68.rész

Reggel összepakoltunk. Mi Billel megintcsak a lovakkal indultunk útnak. Tináék meg kicsit sétáltak és kocsival Saki vitte őket haza. Mi Billel visszavittük a gyönyörű állatokat a lovardába. Majd mi is elindultunk haza. Kb. délután 3 volt mire hazaértünk. A délután folyamán egy csomót dumálgattunk meg ökörködtünk négyesben. Aztán DVD-t néztünk. Már vagy este kilenc lehetett. Billel a nappaliban ülltünk.
-Nem megyünk el sétálni?-kérdezte Bill.
-Ilyen későn?-kérdeztem.
-Hát miért ne?-kérdezte Bill.-Telihold van és olyan szép ilyenkor minden. Naa menjünk el!-könyörgött.
-Hát jó-egyeztem bele. Gyors felkaptunk egy pulcsit meg egy vékony kabátot. Szóltunk Tináéknak, hogy elmegyünk (erre ők közökték, hogy jól van ne siessünk xD)
Kiléptünk az ajtón. Nagyon kellemes volt kinnt az idő. És tényleg gyönyörű tiszta volt az ég. Szépen ragyogtak a csillagok és a telihold is csodálatos volt. Billel kézenfogva elindultunk.
-Szeretsz itt lakini Magdeburgban?-kérdeztem.
-Igen. 8 éves korunkig itt laktunk. Aztán Lotischébe költöztünk. Baromi unalmas volt ott laknunk. Tommal soha semmit nem tudtunk csinálni. Vol szép erdő rét meg minden de én rühellek a természetben lenni. Nagyváros, élet, pezsgé sez az amit én szeretek. És ez az ami Lotischéban nem volt. Viszont most a TH miatt rá tudtuk venni anyut, hogy költözzünk ide vissza, Egyrészt azért mert így nem kell utazgatnunk a próbák miatt, másrészt mert itt jobb nekünk.És te? Szeretsz itt lenni?-kérdzete.
-Hát szerinted?-kérdeztem vigyorogva.Bill erre nevetett.-Mielőtt itt laktunk nem volt olyan szinte, hogy 3 hónapnál többet lakjunk egy helyen. Anyu egyedülálló volt, és F&S divatcégnél dolgozik biztos ismered...
-Az F&S-nél??? Anyu is ott dolgozik. A tervezőknek szokott segíteni. Mert tudod ő varrónő.
-Hát ez tök jó!-mondtam.-Anyu meg azt dolgozza, hogy az országban a cégnek a boltjaiban meg gyáraiban ő szokta felügyelni a gyártást, hogy minden rendben van e meg így intézkedik ha bajok vannak. És ezért mindig ide-oda megyünk. Henrik anyu pasija is ott dolgozik. Ő az igazgatója a cégnek. Ugyhogy most hozzáköltöztünk. Ja de hogy mit csinálnak Amerikában azt nem tudom...
-Hát azt én se. Egyszerűen csak leléptek...De mindegy.
-Egyébként hova megyünk most?-kérdeztem.
-Hát csak úgy megyünk-mosolygott Bill.-Vagy nem megyünk el megnézni az Elbát?
-Az nincs messze?-kérdeztem.
-Dehogyis! Itt van nem messze!-mondta Bill és lekanyarodtunk egy forgalmas főútra mentünk. Nagyon sok ember jött-ment az utcán. Néhányan megbámulták Billt de mentek tovább.
-Nem szokott néha zavarni, hogy ennyien felismernek az utcán?-kérdeztem.
-Hát már megszoktam. Ez a sikerrel jár :)
Elhaladtunk egy diszkó előtt ami előtt egy csomó fiatal állt.
-Nézzétek, az ott nem az a kis csíra énekes? Tudjátok abból a TH-ból!-hallottam egy pasi hangját. Rögtön a hang irányába fordultunk. 5-6 ilyen ilyen tipikus suttyó gyerek állt az egyik oszlopot támasztva mögöttünk. Egyenként minimum egy mázsát nyomtak, és vagy 190 centi magasak. Bill azonnal indult tovább és engem is húzott magával. Én is minnél gyorsabban el akartam tűnni onnan.
-nem kell törődni veük.-mondta Bill.-Szerintem menjünk kevésbé forgalmas helyre.-mondta Bill.
-Jó a segged cicám!-kiabálta utánam az egyik suttyó. Bill nagyon dühösen fordult meg. Pedig az előbb mondta, hogy nem kéne foglalkozni velük.
-Bill szivem menjünk!-mostmár én rángattam volna őt tovább. De nem hallgatott rám a suttyók meg folytatták a beszólogatást, és már nem Billnek címezték azokat hanem nekem.
-Nem jössz velünk szórakozni?
-Mit akarsz ettől a buzigyerektől? Vannak itt igazi férfiak is.
-Bill gyere már menjünk innen-mondtam. De Bill nem hallgatott rám.
-Azonnan szálljatok le a barátnőmről! Világos?-mondta fenyegetően Bill.
-Miért külömben mi lesz?-kérdezett vissza az egyik.
-Mégegyszer mondom szálljatok le róla.-mondta Bill és továbbmentünk. Ezek után nem szóltak utánunk. Beültek egy fekete Mercedesbe és elhajtottak. Lekanyarodtunk egy szűk utcára.
- Bill ígérd meg ha még egyszer ilyen történik nem hősködsz! Megígéred?
-De nekem meg kell téged védenelek! Nem hagyhatom, hogy ilyeneket mondjanak neked.
-De Bill én meg azt nem szeretném, hogy bajod essen. És ha megvert volna az egyik?-kérdeztem.
-De nem vert meg.-mondta Bill.
-De bajod eshetett volna.
-De nem esett.
-Jó de akkor se csinálj ilyet. Ha miattam esne valami bajod, azt soha az életben nem bcsájtanám meg magamnak.-bújtam hozzá.
-Nyugodj meg kicsim. Semmi baj nincsen. És nem is lesz. Rendben?
-Rendben.
Némán haladtunk végig az utcán. Miközben mentünk Bill átkarolt.
-Így sokkal jobb-mosolyogtam.
-Örülök :)
Egy 10 perce mehettünk már mikor én valami zajt hallottam.
-Mi volt ez?-kérdeztem rémülten.
-Ööö...Mi? Én semmit nem hallottam.-mondta.
-De én igen! Bill szerintem forduljunk vissza. Nézd meg milyen kihalt minden. Én félek...-mondtam remegő hangon. Bill magához ölelt.
-Ne félj!-suttogta-Én itt vagyok veled.
-Tudom.-mondtam-De Bill kérlek menjünk vissza.-Igazából én se értettem magamat. Már amikor elindultunk nagyon rossz érzésem volt. Aztán végülis meg is lett a baj, mert ott volt ez az incidens azokkal a barmokkal.És most ez a kihalt utca, és az előbb az a zaj... Egyfolytában olyan érzésem volt mintha valaki követne minket...
Bill sóhajtott egyet.
-Ha tényleg ennyire félsz akkor jó menjünk.-mondta. És visszafordultunk. Még sokkal szorosabban hozzábújtam Billhez. Érezni akartam a közelségét, hogy ott van velem és akkor semmi baj nem eshet.
Egyszercsak fény támadt a hátunk mögött. Egy autó közeledett. Gyorsan elugrottunk az utból mert nagyon gyorsan jött. Mikor közelebb ért megláttuk: az a fekete Mercedes amivel azok a kötekedő alakok elhajtottak. Borzalmasan megijedtem. Mint még soha és szerintem már lassan annyira szoríthattam Billt, hogy csoda, hogy nem fulladt meg. Ő is jobban magához húzott.
-Most mi lesz?-kérdeztem.
-Semmi nem lesz. Csak erre járnak. Továbbmennek.-nyugtatott Bill. Mikor a kocsi már egészen közel járt, megállt. Éppen előttünk.