Ekkor gyöngéden magához rántott. Szorosan átölelt. Éreztem, hogy elgyengülök. Az érintése...Teljesen libabőrös lettem. Mélyen a szemembe nézett, de én nem bírtam...Inkább lehajtottam a fejemet bár így meg a gyönyörűséges, izmos mellkasát nézhettem. Az ujjával lassan feltolta az arcomat így kénytelen voltam újra a szemeibe nézni.
-Vera...szeretlek és te is szeretsz. Innentől kezdve miről beszélünk? Neked mellettem van a helyed...
-Bill ne tedd ezt velem! Én már döntöttem.
-Biztos?-Hogy biztos e??? Semmisem biztos nálam csak ami megtörtént már. Nem nem biztos de mégis. Már a jegyek is megvannak...Muszály elmenni.
-Talán.
-Rendben-mondta Bill-Tudod hol találsz meg. Én várni fogok rád mert nekem te voltál az első. Az első akit igazán szerettem és aki nélkül nem szeretnék létezni. Ezt azért remélem tudod.-Minden egyes szava olyan volt mintha a szívembe szúrt volna egy kést. Hiszen ő is szeret! Akkor mi a fenét csinálok most? Miért megyek el?
Lassan elengedett és kisétált a szobából. Nem tudtam felfogni. Én szakítottam vele! Olyan hülye vagyok! Még szinte meg se tettem de már megbántam... Elkezdtem sírni. De eszembe jutott, hogy Bill most egyedül van. Átmentem Tina szobájához bekopogtam.
-Bújj be!
Beviharzottam és leültem az ágyára. Ők Tommal a földön fekve zenét hallgattak meg előtte ki tudja mit csináltak de lényegtelen.
-Hugi veled meg mi történt?-kérdezte.
-Tom mi lenne ha hazamennél most?-kérdeztem. Ő nagyon meglepetten nézett rám.
-Ömm miért is?
-Mert most szakítottunk Billel. Pontosabban én vele és szerintem szüksége lehet rád.
Mindketten megdöbbentek de egy szót se szóltak. Tom elindult.
-Na most mesélj mi ez az egész...-mondta Tina. Én elmondtam neki mindent. Hogy megyek holnap New Yorkba és hogy miért vetettem véget életem szerelmének.
-Ezt nem kellett volna. Szerintem maradj itthon és most menj át Billhez visszakönyörögni magad!
-Nem...most már nem lehet. Holnap elmegyek de Tina...
-Igen?
-Lehet, hogy nem jövök haza.
-Ezt hogy érted?
-Gondolkodtam és lehet, hogy kinnt keresek sulit. Anyuval majd megbeszélem végülis elég jó vagyok angolból.
-De...
-Nincs de. Még nem biztos de lehet. Csak gondoltam szólok viszont most mennem kell csomagolni.
És kimentem. Átmentem a szobámba és elkezdtem egy bőröndbe a ruháimat pakolni. Közben bekapcsoltam a hifit, de pont TH CD volt betéve elkezdett menni az Ich bin nich' ich. Talán Bill most pont így érez ahogy a dalban énekli?
2010. február 1., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése