25.rész

Miután Niki elmondta a dolgokat annyira elborult az agyam, hogy elkeseredettségemben pont Nikivel vesztem össze, azzal aki igazából a legtöbebt tett értem. Hiszen Ő rántotta le a leplet Bill titkáról (a hazugság szót sajnos már nem használhatom). Nikire nem haragszom mégis rajta vezettem le az elkeseredettségemet és a dühömet amit saját magam illetve Bill felé tápláltam.
A családomra mérges voltam mert ugyebár nem külömbek Billnél, ezért Nikin kívül senkivel nem voltam hajlandó szóba állni. De azért mégis ottaludtam apunál.
Miután összevesztem szegény Nikivel Ő kiment. Olyan másfél órácskára magamra hagyott. Addig sikerült tisztább fejjel átgondolnom a helyzetet, és a sírást is sikerült abbahagynom (bár ez lehet azért sikerült csak, mert kiszáradtak a könnycsatornáim).
Mikor visszajött nyugodtan áttudtuk beszélni a dolgokat.
-Niki, holnap korán reggel utazok Berlinbe. Jössz velem, vagy maradsz itt?
-Mi?! Elmész? És Billnek szólsz? Elköszönsz tőle?
-Nem…
-Figyelj Lena…meg kéne hallgatnod azért őt is. Szóval legalább Te legyél külömb nála. Ha csak úgy elsétálsz, azzal gyengeséget, gyávaságot tükrözöl és úgy jön ki mintha Ő nyert volna. Mutasd azt, hogy téged nem tört meg, és akkor jobb lesz, érted?
-Nem. Nem értem. Attól nekem miért lenne jobb?
-A büszkeség! Ne add fel a büszkeségedet. Te gerinces ember vagy vele ellentétben. Éppen ezért Te oda fogsz állni elé és a szemébe mondod amit gondolsz. Pl. hogy szakítasz vele. Hidd el Ő rosszabbul fogja magát érezni ettől!
-Nem fog menni…-suttogtam. Ezt nem fogom tudni megtenni. Ha a szemébe nézek elgyengülök. Most meg tudom tenni, hogy lelépek, de ha elkezd könyörögni esetleg, akkor tuti nem tudok elmenni. Niki azt mondja neki roszabb lesz…nem akarok neki szándékosan rosszat okozni. Éppen azért mert én jobb vagyok nála. Én szeretem őt, és nem akarok szándékosan fájdalmat okozni.
-Miért nem?-kérdezte Niki meglepetten. De nem válaszoltam. Épkézláb indokot nem tudtam volna mondani, csak azt, hogy “mert szeretem”…de ezt nem akartam kimondani. Jobb ha csak én tudom. Viszont Niki túl jól ismer (velem ellentétben ő jó emberismerő)
-Nagyon szereted, igaz?
Csak bólintottam.
-Akkor végképp meg kéne hallgatnod…mi lenne ha adnál még egy esélyt?
-Niki! Megőrültél! Hogy megint megvezessen? Nem akarom…most talán elkullogok és akkor elfelejtem. Bár nem hinném, hogy valaha feledni tudom…De mégegy fájdalmat nem viselnék el. Meg egyébként is! Ő ilyen sztár. 0 magánélet. Én nem akarok az újságokban szerepelni. Macera…
-Értelek…Akkor nem beszélsz vele?
-Nem tudom…semmit nem tudok.
***
Végülis reggelre arra az elhatározásra jutottam, hogy beszélek vele. Igaza van Nikinek…ennyi mindenkinek jár, hogy legalább végighallgatom.Mivel este nagyon sokáig beszélgettem Nikivel, reggel nagyon későn kelltem fel.Majdnem dél volt már mikor felkeltem. Apuval még mindig nem békültem ki.
-Niki gyere induljunk!-szóltam neki.
-Lena ne vigyelek el?-kérdezte. De nem voltam hajlandó válaszolni. Nagyon meg voltam sértődve.
-Ne csináld ezt…megmagyarázhatom?
-NEM!-csattantam fel. Ezen igazán nincs mit magyarázni. Fordított esetben én nem így cselekedtem volna. Szóval…majd megbocsáhjtok. De nem most. Most még vár rám egy nagyon nehéz beszélgetés Billel…
-NIKI! Gyere már!
-Ok-ok. Itt vagyok.-rohant le. Kinyitottam az ajtót és én köszönés nélkül elindultam. Taxit már korábban hívtunk ugyhogy az pont ott is volt már és így rögtön mehettünk is. AZ autóban nem szóltunk túl sokat egymáshoz, illetve Niki adott 1-1 jó tanácsot és bátorító szavakat…Teljes egészemben remegtem mint a nyárfalevél…Már most féltem, hogy mi lesz ha meglátom Billt. Erősnek kell lennem…
Niki felkísért Billék lakosztályának az ajtójáig, majd elment a mienkbe hogy összepakolja nekem a cuccaim és lefoglaljon két repülőjegyet.
Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Én nem tudom mi költözött belém abban a pár tized másodpercben, de valahogy mintha egy energiabomba rámesett volna, már nem is féltem és teljes magabiztosságot éreztem.
Nem fogok szórakozni! Kerekperec megmondom mi van, ha kell végighallgatom megmondom hogy egy szemét és eljövök! Ennyi. Egyszerű ez! Mitől is féltem eddig?