33.rész

Niki csak pislogott és megdöbbenve nézett rám.
-Mi? Miért? Figyelj tudom, hogy tegnap bunkó voltam……de ne már!
-Niki…nem a tegnapi miatt illetve amiatt is. Figyelj. Ti jól megvagytok Arnolddal és semmi kedvem zavarni titeket. Nagyon jól tudom, hogy zavaró tényező voltam. Így mindhármunknak kényelmesebb lesz.
Niki csak bólogatott.
-Igen…de most tuti haragszol rám.-ez olyan volt mintha nem is nekem mondta volna, csak úgy a fallal beszélgetett volna.
-Én haragudni? Buta!-mondtam kuncogva és megöleltem.-Rád tudod, hogy nem tudok haragudni.
-Akkor jó.-mondta vidáman.
Aztán elengedtük egymás ölelését.
-És hova mész?-kérdezte.
-XI.ker. de majd úgyis meglátogatsz. Igaz????
-Naná! Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen-fenyegetett tréfásan.
-Na de most segítesz összepakolni?
-Aha persze.-mondta és mindketten felálltunk, hogy elkezdjünk pakolni. Meló után még elmentem dobozokat venni így volt mibe pakolni. Felhívtam egy autókölcsönzőt is akitől egy nagyobb kocsit béreltem amibe beférnek a cuccaim. Igazából nem volt túl sok holmim szóval nem kellett teherautót hívni. Niki is kivett egy szabadnapot és megígérte, hogy holnap elvisz (mert ő tud vezetni) és segít majd kicsomagolni is.
***
2 hete laktam az új lakásban. Nagyon jól berendezkedtem Niki, Cornelia és Suzy nagyon gyakran jártak át (Suzy és Cornelia gyakrabban mint eddig mert idáig Niki miatt nem jártak föl hozzánk, de most hogy én egyedül lakom gyakran jönnek) és én is jártam hozzájuk.
A legújabb ötletem az volt, hogy csináltam szórólapokat, hogy hétvégén otthon is vállalok körömépítést és Cornival bedobtuk a postaládába. Ez amolyan házivállalkozás volt.
Ma este fáradtan mentem haza. Leülltem a TV elé egy nagy tál popcornnal és elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat mikor csengett a telefonom.
-Hallo?
-Ööö…hello. Lena Lovel?
-Igen én vagyok.-olyan furcsa érzés kapott el. Egy férfivel beszéltem de nem volt valami mély hangja és halkan beszélt és hadart…Ja, és nagy volt a háttérzaj.
-Ömm azért hívlak mert láttam a szórólapot. Azt szeretném kérdezni, hogy csak hétvégén lehet hozzád menni hátköznap nem?
-De…végülis ha a hétvége nem jó eljöhetsz este is.-mintha ismerném…egy megérzés csak de olyan furcsa.
-Az jó. És csak műkörmöt csinálsz vagy lehet olyat, hogy a sajátomat fested?
-Persze, hogy lehet.És mikorra írhatlak be?
-Holnap fél kilenc jó?
-Persze. Címet tudod?
-Igen. Akkor holnap megyek. Szia!
-Várj a neved…-de addigra az idegen már letette a telefont.
Egész este nyugtalanul aludtam és csak a névtelen telefonáló járt a fejemben…Miért volt olyan furcsa?
Másnap Suzyval együtt voltunk bennt. Reggel én nyitottam, de már alig vártam, hogy beérjen és elmesélhessem neki hogy mi történt.
-Ma jön az első ügyfelem hozzám.-mondtam neki.
-Tényleg? Szuper! Hamar beindul ez. De nem úgy volt, hogy csak hétrvégén?
-De, de ma már úgyis péntek…meg egyébként is semmi dolgom.
-Ja igaz.
-De valami nyugtalanít…-mondtam.
-Na! Mesélj!
Akkor elmeséltem neki, hogy milyen furcsa volt az illető, és hogy milyen rossz meg különös megérzéseim vannak vele kapcsolatban.
-…most csak én lihegem túl a dolgokat, vagy szerinted is fura?
-Fogalmam sincs…De szerintem túlreagálod…
-Igen? Akkor mindegy…
-Na akkor probléma letudva.
Engem akkor se hagyott nyugodni a dolog…
Mielőtt hazamentem elmentem vásárolni.Aztán mikor hazaértem elvittem Luckyt egy óriási sétára. Nem messze még múlthéten találtam egy nagyon helyes kis parkot ahol el lehetett engedni Luckyt hogy rohangáljon és padok is voltak hogy leülhessünk. Mivel vittünk labdát labdáztam vele. Ő annyira lefoglalt, hogy legalább nem tudtam a hülyeségeimen görcsölni. Aztán kénytelenek voltunk elindulni mert Lucky minden áron hűsülni akart a szökőkútban így iel kellett őt rángatnom onnan. Otthon rendeltem pizzát majd elkeztdtem nézni a kedvenc sorozatomat. Pontban fél kilenckor csöngettek. A kaput gombbal kinyitottam és vártam az ajtóban. Nagyon izgultam, mintha éreztem volna valamit…
Aztán kopogott az ajtót. Kinyitottam.
Hirtelen nem tudtam kivenni az arcát a sötét miatt de pár másodperc alatt kirajzolódtak a vonásai.
-Te?!-kérdeztem döbbenten. Nem akartam hinni a szememnek, és azonnal becsaptam az ajtót.