Sorry!-Bevezető-1.rész

Sziasztok!

Kis magyarázattal tartozom. Igen, úgy volt, hogy tegnap jön az első rész viszont én is megbetegedtem és a 6 éves öcsém is (de ő nagyon nagyon) és én voltam vele itthon egyedül egész nap. Orvoshoz kellett vinnem, 40 fokos láza volt egész nap szóval nem igazán kerültem a gép közelébe nyugodtan. Ezért nem tettem fel az első részt. Ugyhogy bocsánatot kérek mindenkitől a késésért. Viszont kárpótlásul ma kettőt is fogok feltenni. Remélem mindenkinek ez is tetszeni fog. Lehet, hogy az eleje kicsit uncsis majd de ez majd be fog indulni már kitaláltam :D De nem is húzom tovább az időt itt van a bevezető és az első rész:

________________________________________________

Bevezetés:

A főszereplőnk, Lena Lovel 20 éves lány.

Van egy Lucky nevű keverék kutyája akit 3 éve egy menhelyről fogadott örökbe. Azóta ő minden utazására elkíséri.

Szülei a Hotel Glamour szállodalánc tulajdonosai. Kiskorában egy évet édesanyjánál-egy évet édesapjánál élt felváltva ugyanis ők mindig máshol voltak. Nagyon ritkán voltak mind együtt, de Lenát nagyon szerették és ő mindig a legjobbat kapta. NAgyon szép helyekre juthatott el ezáltal. Éppen ezért folyékonyan beszél angolul, franciául, olaszul és az anyanyelvén németül. Bár német származású Németországban összesen 3 évet töltött el, az is a születése utáni 3 év volt tehát nem nagyon maradt meg benne. Másfél éve érettségizett, most egyetemre készül, azonban előtte egy év szünetet tart, hogy pihenjen és megismerkedjen a szállodák üzleti állapotával, mivel egy napon ő fogja azt vezetni.

Most viszont ő is csak egy vedégként érkezik a Hotel Glamourba egy hónapra, ami a Maldiv-szigeteken van, hogy az európai telet kicsit kipihenje...

____________________________________________________

-Szia anyu!-szóltam bele vidáman a telefonba. Már így is kelni készültem, de azért pár percet még henyéltem volna. Na mindegy ha anyuval beszélek úgy is egy pillanat alatt felébredek ugyhogy...

-Szia Lena! Na jól aludtál?

-Ohh csodásan! Nagyon remek ez a hely is! Persze mindegyik az de idáig nekem ez a kedvencem-nevettem.

-Na ennek örülök-hallottam a hangján, hogy mosolygott.-És apáddal találkoztál már?

-Nem. Csak este érkeztem meg és akkor ő nem volt itt. Szerintem még nem is tudja, hogy itt vagyok-vigyorogtam.

-Azaz! Hogy meg fog lepődni-nevetett anyu-Na mindegy nekem most mennem kell csak tudni akartam, hogy rendesen megérkeztél-e majd este beszélünk. Szia!

-Okés. Szia!-és letettem a telefont. Hát ha már így felkeltem ideje lett volna kikászálódni az ágyból. Reggel 7 óra körül járhatott az idő. A csodás óceáni napfény szelíden sütött be a hófehér függönyön keresztül. Jó érzés volt körbenézni az ízlésesen berendezett szobán ami ebben a fényben ragyogott. Felkeltem és az erkélyre sétáltam. Lucky amint látta, hogy én felkelek ő is velem együtt felpattant és jött velem.

Láttam az óceánt, ahogy hullámai szelíden símogatták a part homokját. Imádtam ezt a látványt. A nyugodtság és a béke teljesen átjárta a lelkemet. Hihetetlen, hogy most milyen jámbor és csöndes, de máskor mennyire vad és erőszakos tud lenni...Órákon keresztül tudtam volna nézni. Mikor a vízben gyönyörködök mindig tiszta fejjel tudok gondolkodni és teljesen megnyugszok tőle. Teljesen elvarázsol...

Egy 20 percet még biztos állhattam ott kinnt, és közben a kis Lucky fülecskéjét vakargattam (ezt nagyon imádta) mikor úgy gondoltam ideje felöltözni és lemenni. Ígyhát bementem és felöltöztem. Majd felkaptam a kedvenc könyvemet és lementem reggelizni a kerti kávézóba. Ilyen korán még mindenki alszik, és ez a hely még szinte teljesen üres. Én ezért szoktam ilyenkor jönni.

És tényleg, talán 3 vendég ücsörgött csendben egy-egy asztalnál. Én odamentem a pulthoz.

-Jóreggelt Miss Lovel! Hogy tellt az éjszakája?-üdvözölt rögtön a pincérlány.

-Jóreggelt! Köszönöm nagyon kellemesen.

-Ennek felettébb örülök!-megszoktam már, hogy az alkalmazottak így beszélnek velem, de én nem szeretem ezt a feszültséget.

-Mi lenne ha tegeződnénk?-kérdeztem, hogy oldjam a feszkót.

-Ohh rendben.-mondta a lány.-Nos akkor mit adhatok?

-Egy mézes kávét kérek ééés...-gondoltam eszek egy sütit, de ilyen korán azért még nem kezdek el lakomázni így...-áhh és mást most nem.

-Rendben. Máris viszem addig foglalj helyet.

-Köszönöm.

Rögtön találtam egy szimpatikusnak tűnő asztalkát (mindegyik ugyanúgy nézett ki de nem baj :D) és leülltem oda, majd elkezdtem olvasni.

Ezt a könyvet már vagy ezerszer olvastam, de egyszerűen nem tudom megunni. Egy ilyen szerelmes vámpírtöténet. Igaz, hogy tudom már fejből a könyvet, de nem baj így is szeretem még. Már nagyon rég óta megvan ez a könyv nekem és azóta igen gyakran olvasom el.

Időközben megkaptam a kávémat is. Így ülltem olvasgattam, és iszogattam. Észre se vettem hogy két marakodó srác jött a kávézóba pedig igencsak feltűnő belépőt rendeztek. Éppen mellettem mentek el, mikor hallottam az egyiket.

-Áááá Tom mit csinálsz, hülye vagy? Nee már ááá....-a harmadik át már akár én is mondhattam volna mert azzal egy időben azt éreztem, hogy egy forró valami ömlik rám és a kedvenc könyvemre.

-Jóég! Ti jól vagytok?!-pattantam fel idegesen és egy szalvétával azonnal elkezdtem törölgetni a hófehér felsőmet amit most egy nagy kávéfolt csúfított. Nagyon ideges lettem.

-Ne haragudj! Véletlen volt. Ha gondolod kifizetem vagy...-ránéztem a hozzám beszélőre mert idáig nem igazán vettem szemügyre "támadóimat".

Aki hozzám közelebb állt (ő zúdított nyakon a kávéval) egy magas, sovány fekete hajú fiú. Csizmában és szürke csőnadrágban volt, egy fekete trikóval. Arcát egy nagy fekete napszemüveggel takarta ami ugyan takarta a fél fejét, de így is tisztán kivehető volt mennyire szép vonásai vannak. A másik fiú pedig pár lépéssel arrébb állt. XXL farmerban és hozzá egy fekete szintén ilyen méretű pólóban. Ő is nagyon magas volt, és extra ruhaméretei ellenére ő is viszonylag vékony lehetett. Fekete afrofonatait egy sapka alá rejtette, és az ő arcát is a másik fiúéhoz hasonló szemüveg díszítette.

-Persze kifizeted! Gondolod a te fillérjeidre van szükségem?-igazából nagyon ideges voltam mert nem csak a névnapomra kapott kedvenc felsőmet tette tönkre, de a számomra legkedvesebb könyvem is odaveszett, ugyanis nem kevés lávé borult rá. Ugyanakkor ez a srác olyan szelíden szólt hozzám...a hangja teljesen elvarázsolt. Vol valami különleges kisugárzása, valami földöntúli...Áhh de miket is gondolok itt! Azért kicsit finomabban hozzátettem.-Nem úgy értettem...Nem haragszom, és legközelebb vigyázzatok azért jobban.-mondtam. Felkaptam a könyvemet és elindultam fölfel. Útközben próbáltam minnél inkább takarni azt a roonda foltot a felsőmön de ezt elég nehéz volt megvalósítani. Szerencsére nem igazán találkoztam senkivel aki ezt észrevehette volna így hamar feljutottam a szobámba. Lucky lelkes farkcsóválással üdvözölt. Én gyorsan megsimogattam a buksiját, mert tudtam addig ugyse hagy békén, majd gyorsan átvettem a pólómat. Látszólag menthetetlen volt a fehér felső de azért betettem a gépbe. A könyvem se nézett ki túl bíztatóan, és nem is tudtam vele mit kezdeni így csak az asztalra tettem le. Luckynak adtam reggelit, majd gondoltam elmegyek és köszönök apunak is.