6.rész

Sziasztok!
Bocsi, hogy megint késtem de tegnap nem tudtam írni, tényleg elnézést mindenkitől.
Vasárnap Valentin nap volt szóval utólag is Boldog Valentin Napot mindenkinek:) (and Happy Valentine's Day for Tokio Hotel!!!!<3333333)
________________________________________________
Szépen lassan sétáltunk a parttól el egészen a főbejáratig. Közben beszélgettünk még egy csomót. Ja és már kiderült Bill számára az is, hogy német vagyok és már németül kommunikáltunk :D
Bár akármilyen lassan is andallogtunk fel, sajnos nagyon gyorsan értünk el a bejáratig. Mondjuk panaszra nem igazán lehetett okom, hiszen az egész estét vele töltöttem, de akkor is. Olyan jó lett volna még picit vele lenni a holdfényes tengerparton. Mielőtt beléptünk volna Bill megállt egy pillanatra és felvette a napszemüvegét.
-Ez miért kell az épületben?-kérdeztem. Nem tudtam elképzelni minek kell éjszakára valakinek napszemüveg ráadásul a négy fal között? Az nem a nap ellen van, mintahogy azt a neve is mutatja?
-Mert fényérzékeny a szemem. Ha hirtelen éri viszonylag erős fény a kinti sötétség után, megfájdul és könnyezni fog.
-Jajj! Bocsánat, ezt nem is gondoltam volna....Ne haragudj, hogy emiatt így rádförmedtem...-szabadkoztam. Szegényke ilyen problémákkal küzd én meg csesztetem miatta? Ohh micsoda kő bunkó vagyok! Legközelebb gondolkodhatnék mielőtt kinyitom a számat! Hogy lehettem ekkora buta liba...-.-
-Nem semmi baj hiszen nem tudhattad.-mondta miközben elindultunk. A hallban egy lélek se volt a biztonsági őrön és az alvó recepcióson kívül. Mondjuk az őr is úgy nézett ránk, mintha minimum kísérletet látna, nagyon vicces feje volt.
-Jóestét!-köszöntünk neki oda. Az viszonzásképpen valamit mogorván morgott, amit nem értettünk (talán jobb is) majd inkább siettünk a lifthez. Legalábbis én siettem de Bill egy pár lépéssel lemaradt. Már éppen odaértem volna amikor hirtelen megragadta a kezemet és magához rántott.
-Bill ez most....?-kérdeztem volna de közbevágott.
-Egy pillanatra leveszem rólad a kezemet és máris elrohansz? Hát ennyire rossz velem?
-Én nem rohantam el. Csak normális tempóban haladtam. Te velem ellentétben viszont úgy jöttél mint egy reumás csiga-biga!-viccelődtem. Nem akartam komolykodni most vele. Inkább elpoénkodtam a dolgot.
-Hehh! Csiga-biga? Ezt kikérem magamnak! Te, te meg úgy mentél mint a veszett ló.- és elengedett.
-Veszett ló? Hmm...nem is tudom kettőnk közül kinek a magassága üti a lovat! Nem én vagyok 2 méter magas-nyújtottam ki a nyelvemet.
-Nem is vagyok 2 méter magas! Csak 190...-mondta tettetett sértődéssel.
-Ja boccs. Az tényleg sokkal jobb xD
-Ezt csak azért mondod mert féltékeny vagy. Kertitörpe!
-Hééé! Nem is vagyok kertitörpe. Te égimeszelő! xD
-Kobold!
-Zsiráf!
-Bolha!
-Létra!
-Kavics!
-Kavics?!-nos idáig sikerült visszafolytanom a nevetésemet de most kitört belőlem. Az már biztos, hogy nem vagyunk normálisak, mert mint az óvodások elkezdünk csúfolódni, de ez...-Ez meg hogy jött neked? Kavics?XD-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, bár a nevetésemtől ez igazán nehezen ment mert levegőt alig kaptam. De már Bill is majd' megfulladt.xD
-Hát...nem tudom...olyan kicsi vagy mint a kavics xD
Mikor már mindketten könnyeztünk a nevetéstől megjelent a mi drága biztonsági őrünk-.-
-Befejeznék itt a csendbontást? Éjszaka van maguk meg itt randalíroznak? Ha van szobájuk menjenek oda, ha nincs akkor meg tűnjenek innen.-mondta és visszament. Mi Billel erre persze rögtön komoly arcot vágtunk, de mikor elment az őr újra szakadtunk a röhögéstől.
-Te, olyan szó nincs is, hogy csndbontás, nem? xD-kérdezte Bill.
-Szerintem se, de ez nagyon nagy volt!xD
-Jaja! Ez nem tudja ki vagy? Mit szólt volna, ha benyögöd hogy te vagy te?
-Júúúj azt az arcot megnéztem volna!-közben szép lassan elértünk a lifthez.
-Nekem megfájdult a pocim!-lihegte Bill.
-Jajj te szegény! Adjak rá gyógypuszit?-kérdeztem mielőtt még átgondolhattam volna, hogy mit is mondok. Már megint előbb járt a szám mint ahogy gondolkodtam. Tisztára elvörösödtem, de Bill csak vigyorgott.
-Hát felőlem adhatsz! De szerintem részedről már nem áll az ajánlat...sajnos.
Nem mondtam semmi csak még jobban lángolni kezdett a fejem, így jobbnak találtam, hogy megnyomom a hívógombot. Bill egy szót se szólt csak nekitámaszkodott a liftajtónak és nézett engem. Kezdett már kicsit zavarbahozni ez a csendes nézelősdi de ekkor az én szerencsémre megjött a lift. Billnek viszont már nem volt ez akkora szerencse, mert ahogy hirtelen kinyílt az ajtó ő meg egyenesen beesett a liftbe.
-Uramisten! Bill jól vagy?-ugrottam mellé a földre.