Gitáromra húrokat.
-Ja és akkor most ott vagy?-Elindultunk gyorsan Billel. Úgy kellett mennünk, hogy Georg ne vegyen minket észre. Mikor mögé értünk már szinte lopakodtunk, majd Bill hangosan ráköszönt.
-Szia Georg! Nem is tudtam hogy itt a plázában is árulnak gitárhúrt!-Georg megfordult és nagyon megijedt. Látnotok kellett volna az arcát. Egyszerre mérges ijedt de mégis nevet meg minden. Áhh, nagyon vicces volt. Billel rögtön elnevettük magunkat. Georg fülénél még mindig ott volt a telefon, de Tomék már (a tálcákkal) elindultak felénk.
-Rohadjatok meg!-mondta Georg, de azért elnevette magát.
-Na mi újság?-kérdezte Bill. Közben Tomék is ideértek.
-Hát úgylátszik nem kéne tovább titkolóznunk...Victoriával járunk.
-Ehh gratulálok!-mondta Tom. Victoria szokott lenni koncertek előtt a fiúk sminkese. Ezt Bill súgta nekem oda.
-És mióta?-kérdezte Bill.
-Már 3 hete.-mondta Victoria boldogan.
-3 hete?! Jó sokáig titkolóztatok. De miért?
-Nem akartuk, hogy rólunk pletykáljon mindenki...-mondta Georg.
-Na de hát még nekünk se?-mondta Tom kicsit csalódottan.
-Hát neked aztán főleg nem!-nevetett Georg.-Na de nekünk mennünk kell mert sietünk, szóval jóétvágyat!
-Kár hogy mentek-mondta Tom.-Na de mindegy. És mégegyszer gratulálok!
-Köszönjük. Sziasztok!-mondta Victoria meg Georg is.
-Sziasztok-mondtuk mi és ha már ott voltunk leültünk oda.
-Akkor jóétvágyat!-mondta Tom és elkezdtünk kajálni.
-Bill édesem...-szóltam halkan Billnek.-Nézd, az ott nem Georg?-Bill a megadott irányba nézett.
-De és az ott...-elakadt a szava. Ezek szerint nem csak én nem tudtam róla hogy van barátnője.
-Tom figyelj már!!!-rángatta vigyorogva Tomot.
-Mi van már?!-kérdezte Tom ingerülten, de mikor meglátta Georgot ő is szélesen elvigyorodott.-Te erről tudtál?
-Nem dehogy!-felelte Bill.-Szerintem meg kéne tréfálnunk kicsit...-mondta ördögi vigyorral.
-Az áááááám....
-Ne már meg akarjátok szivatni?-kérdeztem. Azt nagyon nem akartam hogy Georgot megszivassák. Szemétség lenne.
-Nem dehogy. De én már kitaláltam mit csinálunk, csak előbb veszünk kaját. Tina, Vera addig keressetek helyet messze Georgtól.-Hát kerestünk. Nem tudtam mit forgatnak a fejükben Billék de szerintem akármi is az, jó nem lehet! Aggódtam picit. Leültünk Tinával.5 perc múlva már jöttek is vissza Billék. Na de hogy! Mindkettőjüknél 1-1 tálca és hát csurig volt mindkettő pakolva. Mi Tinával nem kértünk sok mindent, de hát kétlem, hogy Bill és Tom ennyit tudnak majd enni. Kapásból a mienket Tinával leszámítva volt ott 8 igen azaz 8 hamburger, 4 sültkrumpli, 2 fagyi és 6 muffin. Mint mondtam a mi kajánk ebben nem volt benne tehát mondjuk ha pont kettő felé osztom akkor egyikük eszik 4 hambit 2 sültkrumplit 1 fagyit és 3 muffint. Ez csak nekem tűnik soknak? Mikor megjöttek és letették a tálcát azonnal megkérdeztem.
-Ti hány hete nem ettetek?
-Hogy?-kérdezte Bill.
-Hogy fogtok tudni ennyit enni?-kérdeztem vigyorogva.
-Ja, hát ez alap mennyiség nálunk. Ez a minimum...-mondta Bill.
-Ez a minimum?-ismételte Tina.-Akkor mi nektek a maximum?
-Gyorskajánál olyan nincs...-mondta Tom.-Na de elmondom a tervünket. Mi, mármint Tina és én felhívjuk most Georgot. Megkérdezzük hol van és mit csinál, ha nem mond igazat, ti Bill és Vera elindultok feléjük. És mikor odaértek rá köszöntök aztán persze mi is odarohanink. Csak ennyi. Semmi szivatás, de mégis jó. Nem?
-Hát ebbe bennevagyok.-mondtam. Megnyugodtam hogy csak ennyi. Ez tényleg csak hogy kicsit megtréfáljuk, és kész. Na Tom elővette a mobilját és hívta Georgot. Kihangosította, de úgy hogy mások ne csak mi 4en halljuk. Felvette Georg.
-Igen?
-Szevasz haver!-szólt Tom-Mit csinálsz most?
-Hát...ööö...vásárolok.
-Igen? Mit?(most menjetek)-súgta oda nekünk Tom.
-Gitáromra húrokat.
-Ja és akkor most ott vagy?-Elindultunk gyorsan Billel. Úgy kellett mennünk, hogy Georg ne vegyen minket észre. Mikor mögé értünk már szinte lopakodtunk, majd Bill hangosan ráköszönt.
-Szia Georg! Nem is tudtam hogy itt a plázában is árulnak gitárhúrt!-Georg megfordult és nagyon megijedt. Látnotok kellett volna az arcát. Egyszerre mérges ijedt de mégis nevet meg minden. Áhh, nagyon vicces volt. Billel rögtön elnevettük magunkat. Georg fülénél még mindig ott volt a telefon, de Tomék már (a tálcákkal) elindultak felénk.
-Rohadjatok meg!-mondta Georg, de azért elnevette magát.
-Na mi újság?-kérdezte Bill. Közben Tomék is ideértek.
-Hát úgylátszik nem kéne tovább titkolóznunk...Victoriával járunk.
-Ehh gratulálok!-mondta Tom. Victoria szokott lenni koncertek előtt a fiúk sminkese. Ezt Bill súgta nekem oda.
-És mióta?-kérdezte Bill.
-Már 3 hete.-mondta Victoria boldogan.
-3 hete?! Jó sokáig titkolóztatok. De miért?
-Nem akartuk, hogy rólunk pletykáljon mindenki...-mondta Georg.
-Na de hát még nekünk se?-mondta Tom kicsit csalódottan.
-Hát neked aztán főleg nem!-nevetett Georg.-Na de nekünk mennünk kell mert sietünk, szóval jóétvágyat!
-Kár hogy mentek-mondta Tom.-Na de mindegy. És mégegyszer gratulálok!
-Köszönjük. Sziasztok!-mondta Victoria meg Georg is.
-Sziasztok-mondtuk mi és ha már ott voltunk leültünk oda.
-Akkor jóétvágyat!-mondta Tom és elkezdtünk kajálni.
38.rész-csütörtök
Elkezdődött a film. "Előételnek" bekukkantott a képernyőre egy oszladozó hulla, majdnem szívrohamot kaptam...Onnantól kezdve én csak a kukoricáig voltam hajlandó látni. Annyit levettem a filmből, hogy kapásból 15 embert különös megszállottsággal nyírt ki a mi zombink és aztán egyéb beteg dolgok történtek, de nem igazán figyeltem a filmre.Mindegy! Ne menjünk bele! Undorító és kész! Mi a poén abban hogy balfasz hullastricik baszkodják az élőket meg nyírják ki? Irtó beteg ötlet... Bárcsak vége lenne már...Pedig még csak 5 perc telt belőle el :S
***
Szerintem úgy a film vége/közepe felé járhattunk mikor nagyon megijedtem. Mondjuk ez nem lenne nagy szám...Minden egyes másodpercben nagyon megijedtem de most okkal. Bill mivel nagyon "izgalmas" rész mehetett kétpofával tömte magába a kukoricát. Szóval elvette a kezét a vállamról. Ezért sokkal jobban paráztam, mert már nem volt ott a biztonságotnyújtó kezecskéje. De most? Khm...TOM ÁTKAROLTA A VÁLLAM!!!!!!!!!!!!!!De ez nem minden! Khm...Kicsit lejjebb csúszott a keze a kelleténél...Röviden tömören letapizott!!! Hát ez több mint sok(k)!
-Tom mi az ördögöt művelsz???-fakadtam ki a kelleténél kicsit hangosabban. Szegény Tom...Látnotok kellett volna. Az a gyerek úgy megijedt! Úgy rántotta el a kezét mintha megégettem volna. Nem igazán láttam de irtó vörös volt a feje...Persze a hangos kifakadásomra Bill és Tina (meg a közelünkben jópáran) felkapták a fejüket.
-Jujj, bocsi nem akartam...csak azthittem Tina vagy...
-Mi történt?-kérdezte Bill és Tina szinte egyszerre.
-Semmi csak egy kis baleset történt...-mondtam.
-Baleset? Milyen baleset?-kérdezte Bill. Közben egyébként Zombistrici éppen egy élőcsajt erőszakol meg és nyírja ki és issza ki az üres szemüregén keresztül az összes vérét...Folytassam a film elemzését?
-Semmi!-mondtam kicsit erőteljesebben. De Bill nem nyugodott.
-Naaa, ne csináljátok már!
-Sem-mi! Majd kint elmondom.-mondtam.
-Hát az nagyon jó lenne mert mások esetleg néznék a filmet!!!-na ez egy ideges néző volt. Erre mi szégyenlősen visszadőltünk a székbe. Ezek után érdekes volt tovább ülni a filmen. De szerencsére mostmár Bill karolt át :D
***
Én el nem tudom mondani mekkora kő esett le a szívemről mikor a vásznon megláttam a stáblistát de el tudjátok szerintem képzelni, ha nagyon akarjátok :D Miközben mentünk ki a 3-as társaság megállás nélkül dumáltak erről a nyomorák filmről. Nem tudom mit ettek rajta...Én csak csöndben ballagtam mellettük. Rettenetes két óra állt mögöttem...
-Na, mi történt a film közben?-érdeklődött Bill. Erre ránéztem Tomra. Az elröhögte magát. Most hihetném azt is hogy direkt, volt de annyira megijedt amikor rászóltam hogy biztos nem direkt volt.
-A kedves bátyád eltévesztette a házszámot-mondtam.
-Mi?-kérdezte Tina.
-Aszittem te vagy és kicsit megöleltem...-mondta Tom.
-Gratulálok!Ráhajtasz a csajomra?-kérdezte Bill. De nem komolyan csak úgy hülyült ő is.
-Nekem is van!-mondta Tom.
-Ti nem vagytok éhesek?-tereltem a témát.
-De! Én farkaséhes vagyok!-mondta Bill.
-Akkor irány a meki!-mondta Tom.
37.rész-csütörtök
Felmentünk a mozihoz.
-Milyen filmet nézzünk?-kérdezte Bill miközben a filmlistához sétált.
-Horror?-kérdezte Tom vigyorogva.
-Az jóóóóóóó!-lelkendezett Tina. Khm...én nem vagyok annyira beszari típus, de meg kell hagyni nem vagyok oda a horror filmekért...De mindenki benne van ezért nem szeretnék ünneprontó lenni.
-Nekem mindegy-vontam meg a vállamat.
-Oké akkor elmegyünk jegyet venni erre a "A vérszomjasok éjjelén"-re. -Hmm vérszomjasok éjjele...Nagyon eredetinek hangzik. Te jó ég! Milyen szarba rángatom bele magam. Ennek már a címe is rettenetes. Hogy fogom túlélni ezt a két órát?
-Fuh ez nagyon jó lesz!-mondta Tina vidáman.
-Aha...biztosan-mondtam kicsit szomorkásan.
-Mi a baj?-kérdezte Tina rémülten.
-Semmi baj...csak én másmilyen filmre gondoltam, de ez is elképesztően fantasztikus lesz!-vágtam rá lelkesen. "elképesztően fantasztikus lesz" ezeket én mondtam?! Jesszus! Mire válalkoztam még? Pedig most még visszaléptem volna...De mostmár mindegy. Billék pont most tértek vissza a jegyek és két óriás kukoricával+két egy literes Colával.
-Na siessünk szépségeim, mert lekésünk a filmről-mondta Tom széles vigyorral. Bill kezében is volt kukorica és Cola. A Colát a kezembe adta így átkarolta a derekam és így mentünk a jegyszedőkhöz. Miközben álltunk és vártunk, két kiscsaj félénken odajött mellénk.
-Bill?-kérdezték félénken. Bill kicsit meglepetten nézett rájuk majd enyhe mosolyt vett fel és mondta:
-Igen.
-Kérhetnénk egy autogramot?-kérdezték most még félénkebben mint ez előtt. Hát nem mondom. Erős idegzetüek! Én ha plázában láttam volna meg Billt biztos síró-visító-és ugrálógörcsöt kaptam volna. De mi más körülmények között találkoztunk, ígyhát...
-Persze.-mondta Bill és gyorsan aláfirkantotta a cetliket.
-Kösz-mondták a lányok.-És te Bill barátnője vagy?-kérdezték ezt már tőlem. Azóta Bill újra átkarolt, és most nagyon szélesen mosolygott rám.
-Igen...-mondtam kicsit megszeppenve.
-Akkor te is adsz autogramot?-hűűűűűűűhaaaaaaaaaa!!!!!!!!Tőlem?! Autogramot?! Csak mert a barátnője vagyok?! Ez kicsit....hogy is mondjam...sokkoló.
-Persze...-mondtam de tökre zavarban voltam. Gyorsan aláfirkantottam, de a csajok tökre örültek neki...Nem is tudom, mintha nagy ember lennék, pedig nem vagyok az. Aztán Tomékat is meglátogatták, majd végre megindult a sor, és bejutottunk a terembe. Bill leült, én mellé, mellém Tom, mellé Tina. Aztán el is kezdődött a film.
-Milyen filmet nézzünk?-kérdezte Bill miközben a filmlistához sétált.
-Horror?-kérdezte Tom vigyorogva.
-Az jóóóóóóó!-lelkendezett Tina. Khm...én nem vagyok annyira beszari típus, de meg kell hagyni nem vagyok oda a horror filmekért...De mindenki benne van ezért nem szeretnék ünneprontó lenni.
-Nekem mindegy-vontam meg a vállamat.
-Oké akkor elmegyünk jegyet venni erre a "A vérszomjasok éjjelén"-re. -Hmm vérszomjasok éjjele...Nagyon eredetinek hangzik. Te jó ég! Milyen szarba rángatom bele magam. Ennek már a címe is rettenetes. Hogy fogom túlélni ezt a két órát?
-Fuh ez nagyon jó lesz!-mondta Tina vidáman.
-Aha...biztosan-mondtam kicsit szomorkásan.
-Mi a baj?-kérdezte Tina rémülten.
-Semmi baj...csak én másmilyen filmre gondoltam, de ez is elképesztően fantasztikus lesz!-vágtam rá lelkesen. "elképesztően fantasztikus lesz" ezeket én mondtam?! Jesszus! Mire válalkoztam még? Pedig most még visszaléptem volna...De mostmár mindegy. Billék pont most tértek vissza a jegyek és két óriás kukoricával+két egy literes Colával.
-Na siessünk szépségeim, mert lekésünk a filmről-mondta Tom széles vigyorral. Bill kezében is volt kukorica és Cola. A Colát a kezembe adta így átkarolta a derekam és így mentünk a jegyszedőkhöz. Miközben álltunk és vártunk, két kiscsaj félénken odajött mellénk.
-Bill?-kérdezték félénken. Bill kicsit meglepetten nézett rájuk majd enyhe mosolyt vett fel és mondta:
-Igen.
-Kérhetnénk egy autogramot?-kérdezték most még félénkebben mint ez előtt. Hát nem mondom. Erős idegzetüek! Én ha plázában láttam volna meg Billt biztos síró-visító-és ugrálógörcsöt kaptam volna. De mi más körülmények között találkoztunk, ígyhát...
-Persze.-mondta Bill és gyorsan aláfirkantotta a cetliket.
-Kösz-mondták a lányok.-És te Bill barátnője vagy?-kérdezték ezt már tőlem. Azóta Bill újra átkarolt, és most nagyon szélesen mosolygott rám.
-Igen...-mondtam kicsit megszeppenve.
-Akkor te is adsz autogramot?-hűűűűűűűhaaaaaaaaaa!!!!!!!!Tőlem?! Autogramot?! Csak mert a barátnője vagyok?! Ez kicsit....hogy is mondjam...sokkoló.
-Persze...-mondtam de tökre zavarban voltam. Gyorsan aláfirkantottam, de a csajok tökre örültek neki...Nem is tudom, mintha nagy ember lennék, pedig nem vagyok az. Aztán Tomékat is meglátogatták, majd végre megindult a sor, és bejutottunk a terembe. Bill leült, én mellé, mellém Tom, mellé Tina. Aztán el is kezdődött a film.
2009. szeptember 7., hétfő
36.rész-csütörtök
-Egyébként ti hova mentek?-kérdezte Bill Tomékat.
-Haza, mert sétálni voltunk.És ti?
-Moziba. Nem jöttök velünk?-kérdezte Bill.
-Tina?-nézett Tom a nővéremre.
-Hát ha nem zavarunk akkor menjünk :D
-Ti? Dehogy zavartok!-mondtam.Tök jó ilyen hamar kibékültünk. Nem is gondoltam volna. Elindultunk együtt 4esben a buszmegálló felé. Én Bill kezét fogtam mellettem Tina jött aki Tom kezét fogta.
-Már kérdezni azartam, mi ez a cucc rajtad Vera?-kérdezte Tina.
-Ööö...-Billel összenevettünk.-Hát Bill ragaszkodott hozzá, hogy kiválaszthassa mit vegyek föl. És ezt találta.
-Hát Billnek mindigis remek "kincskereső" érzéke volt.-nevetett Tom.
-Kösz Tom-vigyorgott Bill-Volt kitől tanulnom.
-Hát igen...jó nevelésben nőtt fel mellettem.-húzta ki magát Tom. Ez tök jó. Mint már 1000x leírtam iszonyat jól éreztem magamat. Végre teljes az álmom.
Megérkeztünk a buszmegállóba és szinte azonnal jött is a busz. Nagyon nagyon teli volt, ugyhogy épphogy fel tudtuk magunkat paszírozni. Eléggé össze voltunk nyomorodva. Mentünk pár megállónyit, és egyszercsak egy kurvanagyot fékezett a busz. Mivel még elég gyenge a lábam ezt nem bírtam. Tina kicsit nekem lökődött és több se kellett egyenesen ráestem Billre. Bill hanyatt esett én meg rá. Ott feküdtünk konkrétan a busz kellős közepén.
-Fel kéne kellnünk.-mondtam mert az egész busz minket bámult. De váratlanul Bill inkább átkarolta szabad kezével a hátam és közelebbrántott magához, majd megcsókolt. Ez azért nem volt semmi. Eltaknyoltunk a buszon erre a tömeg kellős közepén magáraránt és elkezdünk smárolni. Annnnnnyira kirááááááály!!!!^^Komolyan ha valaki egy hete ezt mondta volna, hogy ezek fognak velem történni akkor kiröhögtem volna. És most!
Abbahagytuk a csókolózást és nagy nehezen felálltunk.Most ez volt a jelenet az én szemszögemből. De el lehetne képzelni ezt azoknak az átlag 80 éves idős nénik szemszögéből akik a buszon voltak körölöttünk. Igen, Tomon és Tinán kívül az átlag életkor a 80-at üthette. Felszáll négy "huligán" (hát az ő szemükben biztos azok voltunk) elvágódik az egyik csajnak tűnő egyed (sajnos Billt a nénik csajnak nézhették, de én még a gondolatot is kikérem magamnak) és egy másik kihívóan öltözködő huligán csaj ráesik majd nemhogy felállnának, még elkezdenek smárolni is!!! Ez így milyen lehet már? Billel többek között ezért nevettük el magunkat amikor felálltunk. Ja és szerencsétlen nővéremékről se szeretnék megfeletkezni. Az a pofa amit Tommal vágtak...! Megért volna egy fotót XD
Szerencsére megállt a busz a megállóban, és nekünk pont itt kellett leszállnunk. Épp a pláza előtt tett le a busz. Bementünk. Ekkor még nem is sejthettük mennyi meglepetést fog tartogatni ez a pláza...:)
-Haza, mert sétálni voltunk.És ti?
-Moziba. Nem jöttök velünk?-kérdezte Bill.
-Tina?-nézett Tom a nővéremre.
-Hát ha nem zavarunk akkor menjünk :D
-Ti? Dehogy zavartok!-mondtam.Tök jó ilyen hamar kibékültünk. Nem is gondoltam volna. Elindultunk együtt 4esben a buszmegálló felé. Én Bill kezét fogtam mellettem Tina jött aki Tom kezét fogta.
-Már kérdezni azartam, mi ez a cucc rajtad Vera?-kérdezte Tina.
-Ööö...-Billel összenevettünk.-Hát Bill ragaszkodott hozzá, hogy kiválaszthassa mit vegyek föl. És ezt találta.
-Hát Billnek mindigis remek "kincskereső" érzéke volt.-nevetett Tom.
-Kösz Tom-vigyorgott Bill-Volt kitől tanulnom.
-Hát igen...jó nevelésben nőtt fel mellettem.-húzta ki magát Tom. Ez tök jó. Mint már 1000x leírtam iszonyat jól éreztem magamat. Végre teljes az álmom.
Megérkeztünk a buszmegállóba és szinte azonnal jött is a busz. Nagyon nagyon teli volt, ugyhogy épphogy fel tudtuk magunkat paszírozni. Eléggé össze voltunk nyomorodva. Mentünk pár megállónyit, és egyszercsak egy kurvanagyot fékezett a busz. Mivel még elég gyenge a lábam ezt nem bírtam. Tina kicsit nekem lökődött és több se kellett egyenesen ráestem Billre. Bill hanyatt esett én meg rá. Ott feküdtünk konkrétan a busz kellős közepén.
-Fel kéne kellnünk.-mondtam mert az egész busz minket bámult. De váratlanul Bill inkább átkarolta szabad kezével a hátam és közelebbrántott magához, majd megcsókolt. Ez azért nem volt semmi. Eltaknyoltunk a buszon erre a tömeg kellős közepén magáraránt és elkezdünk smárolni. Annnnnnyira kirááááááály!!!!^^Komolyan ha valaki egy hete ezt mondta volna, hogy ezek fognak velem történni akkor kiröhögtem volna. És most!
Abbahagytuk a csókolózást és nagy nehezen felálltunk.Most ez volt a jelenet az én szemszögemből. De el lehetne képzelni ezt azoknak az átlag 80 éves idős nénik szemszögéből akik a buszon voltak körölöttünk. Igen, Tomon és Tinán kívül az átlag életkor a 80-at üthette. Felszáll négy "huligán" (hát az ő szemükben biztos azok voltunk) elvágódik az egyik csajnak tűnő egyed (sajnos Billt a nénik csajnak nézhették, de én még a gondolatot is kikérem magamnak) és egy másik kihívóan öltözködő huligán csaj ráesik majd nemhogy felállnának, még elkezdenek smárolni is!!! Ez így milyen lehet már? Billel többek között ezért nevettük el magunkat amikor felálltunk. Ja és szerencsétlen nővéremékről se szeretnék megfeletkezni. Az a pofa amit Tommal vágtak...! Megért volna egy fotót XD
Szerencsére megállt a busz a megállóban, és nekünk pont itt kellett leszállnunk. Épp a pláza előtt tett le a busz. Bementünk. Ekkor még nem is sejthettük mennyi meglepetést fog tartogatni ez a pláza...:)
35.rész-csütörtök
Hát igen...a nővérem, akit kitagadtam és Tom aki hát még mindig félisten elvégre Tom, de most haragszom rá is éppen közeledtek.Én kicsit jobban szorítottam Bill kezét, de ő nem szólt rám. Persze ideges voltam. Csak egyre közeledtek és hát megálltak előttünk. Mi nem szólaltunk meg. Én konkrétan nem néztem Tinára. Inkább a csizmám orrát bámultam, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajta.
-Vera...-mondta Tina. Nem néztem rá. Valahogy nem tudtam.-Figyelj meg kéne beszélnünk.
-Bill, nekünk is...-mondta Tom. Most nagyon jó lett volna Bill gondolataiba belelátnom. Az lesz amit ő mond.
-Nekünk nincs miről beszélgetnünk!
-Bill kapj már az agyadhoz!-Tom nagyon ingerült volt- Neked együttesed van! Ha most bedobod a durcás kisfiút az rámehet a karrierünkre! Én nem akarom ezt a lehetőséget elbaszni! Idáig ezért küzdöttünk nehogy már szétcseszd egy kis baromság miatt!-Na ez most idáig meg se fordult a fejemben. Bill tényleg egy együttes frontembere, nem rúghat fel mindent. Ki kell békítenem Tommal vagy lőttek az életének, és az ha nagyon gondolkodok akkor miattam lenne, és azt én nem élném túl...De látszott rajta, hogy ő se nagyon gondolt ebbe bele. Tom szavai hatással voltak rá. Már Tom is visszavett az arcából és Tinával együtt könyörgően néztek rám és Billre. Én ránéztem Billre felé fordultam. Ő a szemembe nézett azzal a gyönyörű barna szemeivel. Én átöleltem őt.
-Igaza van.A kedvemért bocsáss meg neki-súgtam a fülébe könnyes szemmel. Igen, könnyes szemmel, ugyanis nagyon fájt volna ha miattam feloszlik a banda. És Billen éreztem a tanácstalanságot. Meg volt sértődve persze, de nagyon rosszul érezte magát amiatt, hogy Tommal nincs jóban. nem mondta ki de tudtam hogy így van.Kiengedtem az ölelésből. Mindkét kezét fogtam, majd ő megsimogatta az arcom. Nem voltam benne biztos, de szerintem az ő szeme is könnyes volt. Egy könnycsepp végigfutott az arcomon. Ő gyengéden letörölte, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is.-mondtam még mindig könnyes szemmel. Majd Bill Tomhoz fordult.
-Gratulálok az új csajodhoz!-mondta vigyorogva. És megölelte Tomot. Én Tinához fordultam.
-Bocsi hogy megint sértődékeny picsa voltam.-nevettem könynes szemmel és megöleltem Tinát.
-Jajj bocs, én olyan szemét voltam.-Most össznépi békülést folytattunk te így bocs én úgy bocsi, aztán az egész nagy nevetésbe ment át. Olyan boldog voltam!!!!! Kibékültünk Tináékkal, Billel szeretjük egymást. Komolyan ennél jobb már nem is lehetne semmi :)
-Vera...-mondta Tina. Nem néztem rá. Valahogy nem tudtam.-Figyelj meg kéne beszélnünk.
-Bill, nekünk is...-mondta Tom. Most nagyon jó lett volna Bill gondolataiba belelátnom. Az lesz amit ő mond.
-Nekünk nincs miről beszélgetnünk!
-Bill kapj már az agyadhoz!-Tom nagyon ingerült volt- Neked együttesed van! Ha most bedobod a durcás kisfiút az rámehet a karrierünkre! Én nem akarom ezt a lehetőséget elbaszni! Idáig ezért küzdöttünk nehogy már szétcseszd egy kis baromság miatt!-Na ez most idáig meg se fordult a fejemben. Bill tényleg egy együttes frontembere, nem rúghat fel mindent. Ki kell békítenem Tommal vagy lőttek az életének, és az ha nagyon gondolkodok akkor miattam lenne, és azt én nem élném túl...De látszott rajta, hogy ő se nagyon gondolt ebbe bele. Tom szavai hatással voltak rá. Már Tom is visszavett az arcából és Tinával együtt könyörgően néztek rám és Billre. Én ránéztem Billre felé fordultam. Ő a szemembe nézett azzal a gyönyörű barna szemeivel. Én átöleltem őt.
-Igaza van.A kedvemért bocsáss meg neki-súgtam a fülébe könnyes szemmel. Igen, könnyes szemmel, ugyanis nagyon fájt volna ha miattam feloszlik a banda. És Billen éreztem a tanácstalanságot. Meg volt sértődve persze, de nagyon rosszul érezte magát amiatt, hogy Tommal nincs jóban. nem mondta ki de tudtam hogy így van.Kiengedtem az ölelésből. Mindkét kezét fogtam, majd ő megsimogatta az arcom. Nem voltam benne biztos, de szerintem az ő szeme is könnyes volt. Egy könnycsepp végigfutott az arcomon. Ő gyengéden letörölte, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is.-mondtam még mindig könnyes szemmel. Majd Bill Tomhoz fordult.
-Gratulálok az új csajodhoz!-mondta vigyorogva. És megölelte Tomot. Én Tinához fordultam.
-Bocsi hogy megint sértődékeny picsa voltam.-nevettem könynes szemmel és megöleltem Tinát.
-Jajj bocs, én olyan szemét voltam.-Most össznépi békülést folytattunk te így bocs én úgy bocsi, aztán az egész nagy nevetésbe ment át. Olyan boldog voltam!!!!! Kibékültünk Tináékkal, Billel szeretjük egymást. Komolyan ennél jobb már nem is lehetne semmi :)
2009. szeptember 5., szombat
34.rész-csütörtök
10 perc múlva Bill visszatért, és leült mellém reggelizni.(mert csináltam neki külön reggelit).Közben anyuék már elmentek. Szóval újra kettesben voltunk.
-Szép este volt.-mondtam.
-Az ám.Bár minden estém így telne...-ábrándozott Bill.
-Ja jó lenne...Nem megyünk fel?
-Hova?
-A szobámba.-mondtam.Felmentünk. Bementünk a szobámba Bill leült a fotelbe. Én az ölébe ültem.-Fel kéne öltöznöm...-tűnődtem hangosan.
-Neeee! Szerintem nem kéne. Így sokkal szexisebb vagy.-mondta Bill.
-De szerintem kéne-nevettem.
-Minek?-vigyorgott Bill-még így is túl sok a ruha rajtad.Húúúúúúúúúha itt már elég forró a helyzet. Bill itt ölelget (nem mintha zavarna, sőt!) miközben én nem éppen a legtöbbet takaró ruhámban feszítek az ölében és közben arról diskurálunk hogy felöltözzek-e maradjak-e így vagy éppenséggel inkább semmi ne legyen rajtam. Ez már kicsit hogy is mondjam kellemetlen...
-Na jó megyek felöltözni-mondtam nevetve. Elmentem a fürdőszobába de ekkor eszembejutott, hogy nem vittem magammal ruhát. Azért én is nagyon tudok. Elmegyek felöltözni ruha nélkül. Akkor mégiscsak Bill nyerne és nem lenne ruha...Na jó ebbe inkább most ne follyunk bele.Visszamentem a szobába. Bill ugyanúgy ült ott mint amikor kimentem. Hmm...min gondolkodhat ilyen elmélyülve? :D
-Hát te?-kérdezte mosolyogva.-Nem úgy volt hogy felöltözöl? Nem mintha zavarna hogy így vagy. Sőt ez így irtóra jó nekem tetszik :D
-Köszi, de elfelejtettem ruhát vinni anélkül meg kicsit nehéz felöltözni.
-Kiválaszthatom én, hogy mit vegyél föl?-olyan kis édibédi könyörgő arcocskát vágott, hogy nem tudtam nemet mondani.
-Tessék, ott a szekrény.-mondtam mosolyogva. Hát legalább 15 percet kutatott a szekrényemben. Láthatóan minden egyes ruhadarabomat felmérte, hogy tökéletes összesítést tudjon nekem ajánlani :D
-Na meg is van!-mondta.
-Végre! Azthittem fel is akarod őket próbálni helyettem!-nevettem.
-Nem dehogy. Tessék mehetsz öltözni!-és a kezembenyomott egy kupac ruhát amikkel még én magam se voltam tisztában hogy mik (látszik hogy milyen gyakran hordom őket). Bementem másodszorra is a fürdőbe. Végre szemügyrevettem a ruháimat amit Bill választott nekem. Te jó ég! Nekem ilyeneim is vannak?! Billike édesem tényleg nem szarozott. Kivett nekem egy igencsak rövidke szegecselt bőrszoknyát (nem tudom honnan van, nem én vettem!), egy piros top szerűséget, és rá egy fekete hosszúújú ilyen nem is tudom hálós neczes pólót. Hát had örüljön az én drágám fölvettem ezt.De előtte volt egy dolgom. Igazából már nem fájt a lábam és tök fölöslegesnek éreztem a gipszet. Ráadásul törés igazából nem is volt, szóval csak úgy a kényelem kedvéért kaptam gipszet, ezért úgy döntöttem leveszem. Nagy nehezen meg is szabadultam tőle. Aztán belőttem a hajamat és ki is sminkeltem magamat. Ez így összességében beletelt egy laza 25 percbe biztos. Gondoltam Bill ennyi idő alatt tisztességesen kiunatkozta magát, és már ideje lenne visszamennem hozzá.
Bementem a szobába. Hihetetlen türelmes egy ember Bill. Még mindig csak ücsörög!
-Megszülettem!-rontottam be a szobába. Hát Bill meg se tudott szólalni. Nem akarok felvágni, de tátott szájjal nézett rajtam végig.-Na mi az, ennyire szarul nézek ki?-kérdeztem.
-Mi? Mi? Ja dehogy!Gyönyörű vagy!-mondta.
-Köszi-mondtam.
-De hová tűnt a gipszed?
-Levettem mert már nem kell.
-Ja ennek örülök.
-És mit terveztél mára?-kérdeztem és közben visszatelepedtem az ölébe.
-Hát nem is tudom...
-Na semmi?
-Mozi?-kérdezte Bill.
-Oké legyen!-mondtam.-Akkor várj kerítek pénzt-keltem volna föl, de Bill visszarántott.
-Áhh, mi van?-kérdeztem.
-Ne keress pénzt!
-Szép este volt.-mondtam.
-Az ám.Bár minden estém így telne...-ábrándozott Bill.
-Ja jó lenne...Nem megyünk fel?
-Hova?
-A szobámba.-mondtam.Felmentünk. Bementünk a szobámba Bill leült a fotelbe. Én az ölébe ültem.-Fel kéne öltöznöm...-tűnődtem hangosan.
-Neeee! Szerintem nem kéne. Így sokkal szexisebb vagy.-mondta Bill.
-De szerintem kéne-nevettem.
-Minek?-vigyorgott Bill-még így is túl sok a ruha rajtad.Húúúúúúúúúha itt már elég forró a helyzet. Bill itt ölelget (nem mintha zavarna, sőt!) miközben én nem éppen a legtöbbet takaró ruhámban feszítek az ölében és közben arról diskurálunk hogy felöltözzek-e maradjak-e így vagy éppenséggel inkább semmi ne legyen rajtam. Ez már kicsit hogy is mondjam kellemetlen...
-Na jó megyek felöltözni-mondtam nevetve. Elmentem a fürdőszobába de ekkor eszembejutott, hogy nem vittem magammal ruhát. Azért én is nagyon tudok. Elmegyek felöltözni ruha nélkül. Akkor mégiscsak Bill nyerne és nem lenne ruha...Na jó ebbe inkább most ne follyunk bele.Visszamentem a szobába. Bill ugyanúgy ült ott mint amikor kimentem. Hmm...min gondolkodhat ilyen elmélyülve? :D
-Hát te?-kérdezte mosolyogva.-Nem úgy volt hogy felöltözöl? Nem mintha zavarna hogy így vagy. Sőt ez így irtóra jó nekem tetszik :D
-Köszi, de elfelejtettem ruhát vinni anélkül meg kicsit nehéz felöltözni.
-Kiválaszthatom én, hogy mit vegyél föl?-olyan kis édibédi könyörgő arcocskát vágott, hogy nem tudtam nemet mondani.
-Tessék, ott a szekrény.-mondtam mosolyogva. Hát legalább 15 percet kutatott a szekrényemben. Láthatóan minden egyes ruhadarabomat felmérte, hogy tökéletes összesítést tudjon nekem ajánlani :D
-Na meg is van!-mondta.
-Végre! Azthittem fel is akarod őket próbálni helyettem!-nevettem.
-Nem dehogy. Tessék mehetsz öltözni!-és a kezembenyomott egy kupac ruhát amikkel még én magam se voltam tisztában hogy mik (látszik hogy milyen gyakran hordom őket). Bementem másodszorra is a fürdőbe. Végre szemügyrevettem a ruháimat amit Bill választott nekem. Te jó ég! Nekem ilyeneim is vannak?! Billike édesem tényleg nem szarozott. Kivett nekem egy igencsak rövidke szegecselt bőrszoknyát (nem tudom honnan van, nem én vettem!), egy piros top szerűséget, és rá egy fekete hosszúújú ilyen nem is tudom hálós neczes pólót. Hát had örüljön az én drágám fölvettem ezt.De előtte volt egy dolgom. Igazából már nem fájt a lábam és tök fölöslegesnek éreztem a gipszet. Ráadásul törés igazából nem is volt, szóval csak úgy a kényelem kedvéért kaptam gipszet, ezért úgy döntöttem leveszem. Nagy nehezen meg is szabadultam tőle. Aztán belőttem a hajamat és ki is sminkeltem magamat. Ez így összességében beletelt egy laza 25 percbe biztos. Gondoltam Bill ennyi idő alatt tisztességesen kiunatkozta magát, és már ideje lenne visszamennem hozzá.
Bementem a szobába. Hihetetlen türelmes egy ember Bill. Még mindig csak ücsörög!
-Megszülettem!-rontottam be a szobába. Hát Bill meg se tudott szólalni. Nem akarok felvágni, de tátott szájjal nézett rajtam végig.-Na mi az, ennyire szarul nézek ki?-kérdeztem.
-Mi? Mi? Ja dehogy!Gyönyörű vagy!-mondta.
-Köszi-mondtam.
-De hová tűnt a gipszed?
-Levettem mert már nem kell.
-Ja ennek örülök.
-És mit terveztél mára?-kérdeztem és közben visszatelepedtem az ölébe.
-Hát nem is tudom...
-Na semmi?
-Mozi?-kérdezte Bill.
-Oké legyen!-mondtam.-Akkor várj kerítek pénzt-keltem volna föl, de Bill visszarántott.
-Áhh, mi van?-kérdeztem.
-Ne keress pénzt!
-Miért? A mozi ingyen van szerinted?
-Nem, de meghívlak.-mosolygott.
-Jajj, de édes vagy. De hát nem várhatom ezt el tőled...
-Én fizetek és kész!-mondta.-Na mostmár fölállhatsz.-fölálltam és Bill is. A nyakábaborultam.
-Jajj én annyira imádlak téged! Te annyira édi vaaaagy!-Bill nagyon meglepődött ezen az érzelemkitörésemen. De nem ellenkezett :D
-Én is imádlak.-mondta és megcsókolt. Ezt imádom! Persze ki ne imádná ha Bill csókolná, de ez olyan más. Olyan jól csókol. Persze kicsit furcsa, neki is nyelvpiercing nekem is és ez néha kicsikét akadályoz, de nekem tetszik :D
-Indulunk?-kérdeztem.
-Persze.-Kiértünk. Gyorsan bezártam meg beriasztóztam a házat, aztán elindultunk. Kéz a kézben sétáltunk az utcán a buszmegálló felé. Nagyon jól éreztem magam. Ahhoz képest hogy tegnap még milyen hideg volt ma már megint tökre meleg lett az idő. Miközben így sétálgattunk ismerős alakokat láttunk közeledni.
-Azok ott nem Martináék?-kérdeztem Billt.
-Szerintem de.
-Akkor?
-Nem tudom. Majd meglátjuk...
33.rész-szerda, csütörtök
-Bill!-Az ajtóban Bill állt egy ugencsak telitömött hátizsák társaságában. Rögtön a nyakába ugrottam.-Hát te?-kérdeztem mikor kiengedtem az ölelésből.
-Itt maradhatnék éjszakára?-tette föl a váratlan kérdést. Hát persze hogy maradhat de mi történhetett?
-Persze, gyere csak be.-és beengedtem leültünk az ágyra.-Mi történt?
-Semmi, csak nem vagyok hajlandó Tommal egy házban lenni.
-Tina ott van?
-Igen...Szüleid?
-Elmentek...csak az enyém a ház!-mondtam vigyorogva.
-Hmm...az jóóó.-vigyorgott Bill.-Figyi, elmennék zuhanyozni merre menjek?
-Ott látod azt az ajtót? Az az.Érezd magad otthon.
-Oké sietek-mondta Bill és egy puszit nyomott az arcomra. Ameddig zuhizott addig folytattam a magányos horror nézést. Nem sokára viszont visszatért Bill egyszáll boxerben. Hát nem mondom tényleg eléggé otthon érzi magát de nem baj, mert irtó jól nézett ki.:D
-Jól nézel ki.-mondtam.
-Te is!-vágta rá Bill. Mondjuk nem voltam éppen túlöltözve elvégre nem ilyen estére készüldtem szóval én is csak egy igen rövid topban és egy franciabugyiban voltam, de mindegy :D
-Köszi ^^-Odafeküdt mögém az ágyra és hátulról átkarolta a derekam. Így már nem is féltem annyira :) Csak kicsit fáztam, ezért betakaróztunk egy puha pléddel. Olyan nem is tudom meghitt volt így még a horrornézés is :D Valahogy el is aludtunk...
-Itt maradhatnék éjszakára?-tette föl a váratlan kérdést. Hát persze hogy maradhat de mi történhetett?
-Persze, gyere csak be.-és beengedtem leültünk az ágyra.-Mi történt?
-Semmi, csak nem vagyok hajlandó Tommal egy házban lenni.
-Tina ott van?
-Igen...Szüleid?
-Elmentek...csak az enyém a ház!-mondtam vigyorogva.
-Hmm...az jóóó.-vigyorgott Bill.-Figyi, elmennék zuhanyozni merre menjek?
-Ott látod azt az ajtót? Az az.Érezd magad otthon.
-Oké sietek-mondta Bill és egy puszit nyomott az arcomra. Ameddig zuhizott addig folytattam a magányos horror nézést. Nem sokára viszont visszatért Bill egyszáll boxerben. Hát nem mondom tényleg eléggé otthon érzi magát de nem baj, mert irtó jól nézett ki.:D
-Jól nézel ki.-mondtam.
-Te is!-vágta rá Bill. Mondjuk nem voltam éppen túlöltözve elvégre nem ilyen estére készüldtem szóval én is csak egy igen rövid topban és egy franciabugyiban voltam, de mindegy :D
-Köszi ^^-Odafeküdt mögém az ágyra és hátulról átkarolta a derekam. Így már nem is féltem annyira :) Csak kicsit fáztam, ezért betakaróztunk egy puha pléddel. Olyan nem is tudom meghitt volt így még a horrornézés is :D Valahogy el is aludtunk...
***
-Jó reggelt kicsim!-hallottam anyu hangját. A fenébe, reggel? Anyu? Bill? Elaludtunk! Szerencsére(?) anyu nem vette észre Billt így elment a konyhába. Én felültem.
-Szia anyu.Hát te?-kérdeztem kómásan.
-Hát megérkeztünk!-mondta Henrik.
-Aha, azt látom...-mondtam. Ekkor felkelt Bill is. Kérdőn nézett rám én meg segélykérően rá. Hát ő is felült.
-Csókolom!-szólalt meg. Kis híja hogy el ne nevessem magam XD Ez olyan édes volt. Olyan kis kócos feje volt és ahogy még álmosan pislákolt irtó cuki volt. Na de anyu arca...Az se volt semmi. Henrikkel tátott szájjal fordultak felénk.
-Ö-ö hát te?-kérdezte anyu.
-Én itt aludtam-mosolygott Bill.Jajj olyan kisfiús volt.
-Áhh, értem-mondta anyu. Még mindig enyhe(?) sokkos állapotban volt. Erre én odamentem mellé kávét keresni. Közben anyu leült reggelizni. Bill odasétált mögém, és átölelt hátulról.
-Jóreggelt édesem! Elmentem felöltözni jó?-súgta a fülembe és közben kicsit se zavarta hogy anyám ott ül mögöttünk még a nyakamat is elkezdte csókolgatni.
-Nem ártana-mosolyogtam és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Aztán elsétált a fürdőbe. Hmm...szépen indul a reggel. Én a kávéval leültem anyuék mellé. És mintha mi se történt volna elkezdtem szürcsölgetni.
-Ez mi volt?-kérdezte anyu mikor Bill elment.
-Semmi. Itt aludt.-mondatm.
-Csak aludt?
-Jóhogy!-mondtam felháborodottan. Még jó hogy nem kell magyarázkodnom mert anyu hisz nekem.
-Rendben. Tina?
-Mit tudom én. Nem jött haza...-vontam meg a vállam.
32.rész-szerda
Billel elbúcsúztunk egymástól és én beléptem a házba. Úgy gondoltam, hogy ha most bevonulok a szobámba akkor csak rágódni fogok és az rohadtul nem jó. Szóval úgy döntöttem vállalok egy kis közösségi családi életet és nem vonulok fel a szobámba, hanem lent a nappaliban nézek TV-t. Le is ültem anyu mellé és elkezdtem üresen bambulni a képernyőre. Anyu hirtelen úgy nézett rám mint egy marslakóra.
-Hogyhogy ilyen hamar hazajöttél?-kérdezte.
-Hát csak mert.-mondtam.
-És Tinát hol hagytad?-Tina? Leszarom hogy őszinte legyek. Többé nem tekintem a testvéremnek az biztos! Bunkó, ribanc és sorolhatnám...nem akarok róla beszélni. Gondolni se akarok rá és legfőképpen látni nem akarom. Úgy gondoltam ha a családom mostmár csak anyuból és sajnos Henrikből áll (mert Martina már nem a testvérem, ő idegen) akkor legalább velük normális leszek.
-Nem tudom hol van és nem is érdekel.-válaszoltam.
-Összevesztetek?-kérdezte anyu.
-Nem...ő már idegen személy, nem ismerem-mondtam. Anyu fájdalmasan sóhajtott...
-Mond már el mi bánt...
-Sokminden-válaszoltam.
-Jó. Mi van a nagy Őddel?
-Mármint Billel?
-Igen.
-Ja hát vele úgy tűnik most járunk...-mondtam.
-Ha összejöttél életed nagy szerelmével akkor miért vagy mégis olyan mintha minimum a halálodra készülnél?
-Ezt majd kérdezd meg egy Martina Schultz nevű személytől.-mondtam.
-Ti tényleg összevesztetek...még az életben nem hallottam, hogy gy hívtad volna a testvéredet...
-Mint már említettem nekem NINCS testvérem-mondtam.Mostmár gazán békénhagyhatna anyu...ha nem venné észre TV-t néznék...
-Jajj de rossz hogy ilyet mondasz.
-Jó akkor nem mondok semmit-mondtam és felmentem a szobámba. Elkezdtem gondolkodni. Ez a nap, életem legszebb napja lehetne. Erre jön Martina és mindent elkúr (szószerint...) Lehetne ez a nap ennél rosszabb?...
-Hogyhogy ilyen hamar hazajöttél?-kérdezte.
-Hát csak mert.-mondtam.
-És Tinát hol hagytad?-Tina? Leszarom hogy őszinte legyek. Többé nem tekintem a testvéremnek az biztos! Bunkó, ribanc és sorolhatnám...nem akarok róla beszélni. Gondolni se akarok rá és legfőképpen látni nem akarom. Úgy gondoltam ha a családom mostmár csak anyuból és sajnos Henrikből áll (mert Martina már nem a testvérem, ő idegen) akkor legalább velük normális leszek.
-Nem tudom hol van és nem is érdekel.-válaszoltam.
-Összevesztetek?-kérdezte anyu.
-Nem...ő már idegen személy, nem ismerem-mondtam. Anyu fájdalmasan sóhajtott...
-Mond már el mi bánt...
-Sokminden-válaszoltam.
-Jó. Mi van a nagy Őddel?
-Mármint Billel?
-Igen.
-Ja hát vele úgy tűnik most járunk...-mondtam.
-Ha összejöttél életed nagy szerelmével akkor miért vagy mégis olyan mintha minimum a halálodra készülnél?
-Ezt majd kérdezd meg egy Martina Schultz nevű személytől.-mondtam.
-Ti tényleg összevesztetek...még az életben nem hallottam, hogy gy hívtad volna a testvéredet...
-Mint már említettem nekem NINCS testvérem-mondtam.Mostmár gazán békénhagyhatna anyu...ha nem venné észre TV-t néznék...
-Jajj de rossz hogy ilyet mondasz.
-Jó akkor nem mondok semmit-mondtam és felmentem a szobámba. Elkezdtem gondolkodni. Ez a nap, életem legszebb napja lehetne. Erre jön Martina és mindent elkúr (szószerint...) Lehetne ez a nap ennél rosszabb?...
***
Két órája bslakodhattam már magányosan a szobámba mikor valaki kopogott. Ha Martina az én megölöm... De nem ő volt anyu az. Szerencsére...
-Figyelj Vera...Most szóltak hogy el kéne utaznunk Henrikkel...Holnap már jönnénk is haza. Tudsz vigyázni a házra?-Királyság...Így tényleg szabadon megölhetem majd Martinát ha hazajön. Nem repdesek attól, hogy egyedül leszek egész éjjel.
-Persze vigyázok-mondtam.
-Rendben. Akkor majd szólj Tinának is. Na szia.-puszit nyomott az arcomra és már el is ment. 10 perc múlva hallottam a kocsiajtó csapódását. Elindultak. Gondoltam hallgatok e gy kis zenét ugyhogy elkezdtem a Spring nichtet hallgatni. Nem kis hangerővel. Közben Billmacsekot simiztem. Gyorsan este lett. Olyan kilenc óra körül elmentem fürödni és lementem mozizni. Valami átkozott horror film volt a tv-ben és kurvára féltem egyedül nézni...Kinnt szakadt az e ső és vihar volt. Éppen valami olyasmi rész volt, hogy a temetőben egy kriptában életrekelnek a zombik mikor dörgött az ég és csöngettek. Gondolom mondanom se kell hogy megijedtem. Kinyissam az ajtót? És ha egy zombi? Na jó, hülye vagyok...Zombik nincsenek. Vagy mégis? Közben mégegyszer csöngettek. Odamentem bátortalanul az ajtóthoz. Gondoltam magamban hogy a kezemben van egy kiskanál és egy 5 literes vödrösfagyi (:D legjobb ha az ember magányosan tv-zik) és azon tűnődtem ezzel vajon mennyi esélyem lesz egy zombinál?
2009. szeptember 4., péntek
31.rész-szerda
Már majdhogynem könnyes volt a szemem. Bill nem szeret? Rám emelte azt az ellenállhatatlan tekintetét. Szomorú volt...Jajj ne...Csak játszott velem? Már fel voltam készülve a legrosszabbra. Az arcomon legördült lassan egykönnycsepp.Ő a kezét az arcomhoz emelte és lassan letörölte a könnycseppet.
-Szeretlek!-mosolygott rám. A fenébe! Miért húzta ennyit az idegeimet? De mindegy szeret...:) Elmosolyodtam.
-Én is!-és lassan megcsókoltam. IMÁDOMM^^!!!!
-Nem kéne megkeresnünk őket?-kérdeztem.
-Hát lehethogy kéne...-mondta Bill.
-Szerintem hozzátok mentek.
-Az valoszínű viszont akkor....-Billnek elsötétült az arca.
-Akkor?-kérdeztem türelmetlenül.
-Sietnünk kéne...
-MIÉRT???
-Tom be van rám pöccenve és Tina is kiakadt rád...Tomot meg ismerem! SENKI NINCS OTTHON!!!-mondta idegesen. Na ezzel mindent elmondott...Most valoszínű Tom lefekteti a nővéremet!!!Király :S Gyorsan elindultunk Billékhez. Átértünk. Hmm...most át kell kutatni a házat? Bill elindult fel. Mentem utána. Megvárt egy szoba előtt ami valoszínű Tomé.
-Ez Tom szobája?-kérdeztem.
-Igen.-mondta Bill és szó szerint kibaszta az ajtót. Hehh sehol senki! Ezek hol lehetnek...Lehet hogy nem is itt vannak? Akkor fölöslegesen paráztunk... Bill visszábbment egy ajtót.
-Ez a te szobád?-kérdeztem.
-Ahhha-vigyorgott Bill. Hát kinyitotta az ajtót és......................
-TOM HOGY MENNÉL EL A PICSÁBA TE MOCSOK DÖG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hát ez durva...miért? Nos enyhén bunkóság az ha Tom Bill ágyán dönti meg a nővéremet? Bill berontott a szobába és akkora pofont baszott le Tomnak hogy az azthittem ott marad. Én inkább álltam nem tudtam mit mondani erre...enyhe sokkos állapot. Elegem van ebből a napból...Bill ez után még egy számomra beazonosíthatatlan kemény tárgyat is rádobott Tomékra ami tuti nem volt gyenge aztán tovább üvöltött:
-5 perc és húzzatok ki innét!!!-Bill ezek után elindult kifelé és húzott magaután. Bementünk Tom szobájába. Én leültem az ágyra mert már tényleg fáradt voltam... Bill fel-alá járkált és minden egyes bútordarabba belerúgott közben szidta Tomot.
-Bill édesem, nyugodj meg-próbáltam nyugtatni. Neki már szinte könnyes volt a szeme.
-Ez...ez...ez...BUNKÓSÁG!!! Én ha kijön meglátom én agyonverem!!!-kiabálta.
-Bill, nyugiii!!!
-Hogy nyugodjak meg?!-hé! Most ugye rám nem mérges?
-Jól van én értelek...ülj már le!-Erre hallgatott és leült mellém. Váratlanul újra elkezdett csókolni és lassan elkezdett rámmászni.
-Bill....Ne!...Ezt nem...kéne-mondtam.
-De kéne!-mondta.
-Bill! Én nem így akarom!!!-mondtam neki dühösen és eltoltam. Egy pillanatra úgy tűnt megsértődött majd megenyhült.
-Jajj édesem...Bocs. Ezt nem kellett volna...Ne haragudj elragadtattam magam...-mondta szomorúan.
-Semmi baj-mondtam.-De mostmár tényleg hazamennék...
-Jó elkísérlek...-és elindultunk haza.
-Szeretlek!-mosolygott rám. A fenébe! Miért húzta ennyit az idegeimet? De mindegy szeret...:) Elmosolyodtam.
-Én is!-és lassan megcsókoltam. IMÁDOMM^^!!!!
-Nem kéne megkeresnünk őket?-kérdeztem.
-Hát lehethogy kéne...-mondta Bill.
-Szerintem hozzátok mentek.
-Az valoszínű viszont akkor....-Billnek elsötétült az arca.
-Akkor?-kérdeztem türelmetlenül.
-Sietnünk kéne...
-MIÉRT???
-Tom be van rám pöccenve és Tina is kiakadt rád...Tomot meg ismerem! SENKI NINCS OTTHON!!!-mondta idegesen. Na ezzel mindent elmondott...Most valoszínű Tom lefekteti a nővéremet!!!Király :S Gyorsan elindultunk Billékhez. Átértünk. Hmm...most át kell kutatni a házat? Bill elindult fel. Mentem utána. Megvárt egy szoba előtt ami valoszínű Tomé.
-Ez Tom szobája?-kérdeztem.
-Igen.-mondta Bill és szó szerint kibaszta az ajtót. Hehh sehol senki! Ezek hol lehetnek...Lehet hogy nem is itt vannak? Akkor fölöslegesen paráztunk... Bill visszábbment egy ajtót.
-Ez a te szobád?-kérdeztem.
-Ahhha-vigyorgott Bill. Hát kinyitotta az ajtót és......................
-TOM HOGY MENNÉL EL A PICSÁBA TE MOCSOK DÖG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-hát ez durva...miért? Nos enyhén bunkóság az ha Tom Bill ágyán dönti meg a nővéremet? Bill berontott a szobába és akkora pofont baszott le Tomnak hogy az azthittem ott marad. Én inkább álltam nem tudtam mit mondani erre...enyhe sokkos állapot. Elegem van ebből a napból...Bill ez után még egy számomra beazonosíthatatlan kemény tárgyat is rádobott Tomékra ami tuti nem volt gyenge aztán tovább üvöltött:
-5 perc és húzzatok ki innét!!!-Bill ezek után elindult kifelé és húzott magaután. Bementünk Tom szobájába. Én leültem az ágyra mert már tényleg fáradt voltam... Bill fel-alá járkált és minden egyes bútordarabba belerúgott közben szidta Tomot.
-Bill édesem, nyugodj meg-próbáltam nyugtatni. Neki már szinte könnyes volt a szeme.
-Ez...ez...ez...BUNKÓSÁG!!! Én ha kijön meglátom én agyonverem!!!-kiabálta.
-Bill, nyugiii!!!
-Hogy nyugodjak meg?!-hé! Most ugye rám nem mérges?
-Jól van én értelek...ülj már le!-Erre hallgatott és leült mellém. Váratlanul újra elkezdett csókolni és lassan elkezdett rámmászni.
-Bill....Ne!...Ezt nem...kéne-mondtam.
-De kéne!-mondta.
-Bill! Én nem így akarom!!!-mondtam neki dühösen és eltoltam. Egy pillanatra úgy tűnt megsértődött majd megenyhült.
-Jajj édesem...Bocs. Ezt nem kellett volna...Ne haragudj elragadtattam magam...-mondta szomorúan.
-Semmi baj-mondtam.-De mostmár tényleg hazamennék...
-Jó elkísérlek...-és elindultunk haza.
30.rész-szerda
A szakadó esőben már vagy 20 perce ki se szálltunk egymás szájából. Már teljesen eláztunk az esőtől, csuromvizesek voltunk.
-Te ezt biztos itt kéne?-kérdeztem mikor egy másodperces szünetet tartottunk Billel hogy levegőt tudjunk venni.
-Hát miért? Hol és mikor kéne?-kérdezte miközben most éppen a nyakamat csókolta.
-Nem tudom...-mondtam.-De lehet hogy le kéne állnunk...Akárki kijöhet...
-Nem érdekel...-folytatta Bill. Oké...ha nem hát nem! Igaz is! Most kívánjuk egymást akkor most kell...Ekkor viszont lépteket hallottam.
-Bill jön valaki-mondtam de már késő volt. Tina és Tom...mi meg kétes pózban...Én Bill ölében ölelem őt, ő meg éppen tapizik és mindketten rendkívül összevissza hajviselettel voltunk...Na ezt már nem lehet kimagyarázni hogy nemtörtént semmi...mondjuk az a helyzet hogy történt is valami...szóval ciki. Billel egyikünk se mert szólni egy szót se. Tomék is csak álltak és bámultak.
-Ezt már nem magyarázzátok ki-csóválta a fejét Tina.Most mondjam azt a világ legcikibb dumáját hogy: Ez nem az aminek látszik? Max. délután mondhattam volna de ez most nem az a helyzet. Ez ultragáz...A fenébe! Én szóltam Billnek! Most már mindegy...
-Ez nem az aminek látszik!-mentegetőzött Bill.Khm...de jó hogy pont most gondoltam, hogy ezt nem kéne...
-Nem? Akkor mi?-kérdezte Tom.
-Na jó ez az...-sóhajtottam-de az előbb még tényleg nem az volt!!!!-mentegetőztem.
-Aha...persze!-gúnyolódott Tina. Közben én kicsusszantam Bill öléből, de a kezemet fogta.
-Figyeljetek...most tényleg smároltunk de csak most! Márminthogy ez az első volt. Szóval értitek...vagy nem?-kérdeztem.
-De persze értjük...-mondta Tom unottan-Bill töketlen ahhoz hogy lefektessen téged...-aztán elhúztak. Khm...ez övön aluli volt. Tátott szájjal ültünk Billel. Szegénykém...Ez most biztos megbánthatta...Nem is töketlen!!! Én elkezdtem simogatni a vállát. Úgy sajnáltam, szegény olyan kis szomorú volt emiatt a veszekedés miatt...Nem lehet azért olyan könnyű neki Tom elnyomása mellett érvényesülni...
-Figyelj...Szerintem nem is vagy töketlen...-mondtam neki.
-Hehh köszi-mondta Bill.
-Szeretsz?-kérdeztem. Bill hallgatott. Jó ég! Lehet, hogy csak kihasznált? Neem az nem lehet...de akkor miért nem felel?
-Te ezt biztos itt kéne?-kérdeztem mikor egy másodperces szünetet tartottunk Billel hogy levegőt tudjunk venni.
-Hát miért? Hol és mikor kéne?-kérdezte miközben most éppen a nyakamat csókolta.
-Nem tudom...-mondtam.-De lehet hogy le kéne állnunk...Akárki kijöhet...
-Nem érdekel...-folytatta Bill. Oké...ha nem hát nem! Igaz is! Most kívánjuk egymást akkor most kell...Ekkor viszont lépteket hallottam.
-Bill jön valaki-mondtam de már késő volt. Tina és Tom...mi meg kétes pózban...Én Bill ölében ölelem őt, ő meg éppen tapizik és mindketten rendkívül összevissza hajviselettel voltunk...Na ezt már nem lehet kimagyarázni hogy nemtörtént semmi...mondjuk az a helyzet hogy történt is valami...szóval ciki. Billel egyikünk se mert szólni egy szót se. Tomék is csak álltak és bámultak.
-Ezt már nem magyarázzátok ki-csóválta a fejét Tina.Most mondjam azt a világ legcikibb dumáját hogy: Ez nem az aminek látszik? Max. délután mondhattam volna de ez most nem az a helyzet. Ez ultragáz...A fenébe! Én szóltam Billnek! Most már mindegy...
-Ez nem az aminek látszik!-mentegetőzött Bill.Khm...de jó hogy pont most gondoltam, hogy ezt nem kéne...
-Nem? Akkor mi?-kérdezte Tom.
-Na jó ez az...-sóhajtottam-de az előbb még tényleg nem az volt!!!!-mentegetőztem.
-Aha...persze!-gúnyolódott Tina. Közben én kicsusszantam Bill öléből, de a kezemet fogta.
-Figyeljetek...most tényleg smároltunk de csak most! Márminthogy ez az első volt. Szóval értitek...vagy nem?-kérdeztem.
-De persze értjük...-mondta Tom unottan-Bill töketlen ahhoz hogy lefektessen téged...-aztán elhúztak. Khm...ez övön aluli volt. Tátott szájjal ültünk Billel. Szegénykém...Ez most biztos megbánthatta...Nem is töketlen!!! Én elkezdtem simogatni a vállát. Úgy sajnáltam, szegény olyan kis szomorú volt emiatt a veszekedés miatt...Nem lehet azért olyan könnyű neki Tom elnyomása mellett érvényesülni...
-Figyelj...Szerintem nem is vagy töketlen...-mondtam neki.
-Hehh köszi-mondta Bill.
-Szeretsz?-kérdeztem. Bill hallgatott. Jó ég! Lehet, hogy csak kihasznált? Neem az nem lehet...de akkor miért nem felel?
29.rész-szerda
-Hehh te nem vagy 100as.-nevettem.
-Lehet!Mondjuuuuuk...Tina mennyire akadt ki szerinted?
-Hát ööö...nem tudom.
-De a nővéred.
-Jó de ilyen helyzetben nem tudom mit csinál, mert ilyen helyzet még sosem volt...
-Ja világos. De ez akkor is vicces volt!-vigyorodott el.
-Az!-mosolyogtam.Ekkor megcsörrent Bill telefonja.
-Igen?-most beszélt a valaki.
-Értem. Jó. Megkérdezem.-Megkérdez? Kit? Mit? Miről? Letette a telefont.
-Na? Ki volt az?-érdeklődtem. Billt láthatóan meglepte a hívás.
-Tom...
-És?
-Át tudsz jönni hozzánk?
-Hát...Talán...Megpróbálhatok.
-Oké segítek.-Bill segített lemászni az ágyról.Majd elindultunk volna a lépcsőn. Ekkor eszembejutott valami.
-Várj egy percet!-és visszasiettem (mármint amennyire sietni tudtam) a szobámba. Gyorsan előkapartam a pulcsiját és már mentem is ki.
-Tessék itt a pulcsid!-és odaadtam neki.
-Jajj köszi.Akkor indulás.-Lassan lementünk.Anyu és Henrik a nappaliban beszélgettek. Mikor anyu meglátott megkérdezte:
-Hát te kislányom hova hova?
-Átmegyek Billékhez.
-Te is? Tina épp most ment át Tomhoz. Na mindegy menj csak.-Hmm...Tina is ott van? Ezek készülnek valamire...Mármint Tina és Tom. Ez Billnek is feltűnt mert ő is értetlenül ráncolta a homlokát.Kimentünk az ajtón. Bill rögtön hangot adott érzelmeinek:
-Ez nekem nagyon gyanús!!!-mondta kicsit bosszúsan.
-Nekem is!Szerinted mire készülhetnek?
-Nem tudom szerintem Tina kombinált valamit, mármint félreértette a látottakat, elmondta Tomnak a bátyámnak meg több se kell...
-Szerintem is így lehet...
Átértünk Billékhez. Bementünk az ajtón először ugye a nappaliba. Tom és Tina már ott ültek a kanapén valami nagyon fontosról dumálhattak mert amikor beléptünk rögtön elhallgattak. Tom hátradőlt és szélesen elvigyorodott. Mi Billel csak álltunk az ajtóban. Nem akartam mondani, hogy én már szívesen leülnék...
-Nem ültök le?-kérdezte Tom.
-De!-morgott Bill. Végre! Leültünk. -Na minek kellett idejönnünk?
-Miért, félbe kellett hagynotok valamit?-kérdezte Tom.Húúúúúúúúúúú........Tinát meg fogom ölni!!!
-Igen. Képzeld beszélgettünk-vágta rá Bill.
-Ühümm...beszélgettetek. Mi is azért hívtunk titeket. Hogy beszélgessünk...-mondta bólogatva Tom.
-Nyögjétek már ki mit akartok!-mondtam.
-Tina mondott valamit...-Tina! Megöllek!
-Igen? És mit mondott?-kérdeztem közömbösen, mint akit nem érdekelne a dolog.
-Óóó tudjátok ti azt!-vigyorgott tovább Tom.
-Tina! Mi a faszt mondtál Tomnak?-kérdeztem.
-Csak elmondtam amit láttam.
-Na jó! Idefigyeljetek! Az félreértés! Én Verát poénból megcsikiztem, tudjátok mint az ovisok. Vágjátok?
-Ühümm...jó duma...Csodálom hogy én még nem találtam ilyet ki-gúnyolódott Tom.
-Ti tényleg azthiszitek hogy lefeküdtem Billel?!-csúszott ki a számon. Ez az őszinte meglepetésem mindannyiuk tekintetét rám vonzotta. Tom és Tina tanácstalanul egymásranéztek. Ez így tényleg meredek volt nekik.
-Hát...lehet.-mondta Tom.
-Köszi Tom. És kösz Tina.-morogtam.-Egyébként ti beszéltek?!-változtattam hangnemet- Tegnap eltűntetek egész napra! Vajon mit csináltatok addig? Egyedül lehettetek a házban...
-Hát semmit. Beszélgettünk, sétáltunk...-mondta Tina. Élveztem hogy végre nálam a labda.
-Ahaaa persze! Van rá tanutok? :D
-Miért kéne?-kérdezte Tom.
-Mert nehéz rólatok elhinni, hogy nem volt semmi-mondta Bill.
-Nektek sincs tanutok tegnapra!-vágott vissza Tom.
-Ohh dehogynem-nevetett Bill-Georg, Gustav és egy-két orvos elég nektek?
-Na és este hol voltatok?-kérdezte Tom.
-Hol bátyus? Itt a kertben dekkoltunk.-a vita befejezettnek látszott. 1-1. Meg kell egyeznünk hogy mindketten hiszünk egymásnak és ennyi.
-Jól van. Tényleg nem volt semmi?-kérdezte Tom.
-A fenébe is! Higgyetek már nekünk!-mondtam.
-Oké-oké hiszünk.-mondta Tom.
-Helyes!-vágta rá Bill.
-Akkor én hazamehetnék? Mert elég fáradt vagyok...-Tényleg erősek a fájdalomcsillapítóim és eléggé kimerültem...
-Ja persze menj nyugodtan.-mondta Tom.
-Hazakísérjelek?-kérdezte Bill.
-Köszi, az jó lenne.-mondtam és elindultunk. Átértünk a házunkhoz.
-Nem ülünk le még hátul egy kicsit?-kérdeztem.
-De az jó lenne-mondta Bill. Kicsit borongós ködös őszi délután volt. A szél is fújt.
Hátramentünk a teraszhoz, ami nagyon kis hangulatos hely volt. Bill leült mellém. Fáztunk ezért közelebb bújtunk egymáshoz. Eleredt az eső. Csak néztük ahogy hullanak az esőcseppek.
-Ez olyan szép nem?-fordultam Billhez.
-De...mintahogy te is!-mondta. Ezt jól hallottam? Mit jelent ez? De ekkor már nem volt idő a kérdésekre. Bill úgy ahogy nem egész egy órája, úgy most is csak vészesen közeledett felém...közeledett...közeledett...és eljött életem legszebb perce! Bill megcsókolt! Én visszacsókoltam. És csak csókolóztunk az esőben mikozben átölelt...Szeretem őt! Szeretem őt! Szeretem őt! És ő is engem. Abbahagytuk.
-Én szeretlek!-lihegte Bill.
-Én is! Ha tudnád mennyire!
-Amióta megláttalak egy percet se bírok nélküled!
-Én se!-mondtam.
-De most ne beszéljünk!-és újra elkezdett csókolni.
-Lehet!Mondjuuuuuk...Tina mennyire akadt ki szerinted?
-Hát ööö...nem tudom.
-De a nővéred.
-Jó de ilyen helyzetben nem tudom mit csinál, mert ilyen helyzet még sosem volt...
-Ja világos. De ez akkor is vicces volt!-vigyorodott el.
-Az!-mosolyogtam.Ekkor megcsörrent Bill telefonja.
-Igen?-most beszélt a valaki.
-Értem. Jó. Megkérdezem.-Megkérdez? Kit? Mit? Miről? Letette a telefont.
-Na? Ki volt az?-érdeklődtem. Billt láthatóan meglepte a hívás.
-Tom...
-És?
-Át tudsz jönni hozzánk?
-Hát...Talán...Megpróbálhatok.
-Oké segítek.-Bill segített lemászni az ágyról.Majd elindultunk volna a lépcsőn. Ekkor eszembejutott valami.
-Várj egy percet!-és visszasiettem (mármint amennyire sietni tudtam) a szobámba. Gyorsan előkapartam a pulcsiját és már mentem is ki.
-Tessék itt a pulcsid!-és odaadtam neki.
-Jajj köszi.Akkor indulás.-Lassan lementünk.Anyu és Henrik a nappaliban beszélgettek. Mikor anyu meglátott megkérdezte:
-Hát te kislányom hova hova?
-Átmegyek Billékhez.
-Te is? Tina épp most ment át Tomhoz. Na mindegy menj csak.-Hmm...Tina is ott van? Ezek készülnek valamire...Mármint Tina és Tom. Ez Billnek is feltűnt mert ő is értetlenül ráncolta a homlokát.Kimentünk az ajtón. Bill rögtön hangot adott érzelmeinek:
-Ez nekem nagyon gyanús!!!-mondta kicsit bosszúsan.
-Nekem is!Szerinted mire készülhetnek?
-Nem tudom szerintem Tina kombinált valamit, mármint félreértette a látottakat, elmondta Tomnak a bátyámnak meg több se kell...
-Szerintem is így lehet...
Átértünk Billékhez. Bementünk az ajtón először ugye a nappaliba. Tom és Tina már ott ültek a kanapén valami nagyon fontosról dumálhattak mert amikor beléptünk rögtön elhallgattak. Tom hátradőlt és szélesen elvigyorodott. Mi Billel csak álltunk az ajtóban. Nem akartam mondani, hogy én már szívesen leülnék...
-Nem ültök le?-kérdezte Tom.
-De!-morgott Bill. Végre! Leültünk. -Na minek kellett idejönnünk?
-Miért, félbe kellett hagynotok valamit?-kérdezte Tom.Húúúúúúúúúúú........Tinát meg fogom ölni!!!
-Igen. Képzeld beszélgettünk-vágta rá Bill.
-Ühümm...beszélgettetek. Mi is azért hívtunk titeket. Hogy beszélgessünk...-mondta bólogatva Tom.
-Nyögjétek már ki mit akartok!-mondtam.
-Tina mondott valamit...-Tina! Megöllek!
-Igen? És mit mondott?-kérdeztem közömbösen, mint akit nem érdekelne a dolog.
-Óóó tudjátok ti azt!-vigyorgott tovább Tom.
-Tina! Mi a faszt mondtál Tomnak?-kérdeztem.
-Csak elmondtam amit láttam.
-Na jó! Idefigyeljetek! Az félreértés! Én Verát poénból megcsikiztem, tudjátok mint az ovisok. Vágjátok?
-Ühümm...jó duma...Csodálom hogy én még nem találtam ilyet ki-gúnyolódott Tom.
-Ti tényleg azthiszitek hogy lefeküdtem Billel?!-csúszott ki a számon. Ez az őszinte meglepetésem mindannyiuk tekintetét rám vonzotta. Tom és Tina tanácstalanul egymásranéztek. Ez így tényleg meredek volt nekik.
-Hát...lehet.-mondta Tom.
-Köszi Tom. És kösz Tina.-morogtam.-Egyébként ti beszéltek?!-változtattam hangnemet- Tegnap eltűntetek egész napra! Vajon mit csináltatok addig? Egyedül lehettetek a házban...
-Hát semmit. Beszélgettünk, sétáltunk...-mondta Tina. Élveztem hogy végre nálam a labda.
-Ahaaa persze! Van rá tanutok? :D
-Miért kéne?-kérdezte Tom.
-Mert nehéz rólatok elhinni, hogy nem volt semmi-mondta Bill.
-Nektek sincs tanutok tegnapra!-vágott vissza Tom.
-Ohh dehogynem-nevetett Bill-Georg, Gustav és egy-két orvos elég nektek?
-Na és este hol voltatok?-kérdezte Tom.
-Hol bátyus? Itt a kertben dekkoltunk.-a vita befejezettnek látszott. 1-1. Meg kell egyeznünk hogy mindketten hiszünk egymásnak és ennyi.
-Jól van. Tényleg nem volt semmi?-kérdezte Tom.
-A fenébe is! Higgyetek már nekünk!-mondtam.
-Oké-oké hiszünk.-mondta Tom.
-Helyes!-vágta rá Bill.
-Akkor én hazamehetnék? Mert elég fáradt vagyok...-Tényleg erősek a fájdalomcsillapítóim és eléggé kimerültem...
-Ja persze menj nyugodtan.-mondta Tom.
-Hazakísérjelek?-kérdezte Bill.
-Köszi, az jó lenne.-mondtam és elindultunk. Átértünk a házunkhoz.
-Nem ülünk le még hátul egy kicsit?-kérdeztem.
-De az jó lenne-mondta Bill. Kicsit borongós ködös őszi délután volt. A szél is fújt.
Hátramentünk a teraszhoz, ami nagyon kis hangulatos hely volt. Bill leült mellém. Fáztunk ezért közelebb bújtunk egymáshoz. Eleredt az eső. Csak néztük ahogy hullanak az esőcseppek.
-Ez olyan szép nem?-fordultam Billhez.
-De...mintahogy te is!-mondta. Ezt jól hallottam? Mit jelent ez? De ekkor már nem volt idő a kérdésekre. Bill úgy ahogy nem egész egy órája, úgy most is csak vészesen közeledett felém...közeledett...közeledett...és eljött életem legszebb perce! Bill megcsókolt! Én visszacsókoltam. És csak csókolóztunk az esőben mikozben átölelt...Szeretem őt! Szeretem őt! Szeretem őt! És ő is engem. Abbahagytuk.
-Én szeretlek!-lihegte Bill.
-Én is! Ha tudnád mennyire!
-Amióta megláttalak egy percet se bírok nélküled!
-Én se!-mondtam.
-De most ne beszéljünk!-és újra elkezdett csókolni.
28.rész-szerda
Gondolom mondanom sem kell olyan hosszú volt az a 2 egész perc ameddig Bill átért, hogy legalább 1 órának tűnt nekem (mint említettem 2 egész percről volt szó!!!) Kopp-kopp.
-Gyere!-mondtam ugyanis kopogtak az ajtómon. Vajon ki lehet az csak nem a Télapó? XD Hát de nem ám! Khm...Bill Kaulitzom jött be.
-Szia!-köszönt édes mosollyal.
-Hello!-köszöntem én is és felültem. Bill körülnézett a szobámban. Khm...volt mit néznie (mármint nem engem, de engem is nézhetett volna :P) Szóval ha én most Bill Kaulitz lettem volna akkor érdekesen reagáltam volna. Miért is? Ohh...soroljam? Kismillió poszter, a fönti TH felirat, a függöny a takaróm, a párnáim...most nem folytatnám, de szerintem ennyi is elég a felsorolásból.
-Csinos a szobád...-mondta vigyorogva.
-Ohh köszi izé...mármint...nem volt időm még leszedni...-mondtam.
-Leszedni? Miért?-kérdezte Bill vigyorogva-Így élőben már nem is tetszek?-Aaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!Tetszik? Naná hogy tetszik, de még mennyire! És most ezt így mondjam is ki? Bár végülis nyílt titok meg minden de mindegy...
-Ja nem márminthogy de csak téged biztos zavar vagy áhh nem tudom-na most totál hülyét csináltam magamból. Összevissza beszéltem. Bill nevetett.
-Jajj ne legyél már zavarban! Engem nem zavar. :)-hmm...nem zavarja? Okés :D
-Ja hát ok.-mondtam.-Nem ülsz le?-kérdeztem.
-Hát a fotel messze van az ágyadtól és én közel akarok lenni hozzád :)-ohh én mindjárt elpirulok. De édes! Közel akar lenni hozzám.
-Akkor ülj fel az ágyra te kis ütődött-nevettem.
-De akkor nem férsz el kényelmesen...-mosolygott.
-Te ennyire tehénnek nézel?-nevettem-Nézd már meg mekkora ez az ágy! Na ülj fel mert megsértődöm!
-Jól van na!-nevetett Bill és felmászott mellém. Most így egymás mellett ültünk az ágyamon...hmm...mennyi mindent lehetne így csinálni? :D Mondjuk beszélgetni? XD-Nem volt baj abóól tegnap hogy olyan későn jöttél haza?
-Hát csak Tina volt itthon kérdezett meg minden de ő elnéző velem :D-vigyorogtam-Tényleg te mit tudsz róluk? Mármint Tináról és Tomról?
-Hát nem nagyon beszéltem erről Tommal...
-Aha értem.
-Egyébként aranyos a cicád.
-Jóhogy hiszen ő is Bill!-Upsz, már megint előbb dumáltam mint gondolkodtam...Ezt most ki mondtam...
-Hehh milyen igaz!-nevetett Bill.
-Bill-cica gyere ide!-engedelmes macskám van mert azonnal felugrott az ágyra és az ölembe mászott. Erre én elkezdtem simogatni majd odanyomtam Bill kezébe aki idáig mosolygott, most viszont úgy megijedt, mintha gránátot adtam volna a kezébe.
-Jájj!-kiáltott fel. -Aaaaranyos c-c-cicus...
-Te félsz tőle?-kérdeztem és visszavettem Billt.
-Mi? Hát...az állatokat inkább csak nézem...-mondta szégyenlősen.
-Ohh, akkor bocsi...Nem akartalak megijeszteni...
-Nem semmi baj...-mosolygott.
-Akkor jó.De miért nem mondtad akkor nem hívtam volna ide...
-Féltem hogy kiröhögsz vagy ilyesmi...-mondta.
-Hehh ilyennek ismersz?! Jól van megsértődtem!-viccelődtem és úgy csináltam mintha mennyire megsértődnék. Persze Bill vette a lapot és belement a "játékba".
-Megsértődsz? Jóóól van te akartad!-mondta ördögi vigyorral és elkezdett közeledni felém.Én meg másztam volna hátrébb de ott fal volt.
-Húha! Most megölsz?-kérdeztem vigyorogva.
-Á-áá...Sokkal rosszabb lesz hidd el-mondta olyan lassan. Mint egy pszichopata XD És még mindig csak közeledett...Már elég érdekes pózban voltunk...Mert Bill épp négykézláb volt fölöttem. De ez most így épp még az én perverz agyamnak sem tűnt fel, hiszen most éppen gyilkolósdit játszottunk.:D (komolyan mint az oviban XD) Aztán Bill megállt fölöttem és nemes egyszerűséggel rámült...Mármint úgy a combomra ült, de ha kicsit előrébb lett volna tényleg félreérthetetlen helyzetbe lettünk volna (mondjuk így is de mindegy)
-Most búcsúzz el az életedtől!-mondta eszelősen és elkezdett csikizni.
-Ááááááh ne!-nevettem-Bill hagyd abba! Ne már!-de Bill nem igazán akarta abbahagyni. Szóval ez így még mindig eléggé kétes volt. Ebben a percben berontott Tina.
-Hello fia...öhm izé...Zavarok?-kérdezte.
-Hát ööö...-na most úgy Billel végignéztünk magunkon. Ő épp rajtam trónolt, kicsit fölémhajolt és lefogta a kezeim. Na ez ciki volt...-Nem dehogy! Bill éppen halálraakart csikizni!-mondtam nevetve és Bill is nevetett.
-Bizony!-mondta bólogatva.
-Jaa...értem na mindegy én el is megyek csak azért jöttem...áhh de mindegy sziasztok!-és kiment. Upsz...az életbe nem mossuk ki magunkat hogy nem éppen AZT akartuk csinálni. Mondjuk Tinának lehetne annyi esze hogy nem akkor fogom amikor mindenki itthon van. Nem? De az is igaz hogy fordított esetben én is így reagáltam volna. Nem! Én rosszabbul kezeltem volna de ebbe most nem érdemes belemenni...
Szóval ugyan Tina kiment Billel még mindig az ajtót néztük .(még mindig nem mászott le rólam, ennyire kényelmes lennék? XD) Most hogy ennyire közel kerültem Billhez nem tudom olyan furcsa érzésem támadt. Most Bill a szemembe nézett. Gyönyörű volt! Igen, Bill gyönyörű volt! Nem tudom én annyira...letámadtam volna legszívesebben. Főleg ez a kis kacér félmosoly ami az arcán volt. Ellenállhatatlan volt. Huhh visszakéne fognom magam mert még a végén tényleg rámászok...
-Khm...Bill kényelmes vagyok?
-Hát igen!-felelte vigyorogva. Hmm...Billel mi van most? Olyan kihívóan viselkedik. Mármint a testbeszéde, az arca, és a hangja...
-Akkor jó!-nevettem. Ő is nevetett.-Na jó mostmár tényleg leszállhatnál rólam, ez már nem vicces-mondtam de azért még mindig vigyorogtam.
-Eszem ágában sincs! Hiszen most kezdtem volna élvezni...-mondta már megint azzal az eszelős hangjával. Te jó ég! Mit akar ez?! Felemelkedett négykézlábra és a szemembe nézett majd egyre csak közeledett...közeledett...közeledett...A kezét a nyakamra tette.
-Hmm...friss vér? Te pont jó leszel...-Vámpír? Most vámpírosdit játszik? Bill feje már az arcomnál volt, és közben ugye fölöttem volt még mindig négykézláp. Ez egyre kétesebb. Ha most bejön valaki... Az orrunk szinte már össze ért erre ő:
-Hamm!-és összecsattintja a fogát mintha megharapott volna :D Aztán felpattant rólam és visszaült mellém. Hehh....most éppen sokkot kaptam. Már majdnem és erre hamm! Ez nagy volt. Bill elnevette magát aztán persze én is (amint magamhoz tértem) ez nem mindennapi élmény volt, bár nem történt semmi azért mégis. :D
-Gyere!-mondtam ugyanis kopogtak az ajtómon. Vajon ki lehet az csak nem a Télapó? XD Hát de nem ám! Khm...Bill Kaulitzom jött be.
-Szia!-köszönt édes mosollyal.
-Hello!-köszöntem én is és felültem. Bill körülnézett a szobámban. Khm...volt mit néznie (mármint nem engem, de engem is nézhetett volna :P) Szóval ha én most Bill Kaulitz lettem volna akkor érdekesen reagáltam volna. Miért is? Ohh...soroljam? Kismillió poszter, a fönti TH felirat, a függöny a takaróm, a párnáim...most nem folytatnám, de szerintem ennyi is elég a felsorolásból.
-Csinos a szobád...-mondta vigyorogva.
-Ohh köszi izé...mármint...nem volt időm még leszedni...-mondtam.
-Leszedni? Miért?-kérdezte Bill vigyorogva-Így élőben már nem is tetszek?-Aaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!Tetszik? Naná hogy tetszik, de még mennyire! És most ezt így mondjam is ki? Bár végülis nyílt titok meg minden de mindegy...
-Ja nem márminthogy de csak téged biztos zavar vagy áhh nem tudom-na most totál hülyét csináltam magamból. Összevissza beszéltem. Bill nevetett.
-Jajj ne legyél már zavarban! Engem nem zavar. :)-hmm...nem zavarja? Okés :D
-Ja hát ok.-mondtam.-Nem ülsz le?-kérdeztem.
-Hát a fotel messze van az ágyadtól és én közel akarok lenni hozzád :)-ohh én mindjárt elpirulok. De édes! Közel akar lenni hozzám.
-Akkor ülj fel az ágyra te kis ütődött-nevettem.
-De akkor nem férsz el kényelmesen...-mosolygott.
-Te ennyire tehénnek nézel?-nevettem-Nézd már meg mekkora ez az ágy! Na ülj fel mert megsértődöm!
-Jól van na!-nevetett Bill és felmászott mellém. Most így egymás mellett ültünk az ágyamon...hmm...mennyi mindent lehetne így csinálni? :D Mondjuk beszélgetni? XD-Nem volt baj abóól tegnap hogy olyan későn jöttél haza?
-Hát csak Tina volt itthon kérdezett meg minden de ő elnéző velem :D-vigyorogtam-Tényleg te mit tudsz róluk? Mármint Tináról és Tomról?
-Hát nem nagyon beszéltem erről Tommal...
-Aha értem.
-Egyébként aranyos a cicád.
-Jóhogy hiszen ő is Bill!-Upsz, már megint előbb dumáltam mint gondolkodtam...Ezt most ki mondtam...
-Hehh milyen igaz!-nevetett Bill.
-Bill-cica gyere ide!-engedelmes macskám van mert azonnal felugrott az ágyra és az ölembe mászott. Erre én elkezdtem simogatni majd odanyomtam Bill kezébe aki idáig mosolygott, most viszont úgy megijedt, mintha gránátot adtam volna a kezébe.
-Jájj!-kiáltott fel. -Aaaaranyos c-c-cicus...
-Te félsz tőle?-kérdeztem és visszavettem Billt.
-Mi? Hát...az állatokat inkább csak nézem...-mondta szégyenlősen.
-Ohh, akkor bocsi...Nem akartalak megijeszteni...
-Nem semmi baj...-mosolygott.
-Akkor jó.De miért nem mondtad akkor nem hívtam volna ide...
-Féltem hogy kiröhögsz vagy ilyesmi...-mondta.
-Hehh ilyennek ismersz?! Jól van megsértődtem!-viccelődtem és úgy csináltam mintha mennyire megsértődnék. Persze Bill vette a lapot és belement a "játékba".
-Megsértődsz? Jóóól van te akartad!-mondta ördögi vigyorral és elkezdett közeledni felém.Én meg másztam volna hátrébb de ott fal volt.
-Húha! Most megölsz?-kérdeztem vigyorogva.
-Á-áá...Sokkal rosszabb lesz hidd el-mondta olyan lassan. Mint egy pszichopata XD És még mindig csak közeledett...Már elég érdekes pózban voltunk...Mert Bill épp négykézláb volt fölöttem. De ez most így épp még az én perverz agyamnak sem tűnt fel, hiszen most éppen gyilkolósdit játszottunk.:D (komolyan mint az oviban XD) Aztán Bill megállt fölöttem és nemes egyszerűséggel rámült...Mármint úgy a combomra ült, de ha kicsit előrébb lett volna tényleg félreérthetetlen helyzetbe lettünk volna (mondjuk így is de mindegy)
-Most búcsúzz el az életedtől!-mondta eszelősen és elkezdett csikizni.
-Ááááááh ne!-nevettem-Bill hagyd abba! Ne már!-de Bill nem igazán akarta abbahagyni. Szóval ez így még mindig eléggé kétes volt. Ebben a percben berontott Tina.
-Hello fia...öhm izé...Zavarok?-kérdezte.
-Hát ööö...-na most úgy Billel végignéztünk magunkon. Ő épp rajtam trónolt, kicsit fölémhajolt és lefogta a kezeim. Na ez ciki volt...-Nem dehogy! Bill éppen halálraakart csikizni!-mondtam nevetve és Bill is nevetett.
-Bizony!-mondta bólogatva.
-Jaa...értem na mindegy én el is megyek csak azért jöttem...áhh de mindegy sziasztok!-és kiment. Upsz...az életbe nem mossuk ki magunkat hogy nem éppen AZT akartuk csinálni. Mondjuk Tinának lehetne annyi esze hogy nem akkor fogom amikor mindenki itthon van. Nem? De az is igaz hogy fordított esetben én is így reagáltam volna. Nem! Én rosszabbul kezeltem volna de ebbe most nem érdemes belemenni...
Szóval ugyan Tina kiment Billel még mindig az ajtót néztük .(még mindig nem mászott le rólam, ennyire kényelmes lennék? XD) Most hogy ennyire közel kerültem Billhez nem tudom olyan furcsa érzésem támadt. Most Bill a szemembe nézett. Gyönyörű volt! Igen, Bill gyönyörű volt! Nem tudom én annyira...letámadtam volna legszívesebben. Főleg ez a kis kacér félmosoly ami az arcán volt. Ellenállhatatlan volt. Huhh visszakéne fognom magam mert még a végén tényleg rámászok...
-Khm...Bill kényelmes vagyok?
-Hát igen!-felelte vigyorogva. Hmm...Billel mi van most? Olyan kihívóan viselkedik. Mármint a testbeszéde, az arca, és a hangja...
-Akkor jó!-nevettem. Ő is nevetett.-Na jó mostmár tényleg leszállhatnál rólam, ez már nem vicces-mondtam de azért még mindig vigyorogtam.
-Eszem ágában sincs! Hiszen most kezdtem volna élvezni...-mondta már megint azzal az eszelős hangjával. Te jó ég! Mit akar ez?! Felemelkedett négykézlábra és a szemembe nézett majd egyre csak közeledett...közeledett...közeledett...A kezét a nyakamra tette.
-Hmm...friss vér? Te pont jó leszel...-Vámpír? Most vámpírosdit játszik? Bill feje már az arcomnál volt, és közben ugye fölöttem volt még mindig négykézláp. Ez egyre kétesebb. Ha most bejön valaki... Az orrunk szinte már össze ért erre ő:
-Hamm!-és összecsattintja a fogát mintha megharapott volna :D Aztán felpattant rólam és visszaült mellém. Hehh....most éppen sokkot kaptam. Már majdnem és erre hamm! Ez nagy volt. Bill elnevette magát aztán persze én is (amint magamhoz tértem) ez nem mindennapi élmény volt, bár nem történt semmi azért mégis. :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
