7.rész

Bill csak feküdt, nem szólalt meg és nem is mozdult. Csak ki volt terülve. Mi van miért nem szólal már meg? Lehet, hogy elájult? Azonnal megnéztem a pulzusát. Oké! Még él!
-Bill! Hali! Ébresztő! Kelj fel, hallod?-mondtam.
Finoman elkezdtem pofozgatni, hogy ébredjen már fel. Komolyan már az jutott eszembe, orvost kéne hívni...
Bill ekkor elnevette magát, és felült.
-Hehhe! Látnod kellett volna az arcodat! Nagyon vicces voltál!-mondta nevetve. Ám nekem nem igazán volt kedvem erre.
-Te hülye!-mondtam és nyakonvágtam. Annyira megijesztett. Én már azt hittem valami történt vele.
-Hééé! Ez fájt!
-Helyes! Tudod, hogy rámijesztettél? Még egyszer ilyet ne merjél csinálni!-még mindig remegtem egy kicsit, annyira kivoltam. Én tényleg már valami szörnyűségre gondoltam. Az ilyesmivel nem szabad viccelődni!
-Jól van. Bocsi...Ne haragudj-szabadkozott és nagy bociszemekkel nézett rám (közben levette a szemüveget).
-Jól van! Nincs harag, viszont mostmár állj föl.-mondtam. Ő erre fel is állt.
-Na akkor hányasra mész?-kérdezem.

-4.-mondta. Erre megnyomtam a 4est és elindultunk fölfel. Sajnos ez egy gyors lift volt így pillanatok alatt felértünk.
-Hát akkor szia!-mondtam.
-Szia!-mondta de nem indult el.
-Nem mész?-kérdeztem.
-Öööö....-kicsit gondolkodott.-Holnap találkozunk?
-Hát biztos összefutunk valamikor.
-Nem lenne kedved eljönni velem valahová?
-De persze. Hová, vagy mikor?
-Mmm...mondjuk délután 3kor a főbejáratnál?
-Oké!
-Jó akkor...Szép álmokat!-mosolygott rám és elindult.
- Jóéjt! Szép álmokat!

***

Reggel tisztára kimerülten ébredtem. Felültem az ágyban. Akkor vettem észre, hogy utcai ruhában vagyok, mert tegnap este túlságosan fáradt voltam átöltözni. Szépen lassan kezdtek beugrani, hogy mi is történt tegnap este. Buli Annával, aztán balhé Kevinnel és Bill...csodás este Billel...megment Kevintől, táncolunk, iszunk, dumálunk, sétálunk, és a liftben! Mennyi az idő?! Gyorsan megnéztem a telefonom mennyi az idő. Már fél 3!!!!!!!!! Te jó ég! El fogok késni. Gyorsan kipattantam az ágyból rohantam a fürdőbe letusolni, aztán kerestem valami olyan ruhát ami nem kihívó mégis szexi, Luckynak gyors adtam kaját és már rohantam is le. Pont 3- 00-kor értem a főbejárathoz. Bill ott állt kinnt háttal az ajtónak zsebretett kézzel. Szűk szürke farmernadrág volt rajta csizmával, és egy fekete trikó.

-Szia!-köszöntem neki hátulról. Rögtön megfordult.

-Szia!-mondta.-Huhh te nagyon csinos vagy!

-Ohh...köszönöm szépen.-mondtam, és irtó jól esett hogy Bill csinosnak talált.

Ő is nagyon jól nézett ki. Sajnos a napszemüveg most is rajta volt, de volt valami furcsa. Idáig olyan rendesen volt a haja simán hátrafésülve, mostmeg így kicsit fel volt állítva. Most is hátra volt fésülve, de úgy magasabbnak tűnt a haja. Nem tudom mit csinált vele, de eszméletlenül jól nézett ki így is. :D

-Ömm akkor indulunk?-kérdeztem.

-Persze!-mondta Bill és elindultunk. Nem szólt egy szót se hová visz, pedig én már nagyon kíváncsi voltam. Egyszercsak a parkolóban találtam magamat. Bill egy szürke BMW cabriohoz vezetett.

-Ez a tied?-kérdeztem lenyűgözve. Teljesen odavoltam ezért a kocsiért, én is akartam egy ilyet de nem volt jogsim, ugyhogy nem volt kocsim se.

-Hát szerinted kié, ha nem az enyém?-kérdezte széles vigyorral és kinyitotta nekem az ajtót. Én beültem, aztán ő is beüllt, és beindította a motort. A tető most nem volt lehajtva mégis nagyon király volt benne utazni.

-Milyen felhős idő van...lehet hogy esni fog.-jegyezte meg Bill. Én idáig nem igazán vettem mindezt észre mert csak Billel voltam elfoglalva, de most hogy így mondja tényleg esőre állt az idő...

-Én szeretem ezt az időt. Szerintem mindennek meg van a maga szépsége. A felhős időnek is van egy maga kis hangulatos varázsa.

-Igen. Ebben egyetértünk. Én régen nagyon szerettem esőben az utcán kóborolni.

-Csak régen?

-Most is szeretnék de nem lehet...

-Miért nem lehet?

-Hát...mert nem.-Fuh ez már nem kell nekem.-mondta és levette a napszemüvegét.

-Te ki vagy festve?!-kérdeztem meglepetten. Sokmindent gondoltam volna Billről de ilyet nem. Festi magát? De nem is néz ki vele rosszul...Sőt! Gyönyörűen kiemeli a szemét azzal, hogy feketére festi a szemhéját. Egészen misztikus külsőt varázsolt ezzel magának.

-Hát igen...Szeretem kifesteni néha az arcomat. Zavar?

-Nem dehogyis! Sőt! Nagyon jól áll. Csak megleptél.

-Hát nem is gondolnád mennyi meglepetéssel vagyok még teli...-mondta titokzatosan. Erre nem mondtam semmit. Bill nagyon jól vezetett, óvatos volt így teljesen biztonságban éreztem magamat mellette. Akaratlanul is folyton a bal alkarján lévő díszes tetoválásra csúszott a tekintetem. Nagyon szép volt. Mondjuk úgy alapból Bill karja és úgy egész Bill nagyon szép volt de ez a tetkó különösen tetszett.

-Freiheit 89.-mondta Bill.

-Hogy micsoda?-néztem rá zavartan.

-Látom ezt nézed. Freiheit 89. 18.szülinapomkor készíttettem.

-Áhh értem. Nagyon szép. És több tetkód is van?

-Igen, a bal oldalamon egy nagy B betű formájában szöveg és a jobb csípőmön egy csillag.

-Fuh az tök jó! Meg látom piercinged is van.

-Igen. Szemöldök, nyelv és...mindegy.

-És?

-És a mellemben is van piercing.-vigyorgott.

-Áááá éééértem.-mondtam széles vigyorral. Bevallom kíváncsi lettem mostmár a tetkókra is meg a piercingjeire is. De azért nem fogom megkérni, hogy mutassa meg xD

-Neked van tetkód, piercinged?

-Igen van egy lepkém, és egy köldökpiercingem.

-Igazán? Hmm...

-Mi az?

-Semmi csak...

-Csak?

-Csak haggyuk.

Aztán tovább beszélgettünk. Vagy 1 órája tuti kocsikázhattunk már de közben nem nagyon figyeltem az utat de Bill egy ilyen kiránduló helyhez hozott. Autópályán voltunk ugyan de erdős rész volt. Ekkor lehúzódott egy levezető úton és egy kis idő múlva megállt.

-Ide jöttünk?-kérdeztem.

-Igen...Meghitt, nem?

-De...

Tényleg nagyon szép hely volt. Olyan igazi romantikus.

-Tegnap este óta csak arra vártam, hogy veled lehessek...

-Igazán?-nem tudtam elhinni, hogy Bill tényleg az én társaságomra vágyott. Most nagyon meglepett. Főleg, hogy ki is mondta.

-Igen. Tudod te más vagy mint a többiek. Még sose éreztem egy lány iránt se úgy ahogy most irántad, pedig még csak tegnap óta ismerlek.-megszólalni nem tudtam. Tiszta libabőrös lettem, és kiszáradt a szám. Bill nem mindennapi jelenség az biztos.

-Én...én...nem tudom mit mondjak.

-Semmit nem kell. A szemeid mindent elárulnak-mondta ellenállhatatlan mosollyal.-Tudom, hogy tetszem neked. Igaz?

Válasz helyett csak bólogattam. Ekkor Bill egészen közel hajolt hozzám. A parfümje kellemes illata rögtön megcsapott ez pedig méginkább elősegítette azt, hogy teljesen elaléljak tőle.

-Lena...-mondta. AZ ajkunk hirtelen összeért és megcsókolt. Lágyan, de mégis szenvedélyesen csókolt.

Aztán abbahagyta.

-Bocsánat...ne haragudj.

-Miért kéne haragudnom?-kérdeztem remegő hangon.

-Hogy így letámadtalak...-Kis butus! Azt hiszi megbántott? Hiszen én is erre vágytam...Ekkor én hajoltam hozzá oda és én csókoltam meg. Ő átölelt és magához húzott. A hátamat simogatta közben és meg átöleltem az nyakát. Csak annyira válltunk szét, hogy levegőt vehessünk, és ne fulladjunk meg.

Ám villámcsapásszerűen végett vetett ennek a romantikus szitunak Bill csörgő mobiltelefonja :S