23.rész

Mikor visszaértünk az ebédlőben tényleg mindenki már csak ránk várt.
-Bocsánat csak kicsit sokáig tartott eligazodni a házban...-mentegetőztem.
-Semmi baj.-mondta apu.
-Akkor együnk-mondta Cintia.
-Mi az ebéd?-kérdeztem.
-Francia sajtkrémleves, kijevi csirkemell hasábburgonyával és a desszert Sacher torta csak mert az a kedvenced Lena.-mondta apu.
-Jajj de jóóó. Köszi. Imádom ^^ A kedvenc kajáim :D-mondtam lelkesen.
-Fiúk ti is szeretitek?-kérdezte apu.
-Hát persze!-felelte Tom.
-Jaja! Ezek nagyon finom kaják!-helyeselt Bill.
-Akkor jó. Örülök, hogy szeretitek. Remélem ízleni is fog.
A leves nagyon fincsi volt. Ebéd közben nem hangzott el túl sok szó...max a jóétvágyat és "hmm...ez finom" . Én kicsit kezdtem is unatkozni...
-Na jó nem beszélünk valamiről?-kérdeztem.
-Evés közben?-jegyezte meg Niki. Niki aki idáig olyan volt mintha itt se lett volna.
-Miért ne? Evés közben szoktunk beszélni, nem?-és segélykérően körbenéztem. A tekintetem végülis Billen állapodott meg. Ő is csak pislogott nagy szemekkel mint mindenki de végülis észbekapott, hogy megerősítést várok tőle:
-De.-bólogatott.
-Jah igen-helyeselt Tom, csak hogy kihúzzon minket a helyzetből.
-Evés közben én enni szoktam.-folytatta Niki a kötekedést.
-Én is, de közben lehet beszélgetni.-vágtam vissza.
-Akkor beszélj. -vonta meg a vállát.
-Niki mi a bajod?-kérdeztem nagy szemekkel. Fogalmam sem volt mi baja van a legjobb barátnőmnek. Még soha nem viselkedett így. Lehet, hogy rossz napja van, de ettől függetlenül még nem kötött belém soha. Főleg nem ilyen hülyeség miatt.
-Semmi bajom. Tessék mondtam. Beszélj!
-Niki állítsál már magadon...-mondta apu.
-Ohh állítsak magamon? Miért én állítsak magamon? Szerintem nem én viselkedek botrányosan!-csattant fel a lány.
-Miért akkor ki?-kiabáltam rá.-Talán én? Mi bajod van?
-Mi? Miért engem kérdezel?
-Hát mostmár nevetséges vagy! Kit kérdeznék? Nem én kezdtem kötekedni! Nem tudom mi történt veled de nekem kezd elegem lenni ebből a stílusból amit ma mutatsz...
Szinte remegtem az idegességtől. Tényleg nem tudtam mi történt. Tudtommal, nem csináltam semmit és nem is mondtam semmi rosszat. Lehet, hogy Niki megsértődött arra, hogy nem vele költözök Berlinbe, hanem Billhez? Vagy az a baja, hogy nekem itt van Bill és neki nincs senkije? Jajj ezek a feltevések szánalmasak tőlem...! De mondjuk Nikinek meg a viselkedése szánalmas. Egyáltalán ha ilyen savanyú pofával tud csak itt üllni, meg minden egyes szavával kötekedik mostmeg úgy viselkedik mint egy hisztéria akkor minek jött el?
-Én vagyok nevetséges?-akadt ki mostmár teljesen és felállt az asztaltól.
-Nem is én...-morogtam az orrom alatt.
-És akkor a kis párocskád mi?
-Niki üllj le!!!-kiabált rá Cintia.
-Miért?!-üvöltött Niki az anyjára.-Nem nem ülök le! Lena nehogy félreérts nem veled van bajom.-vett vissza a hangnemből-Hanem Én nem bírom nézni, hogy hogyan ejtenek át téged ismét.
-Mi?-néztem rá hülyén.-Niki te ittál? Vagy belőtted magad? Vagy miről zagyválsz nekem itt össze? Mostmár nyögd ki végre!!!-mondtam és nagyon ideges lettem. A szivem már idáig is a természetesnél vagy 2x gyorsabban vert de mostmár úgy éreztem ha nem vigyázok akkor a torkomon át távozni fog...
-Miért én? Kérdezd inkább őket!-mutatott a mellettem ülő ikrekre akikről ebben a pár percben meg is feledkeztem. Most azonban reflexszerűen Bill felé kaptam a fejem de olyan hevesen hogy megrándult a nyakam is.
-Bill! Miről beszél Niki????-kérdeztem és szabály szerűen remegett a hangom az idegességtől. Mondjuk nem csak a hangom hanem minden egyes porcikám. És ahelyett, hogy Bill arcán bármiféle megnyugtató arckifejezés üllt volna, inkább szomorúságot és csalódottságot láttam megüllni...Viszont egy szót se szólt.
-BILL!!! Mondj már valamit!-kiabálltam rá és könnyes lett a szemem.
Nem tudtam mi az amit el kell mondania, illetve el kellett VOLNA már mondani réges régen, és nem tudom mi az amit Niki tud, és amiről ha megérzéseim nem csalnak rajtam kívül mindenki tud, de azt biztosan sejtettem, hogy az a valami amit most hallani fogok nagyon fog fájni...Niki szavai, "Én nem bírom nézni, hogy hogyan ejtenek át téged ismét."
A legjobb barátnőm nem csinálna ilyen balhét ha nem lenne nyomós oka rá. 1x már átejtettek. Kevin már tönkretett egyszer...Csoda, hogy újra talpon vagyok. És most képes lenne Bill is megtenni? Illetve már meg is tetet? Ennyire vak voltam? Mindig ott volt a rossz érzés miért folytottam el a megérzésemet? Miért voltam ennyire naív? Miért bíztam meg ismét egy hazug senkiháziban? Már most gyűlölöm pedig még nem is tudom mit fog mondani...