74.rész

Sziasztok! Remélem mindenkinek jól tellt a hétvégéje :) Nekem elég rettenetes volt ezért is nem hoztam új részt, viszont most itt a 74.rész :)
Ja és a csetben mindenkinek köszönöm szépen a kommenteket :)
______________________________________________________


-Nem büntetni akar téged. Vagyis nem téged akar bűntetni. Hanem magát mert felelősnek érzi magát, de...nyugodj meg. Észhez fog térni...
-Tudod amikor ott voltam csak arra vártam, hogy vége legyen ennek a rémálomnak és Billel lehessek. És utána amikor itt a kórházban felébredtem és mondták, hogy terhes voltam...de csak voltam akkor ez után még inkább szükségem lett volna rá. És mikor bejött hozzám ezzel a viselkedésével annyira megbántott, hogy azt nem tudom elmondani...
-Figyelj kislány! Most ne törődj ezzel. Nagyon sok pihenésre van szükséged most. Szerintem aludd ki magad, és holnapra te is meg Bill is más színben látjátok majd a világot...Ha gondolod itt maradok veled éjszakára ha nem akarsz egyedül lenni.
Tom annyira rendes volt. Nem is számítottam rá, hogy ennyire segítőkész. És ez elmondhatatlanul jól esett nekem. Semmi másra nem vágytam csak hogy valaki törődjön velem, mellettem legyen és hogy biztonságot nyújtson a közelsége. Bár ezt a feladatot csak Bill tudta volna 100%osan teljesíteni, most mégis jólesett ez Tomtól.
-Nagyon jól esik hogy megtennéd, de miattam nem kell. Ott van Tina is és nem várhatom el tőled hogy itt virrassz mellettem. Ez nem a te feladatod lenne...
-Most nem ez a lényeg. Nincs szívem itthagyni téged ilyen állapotban egyedül. Ittmaradok veled.
-Köszönöm Tom...

***

Felébredtem. Hirtelen azt hittem az egész álom volt, de mikor észre vettem a kórházi szobát sajnos rá kellett jönnöm, hogy mégsem álmodtam...Megfordultam és ott volt mellettem az ágyban Tom. Hogy kerül az ágyamba Tom?!

Kicsit megerőltettem az agyam. Addig világos, hogy Bill megbántott és Tom felajánlotta, hogy ittmarad aztán...aztán mi is volt? Már nagyon fáradt voltam...Igen, talán mintha Tom lefeküdt mellém, hogy kicsit megnyugodjak. Igen, de mit keres a keze a derekamon? Kicsit kínosan éreztem magamat ettől...

-Tom!-próbáltam felkelteni. Kinyitotta a szemét, és rámmosolygott.

-Jóreggelt kislány! Jólaludtál?

-Igen...csak rémesen érzem magamat.

-Fáj valamid?

-Kicsit a fejem és a hasam.

-Kérjek neked egy gyógyszert?

-Áhh, nem kell köszönöm.

Tom felkellt.

-Hány óra van?-kérdezte.

-Nem tudom...

Ekkor nyílt az ajtó. Odanéztem és...

-Anyu!-kiáltottam fel boldogan.

-Jajj kislányom.-rohant oda hozzám.-Uramisten! Mi történt veled? Hogy vagy?-agyba főbe ölelgetett közben. Nem is gondoltam volna, hogy hazajön miattam Amerikából. De most nagyon örültem ennek.

-Már nincs semmi baj. Megvagyok. Voltál otthon?

-Igen Tina mindent elmondott. Úgy sajnálom...

-Hát igen. De van még valami...

-Te jó ég! Mi?

-Ömm...Veroccs! Mostmár látom nem vagy egyedül haza megyek, de majd este felé beugrok hozzád. Ok?-szólt Tom. Szegényről hirtelen meg is feledkeztem.

-Ja jó rendben. És Tom! Köszönök mindent...

-Nincs mit. Ez természetes.-és kiment.

-Hát ő?-kérdezte anyu.

-Ezt akartam elmondani...-elmondtam az egész történetet, aztán azt is hogy Bill milyen volt és hogy Tom itt aludt velem.

-Ez nagyon nem szép dolog Billtől, hogy itthagyott.

-Hát nem...Tudod milyen rosszul esett?

-Gondolom kicsim.

-Egyébként hogyhogy itthon vagy?-kérdeztem.

-Tina felhívott még este. Persze rögtön indultam haza az első géppel. Henrik és Simone-ék kinnt maradtak Amerikában még.

-Értem. Ksözönöm, hogy így siettél. Nem kellett volna miattam...

-Miket beszélsz?! A lányom vagy ez a minimum...

-Köszi...Olyan szörnyen érzem magam. Mintha az egész életem romokban heverne...Főleg, hogy elvesztettem a babát akiről még nem is tudtam. Ez annyira rettenetes.

-Tudom kicsim...de ha belegondolsz, lehet hogy így jobb is.

-Tessék?

-16 évesen elég kemény lett volna, hogy anya legyél.

-Anyu, te hallod magad? Nem ez a lényeg! Ha ez nem történik meg akkor se vetettem volna el soha!!!

-Jó, jó de...ha tényleg belegondosz így jobban jártál.

-Jobban jártam?!

-Igen. Így nem veszíted el a fiatalkorodat.

-Anyu tudd hogy miről beszélsz! Neked az unokád lett volna! És te arról papolsz, hogy így jobb meg minden? Gondolod köszönd meg az elrablóimnak, menj be hozzájuk a sittre és vigyél nekik sacher tortát!-eszméletlenül kiakadtam anyura. Persze talán lehet benne valami amit mond, de hogy tud MOST és itt ÍGY beszélni, és ILYENEKET mondani?

-Jajj kicsim nem úgy értettem. Csak próbállak kihúzni a depresszióból, hogy még a rossznak is tudd a jó oldalát nézni.

-1: Nem vagyok depressziós! Billre van szükségem és ennyi. 2: Te biztos Amerikában voltál? Nem valamelyik Ázsiai országban, mondjuk Indiában? Beálltál buddhista szerzetesnek, vagy mi? Hallod magad ilyenkor?

-Nem nem álltam be szerzetesnek és nem Ázsiában voltam. Egyszerűen segíteni szeretnék.

-Jó persze értem. Szerintem hanyagoljuk a témát mert csak felhúzom magamat...Mesélj inkább milyen volt Amerika!
_____________________________________________________

Délután még valoszínűleg felteszem a 75.részt, de ha mégsem akkor holnap reggel.