38.rész

Mikor felöltöztem és kimentem Bill már végzett a kipakolással. A pultnál üllt és csak bámult kifelé az ablakon. Vajon min gondolkodhat???
Odasétáltam és leülltem vele szemben a másik oldalra. Ekkor vett észre. Kedvesen rámmosolygott és kérdezte:
-Mit kérsz reggelire?
Kicsit meglepődtem.
-Nahát. De vagy nálam vendégségben. Ezt nekem kéne kérdeznem Tőled.-kicsit elgondolkodott.
-Nem számít! Hoztam sütit reggelire. Milyet kérsz?-kérdezte és rámutatott a tálra amit eddig nem is vettem észre. Tényleg teli volt sütivel.
-Ömm...ilyen gyümiset-mondtam és elvettem egyet.
-Ésmég?-kérdezte.
-Mást nem. Imersz, hogy reggel nem vagyok nagy evős.
.Igaz.-mondta és ő maga elé vette a fél tálat xD
-De látom te még mindig édességfüggő vagy-jegyeztem meg nevetve.
-Hát mi tagadás-mondta széles mosollyal.
Evés közben Bill elég sokat beszélt. Kérdeztem őt hogy milyen volt a turné meg úgy alapból az életéről. Furán hangzik, hogy együtt voltunk meg minden és semmit nem tudok szinte az életéről. Ebből látszik milyen őszinte volt velem -.- De ez már mindegy. Érdekes dolgokat mesélt. Igazából arról beszélt milyen a "sztárság". Meghogy hogyan dolgoznak, miként alkotják a dalokat, a fellépések hogyan zajlanak meg ilyenek. A legutóbbi turnéjukról is csomót mesélt. Mondta, hogy ezt élvezte a legjobban.
-Az összes számot szereted az albumról?-kérdeztem.
-Naná! Mindegyik kedves a szívemnek mert mindegyikhez emlékek kötnek.Bár az utóbbi turnén volt egy két szám...amit elég nehezen énekeltem végig.-mondta és kicsit elkomorodott.
-Ezt hogy érted?-értetlenkedtem-A hangodnak volt nehéz vagy mi?
-Nem úgy...-mondta zavartan...-Hagyjuk.
De én nem olyan vagyok. Ha valaki elkezd valamit mondani azt már mondja is végig. Szóval rászálltam.
-Naaaa mond már mi az?
-Semmi csak...-gondolkodott mit mondjon-Geisterfahrer, Zoom...ezek nagyon szép számok. És megérintettek az...emlékeim. Nehéz volt.-mondta. Látványosan kerülte a tekintetemet ez alatt. Világosan értettem mire gondol. NAgyon is jól tudtam, hogy még mindig nem vagyok számára közömbös.
Már vagy 2 órája üllhettünk a pultnál sütit csemegézve. Most viszon kínos lett a helyzet...én nem tudtam mit mondjak és Bill se szólalt meg. Megköszörültem a torkom de nem szólaltam meg csak felálltam és elvettem a tálakat. Odamentem a mosogatóhoz és elkezdtem volna mosogatni de Bill felpattant.
-Hagyjad majd én...-mondta és kikapta volna a tányérokat a kezemből ám én ezt nem hagytam. Jó ok, hogy itt van meg minden de reggelit is ő hozott nem fogom engedni, hogy még ő mosogasson is. Nem rabszolga ő.
-Bill nem!-mondtam és toltam volna el a kezét.
-De igen-erősködött és ő meg az én kezemet lökdöste. A végén már kész dulakodás alakult ki köztünk aminek a végén a tányér látta kárát ugyanis kicsúszott az én kezemből is és ebben a másodpercben Bill is elengedte így az hangos csörömpöléssel a földre hullott és széttört.
-Mmm...azért egyszerűbb módja is lett volna, hogy megússzuk a mosogatást de mind1...csak egy tányér.-mondtam. Bill csak pislogott. Meg én is. Majd egyszerre kitört belőlünk a nevetés. VAgy 5 percig nevettünk mire Bill meg tudott szólalni.
-Jesszusom! Mint az óvodások úgy harcoltunk xD-jegyezte meg Bill.
-Hát ja :D -tettem hozzá.-Na mindegy hozok seprűt-mondtam és megfordultam.
-Ok. Én addig elkezdem összeszedni a nagyobb darabokat-mondta és legugolt a törmelékek mellé.
Gyorsan elmentem a seprűért de mire visszaértem nem láttam ott Billt.
Mi? Hova tűnt?-gondoltam magamban. Még meg se fordultam amikro hirtelen Bill ráugrott a hátamra és majdnem fellökött.
-ÁÁá!!-sikítottam mert nagyon megijesztett.
-Megvagy!-mondta vidáman.És már velem szemben volt.
-Te...te...te normális vagy?-kérdeztem döbbenten de már nevettem rajta.
-Nem hinném xD De ez úgy adta magát.-vigyorgott.
-Hát ez kész...-csóváltam a fejem.-Te tényleg óvodás szinten vagy :D Na mindegy szedjük össe ami ebből a tányérkából maradt-mondtam és nekiláttunk.