8.rész

-Ajj...ne haragudj. Muszály felvennem.-mondta. Én erre rögtön kipattantam az öléből és visszahuppantam az én ülésemre. Magamban "szebbnél-szebb" átkokat duruzsoltam el az illetőre aki megzavarta ezt a mennyei pillanatot, és közben próbáltam nem hallani Bill beszélgetését. De persze minnél jobban próbáltam nem figyelni, annál inkább fogtam az egészet.
-Igen?-szólt bele.
-Szia. Sejtettem-.-
-Mi?! Nem! Szó sem lehet róla!
-Hallóóóó! Nyaralni vagyunk, megszűntünk létezni, eltűntűnk, felszívódtunk, meghaltunk, hogy mondjam, hogy felfogd? Semmit nem vállalunk, nem megyünk előbb haza és semmilyen kifogás nem érdekel.
-Hehh Tom ugyanezt fogja mondani.
-Jó nem érdekel. És ne haragudj most programom van.
-Ez kihallgatás?
-Nem, ne haragudj csak...érted. Egyébként nem, Tom nélkül.
-Igen.-(ennél a pontnál Billnek lángolni kezdett az arca. Nem is tudom mi lehetett a kérdés xD)
-Na jó. Ha hazaértem felhívlak. Ok? Na szia!
És letette a telefont.
-Főnököd?-kérdeztem.
-Aha.-válaszolta. Tanultam már annyit, hogy tudjam, hiába kérdeznék erről többet nem mondana. Nem fogom őt zaklatni, ha ő nem akarja. Majd magától mondja, ha kedve lesz rá. De azért mégiscsak érdekelne...
-Majd ha itt lesz az ideje elmondom...-simogatta meg az arcomat.
-Mit?
-Mindent, amit még nem tudsz.- annyira titokzatos. Egy csomót tudok róla, és mégis olyan keveset. És most meg mintha a szemében szomorúság csillogott volna. Láttam rajta, hogy valami nyomja a szívét, és lehangolja.
Gyengéden megérintettem a vállát.
-Mi a baj? Látom rajtad, hogy van valami....
Ő erre nagyot sóhajtott.
-Kedves vagy. De, nincs semmi.-egyrészt rossz érzés volt, hogy tudtam, hogy baja van de nem segíthetek, vagy nem hagyja hogy segítsek rajta, másrészt nagyon rosszul esett, hogy én teljesen megbíztam benne ő pedig titkolózik. Jó, lehet hogy korai? Na de egyik pillanatban ölel, csókol, szeret! Azok nem koraiak? Inkább vissza is húztam a kezem az ölembe, nehogy azt is tolakodónak találja. Ő azonban szinte azonnal utánanyúlt mindkét kezével és erősen a tenyerébe temette. Mélyen a szemembenézett azokkal az őzikeszemeivel és úgy kérdezte.
-Megbántottalak?
-Nem csak...kicsit rosszul esik néha ahogy "lerázol". Én nem akarok rád nyomulni, de most is te hívtál el. És tényleg nem akarok a terhedre lenni. Megértelek, hogy egy idegenre nem bízod rá magad...-és hadartam volna továdd de ő a számra tette a kezét, mert tudta hiába akrt volna közbeszólni, én ugyse hagytam volna, így ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy elhallgattason.
-Hé! Hé! Lena! Csssss! 1: Nem akarlak lerázni. 2: Ha a terhemre lennél nem hoztalak volna el ide. Nem vagy a terhemre. 3: Nem vagy idegen!!! Most elmondok valamit. 5 év óta te vagy az első akit megcsókoltam, és te vagy az első lány az életemben akire ennyire megbízok. Nem tudom hogyan, hisz csak most találkoztunk, de mindig arról álmodtam, hogy egyszercsak találkozok valakivel aki pont ilyen lesz mint Te. Valami nagyon vonz hozzád. És éppen azért nem mondok többet, mert fontos lettél nekem.
Szinte el se hittem a szavait, de annyira őszinte volt. De mégis...hogy egy ilyen pasi mint Ő, ilyet mondjon nekem!!! Álmomban se gondoltam volna ilyesmire. Meg olyan váratlanul jött. Épp, hogy szerelmet nem vallott még nekem. Ugyanakkor kezdtem teli lenni kérdésekkel. Ölelkezünk, csókolózunk, ilyet mond neke, én belezúgtam (igen teljes mértékben beleszerettem!) akkor mi most együtt vagyunk...?
-Bill, Te valami illegális dologban vagy benne? Ezért nem mondhatsz többet? Maffia vagy mi?
Erre halványan felkacagott.
-Jajj dehogy is! Semmi ilyen, sőt! Az FBI ügynöke se vagyok. Semmi olyanba nem vagyok benne ami bűncselekmény, vagy veszélyes lenne. Megnyugodtál?
-Hát...igen. De biztos nem?
-Bármire megesküdnék, hogy nem.-így már valamivel jobb volt. Megnyugodhattam, hogy nem valami gengszter és így sokkal könnyebb volt elviselni, a titkolózást.
-És Bill. Kérdezhetnék még valamit? Ez már nem erre vonatkozik.
-Bármit.-mondta csábos mosollyal.
Nagy levegőt vettem és...
________________________________________
Legközelebb szerdán lesz rész. Puszi mindenkinek :)