10.rész-hétfő

Kicsöngettek. Bill rögtön hozzámfordult.
-Nagyon szép hangod van...-mondta.Háhh Bill megdícsérte a hangom. Ez azért jól esett. Fuhh erre olyan zavarban voltam, hogy aszittem elájulok. Rámosolyogtam.
-Köszi...De közel se olyan szép mint a tied.-hoppá! Ezt most hangosan mondtam ki...Jajj...Na mostmár mindegy. De úgy látszott Billnek jólesett a dícséretem.
-Hehh...köszi :)-Eközben Tom és Tina odajött hozzánk.
-Fuhh eszméletlenül jók voltatok!-mondta Tina lelkesen.
-Ja tényleg! Bill a koncerten énekelnél ilyen jól! Komolyan mondom Vera, te jó hatással vagy az öcsémre!-mondta Tom vigyorogva. Bill szúrósan nézett Tomra.
-Tom ne szivass!-hát nem mondom, hogy értettem mire volt ez a megnyilvánulás, de mindegy...Az a lényeg hogy Bill nem rám mérges.
-Egyébként tökre hasonlítotok egymásra! Tudtátok?-folytatta Tom. Billel egymásra néztünk. Hát mi tagadás tényleg eléggé hasonlítottunk. A hajunk szinte ugyanúgy állt. A smink, és eléggé hasonlóan voltunk felöltözve (mondjuk rajtam TH-s póló volt, de azon kívül :D)
-Hát tényleg hasonlítunk...-mondta Bill jókedvűen.
-Jajj de nem csak úgy! -mondta Tom. -Tinával dumálgattunk és amiket elmeséltünk egymásnak rólatok viselkedésben, rossz szokásokban-itt nagyon szélesen vigyorgott már Tom, majdnem nevetett szinte- hát abból következtetve tökre egy személyiségek vagytok!-hát most ennek szívemből örültem, hogy Bill hasonló személyiség mint én, viszont rohadt mérges voltam Tinára. Beszéljen magáról Tomnak, de ne rólam. Mondjuk Tom meg Billt dumálta ki szóval kísérteties náluk is a hasonlóság (nem csak külsőben...). Viszont Bill is mérges lett.
-Kösz Tom...jó neked az, hogy boldog, boldogtalan előtt beégetsz?! Ettől érzed jól magad????-nagyon dühösnek tűnt.Tom viszont kicsikét meglepődött.Én viszont Tinának estem neki.
-Miért bíztam benned én egy percig is? Menjetek csak szépen és dumáljatok ki Tommal minket örömmel! Jó szórakozást kívánok! -fogtam magam és az egész társaságot faképnél hagytam. Csakhogy fogalmam nem volt, hogy mi merre van ebben a suliban szóval inkább csak megálltam az ajtó mellett. Egy percel később kijött Bill is.
-Nem jössz?-kérdezte.
-De.-nem tudtam hova megyünk de mint már mondtam Billel bárhova!!!!:D
végigmentünk a folyosón ki egy kis udvarra ott pedig még egy épület mögé. Bill fogta magát és leült egy kőre. Elővette egy doboz cigit és rágyújtott. Én is leültem, de nálam nem volt cigi szóval csak néztem Billt.
-Te nem dohányzol?
-De, csak a táskámban van.
-Ja, akkor tessék itt van. -és felém nyújtotta a dobozt, aztán én is rágyújtottam. Percekig némán ültünk.Bill olyan szomorúnak tűnt, épp óvatosan meg akartam kérdezni, hogy mi a baja, de ő megelőzött.
-Tommal olyan nehéz együt...Jófej, meg minden, és tényleg megbízom benne, és szeretem hiszen a testvérem, de annyira nehéz vele néha...-olyan kétségbeesetten beszélt. Annyira keserűen, majd megszakadt a szívem ahogy így láttam őt.
-Tudom miről beszélsz...én is így vagyok ezzel...
-Ja persze...-mondta-Látom Tina nagyon jól elvan Tommal...rokonlelkek.
-Hát Tomot én annyira nem ismerem emberileg de annyira elvan tinával, hogy biztos hasonlóak...
Bill kicsit elnevette magát.
-Ja mint mi ketten igaz? -kérdezte.
-Hát biztos-mondtam mosolyogva.-De neked biztos rengeteg barátod van, nem?
-Áhh...Georgon és Gustavon kívül egy barátom sincs...
-Hogyhogy?-kérdeztem meglepetten.
-Az együttes előtt is mindig ki voltam közösítve az osztályaimból, csak Tom volt az aki elvolt, de a gimiben már ő is ki volt közösítve. Szóval ő akikkel most eljár bulizni vagy még a régi barátai, vagy ő már a rajongókkal is összebarátkozik...főleg a csajokkal. De én nem ilyen vagyok...Szóval ugyanolyan egyedül vagyok Tokio Hotellel mint a nélkül.-Nahát! Ezt nem hittem volna...Hogy Billnek nincsenek barátai...Szegény. Én sajnálom. Mert tudom milyen ez.
-Sajnállak...-mondtam őszintén.
-Áhh...te itt vígasztalsz engem, mikor neked sokkal több együttérzésre lenne szükséged.-mondta és rámmosolygott. Ezt nem teljesen értettem. mire céloz?