72.rész

Tudom, hogy tegnapra ígértem új részt de egy szabad másodpercem nem volt délután meg este ígyhát csak most tudom feltenni. Ma lehet, hogy lesz még egy de ezt már nem ígérem biztosra :)
_________________________________________
Kb. egy óra telhetett el az óta, hogy bejöttek a kórházba. Egyszercsak látják, hogy a műtőből kitolnak valakit, és egy orvos odajött hozzájuk.
-Önök Veronika hozzátartozói?-kérdezte.
-Igen, de mondja már mi van vele-mondta Tom idegesen.
-Nos az a helyzet, hogy Veronikának spontán vetélése volt...
Döbbent csend következett.
-Hogy mije?-hebegett Tina.
-Igen, még nagyon fiatal volt a terhessége, egy hónapos se lehetett és akkora stressz érte, hogy nem bírta a szervezete ráadásul nem egy ütést is kapott hasi téren is és ez már annyira megeröltette a szervezetét, hogy elment a baba.
"Nem...az nem lehet! Terhes volt? De hát hogy? Hiszen csak egyszer voltunk együtt, és akkor is...vagy mégse? És nem szólt? Lehet, hogy nem is tudta? Gyerekünk lehetett volna? És elment? Az nem lehet...lehetetlen.Ez csak az én hibám, senki másé csak az enyém"(Bill)
-És...és...és mennyire súlyos az állapota?-kérdezte Tina.
-Már túl van a nehezén, csak pihennie kell nagyon sokat.
-Be lehet hozzá menni?-kérdezte Tina.
-Igen, de egyszerre csak egyvalaki menjen be hozzá.
Bill kővédermedve bámult maga elé. Nem tudta teljes mértékben felfogni a hallottakat. Ez már túl sok volt neki egy napra...
Tina eközben bement a kórterembe.
(ezt most Tina szemszögéből fogom írni)
Veronika ébren volt. Kisírt szemekkel nézett rám. Arcán több ütésnyom is látszódott, de ezen felül látszott mennyire megviselt állapotban van.Azonnal odamentem hozzá és leültem az ágya szélére majd megöleltem. Ő csak sírt a vállamon. Nem tudtam mit mondjak neki. Szörnyű volt így látni őt...
Aztán kimászott az ölelésemből.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Szerinted? Tina, te tudod...te tudod mi történt?-kérdezte remegő hangon.
-Csak annyit tudok amit Bill mondott és amit most az orvos. De mond mit csináltak veled?
Egy pár percig csak hallgatott.
-Megvertek...aztán meg akartak erőszakolni. Majd az az álat arra akart kényszeríteni,hogy...hogy...
-Tudom értem...
-Na aztán meggondolta magát és inkább újra ütött az az álat! Aztán asszem jöttek a kommandósok de elájultam és nem emlékszem semmire. És aztán itt...most...jött egy doktornő és azt mondta, hogy...-nem bírta folytatni a zokogástól. Őt most egyszerre érte annyi fájdalom mint más embereket egy élet alatt se gyakran...Elrabolták, megverték, megtudja hogy 16 évesen teherbeesett de elvesztette a babát...feldolgozhatatlan.
-Minden rendbe jön meglátod. Azokat a bűnözőket letartóztatják és nem kell semmitől se félned. Egyébként meg Bill is majd vigyáz rád.
-Tudod mit Tina? Nem az fáj a legjobban, hogy megvertek...nem is hogy elraboltak. Hanem, hogy lett volna Billtől egy gyerekem. Lehet, hogy csak 16 éves vagyok de akkor is! És miattuk elveszítettem. Ezt én nem tudom elviselni.
Igen ám, de most tudott róla hogy terhes vagy sem. Mert nem mindegy. És nekem azt mondta védekeztek akkor hogyhogy?
-Nyugodj meg...most ezt átvészelitek Billel együtt és utána minden rendben lesz megint boldogok lesztek meg minden...Oksi?
-Billel mi van?
-Jól van....a körülményekhez képest.
-Beküldöd hozzám?
-Persze.Majd reggel bejövök hozzád. Szia!