78.rész

Sziasztok! Nagyon úgy néz ki, hogy még ezen a héten de talán a jövő héten se lesz netem mert új szolgáltatóra váltottunk és új kábelt kell bekötnie és a szerelőnek sok dolga van soká tud jönni :S Viszont én annyira jófej vagyok, hogy eljöttem egy internet shopba ahol lehet netezni csak azér, hogy feltegyek nektek részt :) Ugyhogy itt a következő rész :)
_____________________________________________
-Kérlek ne kérdezz tőlem ilyeneket! Fogalmam sincs nem tudom, nem biztos lehet. Ne kínozz...
-Bocsáss meg. Csak kíváncsi voltam a véleményedre de igazad van. Többé nem kérdezek ilyet.
-Kösz. És ne haragudj csak...
-Nem persze értelek.-mindent tökéletesen értettem. Már Tom szerint sincs esélyem. Innentől kezdve nincs miről beszélnünk ebben a témában.
Még beszélgettünk egy darabig majd Tom elment. Mondta, hogy reggel hánykor jönnek aztán ő is elment. Én elmentem letusolni. Mikor visszaértem bekapcsoltam a laptopot. Felnéztem msn-re. Pár TH-s csaj volt fennt, de Tina nem így lejelentkeztem. Megnyitottam a youtube-t és elkezdtem nézni a Rette Michet. Rengeteg emlék tört rám. Amikor Billel együtt énekeltük először. Még a suliban...és még mennyiszer énekelte nekem ezt...Az a hang...az a tekintet...elmondhatatlanul hiányzott és így monitorról nézni még kínzóbb volt nem bírtam tovább. Olyan jó lett volna ha itt lenne...nem tudom miért büntet engem. Elmondhatatlanul hiányzik...
Becsaptam a laptopot és a szemem megtellt könnyel. Ám hirtelen benyitott valaki.
-Meghoztam a vacsorádat!-mondta a nővér.
-Köszönöm de nem vagyok éhes.-feleltem.
-Próbálj meg enni. Nem lesz ez így jó...-mondta és kiment. Én tényleg megpróbáltam enni de tényleg nem mennt. Amint bele akartam harapni a szendvicsbe rögtön felfordult a gyomrom. Egy fél óra múlva jött vissza a nővér.
-Gondoltam, hogy nem fogsz enni ezért hoztam egy kis nyugtatót. Vedd be ettől majd jobban érzed magad, és talán az étvágyad is megjön. Bevettem és tényleg egy újabb fél óra múlva már tényleg tudtam enni egy pár falatot. Aztán álmos lettem így megpróbáltam aludni ám ekkor megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.
Semmi válasz.
-Hallóóó!Ki vagy?-kérdeztem.Ám ekkor egy érzés hasított belém. Bill! Ez csak ő lehet.-Bill te vagy az?
Semmi válasz.
-Ne csináld ezt szólj bele! Kérlek. Hiányzol...
Ám ekkor letette. Tudtam, hogy ő volt az, éreztem... Efelől semmi kétségem nem volt. De miért nem szólt bele. Megpróbáltam visszahívni, de rejtettről hívott. Megpróbáltam a rendes mobilszámán.
-A hívott szám átmenetileg...-ki volt kapcsolva. De akkor is ő volt! Tudom...De miért nem szólt bele? Viszont ha ő volt talán van esélyünk még? Nagyon elálmosodtam a nyugtatótól így elaludtam pedig annyira nem akartam...

***

Éjszaka felébredtem. Úgy éreztem magam mintha már egy napja aludtam volna. Kinyitottam a szemem. Mivel pont a folyosói ablak felé voltam fordulva, amin lefekvés előtt elfelejtettem lehúzni a reluxát, pont kiláttam rajta. Megpillantottam egy alakot aki kinnt állt, engem nézhetett de még mielőtt ráfókuszálhattam volna (homályosan láttam) pont elment. Talán képzelődtem? Nem hinném...De ki jönne ide az éjszaka közepén? Bill? Gyorsan felpattantam hátha még utolérem. Kirohantam a folyosóra. Sehol senki. Elkezdtem a kijárat felé rohanni. Mikor a portához értem a portás akkor ébredt fel.
-Hova hova?-kérdezte.
-Nem látott itt egy fiút szaladni?-kérdeztem lihegve. Az csak pislákolt. Szemmel láthatóan nem ért el az agyáig a kérdésem de nekem erre nem volt időm.
-Mindegy-legyintettem és kiszaladtam. A kórház udvarán egy lelket nem láttam.Viszont tudtam, hogy csak Bill lehetett, és még nem juthatott messzire.
-Biiiiiiiiiiiiiiiiiill!!!!Itt vagy? Gyere vissza lécci!!!! Hallod?-kiabáltam. Semmi válasz.-Bill kérlek gyere vissza!!!!!!!
Ekkor zajt hallottam a kórház bejárata felől.
___________________________________________
Ne haragudjatok most csak ennyi fért bele a héten szerintem még egyszer lesz rész, és persze amint netem lesz minden nap lesz.