9.rész

-Hát szóval, hogy csak azt akartam vagyis izé kérdezni, hogy mi most akkor...- Baró! A világ legegyszerűbb kérdését akarom felrakni, és erre úgy hebegek habogok mint egy 13 éves tinilány az első randija előtt. Tudom mit akarok kérdezni (jóhogy tudom!) de mégis egyszerűen nem tudom kimondani. Mi van velem? Tökre leblokkoltam. Nem tudtam, hogy kérdezzem meg. De most igazából miért is félek egy ilyen egyszerű kérdéstől? Nem tudtam eldönteni, hogy a kérdéstől féltem-e, a reakciótól, vagy esetleg a választól....
Közben ő meg rátámaszkodott a sebváltóra és egész törzsével felém fordult. Az arca alig volt tőlem 30 centire (vagyis vészesen közel volt), és kérdően tekintett rám az őzikeszemeivel, miközben arcán még mindig a hamiskás félmosoly üllt.
-Igen?-kérdezte, mikor látta, hogy segítség nélkül nem bököm ki mit akarok.
Nagy levegő és:
-Akkor mi köztünk most tulajdonképpen mi van?-Nahát! Milyen egyszerűen ki lehetett mondani. Ettől kellett parázni? Tányleg visszamentem 13 éves kamaszba...Egy NORMÁLIS ember nem rinyált volna ennyit. Sőt, idáig én se. De nem tudom mi lelt engem. Bill most biztos hülyének néz...
-Nos lássuk csak...-kezdett bele. Már rosszul kezdődik.
- Én nagyon vonzódom hozzád- Gyenge kezdés után erőteljes előrehaladás! Hirtelen a szívemnek nagyon szűk lett a mellkasom és nagyon szeretett volna kiugrani a helyéből. Mondjuk remélem ez nem látszott.
-És most nem csak külsőleg értem. Kedves, vicces, aranyos és szelíd lány vagy. Különleges...Ezen felül csinos és gyönyörű vagy - mostmár a szívemnek sikerült biztos helyet találnia a torkomban, és az összes vér a fejembe szökött. Mondtak már nekem ehhez hasonlókat, de még senki nem mondta ilyen őszintén mint Bill. És az ő szájából egész más volt ez.
-Ha valaki ilyet érez egy másik személy iránt, mint én irántad, az mindenféleképpen sokkal több mint egy barátság vagy hogy "bejössz nekem". És akkor a kérdésedre a választ már neked kell megválaszolnod. Te hogy állsz velem?
Én még mindig valahol a mennyország és Bill BMW-je között lebegtem. Egészen meghatódtam a szavaitól. Annyira jólesett, hogy legszívesebben visítottam volna egy nagyot és a nyakába ugrottam volna. De ezt sajnos nem tehettem, sőt még nekem is mondanom kellett valamit. Jelen állapotomban egy "Ömm..." is nagyon nagy teljesítménynek számított, de azért megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Én is ezt. Mármint én is így vagyok veled. Tetszel, olyan varázslatos vagy mármint nem tudom megfogalmazni, de olyan olyan mondom, varázslatos, van benned valami. És aztán te is kedves, vicces és szerény vagy. És olyan jó Veled lenni...
Bill csak msolygott, nem rezzent egy arcizma se, de a szeme csillogásán láttam, hogy nagyon jól esnek neki a szavaim.
-Akkor szerinted köztünk mi van?-kérdezte.
-Hát...-kezdtem volna bele, de még mielőtt akár egyet pisloghattam volna már csókolt is, de ez sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előző. Kész, libabőrös lettem. Aztán, hogy közelebb legyen hozzám átmászott az ülésemre, pontosabban az ölembe. Finoman benyúlt a toppom alá és elkezdett simogatni. Erre halkan felnyögtem mire ő a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Bill!-mondtam hirtelen.
- Mi van?-kérdezte, de nem hagyta abba.
-Állj! Hagyd abba.-mondtam mire ő felegyenesedett és rámnézett.
-Bocsánat...nagyon elragadtattam magamat. Ne haragudj.
-Nem. Nem haragszom semmi rosszat nem csináltál. Csak éppenséggel kényelmetlen lenne ebben a kocsiban szerintem.
-Jaaa. Értedm. Igazad van...-és visszamászott a helyére.-Egyébként megnézed miért hoztalak ide?-kérdezte.
-Aha persze!-mondtam lelkesen. Egyébként remélem nem sértődött meg...
-Akkor gyere.-mondta és megragadta a kezemet majd kiszállt az autóból. Én is az ő oldalán szálltam ki mert nem akartam őt akár egy másodpercre is elengedni.
Beriasztotta a kocsit és elindultunk egy ilyen ösvényen. Ő ment elől én meg mögötte. Ez az erdő persze nem olyan volt mint Európában, mert ez meditterán vagy inkább trópusi erdő volt szóval nagyon különleges volt és szép volt. Viszont minden szerencsétlen ág belémakadt és ha Bill nem hajtja előttem félre őket, az arcomat is csapkodták volna. Ezért nem járok ilyen helyre. De mivel Bill társaságában voltam az egész nem volt olyan szörnyű.
-Hova viszel?-kérdeztem egy 10 perc gyaloglás után. Nem akartam nyávogni, mert nem vagyok az a kényeskedő típus, de tény ami tény nem ilyen terepre készültem és tűsarkúban ez az út igencsak kellemetlen kezdett lenni. És mellékesként Bill igencsak gyors tempót diktált.
-Nemsoká odaérünk.-mondta-Majd meglátod, tetszeni fog.- Úgylegyen...
De igaza lett pár percnyi járás után megállt, és szembefordult velem.
-Csukd be a szemed.
-Oké.
-De ne less!
-Nem lesek :D - áááá dehogy én nem olyan vagyok xD
-Jó.- és azért befogta a szememet hátulról. -Most indulj el szép lassan. Jó. Még egy...két...há'...és kinyithatod!-mondta és elvette a kezeit én meg kinyitottam a szememet.
Amit láttam hihetetlen volt!!!
__________________________________________
Legközelebb pénteken lesz rész addig is puszi mindenkinek, ja és mindenkinek köszönöm szépen a csetben a dícséreteket :)