35.rész

-Bill?!-kérdeztem döbbenten.
-Lena?!-szólt vissza.-Te…?
Nem hittem el…ez lehetetlen. Ezt tutira nem álmodom? Ilyen még a mesében sincs…
-Hogy kerültél ide?-már bennt ülltünk a kanapén. Bill hozott be. Még mindig nem tértem magamhoz. Először rámtalál ez azőrült aztán a semmiből előbukkan a volt szerelmem…?
Tom elengedte Kevint az meg elhajtott. Bár pontosabban nem elengedte hanem a mocsok patkány elmenekült…
-Lena?!-döbbent le Tom is mikor odajött hozzánk. Én csak pislogtam nagy szemekkel. Kissé sokkot kaptam...
Erre Bill felpattant valamit odasúgott Tomnak majd Tom elment...
***
-Tessék. Idd meg-nyomott a kezembe egy bögre kakaót amit gyorsan összedobott kinnt a konyhában.-reszkettem mint a nyárfalevél de Bill kakaója nagyon finom volt. Teljesen átmelegített.Közben Ő leüllt a mellém az ágyra.
-Köszönöm…finom.
-Nincsmit-mosolygott angyalian. Semmit nem változott…-állapítottam meg.
-Szóval?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Hát itt lakunk az utcában. A 62-ben. Éppen jöttünk haza és láttuk, hogy itt valami dulakodás megy. Nem megszokott ez errefelé így Tom azonnal lefékezett és segítettünk. Nem hittem, hogy Te vagy…
-Értem-bólogattam-Hát köszönöm szépen. Ha nem jöttök nem is tudom mit csinál velem ez az elmebeteg…
Pár percig némán ülltünk. Olyan hülyén éreztem magam…Bill meg én… Még mindig hihetetlen. Hogy lehet, hogy újra felbukkant az életemben? Véletlenek nincsenek… De 5 hónapja nem láttam és pont most. Tényleg mintha valami őrangyal lenne.
-Ne haragudj rám…-törte meg a csendet. Nem értettem mire gondol.
-Miért kéne haragudjak?
-Hogy nem jelentkeztem…
-Nem haragszom.-nem akartam Neki részletezni, hogy valójában nagyon megbántott ezzel a húzásával, és hogy mennyire vártam, hogy megtartsa az ígéretét és hívjon de az hogy jött volna már ki? Meg egyébként is már nem haragszom.
-Gondoltam meg akarsz tőlem szabadulni…
-Ez hülyeség! Hiszen…-szeretlek? Nem…nem szeretem. Illetve már nem úgy ahogy régen. Max barátként tudok már csak tekinteni rá.-hiszen mi jóban vagyunk. Barátok…
-Ja…és mióta laksz itt?-terelte a témát.
-Itt 2 hete.
-Az jó. Majd egyszer átjöhetnél hozzánk. Tom csinál majd neked spagettit én meg gofrit. Na?-kérdezte mosolyogva. De aranyos!
-Köszönöm szépen az jó lenne.-néztem rá hálásan.-Egy ilyen ajánlatra lehetetlen nemet mondani-tettem hozzá kuncogva.
-Nincsmit J És egyetemre készülsz már?
Ekkor elmeséltem neki, hogy miért nem megyek és mivel foglalkozom mostanság.
-Kár hogy nem mész. Viszont ez a szakma jó! Majd megcsinálhatnád nekem is a körmöm :D
-Ok :D Egyébként még nem volt alkalmam mondani de nagyon jók vagytok. Mármint a Tokio Hotel. Tetszenek a számaitok. És láttam a Humanoidot. A koncertet. Ügyesek vagytok. Büszkék lehettek magatokra, hogy idáig jutottatok.
-Köszi…örülök, hogy tetszünk :D
Ez után ismét csak hallgattunk majd ő törte meg a csendet.
-Megütött?-kérdezte komolyan. Hirtelen nem tudtam kire gondol aztán észbekaptam.
-Igen, de ez nem újdonság tőle.-csúszott ki a számon.
-Ezt hogy érted?-nézett meglepetten.
-Hát egy őrülttől bármi kitellik, nem?-próbáltam menteni a menthetőt de Bill okos…
-Ismered? Ő volt az akit már a Hotelban is leszedtem rólad, igaz? Lena, kérlek mostmár mond el végre, hogy ki ez?
Kicsit felvontam a szemöldököm. Megmentett, hálás vagyok de miért tartozom magyarázattal?
-Ismerem…
-És?
-És mi? Ennyi.
-Figyelj…kérlek szépen…mond el.
Még senkinek se mondtam el….A családom tudja és Niki…próbálom elfelejteni azóta is. ÉS sikerült is hiszen túltettem magam rajta, nem gondoltam rá…De akkor is. Billben bízok. Ugyan mióta nem láttam, nem beszéltünk amióta elváltunk de akkor is. Most úgy ül itt mintha egy percre se váltunk volna el. Miért ne tudhatná?
-Hát jó…-sóhajtottam, és elkezdtem.