2.rész-szombat

Valami rohadt jó luxusutcán ment végig a taxink. Hát nem mondom vannak itt szép házak. De annyira dühös voltam, hogy azt elmondani nem tudom. Van egy macskám akit Billnek hívnak (na vajon ki után kaphatta a nevét?...:D) és ő miatta vagyok dühös! Illetve a kiscica semmi rosszat nem csinált. Hanem ez a hülye taxis akit a méghülyébb Henrik küldött értünk hát...komolyan mondom a pofám leszakad! Ez a macska maximálisan szobatiszta, jólnevelt, nyugodt szóval tökéletes, erre a taxis meg azt mondja nekem, hogy tegyem be egy macskaszállítódobozba (olyanom nincs is!!!) mert különben nem szállhatok be a kocsiba. Hát gondolhatjátok, hogy elkezdtem balhézni. Anyu meg Tina (Martinát szoktam így hívni) persze próbáltak lenyugtatni, de nem hagytam magamat. Egyébként se volt reggel túl jó hangulatom, hiszen ezen a napon költözünk oda Henrikhez, de ez a taxis dolog csak még jobban felbosszantott. A vége persze az lett, hogy nekem lett igazam (jóhogy) és hívtak nekem egy külön taxit ahol szabadon hozhattam Billt. Így jobb is volt, hogy egyedül jöhettem. Na meg persze anyu mellett nem gyújthattam volna rá a kocsiban de ez egy kifejezetten jófej sofőr volt aki megengedte! :D Valahogy olyan kedves volt...az út alatt beszélgettem vele, kicsit meg is nyugodtam (na persze nem nagyon csak egy kicsit). De aztán én kezdtem belefáradni az üres tájakba és inkább elővettem az mp3 lejátszómat és a Durch Den Monsunt hallgattam egészen addig ameddig meg nem állt az autónk. Kiszálltam az autóból (eléőtte persze illendően elbúcsúztam a nagyon kedves taxisbácsitól xD) de aztán majdnem elakadt a lélegzetem. Hát ilyen palotát se láttam gyakran. Olyan ház előtt álltunk, hogy az eszméletlen. És Henrik jött ki belőle!!! emeletes, nagyon nagy, halványsárga színe van, gyönyörű nagy ablakok, a kert csodaszép (medence is van!!!) és hát fantasztikus! Egy pillanatra még el is mosolyodtam véletlenül, de aztán rögtön észbekaptam, hogy mégiscsak Henrik házáról van szó...Odaballagtam tehát Tina mellé mostmár lehajtott fejjel és Billel a kezemben. Neki nagyon bejött a ház. Mondjuk nekem is, de ezt mégsem mutathattam ki...Milyen lenne már? Az akit ennyire utálok, beköltöztet a kacsalábonforgó palotájába, és rögtön a nyakába borulok? Khm...azért ezt mégse...
Szóval jött ki Henrik.
-Sziaaaasztok! Jól utaztatok? -kérdezte azzal a rettenetesen idegesítő vigyorával már messziről.
-Ohh hát persze! -válaszolta anyu vidáman. -Bár volt az út elején némi kis probléma de minden rendben volt.-Ameddig ezt elmondta Henrik már ide is ért hozzánk.
-Probléma? Milyen probléma? -kérdezte ijedten(?).
-Áhh semmi különös, csak Vera hisztizett a macskája miatt...-na ezt kikérem magamnak. Hogy lehet ilyen lekezelően nyilatkozni rólam és Billről? Éppen nyitottam volna a számat veszekedésre (hát mi másra?) de Henrik előbb szólalt meg mint én.
-Ohh, hát a gyerekeknek szabad félteniük a kisállatukat nincs ezzel semmi baj.-mondta mosolyogva. Nembaj! Akármennyit is pedálozhat én nem enyhülök meg!Továbbra is kitartóan bámultam mostmár Billt és simogattam. Még véletlen se néztem családom egyik tagjára se. Meg mondjuk máshova sem.
-Na, de miért is állunk ide kinnt? Ideje lenne bemenni! -mondta Henrik. Végre a nap egyetlen értelmes ötlete...Bennt is eszméletlenül jól nézett ki minden. Egy belépő onnan lépcső felfelé, és bejárat a nappaliba ami óriási, amerikai konyha, fürdő/WC. Fennt pedig egy nagyobb, és három kisebb szoba, plusz két fürdő.Henrik minden helyiséghez fél órás kiselőadást fűzött (rohadtul untam), de aztán végre elérkeztünk az én szobámhoz!
-Nahát, Vera.-szólított meg. Mivel eddig nem igazán figyeltem (egyáltalán nem) erre most felkaptam a fejem.-A te szobádon törtem a fejemet a legtöbbet. Ehhez nem is fűzök kommentet inkább nézd meg magad!
Jóég! Mit csinálhatott ez, ha ennyire titokzatos?Hát mit volt mit tenni, lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Hát én azt hittem ott helyben sírvafakadok!!! Alapvetőleg fehér fal, de mindenhol szekrény polc amik feketék és pirosak (szóval feketéből és pirosból több van a falon xD) és hát az ajtó fölött...Egy óriási TOKIO HOTEL felirat díszelgett az egész falon!!! Gyönyörű volt!!! Fekete rohadt jó galériaágy. TH-s ágytakaró(!!!) TH-s függöny(!!!) áhh behalok!!!! Ez eszméletlen jó! Még Billnek is külön része volt a szobában! Ez csodálatos volt. Már szószerint könnyek szöktek a szemembe. Megfordultam a mosolygó anyura és khm...Henrikre, és azt mondtam:
-Köszönöm!-még egy nagyon halvány mosollyal is megtoldottam...Tényleg nagyon jó volt. Ez után ők el is mentek, rám meg várt még egy-két feladat. Azért a cuccaimat ki kellett csomagolnom meg minden. Mondjuk ez hamar megvolt. Aztán kitapétáztam a fehár falrészeket a Tokio Hoteles posztereimmel. Lehet, hogy mégsem olyan szörnyű ez a költözés? :D