2.rész

Éppen indultam volna el apuhoz, mikor kopogtak az ajtómon. Odamentem és kinyitottam.
-Nahát! Szia apu!-köszöntem. Milyen vicces. Ez telepátia. Pont most akartam elmenni hozzá és pont most jött ő :D Hát ez nagyszerű!
-Szia kislányom!-ölelt meg.- De rég láttalak!-mondta.
-Hát igen-mosolyogtam.-Gyere üllj le-invitáltam be majd becsuktam az ajtót.
-És te hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Zavarok?-kérdeztem kuncogva.
-Neeem dehogyis-nevetett apu-Csak meglepődtem mert nem szóltál. Képzeld ma reggel megyek reggelizni erre Anna a pincérlány kérdezi, hogy nem esett-e bajod. Kérdezem, hogy tudtommal nincs semmi, de mire gondol. Akkor ő elkezdte nekem mondani, hogy valaki leforrázott téged. Akkor kérdeztem, hogy te itt vagy, ő persze azt hitte tudom. Na mindegy lényeg a lényeg rögtön megkérdeztem a recepción melyik szobába vagy és már jöttem is.-mosolygott.
-Ahaaaa...Én meg éppen most indultam volna megkeresni téged.
-De mikor jöttél?
-Tegnap este. Már akkor meg akartalak keresni, de nem voltál itt. Aztán gondoltam majd ma.
-Igen. Egy fogadáson voltam. De mond csak. Mi volt az a leforrázós dolog a kávézóban?
-Jaaa az semmi.-mondtam.
-Semmi?-vonta fel a szemöldökét apu.
-Na az volt...-és elmondtam röviden mi történt.
-Hmm...Anna egy kicsit tragikusabban adta elő-nevetett apu-De örülök, hogy semmi baj nincs.
-Abba szerintem még senkise halt bele, hogy valaki leöntötte egy csésze kávéval.
-Hát sose lehessen azt tudni-viccelődött.-Nem megyünk le sétálni?
-De lemehetünk. Hozom Luckyt is.-mondtam. Elindultunk le. Apu közben körbevezetett a hotelban, mert itt még sose voltam ugyanis ezt nem rég nyitottuk. Ez is nagyon jó hely volt. Az udvarban volt ugye a kávézó, étterem, medencék meg minden. De ami a kedvencem volt, volt egy nagyon nagy park amiben mindenféle egzotikus növény volt. Voltak padok is és szökőkutak. Hangulatos hely volt. Rengeteget beszélgettem apuval is és Lucky is nagyon sokat tudott rohangálni a friss levegőn. Délig beszélgettünk, aztán apu mondta, hogy mennie kell dolgozni. A szobámig még felkísért majd elbúcsúztunk és elment. Bennt adtam enni Luckynak majd gondoltam nekem is ideje lenne valamit ennem, így lementem az étteremhez. Ott azonban nagyon sokan voltak mivel mindenki ilyenkor jött ebédelni, ígyhát elmentem a partra.
Szerencsére a hotelnak volt saját pertrész így nem kellett sokat gyalogolnom. A parton rengeteg ilyen kis "falatozó" volt. Beülltem az egyikhez és ott megebédeltem. Mikor mentem volna vissza, láttam egy ilyen hírdetést. Este 8-tól lesz itt egy party! Király! Végre buli, és lehet ismerkedni :D Erre tuti eljövök...

***

Délután négy körül lementem Luckyval a parkba. Ő elkezdett rohangálni én meg leülltem egy padra. Rajtunk kívül nem sokan voltak ott így elég nyugodt volt minden. Egyszercsak hangokra lettem figyelmes.

-Te Tom! Nézd már! Az ott egy kutya, nem?

-De!

-Nem az volt kiírva a szabályzatban, hogy nem lehet kutyát idehozni.

Én nem akartam hallgatózni de éppen közeledtek így pont hallottam őket.

-Hát de! Ez marha jó. És mi ezért nem hoztuk szegény Scotty-t...

-De kié lehet?

-Nem tudom de ez nagy bunkóság! Nekünk simán szóltak volna másnak meg megengedik...áhh.

Lucky iderohant hozzám. És én elkezdtem simogatni. A két fiú ekkor mellénk ért, és megálltak. Idáig nem vettem észre, de ők vo9ltak azok akik reggel leöntöttek.

-Khm...ez a te kutyád?-kérdezte az afros.

-Igen-néztem rá mosolyogva.

-De ide nem lehet kutyát behozni.-mondta. Felvontam a szemöldökömet.

-Miért ne lehetne?-kérdeztem.

-Mert az volt kiírva.

-Ja. Értem.-mondtam. Én ezzel lezártnak tudtam a beszélgetést, de ők nem.

-Rád fognak szólni!-mondta a másik.

-Nemhinném...-feleltem.

-Már miért nem?-kérdezte újra az afros.

-Hát csak azért mert.-Nem nagyon szerettem hencegni azzal, hogy ki vagyok de ha faggatnak nem tudom elkerülni...

-De miért?

-Miért olyan fontos neked az?

-Azért mert mi ezért nem tudtuk elhozni a kutyáinkat!-mondta a másik felháborodottan. Most meg is értettem őket...Csak Luckynak volt ide szabad bejárása, és ez nem az első galiba belőle...De ő hozzám tartozik, szóval...

-Értem. Hát a miénk a szálloda. Ezért Luckynak be szabad jönni ide...-mondtam kicsit szégyellve mindezt. Ilyenkor mindig szemétnek érzem magam, mert más is biztos szereti a kutyáját és rossz lehet a hiánya...

A két fiú enyhén megdöbbent.

-Hogy a tiéd ez itt?-kérdezték.

-A szüleimé...-mondtam.

-Hű...az komoly. És ne haragudj.

-Nem ti ne haragudjatok.-mondtam.-Igazatok van...

Csend következett. Ők nem mentek tovább én se mentem el, viszont nem igazán tudtam mit mondani nekik.

-Ömm én egyébként Lena vagyok. És ti?-kérdeztem. Próbáltam oldani a feszültséget, ők viszont most nagyon furán néztek rám (nem volt rajtuk napszemüveg). Nem tudom...talán valami rosszat mondtam?

-Ööö...-kicsit gondolkodtak és egymásra néztek. Olyan volt mintha valami telepatikus megbeszélést folytattak volna. Én persze még mindig nem értettem. Most a nevükön gondolkodnak ennyit?

-Szóval én Bill vagyok.-mondta a magasabbik.-Ő meg Tom-mutatott az afrosra. Most még jobban szemügyre vettem őket, és most így napszemüveg nélkül láttam, hogy nagyon hasonlóak az arcvonásaik...

-Ti testvérek vagytok?-kérdeztem. Már megint ugyanaz volt a reakció mint amikor a nevüket kérdeztem...Nem tudom valami rosszat mondtam megint?

-Igen.-mondta Bill.-Ikertestvérek vagyunk.

-Ikrek?-vontam fel a szemöldökömet. Jó tényleg hasonlítanak, na de hogy ikrek legyenek...Nem gondoltam volna.

-Igen-mosolygott Bill.

-Az tök jó. Mindig irigyeltem az ikreket. Tök király lehet...-szaladt ki a számon.Ezt most igazából nem akartam mondani, de jött. Mondjuk komolyan gondoltam de minek mondom nekik?

-Ja tök király-mondta Tom, de közben Billt nézte fürkésző tekintettel. Bill meg engem...-Hát én nekem most fel kell mennem de Bill még tud maradni, ugyhogy...-erre a kijelentésre Bill felkapta a fejét. Láthatóan meglepődött, és nem számított ilyesmire.-Sziasztok!

-Hová mész?-kérdezte Bill. Tom pár lépéssel arébb húzta és halkan mondta neki németül:

-Tetszik a csaj?

-Jajj Tom ne csináld már...-nyávogott.

-Tetszik?

-Igen-mondta Bill pirongva.

-Akkor egy két! Ismerkedj! Ő nem tudja kik vagyunk, itt a nagy lehetőség. Hívd el mondjuk vacsizni, vagy a bulira.

-De Tom...

-Nincs de! Erre vártál. No testőrök, és ő nem ismer! Szerintem ne hagyd ki.

Én az életemre is megesküszök, hogy nem szokásom a hallgatózás...Idáig angolul beszélgettünk. Ők arrébbmentek azt hitték nem tudok németül és úgy beszélték meg a dolgaikat. Mivel azt hitték nem értem annyira nem vettek vissza a hangerőből, de én nem tehetek róla, hogy német vagyok!!! Hallottam és kész...most fogtam volna be a fülemet? Tetszek Billnek! Idejét nem tudom mikor volt utoljára pasim, de régen az biztos. Mivel egy évnél tovább nem voltam sehol nem tudtam normális kapcsolatot kialakítani...De a szerelem nekem is hiányzik. Bill nagyon helyes srác. Már első pillanatban is észrevettem ezt. Talán...Áhh inkább kiverem a fejemből! Elvégre nem is ismerem...Ki tudja milyen alak? És valamit relytegethet...ezt látom rajta. Ez a kijelentés: "...Ő nem tudja kik vagyunk, itt a nagy lehetőség...No testőrök, és ő nem ismer!..."