Amikor kiértünk az ajtón (Bill kíséretében :D) megláttunk egy khm...igencsak jó kocsit, (khm...Hummer terepjárót nem lehet rosszank mondani. Igaz? :D) előtte ott állt Tom, Georg és Gustav.
-Sziasztok!-köszöntek egyszerre már messziről. Tom vigyorgott, aztán Georg és Gustav odasúgtak neki valamit, amire mindhárman nevetni kezdtek. Hümm...mi lehet ilyen vicces? Bár ha Tom ilyen arcot vág akkor van egy-két sejtésem a "súgdolózás" témájáról, de inkább azt most nem osztanám meg veletek...:D
Szóval odaértünk a fiúk elé. Georg rögtön kezet nyújtott.
-Hello! Georg Listing.-mondta és kezet fogtunk. Oké, mostmár Georggal is fogtam kezet ez tök jó :D
-Tudom.-mondtam mosolyogva.-Vera Schultz.
-Tudom-mondta Georg ő is mosolyogva (tök jó ilyen vigyori banda xD)-már hallottam rólad. -Hűha miket hallhatott rólam? Na mindegy Gustavval is megismerkedtem hasonló módon, és ővele is fogtam kezet! Na most mondjátok meg milyen mázlista vagyok! :D
Beszálltunk a kocsiba. Valami nagy összeesküvés féleséget véltem felfedezni, mert mintha a fiúk direkt úgy intézték volna a dolgokat, hogy Billnek meg nekem egymás mellé kelljen üllnünk. Nem mintha bánnám, de ez nekem gyanús. Szóval út közben hallgattam ahogy Georg, Gustav, Tom és még Tina is beszélgetnek, de mi Billel mély kussban voltunk. Néha-néha közbeszóltunk de alapvetően hallgattunk. Aztán valahogy szóbakerült a tegnapi incidensem Miss Picsával. Ekkor Tom megkérdezte:
-Voltál orvosnál, Vera?
-Nem.-mondtam.
-És mégis miért nem?-ezt már Bill kérdezte némi szemrehányással a hangjában.
-Hát mert nem olyan komoly.-hazudtam. Tegnap kurvára fájt, és lehet hogy komoly. De nem sajnáltatom magam.
-Szerintem rosszabb mint tegnap.-mondta Tom. Köszi Tom, ez igazán kedves.Georg vezetett de hátrafordult megnézni az arcom. Tök jó, mindenki engem vizsgálgat...
-Tényleg meg kéne nézetned.-mondta.
-Fiúk, tényleg aranyosak vagytok, hogy így aggódtok de túl fogom élni.
-Hát azt ajánlom is!-mondta Bill.-Mi lenne már velem nélküled?-kérdezte mosolyogva. Erre a fiúk és Tina egyszerre fordultak előre, és szerintem folytották vissza a röhögésüket, de nem igazán érdekelt mert Bill olyan édesen mosolygott rám.Nem tudtam mit mondjak, inkább csak csöndbe maradtam és rámosolyogtam Billre. Ez olyan jó volt...Nem tudom de valamit éreztem Bill iránt (najó már 1000 éve érzek "valamit" iránta, de ez most sokkal mélyebb) és úgy érzem hogy Bill szemében én se vagyok közömbös. Vagy lehet hogy túl beképzelt vagyok, de szerintem így van. Annyira kedves és közvetlen velem. Persze ez lehet baráti jóindulat is...De én szerintem (vagyis remélem) ez több annál...
Sajnos az út rövid volt, így hamar megérkeztünk a suliba.
Kiszálltunk.
-Kösz a fuvart Georg!-mondta Tina.
-Áhh ez alap.-mondta Georg-szokjátok meg ezentúl velem fogtok utazni-mondta vigyorogva.
-Georg! Most látod őket először, de már megpróbálod őket felszedni?!-kérdezte Gustav de ő is vigyorgott.-Ezzel még Tomon is túlteszel.
-Naa! Ezt kikérem magamnak!Én ügyesebben csajozok!:D -háborodott fel Tom poénból.A fiúk erre veszekedni kezdtek volna, hogy ki csajozik jobban de én közbevágtam míg nagyon elmerültek volna a naaaagy vitában.
-Nem kéne bemenni?-kérdeztem.
-Te kérded?-kérdezte Tom röhögve-talán én lógtam tegnap Billel bioszóráról?-na ezzel most mire céloz. Áhh, biztos csak olyan Tomos hülyülés.
-Nem, viszont tegnap elkéstem, ma nem kéne...
-Tom csak hülyül ne vedd a szívedre-nyugtatott Bill édesen, de Tomra gyilkos pillantásokat vetett. Ugyhogy elindultunk befelé. Na, ez is érdekes érzés nekem. Én, akinek soha egy haverja nem volt és mindig Tinával voltam, most egy egész bandával( megjegyezném ez a banda a Tokio Hotel) megyek be a suliba...Hihetetlen nem igaz? :)
2009. augusztus 31., hétfő
2009. augusztus 30., vasárnap
16.rész-kedd
Egész délután nem léptem ki a szobámból, csak feküdtem. Igazából el is aludtam. Valamikor este 10 fele ébrettem fel. Gyorsan elmentem fürödni aztán vissza is feküdtem. Az éjszaka nagyon rövidnek bizonyult, mivel amint lefeküdtem rögtön keltem is mert reggel volt. Rosszul aludtam.
Bementem a fürdőszobába. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy felszakadt szemöldököm semmi javuló tendenciát nem produkált, sőt! Mostmár a seb körül véraláfutás is volt és kicsit mintha meg is lett volna dagadva. Hát gyönyörűen festettem mit ne mondjak. Jó ég! Bill így meglát meg fog ijedni tőlem! Nagyszerű...És egyébként is! Ma találkozhatok Gustavval és Georgal is! Hát "szép" benyomást fogok kelteni az biztos :s
Na mindegy amennyire tudtam sminkkel mentettem a menthetetlent, szóval egy fél fokkal normálisabban néztem már ki. De még így is rettenetes...Mondjuk az arcom 3 negyedével semmi gáz nem volt csakhát a szemöldököm!!! Na és a piercingem hiánya...vajon mikor tehetem vissza?
Lementem reggelizni. Tina már evett anyu és Henrik (hát nagyszerű a reggel, sajnos még ezt is látnom kell :S) is az étkezőben voltak.
- 'reggelt!-köszöntem kedvetlenül.
-Na hogy van a mi hadisebesültünk?-kérdezte Henrik. Na jólvan hadisebesült az anyád! Ennyire nem kéne túlzásba vinni. Még ki is hangsúlyozzák hogy nem vagyok olyan mint eddig...
-Sehogy!-válaszoltam, és elvettem egy almát,mert rohadt éhes voltam.
-Te, ez rosszabb mint tegnap volt.-mondta Tina aggodalmaskodó hanggal.
-Köszi...-morogtam.-Nem kéne indulnunk?-kérdeztem.
-Hát mindjárt, de megvárnád míg befejezem a reggelit?
-Ja...persze-mondtam. Ekkor csöngettek.
-Vera kinyitnád az ajtót.-kérdezte anyu.
-Persze-mondtam. Akárki is az meglát engem tuti elrohan ijedtében. Jó lehet hogy eltúlzom a dolgot na mindegy.Szóval kinyitottam az ajtót ott állt Bill!
-Ohh, szia Bill. -mondtam kicsit meglepetten. Mégis van valami jó ebben a reggelben? :)
-Szia! Ööö...nem zavarok?-hmm...érdekes kérdései vannak. Épp indulnék ő meg bejön "látogatni"...Érdekes.
-Ja, nem dehogy!-mondtam és beengedtem.-Mi járatban?
-Ja csak itt van Georg eljött értünk kocsival meg Gustav is és gondoltuk ti is eljöhetnétek...-mondta kicsit félénken. Jajj olyan édes volt! :D Majd kiugrottam a bőrőmből örömömben! De jó! Bill gondolt rám!!! És Georg elvisz minket is suliba!!!Ez annyira jó!!!! Hirtelen meg is feledkeztem róla milyen lehangolt vagyok aznap (mert már nem voltam lehangolt).
-Jajj de jófej vagy köszi-mondtam egy mosoly kíséretében.-Akkor szólok Tinának. Berohantam az étkezőbe.
-Tina, egy-két-há mozogjál!
-Mi van már?-kérdezte.Hihetetlen egy rohadt pirítóson már 1 órája rágódik, erre is csak ő képes XD
-Semmi édes kisszivem, Bill, Tom, Gustav és Georg kinnt várnak hogy elfurikázzanak minket a suliba!-mondtam.Tina kezéből kiesett a pirítós. Felkapta táskáját, az enyémet a kezembe nyomta és már rohant is ki. Félúton visszaszólt:
-sziasztok, majd jövünk!-anyu és Henrik értetlenkedve álltak. Mindegy hadd áljanak nekünk most dolgunk van :P
Bementem a fürdőszobába. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy felszakadt szemöldököm semmi javuló tendenciát nem produkált, sőt! Mostmár a seb körül véraláfutás is volt és kicsit mintha meg is lett volna dagadva. Hát gyönyörűen festettem mit ne mondjak. Jó ég! Bill így meglát meg fog ijedni tőlem! Nagyszerű...És egyébként is! Ma találkozhatok Gustavval és Georgal is! Hát "szép" benyomást fogok kelteni az biztos :s
Na mindegy amennyire tudtam sminkkel mentettem a menthetetlent, szóval egy fél fokkal normálisabban néztem már ki. De még így is rettenetes...Mondjuk az arcom 3 negyedével semmi gáz nem volt csakhát a szemöldököm!!! Na és a piercingem hiánya...vajon mikor tehetem vissza?
Lementem reggelizni. Tina már evett anyu és Henrik (hát nagyszerű a reggel, sajnos még ezt is látnom kell :S) is az étkezőben voltak.
- 'reggelt!-köszöntem kedvetlenül.
-Na hogy van a mi hadisebesültünk?-kérdezte Henrik. Na jólvan hadisebesült az anyád! Ennyire nem kéne túlzásba vinni. Még ki is hangsúlyozzák hogy nem vagyok olyan mint eddig...
-Sehogy!-válaszoltam, és elvettem egy almát,mert rohadt éhes voltam.
-Te, ez rosszabb mint tegnap volt.-mondta Tina aggodalmaskodó hanggal.
-Köszi...-morogtam.-Nem kéne indulnunk?-kérdeztem.
-Hát mindjárt, de megvárnád míg befejezem a reggelit?
-Ja...persze-mondtam. Ekkor csöngettek.
-Vera kinyitnád az ajtót.-kérdezte anyu.
-Persze-mondtam. Akárki is az meglát engem tuti elrohan ijedtében. Jó lehet hogy eltúlzom a dolgot na mindegy.Szóval kinyitottam az ajtót ott állt Bill!
-Ohh, szia Bill. -mondtam kicsit meglepetten. Mégis van valami jó ebben a reggelben? :)
-Szia! Ööö...nem zavarok?-hmm...érdekes kérdései vannak. Épp indulnék ő meg bejön "látogatni"...Érdekes.
-Ja, nem dehogy!-mondtam és beengedtem.-Mi járatban?
-Ja csak itt van Georg eljött értünk kocsival meg Gustav is és gondoltuk ti is eljöhetnétek...-mondta kicsit félénken. Jajj olyan édes volt! :D Majd kiugrottam a bőrőmből örömömben! De jó! Bill gondolt rám!!! És Georg elvisz minket is suliba!!!Ez annyira jó!!!! Hirtelen meg is feledkeztem róla milyen lehangolt vagyok aznap (mert már nem voltam lehangolt).
-Jajj de jófej vagy köszi-mondtam egy mosoly kíséretében.-Akkor szólok Tinának. Berohantam az étkezőbe.
-Tina, egy-két-há mozogjál!
-Mi van már?-kérdezte.Hihetetlen egy rohadt pirítóson már 1 órája rágódik, erre is csak ő képes XD
-Semmi édes kisszivem, Bill, Tom, Gustav és Georg kinnt várnak hogy elfurikázzanak minket a suliba!-mondtam.Tina kezéből kiesett a pirítós. Felkapta táskáját, az enyémet a kezembe nyomta és már rohant is ki. Félúton visszaszólt:
-sziasztok, majd jövünk!-anyu és Henrik értetlenkedve álltak. Mindegy hadd áljanak nekünk most dolgunk van :P
15.rész-hétfő
Szóval mentünk haza. Egész úton beszélgettünk Tinával. Én elmondtam, hogy mit csináltam amikor Billel voltunk együtt (khm...beszélgettünk!!!), ja és áradoztam azért, hogy mekkora mázlista vagyok, hogy Bill mellett ülök. Aztán Tina is mesélt Tomról. Meg áradozott is :D Úgy amíg mentünk egész jókedvem volt, de mikor megérkeztünk a házunk elé rögtön elromlott az a fene nagy jókedvem. Bementünk a házba.
-Halihó!-kiabált Tina (ő így köszön xD)
Anyu már jött is elénk ki a szobába. Én addigra ledobtam a táskám és most lehajtott fejjel álltam Tina mellett. Mikor anyu még távolabb volt kérdezte volna.
-Na, hogy tellt az első...-itt megakadt a beszédben mert meglátta az arcomat.-Te jó ég, veled meg mi történt?-szaladt oda hozzám. Rögtön elkezdte nézegetni az arcom.
-Hát ne idegesítsd fel magadat...Nem olyan vészes...-nyugtattam.-Figyelj, inkább üljünk le és elmondom...-mondtam és már le is ültem. Anyu velem szembe ült Tina pedig mellém, hogy bátorítson. Elmondtam anyunak az egész napot (aztkihagytam h lógtam Billel bioszról) aztán jött a "verekedés" és azt se hagytam ki Bill milyen édesen "ápolt" engem, ja és utána az intő...
-Intőd van első nap?!
-De !!!-védett meg Tina.
-Jó persze...-látta be anyu is.- és mi van az arcoddal? Orvoshoz kéne vele menned...
-Jajj, ne csináld már, ez semmiség...
-Hát nem úgy tűnik-erősködött anyu.
-De az és kész!-vágtam rá.
-Jó, akkor az intő miatt holnap nem mehetsz sehova!-mondta anya a "szörnyűűű" ítéletet. Khm...hova is mennék, azon kívül hogy suliba?
-De suliba jöhet nem?-kérdezte helyettem Tina.
-Jajj lányok ne hülyüljetek már...-mondta anyu és elment.
-Na ezt megúsztad.-nézett rám Tina vigyorogva.
-Hát ja.-mondtam. De nekem nem volt olyan "hű de jó" kedvem. Mi tagadás rohadtul fájt a seb. Így hát felmentem a szobámba, azt mondtam tanulni, de e helyett lefeküdtem pihenni. Közben persze örültem ennek a félig tökéletes napnak. De sokáig nem tarthatott az öröm mert egyre jobban kezdett fájni...
-Halihó!-kiabált Tina (ő így köszön xD)
Anyu már jött is elénk ki a szobába. Én addigra ledobtam a táskám és most lehajtott fejjel álltam Tina mellett. Mikor anyu még távolabb volt kérdezte volna.
-Na, hogy tellt az első...-itt megakadt a beszédben mert meglátta az arcomat.-Te jó ég, veled meg mi történt?-szaladt oda hozzám. Rögtön elkezdte nézegetni az arcom.
-Hát ne idegesítsd fel magadat...Nem olyan vészes...-nyugtattam.-Figyelj, inkább üljünk le és elmondom...-mondtam és már le is ültem. Anyu velem szembe ült Tina pedig mellém, hogy bátorítson. Elmondtam anyunak az egész napot (aztkihagytam h lógtam Billel bioszról) aztán jött a "verekedés" és azt se hagytam ki Bill milyen édesen "ápolt" engem, ja és utána az intő...
-Intőd van első nap?!
-De !!!-védett meg Tina.
-Jó persze...-látta be anyu is.- és mi van az arcoddal? Orvoshoz kéne vele menned...
-Jajj, ne csináld már, ez semmiség...
-Hát nem úgy tűnik-erősködött anyu.
-De az és kész!-vágtam rá.
-Jó, akkor az intő miatt holnap nem mehetsz sehova!-mondta anya a "szörnyűűű" ítéletet. Khm...hova is mennék, azon kívül hogy suliba?
-De suliba jöhet nem?-kérdezte helyettem Tina.
-Jajj lányok ne hülyüljetek már...-mondta anyu és elment.
-Na ezt megúsztad.-nézett rám Tina vigyorogva.
-Hát ja.-mondtam. De nekem nem volt olyan "hű de jó" kedvem. Mi tagadás rohadtul fájt a seb. Így hát felmentem a szobámba, azt mondtam tanulni, de e helyett lefeküdtem pihenni. Közben persze örültem ennek a félig tökéletes napnak. De sokáig nem tarthatott az öröm mert egyre jobban kezdett fájni...
14.rész-hétfő
Hát beléptem. Miss Picsa (arra a ribancra ezt a találó nevet ragasztottam. Jó nem? :D) már ott ült egy asztal előtt. Az asztal másik oldalán az igazgató. Nagyon szigorúnak látszott. Rámnézett és csak ennyit mondott.
-Üljön le!-ez magáz engem?! Hű, tiszta gáz...
-Akkor mesélje csak szépen el, hogy mi is történt pontosan.
-Jó...Ő alaptalan vádakat mondott rám, és rossz jelzőkkel illette Bill Kaulitzt, erre én hasonló kedvességgel illettem őt, és akkor megpofozott. Ekkor én megtéptem a haját, mikor abbahagytam behúzott nekem és én visszaütöttem majd elmentem.
-Ennyi?-kérdezte az igazgató.
-Igen.-mondtam őszintén. Más tényleg nem történt.
-Nem voltam ott, és nem tudom melyikük mond igazat, de annyi biztos, hogy mindketten hibásak vagytok! Tehát hozzátok az ellenőrzőtöket.
-Üljön le!-ez magáz engem?! Hű, tiszta gáz...
-Akkor mesélje csak szépen el, hogy mi is történt pontosan.
-Jó...Ő alaptalan vádakat mondott rám, és rossz jelzőkkel illette Bill Kaulitzt, erre én hasonló kedvességgel illettem őt, és akkor megpofozott. Ekkor én megtéptem a haját, mikor abbahagytam behúzott nekem és én visszaütöttem majd elmentem.
-Ennyi?-kérdezte az igazgató.
-Igen.-mondtam őszintén. Más tényleg nem történt.
-Nem voltam ott, és nem tudom melyikük mond igazat, de annyi biztos, hogy mindketten hibásak vagytok! Tehát hozzátok az ellenőrzőtöket.
***
Visszatértem az osztályba és leültem a helyemre. Szerencsére mikor leültem már ki is csöngettek. Jó nem?
Tina és Tom azonnal odasiettek hozzám.
-Jajj mond már el mi történt!-mondta Tina aggodalmaskodva. Én részletesen beszámoltam neki a történtekről és újdonsült igazgatói intőmről :S
-Jajj szegény! Te ilyen harcias is tudsz lenni? Én komolyan mindjárt szétverem azt a ribancot!
-Ohh, nem kéne hogy te is kapjál miatta...Ez a csaj nem ér annyit...
-Ez mondjuk igaz-helyeselt Bill.
-De szerintem megérdemelné, hogy jól megverjük!-mondta Tom.Hümm...ilyen kis harcias lenne?
-Köszi, jófejek vagytok, de tényleg nem kéne.
-És mi lesz a szemöldököddel? Nem kéne megmutatni orvosnak?-kérdezte Tom.
-Hát nem tudom...-mondtam. Erre nem is gondoltam. Lehet hogy össze kéne varrni?
-Fuh, tényleg!-mondta Tina- Kiszakadt a piercinged. Ezzel lehet hogy tényleg orvoshoz kéne menned.
-Jajj ne csináljátok már! Jó hogy így aggódtok, de ez semmiség. 2 nap és vissza lehet tenni-mondtam. De ezeket a szavakat még én se hittem el magamnak. Tényleg gázos volt a helyzet.
-Szerintem is orvos kell!-szólt bele Bill. Na ez tök jó most mindenki arról akar meggyőzni, hogy nagy bajom van, és lehet, hogy iagzuk is van...
-Haggyad Bill! Ne strapáld magad. -mondta Tina-Anyu úgyis elrángatja majd dokihoz. -Upsz tényleg! Ezt így nem fogja hagyni...Na mindegy lesz ami lesz. Csak a piercinget hadd kapjam vissza...
***
A következő óra azzal tellt el, hogy én üres tekintettel bambultam a tanárnőre (fizika volt egyébként) és nem csináltam semmit. Csak a szétbarmolt arcomra tudtam gondolni. Mi lesz ha többé nem tehetem vissza a piercingemet? A 15. szülinapomra csináltattam és ez volt az első. A másodikat 16.-ra csináltattam a nyelvemre (ugyanúgy mint Billnek). Szóval elég lehangolt voltam. Ja, és még az a rohadt intő is idegesített...
Kicsöngettek. Tina és Tom azonnal mellettünk termettek. Mi Billel még pakolásztunk aztán felálltunk jelezve, hogy indulásra készen állunk.
-Siethetnél jobban is Bill, mert el fogunk késni!-mondta Tom.
-Hova igyekeztek?-kérdezte Tina.
-Interjú, fotózás...-mondta Bill.
-Jaaa...értem.-mondta Tina. Kiértünk a suli elé. Aztán elbúcsúztunk az ikrektől.
-Te meg nézesd meg az arcodat!-mondta Tom.
-Ja, nehogy valami komoly bajod legyen.-helyeselt Bill. De édesek, hogy aggodalmaskodnak. Tök arik :D
-Jó, persze, majd lesz valami...-nyugtattam őket-de mostmár menjetek, mert nehogy elkéssetek miattunk.
-Hűha! Tényleg! Na sziasztok lányok! Majd holnap találkozunk!-integetett Tom. Meg Bill is integetett, meg Tina is és én is szóval mindenki, aztán sajna be kellett kanyarodnunk, és már nem integethettünk :S
2009. augusztus 29., szombat
13.rész-hétfő
Viszonylag hamar lekezelt engem Bill. Nem is néztem volna ki belőle hogy ilyet is tud. Lehet, hogy titokban orvosnak készül?Na mondjuk iszonyúan fájt mikor a vízzel a sebemhez ért, de nem nyávogtam. Még a piercingemet is ki kellett venni, mert félig kiszakadt.
-Kösz, hogy így törődsz velem...-mondtam neki hálásan.
-Nincsmit. Ez természetes.-mondta kedvesen.-De igazából mi is történt pontosan?
-Hát az a csaj, beszólt rád meg rám igen csúnyákat, én visszaszóltam és ő megpofozott. Akkor én elkezdtem tépni a haját, jött a némettanár rám szólt, abbahagytam, erre a csaj behúzott egyet, persze én is neki és utána jöttem ide.
-Aha...értem. Annak a ribancnak már régóta beakartam volna mosni, de örülök hogy te megtetted.-nevetett-persze annak nem, hogy te is kaptál.-ezt már komolyabban mondta.
-Hát ja...te figyi! Nem kéne már visszamennünk órára?
-Ööö...sajnos de. Akkor indulás. -mondta és kinyitotta az ajtót. Elindultunk.
-Egyébként miért is akartál már rég behúzni Miss Picsának?-kérdeztem.
-Hát mert mielőtt nem voltam híres folyton csesztetett. Aztán befutottunk a srácokkal, és ő meg a ribancai egyből ránktapadtak. Egy ideig barátságosan akartam őket lerázni, de a szép szóból nem értettek. Akkor elég durván küldtem el őket és onnantól kezdve csak féltékenykedésből utál minket mindenki. Mind a négyünket.-mesélte Bill keserűen.
-Aha...valahogy sejtettem.De Georg és Gustav hol vannak most?
-Elengették őket fotózásra.-mondta Bill.
-Jaaaa...értem.De ti nem egyosztályba jártok. Gustav egyel, Georg pedig kettővel fölöttünk jár-tűnődtem hangosan. Khm...mintha Bill nem lenne tisztában ezzel XD
-Tudom.-nevetett.
-Ja igen csak hangosan gondolkodtam-nevettem én is. Aztán sajnos elértünk az osztályhoz. Bementünk.
-Hol jártatok?-kérdezte a tanár. Őt még nem ismertem.
-Verának volt egy sérülése és én elláttam-mondta Bill.
-Aha. Értem.-mondta a tanár. Közben Tina ijedten nézett engem, de én nem tudtam elmondani szegénynek mi történt.-Vera Schultz?
-Igen.-mondtam.
-Menj el az igazgatóiba.-mondta a tanár. O-ó nem gondoltam volna hogy ennyire nagy bajba kevertem magam.
-De nem tudom merre van...-mondtam.
-Kaulitz ha már úgyis itt állsz kísérd el!
Hát elindultunk. Eléggé lehangolódtam.Semmiféleképpen nem akartam, hogy kidobjanak ebből a suliból. De ez akkor is gáz...első nap igazgatóival fogok hazamenni? Te jó ég! Mit fog ehhez anyu szólni? Ilyet még Tina se csinált soha. Azért ezzel rekordot döntöttem...
-Nyugi, nem lesz semmi baj-nyugtatott Bill.
-Aha persze...-mondtam. Sajnos nagyon hamar elértünk az igazgatóihoz. Bill megszólalt.
-Hát innen sajnos nem mehetek veled tovább, de szurkolok neked hogy ne legyen semmi gáz-mondta.
-Köszi.-és bementem.
-Kösz, hogy így törődsz velem...-mondtam neki hálásan.
-Nincsmit. Ez természetes.-mondta kedvesen.-De igazából mi is történt pontosan?
-Hát az a csaj, beszólt rád meg rám igen csúnyákat, én visszaszóltam és ő megpofozott. Akkor én elkezdtem tépni a haját, jött a némettanár rám szólt, abbahagytam, erre a csaj behúzott egyet, persze én is neki és utána jöttem ide.
-Aha...értem. Annak a ribancnak már régóta beakartam volna mosni, de örülök hogy te megtetted.-nevetett-persze annak nem, hogy te is kaptál.-ezt már komolyabban mondta.
-Hát ja...te figyi! Nem kéne már visszamennünk órára?
-Ööö...sajnos de. Akkor indulás. -mondta és kinyitotta az ajtót. Elindultunk.
-Egyébként miért is akartál már rég behúzni Miss Picsának?-kérdeztem.
-Hát mert mielőtt nem voltam híres folyton csesztetett. Aztán befutottunk a srácokkal, és ő meg a ribancai egyből ránktapadtak. Egy ideig barátságosan akartam őket lerázni, de a szép szóból nem értettek. Akkor elég durván küldtem el őket és onnantól kezdve csak féltékenykedésből utál minket mindenki. Mind a négyünket.-mesélte Bill keserűen.
-Aha...valahogy sejtettem.De Georg és Gustav hol vannak most?
-Elengették őket fotózásra.-mondta Bill.
-Jaaaa...értem.De ti nem egyosztályba jártok. Gustav egyel, Georg pedig kettővel fölöttünk jár-tűnődtem hangosan. Khm...mintha Bill nem lenne tisztában ezzel XD
-Tudom.-nevetett.
-Ja igen csak hangosan gondolkodtam-nevettem én is. Aztán sajnos elértünk az osztályhoz. Bementünk.
-Hol jártatok?-kérdezte a tanár. Őt még nem ismertem.
-Verának volt egy sérülése és én elláttam-mondta Bill.
-Aha. Értem.-mondta a tanár. Közben Tina ijedten nézett engem, de én nem tudtam elmondani szegénynek mi történt.-Vera Schultz?
-Igen.-mondtam.
-Menj el az igazgatóiba.-mondta a tanár. O-ó nem gondoltam volna hogy ennyire nagy bajba kevertem magam.
-De nem tudom merre van...-mondtam.
-Kaulitz ha már úgyis itt állsz kísérd el!
Hát elindultunk. Eléggé lehangolódtam.Semmiféleképpen nem akartam, hogy kidobjanak ebből a suliból. De ez akkor is gáz...első nap igazgatóival fogok hazamenni? Te jó ég! Mit fog ehhez anyu szólni? Ilyet még Tina se csinált soha. Azért ezzel rekordot döntöttem...
-Nyugi, nem lesz semmi baj-nyugtatott Bill.
-Aha persze...-mondtam. Sajnos nagyon hamar elértünk az igazgatóihoz. Bill megszólalt.
-Hát innen sajnos nem mehetek veled tovább, de szurkolok neked hogy ne legyen semmi gáz-mondta.
-Köszi.-és bementem.
2009. augusztus 28., péntek
12.rész-hétfő
Szóval beszélgettem egy csomót Billel. Nagyon jó arc volt. Egyáltalán nincs elszálva magától, hogy ő mekkora sztár (pedig az!!!). Aztán megszólalt a csengő. Komolyan mondom én még életemben nem búslakottam amiatt, hogy kicsöngettek, de most...Bár minden biosz óra ilyen jól tellne :D
Bill felállt, és leporolt a naciját.
-Na gyere, ballagjunk befelé...-mondta mosolyogva és átkarolta a vállamat úgy mint ahogy a barátok szokták egymásnak!!!Hát én nem akartam elhinni, úgy meglepődtem. Hogy úgy megyek végig a folyosón, hogy Bill átkarol...jó ez csak olyan "Gyere, haver menjünk vissza" karolás, de akkor is! Billa haverom lenne már?
Szóval így mentünk vidáman végig a folyosón. Akik mellettünk elhaladtak, úgy néztek ránk mint a marslakókra. Nem tudom mi volt rajtunk olyan érdekes...Na mindegy.Mikor már majdnem az osztályhoz értünk, Bill megállt.
-Ne haragudj, mindjárt jövök-mondta nagyon aranyosan. Hát igen el ment a mosdóba én meg kint maradtam egyedül. Ott ácsorogtam tök magányosan a folyosóközepén. Odaálltam a fal mellé inkább, és vártam Billt. Ekkor megjelent pár osztálytársam. Csajok voltak. A fele oyan tipikus plázapicsa(3an), a másik meg divat emo (2en). Na és felém tartottak. Hát különösebben nem érdekeltek. Aztán az egyik plázapicsa (amolyan főribanc féleség lehetett) beállt elém, mögé a többiek.
-Na mi van? Már is rátapadál a "híres" Billikére?-kérdezte gúnyosan. Olyan hülye szőke (elnézésta szóke hajúaktól de ez tényleg hülye volt!!!) liba hangsúllyal.
-Höhh...nem tapadtam rá.Csak beszélgettem vele, nem szabad?-kérdeztem nem éppen a legbarátságosabb hangsúllyal.
-Jaaaa...persze! Ne nézz már hülyének! -de igen annak nézem mert az is!-A vak is látja hogy a pénzére hajtasz annak a kis lúzernek.Nehogy aszidd, hogy egy ilyen kis nyomulós liba mint te eséllyel indulhat nála... -na betelt a pohár! Nem vagyok türelmes ember, így ezt nem voltam hajlandó hallgatni.
-Na mi van? Csak nem féltékeny Miss Picsa Billre? Csak nem azért mert az ilyen haszonlsőket mint te nem hajlandó észrevenni?-fuhh erre nagyon begurult a csaj. Meg se tudott szólalni.Ekkor olyat tett amit nem néztem volna belőle ki. Megpofozott! Na persze nem volt erős, csak olyan gyönge hülyelibás pofon. Erre úgy gondoltam, ő kezdte, akkor én már szabadon visszaüthetek. Fogtam és megragadtam a hosszú festettszőke haját, és elkzdtem tépni. Igazából csak úgy húztam, lefelé a padlóhoz. Az meg csak visítozott. A ribancai, meg nem ám segtettek volna neki hanem (az én szerencsémre) ők is visítozni kezdtek. Már a fél suli minket nézett. Már vagy két perce kínozhattam a hülye libát mikor a német tanár megjelent.
-Ti meg mit csináltok?! Vera azonnal hagyd abba!-erre azért hallgattam. Elengedtem a csajt. Az dühösen nézett rám, könnyes szemekkel. És még erre ráadásul behúzott nekem egyet! Ezt azért tényleg nem gondoltam volna. Úgy talált el, hogy felrepedt a szemöldököm a piercingemnél. Aztán erre én is bemostam egy kurva nagyot neki. Neki az orra kezdett vérezni. Na pont ennél a jelenetnél láttam meg Billt. Pont akkor jött ki a mosdóból. Nem tudta elképzelni mi történt. Elegem lett abból, hogy mindenki engem néz, és bementem a mosdóba, hogy lemossam az arcomat. Váratlaul Bill jelent meg mögöttem.
-Bill! Ez a női mosdó!-mondtam meglepődve.
-Tudom...de muszály volt bejönnöm megnézni mi van veled.-és rámmosolygott nagyon édesen (ő mindig édesen mosolyog^^)
-Rendes vagy...de mi van ha bejön valaki?-kérdeztem aggódva.
-Akkor már hárman leszünk itt.-felelte Bill nevetve. Erre én is elnevettem magam.-Na mutasd azt a csúnya sebet-mondta és elkezdte ápolni az arcom. Hogy lehet valaki ennyire kedves velem? Én nem is értem...^^
Bill felállt, és leporolt a naciját.
-Na gyere, ballagjunk befelé...-mondta mosolyogva és átkarolta a vállamat úgy mint ahogy a barátok szokták egymásnak!!!Hát én nem akartam elhinni, úgy meglepődtem. Hogy úgy megyek végig a folyosón, hogy Bill átkarol...jó ez csak olyan "Gyere, haver menjünk vissza" karolás, de akkor is! Billa haverom lenne már?
Szóval így mentünk vidáman végig a folyosón. Akik mellettünk elhaladtak, úgy néztek ránk mint a marslakókra. Nem tudom mi volt rajtunk olyan érdekes...Na mindegy.Mikor már majdnem az osztályhoz értünk, Bill megállt.
-Ne haragudj, mindjárt jövök-mondta nagyon aranyosan. Hát igen el ment a mosdóba én meg kint maradtam egyedül. Ott ácsorogtam tök magányosan a folyosóközepén. Odaálltam a fal mellé inkább, és vártam Billt. Ekkor megjelent pár osztálytársam. Csajok voltak. A fele oyan tipikus plázapicsa(3an), a másik meg divat emo (2en). Na és felém tartottak. Hát különösebben nem érdekeltek. Aztán az egyik plázapicsa (amolyan főribanc féleség lehetett) beállt elém, mögé a többiek.
-Na mi van? Már is rátapadál a "híres" Billikére?-kérdezte gúnyosan. Olyan hülye szőke (elnézésta szóke hajúaktól de ez tényleg hülye volt!!!) liba hangsúllyal.
-Höhh...nem tapadtam rá.Csak beszélgettem vele, nem szabad?-kérdeztem nem éppen a legbarátságosabb hangsúllyal.
-Jaaaa...persze! Ne nézz már hülyének! -de igen annak nézem mert az is!-A vak is látja hogy a pénzére hajtasz annak a kis lúzernek.Nehogy aszidd, hogy egy ilyen kis nyomulós liba mint te eséllyel indulhat nála... -na betelt a pohár! Nem vagyok türelmes ember, így ezt nem voltam hajlandó hallgatni.
-Na mi van? Csak nem féltékeny Miss Picsa Billre? Csak nem azért mert az ilyen haszonlsőket mint te nem hajlandó észrevenni?-fuhh erre nagyon begurult a csaj. Meg se tudott szólalni.Ekkor olyat tett amit nem néztem volna belőle ki. Megpofozott! Na persze nem volt erős, csak olyan gyönge hülyelibás pofon. Erre úgy gondoltam, ő kezdte, akkor én már szabadon visszaüthetek. Fogtam és megragadtam a hosszú festettszőke haját, és elkzdtem tépni. Igazából csak úgy húztam, lefelé a padlóhoz. Az meg csak visítozott. A ribancai, meg nem ám segtettek volna neki hanem (az én szerencsémre) ők is visítozni kezdtek. Már a fél suli minket nézett. Már vagy két perce kínozhattam a hülye libát mikor a német tanár megjelent.
-Ti meg mit csináltok?! Vera azonnal hagyd abba!-erre azért hallgattam. Elengedtem a csajt. Az dühösen nézett rám, könnyes szemekkel. És még erre ráadásul behúzott nekem egyet! Ezt azért tényleg nem gondoltam volna. Úgy talált el, hogy felrepedt a szemöldököm a piercingemnél. Aztán erre én is bemostam egy kurva nagyot neki. Neki az orra kezdett vérezni. Na pont ennél a jelenetnél láttam meg Billt. Pont akkor jött ki a mosdóból. Nem tudta elképzelni mi történt. Elegem lett abból, hogy mindenki engem néz, és bementem a mosdóba, hogy lemossam az arcomat. Váratlaul Bill jelent meg mögöttem.
-Bill! Ez a női mosdó!-mondtam meglepődve.
-Tudom...de muszály volt bejönnöm megnézni mi van veled.-és rámmosolygott nagyon édesen (ő mindig édesen mosolyog^^)
-Rendes vagy...de mi van ha bejön valaki?-kérdeztem aggódva.
-Akkor már hárman leszünk itt.-felelte Bill nevetve. Erre én is elnevettem magam.-Na mutasd azt a csúnya sebet-mondta és elkezdte ápolni az arcom. Hogy lehet valaki ennyire kedves velem? Én nem is értem...^^
11.rész-hétfő
-Áhh, engem nem kell sajnálni...Én tettem magamat azzá ami vagyok, senki nem kényszerített...Én nem mentem soha oda senkihez, én vonultam mindig félre, és mi tagadás ha felbosszantanak vagy rossz kedvem van akkor meglehetősen bunkó tudok lenni.-mondtam.
-Hát én is így vagyok ezzel-mondta Bill picit már jobb kedvűen. Viszont ekkor becsengettek, de Bill meg sem mozdult.
-Nem kéne bemennünk?-kérdeztem bizonytalanul.
-Hát figyu! Most biosz jön és khm...éppen a szaporodást fogjuk venni-elnevette magát, de én is. Szóval most éppen együtt nevettünk.Aztán befejezte és vigyorogva folytatta-Szerinted tudnának újat mondani?
-Hát nem!-Vágtam rá vigyorogva.Aztán erre Bill összeráncolta a homlokát és felvette azt a "csábító" mosolyát.
-Na, akkor kipróbálhatnánk gyakorlatban, nem?-Ooooooooooooooooooooo...Höhh ezt most komolyan mondta. Úgy néztem rá hirtelen mint egy idiótára. Ez most mit akar tőlem?-Jól van na, ne vágj már ilyen ijedt arcot, én nem Tom vagyok.-mondta nevetve. Na erre már megnyugodtam. Egy pillanatra azt hittem komolyan mondja.Aztán megkönnyebbülten elnevettem magamat és mondtam:
-Jajj, te nagyon hülye tudsz lenni! XD
-Tudom!-nevette el magát Bill.Olyan jól éreztem magamat! Én még Tinán kívül senkivel se lógtam el óráról szóval ez most szokatlan volt nekem. És komolyan ilyen jól még soha egy idegennel se éreztem magamat. Na jó, Bill nem teljesen idegen hisz már mióta bele vagyok zúgva, de ez akkor is más...Tök jól elvoltunk beszélgettünk, meg minden. Annyira furcsa volt, hogy Bill ilyen közvetlen annak ellenére, hogy nagyon jól tudja azt, hogy én rajongó vagyok.
-Van háziállatod? -kérdezte.
-Igen, van egy macskám-mondtam vidáman.
-Júúújj tényleg? És hogy néz ki? Mi a neve?
-Hát őőőő...fekete fehér foltos, és ne nevess de őt is Billnek hívják.-kértem, hogy ne nevessen de ő akkor is nevetett, de én is :D
-Jó neve van!-felelte Bill.
-Hát igen...-mondtam kicsit zavartan. Olyan kicsit ciki volt Bill előtt mondanom hogy mennyire a középpontban van az életemben a bandája.De én úgy láttam, hogy Billt nem igazán zavarja. Szerencsére :) És akkor Bill emgkérdezte:
-Te mióta szereted az együttesünket?
-Hát amikor megláttalam a klippeteket a tv-ben rögtön megszerettem. Aztán azonnal lemezt vettem, és hát azóta folyton Tokio Hotelt hallgatok. Na meg persze csak ilyen cuccokat veszek. Ha látnád a szobámat...-mondtam vigyorogva.
-Miért milyen a szobád?-érdeklődött Bill.
-Hát...el se tudod képzelni? XD
-Ööö...asszem de!-nevette el magát. Azért neki is furcsa lehetett ez az egész. Tudja persze, hogy 100% hogy bele vagyok zúgva, de mégis itt dumálunk meg minden. Áhh úgy ahogy van ez egy furcsa helyzet. Egy hete még csak álmodoztam arról, hogy találkozzak vele valaha is, erre most együtt lógok vele biosz óráról. Tök jó nem? :)
-Hát én is így vagyok ezzel-mondta Bill picit már jobb kedvűen. Viszont ekkor becsengettek, de Bill meg sem mozdult.
-Nem kéne bemennünk?-kérdeztem bizonytalanul.
-Hát figyu! Most biosz jön és khm...éppen a szaporodást fogjuk venni-elnevette magát, de én is. Szóval most éppen együtt nevettünk.Aztán befejezte és vigyorogva folytatta-Szerinted tudnának újat mondani?
-Hát nem!-Vágtam rá vigyorogva.Aztán erre Bill összeráncolta a homlokát és felvette azt a "csábító" mosolyát.
-Na, akkor kipróbálhatnánk gyakorlatban, nem?-Ooooooooooooooooooooo...Höhh ezt most komolyan mondta. Úgy néztem rá hirtelen mint egy idiótára. Ez most mit akar tőlem?-Jól van na, ne vágj már ilyen ijedt arcot, én nem Tom vagyok.-mondta nevetve. Na erre már megnyugodtam. Egy pillanatra azt hittem komolyan mondja.Aztán megkönnyebbülten elnevettem magamat és mondtam:
-Jajj, te nagyon hülye tudsz lenni! XD
-Tudom!-nevette el magát Bill.Olyan jól éreztem magamat! Én még Tinán kívül senkivel se lógtam el óráról szóval ez most szokatlan volt nekem. És komolyan ilyen jól még soha egy idegennel se éreztem magamat. Na jó, Bill nem teljesen idegen hisz már mióta bele vagyok zúgva, de ez akkor is más...Tök jól elvoltunk beszélgettünk, meg minden. Annyira furcsa volt, hogy Bill ilyen közvetlen annak ellenére, hogy nagyon jól tudja azt, hogy én rajongó vagyok.
-Van háziállatod? -kérdezte.
-Igen, van egy macskám-mondtam vidáman.
-Júúújj tényleg? És hogy néz ki? Mi a neve?
-Hát őőőő...fekete fehér foltos, és ne nevess de őt is Billnek hívják.-kértem, hogy ne nevessen de ő akkor is nevetett, de én is :D
-Jó neve van!-felelte Bill.
-Hát igen...-mondtam kicsit zavartan. Olyan kicsit ciki volt Bill előtt mondanom hogy mennyire a középpontban van az életemben a bandája.De én úgy láttam, hogy Billt nem igazán zavarja. Szerencsére :) És akkor Bill emgkérdezte:
-Te mióta szereted az együttesünket?
-Hát amikor megláttalam a klippeteket a tv-ben rögtön megszerettem. Aztán azonnal lemezt vettem, és hát azóta folyton Tokio Hotelt hallgatok. Na meg persze csak ilyen cuccokat veszek. Ha látnád a szobámat...-mondtam vigyorogva.
-Miért milyen a szobád?-érdeklődött Bill.
-Hát...el se tudod képzelni? XD
-Ööö...asszem de!-nevette el magát. Azért neki is furcsa lehetett ez az egész. Tudja persze, hogy 100% hogy bele vagyok zúgva, de mégis itt dumálunk meg minden. Áhh úgy ahogy van ez egy furcsa helyzet. Egy hete még csak álmodoztam arról, hogy találkozzak vele valaha is, erre most együtt lógok vele biosz óráról. Tök jó nem? :)
10.rész-hétfő
Kicsöngettek. Bill rögtön hozzámfordult.
-Nagyon szép hangod van...-mondta.Háhh Bill megdícsérte a hangom. Ez azért jól esett. Fuhh erre olyan zavarban voltam, hogy aszittem elájulok. Rámosolyogtam.
-Köszi...De közel se olyan szép mint a tied.-hoppá! Ezt most hangosan mondtam ki...Jajj...Na mostmár mindegy. De úgy látszott Billnek jólesett a dícséretem.
-Hehh...köszi :)-Eközben Tom és Tina odajött hozzánk.
-Fuhh eszméletlenül jók voltatok!-mondta Tina lelkesen.
-Ja tényleg! Bill a koncerten énekelnél ilyen jól! Komolyan mondom Vera, te jó hatással vagy az öcsémre!-mondta Tom vigyorogva. Bill szúrósan nézett Tomra.
-Tom ne szivass!-hát nem mondom, hogy értettem mire volt ez a megnyilvánulás, de mindegy...Az a lényeg hogy Bill nem rám mérges.
-Egyébként tökre hasonlítotok egymásra! Tudtátok?-folytatta Tom. Billel egymásra néztünk. Hát mi tagadás tényleg eléggé hasonlítottunk. A hajunk szinte ugyanúgy állt. A smink, és eléggé hasonlóan voltunk felöltözve (mondjuk rajtam TH-s póló volt, de azon kívül :D)
-Hát tényleg hasonlítunk...-mondta Bill jókedvűen.
-Jajj de nem csak úgy! -mondta Tom. -Tinával dumálgattunk és amiket elmeséltünk egymásnak rólatok viselkedésben, rossz szokásokban-itt nagyon szélesen vigyorgott már Tom, majdnem nevetett szinte- hát abból következtetve tökre egy személyiségek vagytok!-hát most ennek szívemből örültem, hogy Bill hasonló személyiség mint én, viszont rohadt mérges voltam Tinára. Beszéljen magáról Tomnak, de ne rólam. Mondjuk Tom meg Billt dumálta ki szóval kísérteties náluk is a hasonlóság (nem csak külsőben...). Viszont Bill is mérges lett.
-Kösz Tom...jó neked az, hogy boldog, boldogtalan előtt beégetsz?! Ettől érzed jól magad????-nagyon dühösnek tűnt.Tom viszont kicsikét meglepődött.Én viszont Tinának estem neki.
-Miért bíztam benned én egy percig is? Menjetek csak szépen és dumáljatok ki Tommal minket örömmel! Jó szórakozást kívánok! -fogtam magam és az egész társaságot faképnél hagytam. Csakhogy fogalmam nem volt, hogy mi merre van ebben a suliban szóval inkább csak megálltam az ajtó mellett. Egy percel később kijött Bill is.
-Nem jössz?-kérdezte.
-De.-nem tudtam hova megyünk de mint már mondtam Billel bárhova!!!!:D
végigmentünk a folyosón ki egy kis udvarra ott pedig még egy épület mögé. Bill fogta magát és leült egy kőre. Elővette egy doboz cigit és rágyújtott. Én is leültem, de nálam nem volt cigi szóval csak néztem Billt.
-Te nem dohányzol?
-De, csak a táskámban van.
-Ja, akkor tessék itt van. -és felém nyújtotta a dobozt, aztán én is rágyújtottam. Percekig némán ültünk.Bill olyan szomorúnak tűnt, épp óvatosan meg akartam kérdezni, hogy mi a baja, de ő megelőzött.
-Tommal olyan nehéz együt...Jófej, meg minden, és tényleg megbízom benne, és szeretem hiszen a testvérem, de annyira nehéz vele néha...-olyan kétségbeesetten beszélt. Annyira keserűen, majd megszakadt a szívem ahogy így láttam őt.
-Tudom miről beszélsz...én is így vagyok ezzel...
-Ja persze...-mondta-Látom Tina nagyon jól elvan Tommal...rokonlelkek.
-Hát Tomot én annyira nem ismerem emberileg de annyira elvan tinával, hogy biztos hasonlóak...
Bill kicsit elnevette magát.
-Ja mint mi ketten igaz? -kérdezte.
-Hát biztos-mondtam mosolyogva.-De neked biztos rengeteg barátod van, nem?
-Áhh...Georgon és Gustavon kívül egy barátom sincs...
-Hogyhogy?-kérdeztem meglepetten.
-Az együttes előtt is mindig ki voltam közösítve az osztályaimból, csak Tom volt az aki elvolt, de a gimiben már ő is ki volt közösítve. Szóval ő akikkel most eljár bulizni vagy még a régi barátai, vagy ő már a rajongókkal is összebarátkozik...főleg a csajokkal. De én nem ilyen vagyok...Szóval ugyanolyan egyedül vagyok Tokio Hotellel mint a nélkül.-Nahát! Ezt nem hittem volna...Hogy Billnek nincsenek barátai...Szegény. Én sajnálom. Mert tudom milyen ez.
-Sajnállak...-mondtam őszintén.
-Áhh...te itt vígasztalsz engem, mikor neked sokkal több együttérzésre lenne szükséged.-mondta és rámmosolygott. Ezt nem teljesen értettem. mire céloz?
-Nagyon szép hangod van...-mondta.Háhh Bill megdícsérte a hangom. Ez azért jól esett. Fuhh erre olyan zavarban voltam, hogy aszittem elájulok. Rámosolyogtam.
-Köszi...De közel se olyan szép mint a tied.-hoppá! Ezt most hangosan mondtam ki...Jajj...Na mostmár mindegy. De úgy látszott Billnek jólesett a dícséretem.
-Hehh...köszi :)-Eközben Tom és Tina odajött hozzánk.
-Fuhh eszméletlenül jók voltatok!-mondta Tina lelkesen.
-Ja tényleg! Bill a koncerten énekelnél ilyen jól! Komolyan mondom Vera, te jó hatással vagy az öcsémre!-mondta Tom vigyorogva. Bill szúrósan nézett Tomra.
-Tom ne szivass!-hát nem mondom, hogy értettem mire volt ez a megnyilvánulás, de mindegy...Az a lényeg hogy Bill nem rám mérges.
-Egyébként tökre hasonlítotok egymásra! Tudtátok?-folytatta Tom. Billel egymásra néztünk. Hát mi tagadás tényleg eléggé hasonlítottunk. A hajunk szinte ugyanúgy állt. A smink, és eléggé hasonlóan voltunk felöltözve (mondjuk rajtam TH-s póló volt, de azon kívül :D)
-Hát tényleg hasonlítunk...-mondta Bill jókedvűen.
-Jajj de nem csak úgy! -mondta Tom. -Tinával dumálgattunk és amiket elmeséltünk egymásnak rólatok viselkedésben, rossz szokásokban-itt nagyon szélesen vigyorgott már Tom, majdnem nevetett szinte- hát abból következtetve tökre egy személyiségek vagytok!-hát most ennek szívemből örültem, hogy Bill hasonló személyiség mint én, viszont rohadt mérges voltam Tinára. Beszéljen magáról Tomnak, de ne rólam. Mondjuk Tom meg Billt dumálta ki szóval kísérteties náluk is a hasonlóság (nem csak külsőben...). Viszont Bill is mérges lett.
-Kösz Tom...jó neked az, hogy boldog, boldogtalan előtt beégetsz?! Ettől érzed jól magad????-nagyon dühösnek tűnt.Tom viszont kicsikét meglepődött.Én viszont Tinának estem neki.
-Miért bíztam benned én egy percig is? Menjetek csak szépen és dumáljatok ki Tommal minket örömmel! Jó szórakozást kívánok! -fogtam magam és az egész társaságot faképnél hagytam. Csakhogy fogalmam nem volt, hogy mi merre van ebben a suliban szóval inkább csak megálltam az ajtó mellett. Egy percel később kijött Bill is.
-Nem jössz?-kérdezte.
-De.-nem tudtam hova megyünk de mint már mondtam Billel bárhova!!!!:D
végigmentünk a folyosón ki egy kis udvarra ott pedig még egy épület mögé. Bill fogta magát és leült egy kőre. Elővette egy doboz cigit és rágyújtott. Én is leültem, de nálam nem volt cigi szóval csak néztem Billt.
-Te nem dohányzol?
-De, csak a táskámban van.
-Ja, akkor tessék itt van. -és felém nyújtotta a dobozt, aztán én is rágyújtottam. Percekig némán ültünk.Bill olyan szomorúnak tűnt, épp óvatosan meg akartam kérdezni, hogy mi a baja, de ő megelőzött.
-Tommal olyan nehéz együt...Jófej, meg minden, és tényleg megbízom benne, és szeretem hiszen a testvérem, de annyira nehéz vele néha...-olyan kétségbeesetten beszélt. Annyira keserűen, majd megszakadt a szívem ahogy így láttam őt.
-Tudom miről beszélsz...én is így vagyok ezzel...
-Ja persze...-mondta-Látom Tina nagyon jól elvan Tommal...rokonlelkek.
-Hát Tomot én annyira nem ismerem emberileg de annyira elvan tinával, hogy biztos hasonlóak...
Bill kicsit elnevette magát.
-Ja mint mi ketten igaz? -kérdezte.
-Hát biztos-mondtam mosolyogva.-De neked biztos rengeteg barátod van, nem?
-Áhh...Georgon és Gustavon kívül egy barátom sincs...
-Hogyhogy?-kérdeztem meglepetten.
-Az együttes előtt is mindig ki voltam közösítve az osztályaimból, csak Tom volt az aki elvolt, de a gimiben már ő is ki volt közösítve. Szóval ő akikkel most eljár bulizni vagy még a régi barátai, vagy ő már a rajongókkal is összebarátkozik...főleg a csajokkal. De én nem ilyen vagyok...Szóval ugyanolyan egyedül vagyok Tokio Hotellel mint a nélkül.-Nahát! Ezt nem hittem volna...Hogy Billnek nincsenek barátai...Szegény. Én sajnálom. Mert tudom milyen ez.
-Sajnállak...-mondtam őszintén.
-Áhh...te itt vígasztalsz engem, mikor neked sokkal több együttérzésre lenne szükséged.-mondta és rámmosolygott. Ezt nem teljesen értettem. mire céloz?
9.rész-hétfő
Szóval a szünet nagyon hamar eltelt, és jött a kövi óra: ének. Na, hát ennen szívből örültem, mert nagyon szeretek énekelni, és ne felejtsük el azt se, hogy Bill mellettem ül és az ő hangját élőben hallani...áhh elolvadok tőle :D
Bejött a tanárnő. Hát hogy mennyi idős lehet, én olyan 35körülre saccoltam. Szerencsére nem vette észre, hogy két diákkal több van az osztályban a kelleténél, így nem kellett hülye bemutatkozó dumát levágnunk. Viszont ez óra elején volt. Ahogy teltek múltak a percek, egyszer csak megszólalt.
-Nahát! Van itt nekünk két új tanulónk is! -Hát basszus nem mondom, jó sok idő kellett hozzá míg ez eljuthatott az agyáig...-Na akkor halljunk tőletek valami szépet! Énekeljetek valamit! -Höhh, na erre nem számítottam. Énekelni? Én?! Max. zárt ajtók mögött csak TH-t. De idegenek előtt akármit...Ráadásul én Tokio Hotelen kívül mást nem tudok. Max. ovis mondókákat XD Szóval Tina se nagyon kapálózott, hogy énekeljen. Ekkor a tanárnő:
-Na ne legyetek már ilyen szégyenlősek! Ha nem tudtok választani majd választok én.Te!-és rám mutatott-Hogy hívnak?
-Ööö...Veronika.-mondtam félénken. Már az egész osztály engem bámult. Háhh, nagyszerű...
-És milyen dalokat tudsz?
-Semmilyet.-mondtam őszintén.
-Naaaaaaa! Zenét azért csak szoktál hallgatni. Nem?
-Hát de...-motyogtam-De nem olyanokat...
-Hogyhogy nem olyanokat?! Na mondjad mit hallgatsz?-nagyon jó kérdés. TH-n kívül soha semmi mást nem hallgattam.
-Tokio Hotel...-na ezt olyan halkan mondtam hogy őszintén csodálkoztam, hogy a tanár meghallotta.
-Kitűnő! -mondta vidáman. -Akkor megmutathatod Billnek, hogy te hogy énekled a dalait!-off...na ez ultra gáz! Ekkora égést...Na, itt is bemutatkozok...Mit volt mit tenni, gondolkodtam melyik dalt énekelem el. Úgy döntöttem a "Rette Mich"et fogom elénekelni. Mikor már összeszedtem volna minden bátorságomat Bill jelentkezett mellettem.
-Mit van Kaulitz?-kérdezte a tanárnő.
-Hát...-kezdett bele olyan kis félénken...hmm. Bill félénk? Ez meglep.-Én csak arra gondoltam, hogy látom Vera nagyon kis lámpalázas, ha vele énekelnék, biztos könnyebben menne.-Ooooooh....most komolyan hallottam? Bill magától velem akar énekelni?! Én behalok! Itt helyben behalok!
-Legyen-egyezett bele a tanár. Nos Bill is felállt és kisétált az osztály elé. (Mi ez talán csak itt is szerepelni akar?...) És mutatta, hogy menjek vele én is. Hát vele akárhova elmennék, szóval mentünk. Aztán elkezdtünk énekelni:
Mikor már tényleg majd' egy perce álltunk még egymást bámulva ránkszólt a tanárnő (biztos azért várt ennyit mert ő is a dalunk hatása alatt volt még xD):
-Nagyon szép volt...-mondta.-De most már nyugodtan visszaülhettek a helyetekre. Visszamentünk és csak úgy ültünk. Fel se fogtam, hogy mi történik körülöttem ezek után, végig csak ez a varázslatos 4 perc járt a fejemben, és hogy ezt a 4 percet soha az életemben nem akarom elfelejteni!
Bejött a tanárnő. Hát hogy mennyi idős lehet, én olyan 35körülre saccoltam. Szerencsére nem vette észre, hogy két diákkal több van az osztályban a kelleténél, így nem kellett hülye bemutatkozó dumát levágnunk. Viszont ez óra elején volt. Ahogy teltek múltak a percek, egyszer csak megszólalt.
-Nahát! Van itt nekünk két új tanulónk is! -Hát basszus nem mondom, jó sok idő kellett hozzá míg ez eljuthatott az agyáig...-Na akkor halljunk tőletek valami szépet! Énekeljetek valamit! -Höhh, na erre nem számítottam. Énekelni? Én?! Max. zárt ajtók mögött csak TH-t. De idegenek előtt akármit...Ráadásul én Tokio Hotelen kívül mást nem tudok. Max. ovis mondókákat XD Szóval Tina se nagyon kapálózott, hogy énekeljen. Ekkor a tanárnő:
-Na ne legyetek már ilyen szégyenlősek! Ha nem tudtok választani majd választok én.Te!-és rám mutatott-Hogy hívnak?
-Ööö...Veronika.-mondtam félénken. Már az egész osztály engem bámult. Háhh, nagyszerű...
-És milyen dalokat tudsz?
-Semmilyet.-mondtam őszintén.
-Naaaaaaa! Zenét azért csak szoktál hallgatni. Nem?
-Hát de...-motyogtam-De nem olyanokat...
-Hogyhogy nem olyanokat?! Na mondjad mit hallgatsz?-nagyon jó kérdés. TH-n kívül soha semmi mást nem hallgattam.
-Tokio Hotel...-na ezt olyan halkan mondtam hogy őszintén csodálkoztam, hogy a tanár meghallotta.
-Kitűnő! -mondta vidáman. -Akkor megmutathatod Billnek, hogy te hogy énekled a dalait!-off...na ez ultra gáz! Ekkora égést...Na, itt is bemutatkozok...Mit volt mit tenni, gondolkodtam melyik dalt énekelem el. Úgy döntöttem a "Rette Mich"et fogom elénekelni. Mikor már összeszedtem volna minden bátorságomat Bill jelentkezett mellettem.
-Mit van Kaulitz?-kérdezte a tanárnő.
-Hát...-kezdett bele olyan kis félénken...hmm. Bill félénk? Ez meglep.-Én csak arra gondoltam, hogy látom Vera nagyon kis lámpalázas, ha vele énekelnék, biztos könnyebben menne.-Ooooooh....most komolyan hallottam? Bill magától velem akar énekelni?! Én behalok! Itt helyben behalok!
-Legyen-egyezett bele a tanár. Nos Bill is felállt és kisétált az osztály elé. (Mi ez talán csak itt is szerepelni akar?...) És mutatta, hogy menjek vele én is. Hát vele akárhova elmennék, szóval mentünk. Aztán elkezdtünk énekelni:
Rette Mich
Zum ersten mal alleine in unserem Versteck
Ich seh noch unsere Namen an der Wand
Und wisch' sie wieder weg
Ich wollt' dir alles anvertrauen
Warum bist du abgehauen
Komm zurück - nimm mich mit
Komm und rette mich - ich verbrenne
innerlich
Komm und rette mich - ich schaffs's nicht
ohne dich
Komm und rette mich - rette mich - rette
mich...
Unsere Träume waren gelogen und keine
Träne echt
Sag dass das nicht wahr ist - sag es mir jetzt
Vielleicht hörst du irgendwo
mein S.O.S im Radio
hörst du mich - hörst du mich nich'
Komm und rette mich - ich verbrenne
innerlich
Komm und rette mich - ich schaffs's nicht
ohne dich
Komm und rette mich - rette mich - rette
mich...
innerlich
Komm und rette mich - ich schaffs's nicht
ohne dich
Komm und rette mich - rette mich - rette
mich...
Dich und mich - dich und mich - dich und mich
Ich seh' noch unsere Namen und wisch' sie wieder weg
Unsere Träume war'n gelogen und keine Träne echt
Hörst du mich - hörst du mich nich'...
Komm und rette mich - rette mich.
Komm und rette mich - ich verbrenne
innerlich
Komm und rette mich - ich schaffs's nicht
ohne dich
Komm und rette mich - rette mich -
rette mich - rette mich...
Miközben énekeltünk Bill végig a szembebe nézett és valahogy olyan kedvesség, vagy nem is tudom, megértés sugárzott belőle. Szóval olyan volt mintha 1000 éve barátok(!!!) lennénk. Annyira jó volt vele énekelni, olyan szép volt a hangja, szóval mikor vége lett a dalnak, Még vagy fél percig úgy álltunk ott mint akik kővédermedtek, és csak egymást néztük.Valahogy nem tudom mit igazából, csak úgy néztük egymást. És most nem is éreztem azt, hogy "Jajj, Bill Kaulitz engem néz" hanem annyira jó érzés volt, hogy nem tudom megfogalmazni. Ilyet még soha nem éreztem, még ő irántase...Ahogy a Rette Michet együtt énekeltük valahogy annyira átjárt engem (meg biztos őt is) a dalnak a szépsége, a fájdalom, és reménytelenség amiről énekel, hogy én legszivesebben elsírtam volna magamat...Mikor már tényleg majd' egy perce álltunk még egymást bámulva ránkszólt a tanárnő (biztos azért várt ennyit mert ő is a dalunk hatása alatt volt még xD):
-Nagyon szép volt...-mondta.-De most már nyugodtan visszaülhettek a helyetekre. Visszamentünk és csak úgy ültünk. Fel se fogtam, hogy mi történik körülöttem ezek után, végig csak ez a varázslatos 4 perc járt a fejemben, és hogy ezt a 4 percet soha az életemben nem akarom elfelejteni!
2009. augusztus 27., csütörtök
8.rész-hétfő
Reggel anyu jött be ébreszteni. Most rendesen szó nélkül felkeltem. Elmentem zuhanyozni, belőttem a hajamat, szóval emberi külsőt varázsoltam magamra. Aztán lementem reggelizni. Tina már ott volt. Gyorsan ettem egy piritóst, aztán leültem a nappaliban a táskám mellé, jelezve hogy én már indulnék.
10 perc múlva anyu elmagyarázta, hogy jutunk el a suliba. Én nem igazán figyeltem, Tina úgyis megtette ezt helyettem is. Gyalog és busszal kell menni, ennyit megtudtam.
Hát nem igazán beszélgettünk. Viszont be kell látni, hogy erőteljesen el is tévedtünk. Egyszerűen nem találtuk a buszt. Elég gázos volt a helyzet, szép lesz első nap elkésni... Aztán megkérdezett Tina egy járókelőt, és az eligazította. Igazából egy 15 perc alatt be is tévedtünk a suliba. Már mindenki az osztályában volt, csak mi lézengtünk ott kinnt. Fogalmunk nem volt, mi, merre hány méter. Egyszercsak lépteket hallottunk és egy nagyon szigorú külsejű nő jött felénk. Megkérdezte:
-Ti mit kerestek idekinn? Már rég az osztályotokban kéne lennetek!
-Hát..öhm...-próbáltam volna magyarázkódni, de Tina közbevágott.
-Jóreggelt kívánok! Mi új tanulók vagyunk itt és nem találjuk az osztályunkat....
-Ja, ti vagytok azok? -kérdezte. Ezek szerint ennyire elterjedt már a hírünk?- Jöjjetek utánam.-és elindult. Ameddig mentünk azért végig a fejmosást kellett hallgatnunk, hogy így nem kéne késni meg úgy nem kéne ezt csinálni, azt csinálni...
Aztán végre meglett az osztály és bement, mi pedig utána. Khm...ezek szerint ő fog most nekünk órát tartani...remek! Körülnéztem a teremben, és két személy volt akit rögtön megláttam...Bill és Tom. Hát most erre mit mondjak? Majd' kibújtam volna a bőrömből örömömben! Ez annyira....király! Velük fogunk egy osztályba járni! Ez az! A Tanárnő bemutatott minket meg minden de én végig Billre figyeltem, persze nem feltűnően.
-...a két Kaulitz mellett még van hely. -ez volt az egyetlen mondat amit fel is fogtam tőle. Szóval MELLETTÜK fogok ülni?! (ja Bill és Tom külön ülnek. A két legszélső padsor utolsó padjában.) Fuhh ez már milyen! Tina automatikusan elindult Tom mellé. Hát nekem "csak" Bill maradt :D
Kicsit félősen leültem mellé. Akkor észbekaptam, hogy fogalmam sincs milyen óra van. Mit volt mit tenni, meg kellett kérdeznem:
-Bill! Milyen óra van most? -kérdeztem fojtott hangon.
-Nyelvtan....-válaszolta vissza és rámmosolygot!!!!!Azért érzitek? Bill rámmosolygott. Áhh elolvadok...
-Köszi-mondtam, és visszamosolyogtam. Ekkor elkezdtem kipakolni a táskámból a cuccaimat. Na ez életem egyik legborzasztóbb perce volt...Hogy miért is? Khm...először a Tokio Hoteles tolltaró, a könyv és füzetborítóm.... Most őszintén, ez már hogy mutathat Bill előtt??? A füzeteimben lévő firkálmányaimról már nem is beszélek...Amikor a cuccaimat elővettem próbáltam nem meglátni, hogy vajon mit szólhat Bill...csak jókedvűen mosolygott. Nahát! Ez mindenen mosolyog? De édes...Na jó szóval életem leghosszabb órája volt ez. Szerencsére nem kellett írni, így nyugodtan bambulhattam, na meg persze figyelhettem Billt. Na persze nem feltűnően.
Mikor megszólalt a csengő, ahh az megváltás volt nekem. Azonnal odarohantam Tinához. Khm...Tom meg Billhez. Valamin nagyon dumáltak mert Bill nagyon komoly arcot vágott...Tina rögtön kérdezte:
-Na mit szólsz?
-Áhh...fel se tudom fogni...én, én én annyira boldog vagyok.-mondtam vidáman.
De a napnak még korántsem volt vége...
10 perc múlva anyu elmagyarázta, hogy jutunk el a suliba. Én nem igazán figyeltem, Tina úgyis megtette ezt helyettem is. Gyalog és busszal kell menni, ennyit megtudtam.
Hát nem igazán beszélgettünk. Viszont be kell látni, hogy erőteljesen el is tévedtünk. Egyszerűen nem találtuk a buszt. Elég gázos volt a helyzet, szép lesz első nap elkésni... Aztán megkérdezett Tina egy járókelőt, és az eligazította. Igazából egy 15 perc alatt be is tévedtünk a suliba. Már mindenki az osztályában volt, csak mi lézengtünk ott kinnt. Fogalmunk nem volt, mi, merre hány méter. Egyszercsak lépteket hallottunk és egy nagyon szigorú külsejű nő jött felénk. Megkérdezte:
-Ti mit kerestek idekinn? Már rég az osztályotokban kéne lennetek!
-Hát..öhm...-próbáltam volna magyarázkódni, de Tina közbevágott.
-Jóreggelt kívánok! Mi új tanulók vagyunk itt és nem találjuk az osztályunkat....
-Ja, ti vagytok azok? -kérdezte. Ezek szerint ennyire elterjedt már a hírünk?- Jöjjetek utánam.-és elindult. Ameddig mentünk azért végig a fejmosást kellett hallgatnunk, hogy így nem kéne késni meg úgy nem kéne ezt csinálni, azt csinálni...
Aztán végre meglett az osztály és bement, mi pedig utána. Khm...ezek szerint ő fog most nekünk órát tartani...remek! Körülnéztem a teremben, és két személy volt akit rögtön megláttam...Bill és Tom. Hát most erre mit mondjak? Majd' kibújtam volna a bőrömből örömömben! Ez annyira....király! Velük fogunk egy osztályba járni! Ez az! A Tanárnő bemutatott minket meg minden de én végig Billre figyeltem, persze nem feltűnően.
-...a két Kaulitz mellett még van hely. -ez volt az egyetlen mondat amit fel is fogtam tőle. Szóval MELLETTÜK fogok ülni?! (ja Bill és Tom külön ülnek. A két legszélső padsor utolsó padjában.) Fuhh ez már milyen! Tina automatikusan elindult Tom mellé. Hát nekem "csak" Bill maradt :D
Kicsit félősen leültem mellé. Akkor észbekaptam, hogy fogalmam sincs milyen óra van. Mit volt mit tenni, meg kellett kérdeznem:
-Bill! Milyen óra van most? -kérdeztem fojtott hangon.
-Nyelvtan....-válaszolta vissza és rámmosolygot!!!!!Azért érzitek? Bill rámmosolygott. Áhh elolvadok...
-Köszi-mondtam, és visszamosolyogtam. Ekkor elkezdtem kipakolni a táskámból a cuccaimat. Na ez életem egyik legborzasztóbb perce volt...Hogy miért is? Khm...először a Tokio Hoteles tolltaró, a könyv és füzetborítóm.... Most őszintén, ez már hogy mutathat Bill előtt??? A füzeteimben lévő firkálmányaimról már nem is beszélek...Amikor a cuccaimat elővettem próbáltam nem meglátni, hogy vajon mit szólhat Bill...csak jókedvűen mosolygott. Nahát! Ez mindenen mosolyog? De édes...Na jó szóval életem leghosszabb órája volt ez. Szerencsére nem kellett írni, így nyugodtan bambulhattam, na meg persze figyelhettem Billt. Na persze nem feltűnően.
Mikor megszólalt a csengő, ahh az megváltás volt nekem. Azonnal odarohantam Tinához. Khm...Tom meg Billhez. Valamin nagyon dumáltak mert Bill nagyon komoly arcot vágott...Tina rögtön kérdezte:
-Na mit szólsz?
-Áhh...fel se tudom fogni...én, én én annyira boldog vagyok.-mondtam vidáman.
De a napnak még korántsem volt vége...
7.rész-vasárnap
Felviharzottam a szobámba, és jól bebasztam a hátam mögött az ajtót. Én életem során nem sokszor voltam Tinára dühös, de hát ezmost mindenen túl tett. Elmondom mi történt...
Békességben aluszkáltam, erre Tina bejött hogy felébresszen.Még egy megjegyzést is tett Billről. Erre elküldtem a sunyiba. Aztán én felkeltem és lementem. Ő meg ott bájcseverészik Tommal(!!!), azzal a Tommal aki a Tokio Hotel gitárosa, minimum félisten a szememben (Georgal és Gustavval együtt...Bill az egész :D) , és Bill Kaulitz testvére. És rohadtul nem úgynézett ki mint aki épp most toppant be, hanem legalább fél órája itt lehetett. Ez miért is baj? Azért mert az én drága egyetlen tesóm jól megszivatott!!! Nem ám szól, hogy itt van Tom! Nem! Na ezért akadtam ki. De Martina nem fogja elrontani a napom!!!
Fogtam magam, átöltöztem fürdőruhába, és a hátsó ajtón kimentem a kertbe. Ahhoz képest, hogy szeptember vége van, még mindig lehet medencézni szóval kihasználtam az alkalmat. Henrik és anyu a teraszon üldögéltek. Köszönés nélkül elhaladtam és belementem a medencébe. Gumimatracra fel, és napozááás!:D
Anyu persze meglepődött ezen az akciómon erre megkérdezi:
-Kislányom, te meg mit csinálsz???-letoltam a napszemüvegemet ránéztem és meglepetten válaszoltam.
-Hát mégis? Napozok! -aztán visszatoltam és feküdtem tovább.
Igazán kellemes negyven percet napoztam, tök jó volt. Már majdnem el is aludtam. Erre kirontott a teraszra Tina és mögötte Tom is kijött. Iderohant hozzám, legugolt a medence szélére és elkezdte mondani:
-Elmondanád, hogy mi a fasz bajod van igazából??? Olyan vagy, mint egy hisztis picsa, folyton megsértődsz, meg minden! Csak azt tudnám, hogy most mi a bajod!-hogy őszinte legyek ilyen megnyilvánulásra inkább nem is reagálok, most is így tettem. Illetve annyit odalöktem neki:
-Semmi...-erre olyan dolgot tett amire álmomban se számítottam volna. Behajolt a medencéhez és konkrétan beledobott a vízbe.
-Ááhhhhh!!!!!!!!-kiáltottam. A vállamig ért a víz, és csomót víz alatt voltam. Azt hittem ott halok meg. Azért valahogy sikerült kimásznom-Te teljesen meg vagy húzatva?! Nem vagy eszednél!!!!!!!Ez mi a szar volt?!
-Ohh semmi, csak gondoltam jó lesz ha kicsit megnyugszol a víztől...-mondta kárörvendően. Anyu és Henrik ezt meg szótlanul nézték...jellemző.
Hát ez nekem végképp betett. Ráadásul Tom előtt égetett be így! Ez annyira rettenetes...:S
A nap további részében nem léptem ki a szobából, és be se jöhetett senki. Egyedül maradtam a bánatommal. Viszont újabb szörnyű ténnyel kellett szembesülnöm...holnap újra suli :S
Békességben aluszkáltam, erre Tina bejött hogy felébresszen.Még egy megjegyzést is tett Billről. Erre elküldtem a sunyiba. Aztán én felkeltem és lementem. Ő meg ott bájcseverészik Tommal(!!!), azzal a Tommal aki a Tokio Hotel gitárosa, minimum félisten a szememben (Georgal és Gustavval együtt...Bill az egész :D) , és Bill Kaulitz testvére. És rohadtul nem úgynézett ki mint aki épp most toppant be, hanem legalább fél órája itt lehetett. Ez miért is baj? Azért mert az én drága egyetlen tesóm jól megszivatott!!! Nem ám szól, hogy itt van Tom! Nem! Na ezért akadtam ki. De Martina nem fogja elrontani a napom!!!
Fogtam magam, átöltöztem fürdőruhába, és a hátsó ajtón kimentem a kertbe. Ahhoz képest, hogy szeptember vége van, még mindig lehet medencézni szóval kihasználtam az alkalmat. Henrik és anyu a teraszon üldögéltek. Köszönés nélkül elhaladtam és belementem a medencébe. Gumimatracra fel, és napozááás!:D
Anyu persze meglepődött ezen az akciómon erre megkérdezi:
-Kislányom, te meg mit csinálsz???-letoltam a napszemüvegemet ránéztem és meglepetten válaszoltam.
-Hát mégis? Napozok! -aztán visszatoltam és feküdtem tovább.
Igazán kellemes negyven percet napoztam, tök jó volt. Már majdnem el is aludtam. Erre kirontott a teraszra Tina és mögötte Tom is kijött. Iderohant hozzám, legugolt a medence szélére és elkezdte mondani:
-Elmondanád, hogy mi a fasz bajod van igazából??? Olyan vagy, mint egy hisztis picsa, folyton megsértődsz, meg minden! Csak azt tudnám, hogy most mi a bajod!-hogy őszinte legyek ilyen megnyilvánulásra inkább nem is reagálok, most is így tettem. Illetve annyit odalöktem neki:
-Semmi...-erre olyan dolgot tett amire álmomban se számítottam volna. Behajolt a medencéhez és konkrétan beledobott a vízbe.
-Ááhhhhh!!!!!!!!-kiáltottam. A vállamig ért a víz, és csomót víz alatt voltam. Azt hittem ott halok meg. Azért valahogy sikerült kimásznom-Te teljesen meg vagy húzatva?! Nem vagy eszednél!!!!!!!Ez mi a szar volt?!
-Ohh semmi, csak gondoltam jó lesz ha kicsit megnyugszol a víztől...-mondta kárörvendően. Anyu és Henrik ezt meg szótlanul nézték...jellemző.
Hát ez nekem végképp betett. Ráadásul Tom előtt égetett be így! Ez annyira rettenetes...:S
A nap további részében nem léptem ki a szobából, és be se jöhetett senki. Egyedül maradtam a bánatommal. Viszont újabb szörnyű ténnyel kellett szembesülnöm...holnap újra suli :S
2009. augusztus 25., kedd
6.rész-szombat, vasárnap
Jól kibeszéltük magunkat Tinával. Egészen éjfélig dumálgattunk, aztán kezdtünk fáradni. Hiszen nem mondani,hogy átlagos napunk volt...Fogtam magamat és elmentem zuhanyozni, de vagy fél órán kersztül. Egyszerűen jólesett a víz alatt átgondolni a dolgokat. Aztán visszamentem a szobámba. Leültem az ablak elé, és bambultam ki a holdfényes utcára, egyenesen a szemben lévő házra, vagyis Billék házára! :D
Szerintem 2 órát tuti, hogy bambultam, de aztán már végképp hulla fáradt lettem és felmásztam az ágyamba. Azzal a tudattal aludtam el, hogy ez volt életem legszebb napja, és ez így jó!!!
Szerintem 2 órát tuti, hogy bambultam, de aztán már végképp hulla fáradt lettem és felmásztam az ágyamba. Azzal a tudattal aludtam el, hogy ez volt életem legszebb napja, és ez így jó!!!
***
-Csipkerózsikaaaaaa! Ééééééébresztőő!!!!-halottam félálomban. Na vajon ki ilyen drága, hogy az álmom kellős közepén felébreszt...Tina.
-Haggyámá!-válaszoltam vissza kómásan, és nekidobtam egy (TH-s!!!:D) kispárnát.
-Jólvan na! -hajította vissza- Már 1 óra szóval ideje lenne felkelned...Átalszod a szép napodat...Mi van ha Bill pont most jönne át megkérni a kezedet, te meg itt húzod a lóbőrt?-mondta kaján vigyorral. Na ez övön aluli volt. Ha alszom akkor mindenkivel bunkó vagyok, még vele is. Ezért nem hagytam magamat megenyhülni.Tovább makacskodtam.
-Húzzál már ki innen!!!Neked nincs jobb dolgod, minthogy engem csesztess?!-kiabáltam dühösen. Tina azért meglepődött kicsit. Sértődötten elindult kifelé, de az ajtóból azért visszaszólt:
-Azért a tegnapiak után azt hittem az életedben egyszer mosolyogva ébredsz, de te tényleg nem változol...
Na most ez célbatalált. Igazán bántott már, hogy elzavartam Tinát...Tényleg szemét voltam, igaza van. Szóval fel kéne kelnem...Még mindig álmosan felültem az ágyban. Körülnéztem megláttam Billt (a macskát! xD) és láttam, hogy szegényke igencsak éhesnek tűnik. Szóval úgy ahogy voltam pizsamában (na mit gondoltok milyen? Tokio Hoteles XD), elindultam le a konyhába. Körül se néztem, hogy van-e ott valaki a macskával a kezemben léptem a hűtőhöz és adtam neki kaját. Közben életemet megmentő kávé után kutattam. Hát a kávéfőzőben volt is, frissen főzve...Hmm...ennyire gondoltak rám? De kedvesek, főztek nekem friss kávét :) Szóval belekortyoltam majd megfordultam a nappali felé. Ekkor félrenyeltem a látványtól. Ott üllt a kanapén Tina és Tom!!!Hát én majd' meg fulladtam!!! Ezek meg nézték volna ölbe tett kézzel, hogy ott halok meg a köhögéstől. Erre rohadt mérges lettem.Fogtam a kávémat és elindultam fölfelé.Azért nem bírtam ki hogy Tinának ne szóljak be:
-Jól szórakozol?!
Aztán bementem a szobámba.
5.rész-szombat
Érdekes ebéd volt...Höhh jóhogy hiszen Bill Kaulitzéknél ebédeltem jó hogy érdekes volt! Hihetetlen, hogy egy átlag emberrel, mint én mik meg nem történhetnek...Pár órája még éppen arról ábrándoztam, hogy milyen lenne Billel találkozni meg minden ilyesmi amiről minden Tokio Hotel rajongó szokott álmodozni. Erre: Itt ülök vele szemben, az ő étkező asztaluknál, és azzal az evőeszközzel tömöm magamba a kaját, amivel lehet, hogy már ő is evett párszor!!! Hát hogy lehet valaki ilyen szerencsés mint én? Fel nem tudom fogni...Mivel érdemeltem én ezt ki? :)
Szóval nem sokat beszélgettünk úgy ebéd alatt (mondjuk teli szájjal nehéz is lett volna) de azért kellemesen tellt (jóhogy hiszen Bill itt ült velem szemben!!!...ja és Tom is xD). Aztán mire a desszertet is megettük (Zacher torta!!!!^^) észre vettem valamit. Lehet, hogy csak belemagyarázom, de Bill figyelt engem!!!!!!!!!!Jaja! Nem panaszként mondom de ez így volt. Na mindegy, ezt csak úgy megosztottam veletek :D
Szóval miután megettük a ficsi tortát sajna haza kellett mennünk :S Mentünk ki a kertben (már délután 5óra volt, szóval szürkület) és Billék is kikisértek minket. Mikor köszöntünk el, Bill megszólalt (jóhogy megszólalt hisen köszöntünk xD):
-Akkor majd biztos fogunk találkozni!
-Hát-mondtam. Jóhogy hiszen a szembeszomszédom! -Biztos. Na szia-integettem és rámosolyogtam. Ők is integettek. Asszem életem legjobb ebédje, meg napja meg szóval mindene volt. Ahhoz képest hogy milyen szarul indult...áhh el sem tudom hinni, hogy ez velem történik meg! :)
Szóval beléptünk a házunkba. Henrik már otthon volt, de érdekes módon még ez se tudta felhőtlen jókedvemet szegni. Elkezdett anyuval beszélgetni, én meg Martinával felmentem a szobámba.Beledőltünk mindketten a fotelba. Nem tudtunk megszólalni. Én egyszerűen elsírtam magam. Igen, elsírtam magamat! Annyi boldogsághormon szabadult fel bennem, amennyi eddigi életemben összesen nem. Olyan mintha 16 év boldogsága egyszerre zuhant volna a nyakamba! Egyszerűen csak zokogtam az örömtől. Ezt nem lehet elmondani, mennyire jó érzés. Aztán mikor abba tudtam hagyni végre, megszólaltam.
-Te ezt el tudod hinni? -kérdeztem Tinát könnyes szemmel.
-Nehezen...-mondta ő is elszorult torokkal.-Komolyan hogy Tommal és Billel egy helyiségben voltam, és hogy beszélgettünk velük, meg minden....áhh hihetetlen.-mondta ő is boldogan.
-Mivel érdemeltem ezt ki? -kérdeztem.
-Figyelj...egész életedben mindenhol feketebárány voltál, és csesztettek. Megérdemled ezt. Na de én?!
-Te is megérdemled!-vágtam rá boldogan. Olyan furcsa volt a szobámban ülnöm. Mindenhonnan Bill nézett rám, az a Bill akivel néhány perce még beszélgettem, az a Bill aki még fél napja csak álom volt nekem...Erre nincs más szó hihetetlen! Úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere!
Szóval nem sokat beszélgettünk úgy ebéd alatt (mondjuk teli szájjal nehéz is lett volna) de azért kellemesen tellt (jóhogy hiszen Bill itt ült velem szemben!!!...ja és Tom is xD). Aztán mire a desszertet is megettük (Zacher torta!!!!^^) észre vettem valamit. Lehet, hogy csak belemagyarázom, de Bill figyelt engem!!!!!!!!!!Jaja! Nem panaszként mondom de ez így volt. Na mindegy, ezt csak úgy megosztottam veletek :D
Szóval miután megettük a ficsi tortát sajna haza kellett mennünk :S Mentünk ki a kertben (már délután 5óra volt, szóval szürkület) és Billék is kikisértek minket. Mikor köszöntünk el, Bill megszólalt (jóhogy megszólalt hisen köszöntünk xD):
-Akkor majd biztos fogunk találkozni!
-Hát-mondtam. Jóhogy hiszen a szembeszomszédom! -Biztos. Na szia-integettem és rámosolyogtam. Ők is integettek. Asszem életem legjobb ebédje, meg napja meg szóval mindene volt. Ahhoz képest hogy milyen szarul indult...áhh el sem tudom hinni, hogy ez velem történik meg! :)
Szóval beléptünk a házunkba. Henrik már otthon volt, de érdekes módon még ez se tudta felhőtlen jókedvemet szegni. Elkezdett anyuval beszélgetni, én meg Martinával felmentem a szobámba.Beledőltünk mindketten a fotelba. Nem tudtunk megszólalni. Én egyszerűen elsírtam magam. Igen, elsírtam magamat! Annyi boldogsághormon szabadult fel bennem, amennyi eddigi életemben összesen nem. Olyan mintha 16 év boldogsága egyszerre zuhant volna a nyakamba! Egyszerűen csak zokogtam az örömtől. Ezt nem lehet elmondani, mennyire jó érzés. Aztán mikor abba tudtam hagyni végre, megszólaltam.
-Te ezt el tudod hinni? -kérdeztem Tinát könnyes szemmel.
-Nehezen...-mondta ő is elszorult torokkal.-Komolyan hogy Tommal és Billel egy helyiségben voltam, és hogy beszélgettünk velük, meg minden....áhh hihetetlen.-mondta ő is boldogan.
-Mivel érdemeltem ezt ki? -kérdeztem.
-Figyelj...egész életedben mindenhol feketebárány voltál, és csesztettek. Megérdemled ezt. Na de én?!
-Te is megérdemled!-vágtam rá boldogan. Olyan furcsa volt a szobámban ülnöm. Mindenhonnan Bill nézett rám, az a Bill akivel néhány perce még beszélgettem, az a Bill aki még fél napja csak álom volt nekem...Erre nincs más szó hihetetlen! Úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere!
4.rész-szombat
Szóval Billel kezet fogtunk meg minden. Finoman tudatára adtam hogy ismerem. Aztán Simone megszólalt:
-Bill, Tom! Legyetek szivesek, terítsetek meg! -mondta kedvesen. Hihi, még nekik is kell ilyesmit csinálni? Nem is gondoltam volna. Mondjuk Billnek nem nagyon tetszett a dolog (mondjuk szerintem Tomnak se de ezt nem láttam).Majd hirtelen zseniális ötletem támadt.
-Segíthetünk ha gondoljátok!-mondtam. Jujj, ez ugye kicsit se tűnik nyomulósnak? Na mindegy én csak jófejkedem.:D
-Ohh, azt megköszönnénk! -mondta Tom kaján vigyorral az arcán. Szóval elindultunk 4esben a konyhába.(Khm...4 ember mennyi mindent tud csinálni együtt...mire is gondolhatok most? xD)Najó nem leszek ennyire mocskos (vagy mégis?xD)
Szóval átértünk a konyhába. Segítettünk megteríteni (fúh de nehéz munka volt!!!xD) és Bill kérdezősködött. (persze hát két külön csapatban dolgoztunk xD Tom&Tina, Bill és ÉN^^)
-És hol laktatok idáig? -kérdezte. Jajj annyira aranyos volt. Ha láttátok volna :D Én meg válaszolgattam. Röviden, de nem unalmasan elmondtam szerény kis életrajzomat xD De úgy tűnt érdekli. Épp elmondtam hogy mennyire nem birom Henriket, és hogy hozzáköltöztünk.
-Jajj akkor most biztos nem lehet jó...-mondta együttérzően. Azóta már leültünk az asztalhoz, és hagytuk hogy Tom és Tina hagy pakoljanak nyugodtan :P (kis szemetek vagyunk nem?) El se tudta szegény Bill gondolni, hogy életem legboldogabb napja ez. Persze nem mondhattam neki. De ez akkor is eszméletlen! Itt ülök Billel a konyhájukba, és ő az életemről faggat! Ez annyira.....JÓ!^^ Mondjuk hozzátenném Tom és Tina már nem pakolnak (neeem nem AZT csinálják xD) hanem most a konyhában beszélgetnek.
-Áhh...majd megszokom.-mondtam neki.
-És hogyhogy nem barátkoztál idáig senkivel? -kérdezte Bill. Na erre mit mondjak? Azért mert olyan vagyok mint te? Khm...kicsit érdekes lenne.
-Hát...Elítéltek a külsőm miatt...És már ránézésre utáltak.-mondtam.
-Na ez ismerős érzés.-mondta Bill mosolyogva.-Furcsa, hogy mennyire hasonlítasz rám!-nevette el magát. Erre én is nevettem. (na ilyet szerintem hetek óta nem csináltam)
-Hát igen.-mondtam.-Egy csomóan mondták már!-ezen még jobban nevettünk. Bár semmi vicceset nem mondtunk valahogy mégis. Olyan jó volt itt Billel(!!!) lenni.
-És melyik suliba mész? -kérdezte. Megmondtam xD
-Azta! Oda járunk mi is!-mondta vidáman. Na hát hogy nekem milyen azta ez xD De aranyos mindenen ijen kis vidám :) Tök aranyos<3>
-Bill, Tom! Legyetek szivesek, terítsetek meg! -mondta kedvesen. Hihi, még nekik is kell ilyesmit csinálni? Nem is gondoltam volna. Mondjuk Billnek nem nagyon tetszett a dolog (mondjuk szerintem Tomnak se de ezt nem láttam).Majd hirtelen zseniális ötletem támadt.
-Segíthetünk ha gondoljátok!-mondtam. Jujj, ez ugye kicsit se tűnik nyomulósnak? Na mindegy én csak jófejkedem.:D
-Ohh, azt megköszönnénk! -mondta Tom kaján vigyorral az arcán. Szóval elindultunk 4esben a konyhába.(Khm...4 ember mennyi mindent tud csinálni együtt...mire is gondolhatok most? xD)Najó nem leszek ennyire mocskos (vagy mégis?xD)
Szóval átértünk a konyhába. Segítettünk megteríteni (fúh de nehéz munka volt!!!xD) és Bill kérdezősködött. (persze hát két külön csapatban dolgoztunk xD Tom&Tina, Bill és ÉN^^)
-És hol laktatok idáig? -kérdezte. Jajj annyira aranyos volt. Ha láttátok volna :D Én meg válaszolgattam. Röviden, de nem unalmasan elmondtam szerény kis életrajzomat xD De úgy tűnt érdekli. Épp elmondtam hogy mennyire nem birom Henriket, és hogy hozzáköltöztünk.
-Jajj akkor most biztos nem lehet jó...-mondta együttérzően. Azóta már leültünk az asztalhoz, és hagytuk hogy Tom és Tina hagy pakoljanak nyugodtan :P (kis szemetek vagyunk nem?) El se tudta szegény Bill gondolni, hogy életem legboldogabb napja ez. Persze nem mondhattam neki. De ez akkor is eszméletlen! Itt ülök Billel a konyhájukba, és ő az életemről faggat! Ez annyira.....JÓ!^^ Mondjuk hozzátenném Tom és Tina már nem pakolnak (neeem nem AZT csinálják xD) hanem most a konyhában beszélgetnek.
-Áhh...majd megszokom.-mondtam neki.
-És hogyhogy nem barátkoztál idáig senkivel? -kérdezte Bill. Na erre mit mondjak? Azért mert olyan vagyok mint te? Khm...kicsit érdekes lenne.
-Hát...Elítéltek a külsőm miatt...És már ránézésre utáltak.-mondtam.
-Na ez ismerős érzés.-mondta Bill mosolyogva.-Furcsa, hogy mennyire hasonlítasz rám!-nevette el magát. Erre én is nevettem. (na ilyet szerintem hetek óta nem csináltam)
-Hát igen.-mondtam.-Egy csomóan mondták már!-ezen még jobban nevettünk. Bár semmi vicceset nem mondtunk valahogy mégis. Olyan jó volt itt Billel(!!!) lenni.
-És melyik suliba mész? -kérdezte. Megmondtam xD
-Azta! Oda járunk mi is!-mondta vidáman. Na hát hogy nekem milyen azta ez xD De aranyos mindenen ijen kis vidám :) Tök aranyos<3>
3.rész-szombat
Szóval kész a szobám, van TV-m DVD-m számítógépem hifim...khm soroljam még :D Most éppen az ágyamon feküdtem Billel (sajna csak a macskám milyen kár...:D), és hangosan TH-t hallgattam. Fennt a plafonon Billes poszterek, a szemközti falon egy óriás Tokio Hoteles felirat, kitettem a zászlómat is...szóval ennél tökéletesebb szobát nem kaphat az ember...Aztán átjött hozzám Tina is. Neki is jó lett a szobája, de közelsem annyira mint nekem :P Dumálgattunk aztán ő elment, mert még nem volt kész a kipakolással. Én meg fogtam magam és kicsit rendbeszedtem a sminkemet. Hiába van otthon az ember az arcunknak tökéletesnek kell lennie. Kitudja ki csönget be legközelebb...Tényleg azt olvastam, hogy Bill és Tom is ebben a városban laknak!:D Wíííííííííí de jó lenne ha egyszer meglátnám őket! Szóval éppen erről álmodoztam milyen jó lenne, amikor egyszer csak anyu jött be a szobámba.
-Na hogy tetszik az "új hely"? -na most erre mi a faszt mondjak? Hirtelen nem változtathatom meg drasztikusan a véleményemet...
-Hát...öhm...izé nem rossz.-mondtam vállvonogatva. Még mindig ágyon feküdve, plafont bámulva. Anyu meg leült a fotelbe.
-Na akkor lejöhetnél kicsit, mert nemsokára átmennénk az új...-befejeztem helyette a mondatot, mert már vagy 1000000000x hallottam :s
-...szomszédokhoz bemutatkozni.
-Igen. De nagyon különleges szomszédjaink vannak, én az előbb találkoztam velük, és neked is szimpatikusak lesznek.-mondta sejtelmes mosollyal. Na ez meg mit akar jelenteni? "különleges szomszéd"?! Aztán miért lenne különleges talán az amerikai elnök vagy mi? Na mindegy jópofát vágtam mondtam hogy oké és kiment anyu.
Fél óra múlva lent voltam a nappaliban. Szokásos Billes külsőmmel biztos sikert aratok a "gazdag" szomszédoknál. Mondjuk Tina se fogta magát vissza xD Csak ő Tomos :P Pont ebédidő volt, szóval mertem remélni, hogy ebédelni megyünk át...nem mintha ingyenélő lennék, de ez a minimum. Mondjuk egyvalami feltűnt...Nem látom Henriket. Na persze nem mintha ez zavarna, de akkor is feltűnt. Tina meg is kérdezte, hogy hol van.
-Nemsokára jön, csak elment, hogy elintézze nektek a sulit. -mondta anyu. Wáh suli pff...ilyen szörnyű szó nincs mégegy, a Földön. Na mindegy, legalább Henrik nincs itt, ez is egy pozitívum. Aztán mikor anyu is elkészült, kimentünk át a szembe lévő házhoz. Az is hasonló volt mint a mienk. Csöngettünk. Egy kedves nő jött kis üdvözölni. Bemutatkoztunk a szokásos, meg minden aztán amikor rám és Tinára nézett kicsit meglepődött.
-Nahát! Ti olyanok vagytok mint a két fiam, csak lányban! -khm...ez most csak nekem gyanús? Luxuskörnyék, Magdeburg, "olyanok vagytok mint a két fiam, csak lányban...", "különleges szomszéd" A nő neve Simone (pont mint Billéknek az anyja).....ez nekem ROHADTUL GYANÚS!!! Szerintem ez Tinának is feltűnt, mert már ő is ráncolta a homlokát. És kezdett vigyorogni. Én is hitetlenkedve kezdtem elmosolyodni. Már szinte biztos voltam benne, hogy az a ház ahova most ballagunk éppen be, az nem más mint Bill és Tom Kaulitz lakhelye!!! Komolyan nagyon mélyeket kellett lélegeznek, hogy el ne ájuljak, és hogy normálisan tudjak viselkedni...Kicsit érdekes lenne ha meglátnám őket és sírógörcsöt kapnék. Akkor esélyem nem lenne, hogy haverok legyünk...Jújj azt mondtam haverok, ez annyira hihetetlen! Bár még nem biztos, hogy ők azok...szóval le kéne nyugodnom.
A nő bevezetett minket a nappliba és mondta üljünk le, lassan ebéd, és hogy mindjárt lerángatja a két fiát is ide!!!!:D Annyira izgultam, hogy azt elmondani nem lehet. Mondjuk Tinán is ezeket az érzéseket láttam. De azért próbáltunk nyugodtak (? ilyen helyzetben lehet olyat? xD) maradni. Anyu csak mosolygott meg üllt. Mi pont háttal ültünk le az ajtóhoz képest, szóval nem láthattuk ki jön be rajta. Ekkor hangos lépteket hallottunk, és meg is szólalt a nő.
-Íme a két fiam...-na itt hátrafordultam és nem kellett már bemutatni őket(!!!!!!!!!!).Azt hittem rögtön elájulok. ŐK voltak azok!!!! ŐK AZOK!!!!!!!!!!!!!!!-...Bill és Tom.
Na most legyél erős Vera! Amióta ismerem őket arra vágytam hogy találkozhassak velük, meg minden annyiszor megálmodtam ezt a pillanatot, erre tessék! Itt vannak. Most mit csináljak? Nem kezdhetek el sikoltozni! Én mindjárt elájulok...Most haragszom anyura...Igazán felkészíthetett volna erre lelkileg! De mostmár mindegy...Bill és Tom pont olyanok voltak mint a képeken! Még felöltözve is úgy voltak. Áhh...én mindjárt behalok. Közeledtek!!! Nekem meg fel kellett állnom, és nem szabadott kimutatnom, hogy mindjárt elsírom magam. Bár szerintem kicsit könnyes lett a szemem. Mindegy ha kérdezik, majd azt mondom, belement egy porszem...Bill itt áll előttem!!!!!!!! És tényleg! Bill rámmosolygott, majd kezet nyújtott.
-Bill Kaulitz.-összeszedtem magam lelkileg, és én is kezetnyújtottam.
-Tudom :) -mondtam mosolyogva. -Én pedig Vera Schultz vagyok.-hát mégsem kezdhettem el visítozva ugrándozva, tapsikolva, kiabálni hogy "wááááááá itt van Bill júúúújj de jóóóóóóó!!!!!!!!!" És KEZET FOGTAM BILL KAULITZCAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Vagyis hozzá értem,a kezéhez! Ez annyira...áhh elmondani nem tudom. Itt van előttem és nem tudom felfogni. Valahogy Tina is így érezhetett, mert hozzá Tom ment oda. Hát hiába, megtalálták a hasonmásukat xD.Jó hosszú ebéd lesz remélem...xD
-Na hogy tetszik az "új hely"? -na most erre mi a faszt mondjak? Hirtelen nem változtathatom meg drasztikusan a véleményemet...
-Hát...öhm...izé nem rossz.-mondtam vállvonogatva. Még mindig ágyon feküdve, plafont bámulva. Anyu meg leült a fotelbe.
-Na akkor lejöhetnél kicsit, mert nemsokára átmennénk az új...-befejeztem helyette a mondatot, mert már vagy 1000000000x hallottam :s
-...szomszédokhoz bemutatkozni.
-Igen. De nagyon különleges szomszédjaink vannak, én az előbb találkoztam velük, és neked is szimpatikusak lesznek.-mondta sejtelmes mosollyal. Na ez meg mit akar jelenteni? "különleges szomszéd"?! Aztán miért lenne különleges talán az amerikai elnök vagy mi? Na mindegy jópofát vágtam mondtam hogy oké és kiment anyu.
Fél óra múlva lent voltam a nappaliban. Szokásos Billes külsőmmel biztos sikert aratok a "gazdag" szomszédoknál. Mondjuk Tina se fogta magát vissza xD Csak ő Tomos :P Pont ebédidő volt, szóval mertem remélni, hogy ebédelni megyünk át...nem mintha ingyenélő lennék, de ez a minimum. Mondjuk egyvalami feltűnt...Nem látom Henriket. Na persze nem mintha ez zavarna, de akkor is feltűnt. Tina meg is kérdezte, hogy hol van.
-Nemsokára jön, csak elment, hogy elintézze nektek a sulit. -mondta anyu. Wáh suli pff...ilyen szörnyű szó nincs mégegy, a Földön. Na mindegy, legalább Henrik nincs itt, ez is egy pozitívum. Aztán mikor anyu is elkészült, kimentünk át a szembe lévő házhoz. Az is hasonló volt mint a mienk. Csöngettünk. Egy kedves nő jött kis üdvözölni. Bemutatkoztunk a szokásos, meg minden aztán amikor rám és Tinára nézett kicsit meglepődött.
-Nahát! Ti olyanok vagytok mint a két fiam, csak lányban! -khm...ez most csak nekem gyanús? Luxuskörnyék, Magdeburg, "olyanok vagytok mint a két fiam, csak lányban...", "különleges szomszéd" A nő neve Simone (pont mint Billéknek az anyja).....ez nekem ROHADTUL GYANÚS!!! Szerintem ez Tinának is feltűnt, mert már ő is ráncolta a homlokát. És kezdett vigyorogni. Én is hitetlenkedve kezdtem elmosolyodni. Már szinte biztos voltam benne, hogy az a ház ahova most ballagunk éppen be, az nem más mint Bill és Tom Kaulitz lakhelye!!! Komolyan nagyon mélyeket kellett lélegeznek, hogy el ne ájuljak, és hogy normálisan tudjak viselkedni...Kicsit érdekes lenne ha meglátnám őket és sírógörcsöt kapnék. Akkor esélyem nem lenne, hogy haverok legyünk...Jújj azt mondtam haverok, ez annyira hihetetlen! Bár még nem biztos, hogy ők azok...szóval le kéne nyugodnom.
A nő bevezetett minket a nappliba és mondta üljünk le, lassan ebéd, és hogy mindjárt lerángatja a két fiát is ide!!!!:D Annyira izgultam, hogy azt elmondani nem lehet. Mondjuk Tinán is ezeket az érzéseket láttam. De azért próbáltunk nyugodtak (? ilyen helyzetben lehet olyat? xD) maradni. Anyu csak mosolygott meg üllt. Mi pont háttal ültünk le az ajtóhoz képest, szóval nem láthattuk ki jön be rajta. Ekkor hangos lépteket hallottunk, és meg is szólalt a nő.
-Íme a két fiam...-na itt hátrafordultam és nem kellett már bemutatni őket(!!!!!!!!!!).Azt hittem rögtön elájulok. ŐK voltak azok!!!! ŐK AZOK!!!!!!!!!!!!!!!-...Bill és Tom.
Na most legyél erős Vera! Amióta ismerem őket arra vágytam hogy találkozhassak velük, meg minden annyiszor megálmodtam ezt a pillanatot, erre tessék! Itt vannak. Most mit csináljak? Nem kezdhetek el sikoltozni! Én mindjárt elájulok...Most haragszom anyura...Igazán felkészíthetett volna erre lelkileg! De mostmár mindegy...Bill és Tom pont olyanok voltak mint a képeken! Még felöltözve is úgy voltak. Áhh...én mindjárt behalok. Közeledtek!!! Nekem meg fel kellett állnom, és nem szabadott kimutatnom, hogy mindjárt elsírom magam. Bár szerintem kicsit könnyes lett a szemem. Mindegy ha kérdezik, majd azt mondom, belement egy porszem...Bill itt áll előttem!!!!!!!! És tényleg! Bill rámmosolygott, majd kezet nyújtott.
-Bill Kaulitz.-összeszedtem magam lelkileg, és én is kezetnyújtottam.
-Tudom :) -mondtam mosolyogva. -Én pedig Vera Schultz vagyok.-hát mégsem kezdhettem el visítozva ugrándozva, tapsikolva, kiabálni hogy "wááááááá itt van Bill júúúújj de jóóóóóóó!!!!!!!!!" És KEZET FOGTAM BILL KAULITZCAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Vagyis hozzá értem,a kezéhez! Ez annyira...áhh elmondani nem tudom. Itt van előttem és nem tudom felfogni. Valahogy Tina is így érezhetett, mert hozzá Tom ment oda. Hát hiába, megtalálták a hasonmásukat xD.Jó hosszú ebéd lesz remélem...xD
2.rész-szombat
Valami rohadt jó luxusutcán ment végig a taxink. Hát nem mondom vannak itt szép házak. De annyira dühös voltam, hogy azt elmondani nem tudom. Van egy macskám akit Billnek hívnak (na vajon ki után kaphatta a nevét?...:D) és ő miatta vagyok dühös! Illetve a kiscica semmi rosszat nem csinált. Hanem ez a hülye taxis akit a méghülyébb Henrik küldött értünk hát...komolyan mondom a pofám leszakad! Ez a macska maximálisan szobatiszta, jólnevelt, nyugodt szóval tökéletes, erre a taxis meg azt mondja nekem, hogy tegyem be egy macskaszállítódobozba (olyanom nincs is!!!) mert különben nem szállhatok be a kocsiba. Hát gondolhatjátok, hogy elkezdtem balhézni. Anyu meg Tina (Martinát szoktam így hívni) persze próbáltak lenyugtatni, de nem hagytam magamat. Egyébként se volt reggel túl jó hangulatom, hiszen ezen a napon költözünk oda Henrikhez, de ez a taxis dolog csak még jobban felbosszantott. A vége persze az lett, hogy nekem lett igazam (jóhogy) és hívtak nekem egy külön taxit ahol szabadon hozhattam Billt. Így jobb is volt, hogy egyedül jöhettem. Na meg persze anyu mellett nem gyújthattam volna rá a kocsiban de ez egy kifejezetten jófej sofőr volt aki megengedte! :D Valahogy olyan kedves volt...az út alatt beszélgettem vele, kicsit meg is nyugodtam (na persze nem nagyon csak egy kicsit). De aztán én kezdtem belefáradni az üres tájakba és inkább elővettem az mp3 lejátszómat és a Durch Den Monsunt hallgattam egészen addig ameddig meg nem állt az autónk. Kiszálltam az autóból (eléőtte persze illendően elbúcsúztam a nagyon kedves taxisbácsitól xD) de aztán majdnem elakadt a lélegzetem. Hát ilyen palotát se láttam gyakran. Olyan ház előtt álltunk, hogy az eszméletlen. És Henrik jött ki belőle!!! emeletes, nagyon nagy, halványsárga színe van, gyönyörű nagy ablakok, a kert csodaszép (medence is van!!!) és hát fantasztikus! Egy pillanatra még el is mosolyodtam véletlenül, de aztán rögtön észbekaptam, hogy mégiscsak Henrik házáról van szó...Odaballagtam tehát Tina mellé mostmár lehajtott fejjel és Billel a kezemben. Neki nagyon bejött a ház. Mondjuk nekem is, de ezt mégsem mutathattam ki...Milyen lenne már? Az akit ennyire utálok, beköltöztet a kacsalábonforgó palotájába, és rögtön a nyakába borulok? Khm...azért ezt mégse...
Szóval jött ki Henrik.
-Sziaaaasztok! Jól utaztatok? -kérdezte azzal a rettenetesen idegesítő vigyorával már messziről.
-Ohh hát persze! -válaszolta anyu vidáman. -Bár volt az út elején némi kis probléma de minden rendben volt.-Ameddig ezt elmondta Henrik már ide is ért hozzánk.
-Probléma? Milyen probléma? -kérdezte ijedten(?).
-Áhh semmi különös, csak Vera hisztizett a macskája miatt...-na ezt kikérem magamnak. Hogy lehet ilyen lekezelően nyilatkozni rólam és Billről? Éppen nyitottam volna a számat veszekedésre (hát mi másra?) de Henrik előbb szólalt meg mint én.
-Ohh, hát a gyerekeknek szabad félteniük a kisállatukat nincs ezzel semmi baj.-mondta mosolyogva. Nembaj! Akármennyit is pedálozhat én nem enyhülök meg!Továbbra is kitartóan bámultam mostmár Billt és simogattam. Még véletlen se néztem családom egyik tagjára se. Meg mondjuk máshova sem.
-Na, de miért is állunk ide kinnt? Ideje lenne bemenni! -mondta Henrik. Végre a nap egyetlen értelmes ötlete...Bennt is eszméletlenül jól nézett ki minden. Egy belépő onnan lépcső felfelé, és bejárat a nappaliba ami óriási, amerikai konyha, fürdő/WC. Fennt pedig egy nagyobb, és három kisebb szoba, plusz két fürdő.Henrik minden helyiséghez fél órás kiselőadást fűzött (rohadtul untam), de aztán végre elérkeztünk az én szobámhoz!
-Nahát, Vera.-szólított meg. Mivel eddig nem igazán figyeltem (egyáltalán nem) erre most felkaptam a fejem.-A te szobádon törtem a fejemet a legtöbbet. Ehhez nem is fűzök kommentet inkább nézd meg magad!
Jóég! Mit csinálhatott ez, ha ennyire titokzatos?Hát mit volt mit tenni, lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Hát én azt hittem ott helyben sírvafakadok!!! Alapvetőleg fehér fal, de mindenhol szekrény polc amik feketék és pirosak (szóval feketéből és pirosból több van a falon xD) és hát az ajtó fölött...Egy óriási TOKIO HOTEL felirat díszelgett az egész falon!!! Gyönyörű volt!!! Fekete rohadt jó galériaágy. TH-s ágytakaró(!!!) TH-s függöny(!!!) áhh behalok!!!! Ez eszméletlen jó! Még Billnek is külön része volt a szobában! Ez csodálatos volt. Már szószerint könnyek szöktek a szemembe. Megfordultam a mosolygó anyura és khm...Henrikre, és azt mondtam:
-Köszönöm!-még egy nagyon halvány mosollyal is megtoldottam...Tényleg nagyon jó volt. Ez után ők el is mentek, rám meg várt még egy-két feladat. Azért a cuccaimat ki kellett csomagolnom meg minden. Mondjuk ez hamar megvolt. Aztán kitapétáztam a fehár falrészeket a Tokio Hoteles posztereimmel. Lehet, hogy mégsem olyan szörnyű ez a költözés? :D
Szóval jött ki Henrik.
-Sziaaaasztok! Jól utaztatok? -kérdezte azzal a rettenetesen idegesítő vigyorával már messziről.
-Ohh hát persze! -válaszolta anyu vidáman. -Bár volt az út elején némi kis probléma de minden rendben volt.-Ameddig ezt elmondta Henrik már ide is ért hozzánk.
-Probléma? Milyen probléma? -kérdezte ijedten(?).
-Áhh semmi különös, csak Vera hisztizett a macskája miatt...-na ezt kikérem magamnak. Hogy lehet ilyen lekezelően nyilatkozni rólam és Billről? Éppen nyitottam volna a számat veszekedésre (hát mi másra?) de Henrik előbb szólalt meg mint én.
-Ohh, hát a gyerekeknek szabad félteniük a kisállatukat nincs ezzel semmi baj.-mondta mosolyogva. Nembaj! Akármennyit is pedálozhat én nem enyhülök meg!Továbbra is kitartóan bámultam mostmár Billt és simogattam. Még véletlen se néztem családom egyik tagjára se. Meg mondjuk máshova sem.
-Na, de miért is állunk ide kinnt? Ideje lenne bemenni! -mondta Henrik. Végre a nap egyetlen értelmes ötlete...Bennt is eszméletlenül jól nézett ki minden. Egy belépő onnan lépcső felfelé, és bejárat a nappaliba ami óriási, amerikai konyha, fürdő/WC. Fennt pedig egy nagyobb, és három kisebb szoba, plusz két fürdő.Henrik minden helyiséghez fél órás kiselőadást fűzött (rohadtul untam), de aztán végre elérkeztünk az én szobámhoz!
-Nahát, Vera.-szólított meg. Mivel eddig nem igazán figyeltem (egyáltalán nem) erre most felkaptam a fejem.-A te szobádon törtem a fejemet a legtöbbet. Ehhez nem is fűzök kommentet inkább nézd meg magad!
Jóég! Mit csinálhatott ez, ha ennyire titokzatos?Hát mit volt mit tenni, lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Hát én azt hittem ott helyben sírvafakadok!!! Alapvetőleg fehér fal, de mindenhol szekrény polc amik feketék és pirosak (szóval feketéből és pirosból több van a falon xD) és hát az ajtó fölött...Egy óriási TOKIO HOTEL felirat díszelgett az egész falon!!! Gyönyörű volt!!! Fekete rohadt jó galériaágy. TH-s ágytakaró(!!!) TH-s függöny(!!!) áhh behalok!!!! Ez eszméletlen jó! Még Billnek is külön része volt a szobában! Ez csodálatos volt. Már szószerint könnyek szöktek a szemembe. Megfordultam a mosolygó anyura és khm...Henrikre, és azt mondtam:
-Köszönöm!-még egy nagyon halvány mosollyal is megtoldottam...Tényleg nagyon jó volt. Ez után ők el is mentek, rám meg várt még egy-két feladat. Azért a cuccaimat ki kellett csomagolnom meg minden. Mondjuk ez hamar megvolt. Aztán kitapétáztam a fehár falrészeket a Tokio Hoteles posztereimmel. Lehet, hogy mégsem olyan szörnyű ez a költözés? :D
1.rész-szombat
Hát hol is kezdjem...Vera vagyok 16 éves. Van egy ikertesóm is Martina. Az anyukánkal élünk Németországban, és hát most költözünk éppen Magdeburgba. Apánk...hát ő nincs velünk. Elég gyakran költözünk emiatt, és ezt én nem igazán szeretem. Martina mindig könnyen beilleszkedik a közösségekbe, de én nem...
Igazából ahhoz képest hogy ikertesók vagyunk nem sok közöst lehet bennünk felfedezni. Na, persze régen ez nem így volt de most megváltoztunk. Igazából kedvenc együttesünk ikerpárjához tudnám magunkat hasonlítani. Én, feketében járok, bőrkabátokban, farmerokban, 5 kg vassal a kezeimen és a nyakamban, fekete körömlakk,vastag fekete szemfesték, fekete tépett haj néha felzselézve...khm ki tudtátok találni kire hasonlítok? :D Igen...jól sejtetted. Olyan vagyok mint Bill, csak női kiadásban. De nem csak külsőre, belsőre is hasonlítunk.Martina pedig, vajon kire hasonlíthat? :D Tomra! Lány létére folyton 5 számmal nagyobb cuccokban jár (még a TH-s pólói is 5 számmal nagyobbak...), és raszta haja van!!! Pont, mint Tomnak. Jellemre pedig...hát szerintem az is Tom! :D Najó, ő nem csajozik (még jó xD) hanem hát olyan laza, meg menő, vagy hát hogy is mondjam?...Olyan Tom és kész!
Ahogy előbb már említettem elég gyakran költözünk. Mondjuk én ezt nem sajnálom annyira, hiszen egy közösségbe se tudok beilleszkedni, és így soha nem hiányzik nekem senki. Soha nem volt egy barátom se (Martinát leszámítva, de ő a tesóm...) Igazából az a bajom, hogy én nem vagyok emo, de akárhova megyek mindenhol ezzel csesztetnek. Meg a Tokio Hotellel....Pedig ha tudnák hogy az a 4 srác mennyit jelent nekem...Mondjuk, már én se töröm magamat, hogy elfogadjanak...Ilyen vagyok és kész! Ezt kell szeretni. Aki így nem tud elfogadni, az máshogy se szeressen. Most nincs igazam? De visszatérve engem maximum annyi zavar a költözésben, hogy mire egyszer végre valahára leszállnak rólam az osztálytársaim, addigra elköltözünk és minden kezdődik előröl. Nem jó ez így...Jó persze Martina itt van, meg minden de megvédeni ő se tud. Mindent meg tudok vele beszélni, és ez így jó.
Mindegy...évek óta várom a csodát hátha történik velem valami, dehát hiába...
Ugye idáig beszéltem arról, hogy mennyit költözünk, de azt nem mondtam, hogy valoszínüleg ez most a végállomás...Igen. Anyunak lett egy pasija, akit én tiszta szívemből gyűlölök. Valahogy nekem nagyon bájgúnárnak tűnik, meg gazdag, és nagyképű, szóval nem szimpi! És most, vett egy házat és nekünk oda kell költöznünk.:s Na most el lehet képzelni...Anyu és az ő Henrikje + Martina és Én...No comment. Több kedvem lenne egy temető kriptájában berendezni a szobámat mint abban a házban. Dehát anyu szereti és nekem ezt el kell fogadnom. Még Martina is jóban van vele, csak én nem. Na persze lehet mondani jogosan hogy én vagyok a szemét ami...hát igaz! Mindig próbál velem jópofizni de én hajthatatlan vagyok. Én csak a régi életünket akarom, amikor még 3-an voltunk, olyan nehéz ezt megérteni? Na, mindegy most következik a végállomás...De végülis nézhetem a dolog pozitív oldalát is...Hátha itt fog csoda történni. Nem? :)
Igazából ahhoz képest hogy ikertesók vagyunk nem sok közöst lehet bennünk felfedezni. Na, persze régen ez nem így volt de most megváltoztunk. Igazából kedvenc együttesünk ikerpárjához tudnám magunkat hasonlítani. Én, feketében járok, bőrkabátokban, farmerokban, 5 kg vassal a kezeimen és a nyakamban, fekete körömlakk,vastag fekete szemfesték, fekete tépett haj néha felzselézve...khm ki tudtátok találni kire hasonlítok? :D Igen...jól sejtetted. Olyan vagyok mint Bill, csak női kiadásban. De nem csak külsőre, belsőre is hasonlítunk.Martina pedig, vajon kire hasonlíthat? :D Tomra! Lány létére folyton 5 számmal nagyobb cuccokban jár (még a TH-s pólói is 5 számmal nagyobbak...), és raszta haja van!!! Pont, mint Tomnak. Jellemre pedig...hát szerintem az is Tom! :D Najó, ő nem csajozik (még jó xD) hanem hát olyan laza, meg menő, vagy hát hogy is mondjam?...Olyan Tom és kész!
Ahogy előbb már említettem elég gyakran költözünk. Mondjuk én ezt nem sajnálom annyira, hiszen egy közösségbe se tudok beilleszkedni, és így soha nem hiányzik nekem senki. Soha nem volt egy barátom se (Martinát leszámítva, de ő a tesóm...) Igazából az a bajom, hogy én nem vagyok emo, de akárhova megyek mindenhol ezzel csesztetnek. Meg a Tokio Hotellel....Pedig ha tudnák hogy az a 4 srác mennyit jelent nekem...Mondjuk, már én se töröm magamat, hogy elfogadjanak...Ilyen vagyok és kész! Ezt kell szeretni. Aki így nem tud elfogadni, az máshogy se szeressen. Most nincs igazam? De visszatérve engem maximum annyi zavar a költözésben, hogy mire egyszer végre valahára leszállnak rólam az osztálytársaim, addigra elköltözünk és minden kezdődik előröl. Nem jó ez így...Jó persze Martina itt van, meg minden de megvédeni ő se tud. Mindent meg tudok vele beszélni, és ez így jó.
Mindegy...évek óta várom a csodát hátha történik velem valami, dehát hiába...
Ugye idáig beszéltem arról, hogy mennyit költözünk, de azt nem mondtam, hogy valoszínüleg ez most a végállomás...Igen. Anyunak lett egy pasija, akit én tiszta szívemből gyűlölök. Valahogy nekem nagyon bájgúnárnak tűnik, meg gazdag, és nagyképű, szóval nem szimpi! És most, vett egy házat és nekünk oda kell költöznünk.:s Na most el lehet képzelni...Anyu és az ő Henrikje + Martina és Én...No comment. Több kedvem lenne egy temető kriptájában berendezni a szobámat mint abban a házban. Dehát anyu szereti és nekem ezt el kell fogadnom. Még Martina is jóban van vele, csak én nem. Na persze lehet mondani jogosan hogy én vagyok a szemét ami...hát igaz! Mindig próbál velem jópofizni de én hajthatatlan vagyok. Én csak a régi életünket akarom, amikor még 3-an voltunk, olyan nehéz ezt megérteni? Na, mindegy most következik a végállomás...De végülis nézhetem a dolog pozitív oldalát is...Hátha itt fog csoda történni. Nem? :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
