5.rész

A tengernél gyönyörűbb dolog szerintem nincs...Még napközben is szép, nemhogy éjszaka, ahogy a Hold és a csillagos ég tükröződik rajta. Ha egyedül itt sétálok akkor is mindig lenyűgöz az itt uralkodó meghitt hangulat. De ahogy egy ilyen varázslatos fiúval az oldalamon sétáltam egyszerűen szóhoz jutni nem tudtam. Egyáltalán nem volt hideg de én egész testemben reszkettem. Ez a nap már annyira szépen tellt így is. Ha belegondolok, hogy csak reggel találkoztam vele először (és akkor is hogy? XD) és még alig egy napja ismerem akkor úgy tűnne, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy máris komoly érzelmeket tanúsítsak felé. Ugyanakkor még egy srácnál se éreztem ilyet. Ő mellette jól éreztem magamat, és minden másodpercben csak az érintésére vágytam. Legszívesebben a nyakába borultam volna, és szorosan átöleltem volna, vagy inkább megcsókoltam volna...Viszont az járt a fejemben, hogy egy nap után ez korai, és ő se hiszem, hogy erre vágyik. Lehet, hogy jól érzi magát velem, de ennyire azért nem vagyok jó nő, hogy rögtön belémszeressen.
Egymás mellett lépdeltünk a homokos tengerparton, csendben és szótlanul. Rajtunk kívül egy lélek nem járt arra, és csak az óceán zúgása törte meg a csendet. Aztán hirtelen zavarni kezdett valami...Billnek nem láttam a szemét. Azokat a gyönyörű csokoládébarna őzikeszemeket, amiket amióta megláttam nem tudtam kiverni a fejemből.
-Na, nem veszed le a szemüveget? Megígérted.
-Hát ha szépen kéred...
-Bill szépen kérlek vedd le a szemüvegedet!-éppen egy nagy ilyen szikla mellé értünk ami akár már dombnak is megfelelt volna, mikor Bill megállt. Én is. És levette a szemüveget. Rámnézett a gyönyörű szemeivel, és szelíd msoly volt az arcán. A langyos szellő lágyan fújdogálta ébenfekete haját amitől csak még szebb lett. Férfiben ilyen szépet én még nem láttam. Kicsit a számat is eltátottam, de gyorsan észbekaptam és én is rámosolyogtam. Bill nekidőlt a sziklának és most így nézett a messzeségbe. Én is követtem a példáját. Egészen közel álltunk egymáshoz, a vállunk szinte összeért.
-Csodálatos nem?-kérdezte.
-Igen az...-tudtam, hogy ő a látványra gondol, de számomra életemben először nem ez volt a legelső. Én a csodálatosat most, a helyzetre értettem. Hogy ittlehetek Vele, hogy mellettem van, hogy érezhetem az illatát, a közelségét...csak nem annyira amennyire én szeretném.
-Te reszketsz! Fázol?-kérdezte. Hmm...most mondjam azt, hogy nem nem fázok csak egyszerűen annyira levettél a lábamról, hogy a hideg is kiráz már a puszta nézésedtől is?
De Bill mintha a gondolataimban olvasott volna. Ismét a jól ismert félmosolyt öltötte magára és elém állt. Nagyon közel voltunk egymáshoz.
-Miért nem mondod ki amit gondolsz? Tudom én, hogy nem fázol...Csak kíváncsi voltam a reakciódra.-mosolyodott el.-Nekem is tetszel. Én nem szoktam lányokat randira hívni-szóval ezt ő is randinak tekinti?-De ahogy megláttalak rögtön megfogtál. És azóta ahogy beszélgettünk meg minden egyre jobban elbűvöltél.
Szóhoz jutni nem tudtam! Ilyen szép szavakat talán még senki nem mondott nekem. Legalábbis ilyen őszintén nem. Billen pedig látszott, hogy amit mond azt úgy is gondolja.
-Nahát...-ez volt így a legértelmesebb szó amit remegő elhaló hangon ki tudtam préselni magamból. Ő erre halványan elnevette magát.
-Jajj Lena...te annyira más vagy...Pont egy ilyen lányra vártam.
Te jó Ég! Pont egy ilyen lányra várt mint én? És ő különlegesnek talál? Nem hiszek a fülemnek...ilyet még tényleg nem hallottam senkitől. És nem is gondoltam, hogy fogok valaha.
Ő is annyira más...Nem olyan mint a többiek. Egészen más.
Csak néztük egymást. Nem volt szükség szavakra azok nélkül is tökéletesen tudtuk mit gondol a másik. Egyszercsak gondoltam egyet és átöleltem Billt. Ezzel az akciómmal még saját magamat is sikerült meglepnem, és hirtelen azt gondoltam Bill eltol vagy valami. Ezzel szemben (kellemesen) csalódnom kellett mert nemhogy eltaszított volna magától, csak még jobban magához szorított. Éreztem a szíve összes dobbanását, ahogy nyugodtan ki be fújja a levegőt és azt a kellemes melegséget is ami belőle áradt. Most ismét az volt az érzésem, hogy soha, de soha nem akarom elengedni. A csendet ismét csak az törte, meg ahogy a hullámok selymesen símogatták a partot. Mintha a világ megszűnt volna körülöttünk létezni...aztán mégis úgy gondoltam, hogy talán Billnek lassan elege lehet az akaszkodásomból így finoman kibújtam a karjaiból.
-Bocsáss meg-szabadkozta, elvégre mégiscsak letámadtam ha úgy vesszük.
-Nincs miért megbocsájtanom! Ha nem te ölelsz meg én tettem volna meg előbb utóbb, mert nem tudtam volna parancsolni magamnak...
Erre a kijelentésére tökre elpirultam. Még jó, hogy a gyenge fényviszonyok miatt ezt valoszínű nem vette észre. Megfogta a kezemet és újra mellémdőlt a sziklának, de most még a vállunk is összeért.
-Eszembe jutott egy dal-mondta.
-Igen? Milyen dal?-kérdeztem.
-Egy szép dal...
-Elénekled?-kérdeztem.
-Ha szépen kéred :)
-Bill szépen kérlek énekeld nekem el azt a szép dalt.
-Rendben!-mondta. És elkezdett énekelni.
Keiner mehr da der mich wirklich kennt
Meine welt bricht grad' zusammen
Und es läuft'n happy-end
Um dich weinen soll ich nicht
Ich weiß unsterblich sind wir nicht
Aber du hast mal gesagt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Bis du mir das erste mal erscheinst
Stell' ich mir vor dass du von oben
Mit den wolken für mich weinst
Ich wart unendlich lang auf dich
Doch so unendlich ist es nicht
Denn du hast mal gesagt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Nie mehr verlier'n
Wenn nichts mehr geht
Denk nur an mich und du siehst den engel der neben fliegt
Denk nur an mich und du siehst den engel der neben dir fliegt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Wenn nichts mehr, wenn nichts mehr geht
Wenn nichts mehr, wenn nichts mehr geht
Ha idáig nem akadt volna el a lélegzetem, és nem estem volna sokkos állapotba akkor ez most megtörtént. Billnek olyan szép hangja volt, amilyet én még nem is hallottam. Mostmár nem csak látni, és érezni szerettem volna őt örökké hanem hallani is. A dal alapból is gyönyörű volt, a szövege teljesen magával ragadott, de Bill előadásában ez az egész még sokkal sokkal jobb volt.
-Na tetszett?-kérdezte.
-Most viccelsz? Ez gyönyörű volt! Neked énekesnek kellett volna menned!-mondtam és kuncogtam kicsit.
-Ehhe lehet...-mondta Bill és erre kicsit mintha azt éreztem volna, hogy zavarba jött.
-Lassan fel kéne mennünk nem? Tom nem fog aggódni érted?
-Áhh...mondtam hogy Tom nem unatkozik. Tudod mekkora nőcsábász!
-De azért mégis lehet, hogy mennünk kéne. Holnap is van nap.-mondtam és egy halvány mosolyt is megerseztettem.
-Igazad van! Gyere menjünk!-mondta, aztán kézenfogott és elindultunk...
________________________________________________________
Legközelebb hétfőn, de inkább kedden lesz rész, addig is jó hétvégét mindenkinek! :)