31.rész

Jó napom volt mert rengeteg vendégem volt.Viszont jól el is fáradtam. Meló után még beugrottam a supermarketbe vásárolni mert otthon már igencsak kifogytak a készletek…
Mikor hazaértem gondoltam Niki már biztos otthon lesz, mert ma korán ment el dolgozni.
Ám mikor beléptem az előszobába, láttam hogy korom sötét van ott is meg a konyhában is. Lucky rögtön rámugrott és üdvözölt és én az előre zsebembe készített jutalomfalatját odaadtam neki. Már jól tudja, hogy ha hazajövök mindig kap ilyet. Ezzel mindig hálás farkcsóválás közepette el szokott vonulni a kis vackába és ott rágcsálja el.
Nem akartam lámpát oltani (gondoltam ne fogyasszuk fölöslegesen az áramot) így az előszobában gyorsan kibújtam a papucsomból és mentem is volna be a telitömött szatyrokkal a konyhába ám ekkor a küszöb előtt elhasaltam valamiben.
-Áúú!-kiáltottam fel.
Mindkét szatyor tartalma szerte szét gurult a földön.Mérgesen felálltam és feloltottam a villanyt. Mikor világos lett megnéztem miben estem el.. Hát persze, hogy nem az én, és nem is Lucky de mégcsak nem is Niki szanaszét hagyott holmija volt a bűnös sokkal inkább, Arnold sportcipője.
Mérhetetlen méreg öntött el. Nem elég, hogy megint nálunk dekkol de még a cuccait is az út közepén hagyja?! Nem érdekel ebből elegem van!!! Mérgesen berohantam a szobába és bedörömböltem Niki szobájának ajtaján.
-NIKI!!!! HALLOD! GYERE MÁR KI!!!!
Kis piszmogás majd megjelent az ajtóban Niki egyszál köntösben.
-Nem vagyok kíváncsi a részletekre!!! Csak arra kérnélek titeket húzzatok ki, szedjétek össze Arnold szanaszét heverő cipőjét, és aztán a többi cuccot is ami azért borult ki mert elbotllottam a szaros cipőjében!!!! Rendben?!-förmedtem rá, miközben a fájós könyökömet dörzsölgettem. A térdemet nem értem el pedig az is fájt…
-Mi? Miről beszélsz?
-Arról, hogy elestem a cipőjében, kiborultak a zacskók, mert elvoltam vásárolni, és legyetek szívesek szedjétek össze. Ne nekem kelljen már…egész estig dolgoztam szétvertem a kezem mert elestem…légyszi…-mondtam finomabb hangnemben.
-Nem tehetek róla, hogy ilyen béna vagy.-felelte Niki közönyösen.
Na ez most pofán csapott. Eddig is volt már egy két veszekedésünk Arnold miatt, de Niki mindig mellettem állt. Amióta együtt van ezzel a pasival sokat változott, negatív irányban. Én értem, hogy szerelem meg minden de hát Én is itt lakok!!! Hiába a szerelem öl, butít, nyomorbadönt…
-Jó akkor légy szíves szedjétek össze.-feleltem.
-Édesem jössz már?-hallottam benntről Arnold hangját. A gyomrom felfordult…
-Mindjárt.-kiabált vissza Niki.-NA szóval-folytatta Nekem címezve mondandóját-nem én borítottam ki, tehát nem szedem össze. Ok?
-Nem, nem ok! Én is folyton kitakarítok, meg elpakolok utánad, most miért nem teszel meg ennyit?
-Figyelj! Tudom, hogy még mindig ki avgy Bill miatt és kurvára zavar, hogy én boldog vagyok, de mi lenne ha nem csesztetnél folyton a többi plázamaca barátnőddel együtt???
Újjabb pofon! A legjobb barátnőm…nem hiszem el.
-Mi? Hogy jön ide Bill? Ki beszélt most Róla?-dadogtam értetlenül.
-Én. Merthogy tudom, hogy miatta vagy még mindig ilyen hülye, merthogy még mindig odavagy érte, de kérlek ne rajtam töltsd ezt le…
-Én egyáltalán nem vagyok már oda Billért ez hülyeség!!! Kikérem magamnak…
-Látod? Nem azon akadsz fönnt, hogy plázamacának nevezlek, hanem meghallod Bill nevét és rögtön azon a szálon futsz tovább. Ebből világosan látszik az érzelmi kötődés. Na de majd reggel…szia!-mondta és becsapta az orrom előtt az ajtót. Én csak álltam ott mint egy faszent és köpni nyelni nem tudtam. Nem vagyok oda érte…Nem, Nem, Nem és NEM! Mi lenne ha végre elfelejtené mindenki hogy valaha is szóba álltam Vele, úgy ahogy én is ezt teszem? De igaza van! Miért vele foglalkozok? Niki…miért ilyen velem???
Nagyon szomorú lettem amiért így összevesztünk ígyhát könnyes szemekkel csalódottan kikullogtam a konyhába és összeszedtem a szétgurult dolgokat majd eltettem mindent a helyére. Utána elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. Egy csomó ideig csak forgolódtam. Szeretem még Billt? Magamra hagyott, előtte hazudott, becsapott, orromnál fogva vezetett!! Így nem szerethetem! És egyébként is ha szeretne keresett volna de nem keresett így fölösleges...továbbléptem. Vagy még sem?
Lucky odafeküdt mellém és őt simogattam…tudom, hogy benne legalább sohasem fogok csalódni. És ez biztos…