2010. szeptember 1., szerda
2010. augusztus 25., szerda
Rossz hír :(
Bocsánat mindenkitől, de a blog határozatlan ideig szünetel.
Már jóideje észrevehettétek, hogy nem frissítettem olyan gyakran mint régen. Ennek több oka is van. Egy az, hogy mostanában kevés időm volt és szeptembertől még kevesebb időm lesz. Másik ok, hogy mostanában úgy nem nagyon volt ötletem, mármint tudom hogy mit akarnék írni de valahogy nem tudom megfelelően leírni, rossz részt meg nem akarok feltenni az oldalra.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen és végülis arra jutottam, hogy nem örökre zárom be a blogot, hiszen nagyon szeretek történeteket írni most is nem egyen dolgozok amit lehet hogy fel fogok tenni ide, de csak ha teljesen kész.
Minden nap friss résszel előállni nagyon nehéz feladat. Az elmúlt egy évben a szabadidőm 70%át szerintem mind a blogomba fektettem és ez nagyon jó dolog volt! Sajnálom, hogy most kénytelen vagyok kicsit szünetelni de kicsit bele is fáradtam már hogy mindig naprakész legyek. Nem vicc, volt hogy nem tudtam nyugodtan aludni mert azon gondolkodtam hogy "basszus új részt kéne már feltenni...!" xD
Az elmúlt egy évben remélem sok örömet okoztam nektek az írásaimmal, én legalábbis nagyon szerettem ezeket a sztorikat írni szóval remélem sikerült valami jót adnom nektek :) Mindenesetre én nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastátok és hogy annyi pozitív visszajelzést kaptam tőletek. El sem tudom mondani mennyire jólestek :) ♥
Mikor 1 éve elkezdtem az 1. történetet még nagyon gyenge kezdő voltam és ezalatt az év alatt szerintem rengeteget fejlődhettem és ezt mind nektek köszönhetem ugyanis miattatok akartam mindig jobbat és jobbat írni. És ezért köszönet nektek :) ♥
Ami láttam nagyon elnyerte a tetszéseteket azok pl a videók voltak amiket kitettem néha-néha :D Nos részt ugyan nem fogok mostanában feltenni viszont pár naponta tuti felteszek 1-2 super videót és képet szóval ha érdekel valakit akkor érdemes lesz felnézni továbbra is a blogomra ;)
KÖSZI MINDENT :) ♥
Már jóideje észrevehettétek, hogy nem frissítettem olyan gyakran mint régen. Ennek több oka is van. Egy az, hogy mostanában kevés időm volt és szeptembertől még kevesebb időm lesz. Másik ok, hogy mostanában úgy nem nagyon volt ötletem, mármint tudom hogy mit akarnék írni de valahogy nem tudom megfelelően leírni, rossz részt meg nem akarok feltenni az oldalra.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen és végülis arra jutottam, hogy nem örökre zárom be a blogot, hiszen nagyon szeretek történeteket írni most is nem egyen dolgozok amit lehet hogy fel fogok tenni ide, de csak ha teljesen kész.
Minden nap friss résszel előállni nagyon nehéz feladat. Az elmúlt egy évben a szabadidőm 70%át szerintem mind a blogomba fektettem és ez nagyon jó dolog volt! Sajnálom, hogy most kénytelen vagyok kicsit szünetelni de kicsit bele is fáradtam már hogy mindig naprakész legyek. Nem vicc, volt hogy nem tudtam nyugodtan aludni mert azon gondolkodtam hogy "basszus új részt kéne már feltenni...!" xD
Az elmúlt egy évben remélem sok örömet okoztam nektek az írásaimmal, én legalábbis nagyon szerettem ezeket a sztorikat írni szóval remélem sikerült valami jót adnom nektek :) Mindenesetre én nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastátok és hogy annyi pozitív visszajelzést kaptam tőletek. El sem tudom mondani mennyire jólestek :) ♥
Mikor 1 éve elkezdtem az 1. történetet még nagyon gyenge kezdő voltam és ezalatt az év alatt szerintem rengeteget fejlődhettem és ezt mind nektek köszönhetem ugyanis miattatok akartam mindig jobbat és jobbat írni. És ezért köszönet nektek :) ♥
KÖSZI MINDENT :) ♥
2010. augusztus 15., vasárnap
*.* Ma 5 éve!!!! ♥
Igen...pontosan ma 5 éve h bemutatták a Durch den Monsunt. Remélem ma mindenki a szokottnál is több TH-t hallgatott (én részemről igen xD) és nem felejtette el senki ma visszanézni a fiúk 1. klipjét. Ez a klip ami legtöbbünket megfogott és ha nem lett volna 2005.augusztus 15. akkor ne is gondoljunk bele mi lett volna...A lényeg, hogy volt és az nap a világ legklasszabb együttese beszabadult a médiába és kitört a "TH láz" ami még a mai napig is tart :D
Én részemről hoztam pár videót nem tudom ti hogy vagytok vele a mai nap én nagyon megkönnyeztem ezt a vidit...
És nézzétek ezeket :)
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
Érdekes megnézni a 2010es és a 2005ös Monsunt egymás után. Hihetetlen hogy mennyit fejlődtek és hiába felnőttek :) De reméljük még NAGYON NAGYON sok éven át hallhatjuk élőben majd ezt a számot :) De akárhogyis lesz mi mindig szeretni fogjuk őket :)
TOKIO HOTEL FÜR IMMER :)
Én részemről hoztam pár videót nem tudom ti hogy vagytok vele a mai nap én nagyon megkönnyeztem ezt a vidit...
És nézzétek ezeket :)
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
Érdekes megnézni a 2010es és a 2005ös Monsunt egymás után. Hihetetlen hogy mennyit fejlődtek és hiába felnőttek :) De reméljük még NAGYON NAGYON sok éven át hallhatjuk élőben majd ezt a számot :) De akárhogyis lesz mi mindig szeretni fogjuk őket :)
TOKIO HOTEL FÜR IMMER :)
2010. augusztus 12., csütörtök
Humanoid Aliens Fanakció
HUMANOID ALIEN FANACTION
TH fanok figyelem!!!
TH fanok figyelem!!! Ha TE is szeretnél Tokio Hotel koncertet Magyarországon akkor figelmesen olvasd el ezt a bejegyzést!
Két blog szerkesztői öszefogtak :www.thlovebill.blogspot.com és a www.humanoid-aliens-action.blogspot.com egy közös cél érdekében. De a ti segítségetekre is szükségünk van.
Ez az akció tényleg sikerülhet! Csak össze kell fognunk egy kicsit.
Ez az akció tényleg sikerülhet! Csak össze kell fognunk egy kicsit.
Megkerestünk sok koncertszervező céget, és elmondták, a dolgunk egyszerű: Nem kell más mint aláírások. Méghozzá rengeteg. 2000-2500 alatt ne is gondolkodjunk.
De miért lenne ez nekünk akadály? Hiszen mi sokan vagyunk. Csak ezt be kéne bizonyítanunk nekik is. És azt is, hogy ha mi TH fanok valamit akarunk akkor azt el is érjük!
Mi is lenne a ti dolgotok?De miért lenne ez nekünk akadály? Hiszen mi sokan vagyunk. Csak ezt be kéne bizonyítanunk nekik is. És azt is, hogy ha mi TH fanok valamit akarunk akkor azt el is érjük!
Nagyon egyszerű. Igazából 3 lehetőségetek van.
1: ha nagyon szorgalmas vagy: ALÁÍRÁSGYŰJTÉS A VÁROSODBAN! A dolgotok annyi, hogy elmentek sétálgatni és bárki járókelő aki veletek szembe jön megállítjátok. Elmondjátok nekik mire gyűjtötök és nagyon szépen megkéritek írja alá a lapotokat. Nem kell félni az emberektől nem esznek meg ?
2: Vannak szkennerek. Biztos otthon is sokaknak van ilyen meg hát internet-kávézókban is 100forintért már lehet szkennelni. A dolog itt is egyszerű. Beszkennelitek az aláírásotokat (esetleg ha valamelyik ismerősöd, barátod aláírja azzal együtt szkennelhetitek) és elkülditek nekünk.
3: Ha nincs lehetőség szkennelni akkor elküldhetitek postai úton. ( a címért msnen lehet érdeklődni)
Nagyon fontos lenne ha egy kicsit is szereted a TH-s és csak egy kicsit is fontos neked, hogy eljöjjenek ide akkor nem sajnálod rá ezt a kis időt. Megéri ? Voltál már TH koncerten? Akkor nagyon jól tudod, mekkora élmény. És akkor biztos, hogy újra át szeretnéd élni, igaz? Hát gyerünk! Itt a lehetőség! Csak egy kicsit tegyél érte.
Nem voltál még koncerten? Csak a youtuberól csodálhatod milyen lehet vajon ott lenni? Te is átélheted! De ahhoz nem elég ha azt mondogatod „de jó lenne ha…”. Csak az aláírásodra van szükség és máris sokat tettél érte.
Nem voltál még koncerten? Csak a youtuberól csodálhatod milyen lehet vajon ott lenni? Te is átélheted! De ahhoz nem elég ha azt mondogatod „de jó lenne ha…”. Csak az aláírásodra van szükség és máris sokat tettél érte.
Ha igazán szereted a TH-t nem nagy feladat. És megéri. Fogjunk végre össze, mi magyarok is és mutassuk meg, hogy megérdemeljük, hogy ide is ellátogassanak a fiúk.
Elérhetőségeink:
Tinci msn: manockah89@hotmail.com e-mail: humanoidfangirl89@hotmail.com
Lacy msn: humanoid.alien.action@hotmail.hu e-mail: humanoid.android483@gmail.com
2010. augusztus 9., hétfő
40.rész
Millió bocsesz hogy ilyen soká írtam részt. De azért nekem is nyár van és még a Barátok Közt is el szokott menni nyáriszünetre hát én is szabadságoltam kicsit :D Ezentúl próbálok több részt feltenni de nem akarok semmit megígérni mert ez az augusztus elég bő hónap lesz nkm rengeteg dolgom meg programom lesz szóval akármilyen furcsa szeptembertől több időm lesz. Az oldal nemsoká 1 éves lesz arra egy különmeglepim ;)
Most viszont itt a következő rész:)
Miután elment Bill nem bírta egyedül maradni. Úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mintha valami felgyorsított színesfilm lenne aminek a a jeleneteit jól összekeverték. Így mégis jobbnak találtam, hogy felhívok valakit, mondjuk Nikit.
-SZia Niki-köszöntem neki.
-Sziaa! Mi újság?
-Idetudsz jönni most???? Vagy tudunk találkozni most???-kérdeztem gyorsan.
-Hát mondjuk ja. Miért? Mi történt?
-MAjd elmondom.
-Ok. 15 perc és ott vagyok.
-Jó. Szia!
Miután letettem a telót erőtlenül rádőltem az ágyra és a plafont nézte. Istenem milyen végtelenül hosszú tud lenni 15 perc... Főleg ha közben ismét csöng a telefon.
-Halló?-kaptam fel.
-Lena Lovel?-szólt bele egy ismeretlen hang. Kissé meg is ijedtem ki lehet az.
-Igen.-mondtam bizonytalanul.
Semmi komoly. A rendőrségtől hívtak. Be kell mennem tanuvallomást tenni. Szuper még ez is...
***
-Végre itt vagy!-támadtam le az ajtóban Nikit, mikor megérkezett.
-Neked is szia.-mondta.-Na mi van???-kérdezte amikor mentünk be a nappaliba.
-Szerintem előtte üllj le, mert be fogsz halni attól amit mesélek.
-Oké.-mondta én meg betereltem őt. Gyorsan töltöttem 2 pohár Colát és leülltem én is mellé a kanapéra. Közben Lucky üdvözölte már vendégünket és be is telepedett Niki ölébe.
Utána pedig elmeséltem neki mindent. Kezdtem Kevinnél és befejeztem Billnél.
-Ez valami vicc?-kérdezte.
-Bárcsak az lenne...-sóhajtottam.
-Az a baromarcú el akart rabolni???
-El. AZtán jöttek Billék.
-Billék...hallod, a te életed olyan mint egy kész szappanopera! Ilyen csak a filmekben történhet.-csóválta a fejét.- De legalább feljelentetted?
-Igen. Tom kihívta a zsarukat de majd még ma nekem is be kell mennem vallomást tenni.
-Nem irigyellek. Hihetetlen vagy van olyan hét amikor ne történjék veled valami elképesztő???
-Nincs...de mihez kezdjek most?
-Hát...fogalmam sincs. Bill milyen volt? Hogy viselkedett veled? Baráti vagy inkább több mint baráti volt?
-Hát...-gondolkodtam el-Inkább több mint baráti, de lehet én magyaráztam bele többet.
-Értem. És te?
-Én? Én mi?-értetlenkedtem. Ja és egyébként utálom mikor niki ennyire "hivatalos"...
-Te mit érzel iránta? Szereted még?
-Nem!-vágtam rá gyorsan.-Nem vagyis már csak max barátként. Semmi több.De jajj Niki! Ne csináld már nem a legjobb barátnődön kéne gyakorolnod én nem a pácéensed vagyok!!!-tereltem a témát gyorsan. Túl kínos nekem ez a Bill téma.
-Nem úgy kezellek. De BIZTOS nem érzel többet????
-Soha semmiben nem voltam ilyen biztos. Azok után amit tett...nálam nincs 2 esély. 1 van. Ha azt elbénázta ennyi. Sose tudnék benne már úgy megbízni...
-Végülis érthető...de nekem van egy olyan érzésem még magadat is megpróbálod becsapni.
-Miért? Ezt hogy érted?
-Te még mindig odavagy érte csak próbálod leplezni mondom még magad előtt is.
-Ez nem így van!!!!!!!
-Jól van jól van nehogy leharapd a fejem...
Sértődötten hátradőltem és gondolkodtam. Olyan szar tudom, hogy nem hisz nekem Niki pedig tényleg nem több barátnál...
-Hányra kell bemenni a kapitányságra?-zökkentett ki.
-Eumm...asszem most indulnom kéne.-álltam fel.
-Ok. Beviszlek. Addig szedd össze az irataidat én meg elmosom ezt a két poharat.-momndta és felkapta az említett tárgyakat majd elindult velük a mosogató felé. NEm hittem se a fülemnek se a szememnek.
-Te beteg vagy? Magadtól mosogatsz?!-tátottam el a szám.
-Csak 2 pohár és csak azért mert úgy gondoltam a történtek után nem tűnik fel neked egy ilyen apróság hogy ilyeneket csinálok de tévedtem xD-nevetett.
-Túl rég óta ismerlek, hogy ez ne legyen nagyobb meglepetés mint Kevin az ajtómban :P-mondtam és elkezdtem kotorászni a papírjaimat.
Útközben rájöttem, hogy csodálkozok magamon. Sokkal jobban ki kellett volna buknom ezen a Kevines ügyön. De talán annyi minden történt már énvelem, hogy egy ilyen kis "apróságon" meglepődni se tudok?
Most viszont itt a következő rész:)
Miután elment Bill nem bírta egyedül maradni. Úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mintha valami felgyorsított színesfilm lenne aminek a a jeleneteit jól összekeverték. Így mégis jobbnak találtam, hogy felhívok valakit, mondjuk Nikit.
-SZia Niki-köszöntem neki.
-Sziaa! Mi újság?
-Idetudsz jönni most???? Vagy tudunk találkozni most???-kérdeztem gyorsan.
-Hát mondjuk ja. Miért? Mi történt?
-MAjd elmondom.
-Ok. 15 perc és ott vagyok.
-Jó. Szia!
Miután letettem a telót erőtlenül rádőltem az ágyra és a plafont nézte. Istenem milyen végtelenül hosszú tud lenni 15 perc... Főleg ha közben ismét csöng a telefon.
-Halló?-kaptam fel.
-Lena Lovel?-szólt bele egy ismeretlen hang. Kissé meg is ijedtem ki lehet az.
-Igen.-mondtam bizonytalanul.
Semmi komoly. A rendőrségtől hívtak. Be kell mennem tanuvallomást tenni. Szuper még ez is...
***
-Végre itt vagy!-támadtam le az ajtóban Nikit, mikor megérkezett.
-Neked is szia.-mondta.-Na mi van???-kérdezte amikor mentünk be a nappaliba.
-Szerintem előtte üllj le, mert be fogsz halni attól amit mesélek.
-Oké.-mondta én meg betereltem őt. Gyorsan töltöttem 2 pohár Colát és leülltem én is mellé a kanapéra. Közben Lucky üdvözölte már vendégünket és be is telepedett Niki ölébe.
Utána pedig elmeséltem neki mindent. Kezdtem Kevinnél és befejeztem Billnél.
-Ez valami vicc?-kérdezte.
-Bárcsak az lenne...-sóhajtottam.
-Az a baromarcú el akart rabolni???
-El. AZtán jöttek Billék.
-Billék...hallod, a te életed olyan mint egy kész szappanopera! Ilyen csak a filmekben történhet.-csóválta a fejét.- De legalább feljelentetted?
-Igen. Tom kihívta a zsarukat de majd még ma nekem is be kell mennem vallomást tenni.
-Nem irigyellek. Hihetetlen vagy van olyan hét amikor ne történjék veled valami elképesztő???
-Nincs...de mihez kezdjek most?
-Hát...fogalmam sincs. Bill milyen volt? Hogy viselkedett veled? Baráti vagy inkább több mint baráti volt?
-Hát...-gondolkodtam el-Inkább több mint baráti, de lehet én magyaráztam bele többet.
-Értem. És te?
-Én? Én mi?-értetlenkedtem. Ja és egyébként utálom mikor niki ennyire "hivatalos"...
-Te mit érzel iránta? Szereted még?
-Nem!-vágtam rá gyorsan.-Nem vagyis már csak max barátként. Semmi több.De jajj Niki! Ne csináld már nem a legjobb barátnődön kéne gyakorolnod én nem a pácéensed vagyok!!!-tereltem a témát gyorsan. Túl kínos nekem ez a Bill téma.
-Nem úgy kezellek. De BIZTOS nem érzel többet????
-Soha semmiben nem voltam ilyen biztos. Azok után amit tett...nálam nincs 2 esély. 1 van. Ha azt elbénázta ennyi. Sose tudnék benne már úgy megbízni...
-Végülis érthető...de nekem van egy olyan érzésem még magadat is megpróbálod becsapni.
-Miért? Ezt hogy érted?
-Te még mindig odavagy érte csak próbálod leplezni mondom még magad előtt is.
-Ez nem így van!!!!!!!
-Jól van jól van nehogy leharapd a fejem...
Sértődötten hátradőltem és gondolkodtam. Olyan szar tudom, hogy nem hisz nekem Niki pedig tényleg nem több barátnál...
-Hányra kell bemenni a kapitányságra?-zökkentett ki.
-Eumm...asszem most indulnom kéne.-álltam fel.
-Ok. Beviszlek. Addig szedd össze az irataidat én meg elmosom ezt a két poharat.-momndta és felkapta az említett tárgyakat majd elindult velük a mosogató felé. NEm hittem se a fülemnek se a szememnek.
-Te beteg vagy? Magadtól mosogatsz?!-tátottam el a szám.
-Csak 2 pohár és csak azért mert úgy gondoltam a történtek után nem tűnik fel neked egy ilyen apróság hogy ilyeneket csinálok de tévedtem xD-nevetett.
-Túl rég óta ismerlek, hogy ez ne legyen nagyobb meglepetés mint Kevin az ajtómban :P-mondtam és elkezdtem kotorászni a papírjaimat.
Útközben rájöttem, hogy csodálkozok magamon. Sokkal jobban ki kellett volna buknom ezen a Kevines ügyön. De talán annyi minden történt már énvelem, hogy egy ilyen kis "apróságon" meglepődni se tudok?
2010. július 27., kedd
Köszönöm az újabb daíjat Erika Inonak és Frunak
Hogy mit szeretek a Tokio Hotelben? Sokmindent :) Imádom a zenéiket. Különleges számaik vannak, nem átlagosak. Akármilyen kedvem van, jó, szomorú, ideges, csalódott ha TH-t hallgatok akkor mindig megnyugszok és jó kedvem lesz. Imádom a 4 fiút :) Billt és Tomot még az életemnél is jobban szeretem xD Mert aranyosak, cukik, szexik, kedvesek, jófejek, viccesek, ügyesek, tehetségesek, mert a Tokio Hotelben vannak és még sorolhatnék millió dolgot amiért imádom őket :D A Tokio Hotel kapcsán rengeteg jóbarátom lett, a legjobb barátnőimet a THnak köszönhetem mert miattuk ismertem meg őket. Rengeteg jó élményem van amit általuk szereztem, és hát életem 95%a körülöttük forog :D SZóval mégis úgy MINDENT szeretek bennük :)
Továbbküldöm a díjat:
Fru
Erika Ino
Eva Kaulitz
Tücsy
Lisa
szany
Dido Taylor
___________________________________________________
Bocsika h régen volt rész igyekszek a következővel ígérem :)
Barátnőmmel, Nikivel elkezdtünk egy olyan dolgot, hogy aláírásokat gyűjtünk azért, hogy legyen itt Magyarországon TH koncert. A koncertszervezőknek minimum 1500 név kell, hogy elhívják őket hozzánk.
A lényeg, hogy mi azt csináljuk hogy többen elmegyünk 2 fős csoportokban, és utcán leállítunk mindenkit aki velünk szembe jön és aláíratjuk vele a papírkánkat.
Ezt mindennap csináljuk akinek esetleg lenne rá ideje és kedve, hogy eljönjön és segítsen nekünk gyűjteni az vegyen fel engem msnre [ manockah89@hotmail.com ] és elmondom hol mikor gyűjtünk.
Minden egyes névvel előrébbvagyunk a gyűjtésben tehát ha van időd akkor barátaiddal, ismerőseiddel akárkivel aláírathatsz egy papírt és ha elküldöd nekem postán az is jó. Ha csak 10 nevet sikerül gyűjteni azt is küldjétek el nekünk.
Szóval kérek mindenkit aki igazi TH fan segítsen nekünk!
Kérdésekre ezzel kapcsolatban válaszolunk:
Tinci: msn: manockah89@hotmail.com e-mail: tincikaulitz@citromail.hu
Niki: msn: juhasz.nuku@hotmail.com
2010. július 19., hétfő
2010. július 15., csütörtök
39.rész
Köszönöm Eva Kaulitznak is a Kiválló Szerkesztő díjat :)
**************
-Fuh ez baromi jó volt!-nyújtózkodott Bill mikor vége lett a filmnek.
Miután elpakoltunk a konyhában Bill még nem volt hajlandó elmenni (ennek mondjuk örültem) ezért betettünk egy vígjátékot és megnéztük.
-Igen nekem is nagyon tetszett. Ez a kedvenc filmem :D
-Szerintem mostantól nekem is ez-vágta rá Bill.
-Nah örülök, hogy tetszett-mosolyogtam elégedetten.-És most? Mi lesz?-kérdeztem.
-Ömm...betehetnél még egy filmet?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
Én nem akartam bunkónak tűnni, hogyx kipaterolom a lakásomból mert nem zavart. Viszont haza kéne mennie átöltözni meg ilyenek.
-Bill...köszönök mindent amit ma meg tegnap tettél értem. Jófej vagy hogy itt maradtál, de mostmár ideje hazamenned nem gondolod? Nem mintha zavarnál, mert tök jó hogy itt vagy de...
-Figyelj Lena...-vágott közbe hirtelen.-Nem akarok rádakaszkodni. Nehogy félreértsd. De tényleg féltelek...
-Értelek. De nem kell. Semmi bajom nem lesz. Ok?
Mélyet sóhajtott és a földet bámulta. Gondterheltnek tűnt.
-Mi jár a fejedben?-kérdeztem hirtelen.
Meglepetten nézett rám.
-Sokminden...-itt ellhallgatott majd felállt.
-Megvan még a számom?-kérdezte.
-Ööö...-gondolkodtam-Asszem kitöröltem véletlen...megadod?
-Persze. (....telefonszámot mondja...) Megvan?
Gyorsan bepötyögtema telefonba.
-Igen-bólintottam.-Várj megadom az enyémet is.
-Fölösleges. Megvan.-felelte egyszerűen.
Megvan?! Akkor meg miért nem hívott? Vagy ha nem akart miért nem törölte ki? Hűűha lesz min gondolkodnom...
-Ok.-bólintottam.
-Ha valami van a 62.-ben lakounk. Az őrökkel ne törődj majd megmondom nekik ha te vagy engedjenek be. Bármikor eljöhetsz szívesen látunk...Majd hívlak. Ok?
-Ok-bólogattam.
Felvett egy napszemüveget ami a zsebében lehetett és a pulóvere kapucniját majd megszólalt.
-Rendben akkor megyek.Szia!-és el is indult kifelé.
-Várj! Kulcs! Ki kell valahogy engednelek.
Megállt az ajtóban én gyorsan kinyitottam az ajtót.
-Vigyázz fel ne ismerjenek!
-Ne aggódj tudok vigyázni magamra. Szia!-mondta egy gyors puszit nyomott az arcomra amin nemhogy én, de még ő is meglepődött majd elsietett.
Én csak néztem utána majd bezártam az ajtót. Olyan furcsa lett hirtelen. Mármint az egész helyzet furcsa, hogy bvéletlen pont az ő utcájukba költözök, véletlen el akar rabolni Kevin és akkor véletlen ők pont erre járnak és megmentenek, erre Bill ittmarad tök kedves úgy viselkedik mintha...nem mondom ki szóval túl kedves meg ahogy tud nézni....áhh hagyjuk. És akkor mikor mondok valamit hirtelen mintha leöntenék jeges vizzel, hangnemet vállt elbúcsúzik tőlem de mintha egy jeges hűtőszekrény búcsúzkodna és elmegy...Nem értem én ezt.
Eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Suzyt, Corit, Nikit meg mondjuk apát de inkább hagytam...túl sok minden nyomta most a lelkemet és először végig akartam gondolni mindent, hogy tisztán láthassam a helyzetet...
**************
-Fuh ez baromi jó volt!-nyújtózkodott Bill mikor vége lett a filmnek.
Miután elpakoltunk a konyhában Bill még nem volt hajlandó elmenni (ennek mondjuk örültem) ezért betettünk egy vígjátékot és megnéztük.
-Igen nekem is nagyon tetszett. Ez a kedvenc filmem :D
-Szerintem mostantól nekem is ez-vágta rá Bill.
-Nah örülök, hogy tetszett-mosolyogtam elégedetten.-És most? Mi lesz?-kérdeztem.
-Ömm...betehetnél még egy filmet?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
Én nem akartam bunkónak tűnni, hogyx kipaterolom a lakásomból mert nem zavart. Viszont haza kéne mennie átöltözni meg ilyenek.
-Bill...köszönök mindent amit ma meg tegnap tettél értem. Jófej vagy hogy itt maradtál, de mostmár ideje hazamenned nem gondolod? Nem mintha zavarnál, mert tök jó hogy itt vagy de...
-Figyelj Lena...-vágott közbe hirtelen.-Nem akarok rádakaszkodni. Nehogy félreértsd. De tényleg féltelek...
-Értelek. De nem kell. Semmi bajom nem lesz. Ok?
Mélyet sóhajtott és a földet bámulta. Gondterheltnek tűnt.
-Mi jár a fejedben?-kérdeztem hirtelen.
Meglepetten nézett rám.
-Sokminden...-itt ellhallgatott majd felállt.
-Megvan még a számom?-kérdezte.
-Ööö...-gondolkodtam-Asszem kitöröltem véletlen...megadod?
-Persze. (....telefonszámot mondja...) Megvan?
Gyorsan bepötyögtema telefonba.
-Igen-bólintottam.-Várj megadom az enyémet is.
-Fölösleges. Megvan.-felelte egyszerűen.
Megvan?! Akkor meg miért nem hívott? Vagy ha nem akart miért nem törölte ki? Hűűha lesz min gondolkodnom...
-Ok.-bólintottam.
-Ha valami van a 62.-ben lakounk. Az őrökkel ne törődj majd megmondom nekik ha te vagy engedjenek be. Bármikor eljöhetsz szívesen látunk...Majd hívlak. Ok?
-Ok-bólogattam.
Felvett egy napszemüveget ami a zsebében lehetett és a pulóvere kapucniját majd megszólalt.
-Rendben akkor megyek.Szia!-és el is indult kifelé.
-Várj! Kulcs! Ki kell valahogy engednelek.
Megállt az ajtóban én gyorsan kinyitottam az ajtót.
-Vigyázz fel ne ismerjenek!
-Ne aggódj tudok vigyázni magamra. Szia!-mondta egy gyors puszit nyomott az arcomra amin nemhogy én, de még ő is meglepődött majd elsietett.
Én csak néztem utána majd bezártam az ajtót. Olyan furcsa lett hirtelen. Mármint az egész helyzet furcsa, hogy bvéletlen pont az ő utcájukba költözök, véletlen el akar rabolni Kevin és akkor véletlen ők pont erre járnak és megmentenek, erre Bill ittmarad tök kedves úgy viselkedik mintha...nem mondom ki szóval túl kedves meg ahogy tud nézni....áhh hagyjuk. És akkor mikor mondok valamit hirtelen mintha leöntenék jeges vizzel, hangnemet vállt elbúcsúzik tőlem de mintha egy jeges hűtőszekrény búcsúzkodna és elmegy...Nem értem én ezt.
Eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom Suzyt, Corit, Nikit meg mondjuk apát de inkább hagytam...túl sok minden nyomta most a lelkemet és először végig akartam gondolni mindent, hogy tisztán láthassam a helyzetet...
2010. július 13., kedd
38.rész
Mikor felöltöztem és kimentem Bill már végzett a kipakolással. A pultnál üllt és csak bámult kifelé az ablakon. Vajon min gondolkodhat???
Odasétáltam és leülltem vele szemben a másik oldalra. Ekkor vett észre. Kedvesen rámmosolygott és kérdezte:
-Mit kérsz reggelire?
Kicsit meglepődtem.
-Nahát. De vagy nálam vendégségben. Ezt nekem kéne kérdeznem Tőled.-kicsit elgondolkodott.
-Nem számít! Hoztam sütit reggelire. Milyet kérsz?-kérdezte és rámutatott a tálra amit eddig nem is vettem észre. Tényleg teli volt sütivel.
-Ömm...ilyen gyümiset-mondtam és elvettem egyet.
-Ésmég?-kérdezte.
-Mást nem. Imersz, hogy reggel nem vagyok nagy evős.
.Igaz.-mondta és ő maga elé vette a fél tálat xD
-De látom te még mindig édességfüggő vagy-jegyeztem meg nevetve.
-Hát mi tagadás-mondta széles mosollyal.
Evés közben Bill elég sokat beszélt. Kérdeztem őt hogy milyen volt a turné meg úgy alapból az életéről. Furán hangzik, hogy együtt voltunk meg minden és semmit nem tudok szinte az életéről. Ebből látszik milyen őszinte volt velem -.- De ez már mindegy. Érdekes dolgokat mesélt. Igazából arról beszélt milyen a "sztárság". Meghogy hogyan dolgoznak, miként alkotják a dalokat, a fellépések hogyan zajlanak meg ilyenek. A legutóbbi turnéjukról is csomót mesélt. Mondta, hogy ezt élvezte a legjobban.
-Az összes számot szereted az albumról?-kérdeztem.
-Naná! Mindegyik kedves a szívemnek mert mindegyikhez emlékek kötnek.Bár az utóbbi turnén volt egy két szám...amit elég nehezen énekeltem végig.-mondta és kicsit elkomorodott.
-Ezt hogy érted?-értetlenkedtem-A hangodnak volt nehéz vagy mi?
-Nem úgy...-mondta zavartan...-Hagyjuk.
De én nem olyan vagyok. Ha valaki elkezd valamit mondani azt már mondja is végig. Szóval rászálltam.
-Naaaa mond már mi az?
-Semmi csak...-gondolkodott mit mondjon-Geisterfahrer, Zoom...ezek nagyon szép számok. És megérintettek az...emlékeim. Nehéz volt.-mondta. Látványosan kerülte a tekintetemet ez alatt. Világosan értettem mire gondol. NAgyon is jól tudtam, hogy még mindig nem vagyok számára közömbös.
Már vagy 2 órája üllhettünk a pultnál sütit csemegézve. Most viszon kínos lett a helyzet...én nem tudtam mit mondjak és Bill se szólalt meg. Megköszörültem a torkom de nem szólaltam meg csak felálltam és elvettem a tálakat. Odamentem a mosogatóhoz és elkezdtem volna mosogatni de Bill felpattant.
-Hagyjad majd én...-mondta és kikapta volna a tányérokat a kezemből ám én ezt nem hagytam. Jó ok, hogy itt van meg minden de reggelit is ő hozott nem fogom engedni, hogy még ő mosogasson is. Nem rabszolga ő.
-Bill nem!-mondtam és toltam volna el a kezét.
-De igen-erősködött és ő meg az én kezemet lökdöste. A végén már kész dulakodás alakult ki köztünk aminek a végén a tányér látta kárát ugyanis kicsúszott az én kezemből is és ebben a másodpercben Bill is elengedte így az hangos csörömpöléssel a földre hullott és széttört.
-Mmm...azért egyszerűbb módja is lett volna, hogy megússzuk a mosogatást de mind1...csak egy tányér.-mondtam. Bill csak pislogott. Meg én is. Majd egyszerre kitört belőlünk a nevetés. VAgy 5 percig nevettünk mire Bill meg tudott szólalni.
-Jesszusom! Mint az óvodások úgy harcoltunk xD-jegyezte meg Bill.
-Hát ja :D -tettem hozzá.-Na mindegy hozok seprűt-mondtam és megfordultam.
-Ok. Én addig elkezdem összeszedni a nagyobb darabokat-mondta és legugolt a törmelékek mellé.
Gyorsan elmentem a seprűért de mire visszaértem nem láttam ott Billt.
Mi? Hova tűnt?-gondoltam magamban. Még meg se fordultam amikro hirtelen Bill ráugrott a hátamra és majdnem fellökött.
-ÁÁá!!-sikítottam mert nagyon megijesztett.
-Megvagy!-mondta vidáman.És már velem szemben volt.
-Te...te...te normális vagy?-kérdeztem döbbenten de már nevettem rajta.
-Nem hinném xD De ez úgy adta magát.-vigyorgott.
-Hát ez kész...-csóváltam a fejem.-Te tényleg óvodás szinten vagy :D Na mindegy szedjük össe ami ebből a tányérkából maradt-mondtam és nekiláttunk.
Odasétáltam és leülltem vele szemben a másik oldalra. Ekkor vett észre. Kedvesen rámmosolygott és kérdezte:
-Mit kérsz reggelire?
Kicsit meglepődtem.
-Nahát. De vagy nálam vendégségben. Ezt nekem kéne kérdeznem Tőled.-kicsit elgondolkodott.
-Nem számít! Hoztam sütit reggelire. Milyet kérsz?-kérdezte és rámutatott a tálra amit eddig nem is vettem észre. Tényleg teli volt sütivel.
-Ömm...ilyen gyümiset-mondtam és elvettem egyet.
-Ésmég?-kérdezte.
-Mást nem. Imersz, hogy reggel nem vagyok nagy evős.
.Igaz.-mondta és ő maga elé vette a fél tálat xD
-De látom te még mindig édességfüggő vagy-jegyeztem meg nevetve.
-Hát mi tagadás-mondta széles mosollyal.
Evés közben Bill elég sokat beszélt. Kérdeztem őt hogy milyen volt a turné meg úgy alapból az életéről. Furán hangzik, hogy együtt voltunk meg minden és semmit nem tudok szinte az életéről. Ebből látszik milyen őszinte volt velem -.- De ez már mindegy. Érdekes dolgokat mesélt. Igazából arról beszélt milyen a "sztárság". Meghogy hogyan dolgoznak, miként alkotják a dalokat, a fellépések hogyan zajlanak meg ilyenek. A legutóbbi turnéjukról is csomót mesélt. Mondta, hogy ezt élvezte a legjobban.
-Az összes számot szereted az albumról?-kérdeztem.
-Naná! Mindegyik kedves a szívemnek mert mindegyikhez emlékek kötnek.Bár az utóbbi turnén volt egy két szám...amit elég nehezen énekeltem végig.-mondta és kicsit elkomorodott.
-Ezt hogy érted?-értetlenkedtem-A hangodnak volt nehéz vagy mi?
-Nem úgy...-mondta zavartan...-Hagyjuk.
De én nem olyan vagyok. Ha valaki elkezd valamit mondani azt már mondja is végig. Szóval rászálltam.
-Naaaa mond már mi az?
-Semmi csak...-gondolkodott mit mondjon-Geisterfahrer, Zoom...ezek nagyon szép számok. És megérintettek az...emlékeim. Nehéz volt.-mondta. Látványosan kerülte a tekintetemet ez alatt. Világosan értettem mire gondol. NAgyon is jól tudtam, hogy még mindig nem vagyok számára közömbös.
Már vagy 2 órája üllhettünk a pultnál sütit csemegézve. Most viszon kínos lett a helyzet...én nem tudtam mit mondjak és Bill se szólalt meg. Megköszörültem a torkom de nem szólaltam meg csak felálltam és elvettem a tálakat. Odamentem a mosogatóhoz és elkezdtem volna mosogatni de Bill felpattant.
-Hagyjad majd én...-mondta és kikapta volna a tányérokat a kezemből ám én ezt nem hagytam. Jó ok, hogy itt van meg minden de reggelit is ő hozott nem fogom engedni, hogy még ő mosogasson is. Nem rabszolga ő.
-Bill nem!-mondtam és toltam volna el a kezét.
-De igen-erősködött és ő meg az én kezemet lökdöste. A végén már kész dulakodás alakult ki köztünk aminek a végén a tányér látta kárát ugyanis kicsúszott az én kezemből is és ebben a másodpercben Bill is elengedte így az hangos csörömpöléssel a földre hullott és széttört.
-Mmm...azért egyszerűbb módja is lett volna, hogy megússzuk a mosogatást de mind1...csak egy tányér.-mondtam. Bill csak pislogott. Meg én is. Majd egyszerre kitört belőlünk a nevetés. VAgy 5 percig nevettünk mire Bill meg tudott szólalni.
-Jesszusom! Mint az óvodások úgy harcoltunk xD-jegyezte meg Bill.
-Hát ja :D -tettem hozzá.-Na mindegy hozok seprűt-mondtam és megfordultam.
-Ok. Én addig elkezdem összeszedni a nagyobb darabokat-mondta és legugolt a törmelékek mellé.
Gyorsan elmentem a seprűért de mire visszaértem nem láttam ott Billt.
Mi? Hova tűnt?-gondoltam magamban. Még meg se fordultam amikro hirtelen Bill ráugrott a hátamra és majdnem fellökött.
-ÁÁá!!-sikítottam mert nagyon megijesztett.
-Megvagy!-mondta vidáman.És már velem szemben volt.
-Te...te...te normális vagy?-kérdeztem döbbenten de már nevettem rajta.
-Nem hinném xD De ez úgy adta magát.-vigyorgott.
-Hát ez kész...-csóváltam a fejem.-Te tényleg óvodás szinten vagy :D Na mindegy szedjük össe ami ebből a tányérkából maradt-mondtam és nekiláttunk.
Újabb díjam :) köszi Fru :) (L)
Megkaptam a "Kiválló Szerkesztő" díjat Frutól. Nagyon nagyon köszönöm neki :)
7 dolog rólam:
-nagyon utálom a meleget a nyárban csak azt birom h nem kell suliba járnom
-szabadidőm 95%át külömböző TH-s fanfictionok írásával töltöm
-szeretem a forma1et és a focit
-nagyon romantiukus lélek vagyok
-régebben gitároztam másfél évet Tom miatt de abbahagytam mert a tanulás mellett nem volt időm rá
-hihetetlen babonás vagyok
-egyszer bungee jumpingolni vagy ejtőernyőzni akarok és ki akarom próbálni egy Ferrari végsebességét :D
Akiknek továbbküldöm a díjat:
2010. június 30., szerda
37.rész
Hirtelen riadtam föl az álmomból. Körülnéztem. Azon gondolkodtam, hogy Kevint és Billt vajon csak álmodtam-e vagy tényleg megtörtént, de sajnos arra a következtetésre kellett jutnom, hogy minden megtörtént.
Nem sikerült visszaaludnom így picit gondolkodtam. Olyan furcsa volt, hogy ismét felbukkant az életemben Bill. De jó volt. Bár már nem hiányzott mégis jó volt újra látni. Nem, már nem voltam szerelmes de mégis szerettem őt. Mint barátot. És hálás voltam Neki és Tomnak is amiért segítettek. Az élet furcsa dolgokat produkál…de ez. Velem néha már több mint furcsa dolgok történnek.
Gondoltam kimegyek iszom egy pohár vizet, mert megszomjaztam. Mikor csendben kiléptem a nappaliba csodálkozva vettem észre, hogy a TV még ment. Odanéztem Billre. Ő a kanapén eldőlve aludta édesen az igazak álmát. Szerintem TV nézés közben nyomhatta el az álom, mert még a távirányító is a kezében volt.
Akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Olyan édesen szunyókált a kanapén, hogy öröm volt nézni.
Odamentem a TV-hez és kinyomtam, majd odamentem Billhez és óvatosan betakartam. Majd visszamentem aludni. Vizet inni el is felejtettem, de már nem is voltam szomjas. Inkább ledőltem , és visszaaludtam.
Másnap reggel:
Kicsit kómásan lépkedtem ki a hálóból. Mikor kiléptem, láttam, hogy Billt nem láttam ( ez nagyon értelmes megnyilvánulás volt tőlem xD-by: Tinci). Az ágyneműje is szépen összevolt hajtva és hűlt helye sem volt neki. Kicsit körülnéztem, nem-e hagyott valami cetlit, hogy elment vagy valami, de semmi.
Nem lehet, hogy tényleg álmodtam…?
Azért kicsit bántott, hogy szó nélkül elment. Felébreszthetett volna legalább, vagy egy papírra ráfirkanthatta volna, hogy “Elmentem, hello!” De ez, hogy szó nélkül lelépett…Végülis nem én kértem, hogy maradjon itt. Bár jólesett meg minden de ha valaki a kisujját nyújtja nem kéne elragadnom az egész karját! Dolga volt biztos! Miért is várom el, hogy mellettem virraszon egész nap? Hiszen nem vagyok a barátnője…de még akkor se várhatnám el. Biztos fontos dolga volt, vagy Tom hívta és el kellett rohannia…
Kicsit még morfondíroztam rajta, hogy miért mehetett csak úgy el szó nélkül, illetve azon is mi van ha Kevin visszajön és megtámad és miihez kezdjek most majd úgy gondoltam, ideje elindítani a napot…így célba vettem a fürdőt.
Az az idegesség amit akkor éreztem mikor rádöbbentem, hogy egyedül vagyok, szinte teljesen elillant a kellemes meleg víz és a finom tusfürdő hatására.
Nem tudom mennyit lehettem bennt, egy olyan 20 percet biztosan amikor gondoltam elég régóta folyasztom már a vizet és rávettem magam, hogy kimenjek. Viszont mikor kijöttem észrevettem, hogy ruhát elfelejtettem bevinni magammal.. Mit sem sejtve magamra csavartam tehát a törülközőt és teljes nyugalomban kilibbentem a fürdőszobából át a nappaliba ott viszont majdnem felsikoltottam úgy megijedtem.
-Te mit keresel itt?!-kiáltottam Billre ijedten. Most tényleg, hogy kerül ide????
Billa világ legnagyobb nyugodtságával valamit dúdolgatva egy papírzacskóból pakolt ki külömböző kajákat
Teljesen egyszerre vettük észre egymást. Ő csak pislogott nagy szemekkel (gondolom melegebb reggeli köszöntésre számított) és csak dadogott. AZ éppen kivenni készült tejesdoboz is megállt a kezében.
-Öhh…izé…nah sszóval…az, hogy…khm…én én csak bevásároltam és kipakolok.-nyögte ki nagy nehezen.
-Bevásároltál?! Testőrök nélkül?! És ha megláttak volna?
-Ilyen korán reggel nem járnak a tinilányok közértbe…meg egyébként megtanultam jól álcázni magam.
-Ahh értem. De akkor is!!!
-Mindegy már elmentem de…-kicsit zavarban volt-Meg fogsz fázni…-mondta és lehajtotta a fejét.
Opsz! Tényleg még mindig egyszáll törcsiben ácsorogtam elötte. Ez tök kínos…kb. az egész fejem olyan vörös lett a másodpercek töredéke alatt mint egy túlérett paradicsom, főleg azért mert valahogy elég feltűnő volt ahogyan Bill szemei akárhogy is próbálta kordában tartani a tekintetét, annak mindig sikerült engem látványosan végigmérni.
De hát tökre kiakasztott hogy ilyen veszélybe sodorja magát, hogy testőr nélkül kólicál!
-Ohh igen bocsi…-mondtam és zavartan mosolyogtam miközben egy vizes hajtincset félresimítottam az arcomból, -Me-megyek ésss felöltözöm.
-Oké.-bólogatott ő is kicsit zavartan de azért rámmosolygott majd elfordult és betette a hűtőbe a tejet.
Én titkon hálás voltam neki amiért nem bámult tovább és besiettem a szobámba.
Nem sikerült visszaaludnom így picit gondolkodtam. Olyan furcsa volt, hogy ismét felbukkant az életemben Bill. De jó volt. Bár már nem hiányzott mégis jó volt újra látni. Nem, már nem voltam szerelmes de mégis szerettem őt. Mint barátot. És hálás voltam Neki és Tomnak is amiért segítettek. Az élet furcsa dolgokat produkál…de ez. Velem néha már több mint furcsa dolgok történnek.
Gondoltam kimegyek iszom egy pohár vizet, mert megszomjaztam. Mikor csendben kiléptem a nappaliba csodálkozva vettem észre, hogy a TV még ment. Odanéztem Billre. Ő a kanapén eldőlve aludta édesen az igazak álmát. Szerintem TV nézés közben nyomhatta el az álom, mert még a távirányító is a kezében volt.
Akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Olyan édesen szunyókált a kanapén, hogy öröm volt nézni.
Odamentem a TV-hez és kinyomtam, majd odamentem Billhez és óvatosan betakartam. Majd visszamentem aludni. Vizet inni el is felejtettem, de már nem is voltam szomjas. Inkább ledőltem , és visszaaludtam.
Másnap reggel:
Kicsit kómásan lépkedtem ki a hálóból. Mikor kiléptem, láttam, hogy Billt nem láttam ( ez nagyon értelmes megnyilvánulás volt tőlem xD-by: Tinci). Az ágyneműje is szépen összevolt hajtva és hűlt helye sem volt neki. Kicsit körülnéztem, nem-e hagyott valami cetlit, hogy elment vagy valami, de semmi.
Nem lehet, hogy tényleg álmodtam…?
Azért kicsit bántott, hogy szó nélkül elment. Felébreszthetett volna legalább, vagy egy papírra ráfirkanthatta volna, hogy “Elmentem, hello!” De ez, hogy szó nélkül lelépett…Végülis nem én kértem, hogy maradjon itt. Bár jólesett meg minden de ha valaki a kisujját nyújtja nem kéne elragadnom az egész karját! Dolga volt biztos! Miért is várom el, hogy mellettem virraszon egész nap? Hiszen nem vagyok a barátnője…de még akkor se várhatnám el. Biztos fontos dolga volt, vagy Tom hívta és el kellett rohannia…
Kicsit még morfondíroztam rajta, hogy miért mehetett csak úgy el szó nélkül, illetve azon is mi van ha Kevin visszajön és megtámad és miihez kezdjek most majd úgy gondoltam, ideje elindítani a napot…így célba vettem a fürdőt.
Az az idegesség amit akkor éreztem mikor rádöbbentem, hogy egyedül vagyok, szinte teljesen elillant a kellemes meleg víz és a finom tusfürdő hatására.
Nem tudom mennyit lehettem bennt, egy olyan 20 percet biztosan amikor gondoltam elég régóta folyasztom már a vizet és rávettem magam, hogy kimenjek. Viszont mikor kijöttem észrevettem, hogy ruhát elfelejtettem bevinni magammal.. Mit sem sejtve magamra csavartam tehát a törülközőt és teljes nyugalomban kilibbentem a fürdőszobából át a nappaliba ott viszont majdnem felsikoltottam úgy megijedtem.
-Te mit keresel itt?!-kiáltottam Billre ijedten. Most tényleg, hogy kerül ide????
Billa világ legnagyobb nyugodtságával valamit dúdolgatva egy papírzacskóból pakolt ki külömböző kajákat
Teljesen egyszerre vettük észre egymást. Ő csak pislogott nagy szemekkel (gondolom melegebb reggeli köszöntésre számított) és csak dadogott. AZ éppen kivenni készült tejesdoboz is megállt a kezében.
-Öhh…izé…nah sszóval…az, hogy…khm…én én csak bevásároltam és kipakolok.-nyögte ki nagy nehezen.
-Bevásároltál?! Testőrök nélkül?! És ha megláttak volna?
-Ilyen korán reggel nem járnak a tinilányok közértbe…meg egyébként megtanultam jól álcázni magam.
-Ahh értem. De akkor is!!!
-Mindegy már elmentem de…-kicsit zavarban volt-Meg fogsz fázni…-mondta és lehajtotta a fejét.
Opsz! Tényleg még mindig egyszáll törcsiben ácsorogtam elötte. Ez tök kínos…kb. az egész fejem olyan vörös lett a másodpercek töredéke alatt mint egy túlérett paradicsom, főleg azért mert valahogy elég feltűnő volt ahogyan Bill szemei akárhogy is próbálta kordában tartani a tekintetét, annak mindig sikerült engem látványosan végigmérni.
De hát tökre kiakasztott hogy ilyen veszélybe sodorja magát, hogy testőr nélkül kólicál!
-Ohh igen bocsi…-mondtam és zavartan mosolyogtam miközben egy vizes hajtincset félresimítottam az arcomból, -Me-megyek ésss felöltözöm.
-Oké.-bólogatott ő is kicsit zavartan de azért rámmosolygott majd elfordult és betette a hűtőbe a tejet.
Én titkon hálás voltam neki amiért nem bámult tovább és besiettem a szobámba.
36.rész
-AZ úgy volt, hogy 17 és fél éves voltam…és megismertem Kevint. Ő akkor volt 20. Igazi apuci kisfia volt…apukától kapott kocsit, luxusvillát, pénzt és jólmenő céget hagy játszon a kisfiú… Amikor megismerkedtünk igazából ő hajtott rám. Ígért nekem fűt-fát csillagot az égről hát 17 éves voltam!!! Tök hülye! És elcsábított…volt nagy öröm a családban. Milyen jóravaló fiút talált magának a Lenácska….pff! Szörnyű…Azóta is átkozom magam hogy lehettem ennyire buta liba! Persze nem tellt bele sok megkérte a kezem. Ez már annyira nem jött be. Ilyen korán-gondoltam. De nem utasíthattam vissza. Hisz mit gondolnának? Ezzel az is járt, hogy hozzáköltöztem bár ezt se akartam. Londonba költöztünk. És innentől Kevin kimutatta a foga fehérjét. Amint valami nem tetszett neki összeveszett velem és nem egyszer megütött. De nem szóltam senkinek. Mindenkinek a jógyereket adta féltem, hogy ugyse vesznek engem komolyan. Elkezdte az esküvőt tervezni és ekkor jött a slusszpoén! Egy szép napon bekopogtatott egy csaj azzal, hogy ő Kevin felesége. Nem hittem a fülemnek. Először nem akartam elhinni, de aztán kiderült, hogy igaz. Borzalmasan összevesztem Kevinnel. Ő állította, hogy Amandát már nem szereti csak engem de ez semmit sem változtatott a helyzeten. Megmondtam, hogy vége, elhagyom. De erre ő megfenyegetett, hogy meg ne próbáljam otthagyni. Nem érdekelt csomagoltam…De arra nem számítottam hogy megver. Csúnyán összevert a kezemet is eltörte…Egy pár napig el se engedett. Bezárta a házat, telefont mindent kikapcsolt és nem mehettem el. Szószerint fogva tartott. Olyan volt mint egy rémálom. Aztán bement valamiért abba a tetü cégébe. Ez volt a szerencsém…Megszöktem. Nehezen de sikerült kimennem a reptérre úgy hogy ne tudjon róla és mentem apámhoz…Kiderült, hogy Kevin a pénzem miatt akart. Óriási balhé volt, úgy volt feljelentjük, de végül nem tettük meg azzal a feltétellel ha egy életre békén hagy engem.És aztán...-hirtelen meggondoltam magam. Nem...tovább nem mondhatom!!!.és aztán ennyi-fejeztem be.
EZ után senkiben se tudtam megbízni…Te voltál utána az első akiben megbíztam, de…
Abbahagytam. Nehéz volt újra erről mesélnem. A régi sebek felszakadtak. Szinte még most is érzek minden egyes pofont amit tőle kaptam…Mégis a szavak úgy jöttek belőlem mintha nem is én meséltem volna, hanem valami gép…
Billt teljesen sokkolta a dolog. Megszólalni se tudott.
-Szegénykém-mondta és megsimogatta a fejemet-….istenem….ez szörnyű. Eddig miért nem mondtad el nekem?
-Minek mondtam volna? Fölösleges…
-Nem az. Úgy sajnállak.
-Nem kell. Már túlvagyok rajta. Ez már múlt.
-Tudom de…jajj gyere ide!-sóhajtotta és magához húzott. Olyan biztonságot nyújtott az ölelése. Úgy éreztem ha mellettem van semmi bántódásom nem eshet.
-Itt maradok éjszakára, jó?-kérdezte halkan.
-Nem kell…Tom biztos aggódna. És Én nem foglak itt tartani. Nyugodtan menj haza, és aludj a saját ágyadban.
-Látom nem értesz…Itt maradok éjszakára. Ha kell a kapu előtt alszok de nem hagylak itt!-mondta határozottan.-Az az őrült szabadon kószál! És ha visszajön? Nem, nem hagylak itt….
-Köszönöm-suttogtam hálásan. Jól esett, hogy még mindig így törődik velem.
-Fáradt vagyok…-montadm egy pár perc múlva.
-Azt el is hiszem…Akkor aludjunk.-mondta.
-Jó. Akkor elmegyek letusolni, de előtte megágyazok neked.-mondtam és elindultam a nagyszekrény felé.
-Nem ágyazol semmit!-ugrott fel.-Én is megtudok ágyazni. Te menj zuhanyozni én találok nélküled is ágyneműt. Na, futás ne kelljen 2x mondanom-mosolygott huncutan.
Nem is volt kedvem ellenkezni inkább mentem gyorsan lezuhanyoztam. Nagyon jól esett a forró víz, de siettem mert a pihe-puha ágyban még jobb lesz.
Mikor kimentem már pizsamában, Bill a TV előtt üllt és nézett benne valami filmet.
-Én megyek aludni, de Te nyugodtan nézd a TV-t. Hűtőben találsz kaját, és ott van egy fél pizza is még. Ok?
-Jó rendben.-mosolygott-Jóéjt kicsi Lenám…
-Jóéjt neked is Bill.-szóltam és bementem. Amint letettem a fejem a párnára már aludtam is…
EZ után senkiben se tudtam megbízni…Te voltál utána az első akiben megbíztam, de…
Abbahagytam. Nehéz volt újra erről mesélnem. A régi sebek felszakadtak. Szinte még most is érzek minden egyes pofont amit tőle kaptam…Mégis a szavak úgy jöttek belőlem mintha nem is én meséltem volna, hanem valami gép…
Billt teljesen sokkolta a dolog. Megszólalni se tudott.
-Szegénykém-mondta és megsimogatta a fejemet-….istenem….ez szörnyű. Eddig miért nem mondtad el nekem?
-Minek mondtam volna? Fölösleges…
-Nem az. Úgy sajnállak.
-Nem kell. Már túlvagyok rajta. Ez már múlt.
-Tudom de…jajj gyere ide!-sóhajtotta és magához húzott. Olyan biztonságot nyújtott az ölelése. Úgy éreztem ha mellettem van semmi bántódásom nem eshet.
-Itt maradok éjszakára, jó?-kérdezte halkan.
-Nem kell…Tom biztos aggódna. És Én nem foglak itt tartani. Nyugodtan menj haza, és aludj a saját ágyadban.
-Látom nem értesz…Itt maradok éjszakára. Ha kell a kapu előtt alszok de nem hagylak itt!-mondta határozottan.-Az az őrült szabadon kószál! És ha visszajön? Nem, nem hagylak itt….
-Köszönöm-suttogtam hálásan. Jól esett, hogy még mindig így törődik velem.
-Fáradt vagyok…-montadm egy pár perc múlva.
-Azt el is hiszem…Akkor aludjunk.-mondta.
-Jó. Akkor elmegyek letusolni, de előtte megágyazok neked.-mondtam és elindultam a nagyszekrény felé.
-Nem ágyazol semmit!-ugrott fel.-Én is megtudok ágyazni. Te menj zuhanyozni én találok nélküled is ágyneműt. Na, futás ne kelljen 2x mondanom-mosolygott huncutan.
Nem is volt kedvem ellenkezni inkább mentem gyorsan lezuhanyoztam. Nagyon jól esett a forró víz, de siettem mert a pihe-puha ágyban még jobb lesz.
Mikor kimentem már pizsamában, Bill a TV előtt üllt és nézett benne valami filmet.
-Én megyek aludni, de Te nyugodtan nézd a TV-t. Hűtőben találsz kaját, és ott van egy fél pizza is még. Ok?
-Jó rendben.-mosolygott-Jóéjt kicsi Lenám…
-Jóéjt neked is Bill.-szóltam és bementem. Amint letettem a fejem a párnára már aludtam is…
2010. június 29., kedd
35.rész
-Bill?!-kérdeztem döbbenten.
-Lena?!-szólt vissza.-Te…?
Nem hittem el…ez lehetetlen. Ezt tutira nem álmodom? Ilyen még a mesében sincs…
-Hogy kerültél ide?-már bennt ülltünk a kanapén. Bill hozott be. Még mindig nem tértem magamhoz. Először rámtalál ez azőrült aztán a semmiből előbukkan a volt szerelmem…?
Tom elengedte Kevint az meg elhajtott. Bár pontosabban nem elengedte hanem a mocsok patkány elmenekült…
-Lena?!-döbbent le Tom is mikor odajött hozzánk. Én csak pislogtam nagy szemekkel. Kissé sokkot kaptam...
Erre Bill felpattant valamit odasúgott Tomnak majd Tom elment...
***
-Tessék. Idd meg-nyomott a kezembe egy bögre kakaót amit gyorsan összedobott kinnt a konyhában.-reszkettem mint a nyárfalevél de Bill kakaója nagyon finom volt. Teljesen átmelegített.Közben Ő leüllt a mellém az ágyra.
-Köszönöm…finom.
-Nincsmit-mosolygott angyalian. Semmit nem változott…-állapítottam meg.
-Szóval?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Hát itt lakunk az utcában. A 62-ben. Éppen jöttünk haza és láttuk, hogy itt valami dulakodás megy. Nem megszokott ez errefelé így Tom azonnal lefékezett és segítettünk. Nem hittem, hogy Te vagy…
-Értem-bólogattam-Hát köszönöm szépen. Ha nem jöttök nem is tudom mit csinál velem ez az elmebeteg…
Pár percig némán ülltünk. Olyan hülyén éreztem magam…Bill meg én… Még mindig hihetetlen. Hogy lehet, hogy újra felbukkant az életemben? Véletlenek nincsenek… De 5 hónapja nem láttam és pont most. Tényleg mintha valami őrangyal lenne.
-Ne haragudj rám…-törte meg a csendet. Nem értettem mire gondol.
-Miért kéne haragudjak?
-Hogy nem jelentkeztem…
-Nem haragszom.-nem akartam Neki részletezni, hogy valójában nagyon megbántott ezzel a húzásával, és hogy mennyire vártam, hogy megtartsa az ígéretét és hívjon de az hogy jött volna már ki? Meg egyébként is már nem haragszom.
-Gondoltam meg akarsz tőlem szabadulni…
-Ez hülyeség! Hiszen…-szeretlek? Nem…nem szeretem. Illetve már nem úgy ahogy régen. Max barátként tudok már csak tekinteni rá.-hiszen mi jóban vagyunk. Barátok…
-Ja…és mióta laksz itt?-terelte a témát.
-Itt 2 hete.
-Az jó. Majd egyszer átjöhetnél hozzánk. Tom csinál majd neked spagettit én meg gofrit. Na?-kérdezte mosolyogva. De aranyos!
-Köszönöm szépen az jó lenne.-néztem rá hálásan.-Egy ilyen ajánlatra lehetetlen nemet mondani-tettem hozzá kuncogva.
-Nincsmit J És egyetemre készülsz már?
Ekkor elmeséltem neki, hogy miért nem megyek és mivel foglalkozom mostanság.
-Kár hogy nem mész. Viszont ez a szakma jó! Majd megcsinálhatnád nekem is a körmöm :D
-Ok :D Egyébként még nem volt alkalmam mondani de nagyon jók vagytok. Mármint a Tokio Hotel. Tetszenek a számaitok. És láttam a Humanoidot. A koncertet. Ügyesek vagytok. Büszkék lehettek magatokra, hogy idáig jutottatok.
-Köszi…örülök, hogy tetszünk :D
Ez után ismét csak hallgattunk majd ő törte meg a csendet.
-Megütött?-kérdezte komolyan. Hirtelen nem tudtam kire gondol aztán észbekaptam.
-Igen, de ez nem újdonság tőle.-csúszott ki a számon.
-Ezt hogy érted?-nézett meglepetten.
-Hát egy őrülttől bármi kitellik, nem?-próbáltam menteni a menthetőt de Bill okos…
-Ismered? Ő volt az akit már a Hotelban is leszedtem rólad, igaz? Lena, kérlek mostmár mond el végre, hogy ki ez?
Kicsit felvontam a szemöldököm. Megmentett, hálás vagyok de miért tartozom magyarázattal?
-Ismerem…
-És?
-És mi? Ennyi.
-Figyelj…kérlek szépen…mond el.
Még senkinek se mondtam el….A családom tudja és Niki…próbálom elfelejteni azóta is. ÉS sikerült is hiszen túltettem magam rajta, nem gondoltam rá…De akkor is. Billben bízok. Ugyan mióta nem láttam, nem beszéltünk amióta elváltunk de akkor is. Most úgy ül itt mintha egy percre se váltunk volna el. Miért ne tudhatná?
-Hát jó…-sóhajtottam, és elkezdtem.
-Lena?!-szólt vissza.-Te…?
Nem hittem el…ez lehetetlen. Ezt tutira nem álmodom? Ilyen még a mesében sincs…
-Hogy kerültél ide?-már bennt ülltünk a kanapén. Bill hozott be. Még mindig nem tértem magamhoz. Először rámtalál ez azőrült aztán a semmiből előbukkan a volt szerelmem…?
Tom elengedte Kevint az meg elhajtott. Bár pontosabban nem elengedte hanem a mocsok patkány elmenekült…
-Lena?!-döbbent le Tom is mikor odajött hozzánk. Én csak pislogtam nagy szemekkel. Kissé sokkot kaptam...
Erre Bill felpattant valamit odasúgott Tomnak majd Tom elment...
***
-Tessék. Idd meg-nyomott a kezembe egy bögre kakaót amit gyorsan összedobott kinnt a konyhában.-reszkettem mint a nyárfalevél de Bill kakaója nagyon finom volt. Teljesen átmelegített.Közben Ő leüllt a mellém az ágyra.
-Köszönöm…finom.
-Nincsmit-mosolygott angyalian. Semmit nem változott…-állapítottam meg.
-Szóval?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Hát itt lakunk az utcában. A 62-ben. Éppen jöttünk haza és láttuk, hogy itt valami dulakodás megy. Nem megszokott ez errefelé így Tom azonnal lefékezett és segítettünk. Nem hittem, hogy Te vagy…
-Értem-bólogattam-Hát köszönöm szépen. Ha nem jöttök nem is tudom mit csinál velem ez az elmebeteg…
Pár percig némán ülltünk. Olyan hülyén éreztem magam…Bill meg én… Még mindig hihetetlen. Hogy lehet, hogy újra felbukkant az életemben? Véletlenek nincsenek… De 5 hónapja nem láttam és pont most. Tényleg mintha valami őrangyal lenne.
-Ne haragudj rám…-törte meg a csendet. Nem értettem mire gondol.
-Miért kéne haragudjak?
-Hogy nem jelentkeztem…
-Nem haragszom.-nem akartam Neki részletezni, hogy valójában nagyon megbántott ezzel a húzásával, és hogy mennyire vártam, hogy megtartsa az ígéretét és hívjon de az hogy jött volna már ki? Meg egyébként is már nem haragszom.
-Gondoltam meg akarsz tőlem szabadulni…
-Ez hülyeség! Hiszen…-szeretlek? Nem…nem szeretem. Illetve már nem úgy ahogy régen. Max barátként tudok már csak tekinteni rá.-hiszen mi jóban vagyunk. Barátok…
-Ja…és mióta laksz itt?-terelte a témát.
-Itt 2 hete.
-Az jó. Majd egyszer átjöhetnél hozzánk. Tom csinál majd neked spagettit én meg gofrit. Na?-kérdezte mosolyogva. De aranyos!
-Köszönöm szépen az jó lenne.-néztem rá hálásan.-Egy ilyen ajánlatra lehetetlen nemet mondani-tettem hozzá kuncogva.
-Nincsmit J És egyetemre készülsz már?
Ekkor elmeséltem neki, hogy miért nem megyek és mivel foglalkozom mostanság.
-Kár hogy nem mész. Viszont ez a szakma jó! Majd megcsinálhatnád nekem is a körmöm :D
-Ok :D Egyébként még nem volt alkalmam mondani de nagyon jók vagytok. Mármint a Tokio Hotel. Tetszenek a számaitok. És láttam a Humanoidot. A koncertet. Ügyesek vagytok. Büszkék lehettek magatokra, hogy idáig jutottatok.
-Köszi…örülök, hogy tetszünk :D
Ez után ismét csak hallgattunk majd ő törte meg a csendet.
-Megütött?-kérdezte komolyan. Hirtelen nem tudtam kire gondol aztán észbekaptam.
-Igen, de ez nem újdonság tőle.-csúszott ki a számon.
-Ezt hogy érted?-nézett meglepetten.
-Hát egy őrülttől bármi kitellik, nem?-próbáltam menteni a menthetőt de Bill okos…
-Ismered? Ő volt az akit már a Hotelban is leszedtem rólad, igaz? Lena, kérlek mostmár mond el végre, hogy ki ez?
Kicsit felvontam a szemöldököm. Megmentett, hálás vagyok de miért tartozom magyarázattal?
-Ismerem…
-És?
-És mi? Ennyi.
-Figyelj…kérlek szépen…mond el.
Még senkinek se mondtam el….A családom tudja és Niki…próbálom elfelejteni azóta is. ÉS sikerült is hiszen túltettem magam rajta, nem gondoltam rá…De akkor is. Billben bízok. Ugyan mióta nem láttam, nem beszéltünk amióta elváltunk de akkor is. Most úgy ül itt mintha egy percre se váltunk volna el. Miért ne tudhatná?
-Hát jó…-sóhajtottam, és elkezdtem.
2010. június 28., hétfő
34.rész
Tudtam! Éreztem, hogy nincs rendben valami. Dehogy Ő?
-Lena! Mi az? Engedj már be-dörömbölt az ajtón.
-Engedjen a halál! Húzz innen te szemét!
-Na mi az Lena? Nem engedsz be? Nem is örülsz nekem?
-Kevin! Azonnal tűnj el vagy rendőrt hívok!!!
Kevin a volt párom…Mit akar? Miért talál meg újra és újra? Legutóbb amikor még Billel voltunk akkor is összefutottunk. Még jó hogy akkor ott volt Bill és leállította. De most? Nincs itt senki! Miért nem tűnik el az életemből???
-Ugyan már Lena…sose tudnád rámúszítani a zsarukat…Te is tudod. Szeretsz így nem lennél rá képes.
Na ez már több mint sok! Miért nem fogja fel, hogy tiszta szívemből utálom. Azok után amit tett…
-Szeret a rákos nyavalya téged. Mikor fogod már fel, hogy VÉGE? Mikor tűnsz el? Istenem két és fél év alatt miért nem tudtál elfelejteni?
-Mert szeretlek.-mondta azzal a negédes hangjával amit úgy utálok benne.
-Én utállak. És ha szeretsz hagyj békén!-dehogy szeretsz te vadállat!
-Mért haragszol még mindig?
-Ezt komolyan kérdezed?
-Igen…De nyisd már ki. Nyugi ha nem akarod nem megyek be csak hagy lássalak ha már beszélünk.
Én nem akartam vele beszélni. Igenis féltem tőle. És fogalmam sincs, hogy miért de kinyitottam az ajtót.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem határozottan. Utáltam azt a szemét nyálas pofáját látni. Undorodtam tőle. Nem is tudom, hogy lehet embert így utálni…Legszívesebben éhes oroszlánok közé dobatnám…
-Újrakezdeni? Vagy folytatni.
-Ne röhögtess már!!!-gúnyolódtam. De úgy láttam kezdett mérges lenni. Megcsillant a szemében az az eszelős fény amitől úgy féltem…
-Kiröhögsz? Komolyan kiröhögsz?-emelte fel a hangját mire nagyon megijedtem.
-Nem…csak értsd már meg, hogy nem érdekelsz! Tűnj el, és ne gyere vissza!-bár hangom határozottan csengett én már nem éreztem magam ilyen magabiztosnak. Tudtam mire képes és nagyon féltem tőle….
-Te meg azt értsd meg, hogy egyszer és mindenkorrra az enyém vagy!!!-mondta halkan, mint egy pszichopata, és mindkét kezével megragadta a kezemet és elkezdett a kapu felé vonszolni.
Ekkor felsikoltottam. Próbáltam rúgni, csípni, ütni, harapni bármit de nem használt.
-Engedj el te vadállat! Segítség!-kiáltottam.
Nem tudtam mit akar. Elvisz? Megöl? Fogva tart? Ez egy őrült, bármi kitellik tőle. Nem lehet, hogy ismét vele kell legyek. NEM…!
Már a kapuig is erljutottunk.Teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetem. Senki nem fog a sötét utcán jönni és a szomszédok se hallanak meg…Elvesztem.
A kapu előtt közvetlen ott parkolt a kocsija. Kinyitotta az ajtót és be akart tuszkolni de ekkor sikerült jól hasbavágnom.
-Te mocsok ribanc!-üvöltött rám fájdalmasan és felpofozott. Próbáltam kiszakadni a szorításból és rángattam őt de ő megragadta a hajam és úgy húzott vissza. Borzalmasan fájt. Valami fényeset láttam aztán fékcsikorgást hallottam. Nem hiszem el! Van Isten? Valaki segít.
2 alak kipattant az autóból és rátámadtak Kevinre. Én az egészből szinte nem láttam és nem is fogtam fel semmit, mivel Kevin hozzávágott a kocsihoz és én a nyitott ajtó mögött, a földön voltam. Kisebb nagyobb dulakodás volt mellettem és az egyik “megmentőm” odahajolt hozzám az ajtó fölött.
-Hé te! Jól vagy?-kérdezte lágy, szelíd hangon. A hideg végigfutott a hátamon.Felnéztem rá.
Lehet ez, hogy…? Ilyen nincs…
-Lena! Mi az? Engedj már be-dörömbölt az ajtón.
-Engedjen a halál! Húzz innen te szemét!
-Na mi az Lena? Nem engedsz be? Nem is örülsz nekem?
-Kevin! Azonnal tűnj el vagy rendőrt hívok!!!
Kevin a volt párom…Mit akar? Miért talál meg újra és újra? Legutóbb amikor még Billel voltunk akkor is összefutottunk. Még jó hogy akkor ott volt Bill és leállította. De most? Nincs itt senki! Miért nem tűnik el az életemből???
-Ugyan már Lena…sose tudnád rámúszítani a zsarukat…Te is tudod. Szeretsz így nem lennél rá képes.
Na ez már több mint sok! Miért nem fogja fel, hogy tiszta szívemből utálom. Azok után amit tett…
-Szeret a rákos nyavalya téged. Mikor fogod már fel, hogy VÉGE? Mikor tűnsz el? Istenem két és fél év alatt miért nem tudtál elfelejteni?
-Mert szeretlek.-mondta azzal a negédes hangjával amit úgy utálok benne.
-Én utállak. És ha szeretsz hagyj békén!-dehogy szeretsz te vadállat!
-Mért haragszol még mindig?
-Ezt komolyan kérdezed?
-Igen…De nyisd már ki. Nyugi ha nem akarod nem megyek be csak hagy lássalak ha már beszélünk.
Én nem akartam vele beszélni. Igenis féltem tőle. És fogalmam sincs, hogy miért de kinyitottam az ajtót.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem határozottan. Utáltam azt a szemét nyálas pofáját látni. Undorodtam tőle. Nem is tudom, hogy lehet embert így utálni…Legszívesebben éhes oroszlánok közé dobatnám…
-Újrakezdeni? Vagy folytatni.
-Ne röhögtess már!!!-gúnyolódtam. De úgy láttam kezdett mérges lenni. Megcsillant a szemében az az eszelős fény amitől úgy féltem…
-Kiröhögsz? Komolyan kiröhögsz?-emelte fel a hangját mire nagyon megijedtem.
-Nem…csak értsd már meg, hogy nem érdekelsz! Tűnj el, és ne gyere vissza!-bár hangom határozottan csengett én már nem éreztem magam ilyen magabiztosnak. Tudtam mire képes és nagyon féltem tőle….
-Te meg azt értsd meg, hogy egyszer és mindenkorrra az enyém vagy!!!-mondta halkan, mint egy pszichopata, és mindkét kezével megragadta a kezemet és elkezdett a kapu felé vonszolni.
Ekkor felsikoltottam. Próbáltam rúgni, csípni, ütni, harapni bármit de nem használt.
-Engedj el te vadállat! Segítség!-kiáltottam.
Nem tudtam mit akar. Elvisz? Megöl? Fogva tart? Ez egy őrült, bármi kitellik tőle. Nem lehet, hogy ismét vele kell legyek. NEM…!
Már a kapuig is erljutottunk.Teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetem. Senki nem fog a sötét utcán jönni és a szomszédok se hallanak meg…Elvesztem.
A kapu előtt közvetlen ott parkolt a kocsija. Kinyitotta az ajtót és be akart tuszkolni de ekkor sikerült jól hasbavágnom.
-Te mocsok ribanc!-üvöltött rám fájdalmasan és felpofozott. Próbáltam kiszakadni a szorításból és rángattam őt de ő megragadta a hajam és úgy húzott vissza. Borzalmasan fájt. Valami fényeset láttam aztán fékcsikorgást hallottam. Nem hiszem el! Van Isten? Valaki segít.
2 alak kipattant az autóból és rátámadtak Kevinre. Én az egészből szinte nem láttam és nem is fogtam fel semmit, mivel Kevin hozzávágott a kocsihoz és én a nyitott ajtó mögött, a földön voltam. Kisebb nagyobb dulakodás volt mellettem és az egyik “megmentőm” odahajolt hozzám az ajtó fölött.
-Hé te! Jól vagy?-kérdezte lágy, szelíd hangon. A hideg végigfutott a hátamon.Felnéztem rá.
Lehet ez, hogy…? Ilyen nincs…
Díjam :)
Megkaptam a Kreatív Blogger díjat Frutól és Erika Inotól. Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm nekik :) Nem is gondoltam vna h én is kapok ilyet és nagyon jól esett tényleg hálás köszönet érte :)
És akkor 7 dolog magamról:
1: Hát bármilyen hihetetlen és nehéz rólam elképzelni imádom a Tokio Hotelt :D Ők kb úgy életem 80 vagy 90%-át töltik ki. Nagyon sok barátom eltt általuk és akármilyen kedvem van az ő zenéjük mindig jó hatással van rám, szval örülök h vannak :D
2: Van egy kutyám Gucci, és nagyon szeretem őt, meg úgy alapból az állatokat báár vannak kivételek (pl csúnya szőrös pókok, szúnyogok mert allergiás vok a csípésükre és az ilyen rondaságok)
3: Életem legszebb napja 2010. március 30. volt amikor Bécsben Tokio Hotel koncerten voltam 5. sorban :D
4: Van egy 6 éves öcsém akivel néha jóban vagyunk néha meg nem. Ha nem vagyunk jóban szinte szó szerint öljük egymást de ha jóban vagyunk akkor nagyon jó szokott lenni (most éppen roszban vagyunk) És ahhoz képest hogy még csak 6 éves már ő is TH fan és Bill Kaulitz szeretne lenni ha felnő xD
5: Most megyek 9.be és már nagyon várom :D Remélem jó lesz mert az eddigi sulimban rettenetes viszonyban voltam az osztályommal ugyhogy bízok benne itt sikerül majd a beilleszkedés.
6:Kedvenc kajám minden olyan amiben van alma mivel az a kedvenc gyümölcsöm :) és a kedvenc üdítőm meg a 100%os almalé :D
7:bár iszonyat tériszonyom van, mindenáron ki akarom próbálni egyszer a bungee jumpingot :D
ennyi :)
Akiknek továbbküldöm:
2010. június 25., péntek
33.rész
Niki csak pislogott és megdöbbenve nézett rám.
-Mi? Miért? Figyelj tudom, hogy tegnap bunkó voltam……de ne már!
-Niki…nem a tegnapi miatt illetve amiatt is. Figyelj. Ti jól megvagytok Arnolddal és semmi kedvem zavarni titeket. Nagyon jól tudom, hogy zavaró tényező voltam. Így mindhármunknak kényelmesebb lesz.
Niki csak bólogatott.
-Igen…de most tuti haragszol rám.-ez olyan volt mintha nem is nekem mondta volna, csak úgy a fallal beszélgetett volna.
-Én haragudni? Buta!-mondtam kuncogva és megöleltem.-Rád tudod, hogy nem tudok haragudni.
-Akkor jó.-mondta vidáman.
Aztán elengedtük egymás ölelését.
-És hova mész?-kérdezte.
-XI.ker. de majd úgyis meglátogatsz. Igaz????
-Naná! Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen-fenyegetett tréfásan.
-Na de most segítesz összepakolni?
-Aha persze.-mondta és mindketten felálltunk, hogy elkezdjünk pakolni. Meló után még elmentem dobozokat venni így volt mibe pakolni. Felhívtam egy autókölcsönzőt is akitől egy nagyobb kocsit béreltem amibe beférnek a cuccaim. Igazából nem volt túl sok holmim szóval nem kellett teherautót hívni. Niki is kivett egy szabadnapot és megígérte, hogy holnap elvisz (mert ő tud vezetni) és segít majd kicsomagolni is.
***
2 hete laktam az új lakásban. Nagyon jól berendezkedtem Niki, Cornelia és Suzy nagyon gyakran jártak át (Suzy és Cornelia gyakrabban mint eddig mert idáig Niki miatt nem jártak föl hozzánk, de most hogy én egyedül lakom gyakran jönnek) és én is jártam hozzájuk.
A legújabb ötletem az volt, hogy csináltam szórólapokat, hogy hétvégén otthon is vállalok körömépítést és Cornival bedobtuk a postaládába. Ez amolyan házivállalkozás volt.
Ma este fáradtan mentem haza. Leülltem a TV elé egy nagy tál popcornnal és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat mikor csengett a telefonom.
-Hallo?
-Ööö…hello. Lena Lovel?
-Igen én vagyok.-olyan furcsa érzés kapott el. Egy férfivel beszéltem de nem volt valami mély hangja és halkan beszélt és hadart…Ja, és nagy volt a háttérzaj.
-Ömm azért hívlak mert láttam a szórólapot. Azt szeretném kérdezni, hogy csak hétvégén lehet hozzád menni hátköznap nem?
-De…végülis ha a hétvége nem jó eljöhetsz este is.-mintha ismerném…egy megérzés csak de olyan furcsa.
-Az jó. És csak műkörmöt csinálsz vagy lehet olyat, hogy a sajátomat fested?
-Persze, hogy lehet.És mikorra írhatlak be?
-Holnap fél kilenc jó?
-Persze. Címet tudod?
-Igen. Akkor holnap megyek. Szia!
-Várj a neved…-de addigra az idegen már letette a telefont.
Egész este nyugtalanul aludtam és csak a névtelen telefonáló járt a fejemben…Miért volt olyan furcsa?
Másnap Suzyval együtt voltunk bennt. Reggel én nyitottam, de már alig vártam, hogy beérjen és elmesélhessem neki hogy mi történt.
-Ma jön az első ügyfelem hozzám.-mondtam neki.
-Tényleg? Szuper! Hamar beindul ez. De nem úgy volt, hogy csak hétrvégén?
-De, de ma már úgyis péntek…meg egyébként is semmi dolgom.
-Ja igaz.
-De valami nyugtalanít…-mondtam.
-Na! Mesélj!
Akkor elmeséltem neki, hogy milyen furcsa volt az illető, és hogy milyen rossz meg különös megérzéseim vannak vele kapcsolatban.
-…most csak én lihegem túl a dolgokat, vagy szerinted is fura?
-Fogalmam sincs…De szerintem túlreagálod…
-Igen? Akkor mindegy…
-Na akkor probléma letudva.
Engem akkor se hagyott nyugodni a dolog…
Mielőtt hazamentem elmentem vásárolni.Aztán mikor hazaértem elvittem Luckyt egy óriási sétára. Nem messze még múlthéten találtam egy nagyon helyes kis parkot ahol el lehetett engedni Luckyt hogy rohangáljon és padok is voltak hogy leülhessünk. Mivel vittünk labdát labdáztam vele. Ő annyira lefoglalt, hogy legalább nem tudtam a hülyeségeimen görcsölni. Aztán kénytelenek voltunk elindulni mert Lucky minden áron hűsülni akart a szökőkútban így iel kellett őt rángatnom onnan. Otthon rendeltem pizzát majd elkeztdtem nézni a kedvenc sorozatomat. Pontban fél kilenckor csöngettek. A kaput gombbal kinyitottam és vártam az ajtóban. Nagyon izgultam, mintha éreztem volna valamit…
Aztán kopogott az ajtót. Kinyitottam.
Hirtelen nem tudtam kivenni az arcát a sötét miatt de pár másodperc alatt kirajzolódtak a vonásai.
-Te?!-kérdeztem döbbenten. Nem akartam hinni a szememnek, és azonnal becsaptam az ajtót.
-Mi? Miért? Figyelj tudom, hogy tegnap bunkó voltam……de ne már!
-Niki…nem a tegnapi miatt illetve amiatt is. Figyelj. Ti jól megvagytok Arnolddal és semmi kedvem zavarni titeket. Nagyon jól tudom, hogy zavaró tényező voltam. Így mindhármunknak kényelmesebb lesz.
Niki csak bólogatott.
-Igen…de most tuti haragszol rám.-ez olyan volt mintha nem is nekem mondta volna, csak úgy a fallal beszélgetett volna.
-Én haragudni? Buta!-mondtam kuncogva és megöleltem.-Rád tudod, hogy nem tudok haragudni.
-Akkor jó.-mondta vidáman.
Aztán elengedtük egymás ölelését.
-És hova mész?-kérdezte.
-XI.ker. de majd úgyis meglátogatsz. Igaz????
-Naná! Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen-fenyegetett tréfásan.
-Na de most segítesz összepakolni?
-Aha persze.-mondta és mindketten felálltunk, hogy elkezdjünk pakolni. Meló után még elmentem dobozokat venni így volt mibe pakolni. Felhívtam egy autókölcsönzőt is akitől egy nagyobb kocsit béreltem amibe beférnek a cuccaim. Igazából nem volt túl sok holmim szóval nem kellett teherautót hívni. Niki is kivett egy szabadnapot és megígérte, hogy holnap elvisz (mert ő tud vezetni) és segít majd kicsomagolni is.
***
2 hete laktam az új lakásban. Nagyon jól berendezkedtem Niki, Cornelia és Suzy nagyon gyakran jártak át (Suzy és Cornelia gyakrabban mint eddig mert idáig Niki miatt nem jártak föl hozzánk, de most hogy én egyedül lakom gyakran jönnek) és én is jártam hozzájuk.
A legújabb ötletem az volt, hogy csináltam szórólapokat, hogy hétvégén otthon is vállalok körömépítést és Cornival bedobtuk a postaládába. Ez amolyan házivállalkozás volt.
Ma este fáradtan mentem haza. Leülltem a TV elé egy nagy tál popcornnal és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat mikor csengett a telefonom.
-Hallo?
-Ööö…hello. Lena Lovel?
-Igen én vagyok.-olyan furcsa érzés kapott el. Egy férfivel beszéltem de nem volt valami mély hangja és halkan beszélt és hadart…Ja, és nagy volt a háttérzaj.
-Ömm azért hívlak mert láttam a szórólapot. Azt szeretném kérdezni, hogy csak hétvégén lehet hozzád menni hátköznap nem?
-De…végülis ha a hétvége nem jó eljöhetsz este is.-mintha ismerném…egy megérzés csak de olyan furcsa.
-Az jó. És csak műkörmöt csinálsz vagy lehet olyat, hogy a sajátomat fested?
-Persze, hogy lehet.És mikorra írhatlak be?
-Holnap fél kilenc jó?
-Persze. Címet tudod?
-Igen. Akkor holnap megyek. Szia!
-Várj a neved…-de addigra az idegen már letette a telefont.
Egész este nyugtalanul aludtam és csak a névtelen telefonáló járt a fejemben…Miért volt olyan furcsa?
Másnap Suzyval együtt voltunk bennt. Reggel én nyitottam, de már alig vártam, hogy beérjen és elmesélhessem neki hogy mi történt.
-Ma jön az első ügyfelem hozzám.-mondtam neki.
-Tényleg? Szuper! Hamar beindul ez. De nem úgy volt, hogy csak hétrvégén?
-De, de ma már úgyis péntek…meg egyébként is semmi dolgom.
-Ja igaz.
-De valami nyugtalanít…-mondtam.
-Na! Mesélj!
Akkor elmeséltem neki, hogy milyen furcsa volt az illető, és hogy milyen rossz meg különös megérzéseim vannak vele kapcsolatban.
-…most csak én lihegem túl a dolgokat, vagy szerinted is fura?
-Fogalmam sincs…De szerintem túlreagálod…
-Igen? Akkor mindegy…
-Na akkor probléma letudva.
Engem akkor se hagyott nyugodni a dolog…
Mielőtt hazamentem elmentem vásárolni.Aztán mikor hazaértem elvittem Luckyt egy óriási sétára. Nem messze még múlthéten találtam egy nagyon helyes kis parkot ahol el lehetett engedni Luckyt hogy rohangáljon és padok is voltak hogy leülhessünk. Mivel vittünk labdát labdáztam vele. Ő annyira lefoglalt, hogy legalább nem tudtam a hülyeségeimen görcsölni. Aztán kénytelenek voltunk elindulni mert Lucky minden áron hűsülni akart a szökőkútban így iel kellett őt rángatnom onnan. Otthon rendeltem pizzát majd elkeztdtem nézni a kedvenc sorozatomat. Pontban fél kilenckor csöngettek. A kaput gombbal kinyitottam és vártam az ajtóban. Nagyon izgultam, mintha éreztem volna valamit…
Aztán kopogott az ajtót. Kinyitottam.
Hirtelen nem tudtam kivenni az arcát a sötét miatt de pár másodperc alatt kirajzolódtak a vonásai.
-Te?!-kérdeztem döbbenten. Nem akartam hinni a szememnek, és azonnal becsaptam az ajtót.
32.rész
Másnap opontosan 10kor keltem fel. Amint ébresztett az óra felöltöztem, sminkeltem, megcsináltam a hajamat és indultam is. Reggeli táplálékot inkább nem vettem magamhoz, mert nem tudtam, hogy Niki otthon van-e még és semmiféleképpen nem akartam vele összefutni.
Elmentem a 11.kerületi Wolfgang straße 25-be. Gyönyörű hely volt. Busszal kellett oda menni aztán onnan egy 15 perc gyalog. Kertvárosi rész volt. Minden ház körül szebbnél szebb kertek voltak. Elég gazdag környék lehetett arra következtettem a néhol már túl csicsás házakból. Apámnak is ilyen háza van…
A 25-öt hamar megtaláltam. Itt az utca elején (mert én a vége felöl jöttem) már kisebb házak voltak. A 25. Számú házikó is ilyen volt kovácsoltvas kerítéssel. Halványsárga volt kívülről és alul terménykővel volt kirakva ahogy a kerítés oszlopai is. Normál téglavörös cserepek voltak a tetején és az ablakkeretek és az ajtó fából volt. A kaputól az ajtóig volt egy köves út mellette kerti lámpák, pázsit volt 1-2 bokor virágok és egy kicsi kerti tó is aranyhalakkal. Nem tudtam betellni a látvánnyal. Nem volt valami nagy szám az előbb látott nagy kacsalábon forgó kastélyok mellett de nekem mégis tetszett. Remélem megfizethető ára is van mert ha igen akkor 100% hogy kiveszem!!!
Nem kellett sokat várnom és egy kék Volkswagen fékezett le mellettem. A vezető kiszállt. Egy fekete hajú, barna szemű, kb. 22-23 éves pasas lehetett.
-Szépjónapot! Lena Lovel?
-Igen. Jónapot!-köszöntem. Odaért kezet nyújtott.
-Klaus Hermann az ingatlanközvetítő-mondta és kezetfogtunk.-Tegeződhetünk?-kérdezte rögtön.
-Persze.-mondtam.
-Ok. Akkor menjünk mutatom a házat. Kívülről tetszik?
-Ohh persze. Csodálatos. Nagyon szép tényleg. És a környék is nagyon tetszik.
-Hát igen. Nem rossz. Szerintem belülről is tetszeni fog. Bútorozottat keresel, ugye?
-Igen.-feleltem. Épp odaértünk a bejárathoz. Klaus elővette a kulcsokat és kinyitotta az ajtót.
-Ez itt egy ilyen előszoba.-mutatott körbe. Fa lambériával borított helyiségben voltunk ahol gránithoz hasonló vörös kő volt letéve. Volt egy szép cipősszekrény akasztóval és egy nagy tükör.
-Innen nyílik a nappali és a fürdőszoba meg a WC.-kinyitotta az egyik ajtót-Ez itt a fürdő-mutatta. Nem volt túl nagy. Lennt a földhöz hasonlóan tengerkék csempe volt és felül meg egy fokkal világosabb. Volt egy zuhanykabin és fürdőkád is. És a csap fölött tükör és egy fehér fürdőszobaszekrény.
A másik helyiség ugye a WC volt és hát semmi extra nem volt benne. WC és kész xD
-Akkor a következő a nappali.-mondta Klaus és közben elindultunk be. Közben Nekem mindenhol volt külömböző felsóhajtásaim hogy “hmm de szééép!” meg minden xD
A nappali narancssárga volt pont a kedvenc színem. Keleti stílúsuan volt berendezve. Volt egy nagyon szép piros ülőgarnitúra, egy üveg dohányzóasztal, egy fenyőből készült kétajtós szekrény, és állólámpa, könyvespolc, és még egy szekrény. Szőnyeg nem volt de nagyon szép volt a parketta így arra nem is volt szükség. A függöny is narancs színű volt így passzolt a szobához. Amerikai konyha volt így a pult úgymond “fal”nak is megfelelt. Ilyen magas székek is voltak és ezért nem is volt étkezőasztal mert akkora volt az a pult hogy a szoba felöli részén lehetett használni evéshez is.
És volt még egy szoba, a háló. Ott volt bennt egy franciaágy és még egy ruhásszekrény ugyanolyan mint a nappaliban, 2 éjjeliszekrény és ennyi.
-Nos hogy tetszik a lakás?-kérdezte Klaus mikor mindent megmutatott.
-Nagyon szép. Nagyon tetszik.
-És egyedül költöznél?
-Igen. Illetve van egy kutyám…nagytestű. De jólnevelt meg szobatiszta. Szóval Ő is költözne velem.Lehet?
-Persze! Jól is fogja érezni magát biztos, hisz van kert meg minden…
-Egy kérdésem lenne…Mennyi a lakbér?
-………..euró.(mindenki kigondol magának egy számot mert fogalmam sincs hogy mennyibe kerül egy ilyen és nem is fogom most kigondolni)
Teljesen ledöbbentem.
-Ez nagyon olcsó! Hogy lehet hogy CSAK ennyi?
-Hát azt nem tudom, nem az én dolgom hanem a tulajé. De Ő elköltözött külföldre szóval…
-Értem…ÉS mikor költözhetnék ha kiveszem?
-Akár holnap is.
-Holnap?! Ez nagyszerű! És kauciót nem kér?
-Nem. Csak a szerződést kell aláírni.
-És azt hol tudom?
-Itt és most-mosolygott Klaus, és benyúlt a táskájába, elővett egy papírt. Azért jól elolvastam mindent a szerződésbe, hogy azért tudjam mit írok alá, aztán odafirkantottam a nevemet.
-Akkor most felhívom a tulajt.-mondta.
Beszélt olyan 3 percig. Elmondta, hogy kiadta a lakást, és megadta a telefonszámomat meg elkérte a bankszámlaszámot ahova majd küldenem kell rendszeresen a pénzt. Mikor búcsúztunk el odaadta a kulcsokat.
-Ne vigyelek el valameddig?-kérdezte mikor indultunk.
-Áh nem kell köszi. Jó idő van szívesen sétálok.
-Hát jó. Akkor szia!-mondta és beszállt az autóba majd elhajtott.
A buszig sétáltam (most a rövidebb úton) és pont 11re be is értem a munkahelyemre.Suzy már ott volt.
-Hello!-köszöntem mikor bementem.
-NA szia! Na na na? Mi volt?
-Hooolnap költözöm!-kiáltottam lelkesen.
-Áááá de jó!-örült velem Suzy. Végre. Akkor házavató buli? XD
-Nem lesz.
-Kár…És szép?
-Nagyon.-több 10 perces élménybeszámolót tartottam minden egyes négyzetcentiméterről de aztán jött az első vendégünk és abba kellett hagynom….
Mikor hazaértem:
Niki otthon volt mert ma szabadnapos volt. Szerencsére Arnold nem volt ott.
-Szia!-köszöntem mikor beléptem a nappaliba ahol épp TV-t nézett.
-Szia-köszönt de mást nem szólt csak bambulta tovább a TV-t.
-Beszélnünk kell.-mondtam határozottan.
-Mond….
-Holnap elköltözök!
Elmentem a 11.kerületi Wolfgang straße 25-be. Gyönyörű hely volt. Busszal kellett oda menni aztán onnan egy 15 perc gyalog. Kertvárosi rész volt. Minden ház körül szebbnél szebb kertek voltak. Elég gazdag környék lehetett arra következtettem a néhol már túl csicsás házakból. Apámnak is ilyen háza van…
A 25-öt hamar megtaláltam. Itt az utca elején (mert én a vége felöl jöttem) már kisebb házak voltak. A 25. Számú házikó is ilyen volt kovácsoltvas kerítéssel. Halványsárga volt kívülről és alul terménykővel volt kirakva ahogy a kerítés oszlopai is. Normál téglavörös cserepek voltak a tetején és az ablakkeretek és az ajtó fából volt. A kaputól az ajtóig volt egy köves út mellette kerti lámpák, pázsit volt 1-2 bokor virágok és egy kicsi kerti tó is aranyhalakkal. Nem tudtam betellni a látvánnyal. Nem volt valami nagy szám az előbb látott nagy kacsalábon forgó kastélyok mellett de nekem mégis tetszett. Remélem megfizethető ára is van mert ha igen akkor 100% hogy kiveszem!!!
Nem kellett sokat várnom és egy kék Volkswagen fékezett le mellettem. A vezető kiszállt. Egy fekete hajú, barna szemű, kb. 22-23 éves pasas lehetett.
-Szépjónapot! Lena Lovel?
-Igen. Jónapot!-köszöntem. Odaért kezet nyújtott.
-Klaus Hermann az ingatlanközvetítő-mondta és kezetfogtunk.-Tegeződhetünk?-kérdezte rögtön.
-Persze.-mondtam.
-Ok. Akkor menjünk mutatom a házat. Kívülről tetszik?
-Ohh persze. Csodálatos. Nagyon szép tényleg. És a környék is nagyon tetszik.
-Hát igen. Nem rossz. Szerintem belülről is tetszeni fog. Bútorozottat keresel, ugye?
-Igen.-feleltem. Épp odaértünk a bejárathoz. Klaus elővette a kulcsokat és kinyitotta az ajtót.
-Ez itt egy ilyen előszoba.-mutatott körbe. Fa lambériával borított helyiségben voltunk ahol gránithoz hasonló vörös kő volt letéve. Volt egy szép cipősszekrény akasztóval és egy nagy tükör.
-Innen nyílik a nappali és a fürdőszoba meg a WC.-kinyitotta az egyik ajtót-Ez itt a fürdő-mutatta. Nem volt túl nagy. Lennt a földhöz hasonlóan tengerkék csempe volt és felül meg egy fokkal világosabb. Volt egy zuhanykabin és fürdőkád is. És a csap fölött tükör és egy fehér fürdőszobaszekrény.
A másik helyiség ugye a WC volt és hát semmi extra nem volt benne. WC és kész xD
-Akkor a következő a nappali.-mondta Klaus és közben elindultunk be. Közben Nekem mindenhol volt külömböző felsóhajtásaim hogy “hmm de szééép!” meg minden xD
A nappali narancssárga volt pont a kedvenc színem. Keleti stílúsuan volt berendezve. Volt egy nagyon szép piros ülőgarnitúra, egy üveg dohányzóasztal, egy fenyőből készült kétajtós szekrény, és állólámpa, könyvespolc, és még egy szekrény. Szőnyeg nem volt de nagyon szép volt a parketta így arra nem is volt szükség. A függöny is narancs színű volt így passzolt a szobához. Amerikai konyha volt így a pult úgymond “fal”nak is megfelelt. Ilyen magas székek is voltak és ezért nem is volt étkezőasztal mert akkora volt az a pult hogy a szoba felöli részén lehetett használni evéshez is.
És volt még egy szoba, a háló. Ott volt bennt egy franciaágy és még egy ruhásszekrény ugyanolyan mint a nappaliban, 2 éjjeliszekrény és ennyi.
-Nos hogy tetszik a lakás?-kérdezte Klaus mikor mindent megmutatott.
-Nagyon szép. Nagyon tetszik.
-És egyedül költöznél?
-Igen. Illetve van egy kutyám…nagytestű. De jólnevelt meg szobatiszta. Szóval Ő is költözne velem.Lehet?
-Persze! Jól is fogja érezni magát biztos, hisz van kert meg minden…
-Egy kérdésem lenne…Mennyi a lakbér?
-………..euró.(mindenki kigondol magának egy számot mert fogalmam sincs hogy mennyibe kerül egy ilyen és nem is fogom most kigondolni)
Teljesen ledöbbentem.
-Ez nagyon olcsó! Hogy lehet hogy CSAK ennyi?
-Hát azt nem tudom, nem az én dolgom hanem a tulajé. De Ő elköltözött külföldre szóval…
-Értem…ÉS mikor költözhetnék ha kiveszem?
-Akár holnap is.
-Holnap?! Ez nagyszerű! És kauciót nem kér?
-Nem. Csak a szerződést kell aláírni.
-És azt hol tudom?
-Itt és most-mosolygott Klaus, és benyúlt a táskájába, elővett egy papírt. Azért jól elolvastam mindent a szerződésbe, hogy azért tudjam mit írok alá, aztán odafirkantottam a nevemet.
-Akkor most felhívom a tulajt.-mondta.
Beszélt olyan 3 percig. Elmondta, hogy kiadta a lakást, és megadta a telefonszámomat meg elkérte a bankszámlaszámot ahova majd küldenem kell rendszeresen a pénzt. Mikor búcsúztunk el odaadta a kulcsokat.
-Ne vigyelek el valameddig?-kérdezte mikor indultunk.
-Áh nem kell köszi. Jó idő van szívesen sétálok.
-Hát jó. Akkor szia!-mondta és beszállt az autóba majd elhajtott.
A buszig sétáltam (most a rövidebb úton) és pont 11re be is értem a munkahelyemre.Suzy már ott volt.
-Hello!-köszöntem mikor bementem.
-NA szia! Na na na? Mi volt?
-Hooolnap költözöm!-kiáltottam lelkesen.
-Áááá de jó!-örült velem Suzy. Végre. Akkor házavató buli? XD
-Nem lesz.
-Kár…És szép?
-Nagyon.-több 10 perces élménybeszámolót tartottam minden egyes négyzetcentiméterről de aztán jött az első vendégünk és abba kellett hagynom….
Mikor hazaértem:
Niki otthon volt mert ma szabadnapos volt. Szerencsére Arnold nem volt ott.
-Szia!-köszöntem mikor beléptem a nappaliba ahol épp TV-t nézett.
-Szia-köszönt de mást nem szólt csak bambulta tovább a TV-t.
-Beszélnünk kell.-mondtam határozottan.
-Mond….
-Holnap elköltözök!
2010. június 22., kedd
31.rész
Jó napom volt mert rengeteg vendégem volt.Viszont jól el is fáradtam. Meló után még beugrottam a supermarketbe vásárolni mert otthon már igencsak kifogytak a készletek…
Mikor hazaértem gondoltam Niki már biztos otthon lesz, mert ma korán ment el dolgozni.
Ám mikor beléptem az előszobába, láttam hogy korom sötét van ott is meg a konyhában is. Lucky rögtön rámugrott és üdvözölt és én az előre zsebembe készített jutalomfalatját odaadtam neki. Már jól tudja, hogy ha hazajövök mindig kap ilyet. Ezzel mindig hálás farkcsóválás közepette el szokott vonulni a kis vackába és ott rágcsálja el.
Nem akartam lámpát oltani (gondoltam ne fogyasszuk fölöslegesen az áramot) így az előszobában gyorsan kibújtam a papucsomból és mentem is volna be a telitömött szatyrokkal a konyhába ám ekkor a küszöb előtt elhasaltam valamiben.
-Áúú!-kiáltottam fel.
Mindkét szatyor tartalma szerte szét gurult a földön.Mérgesen felálltam és feloltottam a villanyt. Mikor világos lett megnéztem miben estem el.. Hát persze, hogy nem az én, és nem is Lucky de mégcsak nem is Niki szanaszét hagyott holmija volt a bűnös sokkal inkább, Arnold sportcipője.
Mérhetetlen méreg öntött el. Nem elég, hogy megint nálunk dekkol de még a cuccait is az út közepén hagyja?! Nem érdekel ebből elegem van!!! Mérgesen berohantam a szobába és bedörömböltem Niki szobájának ajtaján.
-NIKI!!!! HALLOD! GYERE MÁR KI!!!!
Kis piszmogás majd megjelent az ajtóban Niki egyszál köntösben.
-Nem vagyok kíváncsi a részletekre!!! Csak arra kérnélek titeket húzzatok ki, szedjétek össze Arnold szanaszét heverő cipőjét, és aztán a többi cuccot is ami azért borult ki mert elbotllottam a szaros cipőjében!!!! Rendben?!-förmedtem rá, miközben a fájós könyökömet dörzsölgettem. A térdemet nem értem el pedig az is fájt…
-Mi? Miről beszélsz?
-Arról, hogy elestem a cipőjében, kiborultak a zacskók, mert elvoltam vásárolni, és legyetek szívesek szedjétek össze. Ne nekem kelljen már…egész estig dolgoztam szétvertem a kezem mert elestem…légyszi…-mondtam finomabb hangnemben.
-Nem tehetek róla, hogy ilyen béna vagy.-felelte Niki közönyösen.
Na ez most pofán csapott. Eddig is volt már egy két veszekedésünk Arnold miatt, de Niki mindig mellettem állt. Amióta együtt van ezzel a pasival sokat változott, negatív irányban. Én értem, hogy szerelem meg minden de hát Én is itt lakok!!! Hiába a szerelem öl, butít, nyomorbadönt…
-Jó akkor légy szíves szedjétek össze.-feleltem.
-Édesem jössz már?-hallottam benntről Arnold hangját. A gyomrom felfordult…
-Mindjárt.-kiabált vissza Niki.-NA szóval-folytatta Nekem címezve mondandóját-nem én borítottam ki, tehát nem szedem össze. Ok?
-Nem, nem ok! Én is folyton kitakarítok, meg elpakolok utánad, most miért nem teszel meg ennyit?
-Figyelj! Tudom, hogy még mindig ki avgy Bill miatt és kurvára zavar, hogy én boldog vagyok, de mi lenne ha nem csesztetnél folyton a többi plázamaca barátnőddel együtt???
Újjabb pofon! A legjobb barátnőm…nem hiszem el.
-Mi? Hogy jön ide Bill? Ki beszélt most Róla?-dadogtam értetlenül.
-Én. Merthogy tudom, hogy miatta vagy még mindig ilyen hülye, merthogy még mindig odavagy érte, de kérlek ne rajtam töltsd ezt le…
-Én egyáltalán nem vagyok már oda Billért ez hülyeség!!! Kikérem magamnak…
-Látod? Nem azon akadsz fönnt, hogy plázamacának nevezlek, hanem meghallod Bill nevét és rögtön azon a szálon futsz tovább. Ebből világosan látszik az érzelmi kötődés. Na de majd reggel…szia!-mondta és becsapta az orrom előtt az ajtót. Én csak álltam ott mint egy faszent és köpni nyelni nem tudtam. Nem vagyok oda érte…Nem, Nem, Nem és NEM! Mi lenne ha végre elfelejtené mindenki hogy valaha is szóba álltam Vele, úgy ahogy én is ezt teszem? De igaza van! Miért vele foglalkozok? Niki…miért ilyen velem???
Nagyon szomorú lettem amiért így összevesztünk ígyhát könnyes szemekkel csalódottan kikullogtam a konyhába és összeszedtem a szétgurult dolgokat majd eltettem mindent a helyére. Utána elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. Egy csomó ideig csak forgolódtam. Szeretem még Billt? Magamra hagyott, előtte hazudott, becsapott, orromnál fogva vezetett!! Így nem szerethetem! És egyébként is ha szeretne keresett volna de nem keresett így fölösleges...továbbléptem. Vagy még sem?
Lucky odafeküdt mellém és őt simogattam…tudom, hogy benne legalább sohasem fogok csalódni. És ez biztos…
Mikor hazaértem gondoltam Niki már biztos otthon lesz, mert ma korán ment el dolgozni.
Ám mikor beléptem az előszobába, láttam hogy korom sötét van ott is meg a konyhában is. Lucky rögtön rámugrott és üdvözölt és én az előre zsebembe készített jutalomfalatját odaadtam neki. Már jól tudja, hogy ha hazajövök mindig kap ilyet. Ezzel mindig hálás farkcsóválás közepette el szokott vonulni a kis vackába és ott rágcsálja el.
Nem akartam lámpát oltani (gondoltam ne fogyasszuk fölöslegesen az áramot) így az előszobában gyorsan kibújtam a papucsomból és mentem is volna be a telitömött szatyrokkal a konyhába ám ekkor a küszöb előtt elhasaltam valamiben.
-Áúú!-kiáltottam fel.
Mindkét szatyor tartalma szerte szét gurult a földön.Mérgesen felálltam és feloltottam a villanyt. Mikor világos lett megnéztem miben estem el.. Hát persze, hogy nem az én, és nem is Lucky de mégcsak nem is Niki szanaszét hagyott holmija volt a bűnös sokkal inkább, Arnold sportcipője.
Mérhetetlen méreg öntött el. Nem elég, hogy megint nálunk dekkol de még a cuccait is az út közepén hagyja?! Nem érdekel ebből elegem van!!! Mérgesen berohantam a szobába és bedörömböltem Niki szobájának ajtaján.
-NIKI!!!! HALLOD! GYERE MÁR KI!!!!
Kis piszmogás majd megjelent az ajtóban Niki egyszál köntösben.
-Nem vagyok kíváncsi a részletekre!!! Csak arra kérnélek titeket húzzatok ki, szedjétek össze Arnold szanaszét heverő cipőjét, és aztán a többi cuccot is ami azért borult ki mert elbotllottam a szaros cipőjében!!!! Rendben?!-förmedtem rá, miközben a fájós könyökömet dörzsölgettem. A térdemet nem értem el pedig az is fájt…
-Mi? Miről beszélsz?
-Arról, hogy elestem a cipőjében, kiborultak a zacskók, mert elvoltam vásárolni, és legyetek szívesek szedjétek össze. Ne nekem kelljen már…egész estig dolgoztam szétvertem a kezem mert elestem…légyszi…-mondtam finomabb hangnemben.
-Nem tehetek róla, hogy ilyen béna vagy.-felelte Niki közönyösen.
Na ez most pofán csapott. Eddig is volt már egy két veszekedésünk Arnold miatt, de Niki mindig mellettem állt. Amióta együtt van ezzel a pasival sokat változott, negatív irányban. Én értem, hogy szerelem meg minden de hát Én is itt lakok!!! Hiába a szerelem öl, butít, nyomorbadönt…
-Jó akkor légy szíves szedjétek össze.-feleltem.
-Édesem jössz már?-hallottam benntről Arnold hangját. A gyomrom felfordult…
-Mindjárt.-kiabált vissza Niki.-NA szóval-folytatta Nekem címezve mondandóját-nem én borítottam ki, tehát nem szedem össze. Ok?
-Nem, nem ok! Én is folyton kitakarítok, meg elpakolok utánad, most miért nem teszel meg ennyit?
-Figyelj! Tudom, hogy még mindig ki avgy Bill miatt és kurvára zavar, hogy én boldog vagyok, de mi lenne ha nem csesztetnél folyton a többi plázamaca barátnőddel együtt???
Újjabb pofon! A legjobb barátnőm…nem hiszem el.
-Mi? Hogy jön ide Bill? Ki beszélt most Róla?-dadogtam értetlenül.
-Én. Merthogy tudom, hogy miatta vagy még mindig ilyen hülye, merthogy még mindig odavagy érte, de kérlek ne rajtam töltsd ezt le…
-Én egyáltalán nem vagyok már oda Billért ez hülyeség!!! Kikérem magamnak…
-Látod? Nem azon akadsz fönnt, hogy plázamacának nevezlek, hanem meghallod Bill nevét és rögtön azon a szálon futsz tovább. Ebből világosan látszik az érzelmi kötődés. Na de majd reggel…szia!-mondta és becsapta az orrom előtt az ajtót. Én csak álltam ott mint egy faszent és köpni nyelni nem tudtam. Nem vagyok oda érte…Nem, Nem, Nem és NEM! Mi lenne ha végre elfelejtené mindenki hogy valaha is szóba álltam Vele, úgy ahogy én is ezt teszem? De igaza van! Miért vele foglalkozok? Niki…miért ilyen velem???
Nagyon szomorú lettem amiért így összevesztünk ígyhát könnyes szemekkel csalódottan kikullogtam a konyhába és összeszedtem a szétgurult dolgokat majd eltettem mindent a helyére. Utána elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. Egy csomó ideig csak forgolódtam. Szeretem még Billt? Magamra hagyott, előtte hazudott, becsapott, orromnál fogva vezetett!! Így nem szerethetem! És egyébként is ha szeretne keresett volna de nem keresett így fölösleges...továbbléptem. Vagy még sem?
Lucky odafeküdt mellém és őt simogattam…tudom, hogy benne legalább sohasem fogok csalódni. És ez biztos…
2010. június 17., csütörtök
30.rész
A Wolfgang straße 25-öt hamar megtaláltuk…sajnos.
-Te biztos jó helyen vagyunk? Nem rosz címet olvastál?-kérdezte Suzy mikor meglátta a házat. Egy lepukkant 4 emeletes téglaház volt az aljában egy füstös kocsmával. És úgy alapból az egész úgy nézett ki mint ami mindjárt összedől. És amilyen alakok mászkáltak ki-be…szörnyű volt. Mintha a hírdetésben nem ilyen környékről lett volna szó…
-Nem tudom…remélem ez nem az a ház és tényleg téves…
-És már 11 múlt. Hol lehet a tulaj?-ebben a percben megcsörrent a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele.
-Jónapot! Lena Lovel?
-Igen…
-Én pedig Klaus Hermann vagyok az ingatlanos. Azért hívom, mert már elmúlt 11. Mikor ér ide?
-Ömm…én már ittvagyok.-feleltem.
-Hol? Wolfgang straße 25. III.kerület.
-III.kerület???? Nem a XI.?
-Nem ez a III.
-Oh ne haragudjon. Akkor rossz helyre jöttem. Mert én itt vagyok a III.kerületi Wolfgang straße 25-nél de reméltem, hogy nem ez az.
-Azt elhiszem-nevetett az ingatlanos. Ebből feltételeztem, hogy ismeri a helyet.
-Akkor mikor tud idejönni?
-Hát az a baj, hogy mennem kéne dolgozni….de holnap 10-re oda tudok menni ha Önnek az jó.
-Rendben.
-És tényleg ne haragudjon én azt hittem…
-Nem kell szabadkozni semmi baj. Mindenkivel megesik az ilyen. Akkor holnap 10-kor várom. Viszlát.
-Köszönöm. Viszlát.
-Na?-kérdezte Suzy.
-Tartoztunk az ördögnek egy úttal…viszont örülhetek mert nem eza lakás lesz az :D
-Ohh mázli…már megijedtem, hogy ide fogsz költözni mert én meg nem látogattalak volna itt az biztos xD
-Kösz xD Na de akkor viszont beérek időben a melóba.
-Bizony. AZ jó legalább nem lesz egyedül szegény Cornelia
-Jaja. Ugyhogy siessünk vissza.
-Jó.
-És holnap is eljössz velem? :D
-Nem. Holnap én nyitok.
-Jah tényleg…de kár! Na mindegy akkor elhívom Cornit.
-Ő se fog veled menni.
-Miért ne jönne?
-Mert cseréltünk…rémlik? MA reggel mondtam. Ma lettél volna velem, de cseréltem a szabadot Cornival, hogy Ő mehessen fogorvoshoz. Emlékszel?
-Ja jó oké. Bocs olyan szét szórt vagyok!Már annyira költöznék…
-Azt elhiszem…
***
Mikor beértem (időben xD) a munkahelyemre:
-Szia Cornelia!
-Szia! Hát Te? Nem úgy volt, hogy lakást nézel?
Corni éppen előkészítette az anyagokat mert nemsoká jött az első kuncsaftja.
-De…de képzeld kiderült, hogy rosz helyre mentünk. Szóval holnap megyek.
-Jaaa értem. Ügyesek vagytok xD
-Jó kösz.-ekkor megcsörrent a telefonom.
-Hallo? Lena Lovel.
-Szia Lena! Natascha König vagyok.
-Szia Nati!
-Azért hívlak mert nem tudnék hozzád ma valamikor beugorni?
-Pont szerencséd van, egyig nincs senkim. Beugorhatsz ha ráérsz most.
-Juj de jó. Köszi. Akkor mindjárt ott vagyok. Szia!
-Szia!
-Na mi az mégse fogsz egy órát unatkozni?-kérdezte Corni.
-Nem. Pedig már örültem…-viccelődtem.
-Aha pakolhattad volna akkor a raktárat tiszta kupi!!-nevetett Corni.
-Na peeersze! Mindig én rakok rendet. Most már Neked vagy Suzynak kell mert én tutira nem csinálom meg mégegyszer.
-Mindig ezt mondod, és mindig megcsinálod.-csipkelődött.
-Tudom xD De most tényleg nem…
-Perszepersze.
-Na jó te csak fogd be mert vendéged van.-mutattam az ajtó felé, ahol már lépett is be Cornelia első vendége. Én meg addig elkezdtem előkészíteni az anyagokat, hogy mikor Nati ideér kezdhessem is a munkát…
-Te biztos jó helyen vagyunk? Nem rosz címet olvastál?-kérdezte Suzy mikor meglátta a házat. Egy lepukkant 4 emeletes téglaház volt az aljában egy füstös kocsmával. És úgy alapból az egész úgy nézett ki mint ami mindjárt összedől. És amilyen alakok mászkáltak ki-be…szörnyű volt. Mintha a hírdetésben nem ilyen környékről lett volna szó…
-Nem tudom…remélem ez nem az a ház és tényleg téves…
-És már 11 múlt. Hol lehet a tulaj?-ebben a percben megcsörrent a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele.
-Jónapot! Lena Lovel?
-Igen…
-Én pedig Klaus Hermann vagyok az ingatlanos. Azért hívom, mert már elmúlt 11. Mikor ér ide?
-Ömm…én már ittvagyok.-feleltem.
-Hol? Wolfgang straße 25. III.kerület.
-III.kerület???? Nem a XI.?
-Nem ez a III.
-Oh ne haragudjon. Akkor rossz helyre jöttem. Mert én itt vagyok a III.kerületi Wolfgang straße 25-nél de reméltem, hogy nem ez az.
-Azt elhiszem-nevetett az ingatlanos. Ebből feltételeztem, hogy ismeri a helyet.
-Akkor mikor tud idejönni?
-Hát az a baj, hogy mennem kéne dolgozni….de holnap 10-re oda tudok menni ha Önnek az jó.
-Rendben.
-És tényleg ne haragudjon én azt hittem…
-Nem kell szabadkozni semmi baj. Mindenkivel megesik az ilyen. Akkor holnap 10-kor várom. Viszlát.
-Köszönöm. Viszlát.
-Na?-kérdezte Suzy.
-Tartoztunk az ördögnek egy úttal…viszont örülhetek mert nem eza lakás lesz az :D
-Ohh mázli…már megijedtem, hogy ide fogsz költözni mert én meg nem látogattalak volna itt az biztos xD
-Kösz xD Na de akkor viszont beérek időben a melóba.
-Bizony. AZ jó legalább nem lesz egyedül szegény Cornelia
-Jaja. Ugyhogy siessünk vissza.
-Jó.
-És holnap is eljössz velem? :D
-Nem. Holnap én nyitok.
-Jah tényleg…de kár! Na mindegy akkor elhívom Cornit.
-Ő se fog veled menni.
-Miért ne jönne?
-Mert cseréltünk…rémlik? MA reggel mondtam. Ma lettél volna velem, de cseréltem a szabadot Cornival, hogy Ő mehessen fogorvoshoz. Emlékszel?
-Ja jó oké. Bocs olyan szét szórt vagyok!Már annyira költöznék…
-Azt elhiszem…
***
Mikor beértem (időben xD) a munkahelyemre:
-Szia Cornelia!
-Szia! Hát Te? Nem úgy volt, hogy lakást nézel?
Corni éppen előkészítette az anyagokat mert nemsoká jött az első kuncsaftja.
-De…de képzeld kiderült, hogy rosz helyre mentünk. Szóval holnap megyek.
-Jaaa értem. Ügyesek vagytok xD
-Jó kösz.-ekkor megcsörrent a telefonom.
-Hallo? Lena Lovel.
-Szia Lena! Natascha König vagyok.
-Szia Nati!
-Azért hívlak mert nem tudnék hozzád ma valamikor beugorni?
-Pont szerencséd van, egyig nincs senkim. Beugorhatsz ha ráérsz most.
-Juj de jó. Köszi. Akkor mindjárt ott vagyok. Szia!
-Szia!
-Na mi az mégse fogsz egy órát unatkozni?-kérdezte Corni.
-Nem. Pedig már örültem…-viccelődtem.
-Aha pakolhattad volna akkor a raktárat tiszta kupi!!-nevetett Corni.
-Na peeersze! Mindig én rakok rendet. Most már Neked vagy Suzynak kell mert én tutira nem csinálom meg mégegyszer.
-Mindig ezt mondod, és mindig megcsinálod.-csipkelődött.
-Tudom xD De most tényleg nem…
-Perszepersze.
-Na jó te csak fogd be mert vendéged van.-mutattam az ajtó felé, ahol már lépett is be Cornelia első vendége. Én meg addig elkezdtem előkészíteni az anyagokat, hogy mikor Nati ideér kezdhessem is a munkát…
2010. június 16., szerda
29.rész
Mivel még csak 9 óra volt, kihasználtam az időt és kitakarítottam a lakásban.(Illetve előtte levittem kicsit a parkba Luckyt…egy fél órácskára) Már szörnyen nagy kupleráj volt, ugyhogy igazán rá fért már mindenre ez a kis takarítás. Nekem is jó kikapcsolódás volt. Igaz még nem volt biztos, hogy ez a lakás lesz a befutó (bár én éreztem, hogy ez lesz az) összepakoltam már 1-2 cuccomat hogy ha költözhetek, minnél hamarabb el tudjak menni. Annyira belemerültem a nagy pakolászásba, hogy egészen megijedtem amikor valaki csöngetett. Kinyitom:
-Szia Lena.
-Szia Suzy…ömmm idő van igaz?
-Hát látom egy pettyet elnézted az időt…
-Egy pettyet xD
-Na akkor gyíorsan kapj magadra valami emberi öltözéket és induljunk ha nem akarsz elkésni.
-Jujujj ok. Addig csüccs le. Mindjárt jövök.
-Ok. Addig játszhatok Luckyval?
-Ugyse hagyna addig békén xD-mondtam és ránéztem a kis állatkára aki már Suzyra ugrált össze-vissza. Akit én szerettem azt Ő is szerette J
Gyorsan berohantam a szobába és felkaptam valami szép rucit, sminkelni szerencsére már nem kellett mert azt mikor felkeltem reggel, elintéztem a hajammal együtt így amikor kivágódtam a konyhában már csak a papucsba kellett belebújnom és indultunk is.
-Siess már Suzy! El fogunk késni!-szóltam hátra neki, miközben szaladtam le a lépcsőn.
-Jól van na. Nem kell úgy rohanni még nem vagy késésben. Direkt előbb jöttem xD
-Mi?! Szemééét! Miért hülyítesz?
-Mert gondoltam mehetünk egy darabig gyalog. Olyan szép júniúsi idő van, süt a nap meg minden…érted? Sétálunk kicsit.-mosolygott Suzy.
-Ja jó. Végülis igaz…szép idő van. –és pont ekkor léptünk ki a lépcsőházba.
-Corinát felhívtad?
-Persze! Alap.
-Akkor jó. Aszittem vagy olyan lüke, hogy nem hívod fel xD
-Kösz xD
Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a parkon és utána villamossal megyünk 3 megállót és akkor pont időben odaérünk a házhoz. Útközben beszélgettünk mindenféléről…a legújabb nyári divatról, a gyönyörűszép időjárásról, Suzyval mindenféléről beszélgettünk, és persze a pasik is szóba kerültek…
-Bill azóta se jelentkezett? Mármint mióta elváltatok?
Kicsit meglepett a kérdése. Soha nem beszélgettünk Róla. Én persze elmondtam nekik az egész sztorit, és ők is sokat segítettek, hogy túltegyem magam rajta, de soha egyikünk se hozta fel a beszélgetésbe. Minek? Fölösleges róla beszélgetni…
-Nem…de tudod, hogy már nem érdekel.
-Aha. Csak úgy érdekelt…
-Nem gáz-mondtam fülig érő szájjal-Nincsenek titkok, se tabuk ez a barátság alapja nem?
-Dede!-vágta rá és felszálltunk a villamosra.
-Na de mi van azzal a pasival akivel múltkor ismerkedtél meg? Hívott már?
-Igen!-mondta lelkesen.
-Komolyan?! És nem szóltál???!
-Nem xD Elfelejtettem-nevetett.
-Felejtetted persze! Tyúkeszű! Na de meséééélj! Mi volt???
-Hmm…semmi. Elhívott moziba.
-ÉS ezt csak így mondod?
-Hát hogy mondjam? XD
-Nem tudom xD Nem így…na mindegy! És mikor mész vagy mentek?
-1 hét múlva…de már egy csomószor beszéltünk telefonon. Minden nap felhív.
-És erről nem szóltál???
-Nem akarok semmit elkiabálni ameddig nem biztos…
-Ja értem.
-Te az ott nem egy ellenőr????-kérdezte és hátramutatott.
-Hol?!-fordultam meg ijedten. Ijedten azért mert nem volt nálam a bérletem, és jegy se volt nálam.
-O-óóó ez el fog kapni! Mi legyen?-kérdezte idegesen.
-Mmmm…szépen mosolygunk ha ránknéz? XD
-Nem hinném hogy bejönne xD
-Kár…akkor úgyis itt szállnánk le…
-Tényleg. –ebben a másodpercben odaért hozzánk.
-Jónapot kívánok. Jegyeket bérleteket.-mondta.
-Ööööh Bonne journée!…Ömm...Nous ne parlent pas allemand (franciául: Jó napot! ömm mi nem értenünk németül)-hirtelen ötlet volt kihasználtam azt, hogy én sok nyelven tudok és feltételeztem az ellenőrről, hogy franciául nem tud.Az ötletem bejött. Suzy meg inkább szótlanul vigyorgott mint a vadalma.
-Mi? Ööö Please ticket?-kérdezte angolul.
-Qu'est-ce?Nous ne comprenons pas ce qu'il dit.(Mi? Mi nem értjük amit mond.)
-TICK-ET? Nem értitek????-kérdezte idegesen.
Kis híja volt hogy el nem röhögtem magam. Nagyon vicces volt nézni, ahogy hülyét csináltunk szegény emberből.
-Que dites-vous?(Mit mondasz?)
-Hülye picsák nem igaz, hogy nem értetek angolul!!!-förmedt ránk. Erre mondjuk majdnem visszaszóltam, valami nagyon csúnyát, de Suzy időben rálépett a lábamra, jelezve ezzel azt, hogy nem kéne kiesnem a szerepből.
-aller en enfer!(Menj a pokolba!)
-Áhh…a fenébe is….-mondta és otthagyott minket. Ekkor pont megállt a villamos és leszálhattunk.
Mikor leszálltunk azonnal kitört belőlünk a nevetés.
-Hát ez nagy volt xD-mondta Suzy szinte fulldokolva.
-AZ xD TICK-ET!Nem értitek???? XD K.O. XD
-AZ xD
-Szia Lena.
-Szia Suzy…ömmm idő van igaz?
-Hát látom egy pettyet elnézted az időt…
-Egy pettyet xD
-Na akkor gyíorsan kapj magadra valami emberi öltözéket és induljunk ha nem akarsz elkésni.
-Jujujj ok. Addig csüccs le. Mindjárt jövök.
-Ok. Addig játszhatok Luckyval?
-Ugyse hagyna addig békén xD-mondtam és ránéztem a kis állatkára aki már Suzyra ugrált össze-vissza. Akit én szerettem azt Ő is szerette J
Gyorsan berohantam a szobába és felkaptam valami szép rucit, sminkelni szerencsére már nem kellett mert azt mikor felkeltem reggel, elintéztem a hajammal együtt így amikor kivágódtam a konyhában már csak a papucsba kellett belebújnom és indultunk is.
-Siess már Suzy! El fogunk késni!-szóltam hátra neki, miközben szaladtam le a lépcsőn.
-Jól van na. Nem kell úgy rohanni még nem vagy késésben. Direkt előbb jöttem xD
-Mi?! Szemééét! Miért hülyítesz?
-Mert gondoltam mehetünk egy darabig gyalog. Olyan szép júniúsi idő van, süt a nap meg minden…érted? Sétálunk kicsit.-mosolygott Suzy.
-Ja jó. Végülis igaz…szép idő van. –és pont ekkor léptünk ki a lépcsőházba.
-Corinát felhívtad?
-Persze! Alap.
-Akkor jó. Aszittem vagy olyan lüke, hogy nem hívod fel xD
-Kösz xD
Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a parkon és utána villamossal megyünk 3 megállót és akkor pont időben odaérünk a házhoz. Útközben beszélgettünk mindenféléről…a legújabb nyári divatról, a gyönyörűszép időjárásról, Suzyval mindenféléről beszélgettünk, és persze a pasik is szóba kerültek…
-Bill azóta se jelentkezett? Mármint mióta elváltatok?
Kicsit meglepett a kérdése. Soha nem beszélgettünk Róla. Én persze elmondtam nekik az egész sztorit, és ők is sokat segítettek, hogy túltegyem magam rajta, de soha egyikünk se hozta fel a beszélgetésbe. Minek? Fölösleges róla beszélgetni…
-Nem…de tudod, hogy már nem érdekel.
-Aha. Csak úgy érdekelt…
-Nem gáz-mondtam fülig érő szájjal-Nincsenek titkok, se tabuk ez a barátság alapja nem?
-Dede!-vágta rá és felszálltunk a villamosra.
-Na de mi van azzal a pasival akivel múltkor ismerkedtél meg? Hívott már?
-Igen!-mondta lelkesen.
-Komolyan?! És nem szóltál???!
-Nem xD Elfelejtettem-nevetett.
-Felejtetted persze! Tyúkeszű! Na de meséééélj! Mi volt???
-Hmm…semmi. Elhívott moziba.
-ÉS ezt csak így mondod?
-Hát hogy mondjam? XD
-Nem tudom xD Nem így…na mindegy! És mikor mész vagy mentek?
-1 hét múlva…de már egy csomószor beszéltünk telefonon. Minden nap felhív.
-És erről nem szóltál???
-Nem akarok semmit elkiabálni ameddig nem biztos…
-Ja értem.
-Te az ott nem egy ellenőr????-kérdezte és hátramutatott.
-Hol?!-fordultam meg ijedten. Ijedten azért mert nem volt nálam a bérletem, és jegy se volt nálam.
-O-óóó ez el fog kapni! Mi legyen?-kérdezte idegesen.
-Mmmm…szépen mosolygunk ha ránknéz? XD
-Nem hinném hogy bejönne xD
-Kár…akkor úgyis itt szállnánk le…
-Tényleg. –ebben a másodpercben odaért hozzánk.
-Jónapot kívánok. Jegyeket bérleteket.-mondta.
-Ööööh Bonne journée!…Ömm...Nous ne parlent pas allemand (franciául: Jó napot! ömm mi nem értenünk németül)-hirtelen ötlet volt kihasználtam azt, hogy én sok nyelven tudok és feltételeztem az ellenőrről, hogy franciául nem tud.Az ötletem bejött. Suzy meg inkább szótlanul vigyorgott mint a vadalma.
-Mi? Ööö Please ticket?-kérdezte angolul.
-Qu'est-ce?Nous ne comprenons pas ce qu'il dit.(Mi? Mi nem értjük amit mond.)
-TICK-ET? Nem értitek????-kérdezte idegesen.
Kis híja volt hogy el nem röhögtem magam. Nagyon vicces volt nézni, ahogy hülyét csináltunk szegény emberből.
-Que dites-vous?(Mit mondasz?)
-Hülye picsák nem igaz, hogy nem értetek angolul!!!-förmedt ránk. Erre mondjuk majdnem visszaszóltam, valami nagyon csúnyát, de Suzy időben rálépett a lábamra, jelezve ezzel azt, hogy nem kéne kiesnem a szerepből.
-aller en enfer!(Menj a pokolba!)
-Áhh…a fenébe is….-mondta és otthagyott minket. Ekkor pont megállt a villamos és leszálhattunk.
Mikor leszálltunk azonnal kitört belőlünk a nevetés.
-Hát ez nagy volt xD-mondta Suzy szinte fulldokolva.
-AZ xD TICK-ET!Nem értitek???? XD K.O. XD
-AZ xD
2010. június 14., hétfő
28.rész
Egészen pontosan 5 hónapja… vagyis majdnem fél éve annak, hogy utoljára beszéltem Billel.
Az első pár hét nagyon kemény volt. Sokat sírtam, de Niki, Cornelia és Suzy (az új barátaim) mellettem voltak. Ők segítettek, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. Örök hála Nekik. Na, és persze az én kis Luckym ^^ mostanában szegénykét kicsit elhanyagoltam, de mikor fájdalma van a kutya gazdájának a kisállat mindig addig-addig nyaggatja ameddig ki nem rángatja a mélypontról. Hihetetlenek ezek a kutyák. Ha nem lett volna Lucky biztosan nehezebb lett volna...
Anyuékkal sikerült kibékülnöm, végülis már nem haragudtam rájuk. Semmiről nem tehettek. És egyébként is…ha a Sors úgy rendelte el, hogy Bill és Én nem vagyunk egyímásnak teremtve akkor előbb vagy utóbb tutira szétmentünk volna. És akkor már inkább előbb semminthogy utóbb…
Arról viszont Niki sehogyse tudott lebeszélni, hogy elálljak az egyetemtől. Végérvényesen világossá vált számomra, hogy nem lennék alkalmas más embereknek tanácsot adni amikor a saját dolgaimat se tudom átlátni. Helyette egy egyszerűbb szakmát választottam. Elvégeztem egy tanfolyamot és most műkörömépítő vagyok. Munkába is álltam egy nagyon jó helyen. Jól érzem magam. A kollegáim nagyon kedvesek nagyon jól összebarátkoztam velük. Gyakran járogatunk el bulizni és mostmár úgy érzem sikerült túltennem magam Billen. Bár néha néha esténként ha nagyon egyedül érzem magam még mindig szomorkodok miatta. De már nem hiányzik. Túlságosan elfoglalt vagyok, nincs időm arra, hogy siránkozzak, és fölösleges is. És ami a legfontosabb: egyáltalán nem vagyok belé már szerelmes. Talán csak hirtelen fellángolás volt és sose szerettem igazán? Nem tudom és már nem is érdekel.
Új ember lettem…teljesen kicserélődtem. Az új környezet, új célok, új élet teljesen megváltoztattak, és pozitív irányban. Egyáltalán nem hiányzik a régi Lena. És már Bill Kaulitz sem. Rájöttem, hogy az élet nélküle is halad tovább.
Idő közben meghallgattam 1-2 TH számot és be kellett látnom, hogy nagyon jók. Hallottam azokat a számokat is amiket Bill elénekelt nekem akkor amikor még nem tudtam ki Ő. Na, azokat soha nem hallgatom meg. Túl sok szép emlék köt hozzájuk és rossz kedvem lenne…Viszont ha a TV-ben mutatják őket, mindig nézem mit mondanak. Elején ha megpillantom Billt kicsit még mindig elszorult a torkom…De már "csak sztár"ként tekintek rá. Mintha sose ismertem volna. Megnéztem a koncertfelvételeiket is amik a mostani turnéjukon készítettek. Komolyan gondolkodtam, hogy kimegyek egyre, de végülis elhesegettem az ötletet.
***
Na végre! Megtaláltam az ideális albérletet. Már két hete bújom az újságokat, de idáig ez az első ami normálisnak tűnik.
Niki összejött egy fickóval, Arnolddal. Nagyon jól megvannak, szeretik egymást (Arnold is szereti Nikit és ez fontos) viszont Én nem jövök ki valami túl jól Arnolddal…És egyre többet van nálunk. Niki az én barátaimmal, Corneliával és Suzyvall (munkatársaim) nem jön ki valami túl jól, és Ők néha-néha felugornak hozzánk….vagyis egyikünk állandóan kellemetlenül érzi magát otthon. Arnolddal kezd elmélyülni a kapcsolatuk és Én meg akarom előzni azt a bejelentést, hogy vagy Arnold költözik hozzánk, vagy Niki őhozzá, mert egyrészt nem akarok zavaró tényező lenni, másrészt egyedül nagy lenne nekem az a lakás. Így elhatároztam, hogy új szállás után nézek.
Amint megláttam a hírdetést az újságban rögtön telefontragadtam és tárcsáztam is a számot.
-Jónapot. Itt Klaus Hermann. Miben segíthetek?
-Jónapot! Én Lena Lovel vagyok, és az újságban olvastam a hírdetést a Wolfgang straße 25-ről…
-Igen. Érdekelné?
-Hát igen.
-Mikor tudná megnézni?
-Hát attól függ Önnek mikor jó.
-Ma 11-kor?
-AZ pont jó. Rendben. Köszönöm, akkor viszlát.
-Viszlát.
Na ez gyorsan ment. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar meg tudom nézni a lakást de nagyon örülök neki :D
Viszont fél 12-re kéne mennem ma dolgozni…ajjajj. Kizárt, hogy addig végzek! De hülye vagyok! Mostmár mindegy…Felhívom Suzyt és megmondom, hogy késni fogok. Tuti nem fog haragudni elvégre én nem szoktam késni…
-Szia Lena! Na mizujs szivecském? Már nem birod ki nélkülem 12-ig? xD
-Kac-kac-kukac. xD De kibírom, csak felhívtalak mert fontos.
-Na mi az?
-Az, hogy találtam egy albérletet. És ma tizenegyre kéne mennem megnézni, de lehet, hogy nem érek akkor vissza délre…
-Találtál lakást? Az tök szuper! Végre…ideje volt.
-Ja igen…már kicsit zavart Arnold folytonos jelenléte. Ma is itt aludt. Gondold el reggel arra kimenni, hogy ez is ott van nálunk.
-Inkább nem gondolom el…éppen reggelizek xD
-Ohh bocsi xD Jóétvágyat :D
-Kösz :D NA de egyébként ezt miért nekem mondod, hogy késni fogsz?
-Miért nem Veled vagyok ma?
-Nagyon nem! Ma szabad vagyok, nem emlékszel? Cseréltünk Corneliával, hogy Ő el tudjon menni holnapután a fogorvoshoz. Rémlik aranyom?
-Jah tényleg! Basszus! Mekkora álat vagyok!
-Áhh dehogy. Fogjuk rá, hogy Arnold miatt van, ok? :P
-Jó xD Fuh de gonoszak vagyunk.
-Tudom! De nem baaaj :P
-Te, ha már szabad vagy, nincs kedved eljönni velem?
-Hát…végülis mehetek.
-De jóóóó! Oksa. Akkor gyere át, de ne késs. Ok?
-Jójó tudod, hogy nem szokásom. Na szijja!
-Szia!
Ezután felhívtam Cornira is, hogy kések de szerencsére nem haragudott. Nekem úgyis csak fél egyre jön az első ügyfelem addig meg minek legyek ott?
Az első pár hét nagyon kemény volt. Sokat sírtam, de Niki, Cornelia és Suzy (az új barátaim) mellettem voltak. Ők segítettek, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. Örök hála Nekik. Na, és persze az én kis Luckym ^^ mostanában szegénykét kicsit elhanyagoltam, de mikor fájdalma van a kutya gazdájának a kisállat mindig addig-addig nyaggatja ameddig ki nem rángatja a mélypontról. Hihetetlenek ezek a kutyák. Ha nem lett volna Lucky biztosan nehezebb lett volna...
Anyuékkal sikerült kibékülnöm, végülis már nem haragudtam rájuk. Semmiről nem tehettek. És egyébként is…ha a Sors úgy rendelte el, hogy Bill és Én nem vagyunk egyímásnak teremtve akkor előbb vagy utóbb tutira szétmentünk volna. És akkor már inkább előbb semminthogy utóbb…
Arról viszont Niki sehogyse tudott lebeszélni, hogy elálljak az egyetemtől. Végérvényesen világossá vált számomra, hogy nem lennék alkalmas más embereknek tanácsot adni amikor a saját dolgaimat se tudom átlátni. Helyette egy egyszerűbb szakmát választottam. Elvégeztem egy tanfolyamot és most műkörömépítő vagyok. Munkába is álltam egy nagyon jó helyen. Jól érzem magam. A kollegáim nagyon kedvesek nagyon jól összebarátkoztam velük. Gyakran járogatunk el bulizni és mostmár úgy érzem sikerült túltennem magam Billen. Bár néha néha esténként ha nagyon egyedül érzem magam még mindig szomorkodok miatta. De már nem hiányzik. Túlságosan elfoglalt vagyok, nincs időm arra, hogy siránkozzak, és fölösleges is. És ami a legfontosabb: egyáltalán nem vagyok belé már szerelmes. Talán csak hirtelen fellángolás volt és sose szerettem igazán? Nem tudom és már nem is érdekel.
Új ember lettem…teljesen kicserélődtem. Az új környezet, új célok, új élet teljesen megváltoztattak, és pozitív irányban. Egyáltalán nem hiányzik a régi Lena. És már Bill Kaulitz sem. Rájöttem, hogy az élet nélküle is halad tovább.
Idő közben meghallgattam 1-2 TH számot és be kellett látnom, hogy nagyon jók. Hallottam azokat a számokat is amiket Bill elénekelt nekem akkor amikor még nem tudtam ki Ő. Na, azokat soha nem hallgatom meg. Túl sok szép emlék köt hozzájuk és rossz kedvem lenne…Viszont ha a TV-ben mutatják őket, mindig nézem mit mondanak. Elején ha megpillantom Billt kicsit még mindig elszorult a torkom…De már "csak sztár"ként tekintek rá. Mintha sose ismertem volna. Megnéztem a koncertfelvételeiket is amik a mostani turnéjukon készítettek. Komolyan gondolkodtam, hogy kimegyek egyre, de végülis elhesegettem az ötletet.
***
Na végre! Megtaláltam az ideális albérletet. Már két hete bújom az újságokat, de idáig ez az első ami normálisnak tűnik.
Niki összejött egy fickóval, Arnolddal. Nagyon jól megvannak, szeretik egymást (Arnold is szereti Nikit és ez fontos) viszont Én nem jövök ki valami túl jól Arnolddal…És egyre többet van nálunk. Niki az én barátaimmal, Corneliával és Suzyvall (munkatársaim) nem jön ki valami túl jól, és Ők néha-néha felugornak hozzánk….vagyis egyikünk állandóan kellemetlenül érzi magát otthon. Arnolddal kezd elmélyülni a kapcsolatuk és Én meg akarom előzni azt a bejelentést, hogy vagy Arnold költözik hozzánk, vagy Niki őhozzá, mert egyrészt nem akarok zavaró tényező lenni, másrészt egyedül nagy lenne nekem az a lakás. Így elhatároztam, hogy új szállás után nézek.
Amint megláttam a hírdetést az újságban rögtön telefontragadtam és tárcsáztam is a számot.
-Jónapot. Itt Klaus Hermann. Miben segíthetek?
-Jónapot! Én Lena Lovel vagyok, és az újságban olvastam a hírdetést a Wolfgang straße 25-ről…
-Igen. Érdekelné?
-Hát igen.
-Mikor tudná megnézni?
-Hát attól függ Önnek mikor jó.
-Ma 11-kor?
-AZ pont jó. Rendben. Köszönöm, akkor viszlát.
-Viszlát.
Na ez gyorsan ment. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar meg tudom nézni a lakást de nagyon örülök neki :D
Viszont fél 12-re kéne mennem ma dolgozni…ajjajj. Kizárt, hogy addig végzek! De hülye vagyok! Mostmár mindegy…Felhívom Suzyt és megmondom, hogy késni fogok. Tuti nem fog haragudni elvégre én nem szoktam késni…
-Szia Lena! Na mizujs szivecském? Már nem birod ki nélkülem 12-ig? xD
-Kac-kac-kukac. xD De kibírom, csak felhívtalak mert fontos.
-Na mi az?
-Az, hogy találtam egy albérletet. És ma tizenegyre kéne mennem megnézni, de lehet, hogy nem érek akkor vissza délre…
-Találtál lakást? Az tök szuper! Végre…ideje volt.
-Ja igen…már kicsit zavart Arnold folytonos jelenléte. Ma is itt aludt. Gondold el reggel arra kimenni, hogy ez is ott van nálunk.
-Inkább nem gondolom el…éppen reggelizek xD
-Ohh bocsi xD Jóétvágyat :D
-Kösz :D NA de egyébként ezt miért nekem mondod, hogy késni fogsz?
-Miért nem Veled vagyok ma?
-Nagyon nem! Ma szabad vagyok, nem emlékszel? Cseréltünk Corneliával, hogy Ő el tudjon menni holnapután a fogorvoshoz. Rémlik aranyom?
-Jah tényleg! Basszus! Mekkora álat vagyok!
-Áhh dehogy. Fogjuk rá, hogy Arnold miatt van, ok? :P
-Jó xD Fuh de gonoszak vagyunk.
-Tudom! De nem baaaj :P
-Te, ha már szabad vagy, nincs kedved eljönni velem?
-Hát…végülis mehetek.
-De jóóóó! Oksa. Akkor gyere át, de ne késs. Ok?
-Jójó tudod, hogy nem szokásom. Na szijja!
-Szia!
Ezután felhívtam Cornira is, hogy kések de szerencsére nem haragudott. Nekem úgyis csak fél egyre jön az első ügyfelem addig meg minek legyek ott?
2010. június 10., csütörtök
27.rész
5 perce üllhettem kinnt mikor megjelent az ajtóban Bill. Egy fekete trikót és egy szintén fekete szörfösnacit viselt és a vizes haját hátul egy copfba kötötte össze. Gyönyörűen nézett ki mint mindig…szinte még nem is szakítottam vele máris hiányzik.
Légies könnyedséggel sétált hozzám és leüllt mellém. A kezemet, ami eddig az ölemben pihent most két tenyere közé rejtette és kicsit megszorította.
Egészen beleborzongtam finom, puha bőrének az érintésébe…Tudtam, Bill mindig is különleges hatásokat váltott ki belőlem, de hogy még mindig ilyen hevesek az érzelmeim azt nem is sejtettem…
-Mennyit tudsz?-kérdezte szomorúan.
-Mondhatni úgy, hogy mindent…de szeretném tőled hallani.
-Hát nincs ezen mit magyarázni…énekes vagyok…15 évesen fiutottunk be a Tokio Hotellel. Azóta töretlen a sikerünk. Amerikában, mindenhol…Erre vágytam, nem panaszkodhatok, de mindennek vannak árnyoldalai. Magányos vagyok…illetve voltam ameddig Téged nem ismertelek meg. Melletted tényleg teljes volt a boldogságom. Én hidd el, hogy el akartam mondani. Az elején azért nem mondtam el, mert féltem, hogy vagy csak azért lennél velem, mert híres vagyok, vagy “megijednél” Tőlem és éppen azért hagynál el mert híres vagyok. Aztán később amikor bíztam benned, és tudtam, hogy Te nem a nevem miatt szeretsz akkor már azért nem tudtam elmondani, mert féltem, hogy ez lesz…hogy haragudni fogsz miért nem az elején mondtam el…Remélem egyszer meg tudod érteni, hogy miért döntöttem így…
-Remélem egyszer Te is megérted az én döntésemet!-vetettem oda. Nehogy már elkezdjem Őt sajnálni! Nem! Most sajnáltatja magát! És Én? Engem nem kell sajnálni? Én mégse kezdek el rinyálni mint Ő…
-Szakítasz?!-kérdezte ijedten.
A gyors és rövid búcsuk híve vagyok…ha húzom az időt nehezebb lesz.
Miért akarnék azzal tovább lenni aki ennyire nem bízott bennem? Bill egy gyáva, gerinctelen és tartástalan alak! Ennyi! Inkább utáljam minthogy szeressem!
-Igen. Szakítok….és ennyi. Igazából csak elbúcsúzni jöttem. Ma utazok.
-Ma? Mész? És…többé nem látlak?
-Megvan a számom, nem?
-De…-bólintott lassan.-De biztos? Átgondoltad? Csak még egy esély…többé nem titkolóznék. Bocsáss meg Nekem…kérlek.
-Nem! Nincs mégegy esély. Volt egy. Te azt eljátszottad. Ennyi. Kívánom, hogy legyél boldog, de ne mellettem. Jó?-és kirántottam a kezeimet az övéből.
-Értem…-mondta. Hangjában pontosan annyi csalódottságot éreztem mint amennyit én éreztem…
Lassan felálltam és Ő is.
-Tomtól búcsúzz el kérlek a nevemben is…
-Meglesz…Felhívlak majd. Megígérem…
Elindultam az ajtó felé.
-Lena!-szólt utánam mire megálltam és megfordultam. A kezem már a kilincsen volt, de Bill elindult felém.
-Sajnálom…de lehet még egy utolsó kérésem?
-Attól függ…Mi lenne az?
Még mielőtt bármit is mondhattam volna, vagy ő mondott volna, elindult felém és mire észbekaptam már az a számon éreztem forró ajkait. Erős kezeivel finoman magához szorított és mellkasa teljesen az enyémhez simult.
Megszűnt minden…csak Ő és Én…sose felejtem el…Bill Kaulitzot…sose…
Légies könnyedséggel sétált hozzám és leüllt mellém. A kezemet, ami eddig az ölemben pihent most két tenyere közé rejtette és kicsit megszorította.
Egészen beleborzongtam finom, puha bőrének az érintésébe…Tudtam, Bill mindig is különleges hatásokat váltott ki belőlem, de hogy még mindig ilyen hevesek az érzelmeim azt nem is sejtettem…
-Mennyit tudsz?-kérdezte szomorúan.
-Mondhatni úgy, hogy mindent…de szeretném tőled hallani.
-Hát nincs ezen mit magyarázni…énekes vagyok…15 évesen fiutottunk be a Tokio Hotellel. Azóta töretlen a sikerünk. Amerikában, mindenhol…Erre vágytam, nem panaszkodhatok, de mindennek vannak árnyoldalai. Magányos vagyok…illetve voltam ameddig Téged nem ismertelek meg. Melletted tényleg teljes volt a boldogságom. Én hidd el, hogy el akartam mondani. Az elején azért nem mondtam el, mert féltem, hogy vagy csak azért lennél velem, mert híres vagyok, vagy “megijednél” Tőlem és éppen azért hagynál el mert híres vagyok. Aztán később amikor bíztam benned, és tudtam, hogy Te nem a nevem miatt szeretsz akkor már azért nem tudtam elmondani, mert féltem, hogy ez lesz…hogy haragudni fogsz miért nem az elején mondtam el…Remélem egyszer meg tudod érteni, hogy miért döntöttem így…
-Remélem egyszer Te is megérted az én döntésemet!-vetettem oda. Nehogy már elkezdjem Őt sajnálni! Nem! Most sajnáltatja magát! És Én? Engem nem kell sajnálni? Én mégse kezdek el rinyálni mint Ő…
-Szakítasz?!-kérdezte ijedten.
A gyors és rövid búcsuk híve vagyok…ha húzom az időt nehezebb lesz.
Miért akarnék azzal tovább lenni aki ennyire nem bízott bennem? Bill egy gyáva, gerinctelen és tartástalan alak! Ennyi! Inkább utáljam minthogy szeressem!
-Igen. Szakítok….és ennyi. Igazából csak elbúcsúzni jöttem. Ma utazok.
-Ma? Mész? És…többé nem látlak?
-Megvan a számom, nem?
-De…-bólintott lassan.-De biztos? Átgondoltad? Csak még egy esély…többé nem titkolóznék. Bocsáss meg Nekem…kérlek.
-Nem! Nincs mégegy esély. Volt egy. Te azt eljátszottad. Ennyi. Kívánom, hogy legyél boldog, de ne mellettem. Jó?-és kirántottam a kezeimet az övéből.
-Értem…-mondta. Hangjában pontosan annyi csalódottságot éreztem mint amennyit én éreztem…
Lassan felálltam és Ő is.
-Tomtól búcsúzz el kérlek a nevemben is…
-Meglesz…Felhívlak majd. Megígérem…
Elindultam az ajtó felé.
-Lena!-szólt utánam mire megálltam és megfordultam. A kezem már a kilincsen volt, de Bill elindult felém.
-Sajnálom…de lehet még egy utolsó kérésem?
-Attól függ…Mi lenne az?
Még mielőtt bármit is mondhattam volna, vagy ő mondott volna, elindult felém és mire észbekaptam már az a számon éreztem forró ajkait. Erős kezeivel finoman magához szorított és mellkasa teljesen az enyémhez simult.
Megszűnt minden…csak Ő és Én…sose felejtem el…Bill Kaulitzot…sose…
Boldog szülinapot Suzykám! :)
Drága Suzymnak, jó barátnőmnek és egyik legrégibb olvasómnak nagyon nagyon boldog 15. születésnapot kívánok :)
2010. június 9., szerda
26.rész
Legnagyobb bánatomra Tom nyitott ajtót pedig már vettem volna a nagy levegőt, hogy az összes csalódottságomat kitöltsem Billre és szétüvöltsem a fejét.
-Szia Lena!-köszönt kicsit félénken.
-Szia Tom-köszöntem közönyösen. Tom a másik fele…Ő is titkolózott, és ő is az ellenségem ha úgy vesszük…pedig a barátomnak hittem. Na lám, mégegy Kaulitzban csalódtam. Ennyit érnek…-Bill?-kérdeztem.
-Öhh…-kezdett bele. Eddig még beljebb se tudtam menni de most utat törtem magamnak Tom mellett és beslisszoltam a nappaliba. Nem fogok az örökkévalóságig az ajtóban ácsorogni.
-Na hol van?-kérdeztem mikor körülnéztem és nem láttam sehol Billt.
-Tooooooom!!!!!!!!! Miért nem válaszolsz mi van már????-hallottam Bill kiabálását ami egyértelműen a fürdőszoba felől jött.
Tom nem válaszolt már mivel a kérdésemre úgymond Bill válaszolt.
-Figyelj Lena…-kezdett volna bele Tom, de én közbevágtam.
-Nem! Te figyelj Tom! Billel akarok beszélni.
-TOOOOOM!!!!!!!!!!!!!!! Itt vagy mááár?
-Igen!-üvöltött vissza Tom.
-Na akkor leszel szíves válaszolni?
-Gyere ki!-kiabált Tom.
-Meg mondtam, hogy nem vagyok hajlandó kimenni. Egy ilyen barom mint én éljen számüzetésben nem fogom a jelenlétemmel fertőzni a világot.
Kérdő tekintettel néztem Tomra.
-Csak hogy értsd…Bill gyenge 3 és fél órája költözött be a fürdőbe pontosan akkor amikor felkelt. Éppen kínozza magát, hogy milyen egy hülye szóval önsanyargatásba kezdett amint az hallod…Egyéni rekordot döntött idáig másfél óra volt a csúcs amikor Velem veszett egyszer össze és 1 hétig nem beszéltünk. Te fontos vagy neki…szeret téged…megbánt mindent.-hadarta Tom.
-Akkor egész életedben ott fogsz élni ebben a fürdőszobában??? Én nem adok neked kaját arra számíts!-válaszolt Tom Billnek majd folytatta nekem a magyarázást:
-Egész éjjel azt hallgattam, hogy milyen hülye meg minden hogy bánja, nem hagyott aludni se! Olyan állapotban volt, hogy attól féltem öngyilkos lesz a fürdőben és most nem túlzok! Gyűlöli magát…Még sírt is.
-Nem érdekel…
-Igen…vagyis nem tudom! Igen! Nem megyek ki! Majd ha Lena itt lesz de nem akkor se…nem tudnék a szemébe nézni…úgy utálom magam! Sose fog megbocsájtani és igaza is lesz! Egy utolsó alak vagyok…És az egyetlen lány aki tényleg magamért szeretett…és még őt is elüldöztem magam melől. Tom nem élem túl…szeretem.
-Na? Hallod? Ezt hallgattam egész éjjel…-szólt Tom.
-Gyere már ki Bill!-kiabált neki.
Szeret…ez nem lehet színjáték hiszen nem tudta hogy itt vagyok…De ez nem változtat semmin már…
-Most mondtam, hogy nem, nem figyelsz?
Úgy gondoltam ideje felfednem Bill előtt, hogy itt vagyok. Odamentem az ajtóhoz és bekopogtam rajta (nem szerényen…)
-Bill Kaulitz! Elég legyen az önsajnálatból! Azonnal told ki az arcod a nappaliba!!!!-kiabáltam be neki.
-Lena??? Te vagy az? Uramisten…TOOOOOM! Miért nem szóltál? Lena…Lena szeretlek hallod? Bocsáss meg nekem….nem mondom, hogy megmagyarázom mert nem lehet mit magyarázni, tudom hogy utálsz…
-Bill! Elég! Most azonnal gyere ki!!!-vágtam közbe.
-Nem…-mondta.
-És miért nem?
-Nem vagyok méltó rá hogy a szemed elé állhassak…
-Jajj Bill! Hagyd ezt a szánalmas dumát!
-De szégyenlem magam, nem érted?
-Azt jól is teszed. De akkor úgy csinálom mint az óvodás gyerekeknél szokás. Mire 3-ig számolok halljam, hogy jössz kifelé. Értem?
-1………………………….2………………….-Tom bement a hálóba-…….2 és fél…………….2 és héromnegyed……………………………..3!!!! Kinnt vagy már?
-Mondtam, hogy nem megyek ki….
-A fenébe is!-mondtam. Meguntam, hogy egy csukott ajtóval beszélgetek ezért benyitottam. Igazából nem gondoltam, hogy az ajtó nyitva lesz de hát kinyílt.
Bill a fürdőkádban feküdt ami a nyakáig volt forró vízzel (mivel a habfürdővel nem spórolt nem láttam semmi olyat amit nem kellett volna, de egyébként is…láttam már őt meztelenül, szóval semmi szégyelnivalója nem lehetett) be volt csukva a szeme és az arcát a plafon felé fordította úgy lógatta gyönyörű haját is a vízbe.
Mikor beléptem rögtön rámkapta a tekintetét.
-Lenaaa?!
-Nem, a szentséges szűz mária…-feleltem szkeptikusan. Bár egyáltalán nem hagyott hidegen Bill (főleg amiket mondott) mégis elhatároztam, hogy szakítok…ha ellágyulok még a végén velemaradok…azt pedig nem akarom. Illetve ha a szívemre hallgatnék maradnék, de akárhányszor a szívemre hallgattam mindig sírás lett a vége. I(tt az ideje hogy a józan ész vegye át az irányítást…
-Hogy kerülsz ide be?-kérdezte idegesen.
-Az ajtón keresztül jöttem be…-Hülye kérdésre hülye felelet.
-De fürdök!!!!
-Ha nem mondod hülyén halok meg…Én mondtam hogy gyere ki amíg 3ig számolok. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez. Te nem jöttél ki akkor bejöttem én mivel untam, hogy a csukott ajtóval veszekedek. Egyébként meg láttalak már így…szóval semmi takargatnivalód nincs.-mondtam és ebbe a szabad kijelentésembe egy kicsit bele is pirultam. Mikor lettem ennyire pimasz? Azért mégis milyen hangot engedek meg magamnak? Nem szoktam így beszélni az emberekkel…
-Igazad van…-mondta.
Most úgy hirtelen elhagyott az a fenenagy magabiztosságom és bátorságom ami egynéhány percig megszállt így nem tudtam megszólalni. Gondoltam ha valamit mondok azzal rögtön elárulom magam. Vártam, hogy Ő szólaljon meg. Egyébként is…nem nekem kell magyarázkodnom.
-Nézd Lena…-kezdett bele de közbevágtam. Őszintén szólva igencsak kellemetlenül éreztem magam úgy, hogy ő itt pancsikol a kádban és úgy magyarázkodik, én meg állok és hallgatom. Ez olyan hülye helyzet.
-Bill! Mielőtt egy szót is szólnál légyszives gyere ki. Mármint öltözz fel és gyere ki a nappaliban. Kinnt várlak. Ok?
-Rendben…-felelte.
Erre én kimentem a nappaliba és leülltem a kanapéra…
-Szia Lena!-köszönt kicsit félénken.
-Szia Tom-köszöntem közönyösen. Tom a másik fele…Ő is titkolózott, és ő is az ellenségem ha úgy vesszük…pedig a barátomnak hittem. Na lám, mégegy Kaulitzban csalódtam. Ennyit érnek…-Bill?-kérdeztem.
-Öhh…-kezdett bele. Eddig még beljebb se tudtam menni de most utat törtem magamnak Tom mellett és beslisszoltam a nappaliba. Nem fogok az örökkévalóságig az ajtóban ácsorogni.
-Na hol van?-kérdeztem mikor körülnéztem és nem láttam sehol Billt.
-Tooooooom!!!!!!!!! Miért nem válaszolsz mi van már????-hallottam Bill kiabálását ami egyértelműen a fürdőszoba felől jött.
Tom nem válaszolt már mivel a kérdésemre úgymond Bill válaszolt.
-Figyelj Lena…-kezdett volna bele Tom, de én közbevágtam.
-Nem! Te figyelj Tom! Billel akarok beszélni.
-TOOOOOM!!!!!!!!!!!!!!! Itt vagy mááár?
-Igen!-üvöltött vissza Tom.
-Na akkor leszel szíves válaszolni?
-Gyere ki!-kiabált Tom.
-Meg mondtam, hogy nem vagyok hajlandó kimenni. Egy ilyen barom mint én éljen számüzetésben nem fogom a jelenlétemmel fertőzni a világot.
Kérdő tekintettel néztem Tomra.
-Csak hogy értsd…Bill gyenge 3 és fél órája költözött be a fürdőbe pontosan akkor amikor felkelt. Éppen kínozza magát, hogy milyen egy hülye szóval önsanyargatásba kezdett amint az hallod…Egyéni rekordot döntött idáig másfél óra volt a csúcs amikor Velem veszett egyszer össze és 1 hétig nem beszéltünk. Te fontos vagy neki…szeret téged…megbánt mindent.-hadarta Tom.
-Akkor egész életedben ott fogsz élni ebben a fürdőszobában??? Én nem adok neked kaját arra számíts!-válaszolt Tom Billnek majd folytatta nekem a magyarázást:
-Egész éjjel azt hallgattam, hogy milyen hülye meg minden hogy bánja, nem hagyott aludni se! Olyan állapotban volt, hogy attól féltem öngyilkos lesz a fürdőben és most nem túlzok! Gyűlöli magát…Még sírt is.
-Nem érdekel…
-Igen…vagyis nem tudom! Igen! Nem megyek ki! Majd ha Lena itt lesz de nem akkor se…nem tudnék a szemébe nézni…úgy utálom magam! Sose fog megbocsájtani és igaza is lesz! Egy utolsó alak vagyok…És az egyetlen lány aki tényleg magamért szeretett…és még őt is elüldöztem magam melől. Tom nem élem túl…szeretem.
-Na? Hallod? Ezt hallgattam egész éjjel…-szólt Tom.
-Gyere már ki Bill!-kiabált neki.
Szeret…ez nem lehet színjáték hiszen nem tudta hogy itt vagyok…De ez nem változtat semmin már…
-Most mondtam, hogy nem, nem figyelsz?
Úgy gondoltam ideje felfednem Bill előtt, hogy itt vagyok. Odamentem az ajtóhoz és bekopogtam rajta (nem szerényen…)
-Bill Kaulitz! Elég legyen az önsajnálatból! Azonnal told ki az arcod a nappaliba!!!!-kiabáltam be neki.
-Lena??? Te vagy az? Uramisten…TOOOOOM! Miért nem szóltál? Lena…Lena szeretlek hallod? Bocsáss meg nekem….nem mondom, hogy megmagyarázom mert nem lehet mit magyarázni, tudom hogy utálsz…
-Bill! Elég! Most azonnal gyere ki!!!-vágtam közbe.
-Nem…-mondta.
-És miért nem?
-Nem vagyok méltó rá hogy a szemed elé állhassak…
-Jajj Bill! Hagyd ezt a szánalmas dumát!
-De szégyenlem magam, nem érted?
-Azt jól is teszed. De akkor úgy csinálom mint az óvodás gyerekeknél szokás. Mire 3-ig számolok halljam, hogy jössz kifelé. Értem?
-1………………………….2………………….-Tom bement a hálóba-…….2 és fél…………….2 és héromnegyed……………………………..3!!!! Kinnt vagy már?
-Mondtam, hogy nem megyek ki….
-A fenébe is!-mondtam. Meguntam, hogy egy csukott ajtóval beszélgetek ezért benyitottam. Igazából nem gondoltam, hogy az ajtó nyitva lesz de hát kinyílt.
Bill a fürdőkádban feküdt ami a nyakáig volt forró vízzel (mivel a habfürdővel nem spórolt nem láttam semmi olyat amit nem kellett volna, de egyébként is…láttam már őt meztelenül, szóval semmi szégyelnivalója nem lehetett) be volt csukva a szeme és az arcát a plafon felé fordította úgy lógatta gyönyörű haját is a vízbe.
Mikor beléptem rögtön rámkapta a tekintetét.
-Lenaaa?!
-Nem, a szentséges szűz mária…-feleltem szkeptikusan. Bár egyáltalán nem hagyott hidegen Bill (főleg amiket mondott) mégis elhatároztam, hogy szakítok…ha ellágyulok még a végén velemaradok…azt pedig nem akarom. Illetve ha a szívemre hallgatnék maradnék, de akárhányszor a szívemre hallgattam mindig sírás lett a vége. I(tt az ideje hogy a józan ész vegye át az irányítást…
-Hogy kerülsz ide be?-kérdezte idegesen.
-Az ajtón keresztül jöttem be…-Hülye kérdésre hülye felelet.
-De fürdök!!!!
-Ha nem mondod hülyén halok meg…Én mondtam hogy gyere ki amíg 3ig számolok. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez. Te nem jöttél ki akkor bejöttem én mivel untam, hogy a csukott ajtóval veszekedek. Egyébként meg láttalak már így…szóval semmi takargatnivalód nincs.-mondtam és ebbe a szabad kijelentésembe egy kicsit bele is pirultam. Mikor lettem ennyire pimasz? Azért mégis milyen hangot engedek meg magamnak? Nem szoktam így beszélni az emberekkel…
-Igazad van…-mondta.
Most úgy hirtelen elhagyott az a fenenagy magabiztosságom és bátorságom ami egynéhány percig megszállt így nem tudtam megszólalni. Gondoltam ha valamit mondok azzal rögtön elárulom magam. Vártam, hogy Ő szólaljon meg. Egyébként is…nem nekem kell magyarázkodnom.
-Nézd Lena…-kezdett bele de közbevágtam. Őszintén szólva igencsak kellemetlenül éreztem magam úgy, hogy ő itt pancsikol a kádban és úgy magyarázkodik, én meg állok és hallgatom. Ez olyan hülye helyzet.
-Bill! Mielőtt egy szót is szólnál légyszives gyere ki. Mármint öltözz fel és gyere ki a nappaliban. Kinnt várlak. Ok?
-Rendben…-felelte.
Erre én kimentem a nappaliba és leülltem a kanapéra…
2010. június 7., hétfő
25.rész
Miután Niki elmondta a dolgokat annyira elborult az agyam, hogy elkeseredettségemben pont Nikivel vesztem össze, azzal aki igazából a legtöbebt tett értem. Hiszen Ő rántotta le a leplet Bill titkáról (a hazugság szót sajnos már nem használhatom). Nikire nem haragszom mégis rajta vezettem le az elkeseredettségemet és a dühömet amit saját magam illetve Bill felé tápláltam.
A családomra mérges voltam mert ugyebár nem külömbek Billnél, ezért Nikin kívül senkivel nem voltam hajlandó szóba állni. De azért mégis ottaludtam apunál.
Miután összevesztem szegény Nikivel Ő kiment. Olyan másfél órácskára magamra hagyott. Addig sikerült tisztább fejjel átgondolnom a helyzetet, és a sírást is sikerült abbahagynom (bár ez lehet azért sikerült csak, mert kiszáradtak a könnycsatornáim).
Mikor visszajött nyugodtan áttudtuk beszélni a dolgokat.
-Niki, holnap korán reggel utazok Berlinbe. Jössz velem, vagy maradsz itt?
-Mi?! Elmész? És Billnek szólsz? Elköszönsz tőle?
-Nem…
-Figyelj Lena…meg kéne hallgatnod azért őt is. Szóval legalább Te legyél külömb nála. Ha csak úgy elsétálsz, azzal gyengeséget, gyávaságot tükrözöl és úgy jön ki mintha Ő nyert volna. Mutasd azt, hogy téged nem tört meg, és akkor jobb lesz, érted?
-Nem. Nem értem. Attól nekem miért lenne jobb?
-A büszkeség! Ne add fel a büszkeségedet. Te gerinces ember vagy vele ellentétben. Éppen ezért Te oda fogsz állni elé és a szemébe mondod amit gondolsz. Pl. hogy szakítasz vele. Hidd el Ő rosszabbul fogja magát érezni ettől!
-Nem fog menni…-suttogtam. Ezt nem fogom tudni megtenni. Ha a szemébe nézek elgyengülök. Most meg tudom tenni, hogy lelépek, de ha elkezd könyörögni esetleg, akkor tuti nem tudok elmenni. Niki azt mondja neki roszabb lesz…nem akarok neki szándékosan rosszat okozni. Éppen azért mert én jobb vagyok nála. Én szeretem őt, és nem akarok szándékosan fájdalmat okozni.
-Miért nem?-kérdezte Niki meglepetten. De nem válaszoltam. Épkézláb indokot nem tudtam volna mondani, csak azt, hogy “mert szeretem”…de ezt nem akartam kimondani. Jobb ha csak én tudom. Viszont Niki túl jól ismer (velem ellentétben ő jó emberismerő)
-Nagyon szereted, igaz?
Csak bólintottam.
-Akkor végképp meg kéne hallgatnod…mi lenne ha adnál még egy esélyt?
-Niki! Megőrültél! Hogy megint megvezessen? Nem akarom…most talán elkullogok és akkor elfelejtem. Bár nem hinném, hogy valaha feledni tudom…De mégegy fájdalmat nem viselnék el. Meg egyébként is! Ő ilyen sztár. 0 magánélet. Én nem akarok az újságokban szerepelni. Macera…
-Értelek…Akkor nem beszélsz vele?
-Nem tudom…semmit nem tudok.
***
Végülis reggelre arra az elhatározásra jutottam, hogy beszélek vele. Igaza van Nikinek…ennyi mindenkinek jár, hogy legalább végighallgatom.Mivel este nagyon sokáig beszélgettem Nikivel, reggel nagyon későn kelltem fel.Majdnem dél volt már mikor felkeltem. Apuval még mindig nem békültem ki.
-Niki gyere induljunk!-szóltam neki.
-Lena ne vigyelek el?-kérdezte. De nem voltam hajlandó válaszolni. Nagyon meg voltam sértődve.
-Ne csináld ezt…megmagyarázhatom?
-NEM!-csattantam fel. Ezen igazán nincs mit magyarázni. Fordított esetben én nem így cselekedtem volna. Szóval…majd megbocsáhjtok. De nem most. Most még vár rám egy nagyon nehéz beszélgetés Billel…
-NIKI! Gyere már!
-Ok-ok. Itt vagyok.-rohant le. Kinyitottam az ajtót és én köszönés nélkül elindultam. Taxit már korábban hívtunk ugyhogy az pont ott is volt már és így rögtön mehettünk is. AZ autóban nem szóltunk túl sokat egymáshoz, illetve Niki adott 1-1 jó tanácsot és bátorító szavakat…Teljes egészemben remegtem mint a nyárfalevél…Már most féltem, hogy mi lesz ha meglátom Billt. Erősnek kell lennem…
Niki felkísért Billék lakosztályának az ajtójáig, majd elment a mienkbe hogy összepakolja nekem a cuccaim és lefoglaljon két repülőjegyet.
Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Én nem tudom mi költözött belém abban a pár tized másodpercben, de valahogy mintha egy energiabomba rámesett volna, már nem is féltem és teljes magabiztosságot éreztem.
Nem fogok szórakozni! Kerekperec megmondom mi van, ha kell végighallgatom megmondom hogy egy szemét és eljövök! Ennyi. Egyszerű ez! Mitől is féltem eddig?
A családomra mérges voltam mert ugyebár nem külömbek Billnél, ezért Nikin kívül senkivel nem voltam hajlandó szóba állni. De azért mégis ottaludtam apunál.
Miután összevesztem szegény Nikivel Ő kiment. Olyan másfél órácskára magamra hagyott. Addig sikerült tisztább fejjel átgondolnom a helyzetet, és a sírást is sikerült abbahagynom (bár ez lehet azért sikerült csak, mert kiszáradtak a könnycsatornáim).
Mikor visszajött nyugodtan áttudtuk beszélni a dolgokat.
-Niki, holnap korán reggel utazok Berlinbe. Jössz velem, vagy maradsz itt?
-Mi?! Elmész? És Billnek szólsz? Elköszönsz tőle?
-Nem…
-Figyelj Lena…meg kéne hallgatnod azért őt is. Szóval legalább Te legyél külömb nála. Ha csak úgy elsétálsz, azzal gyengeséget, gyávaságot tükrözöl és úgy jön ki mintha Ő nyert volna. Mutasd azt, hogy téged nem tört meg, és akkor jobb lesz, érted?
-Nem. Nem értem. Attól nekem miért lenne jobb?
-A büszkeség! Ne add fel a büszkeségedet. Te gerinces ember vagy vele ellentétben. Éppen ezért Te oda fogsz állni elé és a szemébe mondod amit gondolsz. Pl. hogy szakítasz vele. Hidd el Ő rosszabbul fogja magát érezni ettől!
-Nem fog menni…-suttogtam. Ezt nem fogom tudni megtenni. Ha a szemébe nézek elgyengülök. Most meg tudom tenni, hogy lelépek, de ha elkezd könyörögni esetleg, akkor tuti nem tudok elmenni. Niki azt mondja neki roszabb lesz…nem akarok neki szándékosan rosszat okozni. Éppen azért mert én jobb vagyok nála. Én szeretem őt, és nem akarok szándékosan fájdalmat okozni.
-Miért nem?-kérdezte Niki meglepetten. De nem válaszoltam. Épkézláb indokot nem tudtam volna mondani, csak azt, hogy “mert szeretem”…de ezt nem akartam kimondani. Jobb ha csak én tudom. Viszont Niki túl jól ismer (velem ellentétben ő jó emberismerő)
-Nagyon szereted, igaz?
Csak bólintottam.
-Akkor végképp meg kéne hallgatnod…mi lenne ha adnál még egy esélyt?
-Niki! Megőrültél! Hogy megint megvezessen? Nem akarom…most talán elkullogok és akkor elfelejtem. Bár nem hinném, hogy valaha feledni tudom…De mégegy fájdalmat nem viselnék el. Meg egyébként is! Ő ilyen sztár. 0 magánélet. Én nem akarok az újságokban szerepelni. Macera…
-Értelek…Akkor nem beszélsz vele?
-Nem tudom…semmit nem tudok.
***
Végülis reggelre arra az elhatározásra jutottam, hogy beszélek vele. Igaza van Nikinek…ennyi mindenkinek jár, hogy legalább végighallgatom.Mivel este nagyon sokáig beszélgettem Nikivel, reggel nagyon későn kelltem fel.Majdnem dél volt már mikor felkeltem. Apuval még mindig nem békültem ki.
-Niki gyere induljunk!-szóltam neki.
-Lena ne vigyelek el?-kérdezte. De nem voltam hajlandó válaszolni. Nagyon meg voltam sértődve.
-Ne csináld ezt…megmagyarázhatom?
-NEM!-csattantam fel. Ezen igazán nincs mit magyarázni. Fordított esetben én nem így cselekedtem volna. Szóval…majd megbocsáhjtok. De nem most. Most még vár rám egy nagyon nehéz beszélgetés Billel…
-NIKI! Gyere már!
-Ok-ok. Itt vagyok.-rohant le. Kinyitottam az ajtót és én köszönés nélkül elindultam. Taxit már korábban hívtunk ugyhogy az pont ott is volt már és így rögtön mehettünk is. AZ autóban nem szóltunk túl sokat egymáshoz, illetve Niki adott 1-1 jó tanácsot és bátorító szavakat…Teljes egészemben remegtem mint a nyárfalevél…Már most féltem, hogy mi lesz ha meglátom Billt. Erősnek kell lennem…
Niki felkísért Billék lakosztályának az ajtójáig, majd elment a mienkbe hogy összepakolja nekem a cuccaim és lefoglaljon két repülőjegyet.
Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Én nem tudom mi költözött belém abban a pár tized másodpercben, de valahogy mintha egy energiabomba rámesett volna, már nem is féltem és teljes magabiztosságot éreztem.
Nem fogok szórakozni! Kerekperec megmondom mi van, ha kell végighallgatom megmondom hogy egy szemét és eljövök! Ennyi. Egyszerű ez! Mitől is féltem eddig?
2010. június 3., csütörtök
24.rész
-Bill?-szóltam ismét mert még mindig nem mondott semmit.
-Öhh...-kezdett bele-Lena...én most megyek. Ha akarsz jössz és elmondok mindent.
Néhány másodpercig gondolkodtam...menjek, ne menjek? Ő már felállt és Tom is követte a példáját. Végülis üllve maradtam. Nem tudom végülis mikor mentek el, mert én felrohantam az egyik vendégszobába és sírtam. Csúnya jelenet volt. Konkrétan mindenki némán üllt és figyelte, hogy Niki elmondja nekem, hogy Bill átver...Istenem miért büntetsz? Valami nagyon szörnyű ember lehettem előző életemben...ez biztos és most bűnhődök meg mindenért.
Néhány perc múlva valaki kopogott az ajtón.
-Nemérdekel!-kiabáltam ki. Nem akartam senkit se látni...
-Niki vagyok engedj be kérlek...
Nagy nehezen felálltam az ágyról és kinyitottam az ajtót.
-Mond....-mondtam elhaló hangon miközben visszadőltem az ágyra még mindig sírva.-Mond el légyszi...
-Hosszú lenne mondani...-sóhajtotta Niki szomorúan és leüllt mellém az ágyra.-Inkább mutatom.-mondta és kinyitotta az ölében lévő laptopot.
"Név: Bill Kaulitz-Trümper
Született: 1989.09.01.
Testvére: Tom Kaulitz-Trümper (ikrek)
Lakhelye: Magdeburgban született majd átköltöztek Lotischébe jelenleg Berlinben él
Foglalkozás: Énekes
Banda: Tokio Hotel
(...)
2005-ben Durch den Monsun (...) rögtön a tinilányok ezreinek lopták be magukat a szivébe (...) Német banda ilyen sikereket még sose ért el, főleg ilyen fiatalon (...) A tinik nyelvén szólnak a közönséghez, az Ő érzelmeikről énekelnek (...) Bill lányos külsejének ellenére a legsikeresebb a 4 srác közül (...) 5 éve nem volt barátnője, talán még szűz vagy talán saját neméhez vonzódik? (...) azóta világhírűek Amerikában is ismertek (...) Az új lemez a Humanoid (...) Európai turné márciustól...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
-Lehetetlen...-suttogtam.
Niki nem szólt egy szót sem ameddig nem olvastam végig a teljes pályafutását a Tokio Hotelnek...
-Lehetetlen...-suttogtam ismét mikor alaposan szemügyrevettem a képeket és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg az Én Billem látható a képeken. És nem csak az. Teljesen összeállt a kép!!! Olyan hülyén viselkedett néha!
AMikor megismerkedtünk:
-Hajts rá, ő nem tudja ki vagy (…) no testőrök(!!!) (…) itt a lehetőség...- Tom .
Vagy folyton a szemüveges dolog. Egyfolytában bujkált! Mindig kérdeztem miért viseli azt a szemüveget.
-Fényérzékeny a szemem... -Bill. Fényérzékeny az agyad!!! Bujkáltál a paparazzik elől. Miért nem akart lejönni a parti buliba? - Nem bírom a tömeget...- Bill. Nem, a faszt nem! A koncertjeiden bírod az erős fényt és a több ezer visongó tinilány közelségét? Félt, hogy felismerik a paparazzik és mehet a címlapra... Ja és ha már paparazzik. Amikor elmentünk arra a helyre és visszajöttünk és bent akkora volt a felhajtás. Odamentünk apuhoz megkérdezni mi van? -Valami hírességek szálltak itt meg, és a paparazzik bejutottak... - Apu. - Kaulitz úr a testvére és David Josht úr kérésére felkísérném a lakosztályába.-biztonsági őr. Másnap kérdeztem mi volt ez: 1x elájultam egy ilyen felhajtás miatt…Tom azóta parázik miattam…(…)Josht a me…mentorom-Bill. Vagy a managered amit elsőnek akartál mondani! Istenem…hogy lehettem ennyire vak?
Annyiszor kérdeztem…Ő mindig lerázott, hogy majd elmondom, ne beszéljünk róla…Mit is képzeltem? De komolyan mit képzeltem? Ostoba voltam…
-Tudom, hogy az. A helyedben én se hinném el...-rázott vissza a valóságba Niki.
Úgy éreztem magam mint akit jól megrágtak, lenyeltek, majd kihánytak. Pontosan így érzem magam. Belesétáltam a sztárocska csapdájába aki jól elszórakozott velem, gondolta jó leszek kalandnak majd mehet vissza élni a kis életét. Csak akkor miért hülyített? Miért csinált úgy mint aki tényleg szeret? Miért hitette el velem, hogy szeret? Komolyan hittem neki...
-Miért jó ez neki, Niki mond miért?-kérdeztem.-Miért jó, hogy tönkretett?
-Nem tudom Lena...de talán meg kéne hallgatnod Őt is. Én csak azért mondtam el, nehogy valami újságból szembesülj vele. De ez a Ti dolgotok.
-Niki kérlek ne emlegess vele egy lapon engem! Nem vagyunk együtt!!! Én egy ilyen kegyetlen, hazug szörnyeteget nem vagyok hajlandó a páromnak tekinteni.-vágtam közbe.
-Jó szóval, ha valaha is szeretted szerintem csak annyit adj neki, hogy végighallgatod. Nagyon dühös vagyok rá én is amiért így megbántott téged, de talán lehet, hogy tényleg szeretett...Te nem láttad hogy nézett téged mielőtt kiment az ajtón.
-Nézni azt tudott közel egy hónapon át, úgy hogy semmit nem sejtettem...az semmit nem jelent. Úgy látszik nem csak a dalolászásban tehetséges de színésznek is elmehetne.
-Mihez kezdesz?
-Nem tudom...feladom! Meghalok...-Valóban úgy éreztem mindennek vége. Mielőtt nem ismertem Őt egyértelmű volt minden...ismét szürke volt az életem. Mint egy gép úgy éltem. Semmi különleges nem volt a mindennapjaimban. Egyértelmű volt, hogy szeptembertől megyek Berlinben egyetemre és pszichológusnak tanulok. De aztán jött Ő...és újra értelmet adott mindennek. Nem olyan voltam mint egy gép, hogy ha kellett hanem mindenhez jópofát vágtam mert úgy illik, hanem szívből boldog voltam. Éltem a pillanatnak. Jó vol vele minden perc, minden amit együtt csináltunk csodás volt. És bármilyen egyszerű dolog mérhetetlen gyönyörrel töltött el. Ha éppen rámnézett, rámmosolygott, de olyan semmilyen dolgok is mint pédául hogy hátrasimított egy tincset az arcából, vagy zsebretette a kezét.
Mostantól minden más lesz! Nem mehetek így egyetemre…ha a saját életemben nem tudok rendet tartani mi lenne ha egy szerencsétlen beteget vinnék bele valami rosz dologba? Alkalmatlan vagyok arra, hogy másokon segítsek amikor még magamon se tudok. Megbuktam az élet vizsgáján. Ez már a 2. Jel, hogy rosz emberismerő vagyok és ostoba tyúk is. AZ ilyennek mint én, manikűrösnek szabad csak mennie…
És…Te Jó Isten!!!!!!!!!
-Ne mondj ilyet! Nem adsz fel sem…
-Mekkora egy álat vagyok!-kiáltottam fel.Niki kérdő tekintettel nézett rám. Mire én elkezdtem neki elmondani mi jutott éppen eszembe.-Még csak el sem küldhetem őt a fenébe, hogy mekkora egy hazug dög!-mondtam remegő hangon. A sírástól még mindig nehezen beszéltem de megpróbáltam normális összetett mondatokban beszélni (nem sok sikerrel)
-Miért nem?-pislogott Niki.
-Mert nem az!-mondtam keserűen és mérgemben a legközelebbi párnát a falnak hajítottam.
-Nyugi…Már hogy ne lenne az?
-Azért mert…nem hazudott. Én voltam a hülye. Ő tökéletesen kitervelte a dolgait. Zseniális! Mint egy rohadt róka vagy minek hívják azt a vörös ravasz állatot…
-Igen az a róka de miért? Én még mindig nem értem miről beszélsz…
-Arról, hogy kitervelt mindent! Nem hazudott! Amikor kérdeztem a munkájáról, folyton ködösített, és megkért, hogy az Ő szabadságán ne nyaggassam a munkájával. Még nekem volt lelkiismeretfurdalásom ha néha rákérdeztem!!! Lena Lovel az évszázad hülyéje! Mindenért én vagyok a hibás…érted Niki? Mindenért…-nem tudtam folytani mert a sírás megint elhallgattatott. Niki átölelt.
Hisz válaltam azt, hogy nem tudom ki Ő, és bízok benne. Gondoltam, lehet, hogy cikis vagy valami. Mit tudom én mondjuk szippantó autó gyára van és úgy érzi nem “menő” vagy áhh mit is képzeltem? Még veszélyes is lehetett volna! Akár egy gengszterrel is összejöhettem volna! Ostoba, hülye, zakkant, buta liba vagyok!!! Felelőtlen, naív, meggondolatlan…ajj a végtelenségig is szidhatnám magamat…az se lenne elég. Nincs az a szótár amiben megtalálnám az összes negatív tulajdonságomra elegendő szót. Megkérdezte, hogy bízok-e benne…És azt mondtam igen. Ő azt mondta, majd elmondom…Mindenért én vagyok a hibás, mivel ő nem hazudott, én vállaltam ezt.
-Nem vagy hülye…értelek. És tényleg felelős vagy. Olyan naív voltál. De mostmár kár ezért bánkódnod.
-Tudom….De Niki…valamit nem értek…Te honnan…?-nem kellett befejeznem a mondatot Niki automatikusan válaszolt.
-Igen, igen vártam már a kérdést…Nos amiket elmondtál alapból gyanús volt. De úgy simán, nem állt volna össze a kép. De aztán egyszer csak úgy be volt kapcsolva a TV és megláttam benne Tokio Hotel turnéja satöbbi satöbbi Bill Kaulitz. Ennyit ragadtam ki. Ugye Te mondtad, hogy Bill Kaulitznak hívják, és amikor ezt a reklámot láttam rögtön világossá vált előttem, bár 100%-ig nem voltam még benne biztos…aztán végiggondoltam, hogy túl sok Bill Kaulitz nem lehet abban a rétegben ami 20 éves és Berlinben él, és lenne pénze a Maldivokra utazni a Ti Hoteletekbe egy teljes hónapra…ja, meg akinek egy Tom Kaulitz nevű ikertestvére lenne. kicsit rákerestem a neten. Akkor szedtem le ezt amit elolvastál, meg a képeket. De abban nem voltam biztos, hogy Te nem tudod. Gondoltam mi van ha megkért, hogy ne mond el…Beszéltem anyukáddal is, Ő se tudott semmit, és elmondtam neki. Rákérdezett apukádnál, de Ő mindenről tudott, mert azt ugye tudod, milyen macera van ilyenkor a biztonság miatt…szóval Ő tudta. Csak megegyeztünk, hogy nem avatkozunk bele, meg ugye ha tudod akkor fölösleges. De ami itt folyt azt én már nem bírtam tovább nézni…Rossz volt látni, hogy annyira szereted őt ő meg átejt…
Csodás! Mindenki tudta csak én nem! Ez nevetséges…rajtam kívül mindenki többet tudott a pasimról. Nevetséges! Ha úgy vesszük semmivel se külömbek Billnél. Sőt! Ők nyugodt szívvel nézték volna végig, hogy ver át. Ez semmivel se jobb mint amit Bill tett.
-Öhh...-kezdett bele-Lena...én most megyek. Ha akarsz jössz és elmondok mindent.
Néhány másodpercig gondolkodtam...menjek, ne menjek? Ő már felállt és Tom is követte a példáját. Végülis üllve maradtam. Nem tudom végülis mikor mentek el, mert én felrohantam az egyik vendégszobába és sírtam. Csúnya jelenet volt. Konkrétan mindenki némán üllt és figyelte, hogy Niki elmondja nekem, hogy Bill átver...Istenem miért büntetsz? Valami nagyon szörnyű ember lehettem előző életemben...ez biztos és most bűnhődök meg mindenért.
Néhány perc múlva valaki kopogott az ajtón.
-Nemérdekel!-kiabáltam ki. Nem akartam senkit se látni...
-Niki vagyok engedj be kérlek...
Nagy nehezen felálltam az ágyról és kinyitottam az ajtót.
-Mond....-mondtam elhaló hangon miközben visszadőltem az ágyra még mindig sírva.-Mond el légyszi...
-Hosszú lenne mondani...-sóhajtotta Niki szomorúan és leüllt mellém az ágyra.-Inkább mutatom.-mondta és kinyitotta az ölében lévő laptopot.
"Név: Bill Kaulitz-Trümper
Született: 1989.09.01.
Testvére: Tom Kaulitz-Trümper (ikrek)
Lakhelye: Magdeburgban született majd átköltöztek Lotischébe jelenleg Berlinben él
Foglalkozás: Énekes
Banda: Tokio Hotel
(...)
2005-ben Durch den Monsun (...) rögtön a tinilányok ezreinek lopták be magukat a szivébe (...) Német banda ilyen sikereket még sose ért el, főleg ilyen fiatalon (...) A tinik nyelvén szólnak a közönséghez, az Ő érzelmeikről énekelnek (...) Bill lányos külsejének ellenére a legsikeresebb a 4 srác közül (...) 5 éve nem volt barátnője, talán még szűz vagy talán saját neméhez vonzódik? (...) azóta világhírűek Amerikában is ismertek (...) Az új lemez a Humanoid (...) Európai turné márciustól...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
-Lehetetlen...-suttogtam.
Niki nem szólt egy szót sem ameddig nem olvastam végig a teljes pályafutását a Tokio Hotelnek...
-Lehetetlen...-suttogtam ismét mikor alaposan szemügyrevettem a képeket és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg az Én Billem látható a képeken. És nem csak az. Teljesen összeállt a kép!!! Olyan hülyén viselkedett néha!
AMikor megismerkedtünk:
-Hajts rá, ő nem tudja ki vagy (…) no testőrök(!!!) (…) itt a lehetőség...- Tom .
Vagy folyton a szemüveges dolog. Egyfolytában bujkált! Mindig kérdeztem miért viseli azt a szemüveget.
-Fényérzékeny a szemem... -Bill. Fényérzékeny az agyad!!! Bujkáltál a paparazzik elől. Miért nem akart lejönni a parti buliba? - Nem bírom a tömeget...- Bill. Nem, a faszt nem! A koncertjeiden bírod az erős fényt és a több ezer visongó tinilány közelségét? Félt, hogy felismerik a paparazzik és mehet a címlapra... Ja és ha már paparazzik. Amikor elmentünk arra a helyre és visszajöttünk és bent akkora volt a felhajtás. Odamentünk apuhoz megkérdezni mi van? -Valami hírességek szálltak itt meg, és a paparazzik bejutottak... - Apu. - Kaulitz úr a testvére és David Josht úr kérésére felkísérném a lakosztályába.-biztonsági őr. Másnap kérdeztem mi volt ez: 1x elájultam egy ilyen felhajtás miatt…Tom azóta parázik miattam…(…)Josht a me…mentorom-Bill. Vagy a managered amit elsőnek akartál mondani! Istenem…hogy lehettem ennyire vak?
Annyiszor kérdeztem…Ő mindig lerázott, hogy majd elmondom, ne beszéljünk róla…Mit is képzeltem? De komolyan mit képzeltem? Ostoba voltam…
-Tudom, hogy az. A helyedben én se hinném el...-rázott vissza a valóságba Niki.
Úgy éreztem magam mint akit jól megrágtak, lenyeltek, majd kihánytak. Pontosan így érzem magam. Belesétáltam a sztárocska csapdájába aki jól elszórakozott velem, gondolta jó leszek kalandnak majd mehet vissza élni a kis életét. Csak akkor miért hülyített? Miért csinált úgy mint aki tényleg szeret? Miért hitette el velem, hogy szeret? Komolyan hittem neki...
-Miért jó ez neki, Niki mond miért?-kérdeztem.-Miért jó, hogy tönkretett?
-Nem tudom Lena...de talán meg kéne hallgatnod Őt is. Én csak azért mondtam el, nehogy valami újságból szembesülj vele. De ez a Ti dolgotok.
-Niki kérlek ne emlegess vele egy lapon engem! Nem vagyunk együtt!!! Én egy ilyen kegyetlen, hazug szörnyeteget nem vagyok hajlandó a páromnak tekinteni.-vágtam közbe.
-Jó szóval, ha valaha is szeretted szerintem csak annyit adj neki, hogy végighallgatod. Nagyon dühös vagyok rá én is amiért így megbántott téged, de talán lehet, hogy tényleg szeretett...Te nem láttad hogy nézett téged mielőtt kiment az ajtón.
-Nézni azt tudott közel egy hónapon át, úgy hogy semmit nem sejtettem...az semmit nem jelent. Úgy látszik nem csak a dalolászásban tehetséges de színésznek is elmehetne.
-Mihez kezdesz?
-Nem tudom...feladom! Meghalok...-Valóban úgy éreztem mindennek vége. Mielőtt nem ismertem Őt egyértelmű volt minden...ismét szürke volt az életem. Mint egy gép úgy éltem. Semmi különleges nem volt a mindennapjaimban. Egyértelmű volt, hogy szeptembertől megyek Berlinben egyetemre és pszichológusnak tanulok. De aztán jött Ő...és újra értelmet adott mindennek. Nem olyan voltam mint egy gép, hogy ha kellett hanem mindenhez jópofát vágtam mert úgy illik, hanem szívből boldog voltam. Éltem a pillanatnak. Jó vol vele minden perc, minden amit együtt csináltunk csodás volt. És bármilyen egyszerű dolog mérhetetlen gyönyörrel töltött el. Ha éppen rámnézett, rámmosolygott, de olyan semmilyen dolgok is mint pédául hogy hátrasimított egy tincset az arcából, vagy zsebretette a kezét.
Mostantól minden más lesz! Nem mehetek így egyetemre…ha a saját életemben nem tudok rendet tartani mi lenne ha egy szerencsétlen beteget vinnék bele valami rosz dologba? Alkalmatlan vagyok arra, hogy másokon segítsek amikor még magamon se tudok. Megbuktam az élet vizsgáján. Ez már a 2. Jel, hogy rosz emberismerő vagyok és ostoba tyúk is. AZ ilyennek mint én, manikűrösnek szabad csak mennie…
És…Te Jó Isten!!!!!!!!!
-Ne mondj ilyet! Nem adsz fel sem…
-Mekkora egy álat vagyok!-kiáltottam fel.Niki kérdő tekintettel nézett rám. Mire én elkezdtem neki elmondani mi jutott éppen eszembe.-Még csak el sem küldhetem őt a fenébe, hogy mekkora egy hazug dög!-mondtam remegő hangon. A sírástól még mindig nehezen beszéltem de megpróbáltam normális összetett mondatokban beszélni (nem sok sikerrel)
-Miért nem?-pislogott Niki.
-Mert nem az!-mondtam keserűen és mérgemben a legközelebbi párnát a falnak hajítottam.
-Nyugi…Már hogy ne lenne az?
-Azért mert…nem hazudott. Én voltam a hülye. Ő tökéletesen kitervelte a dolgait. Zseniális! Mint egy rohadt róka vagy minek hívják azt a vörös ravasz állatot…
-Igen az a róka de miért? Én még mindig nem értem miről beszélsz…
-Arról, hogy kitervelt mindent! Nem hazudott! Amikor kérdeztem a munkájáról, folyton ködösített, és megkért, hogy az Ő szabadságán ne nyaggassam a munkájával. Még nekem volt lelkiismeretfurdalásom ha néha rákérdeztem!!! Lena Lovel az évszázad hülyéje! Mindenért én vagyok a hibás…érted Niki? Mindenért…-nem tudtam folytani mert a sírás megint elhallgattatott. Niki átölelt.
Hisz válaltam azt, hogy nem tudom ki Ő, és bízok benne. Gondoltam, lehet, hogy cikis vagy valami. Mit tudom én mondjuk szippantó autó gyára van és úgy érzi nem “menő” vagy áhh mit is képzeltem? Még veszélyes is lehetett volna! Akár egy gengszterrel is összejöhettem volna! Ostoba, hülye, zakkant, buta liba vagyok!!! Felelőtlen, naív, meggondolatlan…ajj a végtelenségig is szidhatnám magamat…az se lenne elég. Nincs az a szótár amiben megtalálnám az összes negatív tulajdonságomra elegendő szót. Megkérdezte, hogy bízok-e benne…És azt mondtam igen. Ő azt mondta, majd elmondom…Mindenért én vagyok a hibás, mivel ő nem hazudott, én vállaltam ezt.
-Nem vagy hülye…értelek. És tényleg felelős vagy. Olyan naív voltál. De mostmár kár ezért bánkódnod.
-Tudom….De Niki…valamit nem értek…Te honnan…?-nem kellett befejeznem a mondatot Niki automatikusan válaszolt.
-Igen, igen vártam már a kérdést…Nos amiket elmondtál alapból gyanús volt. De úgy simán, nem állt volna össze a kép. De aztán egyszer csak úgy be volt kapcsolva a TV és megláttam benne Tokio Hotel turnéja satöbbi satöbbi Bill Kaulitz. Ennyit ragadtam ki. Ugye Te mondtad, hogy Bill Kaulitznak hívják, és amikor ezt a reklámot láttam rögtön világossá vált előttem, bár 100%-ig nem voltam még benne biztos…aztán végiggondoltam, hogy túl sok Bill Kaulitz nem lehet abban a rétegben ami 20 éves és Berlinben él, és lenne pénze a Maldivokra utazni a Ti Hoteletekbe egy teljes hónapra…ja, meg akinek egy Tom Kaulitz nevű ikertestvére lenne. kicsit rákerestem a neten. Akkor szedtem le ezt amit elolvastál, meg a képeket. De abban nem voltam biztos, hogy Te nem tudod. Gondoltam mi van ha megkért, hogy ne mond el…Beszéltem anyukáddal is, Ő se tudott semmit, és elmondtam neki. Rákérdezett apukádnál, de Ő mindenről tudott, mert azt ugye tudod, milyen macera van ilyenkor a biztonság miatt…szóval Ő tudta. Csak megegyeztünk, hogy nem avatkozunk bele, meg ugye ha tudod akkor fölösleges. De ami itt folyt azt én már nem bírtam tovább nézni…Rossz volt látni, hogy annyira szereted őt ő meg átejt…
Csodás! Mindenki tudta csak én nem! Ez nevetséges…rajtam kívül mindenki többet tudott a pasimról. Nevetséges! Ha úgy vesszük semmivel se külömbek Billnél. Sőt! Ők nyugodt szívvel nézték volna végig, hogy ver át. Ez semmivel se jobb mint amit Bill tett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
.jpg){kind=link}
