3.rész-szombat

Szóval kész a szobám, van TV-m DVD-m számítógépem hifim...khm soroljam még :D Most éppen az ágyamon feküdtem Billel (sajna csak a macskám milyen kár...:D), és hangosan TH-t hallgattam. Fennt a plafonon Billes poszterek, a szemközti falon egy óriás Tokio Hoteles felirat, kitettem a zászlómat is...szóval ennél tökéletesebb szobát nem kaphat az ember...Aztán átjött hozzám Tina is. Neki is jó lett a szobája, de közelsem annyira mint nekem :P Dumálgattunk aztán ő elment, mert még nem volt kész a kipakolással. Én meg fogtam magam és kicsit rendbeszedtem a sminkemet. Hiába van otthon az ember az arcunknak tökéletesnek kell lennie. Kitudja ki csönget be legközelebb...Tényleg azt olvastam, hogy Bill és Tom is ebben a városban laknak!:D Wíííííííííí de jó lenne ha egyszer meglátnám őket! Szóval éppen erről álmodoztam milyen jó lenne, amikor egyszer csak anyu jött be a szobámba.
-Na hogy tetszik az "új hely"? -na most erre mi a faszt mondjak? Hirtelen nem változtathatom meg drasztikusan a véleményemet...
-Hát...öhm...izé nem rossz.-mondtam vállvonogatva. Még mindig ágyon feküdve, plafont bámulva. Anyu meg leült a fotelbe.
-Na akkor lejöhetnél kicsit, mert nemsokára átmennénk az új...-befejeztem helyette a mondatot, mert már vagy 1000000000x hallottam :s
-...szomszédokhoz bemutatkozni.
-Igen. De nagyon különleges szomszédjaink vannak, én az előbb találkoztam velük, és neked is szimpatikusak lesznek.-mondta sejtelmes mosollyal. Na ez meg mit akar jelenteni? "különleges szomszéd"?! Aztán miért lenne különleges talán az amerikai elnök vagy mi? Na mindegy jópofát vágtam mondtam hogy oké és kiment anyu.
Fél óra múlva lent voltam a nappaliban. Szokásos Billes külsőmmel biztos sikert aratok a "gazdag" szomszédoknál. Mondjuk Tina se fogta magát vissza xD Csak ő Tomos :P Pont ebédidő volt, szóval mertem remélni, hogy ebédelni megyünk át...nem mintha ingyenélő lennék, de ez a minimum. Mondjuk egyvalami feltűnt...Nem látom Henriket. Na persze nem mintha ez zavarna, de akkor is feltűnt. Tina meg is kérdezte, hogy hol van.
-Nemsokára jön, csak elment, hogy elintézze nektek a sulit. -mondta anyu. Wáh suli pff...ilyen szörnyű szó nincs mégegy, a Földön. Na mindegy, legalább Henrik nincs itt, ez is egy pozitívum. Aztán mikor anyu is elkészült, kimentünk át a szembe lévő házhoz. Az is hasonló volt mint a mienk. Csöngettünk. Egy kedves nő jött kis üdvözölni. Bemutatkoztunk a szokásos, meg minden aztán amikor rám és Tinára nézett kicsit meglepődött.
-Nahát! Ti olyanok vagytok mint a két fiam, csak lányban! -khm...ez most csak nekem gyanús? Luxuskörnyék, Magdeburg, "olyanok vagytok mint a két fiam, csak lányban...", "különleges szomszéd" A nő neve Simone (pont mint Billéknek az anyja).....ez nekem ROHADTUL GYANÚS!!! Szerintem ez Tinának is feltűnt, mert már ő is ráncolta a homlokát. És kezdett vigyorogni. Én is hitetlenkedve kezdtem elmosolyodni. Már szinte biztos voltam benne, hogy az a ház ahova most ballagunk éppen be, az nem más mint Bill és Tom Kaulitz lakhelye!!! Komolyan nagyon mélyeket kellett lélegeznek, hogy el ne ájuljak, és hogy normálisan tudjak viselkedni...Kicsit érdekes lenne ha meglátnám őket és sírógörcsöt kapnék. Akkor esélyem nem lenne, hogy haverok legyünk...Jújj azt mondtam haverok, ez annyira hihetetlen! Bár még nem biztos, hogy ők azok...szóval le kéne nyugodnom.
A nő bevezetett minket a nappliba és mondta üljünk le, lassan ebéd, és hogy mindjárt lerángatja a két fiát is ide!!!!:D Annyira izgultam, hogy azt elmondani nem lehet. Mondjuk Tinán is ezeket az érzéseket láttam. De azért próbáltunk nyugodtak (? ilyen helyzetben lehet olyat? xD) maradni. Anyu csak mosolygott meg üllt. Mi pont háttal ültünk le az ajtóhoz képest, szóval nem láthattuk ki jön be rajta. Ekkor hangos lépteket hallottunk, és meg is szólalt a nő.
-Íme a két fiam...-na itt hátrafordultam és nem kellett már bemutatni őket(!!!!!!!!!!).Azt hittem rögtön elájulok. ŐK voltak azok!!!! ŐK AZOK!!!!!!!!!!!!!!!-...Bill és Tom.
Na most legyél erős Vera! Amióta ismerem őket arra vágytam hogy találkozhassak velük, meg minden annyiszor megálmodtam ezt a pillanatot, erre tessék! Itt vannak. Most mit csináljak? Nem kezdhetek el sikoltozni! Én mindjárt elájulok...Most haragszom anyura...Igazán felkészíthetett volna erre lelkileg! De mostmár mindegy...Bill és Tom pont olyanok voltak mint a képeken! Még felöltözve is úgy voltak. Áhh...én mindjárt behalok. Közeledtek!!! Nekem meg fel kellett állnom, és nem szabadott kimutatnom, hogy mindjárt elsírom magam. Bár szerintem kicsit könnyes lett a szemem. Mindegy ha kérdezik, majd azt mondom, belement egy porszem...Bill itt áll előttem!!!!!!!! És tényleg! Bill rámmosolygott, majd kezet nyújtott.
-Bill Kaulitz.-összeszedtem magam lelkileg, és én is kezetnyújtottam.
-Tudom :) -mondtam mosolyogva. -Én pedig Vera Schultz vagyok.-hát mégsem kezdhettem el visítozva ugrándozva, tapsikolva, kiabálni hogy "wááááááá itt van Bill júúúújj de jóóóóóóó!!!!!!!!!" És KEZET FOGTAM BILL KAULITZCAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Vagyis hozzá értem,a kezéhez! Ez annyira...áhh elmondani nem tudom. Itt van előttem és nem tudom felfogni. Valahogy Tina is így érezhetett, mert hozzá Tom ment oda. Hát hiába, megtalálták a hasonmásukat xD.Jó hosszú ebéd lesz remélem...xD