79.rész

Sziasztok! Jó hírem van! Tegnap felcsöngetett vki azt mondta a télapó, én beengedtem és hozott ajándékba 5 méter kábelt :D Vagyis tegnap itt volt a szerelőbácsi és bekötötte a netemet :) Ugyhogy mostmár lesz rendesen rész. Illetve hétvégén nem, mert nem leszek itthon csak esténként akkor meg már nem szoktam írni, de hétfőtől megint minden nap teszek fel részt :)

Olvasgattam miket írtatok csetbe, és ha valaki idehozza nekem Billt akkor leforgathatjuk azt a filmet :D
_____________________________________

A kórház épületéből két orvos és a portás jöttek ki. Biztos a portás szólt a dokiknak, hogy megőrültem...Nem érdekeltek! Körülnéztem. Arra néztem ahol a kocsik ki-be szoktak járni a kórházból. Egy alakot láttam ott futni. Épp a lámpa alá ért, és megláttam a holló fekete tincsek, vékony magas testalkat...Bill. Felálltam és el akartam indulni de ekkor elájultam...

***

Reggel mikor felébredtem gondolkodtam, hogy most ez álom volt-e vagy valóság. De hamar rájöttem, hogy nem álmodtam. Mostmár elegem volt! Bill miért teszi ezt velem? Nem elég, hogy elhagyott, nem törődik velem, most idejön húzni az agyam? Legalább annyi lenne benne, hogy a szemembe néz és azt mondja vége! Még mindig szerettem és imádtam, de annyira dühös voltam rá, hogy nem érdekelt! Többé nem akarom őt látni! Ha most ide jönne nem tudnék neki nemet mondani, éppen ezért nem akarok vele találkozni. Akkora fájdalmat okozott, hogy nem akarom, hogy mégegyszer ezt tegye velem. Erre csak egy megoldás van...pihenni akarok. ANyu megy vissza Amerikába. Én is vele megyek! Ez biztos!

***

A reggeli vizitnél az orvosom felírt nekem nyugtatót, meg fájdalomcsillapítot ha bajom lenne. Ezen felül azt mondta hazamehetek, de azt is mondta nem ártana felkeresnem egy pszichológust. Nem arra van szükségem...Mostmár csak az egyedüllétre és hogy elfeledjem Billt. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom. Főleg, hogy egyetlen éjszaka altt világosodtam meg de...Nincs más választásom. Szeretem őt de félek...félek hogy újra összetörné a szívemet. És egyébként is! Jelen esetben úgy viselkedik mintha kidobott volna! Úgy érzem mindennek vége...

9 óra körül bejött anyu, Tina és Tom. Anyu elment beszélni még az orvosommal, kikérte a papírokat. Tináék segítettek összepakolni. Indultunk volna kifelé, éppen vettem fel a táskámat.

-Nana! Ugye nem gondoltad, hogy azt te fogod cipelni?-jött oda Tom és már vette is el a táskámat.

-Jajj ugyan már Tom. Ez nem nehéz.-vettem volna vissza a táskát.

-De az!-mondta Tom és nem adta vissza.

-Hát jó köszi-mosolyogtam. És elindultunk kifelé. Ez volt az első nap, hogy nem érdeklődtem Bill felől. Ki se ejtettem a nevét. Mikor kilpptünk az utcára megrémültem. Napom óta bennt voltam a kórházban, és most olyan soknak éreztem az embereket. Mindenkiben gyanúsat kerestem. Arra gondoltam bárki lehet olyan elvetemült mint az elrablóim, és nincs a homlokukra írva.

-Nem mehetnénk gyorsabban? Hova parkoltál már anyu?-kérdeztem idegesen. Mindenki meglepetten nézett rám.

-Itt a sarkon van a kocsi. Minden rendben kicsim?

-Persze, csak szeretnék már otthon lenni...

Megváltás volt elérni az autóhoz. azonnal bepattantam a hátsó ülésre. Bennt már biztonságban éreztem magam, de a legjobb mégiscsak otthon lett volna már. Szerencsére az út hamar eltellt. A házba villámsebesen menekültem be. Azonnal felviharzottam a szobámba. Hirtelen megtorpantam. Az idejét nem tudom mikor léptem be úgy a szobámba, hogy nem volt teli th-s poszterekkel. Ez is kifejezte, hogy Bill nélkül mekkora űr van az életemben...

Lefeküdtem az ágyra. Egy tíz perc múlva anyu jött be.

-Hogy vagy?-kérdezte.

-Anyu?-itt az idő. Ha most nem kérdezem meg, lehet hogy meggondolom magamat. És ezt nem akartam. Itt akartam hagyni Németországot, ha csak egy kis időre is...-Mikor indulsz vissza New Yorkba?

Láttam, hogy kicsit meglepődött de válaszolt:

-Nem tudom. Még szeretnék melletted lenni...De miért?

-Én már jól vagyok! Ki akarok menni veled! Itt nem tudok mit kezdeni. Muszály elszakadnom kicsit innét...

-Hát...nem tudom...

-Anya kérlek...-mondtam.

-Jól van.

-Holnap indulhatunk?

-Olyan hamar?-kérdeze anyu.

-Mire várjak?-kérdeztem.

-Bill miatt?

-Szerinted?

-Jó. Értelek.Ha ezt szeretnéd. Foglalok jegyeket-mondta és kiment. Én elkezdtem volna csomagolni mikor megcsörrent a telefon. Gyors felvettem.

-Igen?

-Szia kicsim...

_______________________________________

Ne haragudjatok, hogy ez nem éppen a leggjobb rész amit valaha írtam, de már késő volt és fáradt vok meg minden...de rem azért tetszett és hétfőn lesz új addig is jó hétvégét nektek :)