11.rész-hétfő

-Áhh, engem nem kell sajnálni...Én tettem magamat azzá ami vagyok, senki nem kényszerített...Én nem mentem soha oda senkihez, én vonultam mindig félre, és mi tagadás ha felbosszantanak vagy rossz kedvem van akkor meglehetősen bunkó tudok lenni.-mondtam.
-Hát én is így vagyok ezzel-mondta Bill picit már jobb kedvűen. Viszont ekkor becsengettek, de Bill meg sem mozdult.
-Nem kéne bemennünk?-kérdeztem bizonytalanul.
-Hát figyu! Most biosz jön és khm...éppen a szaporodást fogjuk venni-elnevette magát, de én is. Szóval most éppen együtt nevettünk.Aztán befejezte és vigyorogva folytatta-Szerinted tudnának újat mondani?
-Hát nem!-Vágtam rá vigyorogva.Aztán erre Bill összeráncolta a homlokát és felvette azt a "csábító" mosolyát.
-Na, akkor kipróbálhatnánk gyakorlatban, nem?-Ooooooooooooooooooooo...Höhh ezt most komolyan mondta. Úgy néztem rá hirtelen mint egy idiótára. Ez most mit akar tőlem?-Jól van na, ne vágj már ilyen ijedt arcot, én nem Tom vagyok.-mondta nevetve. Na erre már megnyugodtam. Egy pillanatra azt hittem komolyan mondja.Aztán megkönnyebbülten elnevettem magamat és mondtam:
-Jajj, te nagyon hülye tudsz lenni! XD
-Tudom!-nevette el magát Bill.Olyan jól éreztem magamat! Én még Tinán kívül senkivel se lógtam el óráról szóval ez most szokatlan volt nekem. És komolyan ilyen jól még soha egy idegennel se éreztem magamat. Na jó, Bill nem teljesen idegen hisz már mióta bele vagyok zúgva, de ez akkor is más...Tök jól elvoltunk beszélgettünk, meg minden. Annyira furcsa volt, hogy Bill ilyen közvetlen annak ellenére, hogy nagyon jól tudja azt, hogy én rajongó vagyok.
-Van háziállatod? -kérdezte.
-Igen, van egy macskám-mondtam vidáman.
-Júúújj tényleg? És hogy néz ki? Mi a neve?
-Hát őőőő...fekete fehér foltos, és ne nevess de őt is Billnek hívják.-kértem, hogy ne nevessen de ő akkor is nevetett, de én is :D
-Jó neve van!-felelte Bill.
-Hát igen...-mondtam kicsit zavartan. Olyan kicsit ciki volt Bill előtt mondanom hogy mennyire a középpontban van az életemben a bandája.De én úgy láttam, hogy Billt nem igazán zavarja. Szerencsére :) És akkor Bill emgkérdezte:
-Te mióta szereted az együttesünket?
-Hát amikor megláttalam a klippeteket a tv-ben rögtön megszerettem. Aztán azonnal lemezt vettem, és hát azóta folyton Tokio Hotelt hallgatok. Na meg persze csak ilyen cuccokat veszek. Ha látnád a szobámat...-mondtam vigyorogva.
-Miért milyen a szobád?-érdeklődött Bill.
-Hát...el se tudod képzelni? XD
-Ööö...asszem de!-nevette el magát. Azért neki is furcsa lehetett ez az egész. Tudja persze, hogy 100% hogy bele vagyok zúgva, de mégis itt dumálunk meg minden. Áhh úgy ahogy van ez egy furcsa helyzet. Egy hete még csak álmodoztam arról, hogy találkozzak vele valaha is, erre most együtt lógok vele biosz óráról. Tök jó nem? :)