28.rész

Egészen pontosan 5 hónapja… vagyis majdnem fél éve annak, hogy utoljára beszéltem Billel.
Az első pár hét nagyon kemény volt. Sokat sírtam, de Niki, Cornelia és Suzy (az új barátaim) mellettem voltak. Ők segítettek, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot. Örök hála Nekik. Na, és persze az én kis Luckym ^^ mostanában szegénykét kicsit elhanyagoltam, de mikor fájdalma van a kutya gazdájának a kisállat mindig addig-addig nyaggatja ameddig ki nem rángatja a mélypontról. Hihetetlenek ezek a kutyák. Ha nem lett volna Lucky biztosan nehezebb lett volna...
Anyuékkal sikerült kibékülnöm, végülis már nem haragudtam rájuk. Semmiről nem tehettek. És egyébként is…ha a Sors úgy rendelte el, hogy Bill és Én nem vagyunk egyímásnak teremtve akkor előbb vagy utóbb tutira szétmentünk volna. És akkor már inkább előbb semminthogy utóbb…
Arról viszont Niki sehogyse tudott lebeszélni, hogy elálljak az egyetemtől. Végérvényesen világossá vált számomra, hogy nem lennék alkalmas más embereknek tanácsot adni amikor a saját dolgaimat se tudom átlátni. Helyette egy egyszerűbb szakmát választottam. Elvégeztem egy tanfolyamot és most műkörömépítő vagyok. Munkába is álltam egy nagyon jó helyen. Jól érzem magam. A kollegáim nagyon kedvesek nagyon jól összebarátkoztam velük. Gyakran járogatunk el bulizni és mostmár úgy érzem sikerült túltennem magam Billen. Bár néha néha esténként ha nagyon egyedül érzem magam még mindig szomorkodok miatta. De már nem hiányzik. Túlságosan elfoglalt vagyok, nincs időm arra, hogy siránkozzak, és fölösleges is. És ami a legfontosabb: egyáltalán nem vagyok belé már szerelmes. Talán csak hirtelen fellángolás volt és sose szerettem igazán? Nem tudom és már nem is érdekel.
Új ember lettem…teljesen kicserélődtem. Az új környezet, új célok, új élet teljesen megváltoztattak, és pozitív irányban. Egyáltalán nem hiányzik a régi Lena. És már Bill Kaulitz sem. Rájöttem, hogy az élet nélküle is halad tovább.
Idő közben meghallgattam 1-2 TH számot és be kellett látnom, hogy nagyon jók. Hallottam azokat a számokat is amiket Bill elénekelt nekem akkor amikor még nem tudtam ki Ő. Na, azokat soha nem hallgatom meg. Túl sok szép emlék köt hozzájuk és rossz kedvem lenne…Viszont ha a TV-ben mutatják őket, mindig nézem mit mondanak. Elején ha megpillantom Billt kicsit még mindig elszorult a torkom…De már "csak sztár"ként tekintek rá. Mintha sose ismertem volna. Megnéztem a koncertfelvételeiket is amik a mostani turnéjukon készítettek. Komolyan gondolkodtam, hogy kimegyek egyre, de végülis elhesegettem az ötletet.
***
Na végre! Megtaláltam az ideális albérletet. Már két hete bújom az újságokat, de idáig ez az első ami normálisnak tűnik.
Niki összejött egy fickóval, Arnolddal. Nagyon jól megvannak, szeretik egymást (Arnold is szereti Nikit és ez fontos) viszont Én nem jövök ki valami túl jól Arnolddal…És egyre többet van nálunk. Niki az én barátaimmal, Corneliával és Suzyvall (munkatársaim) nem jön ki valami túl jól, és Ők néha-néha felugornak hozzánk….vagyis egyikünk állandóan kellemetlenül érzi magát otthon. Arnolddal kezd elmélyülni a kapcsolatuk és Én meg akarom előzni azt a bejelentést, hogy vagy Arnold költözik hozzánk, vagy Niki őhozzá, mert egyrészt nem akarok zavaró tényező lenni, másrészt egyedül nagy lenne nekem az a lakás. Így elhatároztam, hogy új szállás után nézek.
Amint megláttam a hírdetést az újságban rögtön telefontragadtam és tárcsáztam is a számot.
-Jónapot. Itt Klaus Hermann. Miben segíthetek?
-Jónapot! Én Lena Lovel vagyok, és az újságban olvastam a hírdetést a Wolfgang straße 25-ről…
-Igen. Érdekelné?
-Hát igen.
-Mikor tudná megnézni?
-Hát attól függ Önnek mikor jó.
-Ma 11-kor?
-AZ pont jó. Rendben. Köszönöm, akkor viszlát.
-Viszlát.
Na ez gyorsan ment. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar meg tudom nézni a lakást de nagyon örülök neki :D
Viszont fél 12-re kéne mennem ma dolgozni…ajjajj. Kizárt, hogy addig végzek! De hülye vagyok! Mostmár mindegy…Felhívom Suzyt és megmondom, hogy késni fogok. Tuti nem fog haragudni elvégre én nem szoktam késni…
-Szia Lena! Na mizujs szivecském? Már nem birod ki nélkülem 12-ig? xD
-Kac-kac-kukac. xD De kibírom, csak felhívtalak mert fontos.
-Na mi az?
-Az, hogy találtam egy albérletet. És ma tizenegyre kéne mennem megnézni, de lehet, hogy nem érek akkor vissza délre…
-Találtál lakást? Az tök szuper! Végre…ideje volt.
-Ja igen…már kicsit zavart Arnold folytonos jelenléte. Ma is itt aludt. Gondold el reggel arra kimenni, hogy ez is ott van nálunk.
-Inkább nem gondolom el…éppen reggelizek xD
-Ohh bocsi xD Jóétvágyat :D
-Kösz :D NA de egyébként ezt miért nekem mondod, hogy késni fogsz?
-Miért nem Veled vagyok ma?
-Nagyon nem! Ma szabad vagyok, nem emlékszel? Cseréltünk Corneliával, hogy Ő el tudjon menni holnapután a fogorvoshoz. Rémlik aranyom?
-Jah tényleg! Basszus! Mekkora álat vagyok!
-Áhh dehogy. Fogjuk rá, hogy Arnold miatt van, ok? :P
-Jó xD Fuh de gonoszak vagyunk.
-Tudom! De nem baaaj :P
-Te, ha már szabad vagy, nincs kedved eljönni velem?
-Hát…végülis mehetek.
-De jóóóó! Oksa. Akkor gyere át, de ne késs. Ok?
-Jójó tudod, hogy nem szokásom. Na szijja!
-Szia!
Ezután felhívtam Cornira is, hogy kések de szerencsére nem haragudott. Nekem úgyis csak fél egyre jön az első ügyfelem addig meg minek legyek ott?