76.rész

Egyértelmű volt számomra, hogy Bill az. Keltem volna fel (de még nem láttam az illetőt)
-Bill! Úgy hiá...-torkomon akadt a szó mert nem Bill állt előttem mosolyogva hanem Tom.-Off. Bocsi Tom én csak azt hittem...
-Hogy Bill az.-fejezte be helyettem a mondatot.
-Igen...-irtó kínosan éreztem magam és csalódottan is. Bill még mindig nem látogatott meg és már nagyon hiányzik. Ez viszont így már egyet jelenthet: szakított velem, és mindennek vége. Ezt a szívem legmélyén már én is tudtam, de nem mertem bevallani magamnak. Még élt bennem a remény, hogy hátha mégis...hátha mágis bejön, megölel, és minden a régi lesz. De ez jelen pillanatban pont ugyanolyan álom, mint egy pár hónappal ezelőtt...
-Leüllhetek?-kérdezte a még mindig az ajtóban ácsorgó Tom.
-Ohh persze gyere csak-mondtam. Tom leüllt az ágy melletti székre.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Köszönöm jól. Holnapután már haza is mehetek...
-Ennek örülök de én most kivételesen nem az egészségedre értettem. Arról már Tina is beszámolt. Én most a lelki állapotodra gondoltam. Hogy érzed magad?-Nagyon furcsa volt nekem, hogy Tomot ennyire érdekli az én lelki világom, de jól esett.
-Hát szerinted?
-Gondolom egész nap őt vártad.
-Csak őt...senki mást.Hogy van? Mi van vele?-muszály volt, hogy végre megtudjak valamit Billről. És ha valaki akkor Tomnak tudnia kellett valamit!
-Szerintem erről most nem kéne beszélnünk...-mondta.
-Mi az, hogy nem kéne beszélnünk??? Nekem tudnom kell ha van valami, Tom kérlek értsd meg! Belepusztulok ha nem tudok róla...-mondtam kétségbeesetten.
-Nem igazából vagyis...
-Tom kérlek szépen! Tudnom kell mi van vele!
-Hát jó...reggel mikor hazamentem szépen pofáraestem a nappaliban.
-Ez sajnálatos eset.-mondtam félig kuncogva, mert azért elképzeltem milyen vicces lehet ahogy Tom kiterül mint egy béka xD
-Hát igen. Na de lényeg hogy miért hasaltam ki. Ott hevert szanaszét egy ÜRES vodkásüveg. Erre körülnézek (már világosban) és látok ennek az üvegnek még jó pár ikertestvérét szintén üresen. Ja, és az én ikertestvéremet is kiterülve. Talaj részegre itta magát egy éjszaka alatt...
-Uramisten! Ezt nem mondod komolyan!
-De halál komolyan...ez után próbáltam magához téríteni de annyit ivott, hogy csodáltam, hogy nem kellett kórházba hoznom. Aztán miután valamennyire tudatánál volt veszekedni kezdtünk. Még meg is akart pofozni engem mert szemébe mondtam, hogy milyen önző dög, de nem sikerült neki, ugyhogy hogy lecsillapítsam én vágtam őt pofán...Ezek után úgy gondoltam hátha elgondolkozik azon amit mondtam és egyedülhagytam.
Nem akartam hinni a fülemnek. Bill leissza magát. De most miért? Ez csak rosszat jelenthet! Főleg, hogy ez káros az egészségére is. Mostmár nem csak szomorú voltam Bill miatt, hanem mérges is voltam rá.
-És azóta beszéltél vele?
-Nem. Átmentem Tinához és...
-És kibékültetek? Jujj bocs, hogy a szavadba vágtam.-kaptam a szám elé a kezemet.
-Igen.-mosolygott.-Semmi baj. Na szóval nem beszéltem vele azóta. Úgy gondolom, ha egyedül gondolkozik talán észhez tér. Elég kiadós fejmosást kapott tőlem...
-Köszi Tom. Mármint, hogy így törődsz velem meg Billt próbálod észhez téríteni. Nagyon kedves vagy.
-Ez természetes. Beszéltem Daviddel. Kapunk még egy testőrt. Saki mellettünk volt mert nem osztódhatott de ha mellettetek lett volna ez nem történt volna meg. Így...ez van.-mondta Tom.
-Aha értem. Hát az jó.
-Ne búsúlj kicsi lány! Minden rendben lesz, majd meglátod.-mosolygott rám Tom.
-Remélem...-mondtam fáradtan. Elég későre járt már az idő így igencsak álmos voltam.
-Látom szeretnél pihenni. Igaz?
-Hát...eléggé kimerültem.-mondtam.
-Jól van. Akkor én megyek is. Majd holnap Tinával bejövünk vagy külön majd meglátjuk. Ja de várj! Hoztam valamit!-mondta és a zsebébe nyúlt.-Tessék a mobilod. Tina küldi.
-Jajj köszi. Nem is vettem észre, hogy nincs itt. Na mindegy kösz hogy behoztad.
-Nincsmit. Jóéjszakát szép álmokat és ne szomorkodj!
-Köszi! Neked is jóéjszakát szia!-köszöntem.
-Szia!-mondta és elment. Én ezek után nagyon sokáig nem tudtam aludni. Csak a telefonomat szorongattam...Eszembe jutott hogy talán felhívhatnám Billt. Vagy nem kéne? Igazából nem mertem megtenni...Semmitől sem féltem jobban, minthogy elutasít. Nem akartam, hogy újra megbántson. Inkább megpróbáltam aludni...