4.rész

Köszönöm szépen a csetben a komikat, örülök hogy tetszik az új sztori :)
_______________________________________________

Fél 8kor elkezdtem készülődni a buliba, aztán 8ra le is értem. Voltak ott egy páran már, de én azért tömegnek nem neveztem volna...Odamentem a bárpulthoz és rendeltem egy ananászos koktélt. Éppen belekortyoltam mikor köszönést hallottam.
-Szia Lena!-a hang irányába fordultam. Anna volt az a pincérlány.
-Szia Anna!-mosolyogtam rá.
-Hogy tellt az első napod?-kérdezte.
-Hát nagyon kellemesen.
-Igen? Na ennek örülök.
-Most nem dolgozol?-kérdeztem tőle.
-Áhh ma este csak szórakozok.
-Az nagyon helyes.
-Nem megyünk táncolni?-kérdezte.
-De ez jó ötlet.-mondtam és elmentünk táncolni. A zene nagyon jó volt és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Aztán mikor elfáradtunk leülltünk. Beszélgettnük egy csomót. Anna nagyon kedves lány volt, igazán megkedveltem. De aztán Annához odajött egy srác és elmentek táncolni. Én addig egyedül maradtam. Egyszercsak ismét ismerős hangot hallottam.
-Lena! Micsoda meglepetés!-nem akartam hinni a fülemnek.
-Kevin?!-néztem rá. És tényleg ő volt az...emlegetett szamár :S-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Pihengetek...-mondta kaján vigyorral.
-Aha az jó...Akkor további jó pihenést.-mondtam és elmentem. Kicsit távolabb mentem a bulitól egy félreeső helyre és nem akartam, hogy Kevin utánam jöjjön, de sajnos követett.
-Nahát Lena! Már nem is örülsz nekem?
-Kéne?
-Hát annak idején...hmm mikor is? Lássuk csak! Ha jól emlékszem 2 éve még jobban kedveltél. Részletezzem?
-És én meg ha jól emlékszem csúnyán becsaptál meg minden. Részletezzem?
-Ugyan már!
-Mikor mész haza?
-Ennyire zavarok? Egyébként holnap...ugyhogy az utolsó éjszakámat szeretném különlegesen tölteni.
-Sok sikert hozzá-mondtam és most vissza mentem volna inkább a tömegbe, de Kevint nem lehetett ilyen könnyen lerázni.Kevin megragadta a karomat és magához rántott.
-Lena! Már nem is kedvelsz? Ne hazudj magadnak...Tudom, hogy még mindig rólam álmodozol.-suttogta. Súlyos tévedés! Gyűlöltem őt, és már a puszta jelenlététől is rosszul voltam.
-Beképzelt vagy mint mindig! Gyűlöllek és nem álmodozok rólad. Ja, és eressz el külömben kiabálni fogok.
-És? Ki hallana meg itt? Mindenki táncol senki nem figyel ránk...-mondta.
-Kevin azonnal eressz el!-mostmár tényleg felemeltem a hangomat.
-Miért is?
-Azért mert ő velem van!-hirtelen 180 fokos fordulatot vettem, és megláttam, hogy ott áll mögöttem Bill. Az arcán most is nagy fekete napszemüveg volt, de a hangját meg úgy alapból őt magát rögtön felismertem. Kevin úgy meglepődött, hogy hirtelen lazított a szorításon és én azonnal kiszabadítottam magamat és 3 lépést hátráltam. Így pont Bill mellé kerültem. Ő átkarolta a derekamat. Erre a lépésre nem számítottam így még jobban meglepődtem. De ez nem az a perc volt, hogy ámuldozzak.
-Ááá...szólt Kevin gúnyos vigyorral-Szóval ti együtt? Nem gondoltam volna, hogy...mmm mindegy. Örültem a szerencsének Lenám! Vigyázz magadra.-mondta és elment.
Bill elengedett.
-Köszönöm-mondtam.
-Nincsmit.-mosolygott rám.
-De honnan tudtad, hogy...?
-Éppen lejöttem ide hátha találkozok veled, és megláttam hogy az az alak nem valami bizalomgerjesztően koslat utánad. Amikor láttam, hogy mit csinál rögtön jöttem ide hozzád.
-Ohh én hősöm.-csúszott ki a számon, de szerencsére ő lazán kezelte :)
-Ehhe azért túlzásba nem kell esni-vigyorgott.
-Jó :D Akkor most...?
-Talán táncolhatnánk? Vagy előtte igyunk valamit?
-Hát szerintem először táncoljunk aztán igyunk.
-Okés akkor gyere!-és rögtön húzott maga után táncolni. Bill remekül táncolt és nagyon jól szórakoztunk. Aztán jött egy lassú romantikus szám. Körülöttünk mindenki elkezdett ölelkezni meg minden. Én nem mertem Bill felé közeledni, és láthatóan ő is megijedt a helyzettől. Aztán váratlanul átölelt. Olyan lágyan és gyengéden érintett meg, hogy egészen libabőrös lettem. A parfümje illata egyenesen mámorító volt. Egészen közel húzott magához, így éreztem a mellkasán az egyenletes szuszogását, és a szíve dobogását...A kezével folyamatosan simogatta a hátamat és ezzel végképp elérte, hogy totál elaléljak tőle. Fogalmam sincs mivel tudott így elvarázsolni ez a fiú, de teljesen felforgatta az érzelmeimet. Mintha egy monszun söpört volna végig a lelkemben...Még senkinél se éreztem ilyet. Pedig őt még egy napja se ismerem...Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek az érzésnek. AZt akartam, hogy az örökkévalóságig így a karjában tartson....Mit csinált velem ez a fiú?
Legnagyobb bánatomra ez a szám nem volt 4 percnél hosszabb. De mostmár elmondhatom hogy ha pillanatokból össze kell tennem életem legszebb egy óráját akkor ez a 4 perc benne lesz!
Miután (sajnos) vége lett a számnak megint egy bulizós jött. Nem győztem magamban átkozni a DJ-t, hogy hogy tud egy ilyen meghitt helyzetet egyetlen másodperc alatt szétbombázni.
-Nem vagy szomjas?-kérdezte Bill mikor én kimásztam a karjaiból. Legszívesebben tényleg soha nem szálltam volna ki, de nem akartam, hogy azt higgye ráakaszkodok vagy valami. Meg az milyen már ha ő tol el? Inkább én...
-De egy kicsit megszomjaztam-próbáltam magabiztosan beszélni, de még mindig remegett egy kicsit a hangom, és még mindig tiszta libabőr voltam.
-Akkor gyere!-mondta. Megfogta a kezemet és úgy vitt át a tömegen. De ahogy megfogta a kezemet...
Elértünk a bárpulthoz és Bill rendelt nekem valami "különlegességet".
-Egyébként ki volt az a fickó?-kérdezte.
-Hmm...csak egy nagyon régi volt pasim...De nem igazán szeretnék róla beszélni.
-Miért?
-Hát mert nem szépen válltunk el és mostmár nagyon nem kedvelem őt. Szóval nem szeretnék beszélni róla.-jó erősen kihangsúlyoztam a "nem" szót. Pont úgy ahogy múltkor ő a tudtomra hozta, hogy nem akar a munkájáról beszélni, én nem akarok Kevinről. Ennyi.
-Rendben akkor nem faggatlak. Egyébként nagyon jól táncolsz.-mondta elbűvölő mosollyal.
-Köszönöm. Te is.
-Köszi.
Nagyon sokat beszélgettünk vagy 2 órát biztosan. Kezdtem megismerni Bill énjét ami egy nagyon kedves, vicces, és érzékeny fiú volt. De ez alatt az idő alatt már pár pohár alkoholos koktél is elfogyott így tényleg oldottabb hangulat volt már...
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Miért nem veszed le a napszemüvegedet?
Már megint a jól ismert valami rosszat kérdeztem dolog jött elő, mert már megint nagyon gondolkozóba esett. Olyan egyszerű dolgok hozzák zavarba. Láthatóan kínosan érezte magát.
-Hát mert...-a fényre nem hivatkozhatott mivel már jócskán este 10-11 lehetett és sötét volt, a világítás meg nem az a tipikus "erős" fény volt, így nem tudtam felfogni minek kell neki ez a hatalmas rovarszemüveg (ami hozzátenném nagyon jól állt neki).-Szóval csak úgy megszokásból. Szeretem ezt a szemüveget.-mondta.
-És nem veszed le?
-A-a-rázta a fejét.
-És ha szépen kérem-pislogtam nagy lencsibaba szemekkel.
-A-aa-mondta mostmár gonosz vigyor kíséretében.
-Naaa!!!!Szépen kérlek.-még a szempilláimat is rebegtettem neki. Persze ez az egész már csak játék volt :D
-Mit ad érte a kis tündér, hogy levegyem neki aaaa....szemüveget xD-a végét elnevette de azért elmondta.
-A szemüveg előtt mit is akartál mondani?-kérdeztem én is nevetve.
-Ne akard te azt tudni!-nyújtotta ki a nyelvét rám Bill. Híí! Nyelvpiercingje van!!! Hmm...ez nagyon édi ^^
-Naaa te disznó!-mondtam.
-Mire gondolsz? Én semmi rosszat nem akartam mondani...De te másra gondolsz? Tudod rossz az aki rosszra gondol.
-Akkor te nagyon rossz vagy!-vágtam rá.
-Én miért? Te gondoltál rögtön...-elharapta a mondatot és csak vigyorgott.
-Na mire? Én nem gondoltam semmire.
-Aha-ahhhhha!!!! Persze-persze! Na mit ad a kis tündérke hogy levegyem neki a napszemüveget?
-Mit kér érte ez a gonosz bácsi?-kérdeztem kislányos hangon.
-Hmm...mondjuk jöjjön el velem sétálni a tengerpartra és leveszem neki aaa napszemüveget xD!- csábos félmosolyt produkált az arcára amitől el tudtam volna olvadni...
-Talán...-mondtam.
-Akkor indulunk?-kérdezte mostmár komolyabban de az ellenállhatatlan félmosolyt még mindig nem vetette le.
-Igen-mondtam. Ígyhát felálltunk és elindultunk a tengerpartra.