77.rész

Sziasztok! Az a helyzet, hogy nincs most netem szóval nem tudok olyan gyakran részt feltenni csak informatika órán :S Viszont lehet, hogy jövő hét kedd körül már jó lesz a net szóval akkor majd újra rendszeresen lesz rész :)
Most viszont szerencsére szabadfoglalkozás van infón ugyhogy itt a 77.rész :)
_________________________
Fél 8-kor arra ébredtem, hogy egy kedves nővér hozza nekem a reggelimet meg gyógyszert.
A reggeli elfogyasztásához hozzá se kezdtem. Úgy éreztem egy falat se menne le a torkomon. Egész éjjel Bill járt a fejemben. És most is. Szörnyen hiányzott, ugyanakkor kezdett kialakulni bennem egyfajta keserű harag is amiért itthagyott, és nem törődik velem.
-Egy falatot se ettél?-kérdezte a nővér mikor jött vissza.
-Nem bírtam enni...-feleltem.
-Én megértem, hogy nehéz de enni muszály.
-Tudom, de inkább később.
-Hát...de ha így folytatod infúziót fogsz kapni és nem mehetsz holnap haza.
-Majd ebédkor eszek. Megígérem.
-Rendben.-mosolygott a nővér majd kiment. Egykicsit próbáltam még aludni de nem ment. Csak a telefonomat szorongattam és vártam háhtha felhív...
9-10 körül bejött Tina és anyu. Rngeteget dumáltunk és egy csomót nevettünk is. Őszintén meglepődtem, hogy én képes vagyok még ilyesmire.Mielőtt Tináék elmentek volna még mondtam:
-Tina! Beszélhetnénk még két szót?
-Persze.-mondta anyutól addig elköszöntem és ő kiment.
-Kérhetnék valamit?-kérdeztem.
-Bármit-mosolygott.
-Mivel holnap megyek haza...nyugalmat szeretnék. Szeretném ha leszednéd a TH-s posztereimet és eltennéd a TH-s cuccokat. Nem szeretném most mindenhol Bill arcát látni. Így is csak ő jár az eszembe nem akarom még így is fájdítani a szívemet...
-Rendben leveszem őket.
-Köszönöm. Szia!
-Szia!
A nap további részében egy-két vizsgálaton kívül semmi nem történt. Már szinte teljesen letettem róla, hogy Bill bejön hozzám. Viszont estefelé Tom meglátogatott.
-Szia!-lépett be.
-Szia!-köszöntem mosolyogva.
-Örülök,hogy végre mosolyogni is látlak.-vigyorgott.
-Hát igen...-nevettem.-Na de mi újság?
-Gondolom Billre gondolsz...Hát semmi jó. Átköltöztem hozzátok mert nem bírtam mit kezdeni Billel. Rábíztam Sakira. Ő talán majd távol tartja a piától...
-Utálom, hogy ez az egész miattam van...
-Nem, dehogy nehogy már magadat okold te is! Elég, hogy Bill önmarcangolásba kezdett.
-Tom kérdezhetek valamit?
-Kivele!
-De nagyon őszintén válaszolj most. Szerinted mennyi az esélye annak, hogy Bill és én még valaha is együtt leszünk?
Tom nem szólt semmit, csak a padlót bámulta, mintha valami nagyon érdekes lenne ott. Aztán egy mélyet sóhajtott és szánakozó szemekkel nézett rám nézett. A tekintete mindent elárult...