-Hát szóval, hogy csak azt akartam vagyis izé kérdezni, hogy mi most akkor...- Baró! A világ legegyszerűbb kérdését akarom felrakni, és erre úgy hebegek habogok mint egy 13 éves tinilány az első randija előtt. Tudom mit akarok kérdezni (jóhogy tudom!) de mégis egyszerűen nem tudom kimondani. Mi van velem? Tökre leblokkoltam. Nem tudtam, hogy kérdezzem meg. De most igazából miért is félek egy ilyen egyszerű kérdéstől? Nem tudtam eldönteni, hogy a kérdéstől féltem-e, a reakciótól, vagy esetleg a választól....
Közben ő meg rátámaszkodott a sebváltóra és egész törzsével felém fordult. Az arca alig volt tőlem 30 centire (vagyis vészesen közel volt), és kérdően tekintett rám az őzikeszemeivel, miközben arcán még mindig a hamiskás félmosoly üllt.
-Igen?-kérdezte, mikor látta, hogy segítség nélkül nem bököm ki mit akarok.
Nagy levegő és:
-Akkor mi köztünk most tulajdonképpen mi van?-Nahát! Milyen egyszerűen ki lehetett mondani. Ettől kellett parázni? Tányleg visszamentem 13 éves kamaszba...Egy NORMÁLIS ember nem rinyált volna ennyit. Sőt, idáig én se. De nem tudom mi lelt engem. Bill most biztos hülyének néz...
-Nos lássuk csak...-kezdett bele. Már rosszul kezdődik.
- Én nagyon vonzódom hozzád- Gyenge kezdés után erőteljes előrehaladás! Hirtelen a szívemnek nagyon szűk lett a mellkasom és nagyon szeretett volna kiugrani a helyéből. Mondjuk remélem ez nem látszott.
-És most nem csak külsőleg értem. Kedves, vicces, aranyos és szelíd lány vagy. Különleges...Ezen felül csinos és gyönyörű vagy - mostmár a szívemnek sikerült biztos helyet találnia a torkomban, és az összes vér a fejembe szökött. Mondtak már nekem ehhez hasonlókat, de még senki nem mondta ilyen őszintén mint Bill. És az ő szájából egész más volt ez.
-Ha valaki ilyet érez egy másik személy iránt, mint én irántad, az mindenféleképpen sokkal több mint egy barátság vagy hogy "bejössz nekem". És akkor a kérdésedre a választ már neked kell megválaszolnod. Te hogy állsz velem?
Én még mindig valahol a mennyország és Bill BMW-je között lebegtem. Egészen meghatódtam a szavaitól. Annyira jólesett, hogy legszívesebben visítottam volna egy nagyot és a nyakába ugrottam volna. De ezt sajnos nem tehettem, sőt még nekem is mondanom kellett valamit. Jelen állapotomban egy "Ömm..." is nagyon nagy teljesítménynek számított, de azért megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Én is ezt. Mármint én is így vagyok veled. Tetszel, olyan varázslatos vagy mármint nem tudom megfogalmazni, de olyan olyan mondom, varázslatos, van benned valami. És aztán te is kedves, vicces és szerény vagy. És olyan jó Veled lenni...
Bill csak msolygott, nem rezzent egy arcizma se, de a szeme csillogásán láttam, hogy nagyon jól esnek neki a szavaim.
-Akkor szerinted köztünk mi van?-kérdezte.
-Hát...-kezdtem volna bele, de még mielőtt akár egyet pisloghattam volna már csókolt is, de ez sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előző. Kész, libabőrös lettem. Aztán, hogy közelebb legyen hozzám átmászott az ülésemre, pontosabban az ölembe. Finoman benyúlt a toppom alá és elkezdett simogatni. Erre halkan felnyögtem mire ő a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Bill!-mondtam hirtelen.
- Mi van?-kérdezte, de nem hagyta abba.
-Állj! Hagyd abba.-mondtam mire ő felegyenesedett és rámnézett.
-Bocsánat...nagyon elragadtattam magamat. Ne haragudj.
-Nem. Nem haragszom semmi rosszat nem csináltál. Csak éppenséggel kényelmetlen lenne ebben a kocsiban szerintem.
-Jaaa. Értedm. Igazad van...-és visszamászott a helyére.-Egyébként megnézed miért hoztalak ide?-kérdezte.
-Aha persze!-mondtam lelkesen. Egyébként remélem nem sértődött meg...
-Akkor gyere.-mondta és megragadta a kezemet majd kiszállt az autóból. Én is az ő oldalán szálltam ki mert nem akartam őt akár egy másodpercre is elengedni.
Beriasztotta a kocsit és elindultunk egy ilyen ösvényen. Ő ment elől én meg mögötte. Ez az erdő persze nem olyan volt mint Európában, mert ez meditterán vagy inkább trópusi erdő volt szóval nagyon különleges volt és szép volt. Viszont minden szerencsétlen ág belémakadt és ha Bill nem hajtja előttem félre őket, az arcomat is csapkodták volna. Ezért nem járok ilyen helyre. De mivel Bill társaságában voltam az egész nem volt olyan szörnyű.
-Hova viszel?-kérdeztem egy 10 perc gyaloglás után. Nem akartam nyávogni, mert nem vagyok az a kényeskedő típus, de tény ami tény nem ilyen terepre készültem és tűsarkúban ez az út igencsak kellemetlen kezdett lenni. És mellékesként Bill igencsak gyors tempót diktált.
-Nemsoká odaérünk.-mondta-Majd meglátod, tetszeni fog.- Úgylegyen...
De igaza lett pár percnyi járás után megállt, és szembefordult velem.
-Csukd be a szemed.
-Oké.
-De ne less!
-Nem lesek :D - áááá dehogy én nem olyan vagyok xD
-Jó.- és azért befogta a szememet hátulról. -Most indulj el szép lassan. Jó. Még egy...két...há'...és kinyithatod!-mondta és elvette a kezeit én meg kinyitottam a szememet.
Amit láttam hihetetlen volt!!!
__________________________________________
Legközelebb pénteken lesz rész addig is puszi mindenkinek, ja és mindenkinek köszönöm szépen a csetben a dícséreteket :)
2010. február 24., szerda
2010. február 22., hétfő
8.rész
-Ajj...ne haragudj. Muszály felvennem.-mondta. Én erre rögtön kipattantam az öléből és visszahuppantam az én ülésemre. Magamban "szebbnél-szebb" átkokat duruzsoltam el az illetőre aki megzavarta ezt a mennyei pillanatot, és közben próbáltam nem hallani Bill beszélgetését. De persze minnél jobban próbáltam nem figyelni, annál inkább fogtam az egészet.
-Igen?-szólt bele.
-Szia. Sejtettem-.-
-Mi?! Nem! Szó sem lehet róla!
-Hallóóóó! Nyaralni vagyunk, megszűntünk létezni, eltűntűnk, felszívódtunk, meghaltunk, hogy mondjam, hogy felfogd? Semmit nem vállalunk, nem megyünk előbb haza és semmilyen kifogás nem érdekel.
-Hehh Tom ugyanezt fogja mondani.
-Jó nem érdekel. És ne haragudj most programom van.
-Ez kihallgatás?
-Nem, ne haragudj csak...érted. Egyébként nem, Tom nélkül.
-Igen.-(ennél a pontnál Billnek lángolni kezdett az arca. Nem is tudom mi lehetett a kérdés xD)
-Na jó. Ha hazaértem felhívlak. Ok? Na szia!
És letette a telefont.
-Főnököd?-kérdeztem.
-Aha.-válaszolta. Tanultam már annyit, hogy tudjam, hiába kérdeznék erről többet nem mondana. Nem fogom őt zaklatni, ha ő nem akarja. Majd magától mondja, ha kedve lesz rá. De azért mégiscsak érdekelne...
-Majd ha itt lesz az ideje elmondom...-simogatta meg az arcomat.
-Mit?
-Mindent, amit még nem tudsz.- annyira titokzatos. Egy csomót tudok róla, és mégis olyan keveset. És most meg mintha a szemében szomorúság csillogott volna. Láttam rajta, hogy valami nyomja a szívét, és lehangolja.
Gyengéden megérintettem a vállát.
-Mi a baj? Látom rajtad, hogy van valami....
Ő erre nagyot sóhajtott.
-Kedves vagy. De, nincs semmi.-egyrészt rossz érzés volt, hogy tudtam, hogy baja van de nem segíthetek, vagy nem hagyja hogy segítsek rajta, másrészt nagyon rosszul esett, hogy én teljesen megbíztam benne ő pedig titkolózik. Jó, lehet hogy korai? Na de egyik pillanatban ölel, csókol, szeret! Azok nem koraiak? Inkább vissza is húztam a kezem az ölembe, nehogy azt is tolakodónak találja. Ő azonban szinte azonnal utánanyúlt mindkét kezével és erősen a tenyerébe temette. Mélyen a szemembenézett azokkal az őzikeszemeivel és úgy kérdezte.
-Megbántottalak?
-Nem csak...kicsit rosszul esik néha ahogy "lerázol". Én nem akarok rád nyomulni, de most is te hívtál el. És tényleg nem akarok a terhedre lenni. Megértelek, hogy egy idegenre nem bízod rá magad...-és hadartam volna továdd de ő a számra tette a kezét, mert tudta hiába akrt volna közbeszólni, én ugyse hagytam volna, így ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy elhallgattason.
-Hé! Hé! Lena! Csssss! 1: Nem akarlak lerázni. 2: Ha a terhemre lennél nem hoztalak volna el ide. Nem vagy a terhemre. 3: Nem vagy idegen!!! Most elmondok valamit. 5 év óta te vagy az első akit megcsókoltam, és te vagy az első lány az életemben akire ennyire megbízok. Nem tudom hogyan, hisz csak most találkoztunk, de mindig arról álmodtam, hogy egyszercsak találkozok valakivel aki pont ilyen lesz mint Te. Valami nagyon vonz hozzád. És éppen azért nem mondok többet, mert fontos lettél nekem.
Szinte el se hittem a szavait, de annyira őszinte volt. De mégis...hogy egy ilyen pasi mint Ő, ilyet mondjon nekem!!! Álmomban se gondoltam volna ilyesmire. Meg olyan váratlanul jött. Épp, hogy szerelmet nem vallott még nekem. Ugyanakkor kezdtem teli lenni kérdésekkel. Ölelkezünk, csókolózunk, ilyet mond neke, én belezúgtam (igen teljes mértékben beleszerettem!) akkor mi most együtt vagyunk...?
-Bill, Te valami illegális dologban vagy benne? Ezért nem mondhatsz többet? Maffia vagy mi?
Erre halványan felkacagott.
-Jajj dehogy is! Semmi ilyen, sőt! Az FBI ügynöke se vagyok. Semmi olyanba nem vagyok benne ami bűncselekmény, vagy veszélyes lenne. Megnyugodtál?
-Hát...igen. De biztos nem?
-Bármire megesküdnék, hogy nem.-így már valamivel jobb volt. Megnyugodhattam, hogy nem valami gengszter és így sokkal könnyebb volt elviselni, a titkolózást.
-És Bill. Kérdezhetnék még valamit? Ez már nem erre vonatkozik.
-Bármit.-mondta csábos mosollyal.
Nagy levegőt vettem és...
________________________________________
Legközelebb szerdán lesz rész. Puszi mindenkinek :)
-Igen?-szólt bele.
-Szia. Sejtettem-.-
-Mi?! Nem! Szó sem lehet róla!
-Hallóóóó! Nyaralni vagyunk, megszűntünk létezni, eltűntűnk, felszívódtunk, meghaltunk, hogy mondjam, hogy felfogd? Semmit nem vállalunk, nem megyünk előbb haza és semmilyen kifogás nem érdekel.
-Hehh Tom ugyanezt fogja mondani.
-Jó nem érdekel. És ne haragudj most programom van.
-Ez kihallgatás?
-Nem, ne haragudj csak...érted. Egyébként nem, Tom nélkül.
-Igen.-(ennél a pontnál Billnek lángolni kezdett az arca. Nem is tudom mi lehetett a kérdés xD)
-Na jó. Ha hazaértem felhívlak. Ok? Na szia!
És letette a telefont.
-Főnököd?-kérdeztem.
-Aha.-válaszolta. Tanultam már annyit, hogy tudjam, hiába kérdeznék erről többet nem mondana. Nem fogom őt zaklatni, ha ő nem akarja. Majd magától mondja, ha kedve lesz rá. De azért mégiscsak érdekelne...
-Majd ha itt lesz az ideje elmondom...-simogatta meg az arcomat.
-Mit?
-Mindent, amit még nem tudsz.- annyira titokzatos. Egy csomót tudok róla, és mégis olyan keveset. És most meg mintha a szemében szomorúság csillogott volna. Láttam rajta, hogy valami nyomja a szívét, és lehangolja.
Gyengéden megérintettem a vállát.
-Mi a baj? Látom rajtad, hogy van valami....
Ő erre nagyot sóhajtott.
-Kedves vagy. De, nincs semmi.-egyrészt rossz érzés volt, hogy tudtam, hogy baja van de nem segíthetek, vagy nem hagyja hogy segítsek rajta, másrészt nagyon rosszul esett, hogy én teljesen megbíztam benne ő pedig titkolózik. Jó, lehet hogy korai? Na de egyik pillanatban ölel, csókol, szeret! Azok nem koraiak? Inkább vissza is húztam a kezem az ölembe, nehogy azt is tolakodónak találja. Ő azonban szinte azonnal utánanyúlt mindkét kezével és erősen a tenyerébe temette. Mélyen a szemembenézett azokkal az őzikeszemeivel és úgy kérdezte.
-Megbántottalak?
-Nem csak...kicsit rosszul esik néha ahogy "lerázol". Én nem akarok rád nyomulni, de most is te hívtál el. És tényleg nem akarok a terhedre lenni. Megértelek, hogy egy idegenre nem bízod rá magad...-és hadartam volna továdd de ő a számra tette a kezét, mert tudta hiába akrt volna közbeszólni, én ugyse hagytam volna, így ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy elhallgattason.
-Hé! Hé! Lena! Csssss! 1: Nem akarlak lerázni. 2: Ha a terhemre lennél nem hoztalak volna el ide. Nem vagy a terhemre. 3: Nem vagy idegen!!! Most elmondok valamit. 5 év óta te vagy az első akit megcsókoltam, és te vagy az első lány az életemben akire ennyire megbízok. Nem tudom hogyan, hisz csak most találkoztunk, de mindig arról álmodtam, hogy egyszercsak találkozok valakivel aki pont ilyen lesz mint Te. Valami nagyon vonz hozzád. És éppen azért nem mondok többet, mert fontos lettél nekem.
Szinte el se hittem a szavait, de annyira őszinte volt. De mégis...hogy egy ilyen pasi mint Ő, ilyet mondjon nekem!!! Álmomban se gondoltam volna ilyesmire. Meg olyan váratlanul jött. Épp, hogy szerelmet nem vallott még nekem. Ugyanakkor kezdtem teli lenni kérdésekkel. Ölelkezünk, csókolózunk, ilyet mond neke, én belezúgtam (igen teljes mértékben beleszerettem!) akkor mi most együtt vagyunk...?
-Bill, Te valami illegális dologban vagy benne? Ezért nem mondhatsz többet? Maffia vagy mi?
Erre halványan felkacagott.
-Jajj dehogy is! Semmi ilyen, sőt! Az FBI ügynöke se vagyok. Semmi olyanba nem vagyok benne ami bűncselekmény, vagy veszélyes lenne. Megnyugodtál?
-Hát...igen. De biztos nem?
-Bármire megesküdnék, hogy nem.-így már valamivel jobb volt. Megnyugodhattam, hogy nem valami gengszter és így sokkal könnyebb volt elviselni, a titkolózást.
-És Bill. Kérdezhetnék még valamit? Ez már nem erre vonatkozik.
-Bármit.-mondta csábos mosollyal.
Nagy levegőt vettem és...
________________________________________
Legközelebb szerdán lesz rész. Puszi mindenkinek :)
2010. február 17., szerda
7.rész
Bill csak feküdt, nem szólalt meg és nem is mozdult. Csak ki volt terülve. Mi van miért nem szólal már meg? Lehet, hogy elájult? Azonnal megnéztem a pulzusát. Oké! Még él!
-Bill! Hali! Ébresztő! Kelj fel, hallod?-mondtam.
Finoman elkezdtem pofozgatni, hogy ébredjen már fel. Komolyan már az jutott eszembe, orvost kéne hívni...
Bill ekkor elnevette magát, és felült.
-Hehhe! Látnod kellett volna az arcodat! Nagyon vicces voltál!-mondta nevetve. Ám nekem nem igazán volt kedvem erre.
-Te hülye!-mondtam és nyakonvágtam. Annyira megijesztett. Én már azt hittem valami történt vele.
-Hééé! Ez fájt!
-Helyes! Tudod, hogy rámijesztettél? Még egyszer ilyet ne merjél csinálni!-még mindig remegtem egy kicsit, annyira kivoltam. Én tényleg már valami szörnyűségre gondoltam. Az ilyesmivel nem szabad viccelődni!
-Jól van. Bocsi...Ne haragudj-szabadkozott és nagy bociszemekkel nézett rám (közben levette a szemüveget).
-Jól van! Nincs harag, viszont mostmár állj föl.-mondtam. Ő erre fel is állt.
-Na akkor hányasra mész?-kérdezem.
-4.-mondta. Erre megnyomtam a 4est és elindultunk fölfel. Sajnos ez egy gyors lift volt így pillanatok alatt felértünk.
-Hát akkor szia!-mondtam.
-Szia!-mondta de nem indult el.
-Nem mész?-kérdeztem.
-Öööö....-kicsit gondolkodott.-Holnap találkozunk?
-Hát biztos összefutunk valamikor.
-Nem lenne kedved eljönni velem valahová?
-De persze. Hová, vagy mikor?
-Mmm...mondjuk délután 3kor a főbejáratnál?
-Oké!
-Jó akkor...Szép álmokat!-mosolygott rám és elindult.
- Jóéjt! Szép álmokat!
-Bill! Hali! Ébresztő! Kelj fel, hallod?-mondtam.
Finoman elkezdtem pofozgatni, hogy ébredjen már fel. Komolyan már az jutott eszembe, orvost kéne hívni...
Bill ekkor elnevette magát, és felült.
-Hehhe! Látnod kellett volna az arcodat! Nagyon vicces voltál!-mondta nevetve. Ám nekem nem igazán volt kedvem erre.
-Te hülye!-mondtam és nyakonvágtam. Annyira megijesztett. Én már azt hittem valami történt vele.
-Hééé! Ez fájt!
-Helyes! Tudod, hogy rámijesztettél? Még egyszer ilyet ne merjél csinálni!-még mindig remegtem egy kicsit, annyira kivoltam. Én tényleg már valami szörnyűségre gondoltam. Az ilyesmivel nem szabad viccelődni!
-Jól van. Bocsi...Ne haragudj-szabadkozott és nagy bociszemekkel nézett rám (közben levette a szemüveget).
-Jól van! Nincs harag, viszont mostmár állj föl.-mondtam. Ő erre fel is állt.
-Na akkor hányasra mész?-kérdezem.
-4.-mondta. Erre megnyomtam a 4est és elindultunk fölfel. Sajnos ez egy gyors lift volt így pillanatok alatt felértünk.
-Hát akkor szia!-mondtam.
-Szia!-mondta de nem indult el.
-Nem mész?-kérdeztem.
-Öööö....-kicsit gondolkodott.-Holnap találkozunk?
-Hát biztos összefutunk valamikor.
-Nem lenne kedved eljönni velem valahová?
-De persze. Hová, vagy mikor?
-Mmm...mondjuk délután 3kor a főbejáratnál?
-Oké!
-Jó akkor...Szép álmokat!-mosolygott rám és elindult.
- Jóéjt! Szép álmokat!
***
Reggel tisztára kimerülten ébredtem. Felültem az ágyban. Akkor vettem észre, hogy utcai ruhában vagyok, mert tegnap este túlságosan fáradt voltam átöltözni. Szépen lassan kezdtek beugrani, hogy mi is történt tegnap este. Buli Annával, aztán balhé Kevinnel és Bill...csodás este Billel...megment Kevintől, táncolunk, iszunk, dumálunk, sétálunk, és a liftben! Mennyi az idő?! Gyorsan megnéztem a telefonom mennyi az idő. Már fél 3!!!!!!!!! Te jó ég! El fogok késni. Gyorsan kipattantam az ágyból rohantam a fürdőbe letusolni, aztán kerestem valami olyan ruhát ami nem kihívó mégis szexi, Luckynak gyors adtam kaját és már rohantam is le. Pont 3- 00-kor értem a főbejárathoz. Bill ott állt kinnt háttal az ajtónak zsebretett kézzel. Szűk szürke farmernadrág volt rajta csizmával, és egy fekete trikó.
-Szia!-köszöntem neki hátulról. Rögtön megfordult.
-Szia!-mondta.-Huhh te nagyon csinos vagy!
-Ohh...köszönöm szépen.-mondtam, és irtó jól esett hogy Bill csinosnak talált.
Ő is nagyon jól nézett ki. Sajnos a napszemüveg most is rajta volt, de volt valami furcsa. Idáig olyan rendesen volt a haja simán hátrafésülve, mostmeg így kicsit fel volt állítva. Most is hátra volt fésülve, de úgy magasabbnak tűnt a haja. Nem tudom mit csinált vele, de eszméletlenül jól nézett ki így is. :D
-Ömm akkor indulunk?-kérdeztem.
-Persze!-mondta Bill és elindultunk. Nem szólt egy szót se hová visz, pedig én már nagyon kíváncsi voltam. Egyszercsak a parkolóban találtam magamat. Bill egy szürke BMW cabriohoz vezetett.
-Ez a tied?-kérdeztem lenyűgözve. Teljesen odavoltam ezért a kocsiért, én is akartam egy ilyet de nem volt jogsim, ugyhogy nem volt kocsim se.
-Hát szerinted kié, ha nem az enyém?-kérdezte széles vigyorral és kinyitotta nekem az ajtót. Én beültem, aztán ő is beüllt, és beindította a motort. A tető most nem volt lehajtva mégis nagyon király volt benne utazni.
-Milyen felhős idő van...lehet hogy esni fog.-jegyezte meg Bill. Én idáig nem igazán vettem mindezt észre mert csak Billel voltam elfoglalva, de most hogy így mondja tényleg esőre állt az idő...
-Én szeretem ezt az időt. Szerintem mindennek meg van a maga szépsége. A felhős időnek is van egy maga kis hangulatos varázsa.
-Igen. Ebben egyetértünk. Én régen nagyon szerettem esőben az utcán kóborolni.
-Csak régen?
-Most is szeretnék de nem lehet...
-Miért nem lehet?
-Hát...mert nem.-Fuh ez már nem kell nekem.-mondta és levette a napszemüvegét.
-Te ki vagy festve?!-kérdeztem meglepetten. Sokmindent gondoltam volna Billről de ilyet nem. Festi magát? De nem is néz ki vele rosszul...Sőt! Gyönyörűen kiemeli a szemét azzal, hogy feketére festi a szemhéját. Egészen misztikus külsőt varázsolt ezzel magának.
-Hát igen...Szeretem kifesteni néha az arcomat. Zavar?
-Nem dehogyis! Sőt! Nagyon jól áll. Csak megleptél.
-Hát nem is gondolnád mennyi meglepetéssel vagyok még teli...-mondta titokzatosan. Erre nem mondtam semmit. Bill nagyon jól vezetett, óvatos volt így teljesen biztonságban éreztem magamat mellette. Akaratlanul is folyton a bal alkarján lévő díszes tetoválásra csúszott a tekintetem. Nagyon szép volt. Mondjuk úgy alapból Bill karja és úgy egész Bill nagyon szép volt de ez a tetkó különösen tetszett.
-Freiheit 89.-mondta Bill.
-Hogy micsoda?-néztem rá zavartan.
-Látom ezt nézed. Freiheit 89. 18.szülinapomkor készíttettem.
-Áhh értem. Nagyon szép. És több tetkód is van?
-Igen, a bal oldalamon egy nagy B betű formájában szöveg és a jobb csípőmön egy csillag.
-Fuh az tök jó! Meg látom piercinged is van.
-Igen. Szemöldök, nyelv és...mindegy.
-És?
-És a mellemben is van piercing.-vigyorgott.
-Áááá éééértem.-mondtam széles vigyorral. Bevallom kíváncsi lettem mostmár a tetkókra is meg a piercingjeire is. De azért nem fogom megkérni, hogy mutassa meg xD
-Neked van tetkód, piercinged?
-Igen van egy lepkém, és egy köldökpiercingem.
-Igazán? Hmm...
-Mi az?
-Semmi csak...
-Csak?
-Csak haggyuk.
Aztán tovább beszélgettünk. Vagy 1 órája tuti kocsikázhattunk már de közben nem nagyon figyeltem az utat de Bill egy ilyen kiránduló helyhez hozott. Autópályán voltunk ugyan de erdős rész volt. Ekkor lehúzódott egy levezető úton és egy kis idő múlva megállt.
-Ide jöttünk?-kérdeztem.
-Igen...Meghitt, nem?
-De...
Tényleg nagyon szép hely volt. Olyan igazi romantikus.
-Tegnap este óta csak arra vártam, hogy veled lehessek...
-Igazán?-nem tudtam elhinni, hogy Bill tényleg az én társaságomra vágyott. Most nagyon meglepett. Főleg, hogy ki is mondta.
-Igen. Tudod te más vagy mint a többiek. Még sose éreztem egy lány iránt se úgy ahogy most irántad, pedig még csak tegnap óta ismerlek.-megszólalni nem tudtam. Tiszta libabőrös lettem, és kiszáradt a szám. Bill nem mindennapi jelenség az biztos.
-Én...én...nem tudom mit mondjak.
-Semmit nem kell. A szemeid mindent elárulnak-mondta ellenállhatatlan mosollyal.-Tudom, hogy tetszem neked. Igaz?
Válasz helyett csak bólogattam. Ekkor Bill egészen közel hajolt hozzám. A parfümje kellemes illata rögtön megcsapott ez pedig méginkább elősegítette azt, hogy teljesen elaléljak tőle.
-Lena...-mondta. AZ ajkunk hirtelen összeért és megcsókolt. Lágyan, de mégis szenvedélyesen csókolt.
Aztán abbahagyta.
-Bocsánat...ne haragudj.
-Miért kéne haragudnom?-kérdeztem remegő hangon.
-Hogy így letámadtalak...-Kis butus! Azt hiszi megbántott? Hiszen én is erre vágytam...Ekkor én hajoltam hozzá oda és én csókoltam meg. Ő átölelt és magához húzott. A hátamat simogatta közben és meg átöleltem az nyakát. Csak annyira válltunk szét, hogy levegőt vehessünk, és ne fulladjunk meg.
Ám villámcsapásszerűen végett vetett ennek a romantikus szitunak Bill csörgő mobiltelefonja :S
2010. február 16., kedd
6.rész
Sziasztok!
Bocsi, hogy megint késtem de tegnap nem tudtam írni, tényleg elnézést mindenkitől.
Vasárnap Valentin nap volt szóval utólag is Boldog Valentin Napot mindenkinek:) (and Happy Valentine's Day for Tokio Hotel!!!!<3333333)
________________________________________________
Szépen lassan sétáltunk a parttól el egészen a főbejáratig. Közben beszélgettünk még egy csomót. Ja és már kiderült Bill számára az is, hogy német vagyok és már németül kommunikáltunk :D
Bár akármilyen lassan is andallogtunk fel, sajnos nagyon gyorsan értünk el a bejáratig. Mondjuk panaszra nem igazán lehetett okom, hiszen az egész estét vele töltöttem, de akkor is. Olyan jó lett volna még picit vele lenni a holdfényes tengerparton. Mielőtt beléptünk volna Bill megállt egy pillanatra és felvette a napszemüvegét.
-Ez miért kell az épületben?-kérdeztem. Nem tudtam elképzelni minek kell éjszakára valakinek napszemüveg ráadásul a négy fal között? Az nem a nap ellen van, mintahogy azt a neve is mutatja?
-Mert fényérzékeny a szemem. Ha hirtelen éri viszonylag erős fény a kinti sötétség után, megfájdul és könnyezni fog.
-Jajj! Bocsánat, ezt nem is gondoltam volna....Ne haragudj, hogy emiatt így rádförmedtem...-szabadkoztam. Szegényke ilyen problémákkal küzd én meg csesztetem miatta? Ohh micsoda kő bunkó vagyok! Legközelebb gondolkodhatnék mielőtt kinyitom a számat! Hogy lehettem ekkora buta liba...-.-
-Nem semmi baj hiszen nem tudhattad.-mondta miközben elindultunk. A hallban egy lélek se volt a biztonsági őrön és az alvó recepcióson kívül. Mondjuk az őr is úgy nézett ránk, mintha minimum kísérletet látna, nagyon vicces feje volt.
-Jóestét!-köszöntünk neki oda. Az viszonzásképpen valamit mogorván morgott, amit nem értettünk (talán jobb is) majd inkább siettünk a lifthez. Legalábbis én siettem de Bill egy pár lépéssel lemaradt. Már éppen odaértem volna amikor hirtelen megragadta a kezemet és magához rántott.
-Bill ez most....?-kérdeztem volna de közbevágott.
-Egy pillanatra leveszem rólad a kezemet és máris elrohansz? Hát ennyire rossz velem?
-Én nem rohantam el. Csak normális tempóban haladtam. Te velem ellentétben viszont úgy jöttél mint egy reumás csiga-biga!-viccelődtem. Nem akartam komolykodni most vele. Inkább elpoénkodtam a dolgot.
-Hehh! Csiga-biga? Ezt kikérem magamnak! Te, te meg úgy mentél mint a veszett ló.- és elengedett.
-Veszett ló? Hmm...nem is tudom kettőnk közül kinek a magassága üti a lovat! Nem én vagyok 2 méter magas-nyújtottam ki a nyelvemet.
-Nem is vagyok 2 méter magas! Csak 190...-mondta tettetett sértődéssel.
-Ja boccs. Az tényleg sokkal jobb xD
-Ezt csak azért mondod mert féltékeny vagy. Kertitörpe!
-Hééé! Nem is vagyok kertitörpe. Te égimeszelő! xD
-Kobold!
-Zsiráf!
-Bolha!
-Létra!
-Kavics!
-Kavics?!-nos idáig sikerült visszafolytanom a nevetésemet de most kitört belőlem. Az már biztos, hogy nem vagyunk normálisak, mert mint az óvodások elkezdünk csúfolódni, de ez...-Ez meg hogy jött neked? Kavics?XD-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, bár a nevetésemtől ez igazán nehezen ment mert levegőt alig kaptam. De már Bill is majd' megfulladt.xD
-Hát...nem tudom...olyan kicsi vagy mint a kavics xD
Mikor már mindketten könnyeztünk a nevetéstől megjelent a mi drága biztonsági őrünk-.-
-Befejeznék itt a csendbontást? Éjszaka van maguk meg itt randalíroznak? Ha van szobájuk menjenek oda, ha nincs akkor meg tűnjenek innen.-mondta és visszament. Mi Billel erre persze rögtön komoly arcot vágtunk, de mikor elment az őr újra szakadtunk a röhögéstől.
-Te, olyan szó nincs is, hogy csndbontás, nem? xD-kérdezte Bill.
-Szerintem se, de ez nagyon nagy volt!xD
-Jaja! Ez nem tudja ki vagy? Mit szólt volna, ha benyögöd hogy te vagy te?
-Júúúj azt az arcot megnéztem volna!-közben szép lassan elértünk a lifthez.
-Nekem megfájdult a pocim!-lihegte Bill.
-Jajj te szegény! Adjak rá gyógypuszit?-kérdeztem mielőtt még átgondolhattam volna, hogy mit is mondok. Már megint előbb járt a szám mint ahogy gondolkodtam. Tisztára elvörösödtem, de Bill csak vigyorgott.
-Hát felőlem adhatsz! De szerintem részedről már nem áll az ajánlat...sajnos.
Nem mondtam semmi csak még jobban lángolni kezdett a fejem, így jobbnak találtam, hogy megnyomom a hívógombot. Bill egy szót se szólt csak nekitámaszkodott a liftajtónak és nézett engem. Kezdett már kicsit zavarbahozni ez a csendes nézelősdi de ekkor az én szerencsémre megjött a lift. Billnek viszont már nem volt ez akkora szerencse, mert ahogy hirtelen kinyílt az ajtó ő meg egyenesen beesett a liftbe.
-Uramisten! Bill jól vagy?-ugrottam mellé a földre.
Bocsi, hogy megint késtem de tegnap nem tudtam írni, tényleg elnézést mindenkitől.
Vasárnap Valentin nap volt szóval utólag is Boldog Valentin Napot mindenkinek:) (and Happy Valentine's Day for Tokio Hotel!!!!<3333333)
________________________________________________
Szépen lassan sétáltunk a parttól el egészen a főbejáratig. Közben beszélgettünk még egy csomót. Ja és már kiderült Bill számára az is, hogy német vagyok és már németül kommunikáltunk :D
Bár akármilyen lassan is andallogtunk fel, sajnos nagyon gyorsan értünk el a bejáratig. Mondjuk panaszra nem igazán lehetett okom, hiszen az egész estét vele töltöttem, de akkor is. Olyan jó lett volna még picit vele lenni a holdfényes tengerparton. Mielőtt beléptünk volna Bill megállt egy pillanatra és felvette a napszemüvegét.
-Ez miért kell az épületben?-kérdeztem. Nem tudtam elképzelni minek kell éjszakára valakinek napszemüveg ráadásul a négy fal között? Az nem a nap ellen van, mintahogy azt a neve is mutatja?
-Mert fényérzékeny a szemem. Ha hirtelen éri viszonylag erős fény a kinti sötétség után, megfájdul és könnyezni fog.
-Jajj! Bocsánat, ezt nem is gondoltam volna....Ne haragudj, hogy emiatt így rádförmedtem...-szabadkoztam. Szegényke ilyen problémákkal küzd én meg csesztetem miatta? Ohh micsoda kő bunkó vagyok! Legközelebb gondolkodhatnék mielőtt kinyitom a számat! Hogy lehettem ekkora buta liba...-.-
-Nem semmi baj hiszen nem tudhattad.-mondta miközben elindultunk. A hallban egy lélek se volt a biztonsági őrön és az alvó recepcióson kívül. Mondjuk az őr is úgy nézett ránk, mintha minimum kísérletet látna, nagyon vicces feje volt.
-Jóestét!-köszöntünk neki oda. Az viszonzásképpen valamit mogorván morgott, amit nem értettünk (talán jobb is) majd inkább siettünk a lifthez. Legalábbis én siettem de Bill egy pár lépéssel lemaradt. Már éppen odaértem volna amikor hirtelen megragadta a kezemet és magához rántott.
-Bill ez most....?-kérdeztem volna de közbevágott.
-Egy pillanatra leveszem rólad a kezemet és máris elrohansz? Hát ennyire rossz velem?
-Én nem rohantam el. Csak normális tempóban haladtam. Te velem ellentétben viszont úgy jöttél mint egy reumás csiga-biga!-viccelődtem. Nem akartam komolykodni most vele. Inkább elpoénkodtam a dolgot.
-Hehh! Csiga-biga? Ezt kikérem magamnak! Te, te meg úgy mentél mint a veszett ló.- és elengedett.
-Veszett ló? Hmm...nem is tudom kettőnk közül kinek a magassága üti a lovat! Nem én vagyok 2 méter magas-nyújtottam ki a nyelvemet.
-Nem is vagyok 2 méter magas! Csak 190...-mondta tettetett sértődéssel.
-Ja boccs. Az tényleg sokkal jobb xD
-Ezt csak azért mondod mert féltékeny vagy. Kertitörpe!
-Hééé! Nem is vagyok kertitörpe. Te égimeszelő! xD
-Kobold!
-Zsiráf!
-Bolha!
-Létra!
-Kavics!
-Kavics?!-nos idáig sikerült visszafolytanom a nevetésemet de most kitört belőlem. Az már biztos, hogy nem vagyunk normálisak, mert mint az óvodások elkezdünk csúfolódni, de ez...-Ez meg hogy jött neked? Kavics?XD-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, bár a nevetésemtől ez igazán nehezen ment mert levegőt alig kaptam. De már Bill is majd' megfulladt.xD
-Hát...nem tudom...olyan kicsi vagy mint a kavics xD
Mikor már mindketten könnyeztünk a nevetéstől megjelent a mi drága biztonsági őrünk-.-
-Befejeznék itt a csendbontást? Éjszaka van maguk meg itt randalíroznak? Ha van szobájuk menjenek oda, ha nincs akkor meg tűnjenek innen.-mondta és visszament. Mi Billel erre persze rögtön komoly arcot vágtunk, de mikor elment az őr újra szakadtunk a röhögéstől.
-Te, olyan szó nincs is, hogy csndbontás, nem? xD-kérdezte Bill.
-Szerintem se, de ez nagyon nagy volt!xD
-Jaja! Ez nem tudja ki vagy? Mit szólt volna, ha benyögöd hogy te vagy te?
-Júúúj azt az arcot megnéztem volna!-közben szép lassan elértünk a lifthez.
-Nekem megfájdult a pocim!-lihegte Bill.
-Jajj te szegény! Adjak rá gyógypuszit?-kérdeztem mielőtt még átgondolhattam volna, hogy mit is mondok. Már megint előbb járt a szám mint ahogy gondolkodtam. Tisztára elvörösödtem, de Bill csak vigyorgott.
-Hát felőlem adhatsz! De szerintem részedről már nem áll az ajánlat...sajnos.
Nem mondtam semmi csak még jobban lángolni kezdett a fejem, így jobbnak találtam, hogy megnyomom a hívógombot. Bill egy szót se szólt csak nekitámaszkodott a liftajtónak és nézett engem. Kezdett már kicsit zavarbahozni ez a csendes nézelősdi de ekkor az én szerencsémre megjött a lift. Billnek viszont már nem volt ez akkora szerencse, mert ahogy hirtelen kinyílt az ajtó ő meg egyenesen beesett a liftbe.
-Uramisten! Bill jól vagy?-ugrottam mellé a földre.
2010. február 12., péntek
5.rész
A tengernél gyönyörűbb dolog szerintem nincs...Még napközben is szép, nemhogy éjszaka, ahogy a Hold és a csillagos ég tükröződik rajta. Ha egyedül itt sétálok akkor is mindig lenyűgöz az itt uralkodó meghitt hangulat. De ahogy egy ilyen varázslatos fiúval az oldalamon sétáltam egyszerűen szóhoz jutni nem tudtam. Egyáltalán nem volt hideg de én egész testemben reszkettem. Ez a nap már annyira szépen tellt így is. Ha belegondolok, hogy csak reggel találkoztam vele először (és akkor is hogy? XD) és még alig egy napja ismerem akkor úgy tűnne, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy máris komoly érzelmeket tanúsítsak felé. Ugyanakkor még egy srácnál se éreztem ilyet. Ő mellette jól éreztem magamat, és minden másodpercben csak az érintésére vágytam. Legszívesebben a nyakába borultam volna, és szorosan átöleltem volna, vagy inkább megcsókoltam volna...Viszont az járt a fejemben, hogy egy nap után ez korai, és ő se hiszem, hogy erre vágyik. Lehet, hogy jól érzi magát velem, de ennyire azért nem vagyok jó nő, hogy rögtön belémszeressen.
Egymás mellett lépdeltünk a homokos tengerparton, csendben és szótlanul. Rajtunk kívül egy lélek nem járt arra, és csak az óceán zúgása törte meg a csendet. Aztán hirtelen zavarni kezdett valami...Billnek nem láttam a szemét. Azokat a gyönyörű csokoládébarna őzikeszemeket, amiket amióta megláttam nem tudtam kiverni a fejemből.
-Na, nem veszed le a szemüveget? Megígérted.
-Hát ha szépen kéred...
-Bill szépen kérlek vedd le a szemüvegedet!-éppen egy nagy ilyen szikla mellé értünk ami akár már dombnak is megfelelt volna, mikor Bill megállt. Én is. És levette a szemüveget. Rámnézett a gyönyörű szemeivel, és szelíd msoly volt az arcán. A langyos szellő lágyan fújdogálta ébenfekete haját amitől csak még szebb lett. Férfiben ilyen szépet én még nem láttam. Kicsit a számat is eltátottam, de gyorsan észbekaptam és én is rámosolyogtam. Bill nekidőlt a sziklának és most így nézett a messzeségbe. Én is követtem a példáját. Egészen közel álltunk egymáshoz, a vállunk szinte összeért.
-Csodálatos nem?-kérdezte.
-Igen az...-tudtam, hogy ő a látványra gondol, de számomra életemben először nem ez volt a legelső. Én a csodálatosat most, a helyzetre értettem. Hogy ittlehetek Vele, hogy mellettem van, hogy érezhetem az illatát, a közelségét...csak nem annyira amennyire én szeretném.
-Te reszketsz! Fázol?-kérdezte. Hmm...most mondjam azt, hogy nem nem fázok csak egyszerűen annyira levettél a lábamról, hogy a hideg is kiráz már a puszta nézésedtől is?
De Bill mintha a gondolataimban olvasott volna. Ismét a jól ismert félmosolyt öltötte magára és elém állt. Nagyon közel voltunk egymáshoz.
-Miért nem mondod ki amit gondolsz? Tudom én, hogy nem fázol...Csak kíváncsi voltam a reakciódra.-mosolyodott el.-Nekem is tetszel. Én nem szoktam lányokat randira hívni-szóval ezt ő is randinak tekinti?-De ahogy megláttalak rögtön megfogtál. És azóta ahogy beszélgettünk meg minden egyre jobban elbűvöltél.
Szóhoz jutni nem tudtam! Ilyen szép szavakat talán még senki nem mondott nekem. Legalábbis ilyen őszintén nem. Billen pedig látszott, hogy amit mond azt úgy is gondolja.
-Nahát...-ez volt így a legértelmesebb szó amit remegő elhaló hangon ki tudtam préselni magamból. Ő erre halványan elnevette magát.
-Jajj Lena...te annyira más vagy...Pont egy ilyen lányra vártam.
Te jó Ég! Pont egy ilyen lányra várt mint én? És ő különlegesnek talál? Nem hiszek a fülemnek...ilyet még tényleg nem hallottam senkitől. És nem is gondoltam, hogy fogok valaha.
Ő is annyira más...Nem olyan mint a többiek. Egészen más.
Csak néztük egymást. Nem volt szükség szavakra azok nélkül is tökéletesen tudtuk mit gondol a másik. Egyszercsak gondoltam egyet és átöleltem Billt. Ezzel az akciómmal még saját magamat is sikerült meglepnem, és hirtelen azt gondoltam Bill eltol vagy valami. Ezzel szemben (kellemesen) csalódnom kellett mert nemhogy eltaszított volna magától, csak még jobban magához szorított. Éreztem a szíve összes dobbanását, ahogy nyugodtan ki be fújja a levegőt és azt a kellemes melegséget is ami belőle áradt. Most ismét az volt az érzésem, hogy soha, de soha nem akarom elengedni. A csendet ismét csak az törte, meg ahogy a hullámok selymesen símogatták a partot. Mintha a világ megszűnt volna körülöttünk létezni...aztán mégis úgy gondoltam, hogy talán Billnek lassan elege lehet az akaszkodásomból így finoman kibújtam a karjaiból.
-Bocsáss meg-szabadkozta, elvégre mégiscsak letámadtam ha úgy vesszük.
-Nincs miért megbocsájtanom! Ha nem te ölelsz meg én tettem volna meg előbb utóbb, mert nem tudtam volna parancsolni magamnak...
Erre a kijelentésére tökre elpirultam. Még jó, hogy a gyenge fényviszonyok miatt ezt valoszínű nem vette észre. Megfogta a kezemet és újra mellémdőlt a sziklának, de most még a vállunk is összeért.
-Eszembe jutott egy dal-mondta.
-Igen? Milyen dal?-kérdeztem.
-Egy szép dal...
-Elénekled?-kérdeztem.
-Ha szépen kéred :)
-Bill szépen kérlek énekeld nekem el azt a szép dalt.
-Rendben!-mondta. És elkezdett énekelni.
Keiner mehr da der mich wirklich kennt
Meine welt bricht grad' zusammen
Und es läuft'n happy-end
Um dich weinen soll ich nicht
Ich weiß unsterblich sind wir nicht
Aber du hast mal gesagt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Bis du mir das erste mal erscheinst
Stell' ich mir vor dass du von oben
Mit den wolken für mich weinst
Ich wart unendlich lang auf dich
Doch so unendlich ist es nicht
Denn du hast mal gesagt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Nie mehr verlier'n
Wenn nichts mehr geht
Denk nur an mich und du siehst den engel der neben fliegt
Denk nur an mich und du siehst den engel der neben dir fliegt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Wenn nichts mehr, wenn nichts mehr geht
Wenn nichts mehr, wenn nichts mehr geht
Ha idáig nem akadt volna el a lélegzetem, és nem estem volna sokkos állapotba akkor ez most megtörtént. Billnek olyan szép hangja volt, amilyet én még nem is hallottam. Mostmár nem csak látni, és érezni szerettem volna őt örökké hanem hallani is. A dal alapból is gyönyörű volt, a szövege teljesen magával ragadott, de Bill előadásában ez az egész még sokkal sokkal jobb volt.
-Na tetszett?-kérdezte.
-Most viccelsz? Ez gyönyörű volt! Neked énekesnek kellett volna menned!-mondtam és kuncogtam kicsit.
-Ehhe lehet...-mondta Bill és erre kicsit mintha azt éreztem volna, hogy zavarba jött.
-Lassan fel kéne mennünk nem? Tom nem fog aggódni érted?
-Áhh...mondtam hogy Tom nem unatkozik. Tudod mekkora nőcsábász!
-De azért mégis lehet, hogy mennünk kéne. Holnap is van nap.-mondtam és egy halvány mosolyt is megerseztettem.
-Igazad van! Gyere menjünk!-mondta, aztán kézenfogott és elindultunk...
________________________________________________________
Legközelebb hétfőn, de inkább kedden lesz rész, addig is jó hétvégét mindenkinek! :)
Egymás mellett lépdeltünk a homokos tengerparton, csendben és szótlanul. Rajtunk kívül egy lélek nem járt arra, és csak az óceán zúgása törte meg a csendet. Aztán hirtelen zavarni kezdett valami...Billnek nem láttam a szemét. Azokat a gyönyörű csokoládébarna őzikeszemeket, amiket amióta megláttam nem tudtam kiverni a fejemből.
-Na, nem veszed le a szemüveget? Megígérted.
-Hát ha szépen kéred...
-Bill szépen kérlek vedd le a szemüvegedet!-éppen egy nagy ilyen szikla mellé értünk ami akár már dombnak is megfelelt volna, mikor Bill megállt. Én is. És levette a szemüveget. Rámnézett a gyönyörű szemeivel, és szelíd msoly volt az arcán. A langyos szellő lágyan fújdogálta ébenfekete haját amitől csak még szebb lett. Férfiben ilyen szépet én még nem láttam. Kicsit a számat is eltátottam, de gyorsan észbekaptam és én is rámosolyogtam. Bill nekidőlt a sziklának és most így nézett a messzeségbe. Én is követtem a példáját. Egészen közel álltunk egymáshoz, a vállunk szinte összeért.
-Csodálatos nem?-kérdezte.
-Igen az...-tudtam, hogy ő a látványra gondol, de számomra életemben először nem ez volt a legelső. Én a csodálatosat most, a helyzetre értettem. Hogy ittlehetek Vele, hogy mellettem van, hogy érezhetem az illatát, a közelségét...csak nem annyira amennyire én szeretném.
-Te reszketsz! Fázol?-kérdezte. Hmm...most mondjam azt, hogy nem nem fázok csak egyszerűen annyira levettél a lábamról, hogy a hideg is kiráz már a puszta nézésedtől is?
De Bill mintha a gondolataimban olvasott volna. Ismét a jól ismert félmosolyt öltötte magára és elém állt. Nagyon közel voltunk egymáshoz.
-Miért nem mondod ki amit gondolsz? Tudom én, hogy nem fázol...Csak kíváncsi voltam a reakciódra.-mosolyodott el.-Nekem is tetszel. Én nem szoktam lányokat randira hívni-szóval ezt ő is randinak tekinti?-De ahogy megláttalak rögtön megfogtál. És azóta ahogy beszélgettünk meg minden egyre jobban elbűvöltél.
Szóhoz jutni nem tudtam! Ilyen szép szavakat talán még senki nem mondott nekem. Legalábbis ilyen őszintén nem. Billen pedig látszott, hogy amit mond azt úgy is gondolja.
-Nahát...-ez volt így a legértelmesebb szó amit remegő elhaló hangon ki tudtam préselni magamból. Ő erre halványan elnevette magát.
-Jajj Lena...te annyira más vagy...Pont egy ilyen lányra vártam.
Te jó Ég! Pont egy ilyen lányra várt mint én? És ő különlegesnek talál? Nem hiszek a fülemnek...ilyet még tényleg nem hallottam senkitől. És nem is gondoltam, hogy fogok valaha.
Ő is annyira más...Nem olyan mint a többiek. Egészen más.
Csak néztük egymást. Nem volt szükség szavakra azok nélkül is tökéletesen tudtuk mit gondol a másik. Egyszercsak gondoltam egyet és átöleltem Billt. Ezzel az akciómmal még saját magamat is sikerült meglepnem, és hirtelen azt gondoltam Bill eltol vagy valami. Ezzel szemben (kellemesen) csalódnom kellett mert nemhogy eltaszított volna magától, csak még jobban magához szorított. Éreztem a szíve összes dobbanását, ahogy nyugodtan ki be fújja a levegőt és azt a kellemes melegséget is ami belőle áradt. Most ismét az volt az érzésem, hogy soha, de soha nem akarom elengedni. A csendet ismét csak az törte, meg ahogy a hullámok selymesen símogatták a partot. Mintha a világ megszűnt volna körülöttünk létezni...aztán mégis úgy gondoltam, hogy talán Billnek lassan elege lehet az akaszkodásomból így finoman kibújtam a karjaiból.
-Bocsáss meg-szabadkozta, elvégre mégiscsak letámadtam ha úgy vesszük.
-Nincs miért megbocsájtanom! Ha nem te ölelsz meg én tettem volna meg előbb utóbb, mert nem tudtam volna parancsolni magamnak...
Erre a kijelentésére tökre elpirultam. Még jó, hogy a gyenge fényviszonyok miatt ezt valoszínű nem vette észre. Megfogta a kezemet és újra mellémdőlt a sziklának, de most még a vállunk is összeért.
-Eszembe jutott egy dal-mondta.
-Igen? Milyen dal?-kérdeztem.
-Egy szép dal...
-Elénekled?-kérdeztem.
-Ha szépen kéred :)
-Bill szépen kérlek énekeld nekem el azt a szép dalt.
-Rendben!-mondta. És elkezdett énekelni.
Keiner mehr da der mich wirklich kennt
Meine welt bricht grad' zusammen
Und es läuft'n happy-end
Um dich weinen soll ich nicht
Ich weiß unsterblich sind wir nicht
Aber du hast mal gesagt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Bis du mir das erste mal erscheinst
Stell' ich mir vor dass du von oben
Mit den wolken für mich weinst
Ich wart unendlich lang auf dich
Doch so unendlich ist es nicht
Denn du hast mal gesagt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Nie mehr verlier'n
Wenn nichts mehr geht
Denk nur an mich und du siehst den engel der neben fliegt
Denk nur an mich und du siehst den engel der neben dir fliegt
Wenn nichts mehr geht
Werd' ich ein engel sein - Für dich allein
Und dir in jeder dunklen nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlier'n
Wenn nichts mehr, wenn nichts mehr geht
Wenn nichts mehr, wenn nichts mehr geht
Ha idáig nem akadt volna el a lélegzetem, és nem estem volna sokkos állapotba akkor ez most megtörtént. Billnek olyan szép hangja volt, amilyet én még nem is hallottam. Mostmár nem csak látni, és érezni szerettem volna őt örökké hanem hallani is. A dal alapból is gyönyörű volt, a szövege teljesen magával ragadott, de Bill előadásában ez az egész még sokkal sokkal jobb volt.
-Na tetszett?-kérdezte.
-Most viccelsz? Ez gyönyörű volt! Neked énekesnek kellett volna menned!-mondtam és kuncogtam kicsit.
-Ehhe lehet...-mondta Bill és erre kicsit mintha azt éreztem volna, hogy zavarba jött.
-Lassan fel kéne mennünk nem? Tom nem fog aggódni érted?
-Áhh...mondtam hogy Tom nem unatkozik. Tudod mekkora nőcsábász!
-De azért mégis lehet, hogy mennünk kéne. Holnap is van nap.-mondtam és egy halvány mosolyt is megerseztettem.
-Igazad van! Gyere menjünk!-mondta, aztán kézenfogott és elindultunk...
________________________________________________________
Legközelebb hétfőn, de inkább kedden lesz rész, addig is jó hétvégét mindenkinek! :)
2010. február 10., szerda
4.rész
Köszönöm szépen a csetben a komikat, örülök hogy tetszik az új sztori :)
_______________________________________________
Fél 8kor elkezdtem készülődni a buliba, aztán 8ra le is értem. Voltak ott egy páran már, de én azért tömegnek nem neveztem volna...Odamentem a bárpulthoz és rendeltem egy ananászos koktélt. Éppen belekortyoltam mikor köszönést hallottam.
-Szia Lena!-a hang irányába fordultam. Anna volt az a pincérlány.
-Szia Anna!-mosolyogtam rá.
-Hogy tellt az első napod?-kérdezte.
-Hát nagyon kellemesen.
-Igen? Na ennek örülök.
-Most nem dolgozol?-kérdeztem tőle.
-Áhh ma este csak szórakozok.
-Az nagyon helyes.
-Nem megyünk táncolni?-kérdezte.
-De ez jó ötlet.-mondtam és elmentünk táncolni. A zene nagyon jó volt és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Aztán mikor elfáradtunk leülltünk. Beszélgettnük egy csomót. Anna nagyon kedves lány volt, igazán megkedveltem. De aztán Annához odajött egy srác és elmentek táncolni. Én addig egyedül maradtam. Egyszercsak ismét ismerős hangot hallottam.
-Lena! Micsoda meglepetés!-nem akartam hinni a fülemnek.
-Kevin?!-néztem rá. És tényleg ő volt az...emlegetett szamár :S-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Pihengetek...-mondta kaján vigyorral.
-Aha az jó...Akkor további jó pihenést.-mondtam és elmentem. Kicsit távolabb mentem a bulitól egy félreeső helyre és nem akartam, hogy Kevin utánam jöjjön, de sajnos követett.
-Nahát Lena! Már nem is örülsz nekem?
-Kéne?
-Hát annak idején...hmm mikor is? Lássuk csak! Ha jól emlékszem 2 éve még jobban kedveltél. Részletezzem?
-És én meg ha jól emlékszem csúnyán becsaptál meg minden. Részletezzem?
-Ugyan már!
-Mikor mész haza?
-Ennyire zavarok? Egyébként holnap...ugyhogy az utolsó éjszakámat szeretném különlegesen tölteni.
-Sok sikert hozzá-mondtam és most vissza mentem volna inkább a tömegbe, de Kevint nem lehetett ilyen könnyen lerázni.Kevin megragadta a karomat és magához rántott.
-Lena! Már nem is kedvelsz? Ne hazudj magadnak...Tudom, hogy még mindig rólam álmodozol.-suttogta. Súlyos tévedés! Gyűlöltem őt, és már a puszta jelenlététől is rosszul voltam.
-Beképzelt vagy mint mindig! Gyűlöllek és nem álmodozok rólad. Ja, és eressz el külömben kiabálni fogok.
-És? Ki hallana meg itt? Mindenki táncol senki nem figyel ránk...-mondta.
-Kevin azonnal eressz el!-mostmár tényleg felemeltem a hangomat.
-Miért is?
-Azért mert ő velem van!-hirtelen 180 fokos fordulatot vettem, és megláttam, hogy ott áll mögöttem Bill. Az arcán most is nagy fekete napszemüveg volt, de a hangját meg úgy alapból őt magát rögtön felismertem. Kevin úgy meglepődött, hogy hirtelen lazított a szorításon és én azonnal kiszabadítottam magamat és 3 lépést hátráltam. Így pont Bill mellé kerültem. Ő átkarolta a derekamat. Erre a lépésre nem számítottam így még jobban meglepődtem. De ez nem az a perc volt, hogy ámuldozzak.
-Ááá...szólt Kevin gúnyos vigyorral-Szóval ti együtt? Nem gondoltam volna, hogy...mmm mindegy. Örültem a szerencsének Lenám! Vigyázz magadra.-mondta és elment.
Bill elengedett.
-Köszönöm-mondtam.
-Nincsmit.-mosolygott rám.
-De honnan tudtad, hogy...?
-Éppen lejöttem ide hátha találkozok veled, és megláttam hogy az az alak nem valami bizalomgerjesztően koslat utánad. Amikor láttam, hogy mit csinál rögtön jöttem ide hozzád.
-Ohh én hősöm.-csúszott ki a számon, de szerencsére ő lazán kezelte :)
-Ehhe azért túlzásba nem kell esni-vigyorgott.
-Jó :D Akkor most...?
-Talán táncolhatnánk? Vagy előtte igyunk valamit?
-Hát szerintem először táncoljunk aztán igyunk.
-Okés akkor gyere!-és rögtön húzott maga után táncolni. Bill remekül táncolt és nagyon jól szórakoztunk. Aztán jött egy lassú romantikus szám. Körülöttünk mindenki elkezdett ölelkezni meg minden. Én nem mertem Bill felé közeledni, és láthatóan ő is megijedt a helyzettől. Aztán váratlanul átölelt. Olyan lágyan és gyengéden érintett meg, hogy egészen libabőrös lettem. A parfümje illata egyenesen mámorító volt. Egészen közel húzott magához, így éreztem a mellkasán az egyenletes szuszogását, és a szíve dobogását...A kezével folyamatosan simogatta a hátamat és ezzel végképp elérte, hogy totál elaléljak tőle. Fogalmam sincs mivel tudott így elvarázsolni ez a fiú, de teljesen felforgatta az érzelmeimet. Mintha egy monszun söpört volna végig a lelkemben...Még senkinél se éreztem ilyet. Pedig őt még egy napja se ismerem...Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek az érzésnek. AZt akartam, hogy az örökkévalóságig így a karjában tartson....Mit csinált velem ez a fiú?
Legnagyobb bánatomra ez a szám nem volt 4 percnél hosszabb. De mostmár elmondhatom hogy ha pillanatokból össze kell tennem életem legszebb egy óráját akkor ez a 4 perc benne lesz!
Miután (sajnos) vége lett a számnak megint egy bulizós jött. Nem győztem magamban átkozni a DJ-t, hogy hogy tud egy ilyen meghitt helyzetet egyetlen másodperc alatt szétbombázni.
-Nem vagy szomjas?-kérdezte Bill mikor én kimásztam a karjaiból. Legszívesebben tényleg soha nem szálltam volna ki, de nem akartam, hogy azt higgye ráakaszkodok vagy valami. Meg az milyen már ha ő tol el? Inkább én...
-De egy kicsit megszomjaztam-próbáltam magabiztosan beszélni, de még mindig remegett egy kicsit a hangom, és még mindig tiszta libabőr voltam.
-Akkor gyere!-mondta. Megfogta a kezemet és úgy vitt át a tömegen. De ahogy megfogta a kezemet...
Elértünk a bárpulthoz és Bill rendelt nekem valami "különlegességet".
-Egyébként ki volt az a fickó?-kérdezte.
-Hmm...csak egy nagyon régi volt pasim...De nem igazán szeretnék róla beszélni.
-Miért?
-Hát mert nem szépen válltunk el és mostmár nagyon nem kedvelem őt. Szóval nem szeretnék beszélni róla.-jó erősen kihangsúlyoztam a "nem" szót. Pont úgy ahogy múltkor ő a tudtomra hozta, hogy nem akar a munkájáról beszélni, én nem akarok Kevinről. Ennyi.
-Rendben akkor nem faggatlak. Egyébként nagyon jól táncolsz.-mondta elbűvölő mosollyal.
-Köszönöm. Te is.
-Köszi.
Nagyon sokat beszélgettünk vagy 2 órát biztosan. Kezdtem megismerni Bill énjét ami egy nagyon kedves, vicces, és érzékeny fiú volt. De ez alatt az idő alatt már pár pohár alkoholos koktél is elfogyott így tényleg oldottabb hangulat volt már...
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Miért nem veszed le a napszemüvegedet?
Már megint a jól ismert valami rosszat kérdeztem dolog jött elő, mert már megint nagyon gondolkozóba esett. Olyan egyszerű dolgok hozzák zavarba. Láthatóan kínosan érezte magát.
-Hát mert...-a fényre nem hivatkozhatott mivel már jócskán este 10-11 lehetett és sötét volt, a világítás meg nem az a tipikus "erős" fény volt, így nem tudtam felfogni minek kell neki ez a hatalmas rovarszemüveg (ami hozzátenném nagyon jól állt neki).-Szóval csak úgy megszokásból. Szeretem ezt a szemüveget.-mondta.
-És nem veszed le?
-A-a-rázta a fejét.
-És ha szépen kérem-pislogtam nagy lencsibaba szemekkel.
-A-aa-mondta mostmár gonosz vigyor kíséretében.
-Naaa!!!!Szépen kérlek.-még a szempilláimat is rebegtettem neki. Persze ez az egész már csak játék volt :D
-Mit ad érte a kis tündér, hogy levegyem neki aaaa....szemüveget xD-a végét elnevette de azért elmondta.
-A szemüveg előtt mit is akartál mondani?-kérdeztem én is nevetve.
-Ne akard te azt tudni!-nyújtotta ki a nyelvét rám Bill. Híí! Nyelvpiercingje van!!! Hmm...ez nagyon édi ^^
-Naaa te disznó!-mondtam.
-Mire gondolsz? Én semmi rosszat nem akartam mondani...De te másra gondolsz? Tudod rossz az aki rosszra gondol.
-Akkor te nagyon rossz vagy!-vágtam rá.
-Én miért? Te gondoltál rögtön...-elharapta a mondatot és csak vigyorgott.
-Na mire? Én nem gondoltam semmire.
-Aha-ahhhhha!!!! Persze-persze! Na mit ad a kis tündérke hogy levegyem neki a napszemüveget?
-Mit kér érte ez a gonosz bácsi?-kérdeztem kislányos hangon.
-Hmm...mondjuk jöjjön el velem sétálni a tengerpartra és leveszem neki aaa napszemüveget xD!- csábos félmosolyt produkált az arcára amitől el tudtam volna olvadni...
-Talán...-mondtam.
-Akkor indulunk?-kérdezte mostmár komolyabban de az ellenállhatatlan félmosolyt még mindig nem vetette le.
-Igen-mondtam. Ígyhát felálltunk és elindultunk a tengerpartra.
_______________________________________________
Fél 8kor elkezdtem készülődni a buliba, aztán 8ra le is értem. Voltak ott egy páran már, de én azért tömegnek nem neveztem volna...Odamentem a bárpulthoz és rendeltem egy ananászos koktélt. Éppen belekortyoltam mikor köszönést hallottam.
-Szia Lena!-a hang irányába fordultam. Anna volt az a pincérlány.
-Szia Anna!-mosolyogtam rá.
-Hogy tellt az első napod?-kérdezte.
-Hát nagyon kellemesen.
-Igen? Na ennek örülök.
-Most nem dolgozol?-kérdeztem tőle.
-Áhh ma este csak szórakozok.
-Az nagyon helyes.
-Nem megyünk táncolni?-kérdezte.
-De ez jó ötlet.-mondtam és elmentünk táncolni. A zene nagyon jó volt és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Aztán mikor elfáradtunk leülltünk. Beszélgettnük egy csomót. Anna nagyon kedves lány volt, igazán megkedveltem. De aztán Annához odajött egy srác és elmentek táncolni. Én addig egyedül maradtam. Egyszercsak ismét ismerős hangot hallottam.
-Lena! Micsoda meglepetés!-nem akartam hinni a fülemnek.
-Kevin?!-néztem rá. És tényleg ő volt az...emlegetett szamár :S-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Pihengetek...-mondta kaján vigyorral.
-Aha az jó...Akkor további jó pihenést.-mondtam és elmentem. Kicsit távolabb mentem a bulitól egy félreeső helyre és nem akartam, hogy Kevin utánam jöjjön, de sajnos követett.
-Nahát Lena! Már nem is örülsz nekem?
-Kéne?
-Hát annak idején...hmm mikor is? Lássuk csak! Ha jól emlékszem 2 éve még jobban kedveltél. Részletezzem?
-És én meg ha jól emlékszem csúnyán becsaptál meg minden. Részletezzem?
-Ugyan már!
-Mikor mész haza?
-Ennyire zavarok? Egyébként holnap...ugyhogy az utolsó éjszakámat szeretném különlegesen tölteni.
-Sok sikert hozzá-mondtam és most vissza mentem volna inkább a tömegbe, de Kevint nem lehetett ilyen könnyen lerázni.Kevin megragadta a karomat és magához rántott.
-Lena! Már nem is kedvelsz? Ne hazudj magadnak...Tudom, hogy még mindig rólam álmodozol.-suttogta. Súlyos tévedés! Gyűlöltem őt, és már a puszta jelenlététől is rosszul voltam.
-Beképzelt vagy mint mindig! Gyűlöllek és nem álmodozok rólad. Ja, és eressz el külömben kiabálni fogok.
-És? Ki hallana meg itt? Mindenki táncol senki nem figyel ránk...-mondta.
-Kevin azonnal eressz el!-mostmár tényleg felemeltem a hangomat.
-Miért is?
-Azért mert ő velem van!-hirtelen 180 fokos fordulatot vettem, és megláttam, hogy ott áll mögöttem Bill. Az arcán most is nagy fekete napszemüveg volt, de a hangját meg úgy alapból őt magát rögtön felismertem. Kevin úgy meglepődött, hogy hirtelen lazított a szorításon és én azonnal kiszabadítottam magamat és 3 lépést hátráltam. Így pont Bill mellé kerültem. Ő átkarolta a derekamat. Erre a lépésre nem számítottam így még jobban meglepődtem. De ez nem az a perc volt, hogy ámuldozzak.
-Ááá...szólt Kevin gúnyos vigyorral-Szóval ti együtt? Nem gondoltam volna, hogy...mmm mindegy. Örültem a szerencsének Lenám! Vigyázz magadra.-mondta és elment.
Bill elengedett.
-Köszönöm-mondtam.
-Nincsmit.-mosolygott rám.
-De honnan tudtad, hogy...?
-Éppen lejöttem ide hátha találkozok veled, és megláttam hogy az az alak nem valami bizalomgerjesztően koslat utánad. Amikor láttam, hogy mit csinál rögtön jöttem ide hozzád.
-Ohh én hősöm.-csúszott ki a számon, de szerencsére ő lazán kezelte :)
-Ehhe azért túlzásba nem kell esni-vigyorgott.
-Jó :D Akkor most...?
-Talán táncolhatnánk? Vagy előtte igyunk valamit?
-Hát szerintem először táncoljunk aztán igyunk.
-Okés akkor gyere!-és rögtön húzott maga után táncolni. Bill remekül táncolt és nagyon jól szórakoztunk. Aztán jött egy lassú romantikus szám. Körülöttünk mindenki elkezdett ölelkezni meg minden. Én nem mertem Bill felé közeledni, és láthatóan ő is megijedt a helyzettől. Aztán váratlanul átölelt. Olyan lágyan és gyengéden érintett meg, hogy egészen libabőrös lettem. A parfümje illata egyenesen mámorító volt. Egészen közel húzott magához, így éreztem a mellkasán az egyenletes szuszogását, és a szíve dobogását...A kezével folyamatosan simogatta a hátamat és ezzel végképp elérte, hogy totál elaléljak tőle. Fogalmam sincs mivel tudott így elvarázsolni ez a fiú, de teljesen felforgatta az érzelmeimet. Mintha egy monszun söpört volna végig a lelkemben...Még senkinél se éreztem ilyet. Pedig őt még egy napja se ismerem...Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek az érzésnek. AZt akartam, hogy az örökkévalóságig így a karjában tartson....Mit csinált velem ez a fiú?
Legnagyobb bánatomra ez a szám nem volt 4 percnél hosszabb. De mostmár elmondhatom hogy ha pillanatokból össze kell tennem életem legszebb egy óráját akkor ez a 4 perc benne lesz!
Miután (sajnos) vége lett a számnak megint egy bulizós jött. Nem győztem magamban átkozni a DJ-t, hogy hogy tud egy ilyen meghitt helyzetet egyetlen másodperc alatt szétbombázni.
-Nem vagy szomjas?-kérdezte Bill mikor én kimásztam a karjaiból. Legszívesebben tényleg soha nem szálltam volna ki, de nem akartam, hogy azt higgye ráakaszkodok vagy valami. Meg az milyen már ha ő tol el? Inkább én...
-De egy kicsit megszomjaztam-próbáltam magabiztosan beszélni, de még mindig remegett egy kicsit a hangom, és még mindig tiszta libabőr voltam.
-Akkor gyere!-mondta. Megfogta a kezemet és úgy vitt át a tömegen. De ahogy megfogta a kezemet...
Elértünk a bárpulthoz és Bill rendelt nekem valami "különlegességet".
-Egyébként ki volt az a fickó?-kérdezte.
-Hmm...csak egy nagyon régi volt pasim...De nem igazán szeretnék róla beszélni.
-Miért?
-Hát mert nem szépen válltunk el és mostmár nagyon nem kedvelem őt. Szóval nem szeretnék beszélni róla.-jó erősen kihangsúlyoztam a "nem" szót. Pont úgy ahogy múltkor ő a tudtomra hozta, hogy nem akar a munkájáról beszélni, én nem akarok Kevinről. Ennyi.
-Rendben akkor nem faggatlak. Egyébként nagyon jól táncolsz.-mondta elbűvölő mosollyal.
-Köszönöm. Te is.
-Köszi.
Nagyon sokat beszélgettünk vagy 2 órát biztosan. Kezdtem megismerni Bill énjét ami egy nagyon kedves, vicces, és érzékeny fiú volt. De ez alatt az idő alatt már pár pohár alkoholos koktél is elfogyott így tényleg oldottabb hangulat volt már...
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Miért nem veszed le a napszemüvegedet?
Már megint a jól ismert valami rosszat kérdeztem dolog jött elő, mert már megint nagyon gondolkozóba esett. Olyan egyszerű dolgok hozzák zavarba. Láthatóan kínosan érezte magát.
-Hát mert...-a fényre nem hivatkozhatott mivel már jócskán este 10-11 lehetett és sötét volt, a világítás meg nem az a tipikus "erős" fény volt, így nem tudtam felfogni minek kell neki ez a hatalmas rovarszemüveg (ami hozzátenném nagyon jól állt neki).-Szóval csak úgy megszokásból. Szeretem ezt a szemüveget.-mondta.
-És nem veszed le?
-A-a-rázta a fejét.
-És ha szépen kérem-pislogtam nagy lencsibaba szemekkel.
-A-aa-mondta mostmár gonosz vigyor kíséretében.
-Naaa!!!!Szépen kérlek.-még a szempilláimat is rebegtettem neki. Persze ez az egész már csak játék volt :D
-Mit ad érte a kis tündér, hogy levegyem neki aaaa....szemüveget xD-a végét elnevette de azért elmondta.
-A szemüveg előtt mit is akartál mondani?-kérdeztem én is nevetve.
-Ne akard te azt tudni!-nyújtotta ki a nyelvét rám Bill. Híí! Nyelvpiercingje van!!! Hmm...ez nagyon édi ^^
-Naaa te disznó!-mondtam.
-Mire gondolsz? Én semmi rosszat nem akartam mondani...De te másra gondolsz? Tudod rossz az aki rosszra gondol.
-Akkor te nagyon rossz vagy!-vágtam rá.
-Én miért? Te gondoltál rögtön...-elharapta a mondatot és csak vigyorgott.
-Na mire? Én nem gondoltam semmire.
-Aha-ahhhhha!!!! Persze-persze! Na mit ad a kis tündérke hogy levegyem neki a napszemüveget?
-Mit kér érte ez a gonosz bácsi?-kérdeztem kislányos hangon.
-Hmm...mondjuk jöjjön el velem sétálni a tengerpartra és leveszem neki aaa napszemüveget xD!- csábos félmosolyt produkált az arcára amitől el tudtam volna olvadni...
-Talán...-mondtam.
-Akkor indulunk?-kérdezte mostmár komolyabban de az ellenállhatatlan félmosolyt még mindig nem vetette le.
-Igen-mondtam. Ígyhát felálltunk és elindultunk a tengerpartra.
3.rész
Tom ezek után elindult fel Bill meg visszajött mellém. Kínos hallgatás következett.
-Nem indulunk el sétálni?-kérdeztem.
-De ez jó ötlet.-felelte Bill.Úgy gondoltam ha már úgy hozta a sors, hogy így együtt sétálgatunk akkor már elkezdek vele beszélgetni. És mivel olyan gyámoltalannak tűnik, hogy szerintem ha nem kezdek el vele beszélgetni némán fogjuk bejárni a parkot, ezért elkezdtem beszélgetni vele.
-És ti mióta vagytok itt a hotelben?
-Egy hete. És te?
-Én csak tegnap érkeztem meg. És meddig maradtok?
-Még három hétig.
-Három hétig?!-döbbentem le. Én értem, hogy a nyaralás nem 3 napos általában, de tisztába voltam vele, hogy a Hotel Glamour nem az az olcsó kategória, elvégre 5 csillagos és nagyon híres. Egy hónapig itt...az nem két fillér. Még szinte senkivel nem találkoztam aki ennyi időt nálunk töltött volna.
-Mi olyan meglepő ebben?-kérdezte Bill fürkésző tekintettel.
-Hát...még nem nagyon találkoztam senkivel se aki rajtam kívül ennyi időt töltött volna nálunk.
Bill erre csak mosolygott.
-Igen...szeretnénk Tommal nyugodtan élvezni a vakációnkat. És ez kiválló hely erre.
-Ti mivel foglalkoztok?-kérdeztem. Mert úgy gondoltam nem biztos, hogy anyuci apuci karácsonyi ajándéknak adta nekik az utazást. Biztos, hogy sajátból jöttek el. Viszont Bill ettől a kérdéstől kicsit mintha megijedt volna, ám hamar észbe kapcsolt.
-Ezzel is azzal is.-mondta.
-Hmm...ez aztán a titokzatos válasz-incselkedtem vele.
-Az.
-Na de most mégis.
-Pihenni jöttem ide, nem szeretnék még itt is a munkámmal foglalkozni. Remélem megérted.-Ezzel finoman a tudatomra hozta, hogy semmi közöm hozzá és hagyjam békén. Rendben. Nem faggatom tovább...Ez után ismét csöndben haladtunk. Én inkább a kertben gyönyörködtem. Nem mertem ránézni Billre. Aztán mégis elkezdett zavarni a csend.
-És csak ketten jöttetek?-érdeklődtem.
-Igen. Csak Tom és én.
-És a barátnőiteket otthon hagytátok?-kérdeztem. Ilyen jó pasiknak mint ők biztos van barátnőjük. Viszont mikor a kérdést kimondtam már eszembe is jutott az imént hallott eszmecseréjük amiből kiderült, hogy ha Tom nem is Bill biztos egyedülálló. Most már mindegy. Billnek nem kell tudnia hogy én tudom nem?
-Ehhhe nincs barátnőnk-vigyorgott Bill.
-Hogyhogy? Mármint bocsánat hogy ilyen tapintatlan vagyok...semmi közöm hozzá.
-Hmm...semmi baj nem vagy tapintatlan.-mosolygott.-Talán nincs időnk ismerkedni...Nem tudom. De majd ha itt lesz az ideje biztos rátalálunk az igazira.-mondta selytelmes mosollyal és hirtelen olyan szemekkel kezdett méregetni, hogy egészen elpirultam...Ekkor szerencsémre megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj-szóltam és elővettem a telót.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Lena!-köszönt bele Niki a legjobb barátnőm. Kicsi korunk óta ismerjük egymást mivel az ő anyukája az én anyum mellett ilyen titkárnő. Vagyis Nikivel nagyon sok időt tölthettem el. Niki és német ahogy én de ő se töltött el ott több időt mint én.
-Szia Niki! Mizu?-(értelemszerűen a beszélgetésünket is németül folytattuk)
-Áhh velem semmi. Olyan rohadt hideg van itt! De inkább mesélj te milyen a Maldiv szigeteken?-halottam a hangján hogy fülig ér a szája.
-Hát tök jó. Bár még nem vagyok itt egy napja se-nevettem.
-És milyen a hely?
-Hát mint minden másik! Szuper.-gondoltam, hogy legjobb barátnőm most nem a falak színösszeállítására érti, hogy milyen de szerettem húzni az agyát.
-Jó-jó én nem arra gondoltam, hogy minden APECH előírásnak megfelel-e hanem milyen? Vannak ott helyes pasik?
-Ááá te csak erre tudsz gondolni?
-Hát mi másra.-nevetett.-Na vannak?
-Jajj tudod milyenek szoktak ide járni...általában nincs senki normális.-az általában szót nem szándékosan, de mégis nagyon kihangsúlyoztam. Pontosan annyira, hogy az én drága Nikimnek szembe tűnjön...
-Naaa...ezek szerint máris van kivétel igaz?
-Hát...-mondtam. Nem akartam neki hazudni, de Bill igenis jó pasinak számított...de ez nem jelent semmit.
-Hííí! Szóval van! Milyen? Hány éves? Neve? Honnan jött? De hogy néz ki???-faggatózott.
-Állj már le-nevettem.-Nem tudom. Mármint majd később beszéljük meg. Ok?
-Ezek szerint ott van melletted igaz?-kérdezte izgatottan. Erre én balra néztem, ahol Bill sétált mellettem.
-Igen.
-Jajj! Hát miért nem ezzel kezdted nem tartottalak volna fel! Majd hívj ha végeztetek! Szia!
-Szia!
Letettem a telefont.
-A pasid volt?-kérdezte Bill. Ezen most én lepődtem meg. Nem is a kérdésen, hanem idáig nem néztem volna ki belőle, hogy így rákérdez ilyesmire...
-Nem. Nincs pasim. A legjobb barátnőm volt.
-Jaaa!
-Meglepődtél.
-Hát csak meglepő hogy egy ilyen csinos lánynak nincs barátja!-szerintem ezt a kijelentést akkor bánta meg amikor még ki se mondta, ugyanis úgy elvörösödött mint a sült rák. Mondjuk én is meglepődtem, és kicsit el is pirultam. Kaptam már férfiaktól bókokat, de azok üres dumák voltak. Billen most látszott, hogy ezt tényleg komolyan gondolta és nagyon jól esett, hogy csinosnak talált.
-Ööö...ne haragudj meg a kérdésért. Hány éves vagy?-folytatta.
Erre jót nevettem.
-Miért haragudnék meg ezért? -mostmár Bill is szélesen vigyorgott.
-Hát mert a lányok nem szeretik ezt a kérdést.
-Ugyan már! Mi titkolni való van ebben? Egyébként egy hónapja töltöttem a huszat.
-Igazán?-kérdezte Bill.-Akkor isten éltessen így utólag is.
-Köszönöm-mosolyogtam-És te?
-Én szeptemberben töltöttem a huszat. Pont elsején.
-Hát akkor neked is utólagos boldog szülinapot.
-Köszönöm.
Ezek után elkezdtünk beszélgetni. Bill nagyon sokat kérdezett én meg örömmel meséltem neki. Kb a fél életemet elmondtam neki már.
-És 17. születésnapom óta van mellettem Lucky.-fejeztem be éppen annak a történetét, hogy került hozzám a kis jószág. Nagyon tetszett Billnek a kutyám, és úgy láttam a szimpátia kölcsönös volt.
-Nekem is vannak kutyáim.-mondta Bill. Igen keveset árult el magáról, így minden információ morzsát megragadtam amit elejtett.
-És ők milyenek?
-Hát...-kezdett bele. Most ő beszélt egy csomót a kutyáikról. Vicces történeteket, meg azt is hogyan fogadták őket örökbe. Olyan szeretettel mesélt róluk...Látszott, hogy nagyon fontosak számára.-Csak azt sajnálom, hogy olyan ritkán látjuk őket.
-Ritkán?-kérdeztem.
-Ööö...-már megint azt láttam rajta, hogy valami olyasmit kellene mondania ami alól ki akar bújni-Sokat kell utaznunk. És nem jöhetnek velünk.
-Üzleti út?-kérdeztem.
-Igen.-felelte röviden.
-Én már a fél életemet feltártam előtted. De rólad még mindig semmit nem tudok...-sóhajtottam.
-Hát így romantikusabb.-csúszott ki a száján. Szerintem ez már megint csak olyan hirtelen dolog volt, mert megint elvörösödött.
-Hmm...végülis ja.
Legnagyobb bánatomra elérkeztünk a hotel főbejáratához. Ez pedig azt jelentette búcsúznunk kell.
-Akkor most gondolom mész fel a szobádba. Igaz?-kérdezte félénken.
-Hát igen. Luckynak enni akarok adni, meg kicsit pihengetek is majd.
-És...este nincs kedved mondjuk egy vacsira?-Te jó ég! Tényleg megkérdezte. De este lesz a party is...Most mit csináljak?
-Hát...ma este lesz egy buli a parton. Mi lenne ha inkább elmennénk oda egy kicsit szórakozni, mert én már elterveztem, hogy oda elmegyek.
-Hmm...én nem igazán kedvelem a tömeget.
-De nem lesznek olyan sokan.
-Hát inkább kihagynám...
-Értem-kicsit csalódott lettem, de ezt próbáltam leplezni. Őrajta is csalódottságot láttam.-Hát akkor majd még biztos találkozunk valamikor.Szia-mondtam és gyorsan elindultam fel.
-Szia!-köszönt ő is.
Mikor felértem adtam Luckynak enni és felhívtam Nikit.
-Na szia!-köszöntem neki.
-SZia! Na? Mesélj!
-Nem történt semmi különös...
-AZ mit jelent? Randira se hívott el?
-De de én ma nem érek rá mert buli lesz. És ő nem akart oda eljönni. Szóval a vacsi ugrott.
-Te lemondtad egy buli miatt?!
-Ja.
-Eszement vagy! Hogy lehettél ilyen hülye?
-Köszi. De egyébként is! Olyan furcsa ez a fiú...
-Miért?
Elmeséltem mindent Billről.
-Ez tényleg érdekes...-mondta Niki.
-Az.
-Emlékszel Kevinre?
-Mi?! Ez, hogy jön ide?-Kevin egy két vagy három éve sétált be az egyik hotelünkbe. Nagyon gazdag és jóképű volt. Mondott nekem szépet és jót, elcsavarta a fejemet majd szépen kidobott. Az óta mindenkivel bizalmatlanabb vagyok és ő utána nem volt senkim.
-Hát csak úgy, hogy vigyázz ezzel a Billel. Nehogy úgy járj vele is mint Kevinnel...
Egy kicsit még dumáltunk aztán Nikinek mennie kellett és letettük.
-Nem indulunk el sétálni?-kérdeztem.
-De ez jó ötlet.-felelte Bill.Úgy gondoltam ha már úgy hozta a sors, hogy így együtt sétálgatunk akkor már elkezdek vele beszélgetni. És mivel olyan gyámoltalannak tűnik, hogy szerintem ha nem kezdek el vele beszélgetni némán fogjuk bejárni a parkot, ezért elkezdtem beszélgetni vele.
-És ti mióta vagytok itt a hotelben?
-Egy hete. És te?
-Én csak tegnap érkeztem meg. És meddig maradtok?
-Még három hétig.
-Három hétig?!-döbbentem le. Én értem, hogy a nyaralás nem 3 napos általában, de tisztába voltam vele, hogy a Hotel Glamour nem az az olcsó kategória, elvégre 5 csillagos és nagyon híres. Egy hónapig itt...az nem két fillér. Még szinte senkivel nem találkoztam aki ennyi időt nálunk töltött volna.
-Mi olyan meglepő ebben?-kérdezte Bill fürkésző tekintettel.
-Hát...még nem nagyon találkoztam senkivel se aki rajtam kívül ennyi időt töltött volna nálunk.
Bill erre csak mosolygott.
-Igen...szeretnénk Tommal nyugodtan élvezni a vakációnkat. És ez kiválló hely erre.
-Ti mivel foglalkoztok?-kérdeztem. Mert úgy gondoltam nem biztos, hogy anyuci apuci karácsonyi ajándéknak adta nekik az utazást. Biztos, hogy sajátból jöttek el. Viszont Bill ettől a kérdéstől kicsit mintha megijedt volna, ám hamar észbe kapcsolt.
-Ezzel is azzal is.-mondta.
-Hmm...ez aztán a titokzatos válasz-incselkedtem vele.
-Az.
-Na de most mégis.
-Pihenni jöttem ide, nem szeretnék még itt is a munkámmal foglalkozni. Remélem megérted.-Ezzel finoman a tudatomra hozta, hogy semmi közöm hozzá és hagyjam békén. Rendben. Nem faggatom tovább...Ez után ismét csöndben haladtunk. Én inkább a kertben gyönyörködtem. Nem mertem ránézni Billre. Aztán mégis elkezdett zavarni a csend.
-És csak ketten jöttetek?-érdeklődtem.
-Igen. Csak Tom és én.
-És a barátnőiteket otthon hagytátok?-kérdeztem. Ilyen jó pasiknak mint ők biztos van barátnőjük. Viszont mikor a kérdést kimondtam már eszembe is jutott az imént hallott eszmecseréjük amiből kiderült, hogy ha Tom nem is Bill biztos egyedülálló. Most már mindegy. Billnek nem kell tudnia hogy én tudom nem?
-Ehhhe nincs barátnőnk-vigyorgott Bill.
-Hogyhogy? Mármint bocsánat hogy ilyen tapintatlan vagyok...semmi közöm hozzá.
-Hmm...semmi baj nem vagy tapintatlan.-mosolygott.-Talán nincs időnk ismerkedni...Nem tudom. De majd ha itt lesz az ideje biztos rátalálunk az igazira.-mondta selytelmes mosollyal és hirtelen olyan szemekkel kezdett méregetni, hogy egészen elpirultam...Ekkor szerencsémre megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj-szóltam és elővettem a telót.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Lena!-köszönt bele Niki a legjobb barátnőm. Kicsi korunk óta ismerjük egymást mivel az ő anyukája az én anyum mellett ilyen titkárnő. Vagyis Nikivel nagyon sok időt tölthettem el. Niki és német ahogy én de ő se töltött el ott több időt mint én.
-Szia Niki! Mizu?-(értelemszerűen a beszélgetésünket is németül folytattuk)
-Áhh velem semmi. Olyan rohadt hideg van itt! De inkább mesélj te milyen a Maldiv szigeteken?-halottam a hangján hogy fülig ér a szája.
-Hát tök jó. Bár még nem vagyok itt egy napja se-nevettem.
-És milyen a hely?
-Hát mint minden másik! Szuper.-gondoltam, hogy legjobb barátnőm most nem a falak színösszeállítására érti, hogy milyen de szerettem húzni az agyát.
-Jó-jó én nem arra gondoltam, hogy minden APECH előírásnak megfelel-e hanem milyen? Vannak ott helyes pasik?
-Ááá te csak erre tudsz gondolni?
-Hát mi másra.-nevetett.-Na vannak?
-Jajj tudod milyenek szoktak ide járni...általában nincs senki normális.-az általában szót nem szándékosan, de mégis nagyon kihangsúlyoztam. Pontosan annyira, hogy az én drága Nikimnek szembe tűnjön...
-Naaa...ezek szerint máris van kivétel igaz?
-Hát...-mondtam. Nem akartam neki hazudni, de Bill igenis jó pasinak számított...de ez nem jelent semmit.
-Hííí! Szóval van! Milyen? Hány éves? Neve? Honnan jött? De hogy néz ki???-faggatózott.
-Állj már le-nevettem.-Nem tudom. Mármint majd később beszéljük meg. Ok?
-Ezek szerint ott van melletted igaz?-kérdezte izgatottan. Erre én balra néztem, ahol Bill sétált mellettem.
-Igen.
-Jajj! Hát miért nem ezzel kezdted nem tartottalak volna fel! Majd hívj ha végeztetek! Szia!
-Szia!
Letettem a telefont.
-A pasid volt?-kérdezte Bill. Ezen most én lepődtem meg. Nem is a kérdésen, hanem idáig nem néztem volna ki belőle, hogy így rákérdez ilyesmire...
-Nem. Nincs pasim. A legjobb barátnőm volt.
-Jaaa!
-Meglepődtél.
-Hát csak meglepő hogy egy ilyen csinos lánynak nincs barátja!-szerintem ezt a kijelentést akkor bánta meg amikor még ki se mondta, ugyanis úgy elvörösödött mint a sült rák. Mondjuk én is meglepődtem, és kicsit el is pirultam. Kaptam már férfiaktól bókokat, de azok üres dumák voltak. Billen most látszott, hogy ezt tényleg komolyan gondolta és nagyon jól esett, hogy csinosnak talált.
-Ööö...ne haragudj meg a kérdésért. Hány éves vagy?-folytatta.
Erre jót nevettem.
-Miért haragudnék meg ezért? -mostmár Bill is szélesen vigyorgott.
-Hát mert a lányok nem szeretik ezt a kérdést.
-Ugyan már! Mi titkolni való van ebben? Egyébként egy hónapja töltöttem a huszat.
-Igazán?-kérdezte Bill.-Akkor isten éltessen így utólag is.
-Köszönöm-mosolyogtam-És te?
-Én szeptemberben töltöttem a huszat. Pont elsején.
-Hát akkor neked is utólagos boldog szülinapot.
-Köszönöm.
Ezek után elkezdtünk beszélgetni. Bill nagyon sokat kérdezett én meg örömmel meséltem neki. Kb a fél életemet elmondtam neki már.
-És 17. születésnapom óta van mellettem Lucky.-fejeztem be éppen annak a történetét, hogy került hozzám a kis jószág. Nagyon tetszett Billnek a kutyám, és úgy láttam a szimpátia kölcsönös volt.
-Nekem is vannak kutyáim.-mondta Bill. Igen keveset árult el magáról, így minden információ morzsát megragadtam amit elejtett.
-És ők milyenek?
-Hát...-kezdett bele. Most ő beszélt egy csomót a kutyáikról. Vicces történeteket, meg azt is hogyan fogadták őket örökbe. Olyan szeretettel mesélt róluk...Látszott, hogy nagyon fontosak számára.-Csak azt sajnálom, hogy olyan ritkán látjuk őket.
-Ritkán?-kérdeztem.
-Ööö...-már megint azt láttam rajta, hogy valami olyasmit kellene mondania ami alól ki akar bújni-Sokat kell utaznunk. És nem jöhetnek velünk.
-Üzleti út?-kérdeztem.
-Igen.-felelte röviden.
-Én már a fél életemet feltártam előtted. De rólad még mindig semmit nem tudok...-sóhajtottam.
-Hát így romantikusabb.-csúszott ki a száján. Szerintem ez már megint csak olyan hirtelen dolog volt, mert megint elvörösödött.
-Hmm...végülis ja.
Legnagyobb bánatomra elérkeztünk a hotel főbejáratához. Ez pedig azt jelentette búcsúznunk kell.
-Akkor most gondolom mész fel a szobádba. Igaz?-kérdezte félénken.
-Hát igen. Luckynak enni akarok adni, meg kicsit pihengetek is majd.
-És...este nincs kedved mondjuk egy vacsira?-Te jó ég! Tényleg megkérdezte. De este lesz a party is...Most mit csináljak?
-Hát...ma este lesz egy buli a parton. Mi lenne ha inkább elmennénk oda egy kicsit szórakozni, mert én már elterveztem, hogy oda elmegyek.
-Hmm...én nem igazán kedvelem a tömeget.
-De nem lesznek olyan sokan.
-Hát inkább kihagynám...
-Értem-kicsit csalódott lettem, de ezt próbáltam leplezni. Őrajta is csalódottságot láttam.-Hát akkor majd még biztos találkozunk valamikor.Szia-mondtam és gyorsan elindultam fel.
-Szia!-köszönt ő is.
Mikor felértem adtam Luckynak enni és felhívtam Nikit.
-Na szia!-köszöntem neki.
-SZia! Na? Mesélj!
-Nem történt semmi különös...
-AZ mit jelent? Randira se hívott el?
-De de én ma nem érek rá mert buli lesz. És ő nem akart oda eljönni. Szóval a vacsi ugrott.
-Te lemondtad egy buli miatt?!
-Ja.
-Eszement vagy! Hogy lehettél ilyen hülye?
-Köszi. De egyébként is! Olyan furcsa ez a fiú...
-Miért?
Elmeséltem mindent Billről.
-Ez tényleg érdekes...-mondta Niki.
-Az.
-Emlékszel Kevinre?
-Mi?! Ez, hogy jön ide?-Kevin egy két vagy három éve sétált be az egyik hotelünkbe. Nagyon gazdag és jóképű volt. Mondott nekem szépet és jót, elcsavarta a fejemet majd szépen kidobott. Az óta mindenkivel bizalmatlanabb vagyok és ő utána nem volt senkim.
-Hát csak úgy, hogy vigyázz ezzel a Billel. Nehogy úgy járj vele is mint Kevinnel...
Egy kicsit még dumáltunk aztán Nikinek mennie kellett és letettük.
2010. február 9., kedd
2.rész
Éppen indultam volna el apuhoz, mikor kopogtak az ajtómon. Odamentem és kinyitottam.
-Nahát! Szia apu!-köszöntem. Milyen vicces. Ez telepátia. Pont most akartam elmenni hozzá és pont most jött ő :D Hát ez nagyszerű!
-Szia kislányom!-ölelt meg.- De rég láttalak!-mondta.
-Hát igen-mosolyogtam.-Gyere üllj le-invitáltam be majd becsuktam az ajtót.
-És te hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Zavarok?-kérdeztem kuncogva.
-Neeem dehogyis-nevetett apu-Csak meglepődtem mert nem szóltál. Képzeld ma reggel megyek reggelizni erre Anna a pincérlány kérdezi, hogy nem esett-e bajod. Kérdezem, hogy tudtommal nincs semmi, de mire gondol. Akkor ő elkezdte nekem mondani, hogy valaki leforrázott téged. Akkor kérdeztem, hogy te itt vagy, ő persze azt hitte tudom. Na mindegy lényeg a lényeg rögtön megkérdeztem a recepción melyik szobába vagy és már jöttem is.-mosolygott.
-Ahaaaa...Én meg éppen most indultam volna megkeresni téged.
-De mikor jöttél?
-Tegnap este. Már akkor meg akartalak keresni, de nem voltál itt. Aztán gondoltam majd ma.
-Igen. Egy fogadáson voltam. De mond csak. Mi volt az a leforrázós dolog a kávézóban?
-Jaaa az semmi.-mondtam.
-Semmi?-vonta fel a szemöldökét apu.
-Na az volt...-és elmondtam röviden mi történt.
-Hmm...Anna egy kicsit tragikusabban adta elő-nevetett apu-De örülök, hogy semmi baj nincs.
-Abba szerintem még senkise halt bele, hogy valaki leöntötte egy csésze kávéval.
-Hát sose lehessen azt tudni-viccelődött.-Nem megyünk le sétálni?
-De lemehetünk. Hozom Luckyt is.-mondtam. Elindultunk le. Apu közben körbevezetett a hotelban, mert itt még sose voltam ugyanis ezt nem rég nyitottuk. Ez is nagyon jó hely volt. Az udvarban volt ugye a kávézó, étterem, medencék meg minden. De ami a kedvencem volt, volt egy nagyon nagy park amiben mindenféle egzotikus növény volt. Voltak padok is és szökőkutak. Hangulatos hely volt. Rengeteget beszélgettem apuval is és Lucky is nagyon sokat tudott rohangálni a friss levegőn. Délig beszélgettünk, aztán apu mondta, hogy mennie kell dolgozni. A szobámig még felkísért majd elbúcsúztunk és elment. Bennt adtam enni Luckynak majd gondoltam nekem is ideje lenne valamit ennem, így lementem az étteremhez. Ott azonban nagyon sokan voltak mivel mindenki ilyenkor jött ebédelni, ígyhát elmentem a partra.
Szerencsére a hotelnak volt saját pertrész így nem kellett sokat gyalogolnom. A parton rengeteg ilyen kis "falatozó" volt. Beülltem az egyikhez és ott megebédeltem. Mikor mentem volna vissza, láttam egy ilyen hírdetést. Este 8-tól lesz itt egy party! Király! Végre buli, és lehet ismerkedni :D Erre tuti eljövök...
-Nahát! Szia apu!-köszöntem. Milyen vicces. Ez telepátia. Pont most akartam elmenni hozzá és pont most jött ő :D Hát ez nagyszerű!
-Szia kislányom!-ölelt meg.- De rég láttalak!-mondta.
-Hát igen-mosolyogtam.-Gyere üllj le-invitáltam be majd becsuktam az ajtót.
-És te hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Zavarok?-kérdeztem kuncogva.
-Neeem dehogyis-nevetett apu-Csak meglepődtem mert nem szóltál. Képzeld ma reggel megyek reggelizni erre Anna a pincérlány kérdezi, hogy nem esett-e bajod. Kérdezem, hogy tudtommal nincs semmi, de mire gondol. Akkor ő elkezdte nekem mondani, hogy valaki leforrázott téged. Akkor kérdeztem, hogy te itt vagy, ő persze azt hitte tudom. Na mindegy lényeg a lényeg rögtön megkérdeztem a recepción melyik szobába vagy és már jöttem is.-mosolygott.
-Ahaaaa...Én meg éppen most indultam volna megkeresni téged.
-De mikor jöttél?
-Tegnap este. Már akkor meg akartalak keresni, de nem voltál itt. Aztán gondoltam majd ma.
-Igen. Egy fogadáson voltam. De mond csak. Mi volt az a leforrázós dolog a kávézóban?
-Jaaa az semmi.-mondtam.
-Semmi?-vonta fel a szemöldökét apu.
-Na az volt...-és elmondtam röviden mi történt.
-Hmm...Anna egy kicsit tragikusabban adta elő-nevetett apu-De örülök, hogy semmi baj nincs.
-Abba szerintem még senkise halt bele, hogy valaki leöntötte egy csésze kávéval.
-Hát sose lehessen azt tudni-viccelődött.-Nem megyünk le sétálni?
-De lemehetünk. Hozom Luckyt is.-mondtam. Elindultunk le. Apu közben körbevezetett a hotelban, mert itt még sose voltam ugyanis ezt nem rég nyitottuk. Ez is nagyon jó hely volt. Az udvarban volt ugye a kávézó, étterem, medencék meg minden. De ami a kedvencem volt, volt egy nagyon nagy park amiben mindenféle egzotikus növény volt. Voltak padok is és szökőkutak. Hangulatos hely volt. Rengeteget beszélgettem apuval is és Lucky is nagyon sokat tudott rohangálni a friss levegőn. Délig beszélgettünk, aztán apu mondta, hogy mennie kell dolgozni. A szobámig még felkísért majd elbúcsúztunk és elment. Bennt adtam enni Luckynak majd gondoltam nekem is ideje lenne valamit ennem, így lementem az étteremhez. Ott azonban nagyon sokan voltak mivel mindenki ilyenkor jött ebédelni, ígyhát elmentem a partra.
Szerencsére a hotelnak volt saját pertrész így nem kellett sokat gyalogolnom. A parton rengeteg ilyen kis "falatozó" volt. Beülltem az egyikhez és ott megebédeltem. Mikor mentem volna vissza, láttam egy ilyen hírdetést. Este 8-tól lesz itt egy party! Király! Végre buli, és lehet ismerkedni :D Erre tuti eljövök...
***
Délután négy körül lementem Luckyval a parkba. Ő elkezdett rohangálni én meg leülltem egy padra. Rajtunk kívül nem sokan voltak ott így elég nyugodt volt minden. Egyszercsak hangokra lettem figyelmes.
-Te Tom! Nézd már! Az ott egy kutya, nem?
-De!
-Nem az volt kiírva a szabályzatban, hogy nem lehet kutyát idehozni.
Én nem akartam hallgatózni de éppen közeledtek így pont hallottam őket.
-Hát de! Ez marha jó. És mi ezért nem hoztuk szegény Scotty-t...
-De kié lehet?
-Nem tudom de ez nagy bunkóság! Nekünk simán szóltak volna másnak meg megengedik...áhh.
Lucky iderohant hozzám. És én elkezdtem simogatni. A két fiú ekkor mellénk ért, és megálltak. Idáig nem vettem észre, de ők vo9ltak azok akik reggel leöntöttek.
-Khm...ez a te kutyád?-kérdezte az afros.
-Igen-néztem rá mosolyogva.
-De ide nem lehet kutyát behozni.-mondta. Felvontam a szemöldökömet.
-Miért ne lehetne?-kérdeztem.
-Mert az volt kiírva.
-Ja. Értem.-mondtam. Én ezzel lezártnak tudtam a beszélgetést, de ők nem.
-Rád fognak szólni!-mondta a másik.
-Nemhinném...-feleltem.
-Már miért nem?-kérdezte újra az afros.
-Hát csak azért mert.-Nem nagyon szerettem hencegni azzal, hogy ki vagyok de ha faggatnak nem tudom elkerülni...
-De miért?
-Miért olyan fontos neked az?
-Azért mert mi ezért nem tudtuk elhozni a kutyáinkat!-mondta a másik felháborodottan. Most meg is értettem őket...Csak Luckynak volt ide szabad bejárása, és ez nem az első galiba belőle...De ő hozzám tartozik, szóval...
-Értem. Hát a miénk a szálloda. Ezért Luckynak be szabad jönni ide...-mondtam kicsit szégyellve mindezt. Ilyenkor mindig szemétnek érzem magam, mert más is biztos szereti a kutyáját és rossz lehet a hiánya...
A két fiú enyhén megdöbbent.
-Hogy a tiéd ez itt?-kérdezték.
-A szüleimé...-mondtam.
-Hű...az komoly. És ne haragudj.
-Nem ti ne haragudjatok.-mondtam.-Igazatok van...
Csend következett. Ők nem mentek tovább én se mentem el, viszont nem igazán tudtam mit mondani nekik.
-Ömm én egyébként Lena vagyok. És ti?-kérdeztem. Próbáltam oldani a feszültséget, ők viszont most nagyon furán néztek rám (nem volt rajtuk napszemüveg). Nem tudom...talán valami rosszat mondtam?
-Ööö...-kicsit gondolkodtak és egymásra néztek. Olyan volt mintha valami telepatikus megbeszélést folytattak volna. Én persze még mindig nem értettem. Most a nevükön gondolkodnak ennyit?
-Szóval én Bill vagyok.-mondta a magasabbik.-Ő meg Tom-mutatott az afrosra. Most még jobban szemügyre vettem őket, és most így napszemüveg nélkül láttam, hogy nagyon hasonlóak az arcvonásaik...
-Ti testvérek vagytok?-kérdeztem. Már megint ugyanaz volt a reakció mint amikor a nevüket kérdeztem...Nem tudom valami rosszat mondtam megint?
-Igen.-mondta Bill.-Ikertestvérek vagyunk.
-Ikrek?-vontam fel a szemöldökömet. Jó tényleg hasonlítanak, na de hogy ikrek legyenek...Nem gondoltam volna.
-Igen-mosolygott Bill.
-Az tök jó. Mindig irigyeltem az ikreket. Tök király lehet...-szaladt ki a számon.Ezt most igazából nem akartam mondani, de jött. Mondjuk komolyan gondoltam de minek mondom nekik?
-Ja tök király-mondta Tom, de közben Billt nézte fürkésző tekintettel. Bill meg engem...-Hát én nekem most fel kell mennem de Bill még tud maradni, ugyhogy...-erre a kijelentésre Bill felkapta a fejét. Láthatóan meglepődött, és nem számított ilyesmire.-Sziasztok!
-Hová mész?-kérdezte Bill. Tom pár lépéssel arébb húzta és halkan mondta neki németül:
-Tetszik a csaj?
-Jajj Tom ne csináld már...-nyávogott.
-Tetszik?
-Igen-mondta Bill pirongva.
-Akkor egy két! Ismerkedj! Ő nem tudja kik vagyunk, itt a nagy lehetőség. Hívd el mondjuk vacsizni, vagy a bulira.
-De Tom...
-Nincs de! Erre vártál. No testőrök, és ő nem ismer! Szerintem ne hagyd ki.
Én az életemre is megesküszök, hogy nem szokásom a hallgatózás...Idáig angolul beszélgettünk. Ők arrébbmentek azt hitték nem tudok németül és úgy beszélték meg a dolgaikat. Mivel azt hitték nem értem annyira nem vettek vissza a hangerőből, de én nem tehetek róla, hogy német vagyok!!! Hallottam és kész...most fogtam volna be a fülemet? Tetszek Billnek! Idejét nem tudom mikor volt utoljára pasim, de régen az biztos. Mivel egy évnél tovább nem voltam sehol nem tudtam normális kapcsolatot kialakítani...De a szerelem nekem is hiányzik. Bill nagyon helyes srác. Már első pillanatban is észrevettem ezt. Talán...Áhh inkább kiverem a fejemből! Elvégre nem is ismerem...Ki tudja milyen alak? És valamit relytegethet...ezt látom rajta. Ez a kijelentés: "...Ő nem tudja kik vagyunk, itt a nagy lehetőség...No testőrök, és ő nem ismer!..."
2010. február 8., hétfő
Sorry!-Bevezető-1.rész
Sziasztok!
Kis magyarázattal tartozom. Igen, úgy volt, hogy tegnap jön az első rész viszont én is megbetegedtem és a 6 éves öcsém is (de ő nagyon nagyon) és én voltam vele itthon egyedül egész nap. Orvoshoz kellett vinnem, 40 fokos láza volt egész nap szóval nem igazán kerültem a gép közelébe nyugodtan. Ezért nem tettem fel az első részt. Ugyhogy bocsánatot kérek mindenkitől a késésért. Viszont kárpótlásul ma kettőt is fogok feltenni. Remélem mindenkinek ez is tetszeni fog. Lehet, hogy az eleje kicsit uncsis majd de ez majd be fog indulni már kitaláltam :D De nem is húzom tovább az időt itt van a bevezető és az első rész:
________________________________________________
Bevezetés:
A főszereplőnk, Lena Lovel 20 éves lány.
Van egy Lucky nevű keverék kutyája akit 3 éve egy menhelyről fogadott örökbe. Azóta ő minden utazására elkíséri.
Szülei a Hotel Glamour szállodalánc tulajdonosai. Kiskorában egy évet édesanyjánál-egy évet édesapjánál élt felváltva ugyanis ők mindig máshol voltak. Nagyon ritkán voltak mind együtt, de Lenát nagyon szerették és ő mindig a legjobbat kapta. NAgyon szép helyekre juthatott el ezáltal. Éppen ezért folyékonyan beszél angolul, franciául, olaszul és az anyanyelvén németül. Bár német származású Németországban összesen 3 évet töltött el, az is a születése utáni 3 év volt tehát nem nagyon maradt meg benne. Másfél éve érettségizett, most egyetemre készül, azonban előtte egy év szünetet tart, hogy pihenjen és megismerkedjen a szállodák üzleti állapotával, mivel egy napon ő fogja azt vezetni.
Most viszont ő is csak egy vedégként érkezik a Hotel Glamourba egy hónapra, ami a Maldiv-szigeteken van, hogy az európai telet kicsit kipihenje...
____________________________________________________
-Szia anyu!-szóltam bele vidáman a telefonba. Már így is kelni készültem, de azért pár percet még henyéltem volna. Na mindegy ha anyuval beszélek úgy is egy pillanat alatt felébredek ugyhogy...
-Szia Lena! Na jól aludtál?
-Ohh csodásan! Nagyon remek ez a hely is! Persze mindegyik az de idáig nekem ez a kedvencem-nevettem.
-Na ennek örülök-hallottam a hangján, hogy mosolygott.-És apáddal találkoztál már?
-Nem. Csak este érkeztem meg és akkor ő nem volt itt. Szerintem még nem is tudja, hogy itt vagyok-vigyorogtam.
-Azaz! Hogy meg fog lepődni-nevetett anyu-Na mindegy nekem most mennem kell csak tudni akartam, hogy rendesen megérkeztél-e majd este beszélünk. Szia!
-Okés. Szia!-és letettem a telefont. Hát ha már így felkeltem ideje lett volna kikászálódni az ágyból. Reggel 7 óra körül járhatott az idő. A csodás óceáni napfény szelíden sütött be a hófehér függönyön keresztül. Jó érzés volt körbenézni az ízlésesen berendezett szobán ami ebben a fényben ragyogott. Felkeltem és az erkélyre sétáltam. Lucky amint látta, hogy én felkelek ő is velem együtt felpattant és jött velem.
Láttam az óceánt, ahogy hullámai szelíden símogatták a part homokját. Imádtam ezt a látványt. A nyugodtság és a béke teljesen átjárta a lelkemet. Hihetetlen, hogy most milyen jámbor és csöndes, de máskor mennyire vad és erőszakos tud lenni...Órákon keresztül tudtam volna nézni. Mikor a vízben gyönyörködök mindig tiszta fejjel tudok gondolkodni és teljesen megnyugszok tőle. Teljesen elvarázsol...
Egy 20 percet még biztos állhattam ott kinnt, és közben a kis Lucky fülecskéjét vakargattam (ezt nagyon imádta) mikor úgy gondoltam ideje felöltözni és lemenni. Ígyhát bementem és felöltöztem. Majd felkaptam a kedvenc könyvemet és lementem reggelizni a kerti kávézóba. Ilyen korán még mindenki alszik, és ez a hely még szinte teljesen üres. Én ezért szoktam ilyenkor jönni.
És tényleg, talán 3 vendég ücsörgött csendben egy-egy asztalnál. Én odamentem a pulthoz.
-Jóreggelt Miss Lovel! Hogy tellt az éjszakája?-üdvözölt rögtön a pincérlány.
-Jóreggelt! Köszönöm nagyon kellemesen.
-Ennek felettébb örülök!-megszoktam már, hogy az alkalmazottak így beszélnek velem, de én nem szeretem ezt a feszültséget.
-Mi lenne ha tegeződnénk?-kérdeztem, hogy oldjam a feszkót.
-Ohh rendben.-mondta a lány.-Nos akkor mit adhatok?
-Egy mézes kávét kérek ééés...-gondoltam eszek egy sütit, de ilyen korán azért még nem kezdek el lakomázni így...-áhh és mást most nem.
-Rendben. Máris viszem addig foglalj helyet.
-Köszönöm.
Rögtön találtam egy szimpatikusnak tűnő asztalkát (mindegyik ugyanúgy nézett ki de nem baj :D) és leülltem oda, majd elkezdtem olvasni.
Ezt a könyvet már vagy ezerszer olvastam, de egyszerűen nem tudom megunni. Egy ilyen szerelmes vámpírtöténet. Igaz, hogy tudom már fejből a könyvet, de nem baj így is szeretem még. Már nagyon rég óta megvan ez a könyv nekem és azóta igen gyakran olvasom el.
Időközben megkaptam a kávémat is. Így ülltem olvasgattam, és iszogattam. Észre se vettem hogy két marakodó srác jött a kávézóba pedig igencsak feltűnő belépőt rendeztek. Éppen mellettem mentek el, mikor hallottam az egyiket.
-Áááá Tom mit csinálsz, hülye vagy? Nee már ááá....-a harmadik át már akár én is mondhattam volna mert azzal egy időben azt éreztem, hogy egy forró valami ömlik rám és a kedvenc könyvemre.
-Jóég! Ti jól vagytok?!-pattantam fel idegesen és egy szalvétával azonnal elkezdtem törölgetni a hófehér felsőmet amit most egy nagy kávéfolt csúfított. Nagyon ideges lettem.
-Ne haragudj! Véletlen volt. Ha gondolod kifizetem vagy...-ránéztem a hozzám beszélőre mert idáig nem igazán vettem szemügyre "támadóimat".
Aki hozzám közelebb állt (ő zúdított nyakon a kávéval) egy magas, sovány fekete hajú fiú. Csizmában és szürke csőnadrágban volt, egy fekete trikóval. Arcát egy nagy fekete napszemüveggel takarta ami ugyan takarta a fél fejét, de így is tisztán kivehető volt mennyire szép vonásai vannak. A másik fiú pedig pár lépéssel arrébb állt. XXL farmerban és hozzá egy fekete szintén ilyen méretű pólóban. Ő is nagyon magas volt, és extra ruhaméretei ellenére ő is viszonylag vékony lehetett. Fekete afrofonatait egy sapka alá rejtette, és az ő arcát is a másik fiúéhoz hasonló szemüveg díszítette.
-Persze kifizeted! Gondolod a te fillérjeidre van szükségem?-igazából nagyon ideges voltam mert nem csak a névnapomra kapott kedvenc felsőmet tette tönkre, de a számomra legkedvesebb könyvem is odaveszett, ugyanis nem kevés lávé borult rá. Ugyanakkor ez a srác olyan szelíden szólt hozzám...a hangja teljesen elvarázsolt. Vol valami különleges kisugárzása, valami földöntúli...Áhh de miket is gondolok itt! Azért kicsit finomabban hozzátettem.-Nem úgy értettem...Nem haragszom, és legközelebb vigyázzatok azért jobban.-mondtam. Felkaptam a könyvemet és elindultam fölfel. Útközben próbáltam minnél inkább takarni azt a roonda foltot a felsőmön de ezt elég nehéz volt megvalósítani. Szerencsére nem igazán találkoztam senkivel aki ezt észrevehette volna így hamar feljutottam a szobámba. Lucky lelkes farkcsóválással üdvözölt. Én gyorsan megsimogattam a buksiját, mert tudtam addig ugyse hagy békén, majd gyorsan átvettem a pólómat. Látszólag menthetetlen volt a fehér felső de azért betettem a gépbe. A könyvem se nézett ki túl bíztatóan, és nem is tudtam vele mit kezdeni így csak az asztalra tettem le. Luckynak adtam reggelit, majd gondoltam elmegyek és köszönök apunak is.
2010. február 5., péntek
Szavazás végeredménye
Sziasztok!
Szavzás végeredménye a következő:
Folytasd a mostanit.
6 (31%)
Legyen egy új Billes.
11 (57%)
Legyen egy új Tomos.
2 (10%)
Szavazatok száma: 19
Szóval az új Billes történet győzött :)
Hétfőn fel is teszem az első részt és amint azt szeretnétek ez már olyan Humanoidos lesz :)
Addig is jó hétvégét mindenkinek! Sziasztok!
Szavzás végeredménye a következő:
Folytasd a mostanit.
6 (31%)
Legyen egy új Billes.
11 (57%)
Legyen egy új Tomos.
2 (10%)
Szavazatok száma: 19
Szóval az új Billes történet győzött :)
Hétfőn fel is teszem az első részt és amint azt szeretnétek ez már olyan Humanoidos lesz :)
Addig is jó hétvégét mindenkinek! Sziasztok!
2010. február 2., kedd
Hali! :)
Sziasztok! Most veszem észre, hogy egy kis hülyeséget csináltam. Olvasom vissza az utolsó részt, és tényleg teljesen úgy fejeztem be mintha ez a befejező rész lenne. Be kell látnom befejező résznek nem lenne rossz, de szerintem nektek is hasonló lehet az érzésetek, és azt gondoljátok ez az utolsó rész volt. Nem terveztem ezt uccsónak, de úgy érzem ez "tökéletes" befejező rész lehetne. Viszont azt gondoltam indítok egy kis szavazást. 3 lehetőség van. 1: Ezt folytatom egy úgymond "2.évaddal" 2: Kezdek egy újat ami szintén Billről szól 3:Kezdek egy újat ami Tomról szól.
Holnapig lehet majd szavazni rá a cset alatt. És a másik blogra ma felkerül az 5. rész :)
Holnapig lehet majd szavazni rá a cset alatt. És a másik blogra ma felkerül az 5. rész :)
83.rész
Egy ilyen színpad volt felállítva. És rajta ott állt a Tokio Hotel. Ez most mi? Vagyis...
-Köszöntjük a kedves New Yorkba utazó utasokat! Szeretnénk Önöknek jó utat kívánni. Ezt a számot pedig annak a lánynak küldöm aki mindennél fontosabb nekem, aki miatt most itt van a Tokio Hotel, és akinek ma nem szabad Önökkel Amerikába repülni. És aki nélkül üres az életem. Veronikának...
Ekkor a fiúk elkezdtek játszani. Az Ich bin nich' ich kezdő hangjai csendültek fel. Majd Bill elkezdett énekelni.
Teljesen leblokkoltam. Bill felforgatta az egész reptért, elrángatta a srácokat, Tokio Hotelként előad egy számot a tömött reptér kellős közepén! Ráadásul ezt a számot és Nekem!!! Miattam! Értem!!! Teljesen elérzékenyültem a blodogságtól. Annyira jól esett. Nem gondoltam hogy ezt megtenné értem. Ennyire szeret? Mikor kezdett a vége felé járni a szám Bill leugrott az emelvényről és elindult felém. Az emberek akik természetesen nézték őket félreálltak Bill útjából. Ő így egyenesen hozzám jött oda. Megfogta a kezemet és elkezdett visszavinni a színpadra. Minden szem ránk volt tapadva. Én tökre zavarban voltam. Mondom annyira ledöbbentem el se hittem az egészet. Mikor vége lett a számnak még senki nem reagált semmit. Néma csönd volt. Bill viszont megszólalt.
-Veronika! Én nem tudok nélküled létezni. Kérlek nagyon szépen maradj itt velem.-Nem szóltam egy szót se. Elég egyértelmű volt innentől kezdve mit tegyek. Idejött miattam! Ezt megtette! Ennyire szeret és én is szeretem őt. Egy második esély mindenkinek jár. Miért ne adjak én is?Hirtelen a nyakába ugrottam. Nagyon szorosan átöleltem.
-Szeretlek!-mondtam.
-Én is te kis butus! Itthagytál volna?-kérdezte.
-Jajj ne haragudj. Soha nem csinálok ilyet!-mondtam.
-Ne is! És én se nem hagylak magadra soha többé! Megígérem!
Ekkor elengedtem és a szemébe néztem. Hirtelen megpofoztam, de nem nagyon csak kicsit.
-Áúúú! Ezt miért kaptam?-kérdezte döbbenten.
-Mert csak azért-mondtam és megcsókoltam. Ott csókolóztunk nem tudom hányszáz ember előtt egy repülőtér kellős közepént, de kicsit se zavart minket. Ja, és ekkor a tömeg egy emberként kezdett el tapsolni. Mi erre kimásztunk egymás szájából és vigyorogva tekintettünk közbe. Még a sácok is tapsoltak nekünk. Elmondthatatlanul boldog voltam.
-Köszönjük!-mondta Bill a mikrofonba. És meghajoltak. Billel együtt ugrottunk le a színpadról. Az emberek aztán mintha mi se történt volna folytatták útjukat. Tudomást se vettek innentől rólunk. Bill szorosan átölelt. Nem mondott semmit de nem is volt rá szükség. Most végre újra Bill karjaiban lehettem. Úgy mint rég...
-Most mindent előről kezdünk?-kérdezte.
-Bizony! Bill te képes voltál mindezt elintézni miattam?
-Látod-mosolygott.
-De ezzel tuti a címlapra fogsz kerülni.-mondtam.
-És? Büszkén fogok a címlapon virítani ezzel-vigyorgott. És átkarolta a derekamat.
Ekkor odajöttek hozzánk Tina, Anyu, Tom, Georg és Gustav.
-Erről mindenki tudott?-kérdeztem.
-Ööö Igen!-vágták rá egyszerre.
-Na szép! A fél város összesküdött a hátam mögött.
-Pontosan. A reptér dolgozói, mi, a családod...-sorolta Georg.
-Egyvalamit nem értek-szólt Tina-Miért pofoztad fel Billt?
-Igen ez jó kérdés-helyeseltek a többiek. Szerintem is jó kérdés mert én se tudom teljes egészében. Vagy de...szóval az összes ilyen düh amit éreztem abban a pofonban kijött. Illetve nem mert direkt nem ütöttem nagyot.
-Igen kicsim, ezt miért kaptam?-fordított maga felé Bill.
-Mert megérdemelted :P-nyújtottam rá ki a nyelvemet.
-Igen?Te meg ezt.-mondta és ismét megcsókolt.
-Na jó mostmár igazán kimászhatnátok egymás szájából.-mondta Tom-Inkább otthon folytassátok.
-Igen most akkor maradsz?-kérdezte Tina.
-Anyu vissza lehet még váltani azt a jegyet?-kérdeztem.
-Még ki se váltottam de le tudom mondani.-mosolygott.
-Okés. De ugye nincs harag?
-Dehogyis! Örülök, hogy kibékültetek, nekem viszont lassan indul a gépem.
-Jajj de kár-mondtam.
-Hát igen de nekem mennem kell.
Fogtuk magunkat kiváltottuk anyu jegyét és elkísértük őt ahhoz a folyosóhoz ahol be kell szállni a géphez.
-Hát akkor sziasztok!-köszönt nekünk anyu.
-Szia nagyon fogsz hiányozni-öleltem meg.
-Te is nekem és vigyázz magadra.
-Oksi. Te is. Szia!-köszöntem. Tina is elköszönt és anyu elment. Mi meg ott álltunk. A kocsit anyu ilyen rendelt sofőrrel hazaküldte így mi mehettünk Georggal :D Olyan boldog voltam, hogy újra együtt voltam Billel. Nem is tudom, hogy lettem volna képes elmenni. Mikor hazaértünk egyből Billékhez mentünk. Mi Billel felmentünk a szobájába dumcsizni Tináék meg nem tudom mit csináltak.
Leültünk Bill ágyára.
-Nagyon szép vagy így.-mondta Bill.
-Köszönöm de mármint hogy?-kérdeztem kuncogva.
-Hát így. Jól áll neked ez a haj, smink, öltözet.
-Ohh köszi. Lehet, hogy mostantól így járok majd. Megfelel?
-Nekem? Te mindenben gyönyörű vagy.-mondta és lassan közeledett. Megcsókolt.
-Bill most inkább beszélgessünk.-mondtam amikor kimásztam belőle.
-Okés. Szóval én tudom, hogy úgy viselkedtem mint egy idióta de sose teszek veled ilyet.
-Hát remélem...Olyan rossz volt nélküled. Annyira hiányoztál.
-Te is nekem. Ha mindez nem történik akkor...
-Akkor mi?-kérdeztem.
-Akkor apa lehettem volna...
-Hát igen. De végülis csak 16 évesek vagyunk. Még ráérünk.
-Tudom de érted.
-Igen értem. Én is így érzek.-Bill átölelt. Újra eszembe jutott hogy min mentünk keresztül. Rettenetes...miért kellett nekünk ezt átélnünk? Olyan rossz. De az a lényeg, hogy mostmár együtt vagyunk...
-Köszöntjük a kedves New Yorkba utazó utasokat! Szeretnénk Önöknek jó utat kívánni. Ezt a számot pedig annak a lánynak küldöm aki mindennél fontosabb nekem, aki miatt most itt van a Tokio Hotel, és akinek ma nem szabad Önökkel Amerikába repülni. És aki nélkül üres az életem. Veronikának...
Ekkor a fiúk elkezdtek játszani. Az Ich bin nich' ich kezdő hangjai csendültek fel. Majd Bill elkezdett énekelni.
Teljesen leblokkoltam. Bill felforgatta az egész reptért, elrángatta a srácokat, Tokio Hotelként előad egy számot a tömött reptér kellős közepén! Ráadásul ezt a számot és Nekem!!! Miattam! Értem!!! Teljesen elérzékenyültem a blodogságtól. Annyira jól esett. Nem gondoltam hogy ezt megtenné értem. Ennyire szeret? Mikor kezdett a vége felé járni a szám Bill leugrott az emelvényről és elindult felém. Az emberek akik természetesen nézték őket félreálltak Bill útjából. Ő így egyenesen hozzám jött oda. Megfogta a kezemet és elkezdett visszavinni a színpadra. Minden szem ránk volt tapadva. Én tökre zavarban voltam. Mondom annyira ledöbbentem el se hittem az egészet. Mikor vége lett a számnak még senki nem reagált semmit. Néma csönd volt. Bill viszont megszólalt.
-Veronika! Én nem tudok nélküled létezni. Kérlek nagyon szépen maradj itt velem.-Nem szóltam egy szót se. Elég egyértelmű volt innentől kezdve mit tegyek. Idejött miattam! Ezt megtette! Ennyire szeret és én is szeretem őt. Egy második esély mindenkinek jár. Miért ne adjak én is?Hirtelen a nyakába ugrottam. Nagyon szorosan átöleltem.
-Szeretlek!-mondtam.
-Én is te kis butus! Itthagytál volna?-kérdezte.
-Jajj ne haragudj. Soha nem csinálok ilyet!-mondtam.
-Ne is! És én se nem hagylak magadra soha többé! Megígérem!
Ekkor elengedtem és a szemébe néztem. Hirtelen megpofoztam, de nem nagyon csak kicsit.
-Áúúú! Ezt miért kaptam?-kérdezte döbbenten.
-Mert csak azért-mondtam és megcsókoltam. Ott csókolóztunk nem tudom hányszáz ember előtt egy repülőtér kellős közepént, de kicsit se zavart minket. Ja, és ekkor a tömeg egy emberként kezdett el tapsolni. Mi erre kimásztunk egymás szájából és vigyorogva tekintettünk közbe. Még a sácok is tapsoltak nekünk. Elmondthatatlanul boldog voltam.
-Köszönjük!-mondta Bill a mikrofonba. És meghajoltak. Billel együtt ugrottunk le a színpadról. Az emberek aztán mintha mi se történt volna folytatták útjukat. Tudomást se vettek innentől rólunk. Bill szorosan átölelt. Nem mondott semmit de nem is volt rá szükség. Most végre újra Bill karjaiban lehettem. Úgy mint rég...
-Most mindent előről kezdünk?-kérdezte.
-Bizony! Bill te képes voltál mindezt elintézni miattam?
-Látod-mosolygott.
-De ezzel tuti a címlapra fogsz kerülni.-mondtam.
-És? Büszkén fogok a címlapon virítani ezzel-vigyorgott. És átkarolta a derekamat.
Ekkor odajöttek hozzánk Tina, Anyu, Tom, Georg és Gustav.
-Erről mindenki tudott?-kérdeztem.
-Ööö Igen!-vágták rá egyszerre.
-Na szép! A fél város összesküdött a hátam mögött.
-Pontosan. A reptér dolgozói, mi, a családod...-sorolta Georg.
-Egyvalamit nem értek-szólt Tina-Miért pofoztad fel Billt?
-Igen ez jó kérdés-helyeseltek a többiek. Szerintem is jó kérdés mert én se tudom teljes egészében. Vagy de...szóval az összes ilyen düh amit éreztem abban a pofonban kijött. Illetve nem mert direkt nem ütöttem nagyot.
-Igen kicsim, ezt miért kaptam?-fordított maga felé Bill.
-Mert megérdemelted :P-nyújtottam rá ki a nyelvemet.
-Igen?Te meg ezt.-mondta és ismét megcsókolt.
-Na jó mostmár igazán kimászhatnátok egymás szájából.-mondta Tom-Inkább otthon folytassátok.
-Igen most akkor maradsz?-kérdezte Tina.
-Anyu vissza lehet még váltani azt a jegyet?-kérdeztem.
-Még ki se váltottam de le tudom mondani.-mosolygott.
-Okés. De ugye nincs harag?
-Dehogyis! Örülök, hogy kibékültetek, nekem viszont lassan indul a gépem.
-Jajj de kár-mondtam.
-Hát igen de nekem mennem kell.
Fogtuk magunkat kiváltottuk anyu jegyét és elkísértük őt ahhoz a folyosóhoz ahol be kell szállni a géphez.
-Hát akkor sziasztok!-köszönt nekünk anyu.
-Szia nagyon fogsz hiányozni-öleltem meg.
-Te is nekem és vigyázz magadra.
-Oksi. Te is. Szia!-köszöntem. Tina is elköszönt és anyu elment. Mi meg ott álltunk. A kocsit anyu ilyen rendelt sofőrrel hazaküldte így mi mehettünk Georggal :D Olyan boldog voltam, hogy újra együtt voltam Billel. Nem is tudom, hogy lettem volna képes elmenni. Mikor hazaértünk egyből Billékhez mentünk. Mi Billel felmentünk a szobájába dumcsizni Tináék meg nem tudom mit csináltak.
Leültünk Bill ágyára.
-Nagyon szép vagy így.-mondta Bill.
-Köszönöm de mármint hogy?-kérdeztem kuncogva.
-Hát így. Jól áll neked ez a haj, smink, öltözet.
-Ohh köszi. Lehet, hogy mostantól így járok majd. Megfelel?
-Nekem? Te mindenben gyönyörű vagy.-mondta és lassan közeledett. Megcsókolt.
-Bill most inkább beszélgessünk.-mondtam amikor kimásztam belőle.
-Okés. Szóval én tudom, hogy úgy viselkedtem mint egy idióta de sose teszek veled ilyet.
-Hát remélem...Olyan rossz volt nélküled. Annyira hiányoztál.
-Te is nekem. Ha mindez nem történik akkor...
-Akkor mi?-kérdeztem.
-Akkor apa lehettem volna...
-Hát igen. De végülis csak 16 évesek vagyunk. Még ráérünk.
-Tudom de érted.
-Igen értem. Én is így érzek.-Bill átölelt. Újra eszembe jutott hogy min mentünk keresztül. Rettenetes...miért kellett nekünk ezt átélnünk? Olyan rossz. De az a lényeg, hogy mostmár együtt vagyunk...
82.rész
Nagyon hamar lefeküdtem este, de aludni nem tudtam. Egész éjjel csak forgolódtam és azon járt az eszem mit teszek most? Lehet, hogy most hoztam meg életem legostobább döntését és életem legnagyobb baklövését követem el? Hogy lehettem ekkora balfék? Szakítottam vele akit mindennél jobban szeretek...Lehet, hogy még nem késő visszafordítani? Most nem a szívemre hallgatok, de már a józan(?) eszem is kezdi azt súgni, hogy maradjak. De már nincs visszaút vagy mégis? Teli voltam kérdőjjellel. Semmit nem tudtam. Az utolsó gondolatom mielőtt elaludtam az volt, hogy Bill meg tudna bocsájtani még?...
***
Reggel 8kor anyu ébresztett. Felkelltem felvettem azt a ruhát amit tegnap reggel kikészítettem magamnak majd fésülködtem sminkeltem. Hosszú idő után először semmit nem csináltam a fésülködésen kívül a hajammal. Új élet új külső. És nem is olyan rossz így...Sminkelni se a fekete szemceruzával meg tussal sminkeltem. Nagyon szolid festéket kentem csak a szemhéjamra és kicsit kihúztam a szememet. Az öltözetem se volt a szokásos. Teljesen átlagos ruhát vettem fel. Kék farmer, narancs póló, és egy kék mellény. Nem is volt olyan rosz...Hiába új élet új külső...De biztos ezt akarom?
Lementem reggelizni, de csak egy almát ettem mert nem tudtam enni. Izgultam a repülés miatt is. Repültem már, de mindig félek előtte. Amerikában még nem voltam tehát ez is izgalmas dolog. De a fő ok az volt, hogy itthagyom Billt. Na meg persze az én Tinámat...Még soha nem voltunk 1 napnál többet távol egymástól. Mi lesz most velünk?
9kor elkezdtünk a kocsiba bepakolni. Tom segített, de ő nem tudott kijönni a reptérre mert állítólag David behívta őket.
Anyu meg Tina bementek még valamiért addig Tommal kinnt maradtunk ketten.
-Hát akkor vigyázz magadra kicsilány!-köszönt el tőlem és megölelt.
-Te is-mondtam.-És Billre is vigyázz. És mond meg Georgnak meg Gustavnak meg mindenkinek, hogy nagyon hiányozni fognak és mindenkit puszilok. Jó?
-Oksi átadom-mondta mosolyogva.
-Köszönök mindent Tom.-mondtam.
-Mi minedent?-vonta fel a szemöldökét.
-Azt, hogy annyit törődtél velem. NAgyon jól esett.
-Nincsmit ez természetes.-mondta és egyre közeledett hozzám. Mélyen a szemembe nézett...Az utolsó pillanatban elfordítottam a fejemet így arconpuszilt.
-Ömm...-kezdtem volna bele valami nem tudom milyen dumába de Tina és anyu pont jöttek ki. Hirtelen három lépésnyire arrébbálltam Tomtól. Ez most nem tudtam mi volt? Meg akart csókolni vagy csak rémeket látok? Ha nem fordítom el a fejem mi lett volna? Hiszen Tom nem...szóval ő Tina pasija és én csak egy szimpla barát vagyok neki...
-Indulhatunk?-kérdezte anyu.
-Mi ömm persze-mondtam zavartan és beszálltam a kocsiba. Elindultunk. Nem néztem ki. Nem akartam semmit látni.
-Kapcsolhatok zenét?-kérdezte Tina.
-Igen.-mondta anyu. Tina erre elindította a CD lejátszót. Pont a Rette Mich indult el. Nem akartam hallani. Annyira simán indult a reggelem.
-Ömm nem kapcsolhatnánk most ezt ki?-kérdeztem.
-Hát jó.-mondta Tina és bekapcsolt valami hip-hopos zenét. Még az is elviselhetőbb volt most nekem. A reptérre (túl) hamar ki is értünk. Anyuval beálltunk a jegypénztárhoz, hogy átvegyük a jegyeket. Hát ennyi lenne? Ilyen könnyen elmegyek Németországból? Bár még nem biztos, hogy kinnt maradok. De akkor is. Gondolkodásomból a hangosbemondó szakított félbe:
-Megkérjük a New Yorkba utazó kedves utasainkat fáradjanak át a B terminálba.
-Nagyszerű most mehetünk át...-méltatlankodtam. Most ez mire jó? Mi a fenéért kell átmennünk.Mindegy elindultunk. Még szerencse hogy volt olyan tologatós izé amire a csomagokat rátehettük így nem kellett cipelni. Gyors átmentünk a B terminálba, de annyira nem tudtunk sietni mert nagyon sokan mentek rajtunk kívül oda. Ilyen kelendő hely ez a New York? Mikor beléptem a terminálba a lélegzetem majd elakadt...
2010. február 1., hétfő
81.rész
Ekkor gyöngéden magához rántott. Szorosan átölelt. Éreztem, hogy elgyengülök. Az érintése...Teljesen libabőrös lettem. Mélyen a szemembe nézett, de én nem bírtam...Inkább lehajtottam a fejemet bár így meg a gyönyörűséges, izmos mellkasát nézhettem. Az ujjával lassan feltolta az arcomat így kénytelen voltam újra a szemeibe nézni.
-Vera...szeretlek és te is szeretsz. Innentől kezdve miről beszélünk? Neked mellettem van a helyed...
-Bill ne tedd ezt velem! Én már döntöttem.
-Biztos?-Hogy biztos e??? Semmisem biztos nálam csak ami megtörtént már. Nem nem biztos de mégis. Már a jegyek is megvannak...Muszály elmenni.
-Talán.
-Rendben-mondta Bill-Tudod hol találsz meg. Én várni fogok rád mert nekem te voltál az első. Az első akit igazán szerettem és aki nélkül nem szeretnék létezni. Ezt azért remélem tudod.-Minden egyes szava olyan volt mintha a szívembe szúrt volna egy kést. Hiszen ő is szeret! Akkor mi a fenét csinálok most? Miért megyek el?
Lassan elengedett és kisétált a szobából. Nem tudtam felfogni. Én szakítottam vele! Olyan hülye vagyok! Még szinte meg se tettem de már megbántam... Elkezdtem sírni. De eszembe jutott, hogy Bill most egyedül van. Átmentem Tina szobájához bekopogtam.
-Bújj be!
Beviharzottam és leültem az ágyára. Ők Tommal a földön fekve zenét hallgattak meg előtte ki tudja mit csináltak de lényegtelen.
-Hugi veled meg mi történt?-kérdezte.
-Tom mi lenne ha hazamennél most?-kérdeztem. Ő nagyon meglepetten nézett rám.
-Ömm miért is?
-Mert most szakítottunk Billel. Pontosabban én vele és szerintem szüksége lehet rád.
Mindketten megdöbbentek de egy szót se szóltak. Tom elindult.
-Na most mesélj mi ez az egész...-mondta Tina. Én elmondtam neki mindent. Hogy megyek holnap New Yorkba és hogy miért vetettem véget életem szerelmének.
-Ezt nem kellett volna. Szerintem maradj itthon és most menj át Billhez visszakönyörögni magad!
-Nem...most már nem lehet. Holnap elmegyek de Tina...
-Igen?
-Lehet, hogy nem jövök haza.
-Ezt hogy érted?
-Gondolkodtam és lehet, hogy kinnt keresek sulit. Anyuval majd megbeszélem végülis elég jó vagyok angolból.
-De...
-Nincs de. Még nem biztos de lehet. Csak gondoltam szólok viszont most mennem kell csomagolni.
És kimentem. Átmentem a szobámba és elkezdtem egy bőröndbe a ruháimat pakolni. Közben bekapcsoltam a hifit, de pont TH CD volt betéve elkezdett menni az Ich bin nich' ich. Talán Bill most pont így érez ahogy a dalban énekli?
-Vera...szeretlek és te is szeretsz. Innentől kezdve miről beszélünk? Neked mellettem van a helyed...
-Bill ne tedd ezt velem! Én már döntöttem.
-Biztos?-Hogy biztos e??? Semmisem biztos nálam csak ami megtörtént már. Nem nem biztos de mégis. Már a jegyek is megvannak...Muszály elmenni.
-Talán.
-Rendben-mondta Bill-Tudod hol találsz meg. Én várni fogok rád mert nekem te voltál az első. Az első akit igazán szerettem és aki nélkül nem szeretnék létezni. Ezt azért remélem tudod.-Minden egyes szava olyan volt mintha a szívembe szúrt volna egy kést. Hiszen ő is szeret! Akkor mi a fenét csinálok most? Miért megyek el?
Lassan elengedett és kisétált a szobából. Nem tudtam felfogni. Én szakítottam vele! Olyan hülye vagyok! Még szinte meg se tettem de már megbántam... Elkezdtem sírni. De eszembe jutott, hogy Bill most egyedül van. Átmentem Tina szobájához bekopogtam.
-Bújj be!
Beviharzottam és leültem az ágyára. Ők Tommal a földön fekve zenét hallgattak meg előtte ki tudja mit csináltak de lényegtelen.
-Hugi veled meg mi történt?-kérdezte.
-Tom mi lenne ha hazamennél most?-kérdeztem. Ő nagyon meglepetten nézett rám.
-Ömm miért is?
-Mert most szakítottunk Billel. Pontosabban én vele és szerintem szüksége lehet rád.
Mindketten megdöbbentek de egy szót se szóltak. Tom elindult.
-Na most mesélj mi ez az egész...-mondta Tina. Én elmondtam neki mindent. Hogy megyek holnap New Yorkba és hogy miért vetettem véget életem szerelmének.
-Ezt nem kellett volna. Szerintem maradj itthon és most menj át Billhez visszakönyörögni magad!
-Nem...most már nem lehet. Holnap elmegyek de Tina...
-Igen?
-Lehet, hogy nem jövök haza.
-Ezt hogy érted?
-Gondolkodtam és lehet, hogy kinnt keresek sulit. Anyuval majd megbeszélem végülis elég jó vagyok angolból.
-De...
-Nincs de. Még nem biztos de lehet. Csak gondoltam szólok viszont most mennem kell csomagolni.
És kimentem. Átmentem a szobámba és elkezdtem egy bőröndbe a ruháimat pakolni. Közben bekapcsoltam a hifit, de pont TH CD volt betéve elkezdett menni az Ich bin nich' ich. Talán Bill most pont így érez ahogy a dalban énekli?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
