82.rész

Nagyon hamar lefeküdtem este, de aludni nem tudtam. Egész éjjel csak forgolódtam és azon járt az eszem mit teszek most? Lehet, hogy most hoztam meg életem legostobább döntését és életem legnagyobb baklövését követem el? Hogy lehettem ekkora balfék? Szakítottam vele akit mindennél jobban szeretek...Lehet, hogy még nem késő visszafordítani? Most nem a szívemre hallgatok, de már a józan(?) eszem is kezdi azt súgni, hogy maradjak. De már nincs visszaút vagy mégis? Teli voltam kérdőjjellel. Semmit nem tudtam. Az utolsó gondolatom mielőtt elaludtam az volt, hogy Bill meg tudna bocsájtani még?...

***

Reggel 8kor anyu ébresztett. Felkelltem felvettem azt a ruhát amit tegnap reggel kikészítettem magamnak majd fésülködtem sminkeltem. Hosszú idő után először semmit nem csináltam a fésülködésen kívül a hajammal. Új élet új külső. És nem is olyan rossz így...Sminkelni se a fekete szemceruzával meg tussal sminkeltem. Nagyon szolid festéket kentem csak a szemhéjamra és kicsit kihúztam a szememet. Az öltözetem se volt a szokásos. Teljesen átlagos ruhát vettem fel. Kék farmer, narancs póló, és egy kék mellény. Nem is volt olyan rosz...Hiába új élet új külső...De biztos ezt akarom?

Lementem reggelizni, de csak egy almát ettem mert nem tudtam enni. Izgultam a repülés miatt is. Repültem már, de mindig félek előtte. Amerikában még nem voltam tehát ez is izgalmas dolog. De a fő ok az volt, hogy itthagyom Billt. Na meg persze az én Tinámat...Még soha nem voltunk 1 napnál többet távol egymástól. Mi lesz most velünk?

9kor elkezdtünk a kocsiba bepakolni. Tom segített, de ő nem tudott kijönni a reptérre mert állítólag David behívta őket.

Anyu meg Tina bementek még valamiért addig Tommal kinnt maradtunk ketten.

-Hát akkor vigyázz magadra kicsilány!-köszönt el tőlem és megölelt.

-Te is-mondtam.-És Billre is vigyázz. És mond meg Georgnak meg Gustavnak meg mindenkinek, hogy nagyon hiányozni fognak és mindenkit puszilok. Jó?

-Oksi átadom-mondta mosolyogva.

-Köszönök mindent Tom.-mondtam.

-Mi minedent?-vonta fel a szemöldökét.

-Azt, hogy annyit törődtél velem. NAgyon jól esett.

-Nincsmit ez természetes.-mondta és egyre közeledett hozzám. Mélyen a szemembe nézett...Az utolsó pillanatban elfordítottam a fejemet így arconpuszilt.

-Ömm...-kezdtem volna bele valami nem tudom milyen dumába de Tina és anyu pont jöttek ki. Hirtelen három lépésnyire arrébbálltam Tomtól. Ez most nem tudtam mi volt? Meg akart csókolni vagy csak rémeket látok? Ha nem fordítom el a fejem mi lett volna? Hiszen Tom nem...szóval ő Tina pasija és én csak egy szimpla barát vagyok neki...

-Indulhatunk?-kérdezte anyu.

-Mi ömm persze-mondtam zavartan és beszálltam a kocsiba. Elindultunk. Nem néztem ki. Nem akartam semmit látni.

-Kapcsolhatok zenét?-kérdezte Tina.

-Igen.-mondta anyu. Tina erre elindította a CD lejátszót. Pont a Rette Mich indult el. Nem akartam hallani. Annyira simán indult a reggelem.

-Ömm nem kapcsolhatnánk most ezt ki?-kérdeztem.

-Hát jó.-mondta Tina és bekapcsolt valami hip-hopos zenét. Még az is elviselhetőbb volt most nekem. A reptérre (túl) hamar ki is értünk. Anyuval beálltunk a jegypénztárhoz, hogy átvegyük a jegyeket. Hát ennyi lenne? Ilyen könnyen elmegyek Németországból? Bár még nem biztos, hogy kinnt maradok. De akkor is. Gondolkodásomból a hangosbemondó szakított félbe:

-Megkérjük a New Yorkba utazó kedves utasainkat fáradjanak át a B terminálba.

-Nagyszerű most mehetünk át...-méltatlankodtam. Most ez mire jó? Mi a fenéért kell átmennünk.Mindegy elindultunk. Még szerencse hogy volt olyan tologatós izé amire a csomagokat rátehettük így nem kellett cipelni. Gyors átmentünk a B terminálba, de annyira nem tudtunk sietni mert nagyon sokan mentek rajtunk kívül oda. Ilyen kelendő hely ez a New York? Mikor beléptem a terminálba a lélegzetem majd elakadt...