70.rész

Nem tudom mennyi időt mehettünk, teljesen elvesztettem az időérzékemet. Csak azt tudtam, hogy valami bajom lehet. Nem kizárt, hogy leszakadt valami májam? Vagy vesém? Fogalmam nem volt...már nagyon nehezen vettem a levegőt is. Ráadásul egy szűk csomagtartóban voltunk ketten. Bill se volt fényes állapotban, de ő már kezdte visszanyerni az erejét. Folyamatosan szavakkal tartotta bennem a lelket, és beszéltetett nehogy elveszítsem az eszméletemet. Egyszercsak megállt az autó. Hallottuk ahogy a gengszterek kiszálltak. Majd hallottuk lépteiket és kinyílt a csomagtartó. Ivan azonnal megragadott engem és kiráncigált.


-Ne...hagyjál! Nem birom...-mondtam és összestem de ő elkapott és elkezdett rángatni egy épület felé.


-Nem látjátok, hogy rosszul van? Orvos kéne neki! Kérlek vigyétek el orvoshoz...könyörgök...-hallottam Bill hangját.


-Pofa be kisköcsög!-ez meg már az egyik fogvatartónk volt. Ez után egy ütést hallottam és Bill nyögését. Majd ezt nem láttam de őt is elkezdték utánam vinni.


-Na kislány most bemegyünk és szórakozunk egy kicsit. Jó lesz?-lehellte a fülembe Ivan, miközben elkezdett megint fogdosni.


-Ne! Hagyjál!-mondtam.


-Dehogy hagylak.-mondta. Elértünk az épületbe. Berúgta az ajtót. Sötét volt tehát semmit se láttam. De tovább tolt maga előtt még 2 helyiségen. Aztán megállított és feloltotta a villanyt, majd becsukta az ajtót. A helyiség kopott volt. Egy ágy volt benne, egy asztal, két szék, és egy szekrény. Engem ledobott az ágyra. Borzalmasan féltem. Sejtettem mi fog következni...


-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és a sarokba húzódtam majd felhúztam a lábam. Ivan kéjenc vigyorral közeledett felém.


-Szűz vagy még?-kérdezte. A szivem már legalább 200zal vert. És a szemem megtellt könnyel.


-Nem...-mondtam elszorult torokkal.


-Végülis nem baj...-mondta és kicsatolta az övét.


-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem mostmár hisztérikusan.


-Ha ügyes vagy jó helyre kerülsz. Ha nem engedelmeskedsz akkor csak neked lesz roszabb.-rámhajolt és elkezdte levenni a felsőmet. Én löktem el a kezét.


-Hagyjál!-üvöltöttem, de ő erősebb volt. Lefektetett és egyik kezével mindkét karomat lefogta a másikkal meg ismét végigtaperolt és elkezdett vetkőztetni. A felsőmet már sikerült lehámoznia így felül már csak egy melltartó volt rajtam. Borzalmasan éreztem magamat. A félelem, és a megaláztatottság vegyes érzelmei keveredtek bennem. Mi lesz velem? És vajon Billel mi lehet?


-HAgyjál mááár!-sikoltottam. Egy pillanatra megölrültem ugyanis lemászott rólam. Gyorsan visszavettem a felsőmet. Közben még mindig iszonyúan fájt a hasam...


Ivan megfordult és rámnézett.


-Én úgy akartam, hogy neked jó legyen. De így nem ezt már nem fogod élvezni annyira!-mondta. És kigombolta a nadrágját, majd lassan lehúzta a cipzárt. Tudtam mire akar kényszeríteni. Nem akartam! Becsuktam a szemem térdemrehajtottam a fejemet és csak zokogtam. EZ már mindennek a teteje. Bárcsak felébrednék, hogy ez csak egy rosz álom...

***

Eközben Billnél:

Billt megkötözték, de mást szerencsére nem csináltak vele. Már nem bántották. Ő a sarokban üllt. A másik két gengszter pedig egy asztalnál ülltek és kártyáztak meg közben vedeltek mint a gödény.

-Mit csinál vele?-kérdezte.

-Mi? Te szóttá?-kérdezte az egyik.

-Mit csináltok a barátnőmmel?

-Ivan eljátszadozik vele. Egyébként meg semmi közöd hozzá.

Bill lehajtotta a fejét és csendben sírt. Úgy érezte kudarcot vallott. Nem tudta megvédeni a barátnőjét...És most ki tudja micsoda kínokon megy át. Miatta...hiszen mielőtt elindultak Veronika fgigyelmeztette...mintha érezte volna...azt mondta veszélyes ilyenkor kinnt, ő mégis erősködött. Miért? Miért kell, hogy így legyen ez?

Egyszerre borzalmas nagy zaj csapódott és valaki kirúgta az ajtót. AZ egész szempillantás alatt történt. Hirtelen legalább 35 fegyveres kommandós termett a szobába. Bill azt hitte káprázik a szeme. Hogy kerülnek ide? Ez igaz? Megmenekülnek? A kommandósok elkapták a két gengsztert. Egy odament Billhez.

-Jól van fiatalember?-kérdezte.

-Igen, de a barátnőm. Bennt van abban a szobában.-mondta. A kommandósok elvitték a két gengsztert és berontottak abba a szobába ahová Veronikát vitték.

Közben Billt az egyik kommandós kivezette. NAgyon sok rendőrautó volt ott. És egy mentő is. Billt a mentőkhöz vitték és ellátták a sérüléseit amiket az ütések okoztak. Egyszercsak meglátta barátnőjét amint egy kommandós a kezében hozza ki...eszméletlenül.

-Mi van vele?-pattant fel Bill rögtön és rohant volna oda, de a mentőorvos visszatartotta.

-Nyugodjon meg, majd mi ellátjuk!

Veronikát a mentőbe betették és Billt kitessékelték ameddig megvizsgálták.

10 percig vizsgálták, majd egy mentőorvos kiszólt Billnek.

-Ön a hozzátartozója?

-Igen, vagyis a barátja vagyok.

-És szeretne vele jönni a kórházba?

-Olyan súlyos kórházba kell vinni?-döbbent meg Bill.

-Igen. Sürgősen, ugyhogy ha igen akkor kérem szálljon be.-Bill azonnal felpattant a mentőbe. Veronikát látta amint ott fekszik. Lélegeztető gépen volt, egy infuzió folyamatosan ment neki, az szívverése pedig nagyon gyenge volt. Ott üllt mellette, és a kezét fogta. Közben sírt.

-Doktor úr mi a baja?-kérdezte.

-Nem lehet pontos diagnózist felállítani ameddig nem voltak meg a szükséges vizsgálatok.

-Értem...-mondta Bill.

10 perc múlva megérkeztek a kórházba.