3.rész

Tom ezek után elindult fel Bill meg visszajött mellém. Kínos hallgatás következett.
-Nem indulunk el sétálni?-kérdeztem.
-De ez jó ötlet.-felelte Bill.Úgy gondoltam ha már úgy hozta a sors, hogy így együtt sétálgatunk akkor már elkezdek vele beszélgetni. És mivel olyan gyámoltalannak tűnik, hogy szerintem ha nem kezdek el vele beszélgetni némán fogjuk bejárni a parkot, ezért elkezdtem beszélgetni vele.
-És ti mióta vagytok itt a hotelben?
-Egy hete. És te?
-Én csak tegnap érkeztem meg. És meddig maradtok?
-Még három hétig.
-Három hétig?!-döbbentem le. Én értem, hogy a nyaralás nem 3 napos általában, de tisztába voltam vele, hogy a Hotel Glamour nem az az olcsó kategória, elvégre 5 csillagos és nagyon híres. Egy hónapig itt...az nem két fillér. Még szinte senkivel nem találkoztam aki ennyi időt nálunk töltött volna.
-Mi olyan meglepő ebben?-kérdezte Bill fürkésző tekintettel.
-Hát...még nem nagyon találkoztam senkivel se aki rajtam kívül ennyi időt töltött volna nálunk.
Bill erre csak mosolygott.
-Igen...szeretnénk Tommal nyugodtan élvezni a vakációnkat. És ez kiválló hely erre.
-Ti mivel foglalkoztok?-kérdeztem. Mert úgy gondoltam nem biztos, hogy anyuci apuci karácsonyi ajándéknak adta nekik az utazást. Biztos, hogy sajátból jöttek el. Viszont Bill ettől a kérdéstől kicsit mintha megijedt volna, ám hamar észbe kapcsolt.
-Ezzel is azzal is.-mondta.
-Hmm...ez aztán a titokzatos válasz-incselkedtem vele.
-Az.
-Na de most mégis.
-Pihenni jöttem ide, nem szeretnék még itt is a munkámmal foglalkozni. Remélem megérted.-Ezzel finoman a tudatomra hozta, hogy semmi közöm hozzá és hagyjam békén. Rendben. Nem faggatom tovább...Ez után ismét csöndben haladtunk. Én inkább a kertben gyönyörködtem. Nem mertem ránézni Billre. Aztán mégis elkezdett zavarni a csend.
-És csak ketten jöttetek?-érdeklődtem.
-Igen. Csak Tom és én.
-És a barátnőiteket otthon hagytátok?-kérdeztem. Ilyen jó pasiknak mint ők biztos van barátnőjük. Viszont mikor a kérdést kimondtam már eszembe is jutott az imént hallott eszmecseréjük amiből kiderült, hogy ha Tom nem is Bill biztos egyedülálló. Most már mindegy. Billnek nem kell tudnia hogy én tudom nem?
-Ehhhe nincs barátnőnk-vigyorgott Bill.
-Hogyhogy? Mármint bocsánat hogy ilyen tapintatlan vagyok...semmi közöm hozzá.
-Hmm...semmi baj nem vagy tapintatlan.-mosolygott.-Talán nincs időnk ismerkedni...Nem tudom. De majd ha itt lesz az ideje biztos rátalálunk az igazira.-mondta selytelmes mosollyal és hirtelen olyan szemekkel kezdett méregetni, hogy egészen elpirultam...Ekkor szerencsémre megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj-szóltam és elővettem a telót.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Lena!-köszönt bele Niki a legjobb barátnőm. Kicsi korunk óta ismerjük egymást mivel az ő anyukája az én anyum mellett ilyen titkárnő. Vagyis Nikivel nagyon sok időt tölthettem el. Niki és német ahogy én de ő se töltött el ott több időt mint én.
-Szia Niki! Mizu?-(értelemszerűen a beszélgetésünket is németül folytattuk)
-Áhh velem semmi. Olyan rohadt hideg van itt! De inkább mesélj te milyen a Maldiv szigeteken?-halottam a hangján hogy fülig ér a szája.
-Hát tök jó. Bár még nem vagyok itt egy napja se-nevettem.
-És milyen a hely?
-Hát mint minden másik! Szuper.-gondoltam, hogy legjobb barátnőm most nem a falak színösszeállítására érti, hogy milyen de szerettem húzni az agyát.
-Jó-jó én nem arra gondoltam, hogy minden APECH előírásnak megfelel-e hanem milyen? Vannak ott helyes pasik?
-Ááá te csak erre tudsz gondolni?
-Hát mi másra.-nevetett.-Na vannak?
-Jajj tudod milyenek szoktak ide járni...általában nincs senki normális.-az általában szót nem szándékosan, de mégis nagyon kihangsúlyoztam. Pontosan annyira, hogy az én drága Nikimnek szembe tűnjön...
-Naaa...ezek szerint máris van kivétel igaz?
-Hát...-mondtam. Nem akartam neki hazudni, de Bill igenis jó pasinak számított...de ez nem jelent semmit.
-Hííí! Szóval van! Milyen? Hány éves? Neve? Honnan jött? De hogy néz ki???-faggatózott.
-Állj már le-nevettem.-Nem tudom. Mármint majd később beszéljük meg. Ok?
-Ezek szerint ott van melletted igaz?-kérdezte izgatottan. Erre én balra néztem, ahol Bill sétált mellettem.
-Igen.
-Jajj! Hát miért nem ezzel kezdted nem tartottalak volna fel! Majd hívj ha végeztetek! Szia!
-Szia!
Letettem a telefont.
-A pasid volt?-kérdezte Bill. Ezen most én lepődtem meg. Nem is a kérdésen, hanem idáig nem néztem volna ki belőle, hogy így rákérdez ilyesmire...
-Nem. Nincs pasim. A legjobb barátnőm volt.
-Jaaa!
-Meglepődtél.
-Hát csak meglepő hogy egy ilyen csinos lánynak nincs barátja!-szerintem ezt a kijelentést akkor bánta meg amikor még ki se mondta, ugyanis úgy elvörösödött mint a sült rák. Mondjuk én is meglepődtem, és kicsit el is pirultam. Kaptam már férfiaktól bókokat, de azok üres dumák voltak. Billen most látszott, hogy ezt tényleg komolyan gondolta és nagyon jól esett, hogy csinosnak talált.
-Ööö...ne haragudj meg a kérdésért. Hány éves vagy?-folytatta.
Erre jót nevettem.
-Miért haragudnék meg ezért? -mostmár Bill is szélesen vigyorgott.
-Hát mert a lányok nem szeretik ezt a kérdést.
-Ugyan már! Mi titkolni való van ebben? Egyébként egy hónapja töltöttem a huszat.
-Igazán?-kérdezte Bill.-Akkor isten éltessen így utólag is.
-Köszönöm-mosolyogtam-És te?
-Én szeptemberben töltöttem a huszat. Pont elsején.
-Hát akkor neked is utólagos boldog szülinapot.
-Köszönöm.
Ezek után elkezdtünk beszélgetni. Bill nagyon sokat kérdezett én meg örömmel meséltem neki. Kb a fél életemet elmondtam neki már.
-És 17. születésnapom óta van mellettem Lucky.-fejeztem be éppen annak a történetét, hogy került hozzám a kis jószág. Nagyon tetszett Billnek a kutyám, és úgy láttam a szimpátia kölcsönös volt.
-Nekem is vannak kutyáim.-mondta Bill. Igen keveset árult el magáról, így minden információ morzsát megragadtam amit elejtett.
-És ők milyenek?
-Hát...-kezdett bele. Most ő beszélt egy csomót a kutyáikról. Vicces történeteket, meg azt is hogyan fogadták őket örökbe. Olyan szeretettel mesélt róluk...Látszott, hogy nagyon fontosak számára.-Csak azt sajnálom, hogy olyan ritkán látjuk őket.
-Ritkán?-kérdeztem.
-Ööö...-már megint azt láttam rajta, hogy valami olyasmit kellene mondania ami alól ki akar bújni-Sokat kell utaznunk. És nem jöhetnek velünk.
-Üzleti út?-kérdeztem.
-Igen.-felelte röviden.
-Én már a fél életemet feltártam előtted. De rólad még mindig semmit nem tudok...-sóhajtottam.
-Hát így romantikusabb.-csúszott ki a száján. Szerintem ez már megint csak olyan hirtelen dolog volt, mert megint elvörösödött.
-Hmm...végülis ja.
Legnagyobb bánatomra elérkeztünk a hotel főbejáratához. Ez pedig azt jelentette búcsúznunk kell.
-Akkor most gondolom mész fel a szobádba. Igaz?-kérdezte félénken.
-Hát igen. Luckynak enni akarok adni, meg kicsit pihengetek is majd.
-És...este nincs kedved mondjuk egy vacsira?-Te jó ég! Tényleg megkérdezte. De este lesz a party is...Most mit csináljak?
-Hát...ma este lesz egy buli a parton. Mi lenne ha inkább elmennénk oda egy kicsit szórakozni, mert én már elterveztem, hogy oda elmegyek.
-Hmm...én nem igazán kedvelem a tömeget.
-De nem lesznek olyan sokan.
-Hát inkább kihagynám...
-Értem-kicsit csalódott lettem, de ezt próbáltam leplezni. Őrajta is csalódottságot láttam.-Hát akkor majd még biztos találkozunk valamikor.Szia-mondtam és gyorsan elindultam fel.
-Szia!-köszönt ő is.
Mikor felértem adtam Luckynak enni és felhívtam Nikit.
-Na szia!-köszöntem neki.
-SZia! Na? Mesélj!
-Nem történt semmi különös...
-AZ mit jelent? Randira se hívott el?
-De de én ma nem érek rá mert buli lesz. És ő nem akart oda eljönni. Szóval a vacsi ugrott.
-Te lemondtad egy buli miatt?!
-Ja.
-Eszement vagy! Hogy lehettél ilyen hülye?
-Köszi. De egyébként is! Olyan furcsa ez a fiú...
-Miért?
Elmeséltem mindent Billről.
-Ez tényleg érdekes...-mondta Niki.
-Az.
-Emlékszel Kevinre?
-Mi?! Ez, hogy jön ide?-Kevin egy két vagy három éve sétált be az egyik hotelünkbe. Nagyon gazdag és jóképű volt. Mondott nekem szépet és jót, elcsavarta a fejemet majd szépen kidobott. Az óta mindenkivel bizalmatlanabb vagyok és ő utána nem volt senkim.
-Hát csak úgy, hogy vigyázz ezzel a Billel. Nehogy úgy járj vele is mint Kevinnel...
Egy kicsit még dumáltunk aztán Nikinek mennie kellett és letettük.