80.rész

Teljesen lefagytam Bill hangjától. Nem lehet. A kórházban mennyire vágytam erre a mondatra, és most...most inkább fáj semminthogy örömet szerez.
-Szia!-szóltam bele.
-Hogy vagy?-kérdezte. Ez nekem kicsit irónikus. Napokig tudomást se vesz a létezésemről, most meg bájcsevegni akar?
-Köszönöm jól-feleltem kimérten.
-Hallom itthon vagy már.-Honnan tudja? Biztos Tom mondta el...
-Igen nemrég értem haza.
-És átmehetek hozzád?-Ja, itthon vagyok rögtön át akar jönni...ez érdekes.
-Persze nyugodtan gyere...-mondtam végül.
-Köszi. 10 perc és ott vagyok.
Letettük a telefont. Teljesen elveszettnek éreztem magamat. Most vajon békülni akar? Most döntöttem el, hogy elutazok. Az is benne van a pakliban, hogy haza se jövök. Erre most átjön? Meg egyébként is! Idáig nem érdekeltem most hirtelen rájött, hogy mégis szeret? Én is szeretem...
Gondolkodásomból kopogás szakított félbe. Hogy ért ide Bill ilyen hamar?
-Gyere!-szóltam.
Anyu jött be.
-Áhh te vagy az?-sóhajtottam fel. Másodpercről másodpercre egyre feszültebb voltam.
-Igen. Csak azért jöttem, hogy megvannak a jegyek holnap a 10 órási gépre, ugyhogy kezdj el csomagolni meg az útleveledet keresd meg.
-Rendben-mondtam. És anyu kiment.
Ott tartottam közben, hogy szeretem Billt. Igen, mindennél jobban szeretem őt. De most én döntök úgy hogy szakítok vele. Ha a szívemre hallgatnék akkor nem tenném meg, de így...annyira megbántott és olyan rosszul esett minden. Vele maradnék, de nem tudnám elviselni ha ő dobna vagy újra megbántana. Jobb előbb túllenni ezen az egészen...
Fel és alá járkáltam mikor hallottam, hogy csöngettek. Ez csak Bill lehet. Majd léptek és kopp-kopp.
-Gyere!-szóltam ki most már Billnek.
Benyitott. Szemtől szemben álltunk. Én nem tudtam megszólalni. Ő se mondott semmit. Csak néztük egymást. A szívem szakadt meg...biztos, hogy véget kell vetnem ennek? Jajj ne! Nem szabad! Nem szabad megenyhülnöm...Nem!Nem!Nem! Döntöttem. Új életet kezdek Bill nélkül akármennyire is fájni fog.
-Nem jössz beljebb?-kédeztem mivel még mindig a nyitott ajtóban ácsorgott.
-De persze...-motyogta zavartan. Bejött és becsukta maga mögött az ajtót.-Hát nem tudom hol kezdjem...-fogott bele.
-Ne! Nehogy elkezdj nekem magyarázkodni. Kérlek...ezen nincs mit magyarázni. Elhagytál, nem törődtél velem ezen nincs mit kidumálni. Köszönöm szépen! Egyébként én semmiért nem okoltalak! Akkor még nem haragudtam rád...
-Értelek...
-Igen? Nem hinném...de mindegy.
-Tegnap hívtalak meg minden bennt is voltam.
-Ohh komolyan?-egyre idegesebb lettem. Szerintem minden düh amit a napokban elfojtottam most kezdett kitörni belőlem. Nem akartam bántani Billt de egyszerűen jöttek az érzéseim és nem tudtam parancsolni a nyelvemnek-Hívtál. Beleszóltam nem szóltál bele. ÉJSZAKA bejöttél utánadmentem volna elhúztál a fenébe!!!!! Mit akarsz ezek után????
-Én tudom és ne haragudj de...-láttam rajta, hogy tényleg sajnálja de nem mentem semmire a sajnálatával. Mit érek vele?- Nem tudtam mit mondjak...
-Nem tudtad mit mondj? Mondjuk egy sziával kezdhetted volna...
-Nem úgy de én...annyira sajnálom! Olyan hülye voltam! Én nem tudom mi ütött belém, de én nem akartalak megbántani! Olyan nehéz volt minden és...és...-a könnyeivel küzködött. Elmondhatatlanul rossz volt őt így látnom. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel. -Én szeretlek és bocsánatot kérek tőled. Mi lenne ha mindent újra kezdenénk?
Ettől a mondattól féltem...Szeret...újrakezdés. Igent kéne mondanom de...nem. Nem mondok igent. Elhatároztam valamit. Igen szeretem de nem! Nincs újrakezdés. Ez nekem fáj a legjobban de nem én csesztem el.
-Bill...én szeretlek de...-egyszerűen nem tudtam kimondani. Annyira nehéz volt. Egy kis szó. Rövid. Miért nem tudom kimondani?
-Igen?-kérdezte.
-Nem...ez nem fog menni. Te is lásd be. Jobb lesz így mindkettőnknek és most én elég fáradt vagyok szóval...
-Most azt mondod szakítasz? Kérlek ne...nem teheted ezt velem. Én szeretlek...-mondta kétségbesetten és odajött hozzám. Megérintette a vállamat. Teljesen libabőrös lettem. Ne...miért kínoz?
-Én is szeretlek.-mondtam.
-Akkor?-kérdezte.
-Nem érted? Félek!!! Félek, hogy újra megbántasz nem élném túl ha újra ilyet csinálnál, és nincs rá biztosíték, hogy nem teszed meg legközelebb is.
-Nem lesz legközelebb!
-És én azt honnan tudjam?
-Megígérem...
________________________________________________________
Ma még lehet, hogy lesz egy rész de nem biztos. Ha nem, akkor holnap lesz. De szerintem még ma :)