14.rész-hétfő

Hát beléptem. Miss Picsa (arra a ribancra ezt a találó nevet ragasztottam. Jó nem? :D) már ott ült egy asztal előtt. Az asztal másik oldalán az igazgató. Nagyon szigorúnak látszott. Rámnézett és csak ennyit mondott.

-Üljön le!-ez magáz engem?! Hű, tiszta gáz...

-Akkor mesélje csak szépen el, hogy mi is történt pontosan.

-Jó...Ő alaptalan vádakat mondott rám, és rossz jelzőkkel illette Bill Kaulitzt, erre én hasonló kedvességgel illettem őt, és akkor megpofozott. Ekkor én megtéptem a haját, mikor abbahagytam behúzott nekem és én visszaütöttem majd elmentem.

-Ennyi?-kérdezte az igazgató.

-Igen.-mondtam őszintén. Más tényleg nem történt.

-Nem voltam ott, és nem tudom melyikük mond igazat, de annyi biztos, hogy mindketten hibásak vagytok! Tehát hozzátok az ellenőrzőtöket.

***

Visszatértem az osztályba és leültem a helyemre. Szerencsére mikor leültem már ki is csöngettek. Jó nem?

Tina és Tom azonnal odasiettek hozzám.

-Jajj mond már el mi történt!-mondta Tina aggodalmaskodva. Én részletesen beszámoltam neki a történtekről és újdonsült igazgatói intőmről :S

-Jajj szegény! Te ilyen harcias is tudsz lenni? Én komolyan mindjárt szétverem azt a ribancot!

-Ohh, nem kéne hogy te is kapjál miatta...Ez a csaj nem ér annyit...

-Ez mondjuk igaz-helyeselt Bill.

-De szerintem megérdemelné, hogy jól megverjük!-mondta Tom.Hümm...ilyen kis harcias lenne?

-Köszi, jófejek vagytok, de tényleg nem kéne.

-És mi lesz a szemöldököddel? Nem kéne megmutatni orvosnak?-kérdezte Tom.

-Hát nem tudom...-mondtam. Erre nem is gondoltam. Lehet hogy össze kéne varrni?

-Fuh, tényleg!-mondta Tina- Kiszakadt a piercinged. Ezzel lehet hogy tényleg orvoshoz kéne menned.

-Jajj ne csináljátok már! Jó hogy így aggódtok, de ez semmiség. 2 nap és vissza lehet tenni-mondtam. De ezeket a szavakat még én se hittem el magamnak. Tényleg gázos volt a helyzet.

-Szerintem is orvos kell!-szólt bele Bill. Na ez tök jó most mindenki arról akar meggyőzni, hogy nagy bajom van, és lehet, hogy iagzuk is van...

-Haggyad Bill! Ne strapáld magad. -mondta Tina-Anyu úgyis elrángatja majd dokihoz. -Upsz tényleg! Ezt így nem fogja hagyni...Na mindegy lesz ami lesz. Csak a piercinget hadd kapjam vissza...

***

A következő óra azzal tellt el, hogy én üres tekintettel bambultam a tanárnőre (fizika volt egyébként) és nem csináltam semmit. Csak a szétbarmolt arcomra tudtam gondolni. Mi lesz ha többé nem tehetem vissza a piercingemet? A 15. szülinapomra csináltattam és ez volt az első. A másodikat 16.-ra csináltattam a nyelvemre (ugyanúgy mint Billnek). Szóval elég lehangolt voltam. Ja, és még az a rohadt intő is idegesített...

Kicsöngettek. Tina és Tom azonnal mellettünk termettek. Mi Billel még pakolásztunk aztán felálltunk jelezve, hogy indulásra készen állunk.

-Siethetnél jobban is Bill, mert el fogunk késni!-mondta Tom.

-Hova igyekeztek?-kérdezte Tina.

-Interjú, fotózás...-mondta Bill.

-Jaaa...értem.-mondta Tina. Kiértünk a suli elé. Aztán elbúcsúztunk az ikrektől.

-Te meg nézesd meg az arcodat!-mondta Tom.

-Ja, nehogy valami komoly bajod legyen.-helyeselt Bill. De édesek, hogy aggodalmaskodnak. Tök arik :D

-Jó, persze, majd lesz valami...-nyugtattam őket-de mostmár menjetek, mert nehogy elkéssetek miattunk.

-Hűha! Tényleg! Na sziasztok lányok! Majd holnap találkozunk!-integetett Tom. Meg Bill is integetett, meg Tina is és én is szóval mindenki, aztán sajna be kellett kanyarodnunk, és már nem integethettünk :S